A hit ismertetőjeleiről
17. hadísz A jóságosság
mindennel szemben
154
شع عباسلا ثيدحلا
َبَتَك َهللا َّنِإ( :َلاَق ِهللا ِلو ُسَر ْنَع ُهْنَع َلىاَعَت ُهللا َ ِضيَر ٍسْوَأ ِنب ِداَّدَش َلىْعَي ِبيَأ ْنَع َّدِحُيْلَو ،َةَحْبِّذلا اوُن ِس ْحَأَف ْمُتْحَبَذ اَذِإَو ،َةَلْتِقلا اوُن ِس ْحَأَف ْمُتْلَتَق اَذِإَف .ٍء َش ِّلُك َلىَع َنا َس ْحِلإا .* ٌمِل ْسُم ُهاَوَر .)ُهَتَحْيِبَذ ْحِ ُيرْلَو ،ُهَتَرْفَش ْمُكُدَحَأ
)1955( مقر ثيدح ،ةرفشلا ديدحتو ،لتقلاو حبذلا ناسحإب رملأا باب ،حئابذلاو ديصلا باتك في ملسم هجرخأ *
A
bu Ja’lá, Seddád ibn Auszra– Allah legyen elégedett vele – hivatkozva jegyezték fel, Allah Küldöttét idézve, aki így szólt: „Bizony, Allah minden dologra nézve előírta azt, hogy a legjobb módon cselekedjétek meg. Így ha öltök, akkor kíméletesen tei -gyétek azt, ha állatot vágtok, akkor szépen vágjátok le, élesítsétek meg késeiteket, és könnyítsetek állatotokon levágásakor!” (Muszlim)Tanulságok és hasznos tudnivalók:
– Az iszlám a kedvesség, a szép bánásmód vallása minden téren:
az istenszolgálat, a viselkedés és az ítélkezés terén, a baráttal és az ellenséggel, emberrel és állattal szemben egyaránt. Az egyik hadíszban Mohamed Próféta () azt mondta: „Aki meg van foszti -va a kedvességtől, meg -van foszt-va az összes jótól.” (Muszlim) – Allah könyörületessége a szolgákkal szemben, hogy mindenre
nézve előírta a legjobb bánásmódot és a legjobb eljárást. Allah azt mondta: „Bizony, Allah megparancsolja az igazságosságot, a szép bánásmódot, s a rokonoknak való adakozást, s eltilt attól, ami förtelem és elvetendő, és a jogtalan erőszaktól. Talán hallmm gattok az intő szóra!” (Korán, 16:90) Ehhez tartozik például: az eltévedt utazónak megmutatni az utat, az éhezőt megetetni, a jót megparancsolni, vagy a rossztól eltiltani. Az, amit a Próféta () említett a hadíszban – az ölésről és a vágásról – csupán példa.
– A hadíszban szereplő „előírta” szó a dolog kötelezőségét mutatja.
– Ebben a hadíszban buzdítás van arra, hogy mindenben jót tegyünk, hiszen Allah előírta ezt.
– A példák említése a tanítás egyik módszere, hiszen érthetőbbé tei -szi a mondanivalót.
– Szépen kell bánnunk az állatokkal, egyrészt azért, mert Allah teremtményei, másrészt, mert élőlények. Nekünk nincs jogunk indokolatlanul és jogtalanul bántalmazni a Magasságos Allah te--remtményeit. Allah azt mondta: „Nincs állat a földön, sem szármm nyaival repülő madár, amelyek ne alkotnának hozzátok hasonló
156
közösségeket. Nem kerülte el a figyelmünket semmi sem az Írásmm ban. [Majdan] Allahnál lesz az ő gyülekezésük.” (Korán, 6:38) – Könyörülettel kell bánnunk az állatokkal, hiszen Allah nap mint
nap megmutatja bennük könyörületességét. Allah táplálja őket, és menedéket nyújt számukra. Ezért ha látjuk, hogy valamelyik áli -latnak szüksége van arra, hogy megetessük, vagy megitassuk őt, akkor ne tartson vissza minket semmi táplálásában. A Próféta () hírül adta, hogy egy nő Allah haragját vívta ki, mert bezárta a macskáját, amíg az éhen nem halt. Ő a Pokolba került egy macska miatt, amit bezárva tartott úgy, hogy nem etette, és nem engedi -te el, hogy élelemre vadászhasson. (aliBukhári) A Próféta () azt is mesélte, hogy egyszer egy férfi nagyon szomjas lett, miközben sétált. Elért egy kúthoz, leereszkedett és addig ivott, amíg el nem múlott a szomjúsága. Amikor feljött a kútból meglátott egy lihegő kutyát, amint megpróbálja oltani a szomját a sarat nyalva. A féri -fi azt mondta: „Ezt a kutyát ugyanolyan szomjúság gyötri, mint amilyen engem gyötört.” Visszament a kútba, teletöltötte a cipőjét és inni adott a kutyának. Isten háláját adta a férfinak és megbocsái -totta a bűneit. (aliBukhári) Egyszer megkérdezték a Prófétától ():
„Allah Küldötte, kapunk valamilyen jutalmat az állatok iránt tanúi -sított kedvességünkért?” Ő ezt felelte: „Minden élőlény – legyen az állat, vagy ember – iránt tanúsított kedvességért jár jutalom.”
