Az irányelv (directive, direttiva, Richtlinie)

Az EUM-Szerződés 288. (ex 249.) cikk harmadik albekezdése a következőképpen definiálja az irányelvet: „Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.”

A uniós jogalkotás kötelező aktusai közül az irányelv a legérdekesebb és legproblemati-kusabb, akár tudományos, akár gyakorlati szempontból. Vannak olyan területek, melyekben nem lehet elérni olyan egységes jogi szabályozást, ami a rendeletekben konkretizálódik.

Ezért az alapító szerződések megjelöltek egy harmadik kötelező intézményi aktust, az irány-elvet. Az irányelv tipikusan keretjogszabály, mely további végrehajtási szabályokat kíván meg tagállami szinten. Általában a szabályozandó területre vonatkozó alapvető rendelkezéseket és elérendő jogalkotási célokat határozzák meg.⁴²⁶

Az irányelv az uniós jogközelítés tipikus eszköze.⁴²⁷ Az uniós jogalkotás akkor alkalmaz-za az irányelvet, mint jogforrást, mikor a meglévő nemzeti salkalmaz-zabályozás módosításra, hatá-lyon kívül helyezésre szorul, vagy új nemzeti előírásokat kell kidolgozni valamely területen.

A tagállamok szabadon dönthetnek abban, hogy ezek jogi vagy közigazgatási jellegű szabá-lyok legyenek.

Az irányelvek jogi-dogmatikai sajátosságai közül a következők emelhetők ki: címzettjei és kötelezettjei az államok, így főszabály szerint az általános hatály erejével nem bírnak, be-lőlük az Unió polgárai és más jogalanyai számára jogok és kötelezettségek kivételesen, meg-határozott feltételek esetén, korlátozottan, közvetetten származnak; a kötelezettségek az ál-lamokat terhelik megfelelő jogalkotási lépések megtételére; ezt a kötelezettséget az állam azon a címen, hogy nemzeti joga mást tartalmaz, nem vitathatja, hiszen az irányelvnek épp az a célja, hogy a nemzeti jog átalakítását idézze elő és egyebek mellett ezért is, az irányelvek elsőbbséget élveznek a nemzeti joggal szemben; miután az irányelv ismérve, hogy a konkrét jogi forma és lépés megválasztását a belső jogalkotóra bízza, tulajdonképpen nem mehetne odáig, hogy maga is részletesen, illetve teljesen szabályoz, az elérendő célt azonban részlete-sen is meghatározhatja, ami azt jelenti, hogy részletekig kimunkált szabályozást adhat, s a tagállam joga és választási szabadsága alig több mint egy uniós jogi aktus ratifikálása, amit a jogalkotó nem tagadhat meg; mindenképpen belső jogi kérdés annak elhatározása, hogy a cél eléréséhez a belső alkotmányos rend értelmében milyen intézkedések megtétele szükséges, a tagállam kötelessége, hogy azt az eszközt alkalmazza, amely a cél elérésére alkalmas.

Az irányelv is lehet „jogalkotási aktus” és „nem jogalkotási aktus”. A jogalkotási irányelv lehet „rendes jogalkotási irányelv” vagy „különleges jogalkotási irányelv”. „Jogalkotási irányelv” például az Európai Parlament és a Tanács 2011/7/EU irányelve (2011. február 16.) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről.⁴²⁸

A nem jogalkotási irányelv véleményem szerint „végrehajtási irányelv” vagy „egyéb nem jogalkotási irányelv” lehet. „Felhatalmazáson alapuló nem jogalkotási aktus” ugyanis az EUM-Szerződés 290. cikk (1) bekezdés alapján általános hatályú aktus, de az irányelv nem az. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta eltelt két és fél éves időszak uniós intézményi gyakorlata sem szolgáltat példát „felhatalmazáson alapuló irányelvre.” A „végrehajtási nem jogalkotási aktus” akkor alkalmazandó, ha valamely kötelező uniós jogi aktus

426 Blutman 2010: 229.

427 EUM-Szerződés 46., 50., 52., 59., 114.,115., 116. cikkek.

428 HL L 48., 2011.2.23., 1-10.

nak egységes feltételek szerint kell történnie. Erre az irányelv nem a legalkalmasabb forma.

