184
نيشعلاو يداحلا ثيدحلا
ِهللا َلْو ُسَراَي ُتْلُق :َلاَق هنع هللا ضير ِهللا ِدْبَع ِنب َناَيْف ُس َةَرْمع ْبيَأ،َلْيِقَو ،وٍرْمَع ْبيَأ ِنَع ُهاَوَر .)ْمِقَتسا َّمُث ِهللاب ُتْنَمآ ْلُق( :َلاَق ؟ َكَ ْيرَغ ًاَدَحَأ ُهْنَع ُلَأْسَأ َلا ًلاْوَق ِملاْسِلإا ِفي ْ ِل ْلُق .* ٌمِل ْسُم
.)38( مقر ثيدح ،ملاسلإا فاصوأ عماج باب ،نايملإا باتك في ملسم هجرخأ *
A
bu Amr – mások szerint Abu Amra – Szufián ibn Abdullah atmThakafíra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, miszerint azt mondta: Így szóltam: Ó, Allah Küldötte! Mondj nekem az iszlámban egy olyan mondást, amely fei -lől nem kérdezek meg senkit rajtad kívül. Allah Küldötte azt mondi -ta: „Mondd: Hiszek Allahban, azután járj egyenesen (kövesd a helyes utat)!” (Muszlim)Tanulságok és hasznos tudnivalók:
– A hadísz rámutat arra, hogy a prófétai társak ügyeltek az iszlám vallás legfontosabb, összefoglalt tanításainak megértésére, hogy azok szerint cselekedjenek.
– A tudáskeresőnek arra kell törekednie, hogy röviden és a legfontoi -sabb dolgokról kérdezzen.
– A kérdés a tudás megnyitója, ezért nem kell szégyellni a kérdés feltevését.
– A Próféta () kiváló retorikai képességét mutatja, hogy sokféle értelmet tett világossá néhány szóban összefoglalva.
– „Mondd: Hiszek Allahban” – hangzik el a hadíszban, ami bizoi -nyítja, hogy a nyelv cselekedete, vagyis az egyistenhit tanúsítása együtt jár a szív cselekedetével, vagyis az egyistenhitről való megi -győződéssel és a kételkedéstől való mentességgel.
– „Azután járj egyenesen” – az egyenességre való utasítás a cselekei -detekben való engedelmességet, a bűnök elkerülését, és mindezek halálig történő folytonosságát jelenti.
– A Próféta () ezzel a két mondattal összefoglalta az egész vallást, hiszen az Allahban való hit magában foglalja az őszinteséget az istenszolgálatban, az egyenesség pedig a Saria követését. Allah azt mondta: „Járj hát az egyenes úton, amiképpen parancsot kaptál, te és az, aki veled együtt megbánással fordult [Allah felé]! És ne kövessetek el túlkapásokat! Bizony, Ő látja azt, hogy mit cselekmm szetek.” (Korán, 11:112)
186
– Az egyenesség olyan kifejezés, ami magába foglal minden jótettet, illetve magában foglalja a hithez való ragaszkodást és a hitben való megszilárdulást is. Allah azt mondja: „Vajon azt gondolják az emmm berek, hogy hagyják őket, hadd mondják „hiszünk”, anélkül, hogy próbára lennének téve? És már megpróbáltuk azokat, akik előttük éltek. Allah tudván tudja majd, kik azok, akik az igazat mondják, és kik azok, akik hazudnak.” (Korán, 29:2m3)
– A hitet a cselekedet igazolja. Allah azt mondja: „Vagy arra számímm tottatok, hogy beléptek a Paradicsomba, mielőtt hasonló [sors] érne benneteket, mint azokat, akik előttetek enyésztek el? Szükség és baj sújtotta őket és [olyannyira] megrendültek, hogy a küldött [aki kömm zöttük időzött] hívő társaival együtt így szólt: „Mikor jön Allah semm gítsége?” De nem! Allah segítsége közel van.” (Korán, 2:214) – A sikeresség és a boldogság az evilágon és a túlvilágon abban rejlik,
hogy engedelmeskedünk Allah Küldöttének () a hitre és az egye--nességre való utasításának. Allah azt mondta: „Akik azt mondják:
’A mi Urunk Allah’, aztán az egyenes úton járnak – azokhoz lejönmm nek az angyalok [mondván]: ’Ne féljetek és ne legyetek szomorúmm ak! Örvendezzetek a Paradicsomnak, amelyre ígéretet kaptatok!
