Budapest, jul. 14. Támadás a kormány mindent fel~
forgató vallásügyi egyházpolitikája ellen annak radikális szabadelvű pártolói köréből. —
Igen érdekes és tanulságos támadást intézett a kor-mány egyházpolitikája ellen Horváth Gyula, a nemzeti párt radikális szabadelvű s protestánsbarát árnyalatának
vezér-férfia, vagy legalább is egyik vezérszószólója, lapjának, a
„Magyar Hirlap"-nak keddi számában. Támadása azért oly erős és falrengető, mert igen plausibilis s köztudo-mású dolgokon alapszik. Előbb közöljük ezt az érdekes támadást, aztán röviden megmondjuk, mit tartsunk annak
értékéről :
Nekünk azokhoz a reformokhoz, a melyeket a szén-vedélyek követelnek, a taktikai fondorlatok vetnek fölszinre, az eddigi tapasztalatokon okulva, nincsen bizalmunk.
A véderő-vita után felszínre hozták a közigazgatási reformot, — a Szapáry-javaslatoknak még a nyomát is
befútta a szél. Egy betű sem valósult meg a reformból, ') „Vannak oly vidékek — irja Reclus — a hol az eső majd-nem teljesen hiányzik, ezek jobbára azok, melyek az egyenlítő és a napfordulók tőszomszédságában fekszenek. Az ó-világon keresztül rézsut egy széles, majdnem egészen eső nélküli földöv vonul Afrika nyugati lapályaitól keleti China fensikjáig. Ez az öv óriási körívet képez, melynek homorú oldala észak-nyugatra néz, s magában foglalja a Szahara nagy részét, Egyptom és Arábia sivatagjait, Irán magas földjét, Tatárország és China több vidékét és a Gobi fensikot." Reclus. A föld. Ford. Király P. és Révész J. Budapest.
1879. II. k. 310—11. 1.
2) Lukács. 21, 33.
3) Falb Rudolf 1891. október havában Meiningenben, 1893.
április 9 én Budapesten a kritikus napokról felolvasást tartván, 6400 év múlva bekövetkező ujabb vizözönnel rémítgetett. (Egyet-értés 1891. okt. 27. sz. Magyar Állam 1893. ápril 11. sz.) E nagy-hangú állítás üres voltát alább kimutatjuk.
hanem e helyett e közigazgatási rendszerünkben és annak intézőiben a bizalom teljesen megrendült. Gróf Szapáry javaslata megmozdított a törvényhatóságban, a Hieronymié előreláthatólag meg fog mozdítani a községben minden rendszert, kapcsolatot, egyént és viszonyt, mely eddig lé-tezett, a nélkül, hogy emberileg belátható időkben ezek-nek ujabb megszilárdulása, a törvények mielőbbi meg-alkotása és életbeléptetése által várható is volna.
Ez a kormánynak és pártjának eddigi nagy re-form-müve.
A megfeneklett közigazgatási reformot fölváltotta az egyházpolitikai. Ez a társadalmi és pártviszonyokba az elválasztó éket verte bele, ugy, hogy ma alig van társa-dalmi réteg vagy politikai párt. melynek szerkezete meg ne lenne bomlasztva, vagy lazítva az egyházi és felekezeti kérdéseknek előtérbe tolása által.
Most jön az a parlamenti, a főrendiházi reform.
Holnap a nemzetiségi és szocziális reform javaslatok fog-nak kisérteni.
E századnak minden megoldatlan kérdéséhez We-kerle miniszterelnök ur bátor kezekkel nyul. Hogy is ne tenné ezt, midőn az ő törvényalkotási stratégiája nem a kérdések megoldásában, hanem azoknak fölvetésében kul-minál.
Ki az, a ki nem látja, hogy a kormány politikája mesteri kézzel vezettetik?
Az a kormány, a melyik rokonszenves tulajdonságú tagokkal bír, bátran veheti a reform-munkálatokat kezébe.
Ki veszi komolyan a Wekerle miniszterelnök ur főrendi-házi reformját, ha tudja azt, hogy a miniszterelnök ur eme reform keresztülvitelére a főrendiháznak egyetlen számbavehető gruppjának támogatását még nem biztositotta magának ?
