számú ábra: Nevesített tipikus aktusok forma-centrikus osztályozása

6.1. Jogalkotási aktusok

Az EUM-Szerződés a jogalkotási aktusokat alapvetően formai alapon definiálja. A döntés-hozatali/jogalkotási eljárás határozza meg az aktus típusát és a jogalkotási aktusok fajtáit. A korábbiak során az EK-Szerződés közösségi politikánként tartalmazott eljárási szabályokat az aktus elfogadására vonatkozóan és igen sokféle döntéshozatali eljárás létezett, mely fo-lyamatos intézményközi konfliktusok forrása volt a helyes jogalap megállapítására vonatko-zólag. Az EUM-Szerződés a jogalkotási aktusok egységes definiálásával átláthatóbbá, egysze-rűbbé teszi az uniós jogalkotási folyamatot és elejét veszi az intézmények közötti, jogi alapra vonatkozó konfliktusoknak.²³⁸

Az EUM-Szerződés 289. cikke értelmében a jogalkotási aktusok úgynevezett jogalkotási eljá-rásban kerülnek elfogadásra. A jogalkotási eljárás lehet az EUM-Szerződés 294. (ex 251.) cikke szerinti rendes jogalkotási eljárás, valamint a Szerződések valamely egyéb rendelkezése szerinti különleges jogalkotási eljárás. Az alapító szerződés határozza meg, hogy valamely jogalkotási ak-tust rendes vagy különleges jogalkotási eljárásban kell megalkotni.

A jogalkotási aktusok és nem jogalkotási aktusok megkülönböztetésének több területen fon-tos következménye van. A nemzeti parlamentek a szubszidiaritás elvének megsértése miatt csak a jogalkotási aktusok tervezetei kapcsán emelhetnek kifogást, illetve csak a jogalkotási aktusok bírói felülvizsgálatát kérhetik szubszidiaritási alapon. A Tanácsban a nyílt szavazás csak a jogalkotási aktusok tervezetei esetében érvényesül. A megkülönbözetés lényegesen befolyásolja természetes és jogi személyek jogát, hogy a Bíróság előtt közvetlenül megsem-misítési eljárást indítsanak.²³⁹ Egyértelművé teszi, hogy jogalkotási aktus elfogadására csak a Szerződésekben meghatározott jogalap szolgálhat és azokat csak jogalkotási eljárásban lehet elfogadni.

A rendes jogalkotási eljárás rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll.²⁴⁰ Ezen korábbi együttdöntési eljárást, némi módosítással, rendes jogalkotási eljárás elnevezés-sel az EUM-Szerződés 294. (ex 251.) cikke részletezi.

A Lisszaboni Szerződés az Unió demokratikus legitimációjának erősítése érdekében a rendes jogalkotási eljárást kiterjesztette számos területre: mezőgazdasági politika; közös ke-reskedelem politika; a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség leg-nagyobb része. Továbbá számos területen, ahol a korábbi együttdöntési eljárás keretében a Tanácsban az egyhangú szavazás érvényesült, a minősített többségi szavazás nyer alkalma-zást.²⁴¹

A különleges jogalkotási eljárás a Szerződések által külön meghatározott esetekben rendele-teknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Tanács közreműködésével az Európai Parla-ment által történő vagy az Európai ParlaParla-ment közreműködésével a Tanács által történő el-fogadása.²⁴²

A különleges jogalkotási eljárásokban általában a Tanács egyhangúlag határoz, bizonyos esetekben az Európai Parlament egyetértésével, bizonyos esetekben az Európai Parlamenttel történő konzultációt követően. Néhány különleges jogalkotási eljárás lehetővé teszi a Tanács számára a minősített többségi szavazást is.