Ezt az uniós jogalkotási gyakorlat annyiban támasztja alá, hogy a 2009. december 1. napja óta 2011 végéig „csupán” 21 „végrehajtási irányelv” került elfogadásra, valamennyi a Bizott-ság által.

Irányelv kibocsátására jogosult a Tanács, a Tanács az Európai Parlamenttel közösen és a Bizottság. Az irányelvek személyi hatálya kapcsán felvetődik a kérdés, hogy az irányelvek ál-talános hatályúak-e vagy sem. Álláspontom szerint nem, mely az alábbi érvekkel támasztható alá: az irányelvek nem rendeletek és jogforrási sajátosságaik nem az azonosak a belső jogi törvényekkel sem; az EUM-Szerződés 288. (ex 249.) cikk szövege szerint „az irányelv az el-érendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező”; az irányelv címzettjei a tagállamok, köte-lezettségük az irányelv átültetése, alapvetően a nemzeti jogalkotás; az átültetési határidő le-járta előtt egyáltalán nem rendelkeznek közvetlen hatállyal - sem vertikálissal, sem horizontá-lissal –, magánfelek az irányelv rendelkezésére nem hivatkozhatnak, alanyi jogot irányelvre nem alapíthatnak, kötelezettség magánfélre nem származhat irányelvből; az implementálási határidő lejárta után is csak vertikális közvetlen hatállyal rendelkezhet, meghatározott feltéte-lek esetén, magánfél másik magánféllel szemben változatlanul nem alapíthat alanyi jogot irányelvi rendelkezésre, kötelezettség ekkor sem származhat magánfélre irányelvből; a Lisz-szaboni Szerződés hatálybalépése utáni két és fél év alatt nem született „felhatalmazáson alapuló irányelv”; az EUM-Szerződés 297. (ex 254.) cikke „valamennyi tagállamnak címzett”

és „nem valamennyi tagállamnak címzett” irányelvről beszél a hatálybalépés kapcsán; az Eu-rópai Bíróság a Faccini Dori-ügyben rámutatott, hogy az irányelvek kötelező jellege csupán

„minden címzett tagállamra” nézve áll fenn; ezen ítélkezési gyakorlatnak a magánfelek kö-zötti viszonyok területére való kiterjesztése a Közösség arra vonatkozó hatáskörének elisme-rését jelentené, hogy magánfeleket terhelő kötelezettségeket határozzon meg közvetlen ha-tállyal, holott e hatáskörrel csak azokon a területeken rendelkezik, ahol rendeleteket alkot-hat.⁴²⁹

Az alapító szerződések megfogalmazásából az következne, hogy az irányelveknek általá-nos elvek, kritériumok, a végső cél előírásában kellene kimerülnie, melyet a tagállamok belső szabályozásukkal kellőképpen részleteznek. Azonban az uniós intézmények gyakorlata telje-sen más irányt vett fel. Az irányelvek egyre részletesebbé váltak. Az EU intézmények azt a tendenciát követték, hogy kellő részletességgel utalnak a belső szabályokra, melyeket a tagál-lamoknak meg kell alkotniuk. Nagyon gyakran, mivel az irányelv tartalma mélyrehatóan részletes, a tagállamok mérlegelési lehetősége az uniós szinten már kidolgozott szabály jogi formájának megválasztására csökken. Az említett gyakorlat kiterjedt szinte minden fontos területre, melyek a közösségi jogalkotás tárgyát képezték. Ezek a „részletes irányelvek” meg-találhatók különösen a mezőgazdaság, a letelepedés szabadsága, a közlekedéspolitika és a jogharmonizáció terén.⁴³⁰

A részletes irányelvek azt a képzetet kelthetik, hogy az irányelvek is általános hatállyal bírnak. Ennek alátámasztásra a Törvényszék gyakorlatából is citálható eseti döntés. A Tör-vényszék az Arcelor SA-ügyben⁴³¹ az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Kö-zösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv-ről⁴³² állapította meg, hogy mind formáját, mind tartalmát nézve általános hatállyal bír, amely objektíven meghatározott helyzetekre absztrakt módon alkalmazandó, és amely általánosan és absztrakt módon meghatározott személyek csoportjával szemben fejt ki joghatásokat. Az

429 C-91/92 Faccini Dori v Recreb Srl [1994] EBHT I-3325 22., 25. pont.

430 Conforti 1992: 163.

431 T-16/04 Arcelor SA v Európai Parlament és Európai Unió Tanácsa [2010] EBHT II-211 95., 120. pont.

432 HL L 275., 2003.10.25., 32-46.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631-646.

irányelv kidolgozására és elfogadására vonatkozó eljárás a Tanács és a Bizottság, mint kö-zösségi jogalkotók közös eljárását feltételező döntéshozatali folyamat volt, amelynek ered-ményeképpen egy általános hatályú intézkedést hoztak.