Vagy ugy tartja a miniszterelnök ur, hogy vala-mint Eötvössel Apponyit, a kálvinistákkal a katholikusc-kat, az aulikusokkal a liberálisokatholikusc-kat, a papokkal a vilá-giakat. Atzél báróval Tiszát, Bauer báróval Lobkovitzo', majd a képviselőházzal a főrendiházat fogja reformálni ? Az egyéneket egyénekkel rendszabályozza, intézményeket intézmények ellen játszik ki, reformokat reformokkal szőrit háttérbe és mindezt nem veszi senki észre?
Még megérjük, hogy marionettjeivel megvádoltatja az ellenzékeket, a miért nem ülnek föl a főrendi reform-jának; sőt tiltakoznak az ellen, hogy a kormány vegye
a parlament két házának reformját kezébe, a melyik az aulikus iránynak eddig soha nem sejtett hatalmat szer-zett Magyarországon és a mely kormány a nemzeti irány-zatnak és önérzetnek megalázó kudarczra kudarczot szerzett.
Inkább ki tudunk PálfFy Móricz és Zichy Ferencz grófok nemzeti önérzetével, független, szabadelvű fölfoga'-sával békülni, kik mégis csak izolálva állanak, ha nem is a szabadelvű pártban, hanem a főrendiházban, mint ahogy meg tudjuk bocsátani a kormánynak a honvéd-szobor leleplezésénél tanúsított magatartását, vagy a mi-niszterelnök urnák kedélyes mosolygását, a melylyel meg-örvendeztette és földeritette az országot, a midőn Kegle-vich grófnak nyilatkozatát végighallgatta, hogy a „magyar hadsereg" csak frázis a kiegyezési törvényben; vagy
Bauer hadügymiuiszter urnák azon nyilatkozatát, hogy mig ő miniszter lesz, addig magyar katonai akadémia sem lesz, végigkisérni méltóztatott.
Igy ezen az áron, a mennyibe a miniszterelnök ur-nák egyházpolitikai programmja a nemzetnek kerülni fog, reformokra nincsen szükségünk; mert a mikorra megvaló-sulnak reformjai, akkorra elveszett a magyar nemzeti állam."
A mennyire talpraesett a Horváth Gyula támadásá-ban rejlő vád a nemzeti politika tekintetéből, a mely reánk itt nem tartozik : épp oly kevéssé járulhatunk a támadás radikális vallásügyi czélzatához. Abban is igaza van Horváth Gyulának, hogy nem a kérdések felvetésé-beu, hanem megoldásában áll az államférfiak feladata.
Azt sem lehet kétségbe vonni, hogy azokhoz a refor-mokhoz, a melyeket a szenvedélyek követelnek s tegyük hozzá sugalmaznak, nem lehet bizalma a haza komoly és tisztességes polgárainak soha. Ha ezeket teszi a kormány, megérdemli, hogy bűnhődjék értök. Ámde, kérdezzük Horváth Gyulától, hogy micsoda logika rejlik az ö eljá-rásában, a melylyel felpanaszolja mily átkos eredményei vannak annak a szabadelvű vallásügyi politikának, a me-lyet a kormány kezdeményezett és Horváth Gyula mindig pártolt, és mégis hajlandó tovább is pártolni a kormánynak minden társadalmi réteget felizgató, minden politikai pár-tot felbomlasztó vallásügyi politikáját még pedig annak leglázitóbb t. i. radikális a l a k j á b a n ? Hol itt a logika:
kárhoztatni az egyházpolitika eredményeit: és tovább folytatni ugyanezt a politikát, sőt a kormányt napról-napra sarkalni annak folytatására.
Bizony igaza van Oxenstierrának. Parva sapientia regitur mundus.
Egy hiba az ész- vagyis természetjog ellen a „sexus sequitur sexum"-féle elvben kimondva és erőszakolva, ime, képes Magyarországnak békéjét tönkre tenni s az országot a legválságosabb katasztrófa szélére sodorni.
É3 a természetjog (jus naturale) nemsokára talán már nem is lesz köteles tárgy a jogászok és államférfiak nevelésében és képzésében.
Természetellenes, az emberi természettel ellenkező valláspolitikái helyzetbe került Magyarország : innen szár-mazik az ország ideges konvulziója és tehetetlen vergő-dése. Es, sajnos, — „virum non invenio." ? ?
