BEVEZETÉS
„Annyira leköt bennünket, hogy megadjuk a gyermekeinknek mindazt, amink nincs meg, hogy nem jut időnk megadni nekik
azt, amink megvan.”
Rob Parsons A gyermektartásdíj kérdése a polgári jogon belül a családjognak egy olyan kiemelkedő területe, amely sosem veszítheti el jelentőségét és aktualitását.
Tekintve, hogy a mindennapi életben azon túlmenően, hogy rendkívüli gyakorisággal felmerülő problémaként jelenik meg, erősen befolyásolt a jelenkori felgyorsult ütemben megfigyelhető változó igények és szükségletek által, mely igények és szükségletek kielégítésének megfelelő biztosítására szilárd kiindulópontként szolgál a megfelelően megállapított gyermektartásdíj.
A gyermekek tartásra való jogosultsága és szülők tartási kötelezettsége kapcsán érdemes azt kiemelni, hogy a szülőknek alapvetően az olyan belső erkölcsi indíttatásain túl, hogy gyermekeik nevelésével, gondozásával járó anyagi vonzatokat vállalják, megteremtik és viselik, törvényben előírt kötelezettsége is mindezeknek a teljesítése. Jogrendszerünk jogforrási hierarchiájának az élén álló Alaptörvény is deklarálja ennek követelményét azzal, hogy a gyermeknek a megfelelő fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát biztosította a jogalkotó a szülők gyermekeikről való gondoskodási kötelezettségével,1 melybe a tartás kétséget kizáróan beletartozik. Az Alaptörvény rendelkezése így azt az elvet juttatja érvényre, amely megjelenik az ENSZ Közgyűlése által elfogadott Gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezményben (a továbbiakban: Egyezmény) is, tisztázva annak kérdését, hogy a felelősség elsődlegesen a szülőkre, törvényes képviselőkre hárul. A támogatások és segítségnyújtás rendszere ehhez képest, amelyek az állam szolidaritási feladatai közé tartoznak, másodlagosan jelennek csak meg. 2
1 Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) XVI. Cikk (1) és (3) bekezdés.
2 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről 18. cikk.
196
Ezekkel összhangban tartalmazza a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V.
törvény (a továbbiakban: Ptk.) negyedik, Családjogi Könyve is a szülőknek gyermekeikkel szemben fennálló tartási kötelezettségét, kiskorú gyermek esetében ráadásul erre a szülő akár saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles.3 Ezen jogszabályhelyek mellett azonban nem szabad megfeledkezni a Ptk.
Családjogi Könyvét teljességgel átható azon alapelvről, amely a New York-i Egyezményben szintén kiindulási alaptételként jelenik meg, hogy mint a Családjogi Könyvben szabályozott egyéb kérdésekben, a gyermektartás esetében is az egyik legfontosabb szempont a gyermekek, kiemelten a kiskorúak érdekeinek fokozott érvényre juttatása.4 Meghatározó szerepe van továbbá a Családjogi Könyv azon alapelvének is, mely szerint fontos a méltányosság alkalmazása és az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelmének érvényre juttatása a családjogi jogviszonyoknak a rendezése körében, hiszen a gyermek,5 mint tartásra szoruló jogosult ilyennek minősülhet.6
Ezen alapelvek központi szerepét és alkalmazásának szükségességét, érvényesítésének nehézségeit mi sem támaszthatná alá jobban, mint az, hogy a gyermektartásdíj megállapításának és végrehajtásának kérdése általánosságban egy életközösség felbomlásával jár együtt, melyet a gyermekek legtöbb esetben amúgy is egy válságos krízishelyzetként élnek meg. Ennek megoldásában a szülők nemhogy proaktívan működnének közre, hanem sajnálatosan a gyermekek érdekeinek háttérbe szorulásával sok esetben az egymással szemben fennálló hatalmi harcaiknak egy részeként merül fel, amely erős érzelmi töltöttségű helyzetben bár az egyik fél még ha törekedne is a gyermekek érdekeinek megfelelő tartásdíjat kivívni, a másik fél ennek megfizetésére éppen ellenérzései miatt nem mutatna hajlandóságot.
