• Nem Talált Eredményt

A határozat (decision, decisione)

III. Intézményi aktusok

6. Nevesített tipikus aktusok a Lisszaboni Szerződés után

6.4. A nevesített tipikus aktusok formái

6.4.3. A határozat (decision, decisione)

Az EUM-Szerződés 288. (ex 249.) cikk negyedik albekezdése a következőképpen definiálja a határozatot:

„A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl.”

A Lisszaboni Szerződés csak a határozat legális definícióját módosította. Az EK-Szerződés 249. (ex 189.) cikke szerint a „határozat teljes egészében kötelező azokra nézve, akiket címzettként megjelöl”. Tehát az EK-Szerződés még nem nevesítette a címzett nélküli, általános hatályú, normatív jellegű határozatokat, melyeket a gyakorlat „sui generis határozatként” ke-zelt Lisszabon előtt.

A Lisszaboni Szerződés tehát egyik oldalról egyértelműbb helyzetet teremtett, kimondva, hogy a határozat lehet normatív tartalmú, teljes egészében, általánosan kötelező aktus vagy pedig címzett, kizárólag a címzettre kötelező jogi aktus.405 Ez üdvözlendő, mivel a határozat definícióját jelentő alapító szerződési rendelkezésben formálisan is elismerést nyertek az ad-dig az intézményi jogalkotási gyakorlatban létező normatív jellegű határozatok.406

Másik oldalról viszont annyiban bonyolultabbá vált a kép, hogy elmosódik a különbség a rendelet és a normatív, címzett nélküli határozat között.407 Az elhatárolás talán abban ragad-ható meg, hogy a rendelet egyaránt kötelezi az intézményeket, a tagállamokat és a magánfe-leket, addig a normatív határozat elsősorban az intézményeket, a tagállamokat kötelezi, ke-vésbé a magánfeleket.

A határozat magában foglalja a korábbi I.,II. és III. pilléres határozatokat, felváltja a ko-rábbi II. pilléres közös álláspontot és együttes fellépést.

A határozatok tipikusan egyedi, a címzettekre minden elemében kötelező jogi aktusok.

Jellegükben kevésbé normatív, általános szabályalkotó aktusok, inkább igazgatási jellegű ak-tusok, melyek leginkább a belső jogban ismert közigazgatási határozatokhoz hasonlítanak, de a határozat lehet külön címzett nélküli, általános hatályú is.408

Természetesen a „határozat” („decision”) kifejezés speciális jelentést hordoz, mint a kö-telező uniós aktusok egyike és az EU jog egyik forrása. Tehát nem pusztán egy gondolkodá-si folyamat befejezéséről vagy egy probléma megoldásáról van szó a fogalom általános,

„döntés” jelentésében. Mint ahogyan a Bíróság is kifejtette, a határozat az illetékes szervtől

403 HL L 28., 2011.2.2., 17-31.

404 HL L 178., 2011.7.6., 1-72.

405 Fazekas 2011: 81.

406 Piris 2010: 94.

407 Ismert olyan álláspont, mely szerint célszerűbb lett volna meghagyni a rendeletet általános jellegű szabályok formájaként, és az egyedi döntésekre a határozatot. De Witte 2008: 95-96.

408 Blutman 2010: 235.

eredő aktus, melynek jogi hatásokat szánnak, ezen szerv belső eljárásának végső terméke-ként jelenik meg, melynek segítségével a szerv végső szabályozását végzi.409

A határozat rendeltetése, hogy a szövegében konkrétan megnevezett személy, vagy egyébként konkrétan meghatározható alanyi kör számára közvetlenül és pontosan megjelölt jogi helyzetet teremtsen, illetve pontos magatartást írjon elő.410

Lisszabont követően a határozat elfogadására irányuló jogalkotási-döntéshozatali eljárás alapján a határozat két alapvető típusa a „jogalkotási határozat” és „nem jogalkotási határo-zat”.

A „jogalkotási határozat” lehet „rendes jogalkotási határozat” vagy „különleges jogalko-tási határozat”, attól függően, hogy „rendes jogalkojogalko-tási eljárásban” vagy „különleges jogal-kotási eljárásban születnek.

A „nem jogalkotási határozat” lehet „felhatalmazáson alapuló határozat”, „végrehajtási határozat” vagy „egyéb nem jogalkotási határozat”. „Nem jogalkotási határozatra” példa a 2011/77/EU: Tanács végrehajtási határozata (2010. december 7.) az Írországnak nyújtandó uniós pénzügyi támogatásról.

A címzett alapján a határozat két fajtája alapvetően a „címzett” és a „címzett nélküli” ha-tározat. A határozatok általában címzettek, és tipikus címzettjeik a tagállamok, de a címzet-tek lehetnek az Unió intézményei, magánfelek is.

