f Tisztelendő E R N Y E I A N N A főnöknő.
1880—1893.
A Mindenhatónak szent akarata és örök végzése sze-rint f o l y ó ' é v i augusztus hó 31-én, esti 7l/2 órakor felejt-hetlen szeretett anyánk
Tisztelendő E r n y e i A n n a
az angolkisasszonyok budapesti rendházának főnöknője áldásos működése közepett, szívszélhűdés következtében, életének 63. évében öröklétre szenderült.
Porladó tetemei szombaton, szeptember hó 2-án, délután 3 órakor az intézeti templomban fognak beszen-teltetni s a kerepesi temetőben az intézeti sirboltbau örök nyugalomra elhelyeztetni.
Az engesztelő szent mise-áldozatok folyó hó 2-án, délelőtt 9 órakor fognak az intézeti templomban a Min-denhatónak bemutattatni.
Budapest, 1893. szeptember hó 1-én.
Áldás és béke lengjen drága porai felett s as örök vilá-gosság fényeskedjék neki! R. i. p.
A budapesti angolkisasszonyok
„Szt. Mária11 intézete.
RELIGIO.
141
S z e r e n c s . A „dohos középkor" — és a protestantizmusvirágainak illatárja. — (Folytatás.)
A magyar protestántizmus, melynek legújabban kisebb gondja is nagyobb annál, hogy Kálvin felekeze tében a maga tanitáselvei igazsága bebizonyításának kí-sérletével komolyan foglalkozni szeretne, bizonyos irány-ban figyelemre méltó lépéseket tesz — a katholiczizmus egyre növekvő hitelének megrontására. Támad és gúnyol.
Felületesen, minden tanulmányt nélkülöző sajátságos go-romba módon birál, következtet és gunvnyilakat lövel háromszáz esztendős fegyvereiből a kath. egyház- és papságnak a százados viharok rombolása között meg-edzett élettestére. Olykor, levetve a szeméremérzet tisztes ruházatát, a hazugság terjesztésében mesteri névre emel-kedett szánandó állapotában oly dolgokat tereferél püs-pökeinkről, a papság-, jezsuiták- s általában a szerzetes papokról, hogy pirulás nélkül le sem irhatok. — S hogy az avatatlanok előtt szépitse magát, hogy a katholicziz-mus hiu döngetésénél felekezetének halló érzékét a régi nóta hangjaival is gyönyörködtesse, mit tesz ? Nagy han-gon hirdeti, hogy „küzd a magyar állam alkotmányáért, a magyar társadalom békéjéért, a szabadelvű haladásért, mely a protestántizmusnak éltető lelke!" E jeles sajátsá-goknak minden magyar csak örvendeni tud ; de a pro-testánsok egyedáruságának soha sem fogja tartani. A katholikusokkal ama tekintetben versenyre kelni lehet;
hanem őket felülmúlni nem oly könnyű dolog, mint a társadalom békéjeért való állítólagos küzdelemben nagyra becsülendő protestáns éltető leikökre hivatkozni.
Már csak szabad az után a nagy dicsekvés után kimondanunk, hogy bennünk, katholikusokban, is van olyan éltető lélek, mely a magyar állam alkotmányaért küzdeni hazafias legelső kötelességének tartotta s fogja tartani mindenkor ! Persze, ahhoz és a társadalom békéje-s igazi haladábékéje-sáért folytatott ébékéje-s a kath. egyház mun-kájának alapelvét tevő hazafias küzdelem megismeréséhez igen csekély „Bocsor Lajos egyháztörténelme", (a gymn.
