MULASZTÁSI ÍTÉLETTŐL A BÍRÓSÁGI MEGHAGYÁSIG, AVAGY AZ ALPERES PERBELI POZÍCIÓJA AZ ÚJ POLGÁRI PERRENDTARTÁS
A BÍRÓSÁGI MEGHAGYÁS JOGTÖRTÉNETI ELŐKÉPEI A MAGYAR MAGÁNJOGBAN
3.2. A Plósz-féle Pp. szerinti mulasztási ítélet
A Pp. számos helyen visszakanyarodik a magyar perjogi hagyományokhoz, a korábbi eljárási kódexekben kimunkált és bevált perjogi alakzatokhoz. Az eljárási kódex kodifikációs munkálatai során fontos hívószó volt, a magyar perjogi hagyományokra épülő szabályozás kialakítása, létrehozása. A Pp. ennek eleget téve egyrészt megőrzi a korábbi, napjaink kihívásai között is funkcionális szabályokat, valamint tovább fejleszti és a kor kihívásaihoz igazítja azokat.37 Az 1911. évi I. törvénycikk saját korát megelőzve már olyan alapelveket tartalmazott (többek között: a közvetlenség, nyilvánosság, szóbeliség, rendelkezési el, tárgyalási elv, a bizonyítékok szabad mérlegelésének az elve)38, amelyek napjaink polgári eljárásjogának is nélkülözhetetlen alaptételeit képezik.
Perrendtartásunkban visszaköszön a Plósz-féle Pp-ben érvényesülő osztott tárgyalási rendszer, a törvényszék általános hatáskörű bíróságként való meghatározása, valamint az általános jellegű ügyvédkényszer. Az 1911. évi Pp.
nóvumai, tehát napjainkban is szinte töretlenül érvényesülnek, ezért is érdemes, - és nem okszerűtlen -, visszanyúlni a törvényműhöz, akkor amikor a bírósági meghagyás hatályos szabályait vesszük átható vizsgalát alá, a jogintézmény előmotívumainak feltérképezése céljából. A következőkben a Plósz Pp. mulasztási rendszerének általános jellemzése keretében veszem górcső alá a mulasztási ítélet, mint napjaink bírósági meghagyása 1911-es előfutárának fontosabb és témánk szempontjából releváns szabályait.
Amennyiben valamely fél perbeli cselekményét a megfelelő határidőben vagy a kitűzött határnapon nem, vagy nem megfelelően végzi el, akkor mulasztást követ el. E mulasztást a fél több féle képpen is megvalósíthatja. Jogirodalmunk differenciált a fél részleges és teljes mulasztása között.39 Előbbi esetében a fél a határnapon megjelent és a perbeli cselekményt csak részben vagy hiányosan végezte el, míg utóbbiról akkor beszélhettünk, ha a fél egyáltalán nem jelent meg a határnapon vagy megjelent ugyan, de a perbeli cselekményt egyáltalán nem végezte el.40 A fél perbeli mulasztásának szabályozási dilemmája lényegében abból adódik, hogy a felek kétoldalú meghallgatásának elve a polgári pernek immanens, lényegi elemét képezi. Az „audiatur et altera pars” maximája41, a peres
37 NAGY—WOPERA i.m. 19. o.
38 MEZEY Barna (szerk.): Magyar Jogtörténet, 2007, Osiris Kiadó, Budapest, 461. o.
39 MAGYARY Géza: Magyar polgári perjog, 1924, Franklin Társulat Kiadása, Budapest, 506. o.
40 SZILBEREKY Jenő (szerk.): Polgári eljárásjog, 1986, Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 193. o.
41 JUHÁSZNÉ ZVOLENSZKI Anikó: Az elsőfokú tárgyalás elmulasztásának következményei — a
jogalkotás fejlődésének tükrében., 1987, Acta Universitatis Szegediensis : acta juridica et politica, (37) 1-22. pp. 123-136, 123. o.
felek egyenjogúságát kimondó alaptételének egyik vetületeként az eljárás alapfeltételeként, mind két felet egyformán megillető garanciájaként kezelendő.