Kassai egyházmegye. A kassai Benedek-ünnepség. — Kassán értik azt, a mit más helyeken nem akarnak észrevenni, irja a „Sárosm. Közi." Kassán tudnak mél-tányolni minden szolgálatot, melyet városunknak tett valaki ; Kassán nemcsak érzik, de manifesztálni is tudják a hálát nagyjaik iránt.
íme, illusztris példa rá a mult csütörtökön lezajlott Benedek-ünnepség. Az egész város fellobogózva, az egész müveit közönség talpon, hogy részt vegyen annak a fér-fiúnak ünneplésében, ki évtizedeken át ez előkelő város középiskolájának legnagyobb disze, kulturális és társa-dalmi törekvéseinek elsőrangú harezosa volt.
Csütörtökön reggeli tiz órakor tartották meg a fő-ispán elnöklete alatt azt a gyűlést, melyen Benedek Ferenczet, volt tanárt, igazgatót, konviktusi kormányzót,
a benyújtott inditvány értelmében, Kassa város díszpol-gárának egyhangúlag megválasztották azért, mert Bene-dek Ferencz — mint az indítvány mondja — „életének javát Kassa városa tan- és nevelésügyének szolgálatában töltötte" és „hogy harmincz évet meghaladólag, úgyis mint tanár, úgyis mint igazgató, úgyis mint a királyi konviktus kormányzója, kötelességen, ügybuzgóságon felül magasan kiemelkedve, hervadhatlan érdemeket szer-zett."
A közgyűlés után következett az ünnepség a nagy kaszinó dísztermében, melyet Kassa müveit közönsége felekezeti különbség nélkül zsúfolásig töltött meg. Az ünnepeltet küldöttség által hívták meg, kit Timkó József, Kassa varos tanácsosa, az alább szószerint közlött beszéd-del — mely minden egyéb kommentárt fölöslegessé tesz
— üdvözölt, átnyújtván egyúttal az ünnepeltnek a város közönségének adakozásából beszerzett értékes ajándékot.
Timkó beszédére az ünnepelt meghatottságtól fuldokló hangon válaszolt, melegen megköszönvén az iránta tanú-sított szeretetet. Timkó beszédének szövege ez:
Méltóságos praelátus ur !
„A mathematika csalhatatlan." Igy tanultam ezt méltóságodtól harmincz év előtt, mikor még a szeretett tanárban a deli ifjúkor a hatalmas férfikorral ölelkezett, mikor még a szerető tanítvány a gyermekévek virágos mezejéről az ifjúság kalandos berkébe csak éppen hogy belépett.
Osz h a j koszorúzza a tanár érdemes f e j é t ; idő és gond kopaszra tarolta a tanítványét s harmincz év multán adva van a nehéz mathematikai tétel : oszszam el az egyet a harminczezer közt akkép, hogy mindegyiknek az egész jusson.
Es az élet megezáfolja még a mathematikát is, és a nélkül, hogy a szomszédtól kérnék kölcsön : megtalálom a harminczezeret az egyben, sőt marad is belőle, mint a bibliai öt kenyérből, még az utánunk következő nemze-déknek is.
Az az e g y : méltóságodnak nemes szive; az a har-minczezer : Kassa város közönsége.
Bölcs államférfiak, avatott és műkedvelő politikusok vitáznak s döntetlenül hagyják a kérdést, hogy : válasz-tás-e, vagy kinevezés ?
Méltóságodat megválasztotta rendtársainak bizalma, kinevezte ő felségének kegyelme. Es e kettős adomány-hoz tartozik még a harmadik ajándék is, ha nem oly nagy, ha nem oly értékes, de nem kevésbbé becses, mert ha Isten sugalmazta a rendtársakat a választásnál, mert ha Isten ihlette királyunkat a kinevezésnél : Isten szava szól a harmadik rendből, a nagy közönségből is, midőn ez a lelkesedés legmagasabb fokán hirdeti, hogy Benedek Ferencz a miénk és mi az övéi vagyunk.
Nincs különben. Mikor méltóságod e város falai közé érkezett : nyomban megnyerte a gvermek-ifju sereg-nek hódoló tiszteletét, rajongó szeretetét. Es bizony abban az időben kevesebb volt a ragályos betegség, de több volt a ragadós szeretet. Még a kommá is, mely azóta baczillussá fejlődött, nemde akkor még csak egy m-mel szerepelt ?