IV. o. számára), „Farkas József : A m.-orsz. prot. egy-ház (!) történelme", (a gymn. VIII. osztályának), avagy
„Pálfy József: A keresztyén anyaszentegyház története, prot. iskolák számára" ; de még a „néhai Jakabfalvy András Egyházi politikája" (Megjel. Budapest, 1886. 1 fr.) sem az a munka, mely a hamis elveket még az iskola padjai közt magokba szivó prot. növendékeknek csodála-tosan boszantó nézetirányát megváltoztatná; mert hiszen, ha olvasott valaki ráfogásban és gyülölségben leledző hirnévre szert tevő munkát, ugy azt az „Egyházi politi-káu-t bátran a legelsők közé sorozhatja. Vezérszava: „A politikai téren működő jezsuitizmus Magyarhonba is ki-terjeszté szövevényes hálóját . . . s megkezdé üldözni a protestantizmust." Es minthogy még a jelesnél jelesebb történetirók, kikben megvan a becsületérzet, a hivatás ma-gaslatán álló komolyság, az igazságra való törekvés ki-magasló szeretete, — nem méltóztattak protestánsokká lenni, nem átalja az a szerző nekik menni történettudó-saink legjelesebbjeinek — és kimondani, hogy Magyar-országnak még nincs valódi történetírása ! Értsd meg jól : valódi történetírás csak az, mely protestáns ! Valódi tény mindenben csak az, mit a mult emlékeivel szakitó
prot. tudományosság (!) annak keresztel; mert hát „ő küzd a szabadelvű haladásért, mely a protestántizmusnak éltető lelke." így ki csodálkoznék tehát vezérszava foly-tatásán : „Katona, Pray, Istvánfi, Bonfin kath. papok v o l t a k . így a jeles Horváth Mihály is, — ki politikai szabadelvüsége mellett . . . — szorgalmasan kikerült min-dent, mi a magyar kath. - papságra árnyékot vonhatott, holott ily fő tényezőt a magyar történetben nem volt szabad ignorálni. (Nem volt rá magyar szó ?) Engel bécsi udvari tanácsosa I. Ferencznek, Fessier mysticus (!) barát volt." Mi következik ebből a protestántizmus társadalmi békéjét hangoztató szabadelvű haladás „éltető lelkének"
megismerése u t á n ? Minden rossz, csak béke n e m ! De annál inkább a kath. felserkenés égető szüksége!
A magyar protestáns szóvivők előtt a kath. egyház
„csodassörny". Támadni kell azt folyvást és azután — kivégezni !
A protestánsok czéljaik elérése végett tartják Mira-beaunak e szavait „mély bölcseségü"-nek : „il faut la France aecatholiser ;" — és, bár a szenteket nem tisztelik, szent meggyőződésök, hogy „a hol a protestántizmus meg nem élhet, ott a polgári szabadságnak nincs hazája!"
Természetes, hogy a protestántizmus megélését ugy értik, a mint nekik legjobban tetszik; legnagyobb tetszésökre pedig az talál, hogy már itt — a siralom völgyében — Övék legyen az ország, az egyházat békókba verő hata-lom és az „éltető lélek" fényes eredményeit a „papi birtokok" elszedésében gyönyörűséggel szemlélő dicsőség!
A dicsőség kajtatásában a „nálok levő tudomány és felvilágosodás" révén az sem ritkaság, hogy mesterfogá-sokhoz nyúlnak. A sok ráfogás ürömcseppjeif, melyeket a protestánsok itt-ott államilag segélyzett, de azért
ön-kormányzattal biró iskoláikban, — lévén minden tanár-jok tankönyv-iró és kitűnő történetferditő, — s templo-maikban nyújtanak a katholikusoknak, sokan nem ismerik;
de nagy hangon hirdetett „haladásuk" és „testvériségök"
mézes madzagát a katholikusok közöl igen-igen sokan megízlelik, nem kérdezve, nem keresve az okadatolást, a mely legfőbb hitczikkelyökként rendesen a kath. egyház gyalázásában rejlik. Korbácsot fonatni magunkra saját pénzünkön, valóban, íölösleges dolog! Pedig nem egy prot. imaház építésénél olvasunk kath. főúri neveket te-kintélyes adakozás feltüntetésével — itt Zemplén vár-megyében is ; szóval a kath. urak és úrnők az oly gyűj-tések elől nem zárkóznak el. Prot, czélra rendezett mu-latságok-, előadásokról és társas estékről nem is szólok;
ezeket csakis azon oknál fogva hoztam fel, hogy feltün-tessem a társadalmi békés együttlét óhajtásának e jelen-ségét akkor, midőn éppen itt Zemplénben „a fekete sereg butító rendszeréről és a sötétség táboráról, a középkor butaságáról, a dogma bázisára (!) nehezkedett papuralom-r ó l " — oly kedélyesen czikkeznek, mintha csak a ppapuralom-rot.
