RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT.
>
MDCCCXCIIL
MÁSODIK FÉLÉV.
KIADÓ-TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ:
B R E Z N A Y B É L A ,
j ï s Z T E R G O M - F Ô M E G Y E I Á L D O Z Ó P A P , H I T T U D O R , K . M . T U D . E G Y E T . N Y . R , T A N Á R , E . I . P R O R E K T O R , P Á P A Ő S Z E N T S É G E T . K A M A R Á S A , A B U D A P E S T I É R S E K I H E L Y N Ö K S É G S Z E N T S Z É K É B E N B I R Ó .
B U D A P E S T ,
N A G Y S Á N D O R K Ö N Y V N Y O M D Á J Á B Ó L .
1 8 9 3 .
T A R T A L O M - J E G Y Z É K
a „Religio" 1893. II. félévi folyamához.
Vezéreszmék és Tanulmányok.
Benedek Ferencz, jászói praelatus kinevezése. 1.
Világszemle. SzerJc. 1, 2, 3, 4.
A vizözön a szentírás és a földtan mai adatai szerint Fibiger S.-tói. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9.
Nogáll JállOS aranymiséjére. 4.
Beksics fejtörése. Zelestyei-tői. 5.
A római egyetemes sz. Officium egy határozata nemka- tholikus keresztszülőkre nézve. 6.
A jellemképzés. Sarmaságh 6r.-tól. 7, 8, 9, 11,12, 13,16, 17.
Dogma és morál. Zelestyei-tői. 10.
A kereszténység és korunk. Bougaud-tól, ism. Kiss Krisz- tid. 10, 11, 12, 13, 14, 16, 17, 18, 19, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32.
Sz. István király emléke. Dr Hahnekamp S.-tói. 14.
Egyházi beszéd szent István királyunk nemzeti ünnepén, mondotta Budavárában BuscheJc Antal. 15.
A szemináriumi nevelés. Lévay M.-tói. 18.
Katholikus nevelésünk országos ügye. SzerJc. 19, 20.
A budapesti kir. magyar tudomány-egyetem felhívása az országhoz. 21.
Magyarország katholikus, egyházi és világi értelmességé- hez néhány útbaigazító szó. SzerJc. 21.
A beszterczebányai püspöki székfoglalóra. SzerJc. 22.
Szelepcsényi György, Magyarország herczegprimásának síremléke Mária-Zellben. Récsey F.-tól. 22.
Isten szolgájának Hám János néhai szatmári püspöknek remélhető kanonizácziója. SzerJc. 23.
Sanctissimi D. N. Leonis D. P. P. XIII. Epistola Ency- clica de Rosario Mariali. 24.
Ujabb bajok. Lévay M.-tói. 25.
Dictio qua Carolus Rimely episcopus Neosoliensis cathed- ran suam capessivit. 26, 27.
Előjelek s már is mutatkozó következmények. SzerJc. 28.
De missarum stipendiis Decretum S. Congr. Concilii. 28.
A Decretum értelméhez néhány útbaigazító észrevétel.
(Beküldetett). 28.
Két u j központi lap alapításáról hazánkban. SzerJc. 29.
Az egységes házasságjog alapvonalai az országgyűlés mindkét házának ajánlva. Dr Surányi J.-tól. 30, 31, 32, ?3, 34, 37, 38, 39, 42, 43, 44, 46, 47.
Dr Breznay Béla volt t. egyetemi rektor beszámoló be- széde. 31.
Gselka Nándor püspök, budapesti érseki vikárius kinevez- tetése a közp. papnevelő intézet kormányzójává. 32.
Magyarország megmentése a kivándorlás szégyenétől és szomorú következményeitől. SzerJc. 32.
Biztosítsuk iskoláinkat, alapitványainkat ! SzerJc. 33.
Kolos bibornok herczegprimás nevenapjára. 34.
Dr Samassa József húszéves érsekségének örömünne- pén. SzerJc. 34.
Haynald bibornok emléke az Akadémiában. SzerJc. 35.
Az egri érsek jótékonysága. 35.
A zsidó vallás reczepcziójához. 36.
B. Szepesy Ignácz néhai pécsi püspök szobrának szó- zata. SzerJc. 37.
A végzetes évek. SzerJc. 38.
A nap nagy eseménye: dr Schlatich L. bibornok emlék- irata a polgári házasságról szóló tvjavaslat ügyében1
39, 40, 41. i Egy-két fénysugár kath. tudomány-egyetemi életünk ho-
mályába. SzerJc. 39.
Az erdélyi róm. kath. Status ezévi közgyűléséből, y-tói. 40.
Még egyszer a kath. tudomány-egyetemi nevelés ügyéről hazánkban. SzerJc. 41.
A szabadkai kath. népgyűlés hitvalló vezéreinek és kö- zönségének üdvözlet és áldás. 42.
Quid nunc? (Az oltár tüzéből kipattant gyújtó czikkely.)
a - t ó l . 42.
A kath. egyház jogi képviselete Magyarországon. SzerJc. 43.
A szabadkai kath. népgyűlés lefolyása. 43, 44, 45.
Országos kath. nagygyűlés Magyarországban. SzerJc. 44.
Protestáns támadás Schlauch bibornok emlékirata ellen.
SzerJc. 44.
Szilágyi miniszter czivil-házasságos okoskodásának achil- lesi sarka. SzerJc. 45, 51.
Független és szabadelvű lapok bírálata a kötelező pol- gári házasság ügyében beadott tvjavaslatról. 45.
Kell-e törődnünk azzal, hogy mit gondol felőlünk a kül-
„ föld ? Szeri. 46.
Adventi gondolatok a kath. öntudat szolgálatában. A budapesti Kath. Kör-ben felolvasta dr Breznay B. 47.
Sanctissimi D. N. Leonis D. P . P . XIII. Epistola Ency- clica de Studiis Biblicis. 48, 49, 50.
Dr DulánSZky N. pécsi püspök emlékirata a vallás- és közokt. ügyi minisztériumhoz a kántortanítók nyugdíj- igényeinek igazságos figyelembe vétele iránt. 48.
A polgári házasságjogi törvényjavaslat ügyében tartott igazságügyminiszteri beszéd. Dr Surányi J.-tói. 49.
Ima az Advent befejezésére. 50.
Vakulj magyar! A polgári házasság iránt beadott tvja- vaslat megokolásának kritikájához adalék. H.-tó\. 50.
Kath. nagygyűlés — kath. zarándoklat. Egy vidéki plé- bánostól. 50.
Nekrológok.
f Bula Theophil perjel. 13.
f Tisztelendő Ernyey Anna főnöknő. 18.
f Trautwein nep. János. 28.
f Majer István, Magyarország István bácsija. 42.
f Dr Feszti Károly cz. püspök, pécsi nprépost. 43. «
Egyházi Tudósitások.
a) Belföld.
Beszterczebánya. Püspöki bevonulás és székfoglalás. 23.
Beszterczebányai egyházmegye. Székfoglaló püspöki beszéd. 24.
Budapest. Eötvös Károly nagykőrösi förmedvénye. 1. — Eötvös Károly dühöngéséről a sajtó nyilatkozatai. 2. — A főrendiház reformálásáról. 3. — Támadás a kormány mindent felforgató vallásügyi politikája ellen annak radikális szabadelvű pártolói köréből. 4. — Katholikus centrumpártról Magyarországban. 5. — Apponyi A.
gróf szempczi beszéde. 7, 8, 9. — Forradalom, libera- lizmus és ismét forradalom. 11. — Jüszrevételek Appo- nyi Albert gróf szempczi beszéde alkalmából az ország valláspolitikai helyzetéről. 14. — A budavári főtemp- lom megáldása. 14. — Szent István napján. 16. — Szent István napja mint nemzeti ünnep ellen protes- táns riadó. 23. — Rébuszok királyi szavakkal Kősze- gen. 24. — Hirek egy kompromisszumról az egyház- politikai viszályban. 29. — Apponyi Albert gróf felirati javaslata. 28, 29. — A keresztény vallástól való apostasiá- nak törvényjavaslata. 31. — Harmadik egyetem, vagy három u j egyetem? A kormány tervei, a Religio figyel- meztetése a kath. felső oktatást fenyegető veszélyre.
32. — „A vallás szabad gyakorlatáról" szóló tvjavaslat a közoktatásügyi bizottságban tárgyalva. 39. — Schlauch bibornok ellen Beksics-Severus ur támadása. 42, 45. —
I
A kassai kir. jogakadémia dekatholizácziója. 43, 46. — Rettenetes „Mementó móri" az emberi törvényhozások számára. 47. — „Hászonöt év előtt4 — mi történt Bécsben, hogy szedte rá ő felségét Beust ? 48. — Az országos katholikus nagygyűlésről. 48. — Három törté- neti nevezetességű jelenet a főrendiházban. 49. — Bo- gisich Mihály jubileuma. 49. — Közös főpásztori levél, kard és pálmaág. 51.
Csanádi egyházmegye. Lelkigyakorlatok. 15. — Szent Gellért püspök tisztelete a csanádi egyházmegyében.
84, 35, 36, 37, 38.
Eger. Samassa érsek ünnepeltetésének első napja. 34. — Ugyanannak két főnapja. 36.
Esztergom. A hgprimás díszoklevele Esztergom városá- tól. 28. — Kolos napjáról s a nagy tanítóképző-intézet- ről. 35. — Hivatalos főpásztori iratok a főegyházmegye kormányában beállt személy változások ügyében. 38. — Főpásztori körlevelek és intézkedések. 45, 46, 27.
Garam-Szt.-Kereszt. Az uj beszterczebányai püspök „pro- gramm"-ja. 38.
Kalocsai íömegye. Érsekünk jó szivéhez kérelem. 1.