Hát nagyapák, szépanyák lettek azok a szülők, a
RELIGIO. 31 kikbe gyermekeik a Benedek Ferencz iránt való
szere-tet és tisztelet nemesítő érzését oltották, magok az egy-kor gyermekek pedig immár apákul hajtanak fejet a férfiú előtt, ki mert mindig igaz volt, az igazak közt
elsőnek találtatott.
Innen van tehát, hogy most már nem egyes nagygyá lett családok, de a családok összessége : kicsinyek, nagyok, hajlottkoruak, egyszóval Kassa város közönsége hódol Benedek Ferencznek.
Méltóságos praelatus ur !
Jói tudjuk, hogy méltóságod nem szive szerint fogadja az adományt, a melynek tartalma arany s a melynek becse csillogó tény.
Es Kassa város közönsége mégis aranyat és csillogó fényt ajándékoz méltóságodnak praelátussá történt meg-választatása és kineveztetése ünnepére.
Aranyat sziveinkben, csillogó fényt azokban az öröm-könyekben, melyeknek oly jól esik szabad folyást engednünk.
Ez a kereszt, ez a láncz, ez a nagy gyűrű csak jelkép, addig drága, a mig méltóságod viseli, azontúl ér-téköket az aranymíves a grammok és ékkövek mennyi-sége szerint állapítja meg.
Mégsem. Es ezerszer nem !
Kassa város szeretetének s tiszteletének ez az érték-ben csekély, jelentőségéérték-ben annál gazdagabb jelképe jó helyet talál a rendnél, w elynek méltóságod kiválasztott tagja lett s illő becset talál az utódoknál, kik méltósá-godat a díszes állásban követni fogják.
Es hogy a késő korban is, midőn az itt tisztelgők rég porladozni fognak s midőn Benedek Ferencz neve csak a történelemből fog lelkesíteni: „macte nova virtute
— sic itur ad astra" — ezt a történelmet a gyermekek már az elemi iskolákban tanulják — fogadja méltóságod szintoly kegyesen ezt az 500 korona alapítványról szóló oklevelet, mely szerint az alapítvány évi kamatai a
kas-ai község elemi iskolába járó szegény, erkölcsű és jó-előmenetelü, egy évben fiu-, más évben leánygyermek jutalmazására fognak fordittatni.
Ily alkalmakkor szokás, de én eltérek a szokástól, hogy méltóságod érdemeit akkor és abban a gyülekezet-ben, a mikor és a melyben méltóságodat ünnepeljük, szemtől-szembe felsoroljam. Eltérek pedig azért, mert amaz érdemeket betölti az a kiváló, az az egyedüli tulaj-don, melyet megosztani nem lehet: a szerénység.
De van nekem tolmácsul egy feladatom, melynek teljesítésénél imára kél az én megbizóm, ez az ünneplő nagy közönség, s azokból a szivekből, melyekben ten-gernyi érzelem váltakozik, most csak egy fohász szakad az E g felé, mely szavakban kifejezve akként hangzik, hogy Benedek Ferencz, Isten jóvoltából, a rend bizalmá-ból, ő felsége kegyelméből kiszemelt, megválasztott, ki-nevezett jászói praelatus, Isten dicsőítésére, a haza üdvére, a rend diszére, nekünk kassaiaknak — mit is mondjak?
— egy meleg kézszoritásra sokáig éljen!
Nyitra. Az iskolaügy egyházmegyénkben. — Most, hogy befejeződött a tanév s az évzáró népiskolai vizsgá-latokkal beállott a vakáczió, irja D. a Nyitr. Sz.-ben, czélszerünek találom szóbahozni egyházmegyei iskola-ügyünket, annak állapotát s azt, amit rajta javitani kell.
Szóba hozom csupán azért, mivel az iskola az egy-háznak leánya, szemefénye lévén, az ors?ág egyházmegyéi mind róla beszélnek s népiskoláikat a kor kívánalmaihoz mért magaslatra, paedagógiai színvonalra emelni iparkod-nak. Mint tudjuk, nagyban elüljárnak e tekintetben a
kalocsai, egri, veszprémi egyházmegyék, ennélfogva ezek jó példája ránk nézve sem maradhat tanulság nélkül.