Mi a gyámolítóitok vagyunk az evilági életben és a túlvilágon. Tiémm tek lesz ott, amire a lelketek áhítozik és megkapjátok ott, amit csak megkívántok, szálláshelyül a Megbocsátótól és Könyörületestől.’”
(Korán, 41:30m32)
– Nem jár egyenesen az, aki hanyag a kötelesség teljesítésében. Az egyenes úttól való eltérése olyan mértékű, amilyen mértékű a hai -nyagsága.
– Az igaz hitben való megszilárdulás igen nehéz, de a fohász, az állandó kérés Allahtól és a Hozzá való ragaszkodás az egyik legerősebb, leghatásosabb eszköze a hitben való megszilárdulási -nak. Mohamed Próféta () azt mondta: „Bizony a hit elhasznái -lódik a szívetekben, ahogyan elhaszná-lódik a ruha. Kérjétek hát Allahot, hogy újítsa meg a hitet a szívetekben!” (szahíhulidzsámi 1590) Mohamed Próféta () leggyakoribb fohásza ez volt: „Ó szíi -vek Megváltoztatója! Szilárdítsd meg a szívemet a vallásodon!”
(at-Tirmidi)
– Az ember mindig ellenőrizze saját magát, vajon egyenesen járie vagy sem, és mindig javítson magán vallását illetően. Abu adi Dardá () azt mondta: „A szolga értelméhez hozzátartozik, hogy időnként ellenőrzi a hitét és azt, ami hiányzik belőle. Hozzátartoi -zik továbbá annak megállapítása is, hogy vajon gyaraps-zikie a hite vagy csökken.”65
– Az egyetlen módja a hit növelésének az, ha állandóan gyakorolják, hiszen ez az, ami táplálja, életben tartja, és valóssá teszi a hitet.
Mohamed Próféta () azt mondta: „A cselekedetekkel előzzetek meg olyan kísértéseket, amelyek olyanok, mint az éjszaka legsöté--tebb részei. Az ember hívőként kel fel reggel és káfirként éri meg az estét, illetve hívőként éri meg az estét és káfirként kel fel regi -gel. Egyikőtök eladja a vallását egy kevés portékáért az evilágból.”
(Muszlim, Ahmed)
– A hadíszban parancs van arra, hogy a hívő ragaszkodjon az egyei -nes úthoz és az iszlám vallás követőjeként haljon meg. Allah azt mondta: „Ti hívők! Féljétek Allahot igaz félelemmel és ne haljatok meg csak muszlimként!” (Korán, 3:102) Ez volt Allah parancsa és a Próféták végrendelete is, ahogyan Allah mondta: „[Ábrahám]
– Jákobbal együtt – lelkére kötötte a fiainak [mondván]: ’Fiamm im! Allah kiválasztotta nektek a vallást. Ne haljatok meg anélkül, hogy [Allahnak] alá nem vetettétek volna magatokat!’ Vagy talán szemtanúk voltatok, amikor Jákob a halálán volt? [Akkor], amikor azt mondta fiainak: ’Mit fogtok imádni, ha én már nem leszek?’
Azok [azt] mondták: ’A te istenedet és atyáid: Ábrahám, Iszmáel és Izsák istenét, mint egyistent, és néki vetjük alá magunkat.’”
(Korán, 2:132m133)
– Az iszlám hitben való megszilárdulás dicséretes dolog. Ezért a muszlim embernek erőfeszítést kell tennie a hite érdekében, akári -mennyire is nehéz vagy hosszú az út, amíg Allahhal találkozik.
