A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS FELFÜGGESZTÉSÉNEK ESETEI A BÍRÓI GYAKORLAT TÜKRÉBEN A NEMPERES ÉS A PERES ELJÁRÁSOKBAN,
A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS FELFÜGGESZTÉSÉNEK MEGSZÜNTETÉSE
A Vht. 50. § (6) bekezdése alapján a felfüggesztés fenntartásának indokoltságát felülvizsgálja, ha bármely fél erre indokolt kérelmet terjesztett elő. A gyakorlatban ritka a felfüggesztés fenntartása indokoltságának felülvizsgálata, mivel a végrehajtási eljárás felfüggesztésére legtöbbször valamilyen végrehajtási eljárás során előterjesztett jogorvoslatra, így leginkább a végrehajtási kifogásra figyelemmel a végrehajtási kifogás jogerős elbírálásáig, vagy a zálogjogosult végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelmére tekintettel, a bekapcsolódás iránti eljárás jogerős befejezéséig kerül sor, vagy esetenként a végrehajtást kérő vagy az adós kérelmére, határozott időtartamra rendeli el a bíróság a felfüggesztést. Döntő többségében tehát a végrehajtás felfüggesztése valamely meghatározott időpontig, vagy esemény bekövetkezéséig tart, a bíróság a határozott időtartam lejártát követően a Vht. 51. §-a alapján hivatalból köteles intézkedni a végrehajtás tovább folytatása iránt, a meghatározott időpont vagy esemény bekövetkeztére figyelemmel a felfüggesztés fenntartásának indokoltságát nem kell felülvizsgálni.
A dolgozat IV.2.2. pontjában a kifejtettekből következik, hogy a gyakorlatban az adós végrehajtási eljárás felfüggesztése iránti kérelme ritkán megalapozott, a bíróság csak kivételesen indokolt esetben függeszti fel az adós kérelmére méltányossági alapon a végrehajtást. A felfüggesztés ezen esetekben is inkább határozott időtartamra történik, igen kevés esetben fordul elő, hogy a bíróság a Vht. 48. § (3) bekezdése alapján határozatlan időtartamra függeszti fel a végrehajtást. Olykor-olykor előfordul az is, hogy maga a végrehajtást kérő kéri az eljárás felfüggesztését. Amennyiben a bíróság a végrehajtást kérő ezen kérelmének helyt ad, mivel a végrehajtás felfüggesztése másnak a jogát nem sérti, rendszerint szintén határozatlan időtartamra történik az eljárás felfüggesztése.
Ezen utóbbi, határozatlan időtartamra történő felfüggesztés esetén szükséges a felfüggesztés fenntartásának indokoltságát vizsgálni.
A bíróság a felfüggesztést csak akkor köteles felülvizsgálni, ha a fél megjelöli azt a körülményváltozást, amelyre tekintettel a végrehajtás felfüggesztésének felülvizsgálatát indokoltnak tartja. Ez a felülvizsgálat azonban nem fordulhat át a felfüggesztést elrendelő végzés elleni felülvizsgálatba, jogorvoslatba. Amennyiben a fél kérelmében csupán arra hivatkozik, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztésének eddig sem lett volna helye és hiánypótlási felhívásra sem jelöl olyan körülményváltozást, amely álláspontja szerint a felfüggesztést követően következett be és indokolja a végrehajtás folytatását, a kérelmét érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani vagy visszautasítani. A felfüggesztés felülvizsgálata tehát nem irányulhat a végrehajtást felfüggesztő végzés indokoltságának ismételt vizsgálatára, és csupán azt köteles vizsgálni a bíróság, hogy a körülményváltozás folytán helye van-e a végrehajtási eljárás folytatásának vagy továbbra is indokolt a felfüggesztés fenntartása. Így például ha a bíróság az adós súlyos balesetére
figyelemmel függesztette fel a végrehajtási eljárást azzal, hogy az adós egészségügyi állapota rehabilitálható, és a rehabilitációs idő még nem telt el, nincs helye a végrehajtási eljárás folytatásának. Amennyiben a rehabilitációs időtartam letelt, és az adós egészségi állapota helyre állt, indokolt a végrehajtási eljárás folytatása.
A felfüggesztés fenntartása indokoltságának felülvizsgálata során a „bármely fél”
fogalmát álláspontom szerint nem kell megszorítóan értelmezni, a fél fogalma alatt nemcsak az adóst és a végrehajtást kérőt lehet érteni, hanem a felfüggesztéssel érintett valamennyi érdekeltet, így adott esetben a végrehajtót is.28 E kérdéskörben azonban nem egységes a bírói gyakorlat, egyes bíróságokon a „bármely fél” fogalmát megszorítóan értelmezik, kérelmezőként kizárólag csak az adóst és a végrehajtást kérőt fogadják el.