A haladó idő ugyanis magával hozza elodázhatatlan követelményeit, a kult-urának meg egyenesen legelső tényezője a jó iskola. Sokat mulaszt azért és pótolhatat-lanul az, aki a népiskolai ügyet elhanyagolja, valóságos életkérdés ez akár az egyházra, akár az államra. Innen az egyház, melynek feladata a nemes ideálizmust ápolni az emberekben, ezeket egész emberekké, jó, hű és enge-delmes polgárokká nevelni s ker. hitükben az élet viha-rai közt az örök üdvösségre vezérelni, az egyház mon-dom, amint a múltban megalkotta az iskolát, ugy annak egyúttal mindenkor a legfőbb gondozója is ő vala. A templom után ezt becsülte legtöbbre, sőt éppen a tem-plom mellé építette az iskolát.
Hát ma sem felejti, hogy az iskolában van jövő reménye.
Azonban a dolog természete ugy hozza magával, h o g y mint mindent, az iskolaügyet is folyton fejleszteni kell, s azt, mit e tekintetben az elődöktől átvettünk, gya-rapítani. A lanyhaságot, ahol jelentkezik, munkával pó-tolni, a hézagokat kijavítani, ami elavult, azt ujjal fel-cserélni szükséges.
Ilyen tatarozásra kétségtelenül a mi egyházmegyénk népiskolái is rászorulnak és pedig kétszeresen azon oknál fogva, mivel dioeczezisünk is ama felvidéknek egyik tagja, melynek népe a valódi kulturában, az embert joggal megillető művelődésben eddigelé igen szerény mértékben részesült.
Századok repültenek el e nép felett, de szellemi állapota körülbelől ugyanaz maradt folyton, innen anya-gilag sem tudott előrehaladni, sőt utóbb az élelmes be-váudorlók karmai közé kerülvén, élhetetlensége folytán
azt is elveszítette jobbára, ami a mindennapi megélheté-sére szükséges volt.
Jó lesz azért az illetékeseknek ezzel a néppel többet törődni általán s iskoláival különösen.
Egyházmegyei névtárunk mutatja, hogy számban kellőleg megvolnának iskoláink, hisz a nagyemlékű Ros-koványi egymaga tetemes áldozatot hozott e tekintetben ; az alap tehát megvan, van mire építeni, van mit fejlesz-teni, de éppen ez a fejlesztés, az iskolák belső életének a fejlesztése az, ami a jelen kormányzatnak kell, hogy első rangú feladatát képezze.
Amit részemről e czélra legelső teendőnek tartok, az az egész egyházmegyei tanügyet vezető külön főtan-felügyelői hivatalnak felállítása a központban. Az iskola-ügy élére állitassék egy arra való férfiú, s ilyen található lesz a káptalanban, akinek főhivatása lenne kezelni az iskolaügyet s a nagy gépezetbe életet önteni. Az
iskola-ügy, hacsak a bürokratikus részét tekintjük is, annyi sok teendővel jár ma, hogy az a többi egyházkormányzati t e e n d ő k e t végező személyiség kezében többé el nem fér.
Ebben is, mint másban is, csak a munkafelosztás elve I segíthet.
De ezt a főtanfelügyelőt én nemcsak afféle hivatal-főnöknek óhajtanám tekinteni, hanem olyan mozgató középpontnak, ki részint személyesen, részint alárendelt közegei által közvetetlenül befolyna az iskolák vezeté-sébe, ki időről-időre a helyszínén személyesen győződnék
meg a tanitás állapotáról. Mert meggyőződésem az, hogy jó iskolákat nem Írásbeli intézkedések, nem statisztikai kimutatások, hanem közvetetlen utánnézés által lehet csak teremteni. Kubinszky példája kalocsai egyházmegyében megmond e tekintetben mindent.
A főtanfelügyelőnek segítségére segédtanfelügyelőt kellene adni, aki ugyancsak a központban laknék s ezt az egyházmegyei tanítói karból kellene kinevezni.
Paedagógiai tapasztalait hadd érvényesítené az iskolaügy javára.
E r r e a kettőre tartoznék az összes egyházmegyei iskolák vezetése a központban.
Ami pedig a vidéki kerületi tanfelügyelőket illeti, akik most rendesen az esperesek, ezeket is szabályozni kellene, mint ez legutóbb Veszprémmegyében történt.