czélokra — igy már igazán — oktalanul adott pénzáldo-zatokról közölnék Isten nevében a kimutatást. Hja, ott már az igazság kérlelhetetlen hatalmával állanak szem-közt, — tehát ők is viszonszolgálatot tesznek a katholi-kusoknak : ütik, mint a kétfenekü dobot! Itt már nem a mézes madzag járja, hanem a hurok, melyet — legalább a jelekből ítélve — készek volnának nyakára vetni a
kath. egvenességnek, még mindig gyengén jelentkező bátorságnak és az álhivást nem ismerő igazságnak! Nagy igaza van sz. Jeromosnak: „Invidia enim non tam hu-manas amicitias, quam solam iustitiam persequitur." Itt az a kérdés : nem emeli-e aztán támadása korbácsát a kath. egyházra az a prot. lelkész, vagy lévita, — a ki a kath. bucsut követő barátságos ebéd alkalmával a job-bára kath. vendégek közt arra tányérozott, hogy az éberség jelével földiszitendő templomtornyot felépíttesse!?
Megtörtént. A forintosok szépen hajoltak egymásra. Ez már csakugyan merészség ! és pedig nagyobb, mint Arany János szobrának leleplezésekor egyet suhintani a katho-liczizmus erős derekán, minthogy Magyarországban nem-zeti jellegű ünnep soha sem várhatja a nap lenyugvását a katholiczizmus ellen való gyűlöletnek felkeltése nélkül!
Nem nagyitok.
Ilyenkor aztán különbséget szoktak tenni „az igazi katholiczizmus és az ultramontánok" között; (mi e kettőt kegyes engedelmökkel ezután is csak egynek tartjuk !) s szerintök : „az igazi katholiczizmus tördeli majd azon bilincseket, melyeket az újkori jezsuitisztikus pápai ura-lom rakosgat a vatikáni zsinat óta az élő emberi lelki-ismeretre." — Es a hangzatos mondat megeresztése után megáll, gondolva magában : protestáns létemre legény valék a gáton és adtam a katholikusoknak ! Igazán adott ! Nesze semmi, fogd meg jól. Adott, . . . igaz, — alkal-mat, hogy Arany verssorait idézzük r á :
„Zúg az éji bogár, neki megy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat."
Unalmas is azt, ugy-e, bizonyitgatni, a mit „ct ke-resztyén egyház történetéből" megtanult az ember — szinte bizonyítás nélkül ? Nemde untató dolog az, hogy bizonyító érvekkel hozakodjál elő ? kedves támadó ! mi-után megtanultad a prot. kis kátéból, hogy azért vagy az ev. ref. felekezet tagja, mivel nem akarod, hogy sötét-ségben légy, mint a katholikusok, — és az a vágyad, hogy maradékaid butaságban ne maradjanak! Ismét Aranynyal szólva mondom : bizony, bizony ! az igazság és békeszeretet udvarán ti felettetek „feketén bólingat az eperfa lombja." Az idők méhében rejlő olynemü ve-szedelem ellensúlyozására nem kelne el nálunk is mind a népiskolában, mind a gymnasiumi osztályokban egy kis vitázó káté? . . . Elmélkedjünk. Itt az álomból való fel-serkenés ideje. (Vége köv.)
