„Rákóczi Ferenc bús éneké”-nek dallamához
*2011-ben, Mikes Kelemen halálának 250. évfordulóján egy olyan népének történe-téről gyűjtöttem adatokat, amelyet a 18. század végi erdélyi unitárius kéziratok Rá-kóczi Ferencnek tulajdonítottak.1 A Győzhetetlen én kőszálom… / Győzhetetlen szép kővárom… kezdetű éneket szinte bizonyosan nem a fejedelem írta, de az 1740-es évektől vannak rá adataink Erdélyből; először a csíkszentléleki Bocskor-kódexbe je-gyezték fel. Az ének ekkor még csupán egy drámai hangú, nagyheti vonatkozású fohász volt, legalábbis nem őriz arra vonatkozó utalást, hogy a hazájából elbujdosó Rákóczi énekelné. A század végén viszont megszaporodnak azok a változatok, ame-lyek ezt már külön hangsúlyozzák a címükkel. Kerényi Ferenc vetette fel, s én az ő gondolatát vittem tovább, amikor ezt összefüggésbe hoztam Mikes Törökországi leve-leinek 1794-es megjelenésével. Mikes ugyanis addig ismeretlen részleteket tárt a nyil-vánosság elé Rákóczi haláláról, aki 1735. április 8-án, épp nagypénteken halt meg, súlyos betegségben. A korabeli olvasók joggal „komponálták bele” a közismert énekbe Mikes drámai eseményleírását, illetve halotti beszéddel felérő sorait, hiszen az alapszöveg sem Krisztus szenvedését énekli meg, hanem a vele közösséget vállaló, népének ostorcsapásait tűrő emberét.
Az énekszövegnek sok változata előkerült, dallamát azonban csak jóval később, 1871-ben örökítette meg Bartalus István, a jeles zenetudós Tarcsafalván, unitárius környezetben. Ez a dallam ma is közkézen forog, hiszen Bartalus kiadása nyomán bekerült a katolikus és protestáns énekeskönyvekbe, kórusfeldolgozás is készült be-lőle.2 Az eredeti gyűjtőkéziratban még díszítéseivel együtt szerepelt:
* Készült az OTKA K 104758. sz. pályázat keretében. A szerző az MTA BTK Irodalomtu-dományi Intézetének tudományos főmunkatársa.
1 A szövegcsalád kritikai kiadása: Közköltészet 3/A: Történelem és társadalom, s. a. r. CSÖRSZ Ru-men István, KÜLLŐS Imola, Bp., Universitas–EditioPrinceps, 2013 (Régi Magyar Költők Tára: XVIII. század, 14; a továbbiakban: RMKT XVIII/14), 6. sz. A Mikes-kontextust is érintő elemzés: CSÖRSZ Rumen István, Rákóczi halála nagypénteken – Mikestől a közköltészetig
= Író a száműzetésben: Mikes Kelemen, szerk. TÜSKÉS Gábor, mts. CSÖRSZ Rumen István, H E-GEDÜS Béla, LENGYEL Réka, Bp., Universitas, 2012 (Historia Litteraria, 28), 226–236.
2 Bővebben: CSÖRSZ, i. m., 234.
„Rákóczi Ferenc bús éneké”-nek dallamához
133
1. kotta
Bartalus István kézirata (1871)3
A dallam egyházi eredetét nemigen vonta kétségbe senki, de szorosabb analógiát sem találtak hozzá. Szabolcsi Bence véleménye szerint mindenképp „romantikus”
19. századi melódia, semmiképp sem a kuruc korból való.4 Magam eddig egy kereszt-nótajelzésben megadott, sajnos csak bizonytalan feljegyzésből ismert világi ének, a Régi napok, régi napok… dallamívével láttam némi rokonságot.5 Ennek hangjegyes változata épp a Győzhetetlen én kőszálom… változataival egyidős, s ugyancsak erdélyi protestáns környezetből való.6 A rokonság azonban nem túl közeli, s a kottázás váz-latossága miatt aligha hagyatkozhatunk rá.
3 Bartalus István kézirata (1871 k.), I. 326–327, MTA BTK Zenetudományi Intézet. A maros-vásárhelyi utalás Bartalus segítőjére, Ifj. Mentovichra utal, de az ének végi jegyzetben meg-adja, hogy Tarcsafalván jegyezte fel – jó eséllyel egy 18. század végi énekeskönyvből. A dallamot 2012-es cikkemben modern átírásban közöltem, de most az eredeti kézirat fotó-másolatát adom közre.