238 Hofmann 2009: 487-488.

239 Dougan 2008: 639.

240 EUM-Szerződés 289. cikk (1) bekezdés.

241 Dougan 2008: 640.

242 EUM-Szerződés 289. cikk. (2) bekezdés.

A rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogalkotási aktusokat az Európai Parlament elnöke és a Tanács elnöke írja alá. A különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogalko-tási aktusokat az azokat elfogadó intézmény elnöke írja alá. A jogalkojogalko-tási aktusokat az Eu-rópai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Ezek a bennük megjelölt napon, illetve en-nek hiányában a kihirdetésüket követő 20. napon lépen-nek hatályba. ²⁴³

A jogalkotási aktusokra vonatkozóan az EUM-Szerződésben találkozhatunk tartalmi meghatározásokkal is.²⁴⁴

Felmerül a kérdés, hogy a jogalkotási aktusok csak általános hatályú normák vagy egyedi igazgatási aktusok is lehetnek. Az EUM-Szerződés 290. cikkének szövegéből az a következ-tetés vonható le, hogy a jogalkotási aktusok csak általános hatályú normák lehetnek. A 290.

cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a felhatalmazáson alapuló aktus általános hatályú, tehát ha az alacsonyabb szintű, „kvázi – jogalkotási” aktus csak általános hatályú lehet, akkor ez ér-vényes a magasabb szintű jogalkotási aktusra is. Az előbbivel szemben áll azon érvelés, mely szerint a 288-292. cikkek struktúrájában a jogalkotási aktusok meghatározása alapvetően formai, a tartalmi követelmények kivételesek. A tartalmi szempontok azonban alapvetően nem egyrészről a jogalkotási aktusok és felhatalmazáson alapuló aktusok, valamint másrész-ről a végrehajtási aktusok megkülönböztetését szolgálják. Sokkal inkább a felhatalmazáson alapuló aktusok és a végrehajtási aktusok szabályozási tárgyainak elhatárolását. Egyedi igaz-gatási aktusoknak jellemzően az EUM-Szerződés 291. cikke szerinti végrehajtási aktusok minősülnek.

Tartalmi meghatározás következik az EUM-Szerződés 291. cikk (1) bekezdéséből is, mely szerint jogalkotási aktusok felhatalmazást adhatnak nem jogalkotási aktusok számára a jogalkotási aktusok nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítésére, módosítására. A szabályo-zási tárgy lényeges elemeit, alapvető rendelkezéseit csak a jogalkotási aktusok határozhatják meg. Az is igaz, hogy a jogalkotási aktusokra vonatkozóan ilyen rendelkezést az EUM-Szerződés 289. cikke nem tartalmaz. Kérdés, mit tekinthetünk egy szabályozási tárgy alapve-tő, lényeges elemeinek. Az EUM-Szerződés 290. cikk szövegéből következően ilyen a felha-talmazás célja, tartalma, alkalmazási köre, időtartama, a felhafelha-talmazás feltételei.

6.2. Nem jogalkotási aktusok

A nem jogalkotási aktusok három fő kategóriája különböztethető meg: a) felhatalmazáson alapuló jogi aktusok; b) végrehajtási aktusok; c) egyéb, közvetlenül a Szerződések felhatal-mazása alapján elfogadott nem jogalkotási aktusok.

6.2.1. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A jogalkotási aktusokban felhatalmazás adható a Bizottság részére olyan általános hatályú, nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják. A felhatalmazást tartalmazó jogalkotási aktu-sokban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás céljait, tartalmát, alkalmazási körét és időtartamát. Az adott szabályozási terület alapvető elemei kizárólag a jogalkotási aktusban szabályozhatók és ezekre vonatkozóan nem adható felhatalmazás.

243 EUM-Szerződés 297. (ex 254.) cikk (1) bekezdés.

244 Hofmann 2009: 488-489.

A jogalkotási aktusban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás gyakorlásának fel-tételeit, amelyek a következők lehetnek: az Európai Parlament vagy a Tanács úgy határozhat, hogy a felhatalmazást visszavonja; a felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor léphet ha-tályba, ha az Európai Parlament vagy a Tanács jogalkotási aktusban előírt határidőn belül nem emelnek kifogást.²⁴⁵

A felhatalmazáson alapuló aktusok kategóriája nem előzmény nélküli az intézményi jogal-kotási gyakorlatban és az Európai Bíróság esetjogában.²⁴⁶ Lisszabon előtt gyakran a jogi ak-tusok kiegészítésére, apróbb módosítására a bonyolult együttdöntési eljárást kikerülve került sor, a Tanács egyszerűsített eljárás keretében, másodlagos jogalap alkalmazásával hajtotta végre a változtatásokat. A másodlagos jogalap alkalmazása számos közösségi politikában ál-talános gyakorlattá vált (mezőgazdaság, halászat, strukturális alapok).

