A sikeresség vizsgálatakor először is módszertani problémákba ütközünk: minek alap-ján mondhatjuk, hogy egy vállalkozás sikeres, mennyi egy főre eső jövedelemhez vagy mennyi tiszta nyereséghez kell jutnia egy családnak ahhoz, hogy azt mondhassuk róla:
önfenntartó? A magyarországi inflációs ráta és munkaerőpiaci helyzet ismeretében na-gyon kevés abszolút mutatónk van, emellett pedig - ha a nekik folyósított segélyek meg-szüntetésére gondolunk - a felelősségünk is sokkal nagyobb, hiszen a menedék es státusú-ak teljesen kiesnek a hazai szociális ellátórendszer hálójából. Az a sajátosan kettős - egy-szerre előnyökkel és hátrányokkal járó - helyzet, amely amenedékes állapotot sokáig jel-lemezte, mára a munkanélküliség növekedtével egyre inkább csak hátrányokat mutat, ezért nem várható, hogyamenedékesek a magyar kisvállalkozóknál jobban boldogulja-nak. A határhoz közeli településeken javíthatja a helyzetet a volt Jugoszlávia felvevőpia-ca, de ez sok tevékenység esetében nem jelent valódi javulást.
A sikeresség pontosabb megítéléséhez a kisvállalkozói támogatás kézhezvétele és az ellenőrzés között túlságosan kevés idő telt el. Közrejátszott ebben a Magyarországon szo-katlanul hosszú és hideg tél is, amely nemcsak az állattenyésztésre, növénytennesztésre volt rossz hatással, de érintette a vendéglátóipari egységek látogatottságát, a mezőgazda-sági kisgépek javítását, az építészeti munkák megkezdését, gyakorlatilag lassította vala-mennyi tevékenység beindulását. Késleltette továbbá a vállalkozások megkezdését a bt.-alapítások folyamata; és számos esetben - ha meg is kezdődött a munka - nem látható még, milyen sikereket érhetnek majd el és milyen távlatban. Kilenc esetben látogatásun-kigavállalkozás még egyáltalán nem indult be.
Hogy mégis megpróbáljunk valamiféle következtetéseket levonni, az esetek et négy ka-tegóriába soroltuk.?
1.Sikeres, vállalkozásából önfenntartó. Az összes eset 39 százalékát, húsz vállalkozást soroltunk ide. Ebből tizenöt le isszeretne telepedni Magyarországon, számukra feltehető-en nem jelfeltehető-ent majd gondot a megfelelő életszínvonal fenntartása és a magyarországi in-tegráció. Mobil, szakképzett, gyakorlott réteg, vállalkozásában a kereskedelmi és az ipa-ros jellegű terrnelötevékenység, illetve a szolgáltatás összekapcsolódik.
M. M. és felesége akisvállalkozói támogatást bördíszműves tevékenységük ki-bővítésére kérte. A kapott 210 ezer forintból kb. 135 ezer forintnyi saját kiegészí-téssel anyagot, bőrprést és bőrkéseket vásároltak. A bőrszakmát már Magyarorszá-gon tanulták, azelőtt semmi hasonlóval nem foglalkoztak. Kezdetben M. M. készí-tette aszabásmintákat, felesége varrt, ma már varrónőket foglalkoztatnak. 1995 no-vemberében bt-t alapítottak, a könyvelést naponta maguk végzik. M. M. a vállalko-zásban mintakészítö, és anyagbeszerzéssei foglalkozik. Jelen leg négy alkalmazott-juk van, ketten árusítanak, ketten varrónőként otthon dolgoznak. Az eszközöket M.
M. adja, mühely nincs. Az alkalmazottaik magyar állampolgárok. Készpénzzel vagy kész bőráruval fizeti őket. A pécsi vásárban árusítanak. Termékeiknek. iparáguknak egyáltalán nincs konkurenciája. Munkaengedély nem kell ehhez a tevékenységhez.
Bevételük változó: november-decemberben 420 ezer, aturizmusnak nem kedvező, rendkívül hideg január-februárban csak 50 ezer forint volt. A bevétel 75 százalékát visszaforgatják a vállalkozásba (anyag, munka), a25 százalék tiszta nyereségből él-nek. Költségeik folyamatosan nőnek, a bőr beszerzési ára [996-ban kétszer emelke-dett, így ők is drágábban jutnak alapanyaghoz. Ennek ellenére nem tartják proble-matikusnak az önfenntartóvá válást. Terveik szerint márciustól bővítik a tevékeny-ségüket, kínai bambuszkollekciók, parafa-bőr-kornbinációk piacra dobásával. Ve-vőik nem magyarok, főleg a nyugati turisták tudják megfizetni áraikat.