4 SZABOLCSI Bence, A kuruc világ dalairól [Énekszó, 1936/37] = SZ.B. Válogatott írásai, vál., jegyz., utószó WILHEIM András, Bp., Typotex, 2003, 159–175, itt: 174.
5 Az Én is hajdan magyar voltam… kezdetű kesergő szövegcsalád egyik tagja egy átvett strófát tartalmaz a Győzhetetlen…-ből, egy másik változat nótajelzése a Régi napok…-ra utal, tehát elképzelhető egy ilyesfajta dallamközösség, ami keservesek között nem ritka. Bővebben:
RMKT XVIII/14, 27. sz.; a Régi napok…-ról: Közköltészet 3/B: Közerkölcs és egyéni sors, s. a. r.
CSÖRSZ Rumen István, KÜLLŐS Imola, Bp., Universitas, 2015 (Régi Magyar Költők Tára:
XVIII. század, 15; a továbbiakban: RMKT XVIII/15), 157. sz.
6 Daróczi József, későbbi udvarhelyi városi tanácsos jegyezte fel Dávidné Soltári című kézira-tába 1790 körül, vö. Uo., 157. sz. A gyűjtemény a sárospataki kollégiumba került vagy ott maradt, amennyiben Daróczi ott töltötte diákéveit.
CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN
Kodály Zoltán javaslatára ma az énekeskönyvek többsége Bartalus dallamának 4.
sorát egy oktávval lejjebb közli. Kodály stílusismerete tulajdonképpen meg is oldotta a zenei rokonság kérdését, de bevallom: magam is csak a Mikes-tanulmány megjele-nése után döbbentem rá, mivel bizonyíthatjuk annak jogosságát, s hogy egy sokkal kézenfekvőbb analógia is rendelkezésre áll. Ha közelebbről megvizsgáljuk, a „Rá-kóczi-fohász” dallama egy jóval régebbi, 17. századi zenei variánskörbe tartozik, rá-adásul a szövegük közt is igen szoros kapcsolat tárul fel, s talán nem túlzás ihletőként tekinteni rá. A nagypénteki katolikus énekkincs Erdélyben és Moldvában máig éne-kelt darabjáról, Krisztus panaszénekéről van szó, a Popule meusról (improperia), köz-keletű magyar szöveggel: Én nemzetem, zsidó népem… Szövege már a Kájoni-Canti-onaléban (1676) szerepelt,7 Joseph, Joseph nótajelzéssel. E barokk dallam kiterjedt ro-konsága a 17. századi kottás énekeskönyvekben bukkan fel Magyarországon.8 A népi gyakorlatból ismert, kissé egyszerűsödő dallam és az Én nemzetem… összeforrásáról tanúskodik pl. a csíksomlyói Deák–Szentes-kézirat:
2. kotta
Én nemzetem, zsidó népem…
Deák–Szentes-kézirat (1774)9
7 Kritikai kiadása: Katolikus egyházi énekek (1660-as, 1670-es évek), kiad. STOLL Béla, jegyz. HOLL
Béla, Bp., Akadémiai–Argumentum, 1992 (Régi Magyar Költők Tára: XVII. század, 15/A–
B), 222. sz., a latin liturgikus alapszöveg közreadásával. Egy ezzel közel egykorú kottás ki-adás másik (bár néhány elemében később is előszivárgó) melódiát rendel a vershez, vö. A XVII. század énekelt dallamai, s. a. r. PAPP Géza, Bp., Akadémiai, 1970 (Régi Magyar Dalla-mok Tára, 2; a továbbiakban: RMDT II), 52. sz.
8 Lásd Papp Géza gazdag jegyzetanyagát az RMDT II, 62. sz.-hoz, 463–466.
9 KŐVÁRI Réka, A Deák–Szentes kézirat / The Deák–Szentes Manuscript, Bp., Magyarok Nagy-asszonya Ferences Rendtartomány – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2013 (Fontes Historici Ordinis Fratrum Minorum in Hungaria: Magyar Ferences Források, 6), [66.] sz.