A felhatalmazáson alapuló aktusok irányába történő lépésként értékelhető a jogalkotás szintjén a 2006-ban bevezetett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás, mint új típusú komitológia eljárás létrehozása, mellyel erősödött a parlamentáris részvétel a Bizott-ság átruházott kvázi-törvényhozási szabályozási tevékenysége terén.²⁴⁷

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata is támogatta azt az igényt, hogy olyan új másod-lagos jogforrási rendszert kell kialakítani, amelyben elhatárolódik a jogalkotási és nem jogal-kotási hatáskör. Az Európai Bíróság a C-133/06 számú ügyben,²⁴⁸ szakítva korábbi gyakor-latával, arra a következtetésre jutott, hogy a másodlagos jogalapok létrehozása nem igazolha-tó az érintett terület politikailag érzékeny jellegével kapcsolatos megfontolásokkal vagy a kö-zösségi cselekvés hatékonyságának biztosítására irányuló törekvéssel. A Bíróság ítélete rámu-tatott arra, hogy az intézményi jogi aktusok nem alapvető fontosságú elemeinek módosításá-ra a jogalkotási és a végrehajtási aktusok között szükséges egy további kategória.

Az EUM-Szerződés 290. cikkének elsődleges célja az, hogy bátorítsa az uniós törvényal-kotót, hogy a jogalkotás központi elveinek meghatározására koncentráljon azt remélve, hogy ez megkönnyíti a Tanácsnak és/vagy az Európai Parlamentnek, hogy megegyezzenek vala-mely szabályozási csomagról, az uniós döntéshozatal gyorsabban és hatékonyabban tudjon reagálni a piaci vagy a társadalmi, tudományos, technológiai változásokra. A felhatalmazáson alapuló aktusok bevezetése egy kísérlet az Unió végrehajtási tevékenységének még tisztább elhatárolására a kvázi – jogalkotási és tisztán törvényalkotási tevékenységtől.²⁴⁹

A felhatalmazás célja annak biztosítása, hogy a jogi normák legyenek egyszerűek és anél-kül lehessen őket kiegészíteni, hogy újabb és újabb jogalkotási eljáráshoz kellene folyamodni, amely aránytalan munkaterhet róna a törvényalkotóra és rengeteg időt venne igénybe.²⁵⁰

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusként csak általános hatályú aktus fogadható el, vagyis nincs lehetőség egyedi, igazgatási jellegű felhatalmazáson alapuló jogi aktus megalkotására.

A szakirodalomban általános nézet, hogy a felhatalmazáson alapuló aktusok formája rendelet, irányelv, határozat egyaránt lehet.²⁵¹

Hofmann az EUM-Szerződés 296. (ex 253.) cikk harmadik albekezdéséből²⁵² a contrario azt a következtetést vonja le, hogy a felhatalmazáson alapuló aktusok formája akár atipikus forma, például „terv” („plan”), „intézkedés” („measure”) is lehet.²⁵³

245 EUM-Szerződés 290. cikk.

246 Hofmann 2009: 494-496., Fazekas 2011: 84.

247 A Tanács 2006/512/EK határozatával módosított 1999/468/EK tanácsi határozat a Bizottságra ruházott vég-rehajtási hatáskörök gyakorlására irányuló eljárások megállapításáról 5a. cikk; a Tanács 2006/512/EK határozata (2006. július 17.) a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására irányuló eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK határozat módosításáról, HL L 200., 2006.7.22., 11-13.

