MULASZTÁSI ÍTÉLETTŐL A BÍRÓSÁGI MEGHAGYÁSIG, AVAGY AZ ALPERES PERBELI POZÍCIÓJA AZ ÚJ POLGÁRI PERRENDTARTÁS
A FEGYVEREK EGYENLŐSÉGÉNEK POLGÁRI PERJOGI ESZKÖZEI AZ ÚJ PP- PP-BEN
2.2. A felek egyenjogúságának polgári eljárásjogbeli követelménye Amennyiben a peres felek egyenjogúságának az elvét jogszociológiai oldalról
közelítjük és lényegi elemét ebben az értelmezésben adjuk meg, akkor e fogalom alatt tulajdonképpen a felek esélyegyenlőségét értjük.20 Ahhoz, hogy a polgári igazságszolgáltatás társadalmi hasznossága és hatékonysága gyakorlatilag is megvalósulhasson, biztosítani kell a felek számára a fegyverek egyenlőségét, azaz mindazt, hogy a felek anyagi szempontból vagy képességeik terén fennálló különbözőségek ellenére is garantálva legyen az, hogy az eljárás kimenetele kizárólag a szemben álló vélemények értékén múljon. Modern jogirodalmunk a peres felek egyenjogúságát, esélyegyenlőségét alapvető, magától értetődő tényként kezeli, így külön, specifikusan történő hangsúlyozására ez okból kifolyólag viszonylag ritkán kerül sor. A tárgyalt alaptétel képében nem egy speciális eljárásjogbeli garanciáról van szó, hanem a jogforrási hierarchia legmagasabb szintjéről, az alkotmányból, vagy az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményekből, deklarációkból vezethető le. Az Alaptörvény XV.
cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy ’a törvény előtt mindenki egyenlő’. Az általános jogegyenlőségi szabályt az Alkotmánybíróság indokolásában a mindenkit egyformán megillető egyelő méltóságra vezeti vissza.21 Az AB értelmezése alapján a jogegyenlőség klauzulája azt az alkotmányos parancsot fogalmazza meg a közhatalmat gyakorlók felé, hogy valamennyi személyt egyenlő méltóságúként kezeljenek, azaz egyéni szempontjaikat egyenlő mércével és méltányosággal vegyék figyelembe.22 A peres felek egyenjogúságának elve, tehát alkotmányos szinten meghatározott, az a nevesített alaptörvényi rendelkezéséből vezethető le lényegében. Komplex alapelv lévén két fontos, - a polgári perben kifejezetten érvényesülő -, vetülete van: a kétoldalú meghallgatás, azaz kontradiktórium elve, valamint a bíróság kitanítási, közrehatási cselekménye.
2.2.1. A kétoldalú meghallgatás elve/követelménye
A kétoldalú meghallgatás elve, mint a peres felek egyenjogúságának egyfajta részjogosítványa tulajdonképpen a polgári per kontradiktórius jellegével van összefüggésben. E jellegadó ismérv értelmében a bíróság nem döntheti el a jogvitát anélkül, hogy a feleket valamilyen formában meg ne hallgatta volna. Abból kiindulva, hogy a felek általánosságban nincsenek kötelezve a személyes megjelenésre, ez az elv már akkor is teljesül, ha a bíróság a lehetőséget megadja
20 KENGYEL i.m. 70. o.
21 8/2015 IV.17 AB határozat indokolás 41
22 3206/2014. (VII. 21.) AB határozat indokolás 23
a feleknek arra, hogy jogi vagy ténybeli álláspontjukat előterjesszék.23 E tekintetben már a félre van bízva, hogy kíván-e élni ezzel a jogával. Amennyiben a személyes megjelenésre idézett fél a tárgyaláson nem jelenik meg, vagy ha nem nyilatkozik a bíróság felhívására, akkor e cselekményével/mulasztásával saját magát hozza hátrányosabb helyzetbe. A polgári perrendtartás szabályozza, hogy a perben a felek és más perbeli résztvevők hogyan és mikor tudják az egyes eljárási cselekményeket határidőben teljesíteni. Abban az esetben, ha akár a fél, akár az eljárás egyéb résztvevője az eljárási cselekményt határidőre nem végzi el, mulasztást követ el.24 A mulasztás elsődleges jogkövetkezménye, hogy az elmulasztott eljárási cselekményt a mulasztó fél többé nem teheti meg hatályosan (Pp. 149. §). A kontradiktórium elve a mulasztás szabályai körében is érvényesül.
A mulasztó fél mulasztásának kimentése érdekében igazolási kérelmet terjeszthet elő (Pp. 150. §), továbbá az igazolási kérelem elbírálása előtt is lehetősége van a bíróságnak a felek meghallgatására (Pp. 153. § (3).