Magyary megfogalmazásában a kétoldalú meghallgatás azt a célt szolgálja, hogy a bíróság a jogvédelem alapjául szolgáló múltbeli tényekről, - minden más forrást megelőzve -, elsősorban maguktól a felektől győződjön meg. A kétoldalú meghallgatás elve a tárgyaláson tud csak a maga teljes egészében kibontakozni, így valósulhat meg maradéktalanul a per kontradiktórius jellege.42
A mulasztás következményei vonatkozásában, a tekintetben, hogy annak tényét miként ismerik el, az eljárási kódexeket két féle módon csoportosíthatjuk. A beismerés vélelmét követő perrendtartások, úgy rendelkeznek, hogy az alperesi mulasztás esetén a felperes kereseti követeléseit és tényállításait az alperes által valósnak, beismertnek kell tekinteni. A Plósz-féle Pp. azonban szakít ezzel az állásponttal és a beismerési vélelem helyett a jogelismerési fikciót fogadja el.43 A jogelismerési fikció értelmében a bíróság az alperesi mulasztást úgy értékeli, mintha az alperes szabályszerűen megjelent volna és a vele szemben előterjesztett kereseti követelést elismerte volna. Ha a perfelvételi határnapot az alperes elmulasztotta, akkor a felperes kérelmére, a bíróság a kereseti kérelemhez képest makacssági ítélettel/mulasztási ítélettel marasztalta az alperest (1911. évi I.
tc. 440. §). A makacssági ítélet tekintetében is érvényesült már az a garancia, hogy a bíróság törvénybe ütköző kereseti kérelem esetében nem marasztalta az alperest. A mulasztási ítélet meghozatalakor a bíróság ugyan nem vizsgálta a tényalapot, de képtelen vagy törvénybe ütköző kereseti kérelemnek nem adott helyt, az nem lehetett mulasztási ítélet alapja.44 Ezt a mulasztási vagy makacssági ítéletet a mulasztó alperes ellentmondással támadhatta meg. Amennyiben a mulasztási ítélet jogerőre emelkedett, ezzel a felperes tulajdonképpen ugyanazt a hatást érhette el, mintha a kontradiktórius tárgyalás végeredményeképpen lett volna pernyertes.45
Jól látható, hogy a Plósz-féle Pp. mulasztási ítélete és a hatályos bírósági meghagyás szabályai között lényegi különbségek mutatkoznak. A mulasztási ítélet, még nem egy, a bíróság által a törvény erejénél fogva hivatalból kibocsátott rendelkezés volt, hanem azt a felperesnek külön kérelmezni kellett, ugyanakkor elveiben és céljaiban, - az alperesi mulasztást szankcionálva, a perelhúzódást megakadályozva és az eljárás gyors és hatékony befejezése, időszerűsége
42 MAGYARY –NIZSALOVSZKY i.m. 245. o.
43 JUHÁSZNÉ ZVOLENSZKI i.m. 125. o.
44 TÉRFY Gyula: A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata, 1927, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 725. o.
45 MESZLÉNYI Arthur: Bevezető a polgári perrendtartáshoz, 1911, Atheneum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 323. o.
érdekében -, már párhuzamokat mutat napjaink jogintézményével. A két jogintézmény között mutatkozó különbségek ellenére is megállapítható, hogy a magyar perjogi hagyományokból építkező, hatályos perrendtartásunk bírósági meghagyással kapcsolatok szabályainak előképei, a Plósz-féle Pp. mulasztási ítéletében már valamelyest felsejlenek.
AZ 1952. ÉVI PP. MULASZTÁSI RENDSZERE
Korábbi eljárási törvényünk a bírósági meghagyás szabályait a tárgyalás elmulasztásának követkeményei között rendezte (136. §), a perbeli mulasztás egy speciális válfajaként, ezért célszerű azt, a törvény komplex mulasztási rendszerén keresztül vizsgálni. Korábbi perrendtartásunk tekintetében a perbeli mulasztás generális fő szabálya alapján a mulasztó fél az elmulasztott perbeli cselekményt többé nem teheti meg hatályosan, kivéve, ha törvény másként rendelkezik (105. § (1) bekezdés). A mulasztás következménye lehetett még emellett, az, hogy marasztalta a bíróság a mulasztó felet a mulasztással okozott költségekben vagy pénzbírsággal sújtotta. A mulasztás következményei, ha a törvény másképpen nem rendelkezett, a bíróság előzetes figyelmeztetése nélkül is beálltak. Abban az esetben viszont, amikor a mulasztás következményei csak a bíróság figyelmeztetésére vagy az ellenérdekű fél kérelmére álltak be, a mulasztónak lehetősége volt a figyelmeztetésben megjelölt idő alatt, valamint a kérelem előterjesztéséig mulasztását pótolni.46
Az általános mulasztási szabályok mellett a törvény külön rendezte a tárgyalás elmulasztásának következményeit, valamint a mulasztás e speciális válfajának részletszabályait. Az általános perbeli mulasztás szabályozása, valamint a tárgyalás elmulasztásának szabályozása egymással a lex generalis – lex specialis viszonyában áll. A tárgyalás elmulasztásának esetköreit és következményeit különböző módokon szabályozza, szankcionálja a mulasztás idejének, valamint a mulasztó fél perbeli pozíciójának szempontjából.