Kassa. Beszámolás. 49, 51.
Kassai egyházmegye. A kassai Benedek ünnepség. 4.
Kőszeg. Tisztelgések a királynál. 23.
Munkácsi egyházmegye. Templomszentelés Munkácson.
31. — Lelkesítő főpásztori szózat a munkácsi egyház- megye papságához a magyar nyelv iskolai tanítása mel- lett. 44. — Egy pápai decretum alkalmából a „Kelet"
czikke. 50.
Nyitra. Az iskolaügy egyházmegyénkben. 4 — A nyitrai Katholikus Kör ügye. 33. — A Katholikus Kör Nyitra és vidéke számára alakuló ülésben. 43, 44. — Katho- likus autonomiánk akadályairól. 45. — Az ország val- láspolitikai helyzetéről. 48.
P é c s . Főpásztori szózat a kath. népiskolák vallásos jelle- gének megvédése iránt. 26. — A zsinati vizsgálat tár- gyainak köre főpásztori rendelettel kiszélesbittetik. 44.
Katholikus bölcseleti kar. 48.
P é c s i egyházmegye. Egy kis visszhang, a főpásztor tani- tóvédő emlékiratára. 49.
Pozsony. Dr Rimely Károly consecratiója. 17.
Révfalu. U j mise két áldozópap vértestvér segédkezése mellett. 25.
Rozsnyói egyházmegye. A rozsnyói püspök pásztor- levele. 51.
Szathmár. Az egyház és állam közti viszonyról S. G.
czikke a „Heti Szemléd-ben. 47.
Székesfehérvár. Főpásztori szózat XIII. Leo pápa „Con- stanti Hungarorum" kezdetű levelének kihirdetése alkal- mából. 30.
S z e r e n c s . A „dohos középkor" és a protestantizmus vi- rágainak illatárja. 17, 18, 19.
b) Külfólcl.
Afrika missio-vidékeiről. E g y protestáns angol élete az ugandai katholikus és protestáns misszióról. 11.
Albi. A társadalmi kérdés fejtegetése és tanulmányozása a papnevelő intézetek tanulmány-rendjében. 39.
Angers. Az angersi kath. tudomány-egyetem XIII. Leo pápa gondoskodásával és levelével megtisztelve. 39.
BéCS. Papi felszentelésünk évfordulóján. 6. — A katholi- kus mozgalom Ausztriában. 26.
Berlin. A katholiczizmus veszteségei Németországban. 27.
Chicago. Két kongresszusról: a kath. kongresszusról és a vallások világkongresszusáról. 26.
Egyesült-Államok. (.Ejszakamerikai — ) Az amerikai gö- rög katholikus vicariatus és annak egy magyar ruthén pap, a budapesti egyetem és papnevelő-intézet növen- déke. 49.
Francziaország. Lásd Albi. — XIII. Leo pápa levele a toulousei kath. tudomány-egyetemhez. 41. — A nagy ; forradalom két vértanujának centennariuma. 46.
Japán. Lásd Kumamoto.
Kumamoto. A boldogságos szűz ősi tisztelete Japánban. 45.
Lissabon. Pombal a jezsuiták szószólója Portugáliában. 12.
London. A kath. Angolország felajánlása a bold. Szűznek és sz. Péternek. 8, 9, 10. — A katholikusok szellemi î
és anyagi érdekeinek előmozdítása. 13, 14. — A tem- plomok szent jellegének védelmére főpásztori felszólalás és tervbe vett intézkedések. 30. — Yaughan bibornok a társadalmi kérdésről. 32. — Az anglikán kongresszus Birminghamban igazi protestáns „egyetértés"-sel vég- ződve. 37. Az angol katholikusok peticziója az iskola- ügyben. 48.
Páris. E g y világi, mint apostol. 7. — A lillei szabad kath. tudomány-egyetemről. 24. — XIII. Leo pápa po- litikai akcziójáról Francziaországban. 25. — A Laysoniz- mus vége. 32. — Te Deum a franczia-orosz szövetség alkalmából s a czár levele a párisi bib. érsekhez. 36. — A szabadkőművesség a katholikus egyház végleges meg- semmisítésére mozgosit. 44. — Isten büntetése a vallas iránt való frivolitás miatt. 48.
Perzsia. A sah levele XIII. Leo pápához. 2.
Poroszország. A katholikusok küzdelme a paritásért. 44.
Róma. XIII. Leo pápa a benczés apátságok szövetségé- ről. 15. — XIII. Leo pápa levele a társadalmi kérdés ügyében. 16. — Szent Ferencz napja Rómában a ma- gyar király névnapi ünnepével és a tertiariusok ajta- tosságával. 29. — XIII. Leo pápa az Ima-Apostolság- ról és Jézus szentséges, szivének tiszteletéről. 33. — A jubiláris zarándokiások újra megindultak. 41. — Mgr Satolli apostoli delegátus, működése az éjszak- amerikai Egyesült-Államokban. 49. — A római katho- likus egyesületek tisztelgése a pápa előtt a szent Péter- templomban. 50. — Karácsonyi tisztelgés a pápánál. 51.
Mária-Zoli. Mária-czelli magyar hangok. 13.
Würzburg. A katholikus nagygyűlés. 20, 21, 22.
A „Religio" Tárczája.
E g y kis hidegvíz-zuhany a Jókai-kultusz hevének lohasz- tására, Radeaux-tói. 10, 11, 12.
B. Szepessy Ignácz püspök szobra Pécsett. 33.
E g y levél, mely egy röpirattal fölér. Asbóth János levele. 39.
Stabat mater speciosa. U j magyar fordításban. Balassy I.-től. 50.
Szent István vértanú. (Költ.) Ugyanattól. 50.
Katholikus Köztevékenység.
A dunaszerdahelyi esperesi kerület elismerő és hódoló irata gróf Zichy József főispánhoz, azért, hogy a me- gyei gyűlésen az egyházpolitikai kérdésben a kath.
vallás igazai mellett hithűséggel sikra szállott. 3.
Lazaristák Budapesten. Felhívás adakozásra. 12. ^ A keresztény régiségbuvárok első kongresszusa Spalato.
Salonába tervezve. 13.
Felhívás a szabadkai katholikus népgyűlésre. 17.
Az árvamegyei katholikusok zászlóbontása. 18.
Felszólítás a dicső emlékű IX. Pius pápa sírjának feléke- sítése érdekében. 22.
Katholikus Tanonczok Otthona. 35.
Az erdélyi kath. Status-gyűlésre püspöki meghívó. 36.
Ugyannak ülése. 38.
Püspöki konferenczia Budavárában. 44.
A budapesti országos Katholikus Nagygyűlés előkészítő bizottságának második ülése (az elsőről, bizalmas levén, nem jelent meg tudósítás). 48.
Lelki zarándoklat lourdesi Miasszonyunkhoz. 48.
Dr Zalka János győri püspök levele a kormány egyház- politikájával szemben. 49.
Katholikus Egyesületi Élet.
A magyar aquinói szent Tamás-Társaság alapszabályai. 16.
A Sz.-I.-Társulat választmányi ülése. 26, 36, 42.
A budapesti Katholikus Kör vál. ülése. 26.
A budapesti Katholikus Kör felolvasó estéje. 28.
Az aquinói Sz.-Tamás-Társaság alakuló gyűlése. 32, 36.
A budapesti Sz.-Imre-egylet tisztújító közgyűlése. 36.
Az aquinói Sz.-Tamás-Társaság rendes ülése. 38, 41.
A Sz,-I.-T.^tud. és írod. osztályának őszi ülése. 42.
Adventi felolvasások a budapesti Kath. Körben. 45.
A Szent-László-Társulat közgyűlése. 48.
*
Iskolai értesítők. 5.
A magyarországi lat. és gör szert, római kath. tanitók segélyalapiának vagyonáról számadás kivonatban az 1892-iki évre. 11.
Felelet arra a kérdésre, hogyan lehetne az I. theologiai tanfolyam alatt teljes filozófiát végezni? Szerk. 25.
Irodalom.
Fülöp Alajos, Mithológia és reveláczió. 5.
Cenner Lajos, Negyedórák. 5.
Bécséi Viktor, Az esztergomi szent Lőrincz-templom ma- radványai. 5.
Csippék Ferencz, Nyelvoktatás a kereskedelmi középisko- lákban. 6.
Dominkovics Sándor, A katholikusok sérelmei. 6.
Patrona Hungáriáé. I—II. évfolyam. 6.
Szemenyei és Mészáros, A Szent Család kis követe. 6.
A Szent-István-Társulat népiratkái. 8.
A fenyőfa mint karácsonyfa. 8.
Jelentése Molnár István igazgatónak, gyümölcsészeti kor- mánybiztosnak külföldi tanulmányútjáról. 8.
Várady Gyula, Egertől Wörishofenig és vissza. 8.
Végh Kálmán. Béketűrés. 8.
Duhr-Bózsa, Jezsuita mesék. 8.
A győri káptalan viszonya a győrbelvárosi kath. fiúisko- lához. 10.
JBabïk József, Barátságos beszélgetések egyről-másról. 10.
Dr Walter Gyula, Az éjszaki határon. 13.
Bépássy János, Katholikus egyháztörténelem. 13.
Farkas-Bózsa, Vitázó káté. 13.
Dr Surányi János, Az egységes házasságjog alapvonalai.
14, 23, 27.
Itinerarium Curiense in Terram sanctam. 15.
Szervezkedjünk! Melléklet a „Nyitram. Szemle" 29. szá- mához. 16.
Dr Bobitsek Ferencz, Sz. Péter római püspökségéről. 17.
Imák és intelmek a magyar kath. hadfiak számára. 17.