Az iskolaügy emelése lévén a főérdek, miután esperesi kerületeink el vannak aprózva, szükség szerint két-két esperesi kerületet is egy altanfelügyelő aiá lehetne helyezni, aki mindenkor csak arravaló, agilis egyházi fér-fiú lehetne s a központtal folytonos összeköttetésben állana.
Ily módon — nagyjából véve itt a dolgot — újból szervezendő volna az egyházmegyei iskolai kormányzat, aminek hogy megbecsülhetetlen következményei lennének, talán a legközelebbi jövő mutatná meg.
Ez az, amit én részemről iskolaügyünk fejlesztésére most legelső teendőnek tartok. A többi, ami azzal kap-csolatosan jár, mint a tanitó-egyletek felállítása, a taní-tói fizetés rendezése, iskola-épületek emelése, a hiányzó iskolák pótlása stb., magától következnék; mert a főtan-felügyelő, akinek kezében a tanitás összes szálai össze-futnának, teljes áttekintéssel birna a felett, mi legyen az összes tanügy, s annak részletei körül az idő és a hely körülményei szerint a további teendő, s aszerint alapo-san informálná a főpásztort, ki, mint az iskolának kiváló kedvelője, nagy elődjének példájára nem fog visszariadni a hozandó áldozatoktól.
A dolgok ezen u j rendjének a behozatalában nem lehetne természetesen csak ugy secundum putarem eljárni, hanem a kellő ügyviteli szabályzat megalapitása czéljából a főtanfelügyelőnek előbb az egyházmegye iskolai álla-potait kellene tanulmányoznia s azon egyházmegyékét, ahol ilyen reform életbe van már léptetve. J ó példákban e tekintetben nem szűkölködünk.
Szivünk melegével ajánljuk tehát ezt az eszmét az egyházmegyei kormánynak, és őszintén óhajtuk, hogy bár minél előbb testté legyen ez ige. Az idő már nagyon
ránk szól, iskoláink továbbfejlesztése fölötte kivánja ezt a reformot, melynek életbeléptetése maradandó emlékül fog szolgálni megalkotójának.
V EGYESEK.
— Hornig Károly báró veszprémi megyés püspök ő mlga székvárosában a gráczi nővérek vezetése alatt álló róm. kath. elemi iskolával kapcsolatban 40,000 forinttal kisdedóvóintézetet állított föl, azt mintaszerűen fölszerelte s két tanítónő, egy kisdedóvónő és egy dajka fizetésére egyszer s mindenkorra alapítványt tett.
— A papi sz. lelkigyakorlatok a szatmári Jézustár-saságiak konviktusában ez évi augusztus hó 1-én este kezdődnek és tartatnak tetszés szerint 3, 5, vagy 8 napig világi papok és szerzetesek számára. Akik ezen lelkigya-korlatokban részt venni óhajtanak, legyenek szívesek szán-dékukat előre tudatni. Szatmár, 1893. jul. 10-én Hippich István S. J., házfő.
— JRosty Kálmán s. J . e hét elején Lőcsére ment szent gyakorlatokat tartani. Tőle nem sokára nagybecsű költői beszély fog megjelenni a mai társadalmi bajokat okozó kalmár szellem ostorozására „Krisztus és Mammon*
czim alatt.
— Uj női tanítóképző a fővárosban. Vaszary Kolos herczegprimás a mult hó 18-án Rómából kelt átiratával a budapesti ferenczvárosi Ranolder-féle intézetben, a négy osztályú polgári leányiskola mellé u j női tanitóképző fel-állítását engedélyezte, mely már a jövő tanévben meg-nyílik. A herczegprimásnak ez az intézkedése, az intézet kibővítését tette szükségessé, melynek költségeihez a szé-kes főváros tanácsa közgyülésileg igen tetemes összeggel járult.
— Az erdélyi püspöki megye 1893-ra szóló Schema-tismusát megkaptuk s hálás köszönettel fogadjuk.
— A vatikáni könyvtárban, mióta Ehrle J t. atya benne működik (harmadfél év óta) nagy változás történt.
— A vatikáni könyvtárban, mióta Ehrle J t. atya benne működik (harmadfél év óta) nagy változás történt.