A tárgyalás elmulasztása vonatkozásában irányadó kiindulási pont magának a tárgyalás fogalmának a meghatározása. Polgári peres eljárásban tárgyalás alatt, a bíróságnak előre meghatározott időpontban, azaz határnapon és helyen tartott, nyilvános ülését értjük, amelyen a felek és más perbeli személyek meghallgatásával, - a kontradiktórium elvének szóbeli megnyilvánulásával -, a peres ügy megvizsgálása és eldöntése történik.47 A kontinentális jogrendszerekben a tárgyalás szerkezetének szempontjából két alaptípust különböztethetünk meg. Az osztott tárgyalási rendszer lényege abban áll, hogy az
46 KENGYEL i.m. 198. o.
47 JUHÁSZNÉ ZVOLENSZKI i.m. 127. o.
elsőfokú eljárásban a per tárgyalásának folyamatát két egymástól elkülönülő részre osztja. E két egymástól időben és céljában is elváló rész a perfelvételi, azaz perelőkészítő szak, valamint a bizonyítási szak, amely az ún. érdemi tárgyalási szaknak felel meg.48 Osztott perszerkezet esetén egy koncentráltan szabályozott eljárásról beszélhetünk, amely keretében a törvény úgy tagolja az eljárást, hogy a különböző eljárási szakoknak egymástól eltérő, jól meghatározott funkciója legyen, és a törvény gátat szab e funkciók egymással való keveredésének. Ezzel ellentétben a másik perszerkezeti alaptípus az egységes tárgyalási rendszer. E rendszer nem tesz különbséget peralapító és perlebonyolító szakok között, a percezúrával nem húz szilárd határvonalat az egyes tárgyalási szakok közé.
Ehelyütt nincsen külön perfelvételi szak és érdemi tárgyalás. Az 1952-es Pp. nem nyúlt vissza a Plósz-Pp. osztott tárgyalási rendszeréhez, hanem az egységes tárgyalási rendszert valósított meg. A törvény ugyanakkor differenciált első tárgyalás és folytatólagos tárgyalás között, amelyek az egységes tárgyalási rendszer egyfajta belső tagozódását jelentették. E különbségtétel a mulasztás jogkövetkezményeinek meghatározása tekintetében bírt különös jelentőséggel. A tárgyalás elmulasztásának jogkövetkezményei eltérő módon alakultak, attól függően, hogy:
1) az első vagy a folytatólagos tárgyalást mulasztották el 2) csak az egyik fél mulasztotta el a tárgyalást vagy mindkettő 3) a mulasztó fél az alperes, vagy a felperes
4) és amennyiben a mulasztó fél a felperes volt
5) kérte-e előzetesen a tárgyalás távollétében történő megtartását.49
Látható, hogy egy összetett soktényezős mulasztási rendszerrel operált az 1952.
évi III. törvény. E komplex szabályrendszer az első tárgyalás elmulasztásának következményeit szankcionálta a legszigorúbban, hiszen az első tárgyalásnak mind a felperes, mind az alperes vonatkozásában kiemelt jelentősége volt, ezért az azon való részvételük egyrészt, a peres felek szempontjából is célszerű volt, másrészt, megjelenésük perökonómia szempontokból is elengedhetetlen volt.
A per első tárgyalásának az tekintendő, amelyre a bíróság a feleket, - a keresetlevél benyújtása után, szabályszerűen, első alkalommal megidézte -, valamint megtartásának nincsen törvényes, jogszabályi akadálya.50 Témánk szempontjából
48 NAGY—WOPERA i.m. 42. o.
49 KENGYEL i.m. 249. o.
50 WOPERA (szerk.), Kommentár a polgári perrendtartáshoz, i.m. 467. o.
az első tárgyalás alperesi elmulasztásának van kiemelt jelentősége, ugyanakkor élve a teljesség igényével, megemlítendő, hogy amennyiben a felperes mulasztja el az első tárgyalást és megelőzőleg nem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg, akkor a bíróság a pert az alperes kérelmére megszünteti (1952. évi Pp. 136. § (1) bekezdés). Abban az esetben pedig, ha a tárgyaláson egyik fél sem jelenik meg, valamint a felperes nem kérte előzetesen, hogy a tárgyalást távollétében is tartsák meg, akkor az eljárás szünetel 1952. évi Pp. 137. § (1) bekezdés b) pont).