2. Vállalkozását más tevékenységgel kiegészítve önfenntartó. Az összes eset 33 száza-lékát, 17 vállalkozást soroltunk ebbe akategóriába. Ök is megoldják majd az önfenntar-tást, de ennek eléréséhez kevés lenne avállalkozásuk. Kiegészítő tevékenységük általában alkalmi, illetve feketemunka, bedolgozás. Gyakran eredeti szakmájukat nem tudják legali-san gyakorolni, de alkalmi munkák keretében ezzel egészítik ki keresetüket.
S. J. a felesége családjával él, akisvállalkozói támogatásból apósa gazdaságát bővítették ki. A támogatást disznótartás beindítására kérte, állatokat és takarmányt vásároltak belőle. A malacok mellett lovakat és teheneket is tartanak a hét és fél
2A besorolás - mivcl általában nem tudtunk pontos kimutatásokat, számlákkal alátámasztott adatokat használni - szubjektív mcgitélésünkön alapul. amely a látottak éstapasztaltak alapján, a család cröforrasainak feltérképezése után alakult ki bennünk. Ez a rajta besorolás kizárólag durva tipológiát enged meg. Az egyes esetekről készült tanulmányok (lásd Örszigethy esettanulmányait a kötctben) jóval árnyaltabbak, ésazokban nem isruntettük fel.hogy melyik kategóriába soroltuk a vállalkozókat. Ez afajta rendszerezés ugyanis nem al-kalmas arra, hogy az egyes vállalkozások jövőjéről, a háztartások szociális scgélyeinck mcgszüntctéxéről segít-sen dönteni.
hold kárpótláskor kapott és az öt hold bérelt földön. A föld egy részén takarmányt termesztenek. Az állatokat hizlalják, valamint tejet adnak el mindennap. S. J. apósa őstermelő, fö problémájuk, hogyjelenleg mindent az ö nevére kell íratni, ami nagy gondot jelent majd, ha igazán beindul az üzlet, mert kettejük bevételévei túllépik az adómentességi keretet. S. 1. eredeti szakmája villanyszerelő, de csak akkor kaphat munkaengedélyt, ha van letelepedési engedélye, ehhez pedig a stabil jövedelem iga-zolása az első számú szempont. Addig csak feketén gyakorolhatja a szakmáját. S.J.
nem nagyon éli az állattenyésztéshez, ebből a vállalkozásból családi segítség és ki-egészítő munka nélkül nem tudna megélni.
3. További anyagi segítséggel sikeres lehetne. Úgy is fogalmazhatnánk: "bejöhet még," ami a jelenlegi körülmények közt nem valószínű, viszont egy újabb beruházással volna esélye. Öt esetet soroltunk ebbe a kategóriába, az összes eset kilenc százalékát. Jel-lemzően túl magasra helyezték a mércét, nagyobb volumenű tevékenységbe kezdtek, mint amelyre képesek voltak. A nagyobb költségigényű vállalkozások működtetéséhez na-gyobb támogatásra volna szükség, bár ha beindulnának, nagyobb nyereséget is hoznának.
A másik ok, amiéli ebbe a kategóriába soroltunk valakit, hasonló az előbbihez, követ-kezményeiben egyező, de a támogatást igénylő hozzáállásából nézve egészen más: olyan-kor, amikor a kért 210 ezer forintnak csak egy részét kapták meg, a tervezett felszerelé-seknek csak egy részét tudták megvásárolni. Véleményünk szerint a 210 ezer forint eleve olyan nagyságú összeg, amely általában csak egy működő vállalkozás fej lesztését segít-heti, ennél kevesebbet nagyon ritkán érdemes adni, csak akkor, ha az a cél, hogy az elemi önfenntartás feltételeit megteremtsék.
S. Z. és felesége Pécs belvárosának szívében nyitott éttermet. A210 ezer forintos kisvállalkozói támogatáshoz jelentős összegű saját tőkét is befektettek. amiből egy kevésbé drága helyen jól menő vállalkozást indíthattak volna. Ezen az elegáns he-lyen azonban olyan magas helységbérletet kellett fizetniük, hogya harmadik hó-napban már fel kellett hagyniuk a melegétel-készítéssel, mert már nem tudták kifi-zetni a szakácsot. Problémájuk megoldását az étterem elötti terasz beépítésétől re-mélték, ami megduplázná afogyasztói teret. Erre viszont reményük sincs egy újabb támogatás elnyerése nélkül, hiszen a mostani helyzetben megélhetési gondokkal küz-denek, mig egy nagyobb beruházással a legnagyobb nyereséget hozó vállalkozások egyikének tulajdonosai lehetnének.
