Dokumentumokhoz való hozzáférés

Az Amszterdami Szerződés által bevezetett és az EUM-Szerződés 15. (ex 255.) cikk (3) be-kezdésében foglalt szabályozás szerint bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió in-tézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni. A dokumentumok-hoz való dokumentumok-hozzáférési jog általános elveit és köz- vagy magánérdeken alapuló korlátozásait az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben határozza meg. Ezen rendeleteknek megfelelően valamennyi intézmény, szerv és hivatal gondoskodik tevékenységének átláthatóságáról és saját eljárási szabályzatában rögzíti a do-kumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó különös rendelkezéseket. A szabályozás az Európai Unió Bíróságára, az Európai Központi Bankra és az Európai Beruházási Bankra csak annyiban alkalmazandó, amennyiben igazgatási feladatokat látnak el.

Az EUM-Szerződés 15. (ex 255.) cikkében hivatkozott rendeletek megalkotása még vá-rat magára, a dokumentumokhoz való hozzáférésről az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete rendelkezik.⁶⁴⁸

2006. szeptember 6-án az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a környezeti ügyek-ben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló

645 Mathijsen 2010: 38.

646 A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. 16. § e).

647 A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. 204/A. §.

648 Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament és a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről. HL L 145., 2001.5.31, 43.

1367/2006/EK rendeletet⁶⁴⁹. A rendeletet 2007. június 28-tól kell alkalmazni. A rendelet ha-tálya alá tartoznak a polgárok környezeti politikában való részvételének különböző aspektu-sai, többek között hozzáférés az információkhoz kérelem alapján.

Az 1049/2001/EK rendelet megállapítja a dokumentumokhoz való hozzáférés általános rendszerét. A Parlamentre, a Tanácsra és a Bizottságra, valamint – kiterjesztéssel – az uniós ügynökségekre alkalmazandó. A környezeti információhoz való hozzáférésről szóló 1367/2006/EK rendelet rendelkezései valamennyi intézményre és szervre alkalmazandók.

Az 1049/2001/EK rendelet, a 1367/2006/EK rendelet és a hozzáférésnek az egyéb intéz-mények és szervek által elfogadott önkéntes szabályai között bizonyos mértékű átfedések vannak. Azt is meg kell jegyezni, hogy a két rendeletben lefektetett hozzáférés alóli kivételek nem teljesen esnek egybe.

A Bizottság 2007. április 18-án Zöld Könyvet fogadott el az intézmények által birtokolt dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés és a 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatá-ról.⁶⁵⁰

Az intézmények által működtetett fő internetes oldalak, ahol a jogi aktusok megismerhe-tőek az Európai Unió Hivatalos Lapja mellet: EUR-LEX (uniós jogszabályok): http://eur-lex.europa.eu/hu/index.htm; PreLex (előkészületben levő jogszabályok): http://ec.europa.

eu/prelex/apcnet. cfm?CL=hu; Európai Parlament jogalkotási figyelője (Legislative Obser-vatory): http://www. europarl.europa.eu/oeil/; Európai Parlament Dokumentumtár:

http://www.europarl.europa.eu/RegistreWeb/ search/simple.htm? language=HU; Európai Unió Tanácsa dokumentumainak nyilvántartása, CONSILIUM: http://www.consilium.

europa.eu/ showPage.aspx?id=549&lang=hu; Európai Bizottság dokumentum nyilvántartá-sa: http://ec.europa.eu/transparency/ regdoc/registre.cfm? CL=hu&&testjs=1; Európai Bizottság Komitológiai nyilvántartás: http://ec.europa.eu/transparency/regcomitology/

index.cfm?CLX=hu.

