Csáky Éva Franciska pozsonyi klarissza (1662‒1729) több kéziratos művet hagyott az utókorra. Az eddigi kutatás szerint kétségtelenül az ő kézírásában maradtak fent az alábbiak: Nepomuki Szent János élete (1701), Páduai Szent Antal élete (1704), Szent Klára élete (1714 e.), Imakönyv (1714 e.), valamint az 1714 után készült Rendtartás.1 A kézira-tok jelenleg folyó kiadása során merült fel, hogy vajon nem tartozik-e ugyanezen sorba a Szent Pascalis-életrajz is (1694), amely hasonló, ha nem is teljesen azonos kézírást mutat.2 Eddig ez a mű nem tartozott bele a Csáky-autográfok sorába:
Az imakönyvek mellett a XVIII. század elejére datálódik egy „Szentek élete”
című kéziratos kötet az Egyetemi Könyvtár gyűjteményében. A kötetben ta-lálható életrajzok közül Szent Anna és Szent Pascalis életrajzának leíróját nem ismerjük. […] A másik három életrajz írása Csáky Éva Franciska munkája.3 Kéziratok szerzőinek azonosításához (vagy éppen elkülönítéséhez) a fő fogódzó – a paleográfia illetékességi körébe tartozóan – a scriptor kézírása.4 Nem is ritkán azon-ban az írás oldaláról nehéz egyértelmű bizonyosságot szerezni. Több oka lehet an-nak, hogy a paleográfiai elemzés alapján tehető megállapítások – azonos írástípus esetében is – bizonytalanok. Közülük a legfontosabb, hogy ugyanazon személy írása önmagában is képes bizonyos mértékig változni. Az okok: az írásprodukciók időbeli különbségei, betegség, komótosabb, illetőleg sietősebb munkatempó. Ómagyar kéz-iratok tapasztalatai alapján az írások – a nőké nagyobb mértékben, mint a férfiaké – változást mutat(hat)nak folyamatukban és hangulat, testi-lelki állapot szerint is. Más oldalról pedig az íráskép alapján való kézazonosítást nehezíti, hogy két azonosan is-kolázott kéz betűvetése nagyon is hasonlíthat egymáshoz.
1 SCHWARCZ Katalin, „Mert ihon jönn Aßonyotok és kezében új szoknyák”: Források a klarissza rend magyarországi történetéből, Bp., METEM, 2003, 217.
2 A problémafelvetésen kívül hálásan köszönöm Bajáki Ritának a kéziratok digitális változa-tainak megszerzését és rendelkezésemre bocsátását.
3 SCHWARCZ Katalin, A klarissza apácák könyvkultúrája a XVIII. században, Szeged, Scriptum Kft., 1994 (Olvasmánytörténeti Dolgozatok, 6), 20.
4 KarinSCHNEIDER, Paläographie und Handschriftenkunde, Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 1999, 99.
Csáky Éva Franciska és Szent Paszkál életrajza
173
Ilyenkor válik szükségessé nyelvi fogódzókat is bevonni a vizsgálatba azon elő-feltevés alapján, hogy minden kéznek (= fejnek) van olyan specifikuma, amely nyelvi kategóriákban ragadható meg, és ezáltal erősítheti vagy cáfolhatja a paleográfiai elem-zés eredményét, vagy eloszlathatja a bizonytalanságot.
A figyelembe veendő jelenségek (nem teljes) listája:5 A fonéma‒graféma viszo-nyok alakulása, azaz a hangjelölés; a sorvégi elválasztásban követett gyakorlat; a szö-vegtagolás módja; a hibatípusok; végül fontosak az adott scriptor egyéni szokásai, árulkodó írásmódjai, jellegzetességei. A felsoroltak súlya és fontossága a vizsgálandó szöveg függvényében változhat.6
Terjedelmi korlátok miatt a fenti kéziratok minden részletre kiterjedő elemzésére nincs lehetőség. Ezért most az eddig is kétségtelenül Csáky Éva Franciskához kap-csolható kéziratok sajátosságai közül veszek számba néhányat, és vizsgálom meg ugyanezeket a jelenségeket a Pascalis-kéziratban. Ami az adatoltság mértékét illeti:
„töb eféle Példákat irhatnánk, mellyeket röuidséghnek okáért el hagyunk.”7
Az /ö/ fonéma általános jele az ö, de variánsként szókezdő helyzetben sokszor eö fordul elő:
Hangérték nélküli h használata (jellemzően csak) g után:
5 Ezek normatív helyesírással nem rendelkező korszakokban nyújtanak fogódzót.
6 A kérdésről: HAADER Lea, A Nyulak szigeti scriptorium mint műhely, Magyar Nyelvőr, 2004/2, 197–198.
7 [Szent Pascalis élete], kézirat, 1694, 175.
HAADER LEA
Fonetikus helyesírás (a mássalhangzók részleges vagy teljes hasonulásának, összeol-vadásának érvényesítése írásban):
A szóvégi hosszú t bármely funkcióban (múlt idő jele, melléknévi igenév képzője, határozószók, névutók) megrövidül:
Csáky Éva Franciska és Szent Paszkál életrajza
A -ból/-ből, -tól/-től, -ról/-ről rag zártabb változatban (-bul/-bül, -tul/-tül, -rul/-rül) áll:
Nepomuki Sz.
