területi megoszlásahoz
A TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK JELLEMZÖ VONÁSAI
A külföldi vagy egykori külföldi állampolgárok természetesen nem alkotnak egységes csoportot, ezért a felmérésben is több kategóriájuk szerepelt. A polgármesterek arra vo-natkozóan nem kaptak részletes leírást, hogy az egyes kategóriákba kik sorolhatók be, így teljes egészében saját elképzeléseikre és megérzéseikre hagyatkozhattak.
Az 1995. évi felmérés is megerősítette azokat a korábbi eredményeket, hogya ma-gyarországi települések nagyobb részében élnek "idegenek" (Dövényi, 1994; Kovács,
1993). Az egyes kategóriák között a különbségek meglehetősen nagyok: amíg minden harmadik településben regisztráltak bevándorlási engedéllyel rendelkező külföld it, addig vendégmunkások csak minden 25. helységben éltek.
• A felmérés szerint a hazai települések egyötödében éltek menekültek, ami csak kö-zel fele az 1992-ben regisztrált értéknek (Kovács, 1993). A generális változás nem meg-lepő, mindössze kifejezi a ténylegesen végbement folyamatokat. A menekültek abszolút számát nézve viszont meglehetősen magas érték jelentkezett: a polgármesterek szerint 1995 tavaszán (Budapest nélkül) több, mint nyolcezer menekült élt az országban. Ez azt is jelzi, hogy a polgármesterek a menekültek fogalmát a szó köznapi, nem pedig jogi ér-telmében értették, azaz a menekültelet és a menedékeseket egyaránt idesorolták. Az ada-tok azt is valószínüsítik, hogy olyanokat is menekültnek tartottak, akik évekkel korábban kértek menedéket az országban, de azóta ajogi helyzetük már megváltozott.
Ezt látszik alátámasztani, hogy a felmérés szerint a menekültek lényegesen arányosab-ban elosztva élnek az ország területén, mint azt a más forrásokból származó adatok mutat-ják. Az 1993 végén regisztrált mintegy 9500 menedékes többsége például az ország déli határa mentén, egy mindössze 15-20 km széles zónában élt (Dövényi, 1994). A BM Me-nekültügyi és Migrációs Hivatala újabb adatai még ennél is nagyobb koncentrációt jelez-nek: az 1995 májusában táboron kívül élt mintegy 3000 menedékesből több, mint 2300-at Baranya megyében regisztráltak.
Ha kisebb mértékben, de a polgármester-felmérés is jelzi, hogy az úgynevezett mene-kültek jelentős része a déli, illetve a keleti országhatár melletti megyékben él. Szabolcs-Szatmár-Beregtől kiindulva egészen Somogy megyéig olyan megyék sorakoznak a román, szerb és horvát határ mentén, ahol a felmérés szerint az átlagosnál magasabb a menekül-tek száma. A felvétel megerősítette azt az ismert adatot is, hogy Pest megyében is vi-szonylag sok menekült él,többségük a budapesti agglomerációban.
A menekültek területi megoszlásából arra lehet következteni, hogy az évek során vég-bement bizonyos diffúziójuk. Akik megtehették, próbálták megtalálni helyüket az ország más részein, s eltávolodtak az egykori hazájukhoz közelebb eső térségektől. A
rendelke-zésre álló adatokból nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a menekültek előnyben részesítenék az ország fejlettebb megyéit, selkerülnék a hátrányos helyzetű térségeket:
szeszélyes eloszlásban itt is, ott is előfordulnak.
A felmérés szerint a Budapesten kívül élő menekültek többsége falusi lakos, ezen belül is főleg az ezer lakosnál népesebb falvakban tömörülnek. Ez feltehetően összefüggésben van az olcsóbb vidéki élettel, ami főleg a menedékeseknek fontos, akik hivatalosan nem vállalhatnak munkát, Így ennek a csoportnak nem sokat jelent a nagyobb városok jobb munkaerőpiaci helyzete.
A menekültek településhierarchia szerinti megoszlásában természetesen lényeges az egyes megyék sajátos településhálózata is. Így nem meglepő, hogy több aprófalvas me-gyében (például Baranya, Somogy, Zala) a menekültek többsége az ezer fö alatti falvak-ban élt (1. ábra).