Olyan esetekben, ha valamilyen intézmény dokumentuma nem nyilvános, a hozzáférést kérelmezni kell. Az Európai Bíróság gyakorlata alapján a kérelem elutasítására csak akkor ke-rülhet sor, ha a dokumentumhoz való hozzáférés ellentmond a közérdek védelmének, a közbiztonságnak, a védelemnek, a harmadik országokkal való kapcsolatok, a pénzügyi, vagy gazdaságpolitika tekintetében a személyiség és magánszemély becsülete védelmének, termé-szetes vagy jogi személy üzleti érdeke védelmének, bírósági eljárás és a jogi tanácsadás vé-delmének, ellenőrzési, vizsgálati és könyvvizsgálati tevékenység vévé-delmének, vagy az intéz-mény döntéshozatali folyamata védelmének.⁶⁵¹

7. Nevesített atipikus aktusok

Amennyiben az EUM-Szerződés 288. (ex 249.) cikkében, 132. (ex 110.) cikkében és az EU-Szerződés 25. (ex 12.) cikkében felsorolt jogi aktusok tekinthetők nevesített tipikus aktusok-nak, a Szerződésekben egyéb helyen nevesített aktusok nevesített atipikus aktusok elnevezéssel illethetőek.

A Lisszaboni Szerződés előtt a másodlagos jogot és az intézményi aktusokat a nevesített atipikus aktusok gazdagsága jellemezte. A Lisszaboni Szerződés módosításai jelentősen

649 HL L 264., 2006.9.25., 13.

650 Zöld Könyv az Európai Közösségek intézményei által birtokolt dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés.

Felülvizsgálat, Brüsszel, 2007.4.18, COM (2007) 185 végleges.

651 Gombos 2009: 43-44.

tisztították a Szerződéseket a nevesített, atipikus intézményi aktusoktól. Néhány azonban maradt: a Bizottság ajánlásai a Tanács számára a tagállami gazdaságpolitikák egyeztetésére [EUM-Szerződés 121. cikk (2)]; az Európai Tanács következtetései a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokról [EUM-Szerződés 121. cikk (2)]; a Tanács jelentése a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatás-okról [EUM-Szerződés 121. cikk (2); a Bizottság jelentése [EUM-Szerződés 121. cikk (3)]; a Bizottság utasításai a költségvetésért felelős szerveknek [EUM-Szerződés 319. cikk (3)]; a kö-telező jellegű intézményközi megállapodások [EUM-Szerződés 295. cikk]; a Tanács által elfoga-dott, a Bizottság, illetve a kül - és biztonságpolitikai főképviselő részére szóló tárgyalási irány-elv [EUM-Szerződés 218. cikk]; az intézmények eljárási szabályzatai⁶⁵² (például EUM-Szerződés 253. cikk), Európai Tanács következtetései.⁶⁵³

A tárgyalási irányelv rámutat arra, hogy a jogi aktusok egymástól való elhatárolását az is nehezíti, hogy atipikus aktusok hasonló elnevezéssel jelenhetnek meg, mint a tipikus aktu-sok, azonban eltérő jogi hatásokat váltanak ki.⁶⁵⁴

Az Szerződések rendelkezései között intézményi jogi aktusokra történő utalásként gyak-ran jelennek meg az „intézkedés” (measure, mesure, disposizione) vagy „rendelkezés” (provision, disposition, disposizione) kifejezések.⁶⁵⁵ Véleményem szerint ilyenkor nem a jogi aktusoknak újabb, nevesített atipikus formáiról van szó, hanem arról, hogy a Szerződések adott rendel-kezései nem nevesítik a jogi aktus formáját, a forma kiválasztását a jogi aktus megalkotásá-ban közreműködő intézményekre bízzák.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kötelező jellegű intézményközi megállapodá-sokban határozzák meg együttműködésük szabályait.⁶⁵⁶ Az Európai Tanács következtetései az Európai Tanács eljárási szabályzatában kifejezetten szereplő, formális, nyilvános dokumen-tumban testet öltő, akarat-elhatározásokat rögzítő aktus.⁶⁵⁷ Az intézmények eljárási szabályzatai esetében nem a megszokott jogi aktusokról van szó, a cél nem a kívülállókra kötelezettségek vagy jogok megállapítása, hanem az adott intézmény által a saját magára vonatkozó műkö-dési szabályok rögzítése. Betartásuk a többi intézmény irányában és a tagállamok felé bír el-sősorban jelentőséggel. Ezek a szabályok nem lehetnek ellentétesek a Szerződésekkel és a bírósági felülvizsgálat is kiterjed rájuk. Az Európai Bíróság olyan értelmezés felé halad, amely szerint, ha a szerv megsérti a saját belső akaratképzési rendjére vonatkozó eljárási szabályokat, az adott – immár kívülállókra vonatkozó – aktus érvénytelen lesz.⁶⁵⁸ Míg az eredeti aktus neve eljárási szabályzat, a módosítások viszont határozattal történnek.⁶⁵⁹