Allah azt mondta: „Vannak olyan férfiak a hívők között, akik hűek ahhoz az egyezséghez, amit Allahnak fogadtak. Vannak közöttük olyanok, akiknek a sorsa betelt, mások még várakoznak, ám semmimm
65. Aliaqida atiTahawijah magyarázata.
188
féle változtatásra nem álltak rá”. (Korán, 33:23) Egyszer Khabbáb ibn Al-Arat panaszkodott a Prófétának () a szörnyű szenvedések miatt, amelyek az iszlám miatt érték és arra kérte őt, hogy kérje Allah segítségét, fohászkodjon értük. A Próféta () pedig így vái -laszolt neki: „Az előttetek élő hívők közül [sok] olyan volt, akit megfogtak és egy verembe tettek, amit neki ástak. Ezután a fejéi -re tették a fűrészt és kettévágták, és vasvillával kaszabolták úgy, hogy egy darab hús sem maradt a csontján. Emiatt azonban soha nem adták fel a vallásukat. Allahra esküszöm, hogy Allah teljessé fogja tenni ezt az ügyet (az iszlám ügyét) [és] olyan (biztonság és béke lesz), hogy az utazónak Szanaából Hadramawt-ba menet semmitől sem kell félnie, csupán Allahtól és az állatai miatt a fari -kasoktól. De ti türelmetlenek vagytok.” (aliBukhári)
– Az Allahhoz való állandó visszatérés, a fohász, a jók társasága, az eltávolodás a kísértésektől, valamint minél több jótettet cselekedi -ni, ezek mind elősegítik a hithez való ragaszkodást és a hitben való megszilárdulást.
Igaz történet:
Szuhaib () arról számolt be, hogy Allah Küldötte () így szólt: „Az előttetek éltek között volt egy király, akinek volt egy mágusa. Amikor a mágus megöregedett, azt mondta a királynak: „Megöregedtem már, küldj el hozzám egy ifjút, akit kitaníthatok a mágia mesterségére.” És a király elküldött hozzá egy ifjút, hogy kitaníthassa. A mágus felé vezető úton volt egy szerzetes, akihez leült az ifjú, és meghallgatta a beszédét, ami meg is tetszett neki. Akárhányszor csak a mágushoz tartott, az ifjú találkozott a szerzetessel, és leült mellé, hogy a beszédét hallgassa, s ezért mindig elkésett a mágustól, aki keményen megverte emiatt. Az ifjú ezt elpanaszolta a szerzetesnek, aki azt tanácsolta: „Ha félsz a mái -gustól, mondd azt neki, hogy a családod tartott fel. És ha félsz a csalái -dodtól, mondd azt, hogy a mágus tartott fel.” Egy nap úgy esett, hogy egy hatalmas állat állta el az emberek útját úgy, hogy az emberek nem tudtak továbbmenni. Az ifjú azt mondta: „A mai napon meg fogom tudni, hogy a mágus vagy a szerzetes jobbie?” Felvett egy követ, és így fohászkodott: „Ó Allah, ha a szerzetes ügye kedvesebb Számodra,
mint a mágus ügye, akkor öld meg ezt az állatot azért, hogy az emberek tovább mehessenek.” Ezután elhajította a követ, és az állat egyszeriben el is pusztult tőle, s az emberek ismét szabadon járhattak az úton.
Az ifjú elment a szerzeteshez, és elmesélte neki mi történt. A szerzei -tes azt mondta neki: „Fiacskám, a mai napon jobb lettél nálam. Olyan pontra érkezett a te ügyed, amit látok! Bizony próbára leszel téve, és ha próbának vetnek alá, akkor ne árulj el engem!” Hamarosan híre ment, hogy az ifjú meggyógyítja a veleszületett vakokat, a leprásokat, és mini -denféle más betegségekből kezeli ki az embereket. A király egyik bei -szélgetőtársa is – aki megvakult – hallott az ifjúról, és elment hozzá számos ajándékkal, és azt mondta neki: „Ez mind, ami itt van, a tiéd lesz, ha engem meggyógyítasz.” Az ifjú így felelt: „Én magam senkit sem gyógyítok meg. Allah, a Legmagasztosabb gyógyít meg. Ha hiszel Allahban, könyörögni fogok Hozzá, és Ő meggyógyít téged.” Az ember ekkor hit Allahban, és Allah a Legmagasztosabb meggyógyította. A történtek után ugyanúgy elment a királyhoz, mint azelőtt szokott. A király pedig megkérdezte: – Ki adta vissza a látásodat? „Az én Uram”
– felelte. „Hát van más urad is rajtam kívül?” – kérdezte a király. „Az én Uram és a te Urad is Allah” – felelte az ember. A király erre elfogatta őt, és addig kínoztatta, míg el nem árulta az ifjút. Akkor a király maga elé hívatta őt, és azt mondta neki: „Te ifjú, annyira vitted a mágiában, hogy a veleszületett vakokat, és a leprásokat gyógyítod.” A fiú így felelt:
„Én magam senkit sem gyógyítok meg, hanem Allah az, Aki gyógyít.”