KATH. KÖZTEVÉKENYSÉG.
Az árvavármegyei katfcolikusok zászlóbontása.
Zmeskál Zoltán, ki nem rég tért vissza az ágostai, vagyis lutheránus felekezetből ősei katholikus hitére, egy konvertita meggyőződésének friss erejével lépett ki kath.
vallásunk védelmére a közélet sorompói elé. Felhívást intézett Árva vármegye kath. egyházi és világi értelmes-ségéhez. Az egyházunk évkönyvének lapjaira méltó felhí-vás szövege ím1 itt következik :
„Főtisztelendő plébános u r ! Tekintettel arra, hogy a nagyon is hibás alapokra fektetett egyházpolitikai kér-dések napirendre történt kitűzése által dogmáink egyike
immár csakugyan veszélyeztetve van, továbbá tekintettel arra, hogy az árvamegyei közgyűlés sajnos határozata által vallásos érzelmeinkben felette sértve lettünk : s végre te-kintettel arra, hogy a törvényhatóságok némelyike üldö-zési mániájában már az egyedüli dörzsféket, a főrendi-házat is megfélemlíteni készül s határozataikat valószínű-leg elég meggondolatlanul, mint előbb, ugy most is a többi megyék követni fogják, — elérkezettnek tartom a pillanatot, melyben a magasztos ügyhöz méltóan egészen tárgyilagosan és a higgadtságnak tökéletes megóvásával, sőt minden politikai kérdésnek szigorú mellőzése mellett is végre megtegyük kötelességünket; mert hazafiúi köte-lességet vélek teljesíteni csakugyan akkor, midőn mi a koronát, kormányt és a törvényhozás minden pártját meg-győzzük arról, hogy a megyei közgyűlések határozataival nem azonosítja magát egyszersmind a megyék közvéle-ménye is, legalább nem a polgári házasságot illetőleg.
De hogy ezen lépést megtehessük, mikép tegyük meg s egyáltalán megtegyük-e ? szükségesnek tartom mindenek-előtt főtisztelendőségedhez abbeli kérdésemet intézni, váj-jon álláspontomra méltóztatnak-e helyezkedni vagy sem, s ha igen, hajlandók volnának-e az illető urak mind a 4 kerületből augusztus hó valamelyik napján például Trsztenán egyelőre egy szükebbkörü értekezleten részt-venni? A beérkezendő szives válaszoktól teszem termé-szetesen függővé további eljárásomat, mert például egy csonka eljárás inkább kompromittálná semhogy hasznára válhatnék ügyünknek. Tájékozás czéljából bátorkodom megjegyezni, hogy azon esetre, ha Trsztenán csakugyan találkoznánk, Potoczky házfőnök úrhoz fordulnék oly kéréssel, lenne szives bennünket pénzünkön a zárdában szives vendégeiül látni. Jelen soraim egészen betüszerint hasonló példányaival még Várzély apát, Lavota, Chmel, Kuchár Endre és Pál, Hoblik, Balgha, Kohuth és Andrássy főtisztelendő, Abafi Ágost és Emil, Yilcsek Xavér és Jenő, Gyorcsák János, Ko válik János és Ko-huth Antal urakhoz is fordultam, kérve őket, miszerint szomszédos paptársaikat, illetve világi inteligens hason-gondolkozásu és érzelmű "ismerőseiket véleményadásra s esetleg az értekezleten való megjelenésre nevemben is felkérni szíveskednének. Főtisztelendőségedet még külön arra kérném, hogy levelem tartalmáról a hrustini, kruset-nyicai, muttnei, novotyi plébános urakat és a klini ka-nonok urat értesíteni szíveskedjék. Nagybecsű válaszát kérve, magamat hajlamiba ajánlottan, kitűnő tisztelettel maradtam, Lestinben 93. 30./VII. Főtisztelendőségednek alázatos szolgája Zmeskál Zoltán."