Fö 900
800 700 600 500
!.OO 300 200 100 1. ábra. A incnekültek és menedékesek területi megoszlása
1város: 2 1000 lakosnálnagyobb falu: 3 1000 lakosnál kisebb falu
• A Magyarországon élő külföldiek legnagyobb csoportját a felmérés szerint a be-vándorlási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárok alkotják, eszerint számuk meg-haladta a 22 ezret. Ez az adat lényegesen kisebb, mint amit a hivatalos statisztika mutat:
1994-ben tartózkodási engedéllyel kb. 138 ezer külföldi élt Magyarországon. Közülük azonban közel 50 ezren a fővárosban éltek, amire a polgármester-feimérés nem terjedt ki.
Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy a publikált statisztikai adatok korántsem pontosak: lényegében beáramlási adatok, ahol a rnigránsok között még azok is szercpel-nek, akik már felvették a magyar állampolgárságot, vagy tartózkodási engedéllyel a zse-bükben már el is hagyták az országot (lásd Adatok ... , 1996). Így a két forrásból származó adatok lényegesen közelebb állnak egymáshoz, mint az első pillanatban látszik.
A bevándorlási engedéllyel rendelkezők területi megoszlása egyenletesebb, mint az a menekültek esetében volt tapasztalható. Egyedül Hajdú-Bihar megye értéke tünik túlságo-san magasnak, a többi megye esetében ilyen aggályok nem rnerültek fel. A kiegyenlítet-tebb területi képhez bizonyára hozzájárul az is, hogy bevándorlási engedéllyel rendelke-zők lényegesen kevesebb a kötöttsége, mint a menekülteknek, így lakóhelyüket is szaba-dabban választhatják meg.
Ellentétben amenekültekkel, azok, akiknek bevándorlási engedélyük van, inkább vá-rosi lakosok. Ez alapvetően annak a következménye, hogy Magyarországon a városi és falusi munkaerőpiac lehetőségei között meglehetősen nagyok a különbségek az előbbiek javára.
A megyék közötti eltérések jelentősek, a településhálózati jellegzetességek ezen a té-ren is rányomják bélyegüket a megoszlásra (2. ábra).
7780
2.ábra. A bevándorlási engedéllyel rendelkezők területi megoszlása Ivaros; 2 1000 lakosnal nagyobb falu; 31000 lakosnál kisebb falu
• Amint várható volt, a külföldiek legkisebb csoportját avendégmunkások tették ki, a polgármesterek szerint számuk anégyezret sem érte el. Az érték jól harmonizál az Orszá-gos Munkaügyi Központ adatával: 1995-ben 18 ezer munkavállalói engedélyt adtak ki külföldieknek, ebből tízezer körüli a fővárosra s mintegy kétezer Pest megyére jutott (Derzsi, 1996).
A felmérés szerint jelentősebb számú vendégmunkás csak Pest, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében élt. több megyében viszont egyáltalán nem voltak vendégmunkások. La-kóhelyüket tekintve fele-fele arányban oszlanak meg a városok és a nagyobb falvak kö-zött, az apró- éskisfalvak esetükben alig jönnek szóba (3.ábra).
3.ábra. Avendégmunkások területi megoszlása
Iváros; 2 1000lakosnal nagyobb falu; 31000 lakosnal kisebb falu
4.ábra. Akülföldről hazatért magyarok területi megoszlása Iváros; 2 1000 lakosnál nagyobb falu;3 1000 lakosuál kisebb falu
5.ábra. Amás külföldiek területi megoszlása
1város; 2 1000lakosnál nagyobb falu; 3 1000 lakosnál kisebb falu
6.ábra. Az összes külföldi területi megoszlása
1város; 21000lakosnal nagyobb falu; 3 1000 lakosnál kisebb falu
• A leginkább egyenletes területi megoszlást a külföldröl hazatért magyarok csoportja mutatja: minden megyében előfordulnak, számuk azonban sehol sem kiugróan magas. Az egyenletes megoszlásban feltehetően szerepe van annak is, hogy ez a csoport alapvetően kétosztatú: ideegyaránt be lehetett sorolni a hazatérő egykori emigránsokat ésa szornszé-dos országokból frissen áttelepült magyarokat is. Bár a két kategória területi prioritásai részben eltérnek egymástól, egyenletes területi eloszlásukat jelzi az is, hogy közel ezer településben élnek, azaz átlagosan csak hat-hét külföldről hazatért magyar jut egy-egy helységre. A hazatérő magyarok inkább a falvakban, ezek közül is elsősorban az ezer la-kosnál népesebbekben élnek: az idetartozó települések közel felében előfordulnak (4. ábra).
• Az előző csoportnal lényegesen szeszélyesebb a más külföldiek területi megoszlása.