„Rákóczi Ferenc bús éneké”-nek dallamához
135
A dallamcsalád gazdag variánstábláját10 áttekintve jól látható, hogy mind a történeti, mind a népi dallamváltozatok többsége magasból (felső oktávról vagy annak kör-nyékéről) indul, s alsó záróhangra érkezik; a sorvégzők többnyire 8[♯7], 5, ♭3. Egy ott nem szereplő, nemrég kiadott moldvai változat már az oktáv fölötti kezdőhang-jában is emlékeztet a Győzhetetlen… tarcsafalvi dallamára:
3. kotta
Én nemzetem, zsidó népem…
Klézse, Moldva; Botezát György Illésné Bezsán Viktória; gyűjt. Kővári Réka (2004)11
10 SZENDREI Janka, DOBSZAY László, RAJECZKY Benjamin, XVI–XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben, I, Dallamközlés, Bp., Akadémiai, 1979, 126 (II/62. dallamtábla).
11 Kiadása: HARANGOZÓ Imre, KŐVÁRI Réka, Etelközi fohászok: Válogatás a moldvai magyarság vallásos népköltészetének kincsestárából, Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola, 2005, 81–82.
Ugyanilyen jellegű, azonos szövegű dallamok az összehasonlító táblázatban is szerepeltek, méghozzá nem Erdélyből, hanem Pest és Nyitra megyéből, minden bizonnyal a 4. kottán-kon szereplő nyomtatott kiadásból táplálkozó stíluselemekkel; vö. SZENDREI–DOBSZAY– RAJECZKY, i. m., 126 (II/62/d–e).
CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN
A következetes ereszkedés alól nemcsak a Győzhetetlen… Bartalus-féle dallama kivé-tel, hanem egy szintén 19. századi változat is:
4. kotta
Én nemzetem, zsidó népem…
KOVÁCS Márk, A keresztény katolikai isteni tiszteletnek minden ágaira kiterjedő énekes könyv…, I, Pest, 184212
A Pesten kiadott, dunántúli eredetű, nyomtatott dallamközlés legalább 20 évvel meg-előzi a tarcsafalvi gyűjtést.13 Katolikus kiadványról van szó, s Erdélybe jó eséllyel eljuthatott, ahol akár a protestáns falusi kántorok is hozzájuthattak. De ha csupán véletlen egybeesésről van szó, az is korstílust, kántori gyakorlatot jelez. Mindkét kései verzió ugyanarról árulkodik: a régi dallamtípus frázisokra eséséről; Bartalusnál ilyen
„banalizálódásnak” tarthatjuk a két skálamenetes belső sor azonosságát a régi 5, ♭3 zárlatok helyett. A felső oktávon záródó dallamív egy műdalosító, hangszeres jellegű elemet csempész a régies (bár eredendően külföldi) zenei keretbe.14
Sok a hiányzó láncszem, de már látható, hogy a 19. századi lejegyzők ehhez a félig romlott dallamtípushoz rendelték mindkét régi szöveget. Ha elég merészen kö-vetkeztetünk, ez azt is jelentheti, hogy a 18. században még ugyane dallamcsalád régi
12 RMDT II, 62/a III.
13 Hasonló dallamtípust őriz már a Veszprémi kántorkönyv (1835, 155), ill. ZSASSKOVSZKY Fe-renc, TÁRKÁNYI Béla, Katholikus egyházi énektár, Eger, 1855, 144. Ezek is megelőzik a Bar-talus-féle feljegyzést.
14 Azt se feledjük, hogy a Győzhetetlen én kőszálom… ekkor még nem volt templomi ének, hi-szen csak a 20. században került be az énekeskönyvekbe; vö. CSÖRSZ, i. m., 234. A parali-turgikus használat viszont lehetővé tette a világi zenei praxis bizonyos elemeinek beszűrő-dését, például a szabadabb, rubato előadásét vagy a hangszeres eredetű dallammegoldáso-kat. Az oktávzárlat (egy sor vagy fél sor erejéig) már a 18. századi magyar hangszeres és énekes dallamanyagban is megfigyelhető.
„Rákóczi Ferenc bús éneké”-nek dallamához
137
tagjaira, jó eséllyel az Én nemzetem… ősdallamára énekelhették a Győzhetetlen én kő-szálomat. Ennek valószínűsége mellett végül ismét a szövegek rokon tematikájával érvelhetünk. A népétől elárult, megkínzott Krisztus feddő szavai és a száműzetésbe kényszerülő, lélekben keresztre feszített, üldözött ember (Rákóczi vagy bármely más bujdosó) fohászkodása így kerülhet párbeszédbe egymással a zene útján is.