Egy k i s hidegviz-zuhany a Jókai-kultusz h e v é n e k lohasztására.
III.
Különösen a „Jövő század regényé"-ben mutatja ki Jókai az ő foga fehérét, az ő vallásbeli cynizmusát.
„A hármas koronájú tiara, melynek hármas értelme volt: a harczoló, a szenvedő és a diadalmaskodó egyház, csak a középsőt tartá meg melléknevei közül ; s másik értelme is a hármas koronának, mely szerint övé az ég, a fold, és a pokol, nagyon alászállt, az eget elvették tőle a csillagászok, a földet a diplomaták, a poklot a geo-logok. Megmaradt hatalma csupán a hagyományokban és az emberi szivekben."
„Mi különbség a jezsuitizmus és nihilizmus k ö z t ? Az, hogy a jezsuita az álczázott nihilista, s a nihilista az álczátlan jezsuita."
A jövő század mintaállama : az Otthon. Ennek
egész berendezéséről irván, a többi közt kérdi: „Hát a templom? Templom nincsen-e az Otthonban?"
„Az is van. Kell lenni."
„A templom a köznépnek tanácsadója, birája, or-vosa. Az Otthon templomain belül nem a szertartásban áll az istenitisztelet ; hanem az erkölcsök emelésében, az ismeretterjesztésben. Az Isten ismeretéhez nem a mesék, hanem a tények vezetnek. Az Otthon papja, mikor a világ teremtéséről prédikál, a geologiát magyarázza meg hallgatóinak s a földrétegek milliom éves titkait fölfedve előttünk, bizonyitja be az Isten nagyságát, kinek egy évmillióm egy nap ! s mikor az Isten országáról veszi fel a textust, az emberi tudományok tökéletesültét mutatja fel, amikben nagy az Isten ! És hirdet emberek között egyenlőséget, népek között békességet, ragaszkodást a hazához, felebaráti rokonszenvet, megtartását az adott szónak, önfeláldozást azokért, akiket szeretünk, s ahogy pietása diktálja, idézi hozzá Jézus vagy Mózes, Mahomed vagy Solon, vagy Konfucsé szavait; hisz ők mind azon törekedtek, hogy az embert közelebb vigyék az Is-tenhez."
„A pokollal nem ijesztgetnek többé senkit. A „tűz-kürtök" bizonyitják minden házban, melyet tüzelővel ellátnak, hogy a föld alait nem laknak ördögök, az is a jóltevő Isten világa. A pokol létezése kizárná a menny-országróli f o g a l m a t : ember nem lehetne idvezült azzal a tudattal, hogy más emberek elkárhozottak."
„A népszerű természettudományi előadások, mik a köznépet megismertetik az alkotó mindenség csodáival, lehetetlenné teszik az orthodox mesék érvényben tartását»
s kényszeritik a papot, hogy ha a nép előtt akar haladni, az ismeret lámpáját vigye kezében. S e fényben jobban megismerik a nagy teremtőt, mint a tradicziók sötét-ségében."
„Az Otthon államában tehát még a pap is hasznos ember."
„A jövő században már az iskola egyenrangú hata-lom a temphata-lommal. A mult század szörnyaránya ki van egyenlítve. A hol van egy nagy templom emelve ezer emberre, ott van egy iskola, mely ugyanannyi hallgatót fogad be, s ha egy városnak van tiz temploma, annak van tiz iskolája is . . ."
„Különös volt a XIX. században (az ember a XX-ikban majd el sem hinné), hogy a Biblia, a Tbalmud, az Alkorán bölcs tanait késő vénségéig magyarázták a szegény embernek ; hanem azokat az ismereteket, amik örökké bővülnek, előre haladnak, amik után élnie, töké-letesülnie kell, vagy éppen nem tanitották neki, vagy tanították neki drága pénzért, gyermek észszel, husz éves koráig, akkor azt mondták neki : itten állj meg, amit a jövő husz évben a tudomány foglalni fog, azt tanulja az utánad jövő nemzedék. A vallást a sirig magyarázták az embernek ; holott a hit dolgához nem kell egyéb, mint egyszer meghallani és elhinni ; a tudományt, az ismeretet pedig, melyet búvárkodás, kétkedés, u j alaku-lás, fölfedezés örökké előbbre visz, csak addig tanitották neki, a mig a keserves diplomát kezébe kapta."
„A XX. század tanodai rendszere nem ilyen. A
tu-RELIGIO. 95-dománv csarnoka mindenki számára nyitva áll díjtalanul,
mint a templom."
„Hanem azért a másik csillag is ragyog : az egy-ház . . . "
„A mig az emberek idegei érezni fognak, addig mindig lesz vallás a földön . . . A huszadik század vége felé meg volt hagyva az egyháznak az a hatalom, hogy uralkodjék a szivek fölött; — de nem a fejek fölött."