4. Segélyek nélkül nem tudna megélni. Kilenc esetet soroltunk ebbe a kategóriába, az összes eset 17 százalékát. Remény sincs rá, hogyavállalkozásból megéljenek. Idetartozik az a két eset, amelyben a pénz elköltése semmiféle bizonyítható kapcsolatban nem áll kis-vállalkozói tevékenységgel: az egyik az a család, akinek hazaköltözése éppen folyamat-ban van; a másik, amelyben a "vállalkozó" a támogatás összegét egyfajta kárpótlásnak tekintette otthoni javainak elvesztéséért, és azt tervezte, hogy a vásárolt felszerelésekkel együtt hamarosan hazatér. A teljesen sikeltelen vállalkozók csaknem mindegyike haza szeretne térni, amint lehet. Általában nem magyar nemzetiségűek, nem beszélik anyelvet, nehezen boldogulnak az országban.
D. U. családja a kisvállalkozói támogatást méhkaptárok gyártására, egyéb ács-munkák folytatásának beindítására kérte, gyalugépet, fúrógépet, kéziszerszámokat és deszkát szeretett volna vásárolni. Mivel csak 100 ezer forintot, a kért pénz felét kapta meg, a kéziszerszámokon éstíz kaptárra való deszkán kívül nem tudott mást megvenni. Méheket is szeretett volna vásárolni, de ennyi pénzből nem tudnak to-vábblépni. Semmiféle anyag vagy szerszám megvásárlását nem tudta igazolni. Csa-ládjukból senki sem dolgozik, van egy tolókocsihoz kötött epilepsziás lányuk is. A szociális segélyek nélkül nem tudnának boldogulni.
Noha a támogatást kérők mindegyike - két kivétellel- azt jelölte meg az űrlapon, hogy végleges szándéka Magyarországon letelepedni, az 51 ténylegesen megkérdezett közül csak 27-en mondták, hogy itt akarnak maradni. Sik Endre elemzéséből kiderül, hogy az elbírálás során nem játszott szerepet a döntésben a magyar nemzetiség, illetve nyelvtudás.
Igaz, hogy ennek figyelmen kívül hagyása diszkriminációmentes, de kevéssé hatékony gyakorlatnak bizonyult: a teljesen sikertelennek besorolt kilenc vállalkozásból hét esetben egyáltalán nem beszéltek magyarul, ami nyilvánvalóan komoly gondokat jelentett szá-mukra. Ugyanakkor a legsikeresebb kategóriába húszból csak egyetlen magyarul nem be-szélőt sorolhattunk, akinek munkavállalói is, vendégköre is a volt Jugoszlávia lakosságá-ból kerülnek ki .
Az 1995-ben támogatásban részesülők átlagos életkora 37,6 év volt, az átlagos család-nagyság 3, l fö. Ez szintén két olyan tényező, amely a pályázatok elbírálása során nem tűnt meghatározó jelentőségűnek, tapasztalataink szerint viszont asikeresség és a család-nagyság szoros kapcsolatban áll egymással: a kisebb, legfeljebb két-, de inkább egygyere-kes családok jobban boldogulnak, mint a sokgyerekesek. Ez nem különösebben meglepő, hiszen könnyebb azoknak a családoknak boldogulniuk, amelyekben kevesebb eltartott jut az aktív keresőkre.
Fontos lehet az is, hogy háztartásonként csupán egyszer 210 ezer forint volt odaítélhe-tö, viszont a korábban alanyi jogon járó szociális támogatást a család minden tagja elvesz-tette;' amely kétszer annyi családtag esetén kétszer akkora rendszeres havi jövedelem-kieséshez vezetett.
MILYEN TÍPUSÚ TEVÉKENYSÉGEK VALÓSZÍNŰSÍTlK LEGINKÁBB A SIKERT?
Az 51 vállalkozás ból legtöbben, 21-en valamiféle iparostevékenységet végeznek (kéz-műves, kisiparos), tizenhárman növénytermesztéssel, tízen állattenyésztéssei foglalkoz-nak, hét valamiféle szolgáltató tevékenységet folytat.