A gyermektartásdíj tekintetében, annak mind a mértékére, mind a módjára elsődlegesen a szülők megállapodása az irányadó,7 a gyermektartásdíj bíróság által történő megállapítása ehhez képest másodlagos lehetőségnek tekinthető.
Tanulmányom célja, hogy bemutassa ennek a bíróság által történő gyermektartásdíj megállapításnak az esetében irányadó szempontokat, a kialakult
3 Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:215.§ (1) bekezdés.
4 Ptk. 4:2. § (1) bekezdés.
5 Ptk. 4:4. §.
6 DR.SZEIBERT Orsolya: Házastársak, élettársak, szülők és gyermekek egymás iránti támogatási, tartási kötelezettsége a Ptk. Családjogi Könyvében. In: Grad-Gyenge Anikó (szerk.): Szociális elemek az új Ptk-ban. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2013. 115.
7 Ptk. 4:217. § (1) bekezdés.
197
ítélkezési gyakorlatot kiskorú és nagykorú gyermekek tekintetében egyaránt, továbbá, hogy megvizsgálja a gyermektartásdíj módosítása során felmerülő lényegi kérdéseket.
A KISKORÚ GYERMEK RÁSZORULTSÁGÁNAK VÉLELME ÉS AZ ÉRDEMTELENSÉG
Az új Ptk.-t megelőző szabályozása a családjognak különálló volt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénytől (a továbbiakban: régi Ptk.) ugyanis a családjogra vonatkozó szabályokat egy önálló jogforrás, A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.)8 tartalmazta. A Ptk. Családjogi Könyvének a gyermektartásdíjra vonatkozó szabályozását a Rokontartás megnevezésű XIII. címe tartalmazza, mely további alfejezetekre bomlik. Az első ilyen fejezet a rokontartás közös, általánosítható jellegű szabályait tartalmazza, melyet a kiskorú gyermek tartására, majd a továbbtanuló nagykorú gyermek tartására vonatkozó speciális rendelkezéseket tartalmazó fejezetek követnek.
A rokontartás szabályaiból megállapítható, hogy egymás irányába a családtagokat támogatási kötelezettség terheli, mely kiterjed a tartásra is, vagyis arra, hogy ha szükséges ez a támogatás akár pénzbeli formában nyilvánuljon meg.9 A családjogi rokontartás természetének tisztázása során fontos kiemelni, hogy a rokontartás nem kötött semmiféle felek közötti megállapodáshoz, a tartásra való jogosultságot ugyanis a bizonyítandó rászorultság alapozza meg.10
A Csjt.-ben még nem volt külön deklarálva a kiskorú gyermekek rászorultságának vélelme, azonban már azon szabályozás alapján is egyértelmű volt, hogy a kiskorúak életkorukból fakadóan kétségkívül nem rendelkeznek a szükséges forrásokkal ahhoz, hogy önmaguk létfenntartását finanszírozni képesek legyenek.11 A Családjogi Könyv viszont azon túl, hogy meghatározza a kiskorú gyermekek tartásra való rászorultságának a vélelmét, úgy teszi mindezt, hogy nem korlátozza le e vélelmet a gyermek nagykorúságának betöltéséig, vagyis a 18 éves korhatár átlépéséig, hanem kimondja, hogy a nagykorúság betöltése után is érvényesül a vélelem a gyermek középfokú tanulmányainak folytatásáig, de ennek
8 A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.)
9 DR.SZEIBERT (2013) i.m. 113.
10 SZEIBERT Orsolya: Családi Jog. Budapest, Eötvös, 2018. 270.
11 DR.BENCZE Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás. Budapest, HVG-ORAC, 1998. 135.
198
teljesítése során legfeljebb a 20. életév betöltéséig,12 ami megfelelően reflektál a valóságban gyakorta előforduló élethelyzetre, miszerint akár évvesztesség, akár a képzés hosszabb volta miatt a középfokú iskolai tanulmányok befejezésére a 18.