Claudio Jannet, Le Capital, la Spéculation et la Finance au XIX. siècle. 18.
DrFranciscus Keszler, Memoria servi Dei Joannis Hám. 19.
A Szent Család képes naptára. 23.
Regensburger Marien-Kalender. 24.
A mezőkövesdi kath. iparos segédek társulatának alap- szabályai. 25.
Szűz Mária édes hazánk Védasszonya képes naptára. 27.
Molnár János, Nem mese a hétfejű sárkányról. 28.
A kassai növendégpapság aranyszájú szent Jánosról neve- zett egyházirodalmi iskolájának Evkönyve. 28.
Dr Dudek János, A keresztény vallás apologiája, két részben. 29, 50.
A Szent-István-Társulat Naptára 1894-re. 29.
Melcher — dr Kiss, Hitelemző beszédek. 31
Szűz Mária nagy képes Lourdes népnaptára 1894-re. 31.
1894. A Hirnök Naptára. 32.
A karmelhegyi Boldogasszony képes Naptára 1894-re, magyarul és németül. 36.
Szalay Sándor, Egyházi szent beszédek Bourdalone és Massillon nyomán. 37.
Gerecze Péter, Négyesi Szepesy Ignácz báró pécsi püspök és emlékszobra Pécsett. 37.
JBedy Vincze, A cultus disparitas mint házassági bontó akadály. 39.
István bácsi Naptára 1894-re. 43.
Dr Aschenbrier Antal, A polgári házasságról. 43.
Carl Schätz, Die Pfare zu Német-Márok. 43.
Sullay Rezső, Az evangelista munkája. 47.
Bougaud-Szentannai, A kereszténység és korunk. 47.
A legújabb patrisztikai lelet: római sz. Kelemen a ko- rinthiakhoz irt levelének eddig ismeretlen latin fordí- tása. 50.
Hivatalos. 3. — Promotio sub auspiciis regis. 6.—9.—
14.—18.—19.—29.—34.—38.
V e g y e s e k . (Főbbek:) Tetté vált királyi szavak. 25. — A ker. vallás bevonulása a bécsi iskolákba. 26. — Magyar gör. kath. papigyülés Amerikában. 26. — A montmartrei franczia fogadalmi templom. 27. — A budapesti kir. magy. tud. egyetem évi budgetje. 31. — A budai Mátyás-templom uj orgonája. 34. — Az eszter- gomi esperesi kerület papságának emlékirata egy kath.
egyetem felállítása ügyében. 35. — A „Moniteur de Rome" megszűnt. 35. — Joannes Ando ki? 35. — A budapesti kir. magyar tud. egyetem hallgatóinak száma. 36. — Nemzetközi kath. tudományos kongresszus 1894-ben. 36. — Mi szent Imre a magyar kath. ifjúság- nak. 37. — Szent Imre napja az erdélyi kath. iskolákban ünnepnap. 37. — Első híradás arról, hogy országos kath.
nagygyűlés lesz Budapesten. 39. — Oroszország harangot ajándékoz Francziaországnak. 39. — Uj lapok készülése Budapesten. 39. — Magyarország legolvasottabb kath.
lapja. 41. — Vaszary bibornok a poseni lengyel Akadémia tagja. 41. — Az „Isteni Szeretet Leányai" nevü szer- zet (Mária-intézet) alapításának negyedszázados jubi- leuma. 42. — Magyar kir. udvartartás helyett csak magyar kir. udvari szertartást kaptunk most. 43. — A hires prot. türelem. 44. — Rubicont átlépte Caesar. 45. —
„Apostoli káté." 45. — Ugrón Gábor. 47. — „Fölhívás a magyar katholikusokhoz" országos nagygyű- l é s r e . 47. — A polgári házasság és a magyar protestán- sok. 48. — A kath. tanügy a chicagói kiállításon. 49. — Imádság az egyház jelen szorongatott helyzetében. 49. — Katholikus párt. 49. — A külföldet Magyarországról hitelesen kell informálni. 49. — Fel, az országos kath.
nagygyűlésre! 49. — Iskolás-testvérek letelepítése ha- zánkban. 50.
Beküldetett, illetve Nyilt-tér: A Dworzsák-féle „Magyar- ország helys_égnévtára." 40. — A mise-stipendiumok- ról. 42. — Önvédelem. 43. — Replica. 44. — Dworzsák utolsó szava. 45. — Dr. Piszter végszava. 48.
Megjelenik e lap heten- ként kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s posta-
küldéssel 5 frt.
Szerkesztő lakása:
Budapest, VI., Bajza-utcza 14. sz.,
hova a lap szellemi részét illető minden küldemény czimzendő.
RELIGIO.
KÄTH. EGYHÁZI S IRODALMI F0LY0IRAT.
ÖTVENKETTEDIK ÉVFOLYAM.
Előfizethetni
; minden i kir. postahivatalnál : : Budapesten a szerkesz- : tőnél, és Nagy Sándor ï könyvnyomdájában, : IV., Papnövelde-utcza E 8. sz. ^,latt, hova a : netaláni reclamatiók is, E bérmentes nyitott E levélben, intézendők.
Budapesten, julius 5. II. Félév. 1893
TARTALOM. Vezéreszmek és Tanulmányok : Benedek Ferencz. — Világszemle.
Egyházi Tudósítások : B u d a p e s t : Eötvös Károly nagykőrösi förmedvénye.
Vegyesek.
A vizözön a szentírás és a földtan mai adatai szerint.
- K a l o c s a i f ő m e g y e : Ersekünk jó szivéhez
„Vallás- és közoktatásügyi magyar minisz- terem előterjesztésére: Benedek Ferencz pre- montrei kanonok-rendi áldozárt és kassai kon- viktusi kormányzót, a keresztelő szt. Jánosról nevezett jászóvári és az ezzel egybekapcsolt szt.
keresztről czimzett leleszi, végre a szt. István első vértanúról nevezett nagyvárad-előfoki egye- sült valóságos prépostságok prépostja és főpap- jává kinevezem.
Kelt Bécsben, 1893. évi junius hó 20-án.
FERENCZ JÓZSEF, s. k.
Gróf' Csáky Albin, s. k."
Ad mnltos a n n o s !
V i l á g s z e m l e . I.
A világtörténelem főtárgya, Göthe ismeretes mondása szerint, a hit és hitetlenség, a vallásos- ság és a vallástalanság közt duló, soha meg nem szűnő harcz.
Már az első emberpárnak jobban tetszett saját tapasztalásán keservesen okulni, m i n t az Isten világos utasitását szerényen és engedel- mesen követni. Noéval is száz évnél tovább h ú - zatta az Isten a mentő-bárka épitését, hogy mindenki hallja, lássa a pusztitó vizözönre való előkészülést és magába szálljon. Menephta egyiptomi király semmibe vette a Mózes és Áron által neki Isten nevében megvitt üzenetet, hogy izrael népét menni engedje. Országát csapás u t á n csapás érte, végre a menekülő zsidók üldözésére kiküldött serege is a tengerbe veszett. Az Egyiptomból való csodálatos kivonulás után le- folyt századok alatt az Isten által kiválasztott, kegyelt és pártfogolt nép t ö r t é n e t e nem egyéb, mint folytonos törekvés az Isten i r á n t való há- látlanságra és hűtlenségre. 735 évvel a Vörös- tengeren való átvonulás után a zsidó nép már annyira megfeledkezett Uráról és Istenéről, hogy az Ur k ü l d ö t t j e i t és szavait gúny t á r g y á v á t e t - ték.
1) I t t aztán az Isten ú j r a megsokalta a go- noszságot s m e g b ü n t e t t e az egész népet azzal hogy h a t a l m a s ellenségek által megszüntette a kiválasztott nép országos önállóságát, feldulatta az egész hazát, romhalmazzá v á l t o z t a t t a át a fényes fővárost, világhírű templomával együtt.
>) 2. Chronic. 36, 16.
1
Vallástalan könnyelműsége a kiválasztott népet a souverain, az önálló népek sorából kitörölte s a rabszolga, másoknak szolgáló népek sanyarú sorsára sülyesztette le.
Mert hát megdönthetetlen igazság volt és maradt a paradicsombeli isteni neveléstől kezdve az, hogy a világtörténelem nem egyéb, mint elbeszélése az emberiség sorsának, a m i n t Isten
mindentudó és mindenható, szigorúan igazságos és irgalmasan jóságos vezetése a l a t t az emberi- ség szellemi erőinek és erkölcsi képességeinek egyre tökéletesebb használatára kimüvelődik és m i n t egységes nagy testület közös végczéljához -egyre közelebb emelkedik, habár az a l a t t egye-
sek igen sokan, sőt egész néprétegek, egész or- szágok és országcsoportok, sőt egész korszakok is, Istentől elpártolván, az enyészet, a világ szin- padáról való letűnés és más népekbe való beolvadás u t j á n a legnagyobbszerü, deszkákon el nem férő, nem utánozható tragédiák szomorú megszemétyesi- tőivé válnak. A legnagyobb i r o t t tragédia is csak miniature-epizód abból a nagy tragédiából, a melyet minden nép számára, külön-külön is, meg együttvéve is, a világtörténelem állit össze.
A világtörténelem az emberiség, a népek Isten által való nevelésének a tudománya. Népek és országok számára talán még inkább, mint egyesek számára, ő az igazi a legfőbb vitae ma- gistra.
Lapozzunk hát köteteiben még egy kicsit tovább, le egészen napjainkig.
(Folytatjuk.)
A v i z ö z ö n
a s z e n t í r á s és a földtan mai adatai szerint.
Irta : F i b i g e r Sándor.
I.
A néphagyomány és a szentírás.
terra
Intremuit, motuque sinus patefecit aquarum."