652 Az „eljárási szabályzat” az angol nyelvű változatnak („rules of procedure”) felel meg, míg a francia nyelvű változat („réglement intérieur”) magyar fordítása „belső szabályzat”.

653 Blutman 2010: 226., Gombos 2011: 49-50.

654 Ballarino 2010: 113.

655 Például EUM-Szerződés 91., 113., 118., 352. cikkek.

656 EUM-Szerződés 295. cikk. Egységes szerkezetbe foglalt keretmegállapodás az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról, HL L 304., 2010.10.20., 47-62.

657 Az Európai Tanács eljárási szabályzata 3. és 8. cikk, HL L 135., 2009.12.2., 52-55.

658 68/86 Egyesült Királyság v Tanács [1998] EBHT 855; T-79/89, T-84/89, T-86/89, T-91/89, T-94/89, T-96/89, T-98/89, T-102/89, T-104/89 BASF AG és társai v Bizottság egyesített ügyek [1992] EBHT II.-315; Várnay – Papp 2010: 319-320.

659 Bizottság eljárási szabályzata HL L 308., 2000.12.8., 26-34.; Bizottság határozata a belső eljárási szabályzata mó-dosításáról HL L 19., 2006.1.24., 20-22.

8. Nem nevesített aktusok

Ezen csoportba azon intézményi aktusok sorolhatók, melyeket az alapító szerződések nem nevesítenek. Az e körbe tartozó aktusok számos elnevezéssel, szintén nagy számban fordul-nak elő: általános harmonizációs program, határozmány (resolution); konkluzió (conslusions); köz-lemény (communication); felhívás (notice); memorandum; iránymutatás; intézményközi megállapodás;

intézményközi nyilatkozat; akció program (action programme); intézmények útmutatása; Tanács állás-foglalása vagy ülésének jegyzőkönyve.⁶⁶⁰

Az intézményközi megállapodások a Lisszaboni Szerződést megelőzően inkább a nem neve-sített aktusok közé voltak sorolhatóak. Ezek között voltak két intézmény (az Európai Par-lament és a Tanács) vagy három intézmény (az Európai ParPar-lament, a Tanács és a Bizottság) között létrejött megállapodások. Különösen nagy jelentőségre tettek szert a költségvetési kérdéseket rendező háromoldalú megállapodások. Jogi hatásuk nagyon különböző volt. Volt kifejezetten politikai nyilatkozat jellegű (például a három intézmény 1977-es deklarációja az alapvető emberi jogokról), volt olyan, amely az intézményekre kötelező (az 1999-es költség-vetési megállapodás) és volt kifejezetten „kemény” jogi aktus.⁶⁶¹

Közlemény elnevezéssel számtalan, jogi szempontból teljesen eltérő jogi aktus kibocsátásá-ra kerül sor. A közlemények legnagyobb részét a Bizottság adja ki. A Bizottság közleményei fontos szerepet játszanak a Bizottság jogalkotás előkészítő és a végrehajtó-kikényszerítő fel-adatkörének ellátása során. A végrehajtás-kikényszerítés terén a közlemények szerepe: az uniós joggal összefüggésben az egységes tagállami jogalkotás és jogalkalmazás elősegítése; tá-jékoztatás a tagállamokkal, illetve az uniós jog magánszemély alanyaival szembeni jogsértési eljárások kapcsán a Bizottsági megítélés mércéjéről (értelmező közlemények, iránymutatás-ok); az uniós „törvényalkotók” (az Európai Parlament és a Tanács) orientálása (az Európai Bíróság ítéleteit értelmező közlemények).⁶⁶²