Ez máskép annyit tesz, hogy a vallás nem észszerű és nem okos dolog, hanem puszta érzelgés, mese, hiu ábránd, mely tudatlan embereket vigasztalni és megnyug-tatni jó még, de okos ember előtt többé számba sem j ö h e t ; s ha a pap ilyen jövőszázadbeli okos embereknél kegyelemre akar találni, akkor nekik többé ne beszéljen orthodox meséket, sötét tradicziókat, hanem igazságokat, melyek mindig haladnak, s melyek u j alakulás, kétkedés folytán örökké változnak, tehát soha sem bizonyosak.
Ti pedig ostoba pápisták és minden vallásos hittel biró emberek, legfőképen pedig ti papok ; most még haszontalan emberek és világcsalók, fogadjátok Jókainak szánó mosolyát, és — siessetek a „nemzet bálványát"
és a „felnőttek nevelőjét" üdvözölni!
Radeaux.
KATH. KÖZTEVÉKENYSÉG.
A lazaristák Budapesten.
Általános a panasz, hogy Budapestnek kevés a tem-ploma; s e panasz alapos voltáról meggyőződik mindenki, hacsak fölüietesen is áttekinti a budapesti plébániák sta-tisztikai adatait!
De még fájdalmasabban hatja meg a hiány azt, ki a dolgok mélyére is szeret tekinteni s látja, mint hanyat-lik napról-napra a hitélet, mint vész ki a legtöbb szivből minden jobb, szentebb és nemesebb iránt való érzés, mily ijesztő módon romlik az erkölcs: a mint veszni indul a hitnek az a kis jó magva, melyet az iskolában (ha val-lásos) vagy az intézetben, a hittanitónak vagy a nevelő jámbor léleknek fáradsága s buzgalma beléje elvetett.
Minden dicséret megilleti a székesfőváros intéző köreit, hogy az iskolákba — uagy áldozatok mellett — behozták a hitoktatók intézményét ; de fájdalom, ez ál-dozat elvész, éppen akkor, midén a társadalom és a szé-kesfőváros első sorban joggal akarná látni gyümölcseit.
Az iskolába járó ifjúság legnagyobb része, az életre még sehogy sem felkészülve, csakhamar visszatér a családba, hogy azzal a kis ismerettel, melyet néhány év alatt szer-zett, utána nézzen a megélhetés mindenféle — mondjuk tisztes (!) — módjának ; egyik ezen, másik azon az uton indul el, vagy kényszeritve megy megküzdeni az élet nagy feladataival ; de ime ! az élet ezen legveszélyesebb korá-ban, igen sokszor minden erkölcsi alap, minden támasz nélkül kell állania ! És ha föl is tételezzük, hogy szülei-ben vagy azok helyetteseiszülei-ben csakugyan megtalálja igazi jóakaróit: ám, hol szerezze meg azokat a szilárd elveket, melyekre egyedül épitheti jövő boldogsága erős épületét ? Milyen lesz az az élet, a melynek hitelv és vallásosság nélkül megy neki?
Fölösleges azt hosszasabban magyaráznunk, hogy a társadalom bomlása egyedül a hitből merített elvek Ö9z-szeomlására vezethető vissza! S ha ez így van általában, mit mondjunk még azon számtalanokról, kik a szegény-ség kényszerűszegény-sége alatt a megélhetés szempontjából a fővárosba jönnek ? — Minden főváros sajátos viszonyai olyanok, hogy benne előmenetelt, boldogulást, de romlást is találhat eleget az, ki magára hagyatva, a megélhetés gondjaitól űzetve ott áll a világ zajában a nélkül, hogy valaki őt a legfontosabb és legvitálisabb — mert lelki és vallási •— ügyeiben önzetlenül és biztos kézzel útba igazithassa? Ezen szempont figyelembe nem vételéből, akik a társadalom leghasznosabb tagjaivá lehettek volna, sokszor a felforgató elemek zsákmányaivá lesznek a tár-sadalom kárára, az ország jólétének aláásására ! Avagy mit mondjunk azon szegény munkásokról, kik a város külső részeiben idejük, sőt életük legnagyobb részét a lélekölő gyári munkára kénytelenek forditani ?
Jól tudjuk, hogy a vallásos élet hanyatlásából eredő annyi bajt eltávolitanunk nekünk sem fog azonnal sike-rülni ; s az is igen távol van tőlünk, hogy a bajokat szellőztetve, s azok gyökerét kutatva talán mulasztással akarnók vádolni azokat, kiknek vállaira a lelkek gondo-zása eddig nehezedett; sőt ellenkezőleg: a midőn teljes elismeréssel vagyunk buzgóságuk iránt s a midőn Buda-pest minden katholikus módon gondolkozó lelkével az isteni gondviselésnek szivünk mélyéből hálát adunk azért, hogy a Jézus-társasága egyaránt nagy tudományu, mint apostoli buzgóságu atyáinak itt működési tért nyitott : csak részt akarunk magunknak kérni a munkából s nem akarunk azok közé tartozni, kik a bajok miatt csak pa-naszkodni és sopánkodni tudnak, a rossz elháritására azonban ujjukat sem mozdítják !