IRODALOM.
*** Le Capital la Spéculation et la Finance au XIX. s i è c l e apar Claudio Jannet professeur d'économie politique á l'Institut Catholique de Paris. Paris, Pion ; 1892, 8-r. VI, 607 1.
Mikor 1870-ben történt iszonyú leveretéséből fel-ocsúdott s mindeneknek ujjáalkotását („restaurare omnia in Christo", sz. Pál) megkezdvén hét-nyolcz helyen is katholikus tudomány-egyetemet sietett alapítani, sokaD, kivált az ellentáborból gúnyos mosolylyal azt mondották :
RELIGIO. 143 mire valók azok a katholikus egyetemek? mit fognak
azok tanítani? Theologiából meg nem él az emberiség.
Es igy tovább.
Most már másképp beszél a világ. Leghamarább észrevette a katholikus tudomány-egyetemek hatását a franczia liberálizmus s neki rontott a kath. egyetemek-nek, megtiltotta nekik, hogy a tudomány egyetem (uni-versité, a melynek természetesen más értelme is van mint nálunk) nevét viseljék s más jogoktól is megfosztván azokat, rákényszerité, hogy a „L'Institut Catholique"
szerény nevét vegyék fel és viseljék ezentúl. A liberáliz-mus haragja, melyet szemmel láthatólag félelem sugalt, lehetetlennek bizonyult be. A íranczia katholikus tudo-mány-egyetemek által egyszerre nagyobb arányokban meginditott szellemi áramlat minden irányban, minden szakban, a társadalmi élet minden rétegében érezteti ha-tását s egyre nagyobb arányokban hömpölygeti az emberi gondolkodás folyamait a keresztény hit és czivilizáczió alaptörvényei szerint. Nemcsak a theologia s a vele leg-közvetlenebb érintkezésben levő szakok nyertek növeke-dést a franczia kath. tudomány-egyetemek ; a tudás min-den ágában kezmin-denek a katholikus tudomány-egyetemek a szakembereknek, a tudós köröknek, a társadalomnak, a nemzeteknek inponálni. É p p most jött hire Amerikából, hogy a Avashingtoni katholikus egyetem rektorát mgr Keanet, a bostoni methodista tudomány-egyetem tisztelet-ből doktorai közé iktatta be. Az igazi tudomány eloszlatja a balitéleteket, s felismervén mindenkiben tiszteli az igazi tudományt.
Mi a czéljuk e soroknak ?
Bevezetésül szolgálni a fent czimzett mü ajánlásá-nak, a mely a párisi kath. tudomány-egyetem egy hírne-ves tanárának tollából kikerülve épp most j á r j a be a világot, figyelmet keltve s felvilágosítást terjesztve még ott is, — a hol a katholikus tudomány-egyetem eszmé-jétől fáznak.
Mivel foglalkozik ez a mü, megmondja a czime : a XIX. század vérbajával. Nem egészséges a gazdálkodás, a megélhetés, a munka és az élvezés közt levő viszony : ez a társadalmi kérdés, ez a bajunk.
Jannet hatása már a „Budapesti Hírlap"-ig elhatott.
Komolyan mondjuk ezt, nem tréfából, és örvendünk neki.
H I V A T A L O S .
Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elő-terjesztésére a győri székeskáptalannál Kokas József éneklő-kanonoknak az olvasó-kanonokságra, — dr Bertha János szt. Adalberti prépostnak az éneklő-kanonokságra,
— Jordán Tamás székesegyházi főesperesnek a szt. Adal-bertről nevezett győrhegyi prépostságra. — dr Szely Lajos soproni főesperesnek a székesegyházi főesperességre,— Hold-házy János czimzetes püspök és mosonyi főesperesnek a soproni főesperességre,— Mohi Antal locsmándi főesperes-nek a mosonyi főesperességre, — Beidl Alajos rábaközi fő-esperesnek a locsmándi főesperességre, — Tóth István komá-romi főesperesnek a rábaközi főesperességre, — dr Surányi János pápai főesperesnek a komáromi főesperességre, — végre Mladonicsky Ignácz iskolás-kanonoknak a pápai
főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyom és az ekként megüresedő utolsó vagyis iskolás-kanonoki javadalmat Schlegel Péter szentszéki ülnöknek és süttöri esperes-plebánosnak adományozom. Domnanovich Ferencz kisboldogasszonyi esperes-plebánost és Hahnekamp György szentszéki ülnököt és győri papnevelő-íntézeti igazgatót pedig ugyancsak a győri székeskáptalan tiszteletbeli ka-nonokjaivá kinevezem.
Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elő-terjesztésére dr Beervaldszky János szentszéki ülnöknek és odorini esperes-plebánosnak a Boldogságos szűz Máriá-ról nevezett boóli czimzetes apátságot adományozom.
Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elő-terjesztésére Eigl József futtaki esperes plébánosnak a Boldogságos szűz Máriáról nevezett bihari czimzetes apát-ságot adományozom.
Kelt Ischlben, 1893. évi aug. hó 14-én. F E R E N C Z J ÓZSEF, s. k. Gróf Csáky Albin, s. k.
V E G Y E S E K ,
*** T. o l v a s ó i n k n a k — eláruljuk a titkot, hogy a
„Religio"-t tegnapelőtt nagy öröm érte. Szerkesztője augusztus végével megszűnt a tudomány-egyetem rektora
lenni. Sok idő és javarész erő felszabadult a „Religio"
javára.
— As emberiség jótevői. Alig illet- meg jobban e czim az egyházon kivül mást, mint a szerzetes rendeket, melyek a barbár Európa vadonjaiban a mai fényes czivi-lizácziónak vetették meg alapjait. A magyar szent-Bene-dek-rend hiven ősi szokásához, korunk szükségleteihez
mérten tesz szolgálatot az emberiségnek, magyar társa-dalmunknak az által, hogy a balatonfüredi fürdőhelyet nagy gondoskodással, nagy áldozatokkal a virágzás egyre magasbodó fokára emeli a közegészség érdekében.
A nagyszabású átalakításokat bíboros Vaszary Kolos hg-primás főapát korában kezdte ; most Fehér Ipoly főapát
ur készül a nagyszabású kibővítést folytatni és befejezni.
— As „Egyetértés" vad mozdulatokat kezd gyako-rolni. Minap „anakronizmus*-nak hirdette a szerzetesek vezetése alatt levő nevelést, abból az alkalomból, mert híre jár, hogy Budapesten, a Józsefvárosban gymnázium fog megnyílni a nagyérdemű szent-Benedek-rend vezetése alatt. Tegnap pedig ugyan e lapot a budapesti
köz-ponti papnevelő-intézet tiszteletreméltó elöljáróságának ugratja neki a nevezett intézetben megüresedett rektori méltóság valamely fékezhetetlen ambiczióju aspiránsa. Ha
mindenkit be szabad piszkolni, ki marad majd t i s z t á n ? !
— A kassai kir. konviktus kormányzójává a vallás-és közoktatásügyi m. kir. miniszter Madarassy Lipót urat, a jászóvári prémontrei kanonokrend tagját, a kon-viktus eddigi nagyérdemű alkormányzóját nevezte. Hálás megemlékezéssel gratulálunk itt egykori tanárunknak, kinek alakja ugy áll emlékezetünk előttünk ma is, mint a műveltség és gondosság megnyerő megjelenése.
— Vaszary Kolos herczegprimás csütörtökön hosz-szabb látogatással tüntette ki Esztergomban a benczések
igazgatóját. Villányi Szaniszlót. Azután a tanárok senior-jánál a többi benczés tanárok számára az iskola év kez-dete alkalmából szívélyes üdvözletét hagyta. Ebből lát-szik, hogy a bíboros mily lelkes híve most is az iskola-ügynek.