Az ly-re végződő szavak (mely, oly, hely, király, kevély stb.) záró mássalhangzója hosszú, és ez a fonetikailag nem indokolt helyzetekben is megmarad:
Nepomuki Sz.
Az is minden esetben agglutinálódik az előtte levő szóhoz:
HAADER LEA
Az egybehangzó jelenségek sora még jócskán folytatható lenne. Közéjük tartozik például az ómagyar hagyományú „gazdaságos” alakok használata: kÿs ’ki is’ (Klára 277, Pascalis 168), mÿs ’mi is’ (Rendtartás 68v, 81r), többÿs ’többi is’ (Rendtartás 6v), igÿs ’így is’ (Pascalis 184), annÿ (Nepomuki 18), annÿra (Páduai 203), ennÿ ’ennyi’ (Pas-calis 136); és még sok más egyéb. Mindezek a kézazonosságot igen valószínűvé te-szik.
A vizsgált kéziratok mindegyike igen kiforrott, határozott és következetes írás-kultúrájú scriptort idéz. A bennük alkalmazott gyakorlatot azonban nem egyedül Csáky Éva Franciska művei mutatják fel. Kortársának, a nagyszombati kolostorban fordító–író klarisszának, Újfalusi Juditnak (1676–1738) egy autográf levele8 – annak rövid terjedelme ellenére is – azt bizonyítja, hogy a fentebb említett jelenségek leg-többje Úfalusi Judit írásgyakorlatában is megtalálható:9 Eöcsémnek, Eö; megh, pedigh;
Eczer, Szólgálattyát, Nennye, Imátkozom, Imátkosztatok, Imácságokat, Busécsa, Egésségit, Ed-gyüt, adgya; it, használhatot, mutatot, amellet. Mindez – a kézazonosítást legalább is elvben bizonytalanító tényezőként – arra enged következtetni, hogy a megfigyelt hangjelö-lési, helyesírási sajátosságok a 17–18. században egy klarissza íráskultúra részeit ké-pezték, és csak részben identifikálják a scriptort. A két sorornak még a vonalvezeté-sében is mutatkoznak bizonyos hasonlóságok, főként ami az ékezeteknek és a tago-lójeleknek a vízszintes felé tendáló jellegét és rövid mivoltát, továbbá az E betűt kezdő kis zászlót illeti. A hasonló – klarissza – iskolázottság tehát letagadhatatlan, és ez nyilván más scriptorokkal (kezekkel) kapcsolatban is feltehető.
8 A levélről lásd Lauf Judit tanulmányát e kötetben.
9 Nem kivételtelenül: a határozóragok -ból/-ből stb. alakúak, az is pedig nem agglutinálódik.
Csáky Éva Franciska és Szent Paszkál életrajza
177
Ilyen esetben jelentenek további fogódzót a szerzők sajátos szokásai, egyéni sa-játosságai. Csáky Éva Franciska esetében például az, hogy az igen szót fokhatározó-ként, fokozó partikulaként lépten-nyomon használja – és minden esetben kettőzött g-vel írja: iggen gazdagok, iggen Szegény, felette iggen Szomorkottak, iggen iggen éles, iggen féli uala, melly iggen megh bánta, ollÿ iggen io stb. (Nepomuki 2, 4, 13, 17, 26; e szövegben több mint negyvenszer fordul elő); iggen gazdagh, iggen nehezen, iggen kérte, olly iggen tutta, iggen uerte, iggen essedezik (Páduai 197, 201, 203, 204, 209, 264); iggen mélto, feletéb iggen saniaruk, iggen sok, iggen megh gazdagodik, iggen kezdé (Klára 293, 296, 300, 300, 306); iggen mulha-tatlan, iggen tilalmas, iggen megh tanullya (Rendtartás 9r, 14r, 15r). Pascalisban: iggen nagÿ, iggen Iffiu, iggen könyörgöt, iggen bánta, olly iggen félelmes, iggen csudálkosztanak (127, 130, 139, 140, 143, 144). A 176. lapon egyenesen hat ilyen eset van. Viszont a felelőszóként alkalmazott Igenis-nél (145) nem találjuk a kettőzést, ami azt sugallja, hogy a (fokha-tározói) iggen írásmódjában az emfázis is szerepet kapott.
További azonosítók Csáky Éva Franciska abbreviatúrái: az Isten és ragos alakjai-nak, a Szent, Pater, Frater, Pater noster, kegyelmetek stb. szavak rövidítésének módja, ame-lyek szintén összekapcsolják a Pascalis-életrajzot a többi művel.
Összefoglalva: az eddig ismeretlen kéztől származónak tartott Pascalis-kézirat a hangjelölési-helyesírási-morfológiai azonosságok, az abbreviatúrák egyezése és az egyéni scriptori szokások egybeesésének bizonyossága alapján – és az íráskép hason-lósága mellett – kétség nélkül sorolható Csáky Éva Franciska életművéhez. Ezt erő-síti a kéziratnak a több Csáky-művet tartalmazó kolligátumban való elhelyezkedése is. Az íráskép bizonyos fokú eltéréséhez a kéziratok időbeli különbségei vezethettek.
Egyébként a kétségtelenül Csáky-kéziratként számon tartott művek sincsenek egé-szen íráskép-ingadozás nélkül.