Véleményem szerint az idézett jogesetben egy konkrét irányelvről tett megállapítást a Törvényszék és nem általános jelleggel az irányelvek általános hatályáról. Az általános hatály irányelvek esetében kivételesen, egy-egy konkrét, kellően részletes irányelv esetén képzelhető el, ha az megfelel a közvetlen hatály feltételeinek, de ekkor is csak azzal a fenntartással, hogy kötelezettség magánfélre közvetlenül az irányelvből nem hárulhat.

Feltevődik a kérdés, hogy a részletes irányelvek, mivel eltávolodnak az EUM-Szerződés 288. (EGK-Szerződés 189., EK-Szerződés 249.) cikkéből következő meghatározástól, illegi-timek lennének. A kérdés megválaszolásához Conforti különválasztja azokat a területeket, melyek csak irányelvek szabályozási tárgyai lehetnek, azoktól a területektől, melyek mind rendelettel, mind irányelvvel, mind határozattal szabályozhatók. Ebben a második esetben, nézete szerint, a részletes irányelvek legitimitása elfogadható. Az a részletes irányelv, mely-nek címzettje az összes tagállam és általános érvényességű rendelkezéseket tartalmaz, lénye-gét tekintve egy rendelet, míg az a részletes irányelv, melynek címzettje egyetlen tagállam, lé-nyegét tekintve határozat.⁴³³

Hasonló következtetés alátámasztására segítségül hívható az Európai Bíróság által több-ször megerősített elv, mely szerint az uniós intézmények által kiadott aktus fajtája nem an-nak elnevezésétől függ, hanem elsősorban anan-nak tárgyától és tartalmától. Az egyetlen kétely, mely feltevődhet az irányelvnek rendeletté való előléptetésével kapcsolatban, a két intézmé-nyi aktus eltérően meghatározott közzétételét érinti. Ezt azonban csökkenti az a körülmény, hogy a jogalkotási irányelveket, a valamennyi tagállamhoz címzett irányelveket is közzé kell tenni az EU Hivatalos Lapjában.

Az irányelv az alábbi szempontok alapján határolható el a rendelettől:

a) Személyi hatály. Míg a rendelet általános hatályú, az irányelv nem általános érvényű. Az irányelv címzettjei a tagállamok. Ha nem valamennyi tagállam, konkrétan meghatározott tagállamok. A határozat pedig lehet címzett és címzett nélküli is, a címzett határozat címzett-je nemcsak tagállam lehet.

b) Kötelező tartalom. A rendelet minden elemében kötelező, az irányelv elsősorban az el-érendő célt tekintve kötelező. Ez utóbbi sajátosság különbözteti meg egyébként az irányel-vet a határozattól. A gyakorlatban azonban jellemző olyan részletes irányelvek kibocsátása az uniós intézmények részéről, melyek minden elemükben kötelezőek.

c) Közvetlen alkalmazhatóság. További eltérés, hogy a rendeletek közvetlen szabályozás esz-közei. A rendeletek közvetlenül alkalmazandóak, esetükben nemzeti átvételi szabályokra nincs szükség, kivéve, ha a rendelet ezt kifejezetten előírja. Az irányelvek ezzel szemben közvetett szabályozás eszközei, definíció szerint nem közvetlenül alkalmazandóak, esetük-ben implementáció szükséges.