Ebbe a csoportba azokat sorolhatták be a polgárrnesterek, akik megítélésük szerint az elő-ző kategóriákba "nem fértek be". A "vegyes társaság" a legnagyobb számban Hajdú-Bi-har megyében fordult elő, másutt viszont csak szórványosan jelentkeztek (például Bara-nya, Nógrád, Tolna). Inkább városlakók, de nem elhanyagolható a számuk a nagyobb fal-vakban sem (5. ábra).
A felsorolt öt csoportot összegezve kitűnik, hogy 1995 tavaszán a főváros nélkül vett Magyarország polgármestereinek látókörében mintegy félszázezer "idegen" volt. Megíté-lés kérdése, hogy ez sok vagy kevés, az azonban biztos, hogya polgármcsterek tudatában vannak ennek a problémának. Mivel az "idegenek" különböző csoportjai vertikálisan és horizontálisan iseltérően helyezkednek el,az összegzett adatok szerint minden megyében és minden településtípusban érzékelhető számban fordulnak elő. agyjából fele-fele meg-oszlásban város- és falulakók, az utóbbin belül azonban elsősorban a nagyobb községeket részesítik előnyben (6. ábra).
Mivel az országhatáron kívülről érkezettek valamilyen számban az ország szinte min-den részén előfordulnak, talán nem érdektelen röviden szólni arról sem, hogy mi a véle-ményük a polgármestereknek a menekülök befogadásáról. Összességében nagyfokú óva-tosság jellemezte a helyi vezetőket, mivel több, mint 90 százalékuk szerint válogatn i kel-lene a menekülők között, és ennek alapján dönteni. Mindössze 3 százalékuk szerint kelle-ne minden mekelle-nekülőt beengedni, s közel 6 százalékuk álláspontja volt a teljes elutasítás.
Az egyes megyék és településtípusok polgármestereinek véleménye meglehetősen elté-rő. Néhány megyében, ahol a menekültek száma az elmúlt években magas volt, a toleran-eia is nagyobb az átlagosnál (például Baranyában a polgánnesterek több, mint II száza-léka szerint minden menekülőt be kell engedni). Olyan megyék is akadtak azonban, ahol a minden rnenekülőt beengedő vélemény minimális volt, jóllehet a menekültkérdést itt jó-szerével csak hírből ismerték (például Borsod-Abaúj-Zemplén, Vas). A településkategóri-ák szintjén nézve kitűnt, hogy városi polgármesterek érzékelhetően toleránsabbak, mint falusi kollégáik.
A felmérésben választ kértünk a polgármesterektöl arra is,hogy a rnenekülők közül ki-ket kellene befogadni és kiki-ket nem. Összesen hét csoportot kellett besorolniuk, s az ered-mények eléggé egyértelműek. A polgármesterek egyedül a más országban élő magyarok befogadását támogatták egyértelműen (93 százalék). A többi csoportnal még a legna-gyobb támogatást kapó oroszok értéke is 30száza lék alatt maradt. A románok befogadá-sát26 százalék, a kínaiakét 20 százalék, acigányokét 19százalék, az arabokét 16 száza-lék,a bűnözőkér pedig mindössze 3 százalék támogatta.
IRODALOM
Adatok és használhatóságuk - menekültek, bevándorlók, újállampolgárok című mun-kaanyag. Budapest, 1996.
DERZSIÉVA: A külföldi munkavállalókkal kapcsolatos adatgyűjtés. In.: Adatok és használhatoságuk, menekitltek, bevándorlók, zíj állampolgárok. Budapest, 1996. Munka-anyag, 39--40. o.
DÖVÉNYIZOLTÁN:Nemzetközi vándorlás. Magyarország Nemzeti Atlasza Kiegésziui Füzete. Budapest, 1994.
- -: Spatial Aspects of the Refugee Issue in Hungary. In: Refugees and Migrants:
Hungary al a Crossroads. Yearbook of the Research Group on International Migration, the Institute for Poiiticai Science of theH.A.S., 1994; 17-26.
- - : Neuere Tendenzen der internationalen Wanderungen inUngarn. In: G. Fink etal.
(Hrsg.): Österreich in neuer Nachbarschaft. Wien-Linz, 1996, pp. 419--436.
FASSMANN,H.-MÜNZ, R. (Hrsg.): Migration in Europa. Frankfúrt-New York, 1996, p.438.
xovxcs
RÓBERT: Az "idegenek" Magyarországon. Települések és menekültek. In:Útkeresők. MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, 1992. Budapest, 1993.49-63. o.
TÓTI-IJÓZSEF: Településhálózatunk legkisebb elemei. In: Tér-gazdaság-társadalom.
Budapest, 1996. (megjelenés alatt).