(0vidii Metamorphoseon Lib. I. v. 283—4.) Alig van hagyomány, mely ős régisége, általános elterjedése és erkölcsi fontossága miatt tiszteletre mél- tóbb volna, mint a vizözönről szóló hagyomány. Föltalál- juk azt mindenütt, Amerika benszülötteinél éppen ugy, mint Oczeánia szigetein, Ázsia és Felső-Afrika régi kul- tur népeinél és a mai müveit E u r ó p a ős népcsaládainál e g y a r á n t . Lényege mindenütt a következő: Isten a bűnös emberiséget vizözönnel törli el a föld szinéről, megmene- kül azonban egy jámbor ember-család s ettől, mint má-
sodik törzsszülőktől, származik le a mai emberi nem. Ez minden vizözön-hagvománynak magva, mely a különböző népeknél a legváltozatosabb hitregék burokjában sajátos színezésben és nemzeties felfogásban jelenik meg. Lássunk n é h á n y a t e hitregék közül, hogy levonhassuk a bennök r e j l ő történeti igazságot.
Földünknek két legrégibb kultur nemzete, az assvr és az egyptomi, mindkettő megőrizte és tanuságul az utódok számára följegyezte a vizözön nagy eseményét, mint az az assyr-babyloni és egyptomi ásatások alkalmá- val napfényre jött emlékek ősrégi följegyzéseiből kétséget kizárólag bebizonyult.
Az egyptomi vizözön-mondát I. Szeti (Sethosis) sir- j á b a n talált hosszabb mythologikus föliratból és a bulaki muzeum 2. sz. papyrusából a következőkben ismerjük : Ra, a leghatalmasabb Isten, látván, hogy az emberek engedetlenek iránta és fölségét kevésbe veszik, össze- hivatja az isteneket Anu (On-Heliopolis) városában lévő templomába, hogy a lázadókra büntetést szabjanak. Az istenek tanácskoznak, majd kiküldik a vizek istennőjét T e f n u t Hathort. hogy a bűnösöket pusztítsa el a földről.
E k k o r az emberek a hegyekre futnak, de a vizek isten- nője utóiéri és megöli itt is őket, csakis Chentithit, a fölfelé menő hajó embereit kiméli meg, kiket a fölséges
Ra védelmébe vesz. *)
Sokkal részletesebben adja elő a vizözönt a régi chald monda, mely két kiadásban van meg u. m. Berosus Bel-pap történetében és a Kr. sz. e. 2000 évvel már irásba foglalt Izdubar legendában. Ez utóbbit Smith György angol tudós 1872-ben fedezte föl Assurbanipal assyr király könyvtárának romjai között talált sárgás- fehér agyagtáblák ékirataiban. s mint nevezetes régiséget ma a britt muzeumban őrizik. Hasziszadra, a vizözön- p á t r i á r k a , Izdubar unokájának igy beszéli el a nagy ese- m é n y t : Szurijjpak városában az istenek nagy özönvíz létesítését szivökben elhatározták. E a Isten, a kikutatha- tatlan bölcseség ura, kihirdeti határozatukat, s egyúttal fölszólítja Ubaritutu fiát, Hasziszadrát, hogy építsen 600 könyök hosszú, 60 k. széles és magas hajót, hordjon be abba gabonát, "vigye be családját, szolgáit, rokonait, a föld barmait, vadállatait s igy mentse meg az élet mag- vát. Hasziszadra engedelmeskedik, elkészíti hajóját, kivül
és belül bevonja kátránynyal, ellátja élelmiszerekkel, ösz- szegyüjti családját, férfi és nő cselédeit, a föld állatait s beszáll a hajóba. E k k o r nagy vihar támad, a csatornák vizei kiáradnak, a hullámok az égig emelkednek iszonyú sötétség terül el. A föld felülete elpusztul, „a testvér nem ügyel már testvérével, az emberek már nem gondol- nak egymással. Az égben az istenek rettegnek a vizözön- től és menedéket keresnek. Valamint a kutya nyughelyén, ugy húzzák meg magukat az istenek az ég rácsozatánál.
Istár kiabál, mint egy vajúdó, a nagy istennő hangos szóval kiáltja : Sárrá lőn tehát minden, beteljesedett a balvégzet. Es sírnak az istenek és velük együtt a föld szellemei/' H a t napon és hét éjen át uralkodának a szél- vész, az ár és a vihar. A hetedik nap virradtával a szél- ') Lauth. Aus Egyptens Vorzeit. Berlin, 1881. 67—83. 1. — Dr Giessivein Sándor. Mizraim és Assur tanúsága. Győr, 1887.
2 0 4 - 2 0 6 . 1.
RELIGIO.
vész csillapodni, a tenger apadni kezd. A hajó Nizir hegyén fenakadt. Hasziszadra a hetedik nap galambot bocsátott ki, de az visszajött. Azután fecskét bocsátott ki, az is visszatért. Végre egy hollót eresztett ki, mely vissza nem tért. Ekkor Hasziszadra a négy szél irányá- ban kibocsátá az állatokat, oltárt emelt és áldozatot mu- tatott be, mire Hasziszadra és neje az istenek közé véte- tének föl. *)
Európa legrégibb müveit népének a görögöknek a különböző néptörzsek szerint több vizözön-regéjök volt u. m. az Inachus-, Ogyges- és Deukalion-féle. Legneveze- tesebb az utóbbi, melyet a görög irók nyomán mesteri kézzel örökített meg a nagy római költő Ovidius. Sze- rinte Zeus (Juppiter) megsokalván a pártütő óriások (gigászok) nemzetségének bűneit, az istenek tanácsában kimondja végzését, hogy a vizek árjába fullasztja a ha- landó emberi fajt. Elzárja azért Aeolus üregébe az északi szelet, kibocsátja a déli szelet és sürü esőt önt a felle- gekből alá. Majd parancsot ad a folyóknak és tengerek- nek, hogy áraszszák el a földet.
„ . . . Neptunus megüté szigonyával a földet, Ez megrengett és viznek nyita rengte szabad helyt.
Sík-tág réteken át folyamok gátrontva rohannak, Hordva vetéssel együtt fás kertet, barmokat, embert.
Házakat istenivel, templomszentélyeket együtt.
Hogyha maradt netalán valahol ház és e nyomorral Meg nem döntve daczolt, befödé mégis magasabb viz, Csúcsát, sőt magok a tornyok sodróban inognak.
Tengervíz s föld közt már nincsen semmi különbség ; Egy oczeánná lett minden, mely nem bira parttal.
I t t ez dombra szalad, vájott sajkában ül ott más, S hol nemrég szántott, most ott kormányozza l a d i k j á t , Itt e vetésin, evez sülyedt jószága tetőjén
A másik, csúcsán szilfának kap halat ott az.
Vizbe bukott bágyadt szárnynyal röpkedve a szárnyas, Dombokat is belepett roppant szilajúl az özönviz, S nem látott hullám nyaldosta a bérezi tetőket.
Legtöbb embert viz sodor el, ki talán kikerüli, Sanyarú táp mellett hosszú éh gyötri halálra. "
Csakis az istenfélő Deukalion, Prometheus fia, me- nekül meg hü feleségével Pyrrhával. Csolnakuk a k é t - ágú Parnassus hegy tetején akadt meg. Zeus a földre tekint, a fellegeket szétszórja, a folyamokat medrökbe visszaszorítja. Triton, Neptunus fia, megfújja tárogatóját s a vizek leapadnak, a halmok kiemelkednek a habokból.
Deukalion és P y r r h a látván az elpusztult földet, bánatba merülnek, majd a jósdához mennek, tanácsot k é r v e Themistől, hogy miként állítsák vissza az emberi nemet.
Themis azt m o n d j a : „Menjetek, födjétek be fejeteket, oldozzátok fel öveteket s dobjátok ősanyátok csontjait hátatok mögé." Ugy tesznek . . . S ime a kövekből, melyeket Deukalion dobott hátra felé, férfiak, azok-
') Haupt. Der Keilschriftliche Sintfluthbericht. Leipzig. 1881.
12. s köv. 1. Dr Gieswein, i. m, 216-227. 1. „
ból pedig, melyeket P y r r h a dobott, asszonyok lettek azonnal.
De nemcsak az ó-világ e müveit nemzeteinél, hanem a vad népeknél is ugyanazon, bár mesés ködbe borult monda hangzik felénk. így Észak-Amerika benszülöttei az indiánok beszélik: Csäpivih törzsatyjuk családjával együtt két tenger közti szoroson élt. I t t töltést emelt halak fogására. Egyszer a halak oly roppant mennyiség- ben jöttek, hogy a szorost elzárván, a viz elönté a föl- det. Csäpivih ekkor családjával együtt bárkába szállt, s magához vett számos négylábú és szárnyas állatot. A földet sokáig viz boritá, mire Csäpivih így szólott: Ez nem maradhat mindig igy, ú j r a földet kell találnunk. É s ennek keresésére hódot küldött ki. A hód a vizbe falt- E r r e egy pézsmapatkányt bocsátott ki. A patkány sokáig kimaradt, végre körmei között kevés földet hozva, vissza- jött. Csäpivih a föld l á t t á r a megörült, majd a földet szétszórván a vizén, a föld nőttön-nőtt, mig végre egy nagy szigetet képezett az óczeánon, a mostani A m e r i k á t .2) Dél-Amerikában Brazília ős lakói szerint, midőn az emberek elszaporodtak, Arbomoku a gonosz szellem a légszellemek urával az emberek kiirtására összeesküdött.