Ez okból és minthogy a lelkipásztorkodás rendes mindennapi gondjai a plébániák lelkészeit a kelleténél sokkal jobban lefoglalják : a rendkívüli, az adott viszo-nyok között pedig fölötte fontos munkálkodásra, úgy-mint prédikácziók, konferencziák s egyéb a templom keretén belül tartandó oktatás — és tanításokra, ájtatos-ságok tartására ugy a rendes, mint a rendkívüli munká-sok száma elenyésző csekély, ideértve a jézustársasági atyákat s az összes szerzetes rendek t a g j a i t : Istenbe ve-tett bizalommal azon üdvösnek vélt terv megvalósítására vállalkoztunk, hogy szeretett hazánkban már oly előnyö-sen ismert s az egész világon annyi önzetlenséggel s buzgalommal a lelkek javáért munkálkodó „lazarista"
kongregácziót Budapesten letelepítsük. Budapesten pedig azért, mivel az emiitett általános érdekű s a keresztény felebaráti szeretet által sugalt okok mellett, a székesfő-városban annyi önfeláldozással és Istennek legyen hála, közelismeréssel munkálkodó irgalmas nővérek bennök, mint kongregácziójuk férfi tagjaiban a leghivatottabb lelki vezetőket nyernék, azután pedig innen a központból bármely irányban könnyebben indulhatnak az ország bármely részében őket igénybe venni akaró paptár-saink segítségére, missziók tartására vagy szent gyakor-latokra.
Ez volna tehát a terv, melyet — nyugodtan
mond-1 hatjuk — egyedül az Isten és a felebarát iránt való
sze-retet sugalt. Megvalósítása éppen azért, ha nehéznek látszik is, — erősen bizunk benne — jelentékeny aka-dályokba ütközni nem fog, annyival kevésbbé, mert a mérvadó körök, egyháziak ugy, mint világiak, legfelülről kezdve a legutolsóig a legjobb akaratot tanúsítják ez ügygyei szemben s az elvi kérdések is a legkedvezőbb módon lesznek elintézve ; a székesfőváros nagyérdemű tanács testülete pedig igen kedvező áron elég terjedelmes tel-ket szives volt e czélra megszavazni. Egy mindenesetre nagyon és mindenekfölött szükséges lesz és pedig: a jóté-kony szeretet kivétel nélkül mindazok részéről, kiknek Isten módot adott annak gyakorlására ! Minden néven nevezendő pressziótól tartózkodunk.
Nincs szándékunkban kérelmünkkel bár kinek is terhére lenni : csak azt az alázatos kérelmet koczkáztat-juk ugy a nagyméltóságú pöspöki kar hódolva tisztelt tagjaihoz és a méltóságos és főtisztelendő káptalanokhoz*
az egyház körül annyi érdemben diszeskedő ariszto-krácziánkhoz, valamint szeretet hazánk minden egyházi és világi polgárához, hogy szive sugallatát követve, kiki tehetsége szerint és buzgóságához mérten járuljon ezen
— meg vagyunk róla győződve — tekintettel a czélra mindenki által helyeselt terv kiviteléhez. Kérelmünkkel azon felül azon plébános urakhoz is bátorkodunk fordulni, a kiknek plébániája területén a lazaristák üdvös műkö-dése már ismeretes, s a kik templomaikban időről időre tartandó gyűjtések által ügyünket jelentékenyen elő-mozdíthatnák.
Egy magát megnevezni nem akaró jótevő, az ada-kozók sorát 16.000 forinttal már megnyitotta, a nagy-méltóságú püspöki kar több tagja pedig jelentékeny ösz-szeget igért, mely körülmény reménylenünk engedi, hogy a jó Isten velünk lesz. A költségek az előirányzat szerint 90.000 azaz kilenczvenezer forintra rúgnak. (A tervezetet egyik előnyösen ismert fővárosi műépítészünk Hofhauser Antal müipariskolai tanár készítette.) Bizonyára sok ! de mi az egyetlen lélek árához képest, melyet megnyerni, Istennek, önmagának, egyháznak és hazának visszaadni remélünk ?
