Közös álláspont (Common position)

A közös álláspont jogi természetéről, tárgyáról és kötőerejéről az EU-Szerződés ex 15. cikke rendelkezett:

„A Tanács közös álláspontokat fogad el. A közös álláspontok meghatározzák, hogy az Unió hogyan viszonyul egy adott földrajzi vagy tematikus természetű kérdéshez. A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti politikáik megfeleljenek a közös álláspontoknak.”

91 EU-Szerződés ex 14. cikk (6) bekezdés.

92 EU-Szerződés ex 14. cikk (7) bekezdés.

93 EU-Szerződés ex 14. cikk (4) bekezdés.

94 Csontos 2008: 1855-1856.

95 HL L 301., 2008.11.12., 33-37.

96 HL L 252., 2008.9.20., 39-42.

A közös álláspontok jogi természete és jogi hatásai a tagállamokra nézve elnagyoltan és általánosan kerültek megfogalmazásra. Lényegében a tagállamok közös politikai véleményé-nek és értékelésévéleményé-nek uniós külpolitikai eszköz formájában történő rögzítését jelentették. A tagállamokkal szembeni elvárás - biztosítják a nemzeti politikák megfeleltetését – nem halad-ta meg a nemzetközi együttműködési nyilatkozatok deklaratív nyelvezetét, amelyre ponto-sabb követelmények nem alapozhatóak. Ugyanakkor a gyakorlatban a közös álláspontokban megfogalmazott korlátozó intézkedések valódi jogalkotási kötelezettséget is róhattak a tagál-lamokra, illetve a Közösségre, és tényleges jogi kötőerőt e jogalkotási aktusokon keresztül nyertek.⁹⁷

A közös álláspontoknak nincsen közvetlen hatálya, elvileg nem állapíthatnak meg jogo-kat és kötelezettségeket magánfelek számára.⁹⁸ Ezért a közös álláspontok jogi természetüket illetően inkább a nemzetközi jog forrásaihoz hasonlíthatóak, mivel elsősorban az államok jogait és kötelezettségeit hivatottak szabályozni. Az egyes természetes személyekkel és szer-vezetekkel szemben vagyoni jellegű korlátozó intézkedéseket elrendelő közös álláspontok esetében azonban, amelyek az érintett jogalanyok jogait és kötelezettségeit közvetlenül is érintik, elvileg felmerülhet a közvetlen hatály kérdése. Mivel az Európai Bíróságnak nem volt hatásköre a II. pillérben, ezért a közös álláspontok hatálya kérdésében nem alakíthatott ki joggyakorlatot.⁹⁹

A Tanács a közös álláspontokat elfogadhatta egyhangú szavazással vagy minősített több-séggel, ha az elfogadásra közös stratégia alapján került sor.¹⁰⁰

Ezen intézményi aktusra példa a Tanács 2009/139/KKBP közös álláspontja (2009. feb-ruár 16.) a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli régiójának vezetésével szembeni korláto-zó intézkedések megújításáról¹⁰¹, vagy a Tanács 2009/787/KKBP közös álláspontja (2009.

október 27.) egyes palesztin személyeknek az Európai Unió tagállamaiba történő ideiglenes befogadásáról.¹⁰²

Amennyiben a közös álláspontokat összevetjük az együttes fellépésekkel, a következő megállapításokat tudjuk tenni:

– közös vonás, hogy mindkettő a közös stratégiák végrehajtását szolgálja,

– hierarchikus viszonyukat illetően az EU-Szerződés ex 12. cikkének felsorolása formáli-san az együttes fellépést a közös álláspont elé helyezi, ugyanakkor a közös álláspontok ké-pezhették az alapját azon műveleti döntéseknek, amelyek együttes fellépések formájában je-lentek meg,

– az együttes fellépések esetében az EU-Szerződés ex 14. cikk kifejezetten rendelkezik arról, hogy az együttes fellépések kötik a tagállamokat, ehhez képest a közös álláspontra vo-natkozóan az ex 15. cikk megfogalmazása jóval puhább (a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti politikáik megfeleljenek a közös álláspontoknak),

– az együttes fellépések nem rendelkeznek közvetlen hatállyal, közvetlenül nem keletkez-tetnek jogokat és kötelezettségeket magánfelek számára, míg az egyes természetes szemé-lyekkel és szervezetekkel szemben vagyoni jellegű korlátozó intézkedéseket elrendelő közös álláspontok esetében elvileg felmerülhet a közvetlen hatály lehetősége,

– a szabályozott tárgyak terjedelme és sokszínűsége mindkét jogi aktus esetében széles és gyakran egybevágó, ugyanakkor a közös álláspontok nem rendelkeznek olyan operatív

97Csontos 2008: 1857.

98 EU-Szerződés ex 15. cikk.

99 Csontos 2008: 1857.

100 EU-Szerződés ex 23. cikk.

101 HL L 46., 2009.2.17., 76-78.

102 HL L 281., 2009.10.28., 6-6.

tézkedésekről, mint például műveleti teendők, vagy szervek felállítása, szemben az együttes fellépésekkel,

– a közös álláspontok azonban tartalmazhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek a tagál-lamok számára írnak elő követendő politikát, illetve bizonyos intézkedések meghozatalát (szankciók vagy korlátozások közös bevezetése).

Az Európai Unió a Közös kül- és biztonságpolitika keretében mind önállóan, mind az ENSZ Biztonsági Tanácsa által az ENSZ Alapokmánya VII. Fejezete alapján elfogadott kö-telező határozatok közös uniós végrehajtása érdekében közös állásponttal döntött korlátozó intézkedések (szankciók) bevezetéséről. A korlátozó intézkedések irányulhattak:

– egy adott harmadik ország ellen (például haditechnikai eszközök, technológiák export-jának, tranzitexport-jának, importjának a tilalma; kereskedelmi korlátozások, mint kettős felhaszná-lású termékek exportjának, tranzitjának, importjának a tilalma, stb.),

– meghatározott személyek ellen (célzott szankciók).