Amaz megnyitá a föld minden forrásait, ez pedig a fel- hők csatornáit, annyira, hogy a föld viz alá merült, s csak egy hegynek csúcsa emelkedett ki, melyen Temen- dare nővérével együtt egy pálmafára szállva menekültek meg ; tőlük származtak le a braziliaiak és az egész em- beriség. 3)
A déli tenger szigeteire és Ausztrália száraz föl- dére lépve, több kevesebb módosítással a következő hit- regét hallhatjuk : R u a h a t u , a vizisten kevéssel a világ benépesítése után az oczeán mélyén a korallok közt pihent. E g y halász történetesen éppen azon a helyen halászott s horgonya a vizisten h a j á b a akadt. A vizisten ezért h a r a g r a gyul, s kijelenti, hogy a gonosz emberfajt elpusztítja a földről. A megrémült halász ekkor leborul az Isten előtt, bocsánatot és kegyelmet kér. A vizisten megsajnálja őt, s kijelöl neki egy szigetet, a hol a viz- özöntől meg fog menekülni. A halász nejével, gyermeké- vel e szigetre megy, magával visz egy kutyát, egy disz- nót és néhány madarat. A vizek nemsokára megáradnak, nőnek, a legmagasabb hegyeket is elborítják, csakis azt a szigetet hagyják szabadon. Az emberek és állatok el- vesznek, kivéve a halászt és övéit, kik a szigetlakók ős- szüleivé lettek.4)
A világ különböző tájairól felsorolt eme hitregék- hez hasonló hagyományokat találunk még Ázsiában : az örmények, syrek, phoenicziek, arabok, phrygiaiak, per- zsák, indok, chinaiak, kamcsatkaiak és lappoknál ; E u r ó p á - ban : a régi kelt, bask, germán, orosz és lithván n é p - családoknál ; A f r i k á b a n : a különböző néger törzseknél;
Amerikában : a grönlandiak, a kolos-eborda indiánok, 1) Ovidii Metamorphoseon Lib. I. v. 205—415. A verses idé- zet Kovács Imre forditásából. Budapest. 1880. 28—31. 1.
2) Franklin. Zweite Keise zu den Küsten des Polarmeeres.
Weimar. 1829. 308—309. 1.
3) Reise an den Uruguay. Ausland 1845. 1. sz.
4) Dr H. Lücken. Die Traditionen des Menschengeschlechtes.
Münster. I860. 230. 1.
1*
irokesek. felső kanadaiak, floridaiak, maipurok, Peru, ! Chili stb. őslakóinál azon különbséggel, hogy mindenik
nép a vízözön eseményét saját nemzeti őstörténetébe szövi be, az özönviz területét saját hazája földjére viszi át, a megmenekült pátriárkát saját népe törzsatyja gyanánt ! tünteti föl.
Olvasva e hagyományokat, önként fölmerül a kér- d é s : honnan a vizözön emlékének ilv általános elterje- dése az öt világrész minden tájain ? Talán, miként a legtöbb monda és hitrege, ugy ezek is pusztán az emberi képzelödés szülöttjei ? Ám a minek történeti alapja nincs, a mi csak az emberi képzelemből ered, az csupán alanyi reflexió, általános, egyetemes nem lehet. Vagy talán a zsidó és keresztény hagyományból kölcsönözték a külön- böző n é p f a j o k ? De kérdezhetjük: Hogyan volt lehetséges ilv közlés a kereszténységet megelőző pogány népeknél?
Miként ismerhették a zsidó hagyományt Amerika, Ausztrá- lia, Közép-Afrika, Észak-Európa ezredéves elszigeteltség- ben élő benszülöttei ? Aztán honnan a részletekben, főleg a nevekben való eltérés, a sajátos és nemzeti gondolko- zás, a hivatkozás hagyományaik régiségére? Mindez más- ként meg nem magyarázható, csakis ugy, hogy e mon- dáknak reális háttere van : a vizözön történeti eseménye, melynek emlékét a világ különböző népei valamennyien őseiktől örökölték, azoktól az ősöktől, kik egykor egy közös hazában éltek, s később szétszóródva a világ kü- lönböző részein a közös hagyományt magukkal vivék s utódaiknak átadák. Századokon és évezredeken át, miként minden szájhagyományon, ugy ezen is sokat változtatott, módosított az emberi gyarlóság, a játszi képzelem és a nemzeti hiúság, átalakította azt különböző vallási regékké,
de a hitregei lepelt félrevonva, előtűnik a közös alap, a vizözön t ö r t é n e t i emlékezete. H a egy-két tanú bizonysága valamely történeti eseményre nézve elégséges, joggal mondhatjuk : egy oly tény, melyről nem egy-két nemzet, hanem a világnak csaknem valamennyi nemzete tanús- kodik, csakis valódi történeti tény lehet. „A vizözön hagyománya — mondja Maury Alfred — oly régi, oly általános, annyi tekintélyes bizonyság által van megszen- telve, hogy azt a régi századok naiv hiszékenységéből származtatni lehetetlen. Kétségkívül, a legtöbbször mesés köpenybe öltöztetve jelenik meg a hagyomány elbeszé- lése, de e mythosszerü burok alatt, lehetetlen, hogy való és igaz tény ne rejtőzzék, midőn az emberek emlékezeté- ben ily mély és eltörölhetetlen nyomokat h a g y o t t . "2) Hasonlóan nyilatkozik a hires utazó és nagy természet- búvár Humbold Sándor is : „Az emberiség ezen ódon mondái, melyeket a föld kerekségén, mint valamely nagy hajótörés r o m j a i t szétszórva találunk a legérdekesebbek arra nézve, a ki az emberiség történetében bölcseletileg búvárkodik. A népek kosmogoniai hagyományai alakra, vonásra mindenütt oly hasonlók, hogy csodálkozásunkat keltik fel. Annyi különböző, más és más törzshöz tartozó nyelv ugyanazon tényeket beszéli el nekünk. Az adatok lényege a törzsek szétszóratására és a természet meguju-
Lásd. Dr H. Lücken i. m. 170 s. köv. 1. — Stiefelhagen.
Theologie des Heidenthums. Regensburg. 1858. 528 s kör. — Hum- bold. Reise in die Aequinoctial Gegenden. III. köt. 406. s köv. 1.
-) Revue des deux Mondes. Tom. 28. sz. 643.
lására vonatkozólag alig eltérő, csakhogy minden nép a saját helyi színezetével díszíti föl. A nagy szárazföldeken éppen ugy, mint a csöndes oczeán apró szigetein mindig a legmagasabb és legközelebbi hegyről hiszi a nép, hogy az emberiség töredékeit megmenté. Ki a mexikói régisé-
geket figyelmesen tanulmányozta még az uj-világ fölfede- zését megelőző időkből ; ki valaha az orinokói rengeteg erdőkben járt, és az európai intézmények apróságát, elszigeteltségét, és megfordítva a függetlenül maradt nép- törzsek viszonyait ismeri, az soha se jön kísértetbe azt
állítani, hogy az emiitett hasonlóságokat a keresztény hitterjesztőknek a nemzeti hagyományokra való befolyása okozta."
Mig azonban az ódon néphagyományokban annyi a homály, annyi a meseszerű részlet, hogv a vizözön száraz tényén kivül csupán ezekből alig állithatnók magunk elé annak valódi képét, tisztán világosan, hű valóságában ismerjük multunknak e nevezetes eseményeit a szentírás
első részének, a „Genesis'-nek, elbeszélésében, melyet alább részletesen tárgyalni szándékozunk. Ugyanazon ihletett iró, Mózes, ki leirta földünk tereintését, az ember eredeti boldog állapotát, a bűnbeesést, lefestette szá- munkra az őskorban elfajult emberiség gonoszsága által
kihívott isteni borzasztó ítéletet, az özönviz nagy ka- tasztrófáját.
S vájjon honnan vevé az ókor e kiváló férfia bő és részletes tudósítását? Talán, miként a teremtés korszakai vázolásánál, ugy itt is az isteni kinyilatkoztatás közölte vele csodálatos módon az adatokat. Nem szükséges ezt föltennünk. A hagyománynak még tiszta, megnem zavart forrásából meritheté Mózes leírását, a zsidó nép ősatyjá- tól Á b r a h á m t ó l örökölt hagyományból, ki Nóé gyerme- keinek szájából hallotta elbeszélni a vizözönt. Ábrahámtól Mózesig pedig mindössze csak két emberéletkor esik, azoknak az istenfélő pátriárkáknak kora, kik a mint az egy igaz Istenben való hitet a pogány nemzetek között sértetlenül megőrizék, ugy Istennek eme rettenetes b ü n - tetését is bizonynyal megmásitatlanul beszélék el utódaik- nak. Igen valószínű továbbá, hogy a szóhagyományon kivül, miként az ősatyák nemzetség-táblája megörökíté- sénél, ugy itt is Mózesnek rendelkezésére állottak az ős- atyáknak talán magának Noénak följegyzései, mint ezt a vizözönnek oly pontos, részletes, csaknem naplószerü, itt-ott töredékes szaggatott leirásából joggal következtet-
h e t j ü k . Végül segélyére volt, támogatta őt az isteni kéz, az a Mindenható, kinek parancsára az emberiség őstör- ténelmét leirá, ki megóvta őt a tévedéstől s nem engedte eltorzítani ez erkölcsi fontosságában annyira kiváló ese- ményt. E lényeges körülmény nyomja Mózes előadására a föltétlen hitelesség bélyegét.
Innen van, hogy a mózesi elbeszélés oly egyszerű, mégis fönséges ; oly rendkívüli tüneményt ir le, mégsem valószínűtlen; jólehet az emberiség őskoráig nyúlik fel, még sincs benne semmi mythikus homály, semmi oly regeszerü részlet, mely a végtelen szentségü Istenséghez méltatlan volna. Magasztos fönségében látjuk itt Isten
l) Humbold. Reise in die Aequinoctial Gegenden. III. köt.
