A piliscsabai zsidóság szűk, de annál érdekesebb csoportját ké-pezték a földművesek, földbirtokosok.
Kétezer évvel ezelőtt a zsidók általában földműveléssel foglal-koztak, különösen nevezetes volt Galilea búzája. Ciszternák, ku-tak, csatornák segítségével öntözték a földeket. A szétszóratásban azonban a tiltások miatt kevéssé nyílt módjuk földet vásárolni és művelni. Magyarországon ez a helyzet II. József trónra lépésével változott meg. Az 1840-es évektől pedig a Magyar Izraelita Kéz-munkások és FöldKéz-munkások Egyesülete erőteljes kampányt foly-tatott a zsidók között a földművelés elterjesztésére.
Piliscsabán két família – a Fürst és a Platschek – foglalkozott földműveléssel. Az 1885-ben készített színes birtokrajzok alapján Fürst Márk és Platschek János majd minden határrészben bir-tokolt kisebb-nagyobb parcellát, de földjeik túlnyomó többsége Szárazág-puszta, vagyis a mai Pilisjászfalu határában terült el.
Fürst Márk összesen legalább hatvan holdat, Platschek János en-nél kevesebbet mondhatott ebben az időben magáénak. Utóbbinál figyelembe veendő, hogy 1883-ig három leányát már illendően ki-házasította, és fiainak szintén jelentős vagyont juttatott. A vissza-emlékezések szerint a földeken kívül üzlettel és kőbányával vagy mészégetővel is rendelkezett. Fürst Márk öt leánya 1885–1906 kö-zött ment férjhez, három fia 1890–1908 kökö-zött nősült; az 1910-es évekre már „csak” kirakattal ellátott boltja és kocsmája, valamint tágas jégverme maradt neki, Wézel Mór akkori lakásának és ke-reskedésének tőszomszédságában, a Tót utcában.
Egy ízben – Fürst Regina (Márk leánya) és Platschek Jakab (János fia) 1895. évi házasságkötésekor – a földek „egyesítése”
zajlott le. Platschek Jakab apjától örökölt házához nagy
szérűs-kert, tágas ló- és tehénistálló tartozott. Elsősorban kenyér- és ta-karmánygabonát, kukoricát termesztett a Dági-völgyben. Ám egy lórúgástól súlyosan megsérült, s a több évig tartó orvosi, kórházi kezelés költségei a több mint 30 holdas birtok jó részét felemész-tették. (Ugyancsak számottevő földterülettel rendelkezett két fi-vére is, József azonban elszórakozta, Lipót pedig eladta, ami-kor családjával kivándorolt Amerikába.) Platschek Jakab halálát követően felesége és gyermekei folytatták a gazdálkodást. Özv.
Platschek Jakabné Fürst Regina alkalmanként fuvarozással-áru-sítással is foglalkozott.
Fürst Izrael, a sokat emlegetett Márk rokona, 1900 körül tele-pedett le Piliscsabán. Piliscsévről költözött ide, korábban Leány-váron vagy Dágon lakott. 1925-ben a nevén 129 hold örökbérlet volt, valamennyi a Tinnyéhez tartozó Szárazág-pusztán. Földbirtokát 94 hold szántó, 8 hold rét, 3 hold legelő, 22 hold erdő és 2 hold adózás alá nem eső terület alkotta. Az 1909. évi piliscsabai katasz-teri telekkönyv adatai alapján fél hold szőlő és nagy, 49 □öl-es (kb. 180 m²-es) pince szerepelt az ő és felesége nevén.
összehasonlításképpen: József főherceg 63 hold szántót, 1776 hold erdőt, a piliscsabai úrbéresek 280 hold legelőt, 346 hold er-dőt és 39 hold egyéb földterületet birtokoltak a faluban ugyan-ebben az időben.
Fürst Izrael halála után kisebbik fia, Fürst Sámuel a testvérek-től megvette az örökrészeket. Birtoka az évek során még olyan módon is gyarapodott, hogy – a szóbeszéd szerint – néhányszor pénzkölcsönnel segítette ki a kártyán és a lóversenyen vesztes bo-hém, piliscsabai ismerősét, aki a számlát egy-egy földdarab oda-ajándékozásával egyenlítette ki. A 10-es úttól nyugatra eső földek, a jászfalusi–csabai határtól a jászfalusi vasúti feljáró vonaláig na-gyobbrészt Fürst Sámuel tulajdonában voltak. Ő maga a feleségével
188
8-10 holdat művelt meg, főképp a csabai Kanász-berek közelében fekvő Homokfurkó-hegy nevezetű dombon, amit a köznyelvben Zsidóhegynek, Samuhegynek is hívtak. Zabot, rozsot, krumplit, babot termesztett. Földjei döntő hányadát bérletbe vagy részes mű-velésbe adta. Ugyanígy nagy földterületeket (köztük az „ajándékba
kapott” területeket) engedett át bérletbe a kőbányák részére.
Fürst Sámuel – egyesek számára Somi, Somi bácsi – tehenet, kecskét tartott. Nagy pajtájában traktor, cséplőgép, elevátor állt.
Egy fennmaradt dokumentum szerint 1943. január 22-én Fürst Samu 1 db tehén fedeztetéséért 11 pengő 50 fillért fizetett be Schö-nek János pénztárnoknak. (Ugyanezen a napon Kőnig József és Schönek Mátyás 2-2 db tehenet, Bartl Tamás hentes 2 db sertést, Müllner Mihály és Tamási Henrik hentes 1-1 db tehenet fedezte-tett.) Fürst Sámuel reggeltől estig dolgozott, Platschek Jakabhoz hasonlóan egyszerű parasztruhában járt, kék parasztkötényt hor-dott. Alkalmanként Ács Sándor lovaskocsis-fuvaros segített neki.
Jövedelméből fiait támogatta.
A piliscsabai zsidó gazdák, fuvarosok lovaikat Pavelka vagy Meinhardt kovácsnál patkoltatták, vasaltatták. A rozoga, lestra-pált állatokat a pilisvörösvári Sáponits Milán vette át, aki egy ré-szüket feljavította és újra eladta, a többit feldolgozta.
Fürst Miksa („Miki” – Móric fia, Márk unokája) húszévesen megjárta az első világháború hadszíntereit. Három és fél év után, a hadifogságból hazatérve földjein gazdálkodott, aztán az 1930-as évek közepén bérbe adta birtokát és gyári munkás lett. Először az óbudai Goldberger Textilgyárban, később a kőbányai Ganz Gyár-ban dolgozott. (Ez utóbbi helyet – mint oly sok piliscsabainak – Lizicska József, a gyár főművezetője szerezte számára.) A rend-szerint bőrkabátot viselő, intelligens, tanult férfi a magyar mellett kitűnően beszélt jiddisül, németül, oroszul és szlovákul,
elsőran-gúan imádkozott héberül. Barátja és állítólag gimnáziumi osztály-társa volt Molenda Károly, a bíró. Rajta kívül a barátai közé szá-míthatta Molenda Rezsőt (Rudi), id. Mokri Józsefet, Ay Mihályt és még nagyon sok tót és sváb családot.