248 C-133/06 Parlament v Tanács [2008] EBHT I-3189.

249 Dougan 2008: 649.

250 Gosztonyi 2011: 3099.

251 Blutman 2010: 227., Hofmann 2009: 486., 491., Fazekas 2011: 221.

Véleményem szerint az előző álláspontok vitathatóak, mind elméleti, mind gyakorlati alapon. Az EUM-Szerződés 290. cikk (1) bekezdése értelmében a felhatalmazáson alapuló aktus általános hatályú, melynek csak a rendeleti vagy a címzett nélküli határozati forma felel meg. Nehezen képzelhető el olyan atipikus formájú felhatalmazáson alapuló aktus, melynek címében a 290. cikk (3) bekezdésének megfelelően szerepel a „felhatalmazáson alapuló” ki-fejezés. 2012 májusáig a Bizottság 19 felhatalmazáson alapuló aktust alkotott, ebből 17 ren-delet és 2 határozat.²⁵⁴ Tíz kiegészíti, négy módosítja az alap jogi aktust, kettő módosít és ki-egészít is. Öt felhatalmazáson alapuló rendelet ugyanazon jogalkotási irányelv²⁵⁵ kiegészíté-sét szolgálja, további két felhatalmazáson alapuló rendelet pedig ugyanazon rendeletet²⁵⁶ módosítja, illetve egészíti ki. Hat esetben az alap jogi aktus rendes jogalkotási rendelet, egy esetben a Tanács különleges jogalkotási rendelete, két esetben együttdöntési eljárásban szü-letet irányelvet módosító rendelet és egy esetben rendes jogalkotási irányelv. Tehát az in-tézményi gyakorlatban sem felhatalmazáson alapuló irányelvvel, sem atipikus formájú felha-talmazáson alapuló aktussal nem találkozunk.

A Bizottság 2009. december 12-én Közleményt²⁵⁷ fogadott el az EUM-Szerződés 290.

cikkének végrehajtásáról, melynek tartalmát előzetesen egyeztette a Tanáccsal. A Közlemény a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazási körével, a hatáskör-átruházás keretével, az elfogadásuk előkészítése során a Bizottság által alkalmazni kívánt munkamódszerrel kap-csolatosan mutatja be a Bizottság álláspontját. A Közlemény melléklete olyan mintarendel-kezéseket tartalmaz, amelyeket a Bizottság beilleszteni javasol a számára felhatalmazást adó alap jogalkotási aktusokba. E minták az alap jogi aktus preambulumbekezdésének, a felha-talmazás gyakorlására, a felhafelha-talmazás visszavonására, a kifogásra, a sürgősségi eljárásra vo-natkozó cikkeinek standard megfogalmazását állapítják meg. Az Európai Parlament a 2010.

május 5-i plenáris ülésén fogadta el a jogalkotási felhatalmazás hatásköréről szóló állásfogla-lását,²⁵⁸ mely a 290. cikk végrehajtásával kapcsolatos parlamenti álláspontot tükrözi.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak ki kell egészítenie, illetve módosítania kell a fel-hatalmazást adó jogalkotási aktus egyes, nem alapvető rendelkezéseit. A felhatalmazáson alapuló aktusok tehát jogalkotási tárgyakat érintenek, bár nem jogalkotási eljárás során szü-letnek. A felhatalmazáson alapuló aktusok ezért nem formális, hanem tartalmi jogalkotást je-lentenek.²⁵⁹

252 EUM-Szerződés 296. (ex 253.) cikk második albekezdés: „A jogalkotási aktusok tervezetének mérlegelésekor az Európai Parlament és a Tanács tartózkodik az adott területen alkalmazandó jogalkotási eljárásban előírtaktól eltérő jogi aktusok elfogadásá-tól.”

253 Hofmann 2009: 491.

254 A Bizottság 2012/207/EU felhatalmazáson alapuló határozata (2012. február 8.) az Unión kívüli projektekhez adott hitelek és hitelgaranciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról és a 633/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 1080/2011/EU európai parlamenti és tanácsi hatá-rozat III. mellékletének Szíria tekintetében történő módosításáról (HL L 110., 2012.4.24., 38.; a Bizottság 2012/186/EU felhatalmazáson alapuló határozata (2012. február 3.) a tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatásról szóló 2009/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 101., 2012.4.11., 5-14.).