406. 1.
9 RELIGIO.
képét akkor is, midőn büntet, mert szánja a bűnös embert, megtérésére időt enged, az igazat megmenti, csak az el- fakultakat bünteti ; s midőn Ítéletét végrehajtotta, szövet- séget köt az emberrel, megígérvén, hogy többé nem pusztítja el a vizek árjával a földet. Hasonlítsa össze bárki a bibliai egyszerű leírást a pogányok mesés mon- dáival, a Smith és Suess állítása szerint 500 évvel régibb Izdubar legendával, és első tekintre fel fog tűnni az isteni jelleg. S ha valakinek ez nem volna elég. ám kutassa földünk évkönyveinek lapjait, s ugyanazt a kor- szakot alkotó eseményt fogja leolvasni, a melyről a szent író beszél.
Századunk elejéig nem is kételkedett ebben senki.
A világ csaknem valamennyi népe őshagyományainak tanúsága, a szentírás megingathatatlan tekintélye, a föld- tannak megerősítő bizonysága minden józanul gondolko- zót meggyőzött a vízözön története valóságáról. Mióta azonban egyes tudósok részint feltűnési viszketegbő], ré- szint önkényesen felállított hamis rendszereik sötét út- vesztőibe tévedve, tagadni kezdték a kereszténység alapjait képező bibliai tanokat, — azóta támadásaiknak egyik czélpontja a szentírásnak a vizözönről szóló elbeszélése volt. Istennek világkormányzását, beavatkozását a termé- szeti dolgokba nem ismervén el, miként fogadhatták volna el az isteni büntetésen alapuló rendkívüli természeti tüne- ményt. Jól ismervén a kor Ízlését, a különös előszeretetet a tapasztalati tudományok u j állításai iránt, támadó fegy- vereiket századunk egyik legnépszerűbb tudományának a földtan (geologia) és az őslénytan (palaeontologia) újon- nan fölfedezett gazdag kincsesbányájából vevék. Mivel azonban ugv a földtan mint az őslénytan kiaknázott ásatagjai a földfelület egykori erőszakos fölforgatásáról hangosan beszélnek, mit t e t t e k ? Kigondoltak rendszere- ket, a melyek szerint földünk alakulási korszakain év- milliárdokig, a diluvium és aluvium korszakok százezer évekig tartottak, s e hamis alapokon nyugvó hypothézi- sek szerint bizonyiták, hogy az emberiség már százezer évek előtt a föld színén és Európában szétszórva élt, tehát a bibliai elbeszélés az 5 — 6000 év előtt ázsiai ősi hazájában lakott s ott kiirtott emberiségre vonatkozólag nem egyéb mint mese. Azért mosolyogtak a biblia le- írása fölött, mely egy bárkában menti meg az ember és az állatok faját, képtelenségnek mondották a különféle állatfajok összegyűjtését, elhelyezését a bárkában, s föl- dünknek vizzel való oly elárasztását, minőről M. beszél.
A régibb szentirásmagyarázóknak a vízözön földrajzi álta- lánosságára vonatkozó véleményét szembe állították a geologia és a természetrajz mai álláspontjával s ellen- mondást igyekeztek kimutatni a szentirás és a tudomá- nyok között.
„Sed mentita est inquitas sibi." Két lényeges dolog- ban tévedtek.
Először. A vízözön vagy csoda által történt, vagy nem. Ha Isten csoda utján létesitette, akkor a természet- tudománynak ahhoz semmi köze nincs, mivel a csodánál nem a természet erői és törvényei működnek, hanem az isteni Mindenhatóság, mely előtt semmi sem lehetetlen.
Ha pedig a vizözön nem volt csoda, hanem csak rend- kívüli tünemény, akkor a régi exegeták véleménye nem
dogma, hanem tisztán egyéni, koruk hiányos tudományos nézetein alapuló vélemény. Az egyház a szentirás authen- tikus értelmezője a szent szöveg egyes általános kifejezé- seinek valódi értelmére nézve eddig nem nyilatkozott, az ujabb szentirásmagyarázók pedig csaknem vala- mennyien alapos okokból kiindulva a bibliai leírást rész- leges özönvizre magyarázzák, a melylyel a legszebben összhangzanak ugy a geológia mint a paleontologia tu- dományos észleletei.
Másodszor. Tévedtek abban, hogy M. előadásában természetrajzi és természettani adatokat kerestek, pedig a szentírásnak, mint általában a kinyilatkoztatásnak nem czélja, hogy a természettudományi ismereteinket gya- rapítsa, hanem csak valláserkölcsi igazságokat akar közölni velünk. Azért nem nevezi meg M. a bárka állatait, az állatfajok számát, nem tárja fel a 40 napi eső és a ten- geráradásnak közelebbi természeti okait, nem jelöli meg a pusztulásnak határait. Mindeme kérdések tisztán az emberi tudomány köréhez tartoznak, erre hagyta Isten kutatni a természetet, fürkészni földünk évlapjait, s e la- pokról leolvasni a vizözön iszonyú forradalmának emlékeit, természeti okait, határait stb.
A ki a mondottakat szem előtt tartja, az előtt el- oszlik minden látszólagos nehézség, s miként a teremtés leírásánál, ugy itt is meglepő összhangban látja a szent- írást és a természetet. Hogy erről meggyőződjünk, ele- mezzük előbb a bibliai elbeszélést, lássuk, mily egyszerű, magasztos annak minden sora és azután hallgassuk meg a tudománynak, a földtannak, megerősítő bizonyságát.
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jul. 4. Eötvös Károly nagykőrösi för- medvénye. —
Feltűnő felfordultság uralkodik a magyar közszellem nyilvánulásában. Míg Eötvös Nagykőrösön egy részeg óriás erejével tombol a jelenlegi kormány radikális val- lásügyi politikrja mellett: addig Wekerle, a kormány vezére, az ezüstválságról és a valuta-rendezésről diskurál a bécsi „N. Fr. Presse" budapesti levelezőjével; s míg a kormánypárti lapok egekig magasztalják Eötvös Károly vallási radikálizmusát, mely a katholikus vallást egy kanál vízben megfojtaná, ha tehetné: az alatt Eötvös Károly eszeveszett támadását és lázitását, még a maga leibjournálja: az ,Egyetértés" is megsokalja és leszólja!
Alább ismertetjük a szabadelvű sajtónak lesújtó kritiká- ját ; itt közöljük a hírhedt beszédnek a derekát, a mint következik.
Szokásos bekezdés után szónok igy folytatja :
»Ugyanakkor, mikor én a párt elnöke lettem, alakult meg az úgynevezett Wekerle-kormány és ugyanakkor került napirendre a szabadelvű haladás óriás kérdése: az a mit egyházpolitikai kérdés alatt szoktak emlegetni. Erről a kérdésről tüzetesen kell nyilatkoznom, mert e nélkül sem az ország helyzete, se a pártok viszonyai, sem pedig az én működésem tisztán meg nem Ítélhető.
Ez az úgynevezett egyházpolitikai kérdés kezdődött az elkeresztelésen, a mi abból áll. hogy a római katho-
likus egyház 30k papja törvény és rendelet ellenére prot.
csecsemőket katholikusoknak keresztelt el s a törvény s az ennek kiegészítésére kibocsátási rendelet intézkedésein túltéve magukat, megtagadták a törvénynek az engedel- mességet. Ezzel elérték, hogy hazánkban a törvény tekintélye csökkent, a társadalmi nyugalmat megzavarták és sok család belső békéje elenyészett. Mig ezt csak pár pap tette, nem volt nagy dolog, bár akkor is sérelmes volt, de nem volt veszedelmes. Akkor lett belőle vesze- delem, mikor az alsó klérust a főpapság védelmébe vette és törvénysértő eljárását helyeselte. Kijelentette, hogy a főpapság előtt valamely törvény alkotásánál egyedül a hitelvek irányadók.'2) Rómából parancs jött, hogy az ország törvényeinek, ha ezek a hitelvekbe, dogmákba ütköznek, nem szabad engedelmeskedni.
En ebben már jó eleve sok bonyodalomnak és nagy veszedelemnek csiráját láttam. Talán én voltam az első, legalább az országgyűlésen az első, aki a nemzetet figyel- meztettem, hogy ebből nagy b a j lesz. Mert az egyház- politika hazánk belső kérdése. Ennek elintézésében külső hatalomnak,3) Rómának, semmiféle befolyást nem enged- hetünk : s akár a törvények végrehajtásánál, akár u j tör- vények alkotásánál egyedül a haza jólétét, a haza pol- gárainak és családjainak érdekeit és a felekezetek egyen- jogúságát szabad csak figyelembe vennünk. De sehol sem szabad hitelveknek, dogmáknak azokba befolyást enged- nünk. A törvény a hazafiak dolga. Az országgyűlés nem ecclesia. Ott nem arról kell vitatkozni, mi különbség van a tridenti zsinat és a heidelbergi káté közt, nem szabad arra hallgatni mit parancsol Róma. (Éljenzés.)
Örök igazságok ezek, de nagyon szomorú történe- tük van. 4) A történelem bizonyítja, hogy a felekezetek egyenjogúsága összefügg hazánk alkotmányával : ha az egyik virágzott, a másik is virágzott, ha az egyik meg volt támadva, a másik is és mindig a dogmák ürügyén történt az alkotmány megtámadása kétszázötven év óta.