2.2.2. A kitanítási kötelezettség, avagy a bíróság közrehatási tevékenysége
A peres felek esélyegyenlőségének előmozdítására hivatott általános kitanítási kötelezettség az 1952. évi Pp.-vel megszüntetett ügyvédkényszerrel egy időben, arra reagálván került bevezetésre az eljárási kódexbe. A bíróság kitanítási kötelezettsége kiterjedt az anyagi, valamint eljárásjogi kérdésekre egyaránt, e túlzott officialitás azonban esetenként a felek egyenjogúságát is sérthette.25 A jogvita eldöntése mellett a felek ügyvédjének szerepét is magára vállaló proaktív bíróság túlzó aktivizmusával kibillenthette a felek esélyegyenlőségi mérlegét annak megkívánt egyensúlyából. Mindezt korrigálván a polgári perrendtartás módosításáról szóló 1997. évi LXXII. törvény (továbbiakban: VI. Ppn.) megszüntette a bíróság általános kitanítási kötelezettségét és azt csupán a perbeli jogok és kötelezettségek tekintetében tartotta fent. Így például a bíróságnak továbbra is kötelezettsége maradt, hogy a képviselő nélkül eljáró felet oktassa ki arról, - hogy amennyiben annak jogszabályi feltételei fennállnak -, bírósági meghagyás kibocsátását kérheti.26 A polgári perrendtartás módosításáról szóló 2001. évi CV.
törvény (továbbiakban: VIII. Ppn.) tovább szűkítette a bíróság kötelezettségeit a kitanítás terén. A VIII. Ppn. változtatásai következtében a bíróság már csak a
23 KENGYEL i.m. 70. o.
24 LÁZÁR-KOCSIS Edina in: Varga (szerk.) i.m. 568. o.
25 PÁKOZDI Zita: Új intézmények a Pp. koncepciójában - az anyagi pervezetés jogösszehasonlító megközelítésben, In: Acta Universitatis Szegediensis : forum : acta juridica et politica, 2014, 2.
szám, 145-153. o., 148. o.
26 KENGYEL i.m. 78. o.
bírósághoz fordulás jogának biztosítása érdekében volt köteles a jogi képviselő nélkül eljáró felet, eljárási jogairól és kötelezettségeiről a szükséges mértékben tájékoztatni (1952. évi Pp. 7. § (1)-(2) bekezdés).
Hatályos eljárási törvényünkben a kitanítási kötelezettség két féle képpen jelenik meg. Egyrészt alapelvként szabályozásra került, mint a bíróság közrehatási tevékenysége (Pp. 6. §), amely alapján a bíróság a perkoncentráció érvényesülése érdekében, a törvény adta lehetőségeivel és eszközeivel hozzájárul ahhoz, hogy a peres felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék. Másrészt konkretizálódik a kitanítási kötelezettség a törvény 111. §-ában mint a bíróság részéről teljesítendő tájékoztatási kötelezettség. A közrehatási tevékenység alapelvével kijelölt keretek között a bíróság köteles tájékoztatni a jogi képviselő nélkül eljáró felet eljárási jogairól és kötelzettségeiről, azok hatékony érvényesülése érdekében.
2.2.3. A fegyveregyenlőség elve
Az 1952. évi III. kódexünk 3. § (6) bekezdésében a bíróság feladatai között rendelkezett a fegyveregyenlőség elvéről. A nevesített szakasz a bíróság kötelezettségévé tette, hogy megismertesse a féllel, a másik fél által a bíróságnak tárgyaláson kívül benyújtott kérelmet, bizonyítási indítványt, továbbá azt is lehetővé kell tennie a bíróságnak a fél számára, hogy e kérelmekre, bizonyítási indítványokra a fél a törvényben előírt határidőn belül nyilatkozhasson.27 Jelen esetben szintén a felek bíróság előtti esélyegyenlőségének előmozdítására irányuló alapelvről beszélhetünk, amely egyenesen az alaptörvényben megjelenő, törvény és bíróság előtti egyenlőség, alkotmányos elvéből vezethető le (Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés). Az Alkotmánybíróság ezen elvet a tisztességes eljárás elvével összefüggésben többször elemezte.28 Még az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből kiinduló és abból levezetett értelmezésében az Alkotmánybíróság a tisztességes eljárás vonatkozásában kifejtette, hogy az eljárásban szereplő adatok és dokumentumok teljes megismerése, és megfelelő biztosítékok közötti birtoklása a mindenképpen biztosítandó jogok közé sorolható.29 Az Alkotmánybíróság legutóbbi joggyakorlata a fegyveregyenlőség elvét, már magából a tisztességes eljárás complex elvéből eredezteti és annak egy fajsúlyos részjogosítványának tekinti. A 8/2015. (IV. 17.) AB határozat értelmében a tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai között megjelenik: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás nyilvánossága, annak tisztességessége, a törvény által létrehozott, független, pártatlan bíróság léte, valamint az ésszerű időn belüli