A kegyes adományok gyűjtésére ő eminencziája bi-bornok hg-primás kegyes engedelméből kath. főuraink és főurnőink, valamint a kebelbeli papság tagjaiból gyűjtő bizottság alakult, melyet még névszerint is közölni sze-rencsénk lesz: a befolyó kegyes adományok átvételére és hírlapi nyugtázására a budapesti központi papnevelő in-tézet elöljáróiból, nevezetesen : Venczell Antal helyettes rektor mint elnök, Bundala Mihály lelkiigazgató, mint pénztárnok, dr Való Simon mint ellenőr és dr P u r t h Iván tanulmányi felügyelő mint jegyző urakból alakult és ő méltósága a budapesti érseki helynök ur által e czélra hitelesített bizottság szívesen vállalkozik : „a laza-rista templom és lakóház építési bizottsága Budapesten"
név alatt.
Minden félreértés vagy téves irányú magyarázás el-kerülésére bátrak vagyunk még megjegyezni, hogy a nevezett lazaristák, mindnyájan szeretett hazánk polgárai, a kik itt édes hazánk nyelvén fognák a reájok bízandó feladatokat teljesiteni. Az ügyet az Ur Jézus Szentséges Szive, a Boldogságos Szűz és sz. Vincze oltalmába és a a tisztelettel fent nevezettek pártfogásába ajánlja:
Budapest, loyolai sz. Ignácz napján.
A lazarista templom és lakóház építési bizottsága Budapesten.
V E G Y E S E K .
— Ft. Vaszary Kolos bíboros esztergomi érsek ő emja kiadta X I I . számú körlevelét, melynek élén közli szentséges atyánk XIII. Leo pápa levelét az Indiákban felállítandó papnevelők ügyében. Ezt követi Cong.
Inquisitionis által legújabban eltiltott könyvek felsorolása.
Majd azután a vallás- és közoktatásügyi miniszter kör-rendelete következik a tanítói jövedelmek összeírására vonatkozólag, közli a körlevél továbbá a közoktatásügyi miniszter egy rendeletét, hogy a katholikus templomok orgonáikat hazai iparosoktól szerezzék be. Valamint közölve van Pestmegyének határozata az iskolás gyerme-kek mulatozásainak megtiltása tárgyában. Az esztergomi kisdedóvó-intézetbe való felvétel feltételei után tanitói állásokra kiirt pályázatok fejezik be a főpásztori körlevél tartalmát.
— A Kapisztrán Jánosról nevezett szt. Ferenez-rend tartományi káptalanján megválasztott u j főnökök f. hó 9-én délelőtt megállapították a rend tagjai között való vál-toztatásokat és elhelyezéseket és délután elutaztak a fővá-rosból, csak nt. Rodics Ivó atya, a rend generálisának képviselője marad még itt. A budai kolostor u j főnöke, nt. Tamás Alajos atya vasárnap lép u j hivatalába, ün-nepi nagy misével és szent beszéddel.
— Hornig Károly báró veszprémi püspök ő mlga f. hó 9-én székhelyéről Bécsbe érkezett.
— Nogáll János v. püspök, váradi kanonok ő mlt-gát Nagyvárad közgyűlése aranymiséje alkalmából a város díszpolgárának választotta. Az erről szóló oklevelet teg-nap nyújtotta át ő mltgának hat tagu küldöttség, ő mlga meghatottan mondott köszönetet a kitüntetésért.
Szerkesztőségi n y i l a t k o z a t . Minthogy egypár hétre a fővárosból eltávozom, távollétem idejére a lap szerkesztését dr Való Simon ée dr Purt Iván közp. papnevelő-intézeti tanúim, felügyelő urak szíveskedtek elvállalni. A szerkesztő.
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest, 1893. Nagy Sándor könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. sz.)
Megjelenik e lap heten-ként kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s
posta-küldéssel 5 f r t . Szerkesztő lakása:
Budapest, VI., Bajza-utcza 14. sz.,
hova a lap szellemi részét illető minden küldemény czimzendő.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI F0LY0IRAT.
ÖTVENKETTEDIK ÉVFOLYAM.
Előfizethetni minden kir. postahivatalnál : Budapesten a szerkesz-tőnél, és Nagy Sándor
könyvnyomdájában, IV., Papnövelde-utcza
8. sz. alatt, hova a netaláni reclamatiók is,
bérmentes nyitott levélben, intézendők.
Budapesten, augusztus 16 13 II. Félév. 1893.
TARTALOM. Vezéreszmek és Tanulmanyok : A jellemképzés. — A kereszténység és korunk. — Egyházi Tudósítások : f Bula Teophil. — L o n d o n : A katholikusok szellemi és anyagi érdekeinek előmozditására. — M a r i a-Z e 11 : Mária-czelli magyar hangok. — Kath.
Köztevékenység : A keresztény régészek első kongresszusa. — Irodalom : Az éjszaki határon. — Katholikus egyháztörténelem. — Vegyesek.
A j e l l e m k é p z é s . IV. A jellem tulajdonságainak stb.
( VI. czïiïk.)