1645-ben az alkotmány fennállott, de a főpapság megtá- madta a protestánsok jogait és félszázados harcz után az alkotmány már a végenyészethez állott közel. 1741 ben
') Magyarországban törvény, hogy a katholikus vallás leg- alább is „bevett" vallás. Minden katholikus hitelv törvényesen be van véve. Minden oly Ttörvény" vagy rendelet tehát, a mely a kath. vallás hitelvébe ütközik nem lehet igazi törvény vagy tör- vényes rendelet, mert ellenkezik Magyarország alaptörvényével vagyis alkotmányával, mely a kath. vallást legalább is törvényesen
„bevett" vallásnak tekinti részben, részben pedig meghagyta régi uralkodó vallási jellegében. A szerk.
2) Hogy törvényalkotásnál egyedül a hitelvet kellene szem előtt tartani, ezt a bolondságot nem mondotta még senki. Ilyen bolond gondolatra csak Eötvös Károly genialitása képes, mely tudvalevőleg a hóbortossággal már igen közeli rokonságba jutott.
A szerk.
3) A pápa Magyarországban, mint a katholikusok lelki feje, nem külső hanem belső hatalom. A kath. vallás legalább is „bevett"
vallás lévén, a pápaság is törvényesen „bevett" kath. institutio Magyarországon. Ezt Eötvösnek a jogásznak tudnia kellene.
A szerk.
*) Az i t t következő förmedvényre nézve, mely meggondolat- lanságra, vak gyűlöletre és tapintatlanságra nézve felülmúl mindent, a mit évtizedek óta a magyar közélet testvérgyilkosságra lázitó agyafúrtságban produkált, átadjuk a szabadelvű sajtó elbírálásának.
A szerk.
Mária Terézia ismét megerősítette alkotmányunkat, de alig végződött az osztrák örökösödési háború, a főpapság térítés, telepítés és más czimeken támadta meg a protes- tánsokat és a vége az lett, hogy az alkotmány megint felfüggesztődött egész 1790 ig.
Elkezdte a főpapság, folytatták a harczot a főren- dek, azután az udvar és betetőzték a generálisok!
(Derültség.) 1790-ben megint megerősödött alkotmányunk, a nemzet önérzete ébredőben volt s kiküzdte az egyen- jogúságot és a lelkiismereti szabadságot. A franczia háború után az udvar megint önkénykedett, felfüggesz- tette az alkotmányt, de a nemzet dicső vezérek vezetése alatt ellenállt és hatalmas erővel követelte a maga o jogait. Az udvar látta, mint követelik lelkes egyenértel- müséggel az 1825-iki és 1836-iki országgyűlések a nem- zet jogait : ekkor a főpapság ismét megtámadta a vegyes házasságok kérdésében a felekezetek egyenjogúságát, aztán a főrendek szervezték az illir mozgalmat és a vége lett
— 1848.
Erre már önök közül is többen emlékeznek, ezt már nem kell a történelem irott lapjaiból tanulni.
A hogy jól ment valamennyire a nemzet dolga, jött a főpapság, szította a viszályt, nyomában eltiporták az alkotmányt. Yégre 1867-ben, tizenhétévi küzdelem után alkotmányunk helyreállíttatott és önállóságunknak egy kis része, nem fontos, de mégis valamelyes része meg- adatott. 1868-ban azután megalkották a törvényt, a mely háromszáz éves harczok után a felekezetek egyenjogú- ságát tökéletesen biztosította. Azaz, hogy ezt sem egé- szen, mert a római egyház kebelében sok száz millió vagyont meghagyott, ennek sok jogot továbbra is meg- engedett, de ezeket kivéve, az egyenjogúság mégis bizto- sitva lett.
S akkor azt láttuk, hogy ebben a főpapság meg- nyugodott, mindaddig, mig valahol Bécsben, az udvarnál vagy másutt, azt kezdték gondolni, hogy sok már annak a nemzetnek az alkotmányosság. Ekkor megint a f ő p a p - ság állott előtérbe, megint bontogatta a zászlót. Most, mikor kissé erőseknek érezzük magunkat, mint derült égből a villámcsapás hatott reánk, hogy Rómából parancs jött, hogy a törvénynek nem kell engedelmeskedni, a p a p -
ságot csak a hilelvek vezessék. Pedig akinek joga van beleszólani az ország ügyeinek intézésébe, azt nem sza- bad, hogy más vezesse, mint a hazafiúi kötelesség, a nép jóléte és az alkotmány tisztelete. Akár Rómából hozzák, akár a bibliából veszik az argumentumokat, a népet csak a maga érdekeért szabad kormányozni, másért nem ! A ki másképp cselekszik, az vagy zsarnok, vagy hazaáruló, vagy mindakettő ! (Éljenzés.)
íme kétszázötven év történelme ezt a tanulságot tárja elibénk.
Amint a bécsi udvar idejét látja az alkotmány meg- nyirbálásának, előáll dogmáival a főpapság, neki megy a protestánsoknak, Róma és a főrendek nyomukba hágnak, velük szövetkeznek, azután jön az udvar és végre a ge-
nerálisok és az alkotmány elpusztul. A jelszók és maguk a tényezők változhatnak, de czéljaik és eszközeik mindig ugyanazok maradnak. Az udvarnak gyűlölete, a főpapság és az udvarhoz közelállók szervilissége, Rómának törek-
RELIGIO. 7 vese most is ugyanaz, mint volt kétszázötven évvel
ezelőtt.
Nehogy félreértsenek, — mert majd magyarázzák ám szavaimat és különösen félremagyarázzák, — nyoma- tékosan megjegyzem, hogy ott, a hol az udvarról beszélek, nem a királyt értem, aki gondosan tiszteletben tartja alkotmányunkat és a főpapok alatt nem értem a magyar katholikusokat, mert ezek jó hazafiak és a haza többi polgárai mögött semmiben sem maradnak hátra. A törté- nelem azt tanitja, hogy a nemzet fiainak oldala mellett nehéz küzdelmeikben ott küzdött sok főrend is. Most is vannak ilyenek, talán még többen, mint azelőtt, akik ve- lünk együtt az alkotmányt és a nemzet más fontos érde- keit szolgálják.
A római katholikus papság elkeresztelés czimén megtámadja az 1868-diki törvényt és lerombolni igyek- szik a felekezetek egyenjogúságát. A törvénynek és a rendeleteknek egyenesen megtagadták az engedelmességet, sőt Róma ezt kötelességül mondotta ki.
Igv állott a helyzet a mult év február havában, mi- kor elvbarátaim engem megbíztak, hogy a királyhoz in- tézendő válaszfeliratot a függetlenségi párt nevében én készitsem el. En elkészítettem s a párt azt vita nélkül elfogadta. Ebben a felirati javaslatban kifejtett elvek meg- felelnek annak a választási szózatnak, a melyet a mult országgyűlés végén a párt a nemzethez intézett és a me- lyet szintén én készítettem el, a párt ezt is egyhangúlag fogadván el. Ebben a választeliratban kimondottuk, hogy nem türjük Rómának beavatkozását a mi belügyeinkbe, hogy a törvények és rendeletek szigorú végrehajtását követeljük, hogy azoknak a főpapság is engedelmeskedni tartozik és azok határozmányait teljesiteni köteles.
Hogy ne, hát annak a szegény embernek engedel- meskedni kelljen a törvénynek, de a főpapságnak n e m ? (Éljenzés.)
Végre kimondottuk, hogy a házassági ügyet az egyház kezéből ki kell venni, a kötelező polgári házas- ságot be kell hozni, a zsidó vallást államosítani, és a vallás szabad gyakorlatát törvényileg biztosítani kell.
Kimondottuk azt is, hogy az egyházi önkormányzatot is szabályozni kell. Ez a mi felfogásunk évtizedek óta s ennek ily részletes kifejtését a mai egyházpolitikai helyzet teszi szükségessé.
A volt Szapáry-kormány ezeket az elveket nem val- lotta, Szapáry vagy szóba se állott a főpapsággal, vagy könyörgésre fogta a dolgot, de sem nem akart, sem nem mert velük erélyesen szembeszállani.
De már Wekerle Sándor okulva a Szapáry-kormány bukásán, a mi elveinket elfogadta.
A párt ezzel még sohase próbált helyzetbe jutott.
Ugyanis mi közjogi és némely belpolitikai kérdésekben határozott ellenzéket képezünk és a kormányt megbuk- tatni törekedünk. De ha mi a saját elveinket diadalra akarjuk juttatni, akkor azt a kormányt, a mely ezeket megvalósítani akarja, ideiglenesen támogatjuk. Az volt tehát a kérdés, megbuktassuk-e a kormányt, vagy n e m ? En egy perczig sem haboztam. Mint elnöknek kétszeres kötelességem is volt állást foglalni. De ha nem is lettem volna a párt elnöke, akkor is tisztán állott volna köteles-
ségem előttem. Én Rómának hazánk felett való uralmát soha el nem ismerem. Én a főpapság kezéből minden pol- gári jogot ki akarok venni. *) (Éljenzés.) Ötezer, különféle nemzetiségű papot ismerünk, a kik mind az alkotmány ellen törnek.2)
Kalocsai főmegye. Ersekünk jó szivéhez.3) — Az „Újvidék" egyik legközelebb mult száma méltán a közelismerésnek adott kifejezést, midőn kegyelmes érsekünk páratlan jó szivét, kiapadhatlan jótékonyságát s főpapi erényeit magasztalta. Valóban mindezek messze felülemelkednek a mindennapiasság színvonalán, s ha ő szentsége bíborral fogja ezeket ékesíteni, csak szélesb
körben fognak mindezek ünnepeltetni, s csak ujabb ösztönt fog ez adni kegyelmes érsekünknek, hogy jóté- konyságát ezután is kiáraszsza érseki egyházmegyéjére, s hogy pótolja azon hiányokat is, melyek nagynevű elődei után még itt-ott mutatkoznak.