A király erre elfogatta az ifjút, s addig kínoztatta, amíg el nem árulta a szerzetest. A szerzetest a király elé vitték, s a király megparancsolta neki, hogy hagyja el a vallását. Ő azonban nem volt hajlandó erre. A kii -rály ekkor egy fűrészt hozatott, a szerzetes feje közepére tetette, s addig fűrészeltette, amíg a teste kétfelé nem esett. Azután a király udvaroncát is előhozták, s a király neki is megparancsolta, hogy tagadja meg a vallását. Ő sem volt hajlandó erre, ezért a király a feje közepére tetette a fűrészt, s őt is kettéfűrészeltette. Majd a király az ifjút is felszólította, hogy mondjon le a vallásáról, de ő sem volt rá hajlandó, ezért a király átadta őt az embereinek, és megparancsolta, hogy vigyék fel egy hegy tetejére, és ott szólítsák fel, hogy tagadja meg a vallását, s ha még akkor sem hajlandó erre, hajítsák le onnan. Felvitték hát a hegyre, és ő így
190
fohászkodott: „Ó, Allah, ments meg engem azzal, amivel akarsz”, és akkor a hegy rázkódni, remegni kezdett, és mind lezuhantak, egyedül az ifjú maradt életben, aki visszagyalogolt a királyhoz. A király megi -kérdezte, hogy mi történt a többiekkel. Ő azt felelte: „Allah megmentett engem tőlük.” A király ismét átadta őt a szolgáinak, és megparancsolta, hogy tegyék egy kis csónakba, vigyék ki a tenger közepére, szólítsák fel, hogy tagadja meg a vallását, s ha nem teszi, dobják a tengerbe.
Kivitték hát oda, és ő így fohászkodott: „Ó Allah, ments meg engem azzal, amivel akarsz!” Akkor a csónak felfordult, és mind megfulladi -tak, csak az ifjú maradt életben, és visszament a királyhoz. A király megkérdezte, hogy mi történt a többiekkel. Ő azt felelte: „Allah megi -mentett engem tőlük.” És hozzátette: „Nem is tudsz megölni, amíg meg nem teszed, amit megparancsolok neked.” „Mi légyen az?” – kérdezte a király. „Gyűjtsd össze az embereket egy domboldalon, majd egy fai -törzsre feszíts engem. Fogj egy nyilat a tegezemből, tedd azt az íjra, és mondd azt: „Allahnak, az ifjú Istenének nevében”, és lődd ki a nyilat.
Ha így teszel, akkor meg tudsz ölni engem.” Így hát a király összehívta az embereket egy domboldalon, és az ifjút egy fatörzshöz kötöztette. A tegezéből nyilat vett elő, az íj húrjára tette, és azt mondta: „Allahnak, az ifjú Istenének nevében”, és ezzel kilőtte a nyilat, amely az ifjú halántéi -kát találta el. Az ifjú a kezét a halántékára tette, s egyszeriben meghalt.
Az emberek pedig azt mondták: „Hiszünk az ifjú Istenében!”, és a jei -lenlévő emberek mind hitet tettek az ifjú vallása mellett.
A királyhoz odamentek a szolgái, és azt mondták neki: „Bizony, eli -jött az, amitől tartottál. Az emberek hisznek [Allahban]. A király akkor elrendelte, hogy ássanak árkokat az utak mellett. S nagy tüzet raktak azokban. Ezután kihirdette azt, hogy aki meg nem tagadja a vallását, az tűzre vettetik. És így is tettek. [Az emberek magukat a tűzbe vetve foi -gadták a halált, de a Legmagasztosabbat meg nem ta-gadták.] És akkor előjött egy asszony a gyermekével, aki [a gyermekét féltve] habozott magát a gyermekkel a tűzbe vetni, és egy helyben állt, mire a gyermek így szólt hozzá: „Ó, anyám, állhatatos légy, az igazság útján vagy!”
(Muszlim)