A végrehajtási eljárás a Vht. 51. §-ából kitűnően nem folytatódik automatikusan tovább, amikor a végrehajtás felfüggesztésére okot adó körülmény megszűnik, hanem azt a bíróság külön intézkedésére lehet folytatni. Amennyiben a bíróság a végrehajtás felfüggesztését fenntartja, arról érdemi indokolt végzést hoz, amely ellen a Vht. 218. § (1) bekezdése alapján fellebbezésnek van helye. Ugyanakkor ha a bíróság akár a felfüggesztés felülvizsgálatát követően, akár határozott időtartam esetén ettől függetlenül a végrehajtási eljárás folytatása mellett dönt, teljesen eltérő a gyakorlat a tekintetben, hogy a bíróságok milyen módon rendelik el a végrehajtás folytatását. Tudomásom szerint a szolgálati helyem szerinti megyében is eltérő a gyakorlat a végrehajtás folytatásának elrendelése tárgyában, többségében nem fellebbezhető, pervezető végzéssel rendelkeznek a bíróságok az eljárás folytatásáról, de vannak olyan bíróságok, amelyek fellebbezhető, indokolt végzést hoztak e tárgyban. A dolgozatomban feldolgozott bírósági titkári publikációkból is az tűnik ki, hogy mintegy fele-fele arányban pervezető vagy érdemi végzéssel döntenek a bíróságok e kérdésben.29
A fellebbezhető végzést hozó bíróságok álláspontja szerint ezen végzés is érdemi végzés, amely ellen szintén fellebbezésnek van helye a Vht. 218. § (1) bekezdése alapján. A Vht. nagykommentár30 is ezt az álláspontot erősíti, amikor kimondja,
28 Opten Kommentár 50 § (6) bekezdéséhez fűzött indokolás második bekezdése.
29 A Magyar Bírósági Végrehajtó Kar Executio című szaklapja, 2014. évfolyam 1. szám, Publikáció, Ferencsin Réka, Karádi Teodóra Elida, Urbán-Nagy Szilvia, A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmek elbírálásának gyakorlati kérdései 2 rész, 18. oldal és www.mabie.hu, szakmai anyagok, cikkek, tanulmányok, dr. Dézsi Andrea, A végrehajtási eljárást átmenetileg megszakító
körülmények – a végrehajtás felfüggesztésének lehetséges esetei a bíróségi gyakorlatban, 38.
oldal 2. bekezdés, letöltés: 2019. szeptember 20.
30 Jogtár kommentár, Vht 51. §-ához fűzött indokolás, A felfüggesztés megszüntetése, első bekezdés.
hogy a felfüggesztést megszüntető végzés ellen jogorvoslatnak van helye, ugyanakkor a jogorvoslat kapcsán további indokolást a nagykommentár nem tartalmaz, jogszabály helyet nem hív fel. Más bíróságok nem fellebbezhető, pervezető végzéssel rendelkeznek a folytatásról. A Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletének 2019. április 16. napján elfogadott 45. számú állásfoglalása szerint, ha a felfüggesztés határozott időre szól, akkor a határozott idő lejártát követően pervezető végzéssel kell rendelkezni a végrehajtási eljárás folytatásáról, megállapítva végzésben, hogy felfüggesztés oka megszűnt. Én az utóbbi gyakorlatot követem, hiszen a Vht. 51. §-a nem írja elő, hogy a bíróság alakszerű határozattal köteles dönteni e kérdésben. A folytatást elrendelő végzés álláspontom szerint is pervezető végzés, amely ellen a polgári perrendtartások a jogorvoslati jogot kizárják.
ÖSSZEGZÉS
Összegezve a fentiekből látható, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztése bizonyos esetben egyszerűbb döntéshozatalt igényel csupán, más esetekben a bíróság gondos mérlegelését kívánja meg. A Vht. 48-51. §-ai keretjellegűek, alkalmazásukat a bíró gyakorlat mélyítette el, ugyanakkor ezen gyakorlat nem minden esetben egységes.
A 2016. évi Pp., a Kp és az új Vbtv. megalkotásával a végrehajthatóság vagy a végrehajtás felfüggesztésének peres eljárásban alkalmazandó kérdései egyértelműbbé, átláthatóbbá váltak, az új törvények számos esetben törvényi szintre emelték a korábban kialakult bírói gyakorlatot.
Nemperes eljárásban is mindinkább időszerű lenne véleményem szerint a viszonylag régebb óta változatlan szabályok elmélyítése a bírói gyakorlat jogszabályi szintre emelésével és egységesítésével. Szükséges lenne indokolt esetben a soron kívüli intézkedési kötelezettséget előírni, a Vht. 48. §-a alapján a kérelmezők körét tágítani, valamint a méltányolható körülmények kapcsán a bírói gyakorlat által kidolgozott feltételrendszert jogszabályi szintre emelni. Célszerű lenne továbbá a törvényben kimondani, hogy általánosságban is helye van a végrehajtási eljárás határozott időre történő felfüggesztésének, valamint pontosítani, hogy bármely fél helyett bármely érdekelt kérhesse a felfüggesztés fenntartása indokoltságának felülvizsgálatát továbbá, hogy a végrehajtási eljárás folytatása tárgyában hozott végzés ellen helye van-e jogorvoslatnak vagy sem.
Fontos ugyanakkor szem előtt tartani azt is, hogy a részletesebb jogi szabályozással a jogalkotó ne essen a túlszabályozás hibájába. Például az adós kérelmére történő felfüggesztés eseteiben indokolt véleményem szerint a bírói gyakorlat a törvényi szintre emelése, azonban a méltányolható körülmények tekintetében továbbra is elegendő a példálózó jellegű felsorolás, hiszen minden eset egyedi számbavétele törvényi szinten nem lehetséges. Mindezek alapján a
jövőben álláspontom szerint egy indokolt mértékben bővebb, de nem túlszabályozott jogszabályi környezet megteremtése szükséges.
Ezen kérdéskörök kidolgozásával és egy átfogó jogszabály módosítással egységesebbé, kiszámíthatóbbá válna a döntéshozatal nemperes eljárásban is a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmek tárgyában, amely minden, az eljárásban részt vevő személy és szerv érdeke. A jogalkotó fenti kérdésekre adott válaszáig pedig a hézagpótló szerepet továbbra is a bírói gyakorlat tölti ki, azaz az örökérvényű „usus te plura docebit” latin közmondás a végrehajtási jog területén is érvényesül: a gyakorlat majd megtanít a többire!
2019. szeptember 20.