A közlemények jogi hatása esetenként vizsgálandó, ugyanis azok eltérő jogi hatást fejnek ki. Vannak minden jogi jelleget nélkülöző közlemények, kifejezetten jogi aktusnak te-kinthető vagy legalábbis eredetüket tekintve jogszabályokhoz kapcsolódó közlemények, nem magától értetődő jogi jelleggel rendelkező közlemények.⁶⁶³

a) Jogi jelleget nélkülöző közlemények: a végrehajtás helyzetéről számot adó közlemények; a széles értelemben vett döntés-előkészítés folyamatában kiadott közlemények: vitaindító köz-lemények, javaslattevő közköz-lemények, cselekvési programok.

b) A jogi jelleggel rendelkező közlemények kibocsátásra a felhatalmazást kifejezetten az uniós jog foglalja magában. E közlemények jogi megítélése csak kivételesen vet fel kérdést, hiszen formálisan a felhatalmazó jogszabályból kitűnik a közlemény rendeltetése és hatóköre, an-nak mintegy technikai kiegészítőjeként végrehajtó, alkalmazást lehetővé tevő szabályáan-nak fogható fel.

c) A jog peremén elhelyezkedő közlemények olyan bizottsági aktusok, amelyek kifejezett uniós jogi felhatalmazás híján, mégis egyértelműen hozzá kívánnak járulni az uniós jog tartalmának tisztázásához, illetve a Bizottság számára juttatott mérlegelési jog gyakorlására vonatkozó

„önszabályozással” végső soron a jogalanyok magatartását is befolyásolják. Ide sorolhatóak a versenyjogi közlemények, az értelmező közlemények. A Bizottság általában olyan esetben bocsát ki értelmező közleményt, amikor egy alapító szerződési rendelkezés vagy intézményi

660 Gombos 2009: 40., Blutman 2010: 226., Várnay – Papp 2001: 166.

661 Várnay – Papp 2001: 166.

662 Várnay – Papp 2010: 216.

663 Várnay – Papp 2010: 216.

jogi aktus rendelkezésének tartalmát szeretné egyértelművé, pontosabbá tenni a gyakorlati tagállami jogalkotás, illetve a jogalkalmazás számára.⁶⁶⁴

Ezek kifejezett jogalap nélkül és a Szerződésekben nem rögzített döntéshozatali eljárás-ban, a Bizottság saját elhatározása alapján születnek, az uniós jogban egyébként fellelhető kötelezettségeken túlmenő kötelezettséget nem állapíthatnak meg, vitathatatlanul hozzájá-rulnak az uniós jog tartalmának tisztázásához, alakításához. Ezen aktusoknak van kifelé, a jogalanyok felé irányuló rendeltetése. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, amennyiben a közlemények kivételesen új kötelezettség megállapítását céloznák, mint jog-alap nélküli jogi aktusok, megsemmisítés tárgyai lehetnek és megsemmisítésre fognak kerül-ni. Ha nincs szó új kötelezettség megállapításáról, a Bíróságok figyelemben vehetik a közle-ményben foglaltakat az uniós jog körében. Az Európai Bíróságot a közlemények nem köte-lezik, a rájuk alapozott egyedi aktusokat teljes körűen felül vizsgálhatják, adott esetben kiin-dulópontként kezelik azokat.⁶⁶⁵

A Bizottság iránymutatásainak jogi hatását illetően az Európai Bíróság olyan döntéseket hozott, amelyek szerint bár az iránymutatások nem formális jogszabályok, nem tartoznak a formális kötelező jogi aktusok közé, mégis kötelezőek a Bizottságra nézve. A utóbbi évek joggyakorlata finomodott és jelenleg az uralkodó álláspont, hogy a Bizottság eltérhet az iránymutatástól, ha a döntésében megindokolja az eltérés okát. A jogalkalmazó Bizottság adhat ki saját diszkrecionális jogát pontosító, határok közé szorító iránymutatásokat. Ezeket be kell tartania, a bírói kontroll részét képezi ennek vizsgálata. Csak akkor térhet el tőlük jogszerűen, ha maga az iránymutatás nem volt kellően világos, pontos, vagy ha a Bizottság megindokolta határozatában, hogy az eltérés miért nem sérti a vonatkozó alapelveket (egyenlő bánásmód, jogbiztonság, bizalom védelem).⁶⁶⁶