Az alapvető tulajdonságaik következtében az irányelvek kétrészes szabályozási megol-dást tartalmaznak.⁴³⁴

Az elsőben a címzett köteles elérni egy meghatározott célt, ebben a részükben az aktu-sok nem különböznek belső jogi természetüket és hatókörüket illetően a tagállamokra köte-lező más szabályoktól. Az irányelv elnevezés és meghatározott célra való utalás nem csök-kenti kötelező jellegüket. Az elérendő eredmény jelentősége és mértéke vonatkozásában a különbségek számottevőek, mivel az uniós intézmények ugyanúgy kiadnak „általános irány-elveket”, mint egészen „részletes irányelveket”.⁴³⁵

433 Conforti 1992: 163.

434 Ballarino 1990: 91., Oppermann 1991: 179.

435 Ballarino 1990: 92.

A második rész az aktus célkitűzéseiből eredő előírásoknak a nemzeti jogokba való átül-tetésére irányul. Szorosan véve az irányelvek csak a végrehajtásuk érdekében a tagállamok ál-tal elfogadott szabályok révén képesek az egyénekre is közvetlen hatásokat teremteni. Ez a rész fejezi ki a tagállamok diszkrecionális hatáskörét az átültetés eszközének és formájának megválasztásában.⁴³⁶

d) Közvetlen hatály. Egy újabb különbség abban mutatkozik, hogy az irányelv a rendelettel szemben főszabály szerint nem írhat elő kötelezettségeket az egyének, magánfelek számára, és az irányelv előírásaira egyénekkel, magánfelekkel szemben közvetlenül hivatkozni nem le-het.⁴³⁷

A rendeletek természetüknél fogva általában közvetlenül hatállyal bírnak, ahogy azt az Európai Bíróság számos alkalommal megerősítette. Egy irányelv rendelkezésének közvetlen hatálya attól függ, hogy az előírás tartalmilag kielégít-e bizonyos követelményeket, nevezete-sen feltétlen és megfelelően világos, precíz és eltelt az irányelv átültetésére előírt határidő. Ez utóbbi a rendeletek közvetlen hatálya esetében nem követelmény. Míg a rendeletek vertikális és horizontális közvetlen hatállyal egyaránt bírnak, az Európai Bíróság irányelvek esetében csak a vertikális közvetlen hatály lehetőségét fogadja el, a horizontális közvetlen hatályét nem.

e) Jogharmonizáció. A rendelet a tagállami nemzeti jogok uniós egységesítésének eszköze, a tagállamok belső jogi szabályozását nemcsak közelíti, hanem egységesíti. Az irányelv a tagál-lami nemzeti jogok uniós jogközelítésének eszköze, a tagállamok belső jogi szabályozását csupán közelíti, nem egységesíti.

f) Közzétételi kötelezettség. A rendeletektől eltérően, és a határozatokhoz hasonlóan, az irányelvek nem kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététellel lépnek ha-tályba. Míg ez a rendeletekre általánosan igaz, irányelvek és határozatok esetében a jogalko-tási irányelveket és határozatokat, a valamennyi tagállamhoz címzett nem jogalkojogalko-tási irányel-veket, a külön címzetti kört nem tartalmazó határozatokat kell az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetni. Ezek a bennük megjelölt napon, ill. ennek hiányában a kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba. Az egyéb, nem valamennyi tagállamnak címzett nem jogalkotási irányelvekről és a címzetti kört tartalmazó nem jogalkotási határozatokról értesíteni kell a címzetteket és az értesítéssel lépnek hatályba.⁴³⁸ Bár az alapító szerződések eredendően csak a rendeletek közlését írták elő a Hivatalos Lapban, abban publikálták az irányelveket is.

Az irányelvek átültetése. Szoros értelemben az átültetés (implementation, transposition) az irányelvben foglaltak belső jogba való áttételét jelenti, széles értelemben az átültetés alatt az irányelv alkalmazását és kikényszerítését is érteni kell.⁴³⁹

Az irányelvek belső jogba való átültetése több módon történhet, a tagállamok gyakorla-tában a következő lehetőségek szoktak felmerülni: ⁴⁴⁰ külön e célból nemzeti jogszabály al-kotása, mely szó szerint átveszi és egyben kiegészíti az irányelv szövegét; külön e célból nemzeti jogszabály megalkotása, mely nem követi, vagy ismétli az irányelvet, hanem más szempontok szerint, esetleg más fogalmakkal kívánja érvényesíteni annak rendelkezéseit; a tagállami jogrendből az irányelvben foglalt célok érvényesítését akadályozó jogszabályok ki-iktatása; az irányelv rendelkezései megfelelő, létező háttérszabályok alapján, nemzeti köz-igazgatási iránymutatásokkal kerülnek érvényesítésre; nem történik külön nemzeti jogszabály