255 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/30/EU irányelve (2010. május 9.) az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás fogyasztásának címkézésével és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről, HL L 153., 2010.6.18., 1-12.

256 Az Európai Parlament és a Tanács 998/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a 92/65/EGK tanácsi irányelv módosításáról, HL L 146., 2003.6.13., 1-9. magyar különkiadás fejezet 3. kötet 39., 75-83.

257 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Európai Unió működéséről szóló szerző-dés 290. cikkének végrehajtásáról, Brüsszel, 2009.12.09., COM(2009) 673 végleges.

258 HL C 81E., 2011.3.15., 6-10., hivatkozási szám: 2010/2021 (INI).

259 Hofmann 2009: 491.

A Bizottság értelmezésében a módosítás az alap jogi aktus alaki módosításának lehetőségét jelenti. Az alaki módosítás érintheti az alap jogszabály egy vagy több cikkének szövegét vagy jogi értelemben annak részét képező egyik melléklet szövegét. A Bizottság jelentőséget tu-lajdonít a „kiegészíteni” kifejezésnek, amelynek jelentése és alkalmazási köre kevésbé nyilván-való. A Bizottság véleménye szerint annak megállapításához, hogy egy adott intézkedés „ki-egészíti” az alap jogi aktust, a törvényalkotónak meg kell vizsgálnia, hogy a jövőbeni intéz-kedés olyan új, nem alapvető normákat tartalmaz-e, amelyek megváltoztatják a jogalkotási aktus keretét, miközben mérlegelési jogkört biztosít a Bizottság számára. Amennyiben igen, úgy tekinthető, hogy az intézkedés „kiegészíti” az alap jogi aktust. Ellenkező esetben az alap jogi aktus meglévő szabályainak érvényesítésére irányuló intézkedések nem tekinthetők ki-egészítő intézkedéseknek. Véleményem szerint a felhatalmazáson alapuló aktus alaki és tar-talmi módosítást is lehetővé tesz az alap jogi aktushoz viszonyítva.

Az alap jogalkotási aktusban szereplő felhatalmazásnak egyértelműnek, pontosnak és részletesnek kell lennie. A törvényalkotó határozza meg, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának mely célkitűzések elérését kell lehetővé tennie, valamint – adott eset-ben – mely korlátokat nem léphetnek át a szóban forgó jogi aktusok.

A törvényalkotó állapítja meg a felhatalmazás időtartamát is. A Bizottság úgy véli, hogy e követelmény nem az úgynevezett megszüntetésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának gyakorlatát kívánja szentesíteni. Ugyanakkor a Bizottság véleménye szerint kívánatos, hogy ne nehezítsék meg az intézmények feladatát azzal, hogy visszavonásig szóló felhatalmazások kötelező rendszerét határozzák meg. Tehát elvileg határozatlan időre szóló felhatalmazáso-kat kell adni. A Bizottság szerint ez egyébként teljes mértékben összhangban van a jelenlegi gyakorlattal. Az Európai Parlament álláspontja, ha nem is homlokegyenest ellenkező, de mégis eltérő: „a felhatalmazás időtartama lehet meghatározatlan”.²⁶⁰ A jelenlegi gyakorlat sem egyezik meg teljes mértékben a határozatlan idejű felhatalmazás elvárásával.²⁶¹

A felhatalmazást adó jogalkotási aktus tartalmazhatja a felhatalmazás visszavonásának lehetőségét. A visszavonás a megszüntetésre vonatkozó rendelkezéssel azonos joghatást fejt ki: megszünteti a Bizottságnak adott felhatalmazást és – amennyiben szükséges – újabb jog-alkotási javaslat előterjesztésével bízza meg az intézményt.

Alapító szerződési rendelkezés hiányában a Bizottság széleskörű önállósággal rendelke-zik a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának eljárását illetően.

Mint fentebb utaltunk rá, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében az ellenőrzés utólagos. Az utólagos ellenőrzés gyakorlására két módon van lehetőség: a felhatalmazás visszavonásával; a hatálybalépést megelőzően kifogás emelésével.