27 WOPERA Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartáshoz, 2016, Wolters Kluwer, Budapest, 54. o.
28 például: 6/1998. (III. 11.) AB határozat, 8/2015. (IV. 17.) AB határozat
29 6/1998. (III. 11.) AB határozat
elbírálás követelménye. De facto nincs rögzítve ugyan, de az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a tisztességes eljárás kívánalma magában foglalja azt is, hogy biztosítva legyen a felek számára az eljárásban a fegyverek egyenlősége.30
A fegyveregyenlőségi elv érvényesülésének különös jelentősége van az alperes szempontjából. A ’pergazda’ felpereshez képest az alperesi pozíció nem önként vállalt szerep, pozíciójának általános kiértékelése szempontjából egy folyamatos lépéskényszer figyelhető, hiszen amennyiben nem lép ’értékelhető módon’ a felperes által előterjesztettekre, akkor e passzivitása nem marad szankcionálatlanul, mert a perkoncentráció és perhatékonyság jegyében a bíróság mind két felet arra igyekszik rászorítani, hogy az eljárás minél hamarabb befejeződhessen. A kereseti kérelemre nem vagy nem időben reagáló alperes ezen passzivitása valamilyen formában vagy bírósági meghagyás (Pp. 181. §) vagy pénzbírság (Pp. 166. §, valamint különös tekintettel a 183. § (5) bekezdésére (lásd később: 4.2. alfejezet) keretében, de ’szankcionálásra’ kerül, így különösen fontos, hogy a per kényszerű résztvevőjének számító alperes eljárási jogait és kötelezettségeit a megfelelő módon és időben tudja gyakorolni, e tekintetben kellően tájékozott legyen. Az ezen célt elősegítő fegyveregyenlőség elve, nem került bele hatályos eljárási törvényünk alapelvi fejezetébe, annak szabályozására a bíróság általános intézkedési kötelezettségei között került sor.31 A felek perbeli egyenlőségének előmozdítása érdekében a bíróság köteles lehetővé tenni, hogy a felek, minden az eljárás során előterjesztett kérelmet, a bírósághoz benyújtott okiratot, bizonyítékot megismerhessenek és azokra nyilatkozhassanak (Pp. 110. §).
Alperesi szemszögből ezen elvhez kapcsolódóan számos egyéb szabály, eljárási garancia igyekszik elősegíteni, előmozdítani az alperes hatékony joggyakorlásának lehetőségét. E körben említhetők például hatályos perrendtartásunk 162. § és 179.
§-ai is. Előbbi vonatkozásában valamennyi fél számára egyenlő mértékben biztosított az iratok megismerése, az azokról való másolat, kivonat készítésének a lehetősége, utóbbi esetében pedig, a bíróság a perfelvételre alkalmas keresetlevél közlésével egyidejűleg, felhívja az alperest, hogy a kézbesítéstől számított 45 napos határidőn belül terjessze elő írásbeli ellenkérelmét.
Az előzőkben nevesített alapelvek közül az egyenjogúság, a kétoldalú meghallgatás, valamint a fegyverek egyenlőségének elve az új Pp. alapelvei között konkrétan ugyan nem nevesített, de valójában az egész törvényt átható elvi tételek. Ezen elvek megfelelő érvényesülése és maximális kiteljesedése azonban kérdésessé válhatott azokban az esetekben, amikor az alperes eljárási cselekményt mulasztott és a kereseti kérelem alapján marasztalta a bíróság
30 8/2015. (IV. 17.) AB határozat
31 WOPERA Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartás 1952-2016, 2017, Wolters Kluver, Budapest, 14. o.
mulasztási ítélet keretében, vagy abban az esetben amikor hatályos kódexünk vonatkozásában az alperes elmulasztja a kereseti kérelemre való érdemi reagálását és a bíróság, bírósági meghagyás formájában marasztalja, szintén a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően. A következőkben vizsgálat alá veszem az alperesi mulasztás perbeli következményeit, az ezekhez kapcsolódó eljárási garanciákat, valamint e szabályok kialakulását és gyakorlatban való érvényesülését a jogtörténeti előképektől kezdődően, egészen napjaink, hatályos eljárási szabályaiig. A nevesített fejlődéstörténeti időegyenes mentén kívánom szemléltetni a bírósági meghagyás hazai jogintézményét, valamint értékelni az alperes perbeli pozícióját abból a szempontból, hogy milyen konkrét eljárásjogi garanciák biztosították, illetve biztosítják napjainkban a mulasztó alperes, mint kényszerű perbelei szereplő érdekeinek a védelmét a fegyverek egyenlőségének polgári perbeli érvényesülési követelményének érdekében.
A BÍRÓSÁGI MEGHAGYÁS JOGTÖRTÉNETI ELŐKÉPEI A MAGYAR