életév betöltéséig nem feltétlenül kerül sor. E vélelem azonban megdönthető, a rászorultsággal szemben bizonyításnak van helye, ha a gyermek vagyoni vagy jövedelmi viszonyai olyanok, amely alapján képes magát eltartani.13 A kiskorú gyermek rászorultságát azonban a kötelezett és a gyermek között fennálló kapcsolatnak a minősége, vagy adott esetben annak teljes hiánya nem befolyásolja.14
Nem alkalmas a vélelem megdöntésére azonban az arra történő hivatkozás, hogy azért szüntesse meg a bíróság nagykorú, de 20. életévét még be nem töltött, középiskolai tanulmányokat folytató gyermek tartásdíjra való jogosultságát, mert a gyermek egy szintén tartásra szoruló, ráadásul kiskorú személlyel élettársi kapcsolatot létesít, mely kapcsolatból gyermeke is született. Ha ugyanis nem érintette a tanulói jogviszony folytonosságát a gyermek megszületése, az évismétlés ténye, illetve a gyenge tanulmányi eredmények önmagukban nem adnak okot a rászorultsági vélelem megdöntésére, mivel a tanulmányai folytatása miatt és a gyermek nevelése mellett önálló jövedelemmel nem rendelkezik, másként saját gyermeke tartására sem lenne képes.15
A kiskorúak rászorultsági vélelmével szoros kapcsolatban azonban két fontos tényezőt kell még tisztázni. Egyrészről, ahogyan azt a Ptk. is tartalmazza, a rokontartás közös szabályai között, ha a kötelezett több jogosultnak az ellátásáért felelős, de mindegyiket nem képes eltartani, a kiskorú gyermek tartásra való jogosultsága megelőzi a nagykorú gyermekét. 16 Így a munkaképes, de továbbtanuló és e tanulmányai folytán rászoruló nagykorú gyermek tartását, a kiskorúé megelőzi, de csak abban az esetben, ha arányosítással sem tud a tartásdíjfizetésre kötelezett valamennyi gyermeke tekintetében a szükségletek fedezéséhez mérten megfelelő tartásdíjat megfizetni.17 A tartásra való jogosultság sorrendéjnek megfelelően ezáltal a kiskorú gyermek tartása megelőzi az új
12 Ptk. 4:214. §.
13 KŐRÖS András (szerk.): Polgári jog- Családjog. Budapest, HVG-ORAC, 2013. 321.
14 Kúria Pfv.21435/2015/5.
15 BH 2017.7.227.
16 Ptk. 4:202. § a, pont.
17 BH 2012.12.292.
199
házastárs tartását is, ennek kérdése pedig fel sem merülhet akkor, ha a házastárs munkanélküli, azonban munkaképes lenne.18
Másrészről az érdemtelenség kérdéskörével kell foglalkozni. Szintén a rokontartás közös szabályai között jelenik meg a nagykorú érdemtelenségének esete, melynél fogva, ha a tartásra kötelezettel szemben a nagykorú súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy életvitelt folyat, amely miatt tartása nem várható el, érdemtelensége folytán elesik a tartásra való jogosultságától.19 Következésképpen a kiskorú gyermek tekintetében az érdemtelenség esete nem állhat fent, nem fordulhat elő ugyanis olyan ok, mely így alapozná meg a tartási kötelezettég alóli mentesülés lehetőségét. Bár a nagykorú gyermek érdemtelenségének kifejtésére részletesen a későbbiekben kerül sor, itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy a kiskorúak rászorultsági vélelmének azon aspektusa tekintetében, ami feltételesen áll fent a 18. életév és 20. életév betöltése között, már lehetőség van az érdemtelenségre történő hivatkozásra, mivel ebben az életkorban rendelkeznek a gyermekek már olyan belátási képességgel, mellyel fel kell ismerniük magatartásaik következményét és azt, ha felróható magatartást követnek el a tartásra kötelezettekkel szemben. 20
A GYERMEKTARTÁSDÍJ MÉRTÉKÉNÉL IRÁNYADÓ SZEMPONTOK
3.1. A gyermekek nevelésével járó szükségletek körének csoportosítása A szükségletek kérdéskörénél kiindulási alapként szolgál az Egyezmény, illetve A családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény (a továbbiakban: Csvt.). Az Egyezmény ugyanis azzal, hogy az életszínvonal megteremtését középpontba állítja, vagyis megköveteli a szülőktől, hogy a gyermekek testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődéséhez megfelelő életszínvonalat biztosítsanak,21 megteremti az alapját a Csvt. azon szabályozásának, miszerint a szülők az Egyezményben előirányzott fejlődéshez szükséges feltételeket biztosítsák, a gyermekeket gondozzák, felelősen neveljék, valamint az oktatáshoz és