436 Ballarino 1990: 92.

437 Kapteyn – van Themaat 1990: 345.

438 EUM-Szerződés 297. (ex 254.) cikk.

439 Várnay – Papp 2010: 211.

440 Blutman 2010: 230-231.

megalkotása, a tagállam úgy tekinti, hogy a létező jogszabályai már alkalmasak az irányelv belső jogban való érvényesítésére; a tagállam nem tesz semmit, mert a létező jogszabályokat alkalmazva, de különösen átültető jogszabály híján is, a közigazgatási és bírói gyakorlatban maradéktalanul érvényesülnek az irányelv előírásai.

Az átültetés megfelelő megtörténte után a jogalanyok és jogalkalmazók számára jogként a tagállam által alkotott jog jelenik meg, az uniós jog a gyakorlatban alig játszik szerepet. Az uniós jog háttérben marad, adott esetben a nemzeti jog értelmezése során kaphat szerepet.

A tagállami jogalkotót a továbbiakban is köti az irányelv, az adott területen az irányelvben foglaltaktól – amíg az hatályban van – nem térhet el. ⁴⁴¹

Az Európai Bíróság gyakorlatában az alábbi követelmények alakultak ki az irányelvek tagállami átültetésére nézve:⁴⁴²

a) a tagállamok az irányelveket úgy kötelesek átültetni, hogy az az irányelv hatékony ér-vényesülését (effet utile) a legjobban biztosítsa,⁴⁴³ b) pusztán az irányelvvel összhangban lé-vő tagállami közigazgatási gyakorlat, illetve annak valamilyen, jogforrásnak nem minősülő, írásbeli formában való megjelenítése, amely természeténél fogva a hatóság elhatározásával megváltoztatható és nem kap kellő nyilvánosságot, nem tesz eleget az átültetési kötelezett-ségnek, ⁴⁴⁴ c) az érintetteknek abban a helyzetben kell lenniük, hogy a jogaikról és kötele-zettségeikről tudomást szerezhessenek és azokra bíróság előtt hivatkozhassanak, d) az átül-tető jogszabálynak meg kell felelnie a jogbiztonság és a normavilágosság követelményeinek, e) az irányelvek átültetésekor a jogalanyokat általánosan jogosító és kötelező belső jogi sza-bályozásra van szükség, amely megfelel a nyilvánosság követelményeinek is,⁴⁴⁵ f) az irányelv tartalmától függően az általános jogi környezet megfelelhet, feltéve, ha valóban biztosítja az irányelv teljes körű, kellően világos és pontos alkalmazását oly módon, hogy ahol az irányelv magánfelek számára jog létrehozását célozza, az érintett személyek megbizonyosodhassanak jogaik teljes terjedelméről, és megfelelő esetben hivatkozhassanak rájuk nemzeti bíróságok előtt,⁴⁴⁶ g) az is előfordulhat, hogy a tagállamnak egyáltalán nincs szüksége jogalkotásra, mert a már létező jogrendszere az irányelv teljes érvényesülését biztosítja,⁴⁴⁷ h) amennyiben a tag-államok nem alkották meg az átültetésre szolgáló intézkedéseket az arra megadott határidőn belül, az irányelv hatálybalépésétől a tagállamoknak tartózkodnia kell minden olyan rendel-kezés meghozatalától, amely konkrétan veszélyeztetné az irányelvben foglalt célok eléré-sét,⁴⁴⁸ i) az átültetés olyan szintű jogforrással történjen, amely az adott területet egyébként rendezi, és a módosítással a korábbi helyébe lépő jogszabály kötelező erejének meg kell fe-lelnie a módosítottnak,⁴⁴⁹ j) az irányelvet átültető nemzeti jogszabályok az átültetést követő-en sem módosíthatók, még esetlegeskövető-en nemzetközi szerződések útján sem, az irányelvvel el-lentétes szellemben (záróhatás),⁴⁵⁰ k) a tagállam igazolhatja mulasztását, ha jogharmonizációs kötelezettségének teljesítésénél ellenőrzési körén kívül álló elháríthatatlan nehézség merült fel, ez a kimentési lehetőség csak arra az időszakra vonatkozik, amely valóban szükséges ah-hoz, hogy elhárítsák a nehézségeket (vis maior doktrína),⁴⁵¹ l) az irányelvet átültető

441 Várnay – Papp 2010: 210.

442 Jeney 2007: 820.

443 48/75 Jean Noel Royer [1976] EBHT 497.