A célzott szankciók is két csoportra oszthatók: terroristák elleni szankciók; nemzetközi biztonságot és békét veszélyeztető tevékenységet folytató, emberi jogokat sértő harmadik országok politikájáért felelőssé tehető személyek és azok irányítása alá tartozó entitások elle-ni szankciók.

A célzott szankciók vagyoni korlátozó intézkedéseket (pénzeszközök és egyéb gazdasági erőforrások befagyasztása, valamint a hozzáférhetővé tételük tilalma), valamint beutazási és tartózkodási tilalmakat jelentettek. A célzott szankciók természetes és jogi személyek jogait és kötelezettségeit közvetlenül érintették. Ugyanakkor szankciókat elrendelő közös állás-pontok tekintetében semmilyen bírói kontroll nem érvényesült, mivel az Európai Bíróság a II. pillérben nem rendelkezett hatáskörrel. A megfelelő eljárási garanciák nélkül történő kor-látozás az alapjogok szempontjából aggályokat vethetett fel.¹⁰³

A különböző pillérek jogi aktusainak együttműködése figyelhető meg a I. pilléres rende-let és a II. pilléres közös álláspont esetében. A különböző pillérek célkitűzéseinek hatékony megvalósulása érdekében, azonos szabályozási tárgyakban találkozhatunk KKBP közös ál-láspont és közösségi rendelet párhuzamos, egymást kiegészítő megalkotásával.

A későbbiek során hasonló jelenség bemutatásra kerül az I. pilléres irányelv és a III. pil-léres kerethatározat vonatkozásában is.

A gyakorlatban a korlátozó intézkedések, szankciók bevezetéséről a Tanács valamennyi esetben közös álláspont formájában határozott. A közös álláspont elfogadását követően a közösségi hatáskörbe tartozó intézkedések végrehajtása érdekében az EK-Szerződés 60. és 301., valamint esetenként a 308. cikke alapján a Tanács rendeleteket alkotott. Az EK-Szerződés 60. cikke a tőkeműveletek korlátozását, a 301. cikk a gazdasági kapcsolatok meg-szakítását vagy korlátozását tette lehetővé, amennyiben a II. pilléres közös álláspont vagy együttes fellépés így rendelkezett. Ezt a gyakorlatot az Elsőfokú Bíróság a Yusuf-ügyben és Kadi-ügyben¹⁰⁴ hozott ítéleteiben jóváhagyta, hivatkozva arra is, hogy a rendeletek ugyan nem a Közösség, hanem az Unió célkitűzéseinek megvalósítására irányulnak, de az Unió célkitűzése is szolgálhat megfelelő alapul az EK-Szerződés 308. cikke alkalmazásához, mivel az EU-Szerződés ex 3. cikke, másrészt pedig az EK-Szerződés 60. és 301. cikkei megterem-tik a szükséges kapcsolatot az alapító szerződések között.¹⁰⁵

103 Csontos 2008: 1858.

104 T-306/01 Ahmed Ali Yusuf és Al Barakaat International Foundation v Tanács és Bizottság [2005] EBHT II-3533; T-315/01 Yassin Abdullah Kadi v Tanács és Bizottság [2005] EBHT II-3649, fellebbezés folytán C-402/05 P. és C-415/05 P. egyesített ügyek Yassin Abdullah Kadi és Al Barakaat International Foundation v Tanács és Bi-zottság [2008] EBHT II-6351.

105 Csontos 2008: 1858.

Az Európai Bíróság természetes és jogi személyek jogait és kötelezettségeit közvetlenül érintő, szankciókat elrendelő közös álláspontok feletti kontrollja közvetetten, a közös állás-pontokat végrehajtó I. pilléres tanácsi rendeleteken keresztül érvényesült. A Yusuf és Kadi ítéletekben, valamint a későbbi Ayadi-ügyben¹⁰⁶ és a Hassan-ügyben¹⁰⁷ a közösségi bírósá-gok a Biztonsági Tanács határozata alapján elfogadott tanácsi rendeletek felülvizsgálhatósá-gának és jogszerűségének kérdésében foglaltak állást. Az Elsőfokú Bíróság értelmezése sze-rint a közösségi rendeletek, mivel a Biztonsági Tanács kötelező határozatának végrehajtására születtek, a közösségi jog által védett alapjogoknak való megfelelés szempontjából nem, vi-szont a nemzetközi jog ius cogens szabályainak részét képező alapvető jogoknak való megfele-lés szempontjából felülvizsgálhatóak. Az Európai Bíróság viszont a Kadi-ügy fellebbviteli el-járásában¹⁰⁸ ellentétes következtetésre jutott. Az alapvető jogok a közösségi jog általános el-veinek szerves részét képezik. Az EK-Szerződés alkotmányos elve, hogy valamennyi közös-ségi jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, melyet a Bíróságnak kell felülvizsgálnia a közösségi jogorvoslati rendszer keretében.

Az OMPI-ügy¹⁰⁹ tárgya már autonóm uniós szankció volt. Ezen ítélet megállapította bi-zonyos emberi jogok és garanciák érvényesülésének hiányát a Tanács eljárásában (védelem-hez való jog, hatékony jogorvoslathoz való jog és a meghallgatáshoz való jog sérülése), ami a Tanácsot a rendeletek alapját képező közös álláspontok meghozatala tekintetében is új eljá-rási mechanizmus kidolgozására kényszerítette.¹¹⁰