Az eredeti terv szerint a kisvállalkozói támogatás elsősorban a termelőtevékenységet végzőket célozta meg, és nem kívánta a kereskedőket támogatni. Adataink szerint a me-zőgazdasági termelés előtérbe helyezése a legkevésbé sem növelte az önfenntartóvá válás
3 1996 márciusától a vállalkozók a szerződés aláirásakor lemondtak a háztartás minden tagjának járó szo-ciális juttatásról. és legkésőbb a következö hónapban tartott felülbírálástól számítva a korábban támogatott ak szociális juttatásait is megszüntették
esélyeit, úgy is fogalmazhatnánk, hogyakisvállalkozói támogatások célja és az elbírálás során követett fö vezérlőelv egymást kölcsönösen kizáró tényezőnek bizonyult.
A legkevesebb siker és a legtöbb teljes kudarc a növénytermesztéssel foglalkozók kö-zött található. Közrejátszhatott ebben a hosszú és különösen hideg tél, de nem ez az egyetlen tényező. A magyarországi őstermelők helyzetének ismeretében aligha újdonság, hogy ez a tevékenység kevéssé mondható sikervállalkozásnak.
A tizenháromból valóban sikeresnek mondható három növény termesztő közül ketten foglalkoznak zöldségtermesztéssel, mindketten több, mint tizenöt éve, a harmadik virág-és facsemetéket nevel, szintén több évtizedes gyakorlattal. Sikerük kulcsának az tűnik, hogy sok megrendelővel alakult már ki hosszú távú, jó kapcsolatuk.
A többiek helyzete igen bizonytalan, megélhetésük kiszolgáltatott az időjárás és piac változásainak. Ráadásul ez a legidőigényesebb, legtöbb munkát követelő tevékenység, gyakran az egész háztartás bevonását kívánja, így leköti a többi családtag kiegészítő jöve-delemszerzésre fordítható idejének nagy részét. A 210 ezer forintos támogatás nyújtotta lehetőségekből kiindulva a gombatermesztés tűnt viszonylag kis beruházás igényű, elég jó megtérülési esélyű tevékenységnek, tapasztalataink szerint azonban a mezőgazdasági kis-terme lők csak kivételes esetben tudnak vállalkozásukból önfenntartóvá válni.
A kilenc állattenyésztő helyzete valamivel jobb, közülük öt mondható sikeresnek, a többi négy viszont a teljesen sikertelen kategóriába sorolható. A tevékenység előnye, hogy nincs munkaengedélyhez kötve, hátránya viszont, hogy csak korlátozott bevétel ig adómentes.
Az állampolgárságukra még csak váró menedékesek bevételeiket csak magyar állam-polgárok nevére jegyezhetik (általában rokonuk, ismerősük, aki maga is őstermelő), akik így könnyen átléphetik az adómentes sávot. A jogi rendezetlenséget leszámítva az ál-lattenyésztés a növénytermesztésnél kevésbé tűnik kockázatos vállalkozásnak, szintén igen munkaigényes, meggazdagodni nem nagyon, de megélni jobb esélyekkel lehet belőle. Az állattenyésztésen belül is legjobb üzletnek a nagy testű haszonállatok tenyésztése tűnik, ez sokkal jövedelmezőbb az aprójószágokkal való foglalkozásnál.
Legtöbben, összesen 21-en valamiféle iparostevékenységet folytatnak, és itt a legna-gyobb a sikeresek aránya is. Az önfenntartóvá válás esélyei sokkal nagyobbak, mint a me-zögazdasági termelőtevékenységet folytatók esetében, különösen, ha azt kereskedelemmel egészítik ki.
A szolgáltatást nyújtó hét vállalkozó csaknem mindegyike az első két kategóriába tar-tozik, alapvetően jók az esélyeik az önfenntartóvá válásra, egyikük próbálkozása sem vég-ződött teljes kudarccaI. Egy olyan eset van közöttük, amelyben további komolyabb anyagi segítség nélkül nem valószínű, hogy folytatni tudják majd jelenlegi vállalkozásukat.
Összegzésképpen elmondható, hogy a kistermelők esetében a legkevésbé, valamiféle kereskedelemmel kapcsolatos iparostevékenység esetében a leginkább valószínű, hogya vállalkozók elérik majd az önfenntartáshoz szükséges jövedelemszintet.
NÉHÁNY JA VASLAT A TOVÁBBI