Várnay Ernő a 2007-ben született Németország v Bizottság ügyben⁶⁶⁷ az Elsőfokú Bíró-ság által meghozott ítéletből levezetve a BizottBíró-ság iránymutatásait „külső joghatás kiváltására irányuló igazgatási magatartási szabályoknak” minősíti. Az iránymutatások nem térhetnek el a Szerződésektől és a kötelező intézményi jogi aktusoktól, de általános magatartási szabá-lyok, amelyek a kibocsátót kötelezik, rájuk az Európai Unió Bírósága előtt hivatkozni lehet.

Ezek egyrészt korlátozzák a kibocsátó Bizottságot, másrészt azonban a címzettek számára magatartásuk jogszerűsége megítélése vonatkozásában hatékony, a gyakorlatban erősen ér-vényesülő tájékozódási pontot nyújtanak, mivel ezek magatartását ténylegesen befolyásoló hatást váltanak ki – anélkül azonban, hogy őket az „igazi” joggal egyenértékűen köteleznék, vagy jogosítanák.⁶⁶⁸

A nem nevesített aktusok közvetlen hatályának kérdését illetően eltérő álláspontokkal ta-lálkozhatunk. Az egyik értelmezés szerint a Szerződések szövege alapján a kötelező aktusok közé be nem sorolható aktusok közvetlen hatállyal nem rendelkeznek, csak úgynevezett közvetett, értelmezési hatállyal.⁶⁶⁹ Várnay Ernő szerint azonban okkal beszélhetünk az iránymutatást tartalmazó közlemények esetében egyfajta vertikális közvetlen hatályról. A vertikális közvetlen hatályon azt érti, hogy az Európai Unió Bíróságán a Bizottsággal szem-ben az iránymutatásokra hivatkozhatnak azok a jogalanyok - tagállamok, magánszemélyek - akik jogai, illetve kötelezettségei meghatározásában ezek az aktusok szerepet kapnak.⁶⁷⁰

664 Várnay – Tóth 2009: 419-422.

665 Várnay – Tóth 2009: 470-471.

666 Várnay – Tóth 2009: 465-466.

667 T-374/04 Németország v Bizottság [2700] EBHT II: 44431.

668 Várnay – Papp 2010: 218.

669 Craig – de Búrca 1998: 277-278.

670 Várnay – Papp 2010: 218.

Ezen álláspontot gyengíti, hogy az Európai Bíróság újabb gyakorlata szerint a Bizottság el-térhet az iránymutatástól, ha a döntésében megindokolja az eltérés okát.

Az uniós nem nevesített aktusok és a hazai jog kapcsolatának vizsgálata során találkoz-hatunk olyan értékeléssel, amely kijelenti, hogy az uniós nem nevesített aktusok és a hazai jog kapcsolata olya mértékben rendezetlen, hogy annak hatályosulása automatikusan váltja ki a nemzeti jogban is hasonló dokumentumok – és nem jogi normák – keletkezését, melyek-nek jogi hatásai is kétségesek, noha tényleges hatásuk gyakori. A nemzeti jogban megjelenő hasonló dokumentumokra példák a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ajánlásai; a Gazdasági Versenyhivatal közleményei; a Nemzeti Hírközlési Hatóság jogelődjének, a Hír-közlési Döntőbizottság alapelvei; a Magyar Energiahivatal határozatai, iránymutatásai. Az uniós nem nevesített aktusok jogi hatásának megítélése során a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.IV.37220/2005/7. sz. ítéletében egy szigorúbb értelmezés mellett foglalt állást, mely szerint a nem kötelező, nem nevesített uniós aktusok ugyan nem jogszabály erejűek, de elő-írásaiknak a nemzeti hatóságok általi be nem tartása a nemzeti bíróság által végzett jogszerű-ségi felülvizsgálat során is vizsgálható és értékelhető. A formálisan nem kötelező uniós aktu-sok a nemzeti hatóság számára kötelezően betartandóak, a nemzeti bíróság azok be nem tar-tását jogszabálysértésként értékeli. A legújabb gyakorlatban azonban kezd kialakulni az Eu-rópai Bíróság gyakorlatához igazodóan egy olyan elv, hogy a formálisan nem kötelező uniós aktustól (például közlemény) a nemzeti hatóság eltérhet, azonban az eltérést indokolni kell.