18 DR.KŐRÖS András: Az új Ptk. a Kúria gyakorlatában – gyermektartás. Családi jog, 2016/3. 48.
19 Ptk. 4:194. § (2) bekezdés.
20 KŐRÖS (2013) i.m. 322.
21 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről 27. cikk.
200
egészségügyi ellátásokhoz való hozzájutásukat elősegítsék.22 Mindezek azonban igencsak jelentős anyagi vonzattal járnak.
A gyermektartásdíj meghatározása során már nem Csjt. által alkalmazott
„gyermek tényleges szükségleteit”23 kell figyelembe venni, ugyanis a Ptk.-ban ezt felváltotta a „gyermek indokolt szükségletei”24 megjelölés, amely alapvető magyarázatát a jogalkotó szintén meghatározta. Ez alapján az indokolt szükségletek közé sorolható a megélhetés, egészségügyi ellátás, nevelés és taníttatás körében felmerülő rendszeres, szükséges kiadások köre.25
A Ptk. meghatározásán túl azonban a gyermekek felnevelésével, gondozásával kapcsolatos költségek többféle módon csoportosíthatók aszerint, hogy az élet mely területén jelentkeznek. Megkülönböztethetünk létfenntartáshoz, neveltetéshez és iskoláztatáshoz fűződő, valamint egyéb költségeket is. A létfenntartási kiadások a legalapvetőbbek atekintetben, hogy ide sorolhatók az olyan rendszeresen és visszatérően felmerülő fedezendő kiadások, melyek a gyermekek életszakaszától függetlenül vannak jelen, mint az élelmezési, egészségügyi, gondozási, lakhatási, ruháztatási, tisztálkodási ráfordítások. A neveltetést és iskoláztatást illetően fontosnak tartom megjegyezni, hogy az ilyen költségeknek különböző periodikus felmerülése figyelhető meg, így különböző alcsoportokra bontható. Az első alcsoportba tartoznak a gyermekek különböző nevelési, oktatási intézményekbe való beiratkozásával, beiskoláztatásával kapcsolatos költségek, melyek egyes esetekben a bölcsődével, de legkésőbb az óvodával veszik kezdetüket, majd az általános iskolával folytatódnak, amit ezt követően a középiskolai tanulmányok megkezdése követ, míg sok esetben végállomást az egyetemi képzésre történő beiratkozás jelenti. Azért is fontos kihangsúlyozni ezeket a fordulópontokat, melyek egyik intézményi rendszerből ki, és az előrehaladás folytán a másikba belépést jelentenek a gyermeknek, mert hiába merül fel alapvetően minden évben egy bizonyos beiskoláztatási költség, az ilyen intézményváltások általában nagyobb ráfordítást igényelnek bizonyos eszközök, felszerelések beszerzésével, melyek remélhetően évekig a gyermekek szolgálatában állnak. A második alcsoportba az évenként felmerülő költségek tartoznak, melyek tipikusan az augusztusi és szeptemberi időszakban terhelik a szülőket általában a könyvek és az évente cserélődő felszerelések beszerzésével, esetlegesen felmerülő tandíjakkal. A harmadik és utolsó alcsoportját az
22 A családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. Törvény (a továbbiakban: Csvt.) 9. § (2) bekezdés.
23 Csjt. 69/C. § (1) bekezdés a, pont.
24 Ptk. 4:218. § (2) bekezdés a, pont.
25 Ptk. 4:218. § (3) bekezdés.