Főpásztori gondjait bizonyára kiterjesztendi első sorban a papnöveldére és a papnevelésre. Csodálatos dolog, hogy mig Pécsett, Egerben, Esztergomban és más helye- ken a papnövelde birtokokkal bir és gazdag, addig Ka- locsán semmije nincs, és évek hosszú sora óta oly pénz- ügyi zavarokkal küzd, hogy vendégeiről jegyzéket vezet- nek, s ezekért az érseki aula külön fizet. A d j a oda papnöveldénknek kegyelmes urunk az úgynevezett „ma- lomsziget"-et, hogy legyen birtoka a papnöveldének akkor is, ha netalán az érsek szegény lesz ; aztán építtesse ki a papnöveldét az érseki uradalmi ügyvéd lakásáig, kárpó- tolván természetesen a káptalant a Majorossy-féle lakásért, hogy legyen hely és legyen modern berendezés az érseki papnöveldében. Mindez tervben volt a nagyemlékű Haynald alatt, és Városy kanonok buzgólkodott is ezek mellett;
— de a gondviselés ugy akarta, hogy Császka György nevéhez fűződjék ennek kivitele.
Ezzel kapcsolatosan bizonyára fog kegyelmes urunk arról is gondoskodni, hogy több papnövendék vétessék be!
— Még a mult században lett a papnövendékek száma 32-ben megállapítva, Haynald majd egy évtizeden át megkétszerezte e létszámot, de mióta pénzzavarokkal küzd a papnövelde, újból 8—8 növendék van egy kurzuson.
Hogy ez türhetlen állapot, maga kegyelmes urunk is bőven belátja ; mert mikor papot kérnek tőle, azzal kell felelnie, hogy nincsen elég papja. Tehát nevelni kell 4—5 éven át 8 helyett 18-at, s addig is, mig több történik,
bizonyára elvállalja kegyelmes urunk a többletnek élel- mezési költségeit az érsekség terhére annál is inkább, mert ujabb katechetákra is égető szükség van a megyé- ben, 18 káplánság is betöltetlen a megyében, — mit csak ily módon lehet orvosolni.
Nem kevésbé ki fogja kegyelmes urunk jótékony- ságát terjeszteni székes föegijházára. Kunszt megörökítette nagy nevét egyebeken kivül a főoltárral, sz. István és sz. László szobraival. Haynald nevét hirdeti a szószék és Tudjuk. A szeri.
2) Szörnyűséges dolog! Éppen az alkotmányt védik, midőn a törvényesen legalább is „bevett" kath. vallás hitelveinek sérthe- tetlenségét védik. A szerk.
3) Az „Újvidék" e vezérczikke beküldetett.
gyönyörű orgona. Császka nevét tegye emlékezetté az, hogy a Böd-Bakodi pusztát átadja a székesegyháznak, ő felsége s a szentszék hozzájárulása mellett, hogy az a aiszes székesegyház ne legyen morzsalékokra s egyes kanonokok hagyományaira utalva, hanem magának legyen örök időkre tehetsége arra, hogy művésziesen kifestessék, stílszerűen renováltassák stb.
Ha pedig papjait is meg akarja lepni kegyelmes urunk jótékonyságával és szeretetével, állitsa vissza az ősi társaskáptalant Bácsban. Nagynevű elődei annyit alkottak már Kalocsán, hogy alig jut tér utódaiknak nagy alkotásokra. De üresen áll Bács, hol az érsekség fénykorát élte. Bácsban kihasítható volna az illetékes faktorok beleegyezésével ezen káptalan restaulására oly birtokrész, mely 15 —16 ezer f r t évi hasznot ad, — s ebből 2—3 év alatt felállíttatnának a káptalani lakások, később pedig kinevezhetők volnának ide a lelkipásztorko- dás terén működni nem bíró, de igazán érdemdús öreg papok, minők voltak régebben Yolvácz, Benedek, Szecskái, Répási, stb., minők jelenleg az érdemekben elaggott Armbruszt, Osztermayer, Auszter, Boros, Habrám, Mayer Ferdinánd, Schreiek, stb. kik a lelki pásztorkodás terén működni alig birnak, s végnapjaikat Bácsban, mint meg- érdemelt nyugalomban tölthetnék oly társaskáptalanban, minővel az esztergomiak Nagyszombatban dicsekesznek.
Igen természetes, ezzel a papi nyugdij kérdése is lénye- gesen haladna előbbre.
Egyebeket mellőzve, bizonyára ki fogja ő exczellen- cziája terjeszteni magas figyelmét a tanfelügyelőség újjá- szervezésére is. Mióta a nagyemlékű Kubinszky meghalt, az egyházmegyei felügyelőség helyett egyes iskolalátoga- tók végzik népiskoláink látogatását, s ezeknek száma ujabban 6-ra felemeltetvén, 300—300 frt tiszteletdíj is kiutalványoztatok ezek számára.
Nem kicsinyeljük egyházmegyei főtanfelügyelőnk más irányú lekötöttségét és nagy elfoglaltságát; valamint korántsem lehet kicsinyleni az egyes iskolalátogatók buzgóságát és érdemeit; kétségtelen azonban, hogy mig ez utóbbiak heteken át iskolákat látogatnak, az alatt otthon el vannak vonva részint hivatalos teendőiktől, részint saját hiveik és iskoláik vezetésétől ; más részről pedig ezek intézkedési jog nélkül küldetvén, minden buz- góságuk és szakértelmük mellett is kénytelenek referá- dákra szoritkozni, s igy újból ott vagyunk, hogy nem az referál és intézkedik, ki a dolgokat látja és tapasz- talja, hanem aki a referádákat olvassa és előadja. Pedig hát a referádákba nem lehet mindent befoglalni, s az
egyszeri látás többet ér, mint tizszeri átolvasása a még oly kitűnően szerkesztett jelentésnek is ! Nem csoda aztán, ha egyleteink panganak, iskoláink belélete nem halad, s ha Hódságon maga az érsek képviselője, Majorossy püs- pök kénytelen helyi informácziója és tapasztalata alapján sok tanítónak szemére lobbantani, hogy nem teszik meg kötelességüket, sőt maguk sem tanulták meg a haza nyelvét !
Majorossy püspök fellépése és országosan visszhan- got keltett felszólalása mind ennél jobban meggyőzheti ü exczellencziáját arról, hogy az egyházmegyei tanfel- ügyeletet újra kell szervezni, és vagy egy fiatalabb és egészségesebb egyént, ki egyszersmind minden másnemű
hivataltól fel lenne mentve, szükséges Kubinszky örökébe e's szerepébe beállitani, vagy pedig a főtanfelügyelő mellé az egyházmegye 3 nyelvét biró oly egyént kellene képezni és választani, minőt Vaszary herczegprimás állí- tott egyházmegy. főtanfelügyelője mellé Komióssy kano- nok személyében, ki minden más dologtól felmentve, egy részről kizárólag ennek él, másrészről iutézkedési joggal is bir, harmadszor a központban nem Írásban referál, ami mindig egyoldalú és hiányos, hanem a helyszínén szerzett tapasztalatai alapján közvetlenül referál illetékes helyen mindenről, a mit látott, hallott s tapasztalt ! Akkor bizonyára ő fogja meglátni s megtudni, amit most Majorossy püspök látott és tapasztalt, s bizonyára lesz is módjában ezt orvosolni — mig Majorossy püspök érseki helynöki tiszte daczára is csak közvetve siethet a tapasz- talt bajok orvoslására. Es ha figyelembe veszszük, hogy a 6 iskolalátogató jelenleg is 1800 f'rtot vesz igénybe, akkor az ily másodtanfelügyelő beállítása ezen 1800 frt terhére is megtörténhetnék, csak avatott egyént kellene rá kiszemelni.
Nincs alkalmunk mindezt ő exczellencziájának köz- vetlenül elmondani; de papírra vetettük ezeket, hogy akik közelében lenni, páratlan jóságát élvezni s infor- máczióikkal némileg működését is irányítani hivatvák, kegyeskedjenek ezeket ő exczellencziájának előadni, bő- vebben kifejteni, őt ezeknek megnyerni, — s meg va- gyunk arról győződve, hogy ő exczellencziájának orszá- gosan ünnepelt jó szive nem fog ezek megvalósítása elől elzárkózni.
Adja Isten ! y.
V E G Y E S E K .
— Császka György kalocsai érsek ur, mint Szabadkáról értesítettek, hatezer forintot ajándékozott egy Bajmokon létesítendő apáczazárda és ezzel kapcsolatos leányiskola költségeire.
— Hivatalos. A király a hivatalos lap közlése sze- rint, a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a szamosujvári görögszertartasu katholikus székeskápta- lannál üresedésben lévő irodakanonokságot Bene Sándor szamosujvár-némethi-i esperes lelkésznek, — a javadal- mas (praebendás) kanonokságot pedig Georgiu János, szamosujvári papnevelői lelkiigazgatónak és szentszéki ül- nöknek adományozta.
— Jeruzsálemben tartott eucharistikus kongresszus nagyban emelte a kath. egyház tekintélyét a Keleten élő szakadárok körében. Még a muszkák figyelmét is felkel- tette ez a felpezsdülés és most egy archimandrita izgató czikket irt a kath. egyház hódításairól és haladásáról a keleti népek körében.
I V Felhívás előfizetésre.
Az előfizetés módja ismeretes s a lap homlokán mindenkor megolvasható. Az intentiók fejében való meg- rendelést, ha csak lehet, készpénzzel való fizetésre kér- jük átváltoztatni. A ki 5 u j előfizetőt gyűjt, az tisztelet- példányt kap mindaddig, mig öt, általa szerzett előfizetőt fog évenkint bemutatni.
Budapesten, 1893. jun. 23.
D r Breznay Béla.
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest, 1893. Nagy Sándor könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. sz.)