(példa a Fővárosi Bíróság 7.K.33879/2006/24. sz. ítélete).⁶⁷¹

9. „Soft law”⁶⁷²

Az intézményi aktusokat illetően mindig külön kérdés, hogy az intézményi aktusoknak mi-lyen jogi kötelező erejük, jogi hatásuk van. Különösen igaz ez a nevesített atipikus és nem nevesí-tett aktusokra.

Linda Senden megfogalmazása szerint a soft law olyan magatartási szabályok, amelyek olyan aktusokban vannak lefektetve, amelyeknek nem adatott jogi kötelező erő, de amelyek-nek mégis vannak bizonyos közvetett joghatásai, és amelyek azt célozzák – és ez valósággá is válhat – hogy gyakorlati joghatásokat váltsanak ki.⁶⁷³

A „soft law” olyan magatartási szabályokat jelent, amelyek jogilag nem kötelezőek, de a jogalkotásban vagy a jogalkalmazás során gyakorlati hatással bírnak. Mind az atipikus, mind a nem nevesített aktusok között vannak olyanok, melyek jogilag, ha korlátozottan is, de rendel-keznek kötelező erővel, így azok nem tekinthetőek soft law-nak. Ugyanakkor a nevesített tipikus aktusok formái közül az ajánlások és vélemények definíció szerint nem kötelezőek, így sokkal inkább a soft law-hoz tartoznak.⁶⁷⁴

A jogszabályok ideális esetben azáltal fejtik ki hatásukat, hogy a jogalanyok azoknak megfelelően cselekszenek. Ennyiben nincs különbség a jogszabály és a soft law között. Kü-lönbség a jog és soft law között akkor áll elő, ha a jogalany a normával ellentétesen jár el. A

671 Kovács: i.m. 2, 7, 13, 15.

672 A közösségi soft law monografikus, átfogó feldolgozására lásd Linda Senden: Soft Law in European Community Law. Oxford 2004.

673 Linda Senden: Soft law, Self-Regulation and Co-regulation in European Law: Where do they meet? Electronic Journal of Comparative Law, Vol. 9. (2005) January; Várnay – Tóth 2009: 437.

674 Blutman 2010: 226.

soft law körébe tartozó aktust megsérteni nem lehet, csak a jogszabályokat. Felelősségre vo-násnak csak a jogszabállyal ellentétes magatartás esetén van helye. ⁶⁷⁵

Az Európai Unió keretei között zajló együttműködést szolgáló döntések egy része jogi formát ölt, más része viszont nem. Számos döntés a politika területén marad. Az egyes in-tézmények, különösen a Bizottság, elképzeléseiket, akaratukat számos dokumentumban hozzák nyilvánosságra, ezek nagyobb része nem rendelkezik jogi kötelező erővel. Az ajánlá-sok és vélemények esetében ezt maga az EUM-Szerződés mondja ki, a zöld könyvek, fehér köny-vek, jelentések, közlemények, publikációk, Főigazgatóságok munkaanyagai esetében nincs szó jogok és kötelezettségek létrehozásáról, módosításáról, megszüntetéséről. Ugyanakkor ezek sin-csenek teljesen jogi relevancia híján, van magatartást befolyásoló hatásuk. Ezek esetében soft law-ról beszélhetünk. ⁶⁷⁶

10. Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés intézményi jogi aktusai a Lisszaboni Szerződés után

10.1. A Lisszaboni Szerződés főbb módosításai a Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi

In document Az Európai Unió intézményi jogi aktusai (Pldal 127-133)