444 C-168/85 Bizottság v Olaszország [1986] EBHT 2945; C-235/91 Bizottság v Írország [1992] EBHT I-5917.

445 C-361/88 Bizottság v Németország [1991] EBHT I-2567.

446 C-59/89 Bizottság v Németország [1991] EBHT I-2607.

447 C-361/88 Bizottság v Németország [1991] EBHT I-2567.

448 C-126/96 InterEnvironment Wallonie ASBL v Région Wallonie [1997] EBHT I-7411; C-144/04 Werner Mangold v Rüdiger Heim [2005] EBHT I-9981; C-212/04 Konstaninos Adeneler és társai v Ellinikos Organismos Galaktos (ELOG) [2006] EBHT I-6057; Mathijsen 2010: 34.

449 Várnay – Papp 2010: 213.

450 Garamvölgyi 2011: 3086. Az irányelvek záróhatásáról lásd Kecskés 2003: 366-368.

451 101/84 Bizottság v Olaszország [1985] EBHT 2629; Garamvölgyi 2011: 3087.

bályok alkalmazása során a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak nem csupán az irányelv-vel összhangban kell értelmeznie a nemzeti jogot, de biztosítaniuk kell, hogy az értelmezés nem kerül ellentétbe az alapvető jogokkal, vagy az uniós jog más általános jogelveivel, mint az arányosság elve.⁴⁵²

Az irányelvek végrehajtásának ellenőrzésére az EUM-Szerződés 258-260. (ex 226-228.) cikkei biztosítanak eszközöket.⁴⁵³ A tagállamok egy meghatározott határidővel rendelkeznek az átültetésre.

Amennyiben a Bizottság megítélése szerint egy tagállam mulaszt az irányelvek átültetése során, a tagállam megfelelő értesítése és számára észrevétel tételi lehetőség biztosítása után, indoklással ellátott véleményt ad ki az ügyről. Ha a tagállam nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak a Bizottság által előírt határidőn belül, a Bizottság az Európai Bírósághoz for-dulhat, hogy az ítéletben állapítsa meg a kötelezettségszegést.⁴⁵⁴

A Bizottság keresete mellett az EUM-Szerződés 259. (ex 227.) cikke lehetővé teszi a többi tagállam részére is a perlést, de azt nem engedi meg a tagállamok polgárai számára, annak ellenére, hogy az irányelv számukra is teremthet jogilag kedvező helyzetet. Ha bár-mely tagállam megítélése szerint egy másik tagállam a Szerződésekből eredő valabár-mely, így az irányelvek implementálására vonatkozó kötelezettségét nem teljesítette, az ügyet a Bizottság elé terjeszti. A Bizottság lehetőséget biztosít az érintett tagállamoknak, hogy kontradiktórius eljárás keretében szóban és írásban nyilatkozzanak. Ezt követően a Bizottság indoklással el-látott véleményt ad ki. Ha a Bizottság az ügy előterjesztésétől számított három hónapon

A Bizottság keresete mellett az EUM-Szerződés 259. (ex 227.) cikke lehetővé teszi a többi tagállam részére is a perlést, de azt nem engedi meg a tagállamok polgárai számára, annak ellenére, hogy az irányelv számukra is teremthet jogilag kedvező helyzetet. Ha bár-mely tagállam megítélése szerint egy másik tagállam a Szerződésekből eredő valabár-mely, így az irányelvek implementálására vonatkozó kötelezettségét nem teljesítette, az ügyet a Bizottság elé terjeszti. A Bizottság lehetőséget biztosít az érintett tagállamoknak, hogy kontradiktórius eljárás keretében szóban és írásban nyilatkozzanak. Ezt követően a Bizottság indoklással el-látott véleményt ad ki. Ha a Bizottság az ügy előterjesztésétől számított három hónapon

In document Az Európai Unió intézményi jogi aktusai (Pldal 88-106)