A szabályozás mintája a brit jogrendszer megoldásai az átruházott törvényalkotás feletti parlamenti ellenőrzés biztosítására. A jogalkotás aktusai két eljárástól függően lépnek hatály-ba: az egyik a „megerősítő” („affirmative”) eljárás, a másik a „negatív” eljárás. A megerősítő eljárás (ritkább) szerint a jogalkotás aktusa mindaddig nem lép hatályba, amíg a Parlament nem hagyja jóvá. A gyakrabban alkalmazott negatív eljárás szerint a jogalkotás aktusa hatály-ba lép, ha a Parlament meghatározott időn belül nem emel kifogást.²⁶²

A visszavonás általánosan és feltétlenül megfosztja a Bizottságot felhatalmazáson alapuló hatásköreitől, a kifogás valamely egyértelműen meghatározott felhatalmazáson alapuló jogi

260 A francia nyelvi változat: „la durée d’une délégation peut être indéterminée”, az angol: „the duration of a delegation can be indefinite”.

261 Az Európai Parlament és a Tanács 1173/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a költségvetési felügyelet euroövezetbeli eredményes érvényesítéséről (2011.11.23. HL L 306/1), amely három éves időtartamra ad felhatal-mazást; az Európai Parlament és a Tanács 260/2012/EU rendelete (2012. március 14.) az euroátutalások és – beszedések technikai és üzleti követelmények megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 94/22, 2012.3.30., 13. és 14. cikkek ), amely ötéves időtartamra ad felhatalmazást.

262 Hofmann 2009: 492.

aktus konkrét felülbírálata. Így a kifogásolást olyan általános ellenőrzési módnak kell tekin-teni, amelyet a törvényalkotó az összes felhatalmazáson alapuló jogi aktus felett gyakorol, a visszavonás viszont kivételesebb intézkedésnek látszik, amelyet például olyan események bekövetkezte indokolhat, amelyek kétségessé teszik magának a felhatalmazásnak az alapját.

A Bizottságnak adott felhatalmazást akár a Tanács, akár az Európai Parlament vissza-vonhatja, sőt az együtt adott felhatalmazást külön-külön is visszavonhatják. A felhatalmazás visszavonása alapvetően a rendes jogalkotási eljárás tekintetében értelmezhető, az EUM-Szerződés 290. cikk (2) bekezdésében a különleges jogalkotási eljárás nincs egyértelműen le-képezve. Tisztázást igényel, hogy a különleges jogalkotási eljárásban elfogadott felhatalma-zást adó jogi aktus esetén a jogalkotásban csak közreműködő jogalkotót is megilleti-e a fel-hatalmazás visszavonásának joga.²⁶³

Ha a jogalkotási aktus rendelkezik a visszavonási jogról, annak gyakorlását indoklási kö-telezettséghez kell kötni és az intézmények közötti információ cserének kell megelőznie, to-vábbá joghatásait is rögzítenie kell. Célszerű lenne, ha az az intézmény, amely meg kívánja vonni bizalmát a Bizottságtól, megindokolná azt. Az indoklás kettős haszonnal járna. Elő-ször is érthetővé tenné a visszavonás jogával nem élő intézmény számára, hogy a másik in-tézmény milyen okból döntött. A visszavonás alkalmazásának emellett megelőző hatása is volna: az Európai Parlament vagy a Tanács döntésének indoklásával világos iránymutatást adna a Bizottságnak, hogy mit kell megtennie, vagy mitől kell tartózkodnia a jövőben annak elkerülése érdekében, hogy további visszavonásokra kerüljön sor. A visszavonni kívánó in-tézménynek nem csupán a Bizottságot, hanem a visszavonás jogával nem élő intézményt is tájékoztatni kell erről a szándékáról. Ez lehetővé tenné, hogy a visszavonásra vonatkozó döntés meghozatala előtt intézményközi párbeszédre kerüljön sor.

A kifogásolás jogának a felhatalmazást adó jogi aktusban előírt eljárási követelményeknek kell megfelelnie. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően

A kifogásolás jogának a felhatalmazást adó jogi aktusban előírt eljárási követelményeknek kell megfelelnie. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően

In document Az Európai Unió intézményi jogi aktusai (Pldal 50-111)