(Muszlim és al-Bukhári)
– Az állatokkal való könyörületesség nemcsak abban nyilvánulhat meg, hogy tápláljuk őket, hanem abban is, hogy ha bajba jutnak, segítünk nekik. A Próféta () egyszer látott egy madarat, amelyik körbeikörbe repült a kicsinyeit keresve, amelyeket kivettek a fészi -kéből, és azt mondta: „Ki bántotta ezt a madarat, és ki vette el a kicsinyeit? Tegyétek neki vissza őket!” (Abu Dáúd)
– Az iszlám arra tanít minket, hogy szépen bánjunk minden élői -lénnyel, valamint arra utasít, hogy bánjunk jól az állatokkal. Egyi -szer egy férfi megkérdezte a Prófétát (): „Kapunk jutalmat az állatok iránt tanúsított jóságunkért?” A Próféta () ezt válaszolta:
„Minden nedves májért [minden élőlény etetéséért] jár jutalom.”
(al-Bukhári, Muszlim)
– Az állatok vágásánál is szép bánásmódot kell tanúsítani. Meg kell élesíteni a kést, hogy gyorsan történhessen a levágás, és a levágás után békén kell hagyni az állatot, amíg meg nem szűnik a légzése.
Tilos életlen eszközzel levágni az állatot, és tilos olyat tenni vele a levágás előtt, ami fájdalmat, szenvedést okozna neki (például eltörni a nyakát, élve levágni a lábát, vagy élve megnyúzni). Utái -latos dolog az állat előtt élesíteni a kést, vagy úgy vágni le, hogy közben a másik állat látja azt.
– Tehát ha valamit meg kell ölni, például veszett kutyát vagy vadi -állatot, akkor a legjobb módon kell megtenni azt. A halál eszköze nem lehet szenvedést okozó vagy a halált késleltető eszköz, és tilos a csonkítás is.
– A Próféta () amikor egyszer egy meggyújtott hangyaboly mellett ment el, azt mondta: „Csak a tűz Teremtőjének van joga bárkit is tűzzel büntetni.” (Abu Dáúd)
– Tilos az állatokat szórakozásra használni, bántalmazni. Egy nap Ibn Omar () azt jegyezte meg látva néhány fiatalt, ahogy egy kikötözött madárra nyílvesszőket dobálnak: „Ki tette ezt? Allah átkozza őt. Bizony Allah Küldötte () elátkozta azt, aki céltáblái -nak használt egy élőlényt.” (Muszlim)
– Az iszlám világosan megmagyaráz és részletez minden olyan doli -got – akár kiemelkedő fontosságú akár másodlagos –, amelyre az embernek szüksége van az életében. Ez pedig bizonyítja e vallás hatalmasságát és teljességét, és azt, hogy megfelel az embernek minden időben és helyen.
– Az iszlám szerint a Földön található látható és rejtett javak, vai -gyis a már kiaknázott, kitermelt és hasznosított, valamint a kiteri -melésre és hasznosításra váró anyagi javak, gazdasági készletek, természeti kincsek, mind az ember számára lettek teremtve. A Koránban ez áll: „Ő az, Aki megteremtette számotokra mindazt, ami a Földön van.” (Korán, 2:29) Ugyanakkor azért lett mindez az ember számára teremtve, hogy hasznára hajtsa azt, az igazság, az igazságosság és a helyreállítás, a jobbátétel korlátain belül. Az egész természet Allah ajándéka – magába foglalva a legparányibb állatot vagy akár a legkisebb fűszálat is – tehát tisztelnünk kell azt,
158
és meg kell őriznünk a lehető legjobb formájában. „És ne okozmm zatok romlást a földön, miután megújíttatott! És fohászkodjatok Hozzá félve és remélve! Allah kegyelme közel van a jóravalókhoz.
És Ő az, aki szeleket küld, hogy örömhírként hirdessék Kegyessémm ge előtt az esőt. Mikor aztán súlyos esőfelhővel viselősek, akkor szárazságtól halott vidékre hajtjuk azt, s lebocsátjuk reá az esőt.
És mindenféle gyümölcsöt sarjasztunk általa. Így hozzuk elő majmm dan a holtakat a sírjukból. Talán hajlotok az intő szóra.” (Korán, 7:56m57)
– Az iszlám arra is buzdítja az embert, hogy művelje és virágoztassa fel a földeket. A Próféta () azt mondta: „Soha nem ültet úgy egy muszlim egy fát, hogy ne kapna jutalmat – szadaka (adomány) – mindazért, amit megesznek arról a fáról. Amit leszednek arról a fáról, az neki szadaka; amit ebből a vadállatok megesznek, az neki szadaka, és amit a madarak megesznek róla, az is szadaka lesz számára.” (Muszlim) Mohamed Próféta () még azt is mondta:
„Az a muszlim, aki egy ültetvényt ültetett, jutalmat kap a túlvilái -gon minden emberért, állatért és madárért, aki eszik abból (annak gyümölcséből).” (aliBukhári, Muszlim)
– Az ihszán (az őszinte hit) hiánya a romláshoz vezet. Allah azt mondja: „Romlás jelent meg a szárazföldön és a tengeren azért, amit az emberek keze elkövetett, – hogy [Allah] valamilyen kóstolót adjon nekik abból, amit cselekedtek. Talán megtérnek!” (Korán, 30:41)