— A pécsi egyházmenye püspöki helynökévé dr Dulánszky Nándor püspök ur ő exja Walter Antal ka-nonokot nevezte ki. a ki hazánkban a klasszikus egy-házi zenének egyik legavatottabb müvelője s legerősebb oszlopa.
— Bende Imre nyitrai püspök ő mlga elhatározta, hogy a mig él, évenkint négyezer forinttal fog negyven szegény tanulót élelmezni. Mennél hosszabbra nyúljék
ez a jótevő élet !
— Fejedelmi adomány. Dr Samassa József egri ér-sek ő nmga a nyíregyházi r. kath. iskola épületét a kor követelményeihez képest ujjá építteti, illetve átalakíttatja.
A költségeket, melyek a 40,000 frtot megközelítik, ő excziája fedezi.
— Kitüntetés. Mint a „Szegedi Hiradó" értesiti ol-vasóit, az Oltványi Pál prépost és igazgató által ez év tavaszán kiadott, és a szegény tanuló árvaleányok javára jövedelmező „Salve Regina" czimü májusi
Mária-ájtatos-sági elmélkedéseket tartalmazó müvet, ő cs. és kir. apos-toli felsége a király és a királyné is könyvtára részére legkegyelmesebben elfogadta, és az előbbi e czélra 10 darab aranyat, az utóbbi pedig 50 irtot küldött a vallás-és közoktatásügyi minisztérium utján a fentemiitett pré-post ur kezéhez. — Mindenesetre szép és nagy hálára méltó fejedelmi kegy.
— Dr Rimely Károly beszterczebányai püspök ur, mint köszönettel értesülünk, szeptember hónap 13-án t a r t j a bevonulását székhelyére s másnap Tesz ünnepélyes installácziója. Az u j püspök pozsonyi működése alatt körülbelül hétezer forintot ajándékozott a régi pozsonyi dóm restaurálására s püspökké történt fölszentelése al-kalmával ujabb ötszáz forintot adott a dóm főkapujának kibővítésére, s ugyanannyit a pozsonyi szegények fölse-gélésére.
— A Spalatöba összehívott her. régészeti kongresz-szus, melyen hazánkból dr Czobor Béla egyetemi s Récsey Viktor benczés tanárnak is kellett volna felolvasást tar-tania, a kolera járvány miatt jövő évre halasztatott.
— A német katholikusok ezidei, vagyis 40-ik nagy-gyűlése e napokban fog ülésezni Würzburgban. A mire t. olvasóink figyelmét ez alkalomból felhívjuk, az egy alkalmi irat, mely történeti világításban tünteti fel a német katholikusok nagygyűléseinek eredését és az első
alapvető nagygyűlést, melyet 1848-ban Mainzban tartottak.
A nagyon érdekes füzet Würzburgban jelent meg, Göbel-nél. A német kath. nagygyűlés a XIX. század katholikus alkotásainak egyik legnagyobbika. Története igen tanul-ságos, kivált nekünk Magyarországban, a hol a katholi-czizmus szervezetének tagozatait most kell egységes j akczióra összeilleszteni.
— Gödöllőn paul. szent Vincze-egyesület létesült.
Alakuló gyűlését jul. hó 19-én tartotta meg. Elnökökké választották Odray nep. János esperes-plebánost és Huszár Elemér világit. Rampolla bibornok a következő táviratot intézte Huszár Elemér elnökhöz : „Exhibit.um a
Alakuló gyűlését jul. hó 19-én tartotta meg. Elnökökké választották Odray nep. János esperes-plebánost és Huszár Elemér világit. Rampolla bibornok a következő táviratot intézte Huszár Elemér elnökhöz : „Exhibit.um a