A címzett határozat abban különbözik a rendelettől, hogy nem absztrakt és általános ér-vényű, hanem konkrét. Míg a rendelet meghatározatlan számú alanyra lehet kihatással, a címzett határozat csak azokra nézve kötelező, akiket megjelöl. A címzett határozat tehát nem normatív aktus, hanem egyedi, közigazgatási aktus. A címzett határozatok általában adminisztratív természetűek, más uniós normákat hajtanak végre. Ha az Európai Bíróság egy rendelet elnevezéssel és formájában megjelenő aktusról megállapítja, hogy tartalmilag nem rendelet, akkor a jogi aktus határozatnak minősül.411 Mivel a határozattal szemben a címzetteknek, ill. a közvetlenül és személyében érintett magánfeleknek keresetindítási jog áll rendelkezésre az aktus megsemmisítése iránt az EUM-Szerződés 263. (ex 230.) cikke alap-ján, az Európai Unió Bírósága gyakran foglakozik a rendelet és a határozat, valamint a ren-delet és a jogilag nem kötelező aktusok közötti különbségtétellel.412

A határozat címzettje lehet egy vagy több tagállam, jogi személy, természetes személy. A határozat vonatkozhat akár egyetlen alanyra, címzettre, de szólhat több meghatározott alanyhoz is. Ez utóbbi esetben nem válik általános aktussá, hanem tulajdonképpen több szöveghűen elfogadott egyedi aktus összességeként értelmezhető. Amennyiben a határozat-nak több címzettje van, nem szükséges név szerint megjelölni őket, elég, ha egyediesíthetők azon a kategórián belül, melyhez tartoznak.413

Mindenesetre a határozat esetében is egy kötelező aktusról van szó, melyet az alany, aki-hez a határozatot intézték, köteles tiszteletben tartani. Mivel a határozat minden részét te-kintve kötelező, a címzettjének nincs mérlegelési lehetősége a végrehajtást illetően.

A címzett határozatok között szokás különbséget tenni aszerint, hogy annak címzettjei jogi vagy természetes személyek (például a Bizottság határozata a versenyszabályok valamely vállalkozás általi megsértéséről), illetve egy vagy több tagállam (például a Bizottság határoza-ta, melyben egy tagállamot állami támogatás felfüggesztésére kötelez). Az első esetben a ha-tározatok a belső közigazgatási aktusok tipikus sajátosságaival rendelkeznek, amennyiben az általános uniós szabályokat a konkrét esetre alkalmazzák, az egyének vonatkozásában

409 Lasok – Bridge 1991: 149., Kapteyn – van Themaat 1990: 198.

410 Garamvölgyi 2011: 3091.

411 Craig – de Búrca 2008: 86.

412 Jeney 2007: 822.

413 Ballarino 1990: 103.

vetlen hatásokat fejtenek ki, anélkül, hogy a tagállamok saját szabályozásuk által közremű-ködnének. A címzett határozatok másik csoportja azonban egy vagy több tagállamhoz szól és az egyének vonatkozásában csak közvetve teremtenek hatásokat, az állam eljárása útján, mely köteles a határozatban előírt magatartást követni.414

A címzett nélküli határozatok normatív tartalmúak, kötelezettségeket írnak elő az intéz-mények vagy a tagállamok számára.

Fazekas Judit szerint nincs közvetlen hatályuk és kötelező hatásuk a magánfelekre.415 Nézetem szerint, ha a normatív határozat rendelkezése világos, pontos és feltétlen, vertikális közvetlen hatállyal mindenképpen rendelkezhet.

Címzett nélküli, általános hatályú határozatokra a következő példák hozhatóak. A Kö-zösség gyakran alkalmazott címzett nélküli határozatot valamilyen új politika bevezetésére, mint a Socrates program;416 a Tanács határozata az állami támogatások olyan, a Szerződés-ben felsoroltakon túli fajtáiról, melyek a közös piaccal összeegyeztethetőek; általános eljá-rást bevezető határozatok, mint az 1999/468/EK Tanács határozat a komitológia eljárásról, az intézmények belső eljárási szabályzatai, ezek nem címzett aktusok, külső joghatás kiváltá-sát nem célozzák, de a kibockiváltá-sátó intézményt kötik; az Európai Közösség által kötött nem-zetközi szerződések a Tanács címzett nélküli, normatív tartalmú határozatával kerültek be-emelésre (kihirdetésre) a közösségi jogba; a Bizottság által kezdeményezett, a szociálpolitikai koordinációt szolgáló határozatok; az egyes szervekbe történő személyi kinevezéseket tar-talmazó határozatok; a Tanács határozata az európai külügyi szolgálat szervezetének és mű-ködésének megállapításáról [EU-Szerződés 27. cikk (3)]; a Tanács határozata a Bíróság és a Törvényszék bíráinak és főtanácsnokainak jelölt személyek alkalmasságáról véleményt nyil-vánító bizottság működési szabályairól (EUM-Szerződés 255. cikk);417 uniós programokra vonatkozó határozatok, szervezeti kérdéseket szabályozó határozatok.418

Határozat alkotására hatáskörrel rendelkezik az Európai Tanács, a Tanács, az Európai Parlament és a Tanács együtt, a Tanács az Európai Parlament közreműködésével, az Euró-pai Parlament a Tanács közreműködésével, a Bizottság és az EuróEuró-pai Központi Bank. Ez utóbbi határozata például a 2011/66/EU: az Európai Központi Bank határozata (2010.

november 25.) azon tagállamok nemzeti központi bankjai monetáris jövedelmének felosztá-sáról, amelyeknek pénzneme az euro (EKB/2010/23).419 Az uniós intézményi gyakorlat alapján ez a kör sem tekinthető zártnak, mivel találunk példákat a Bíróság vagy a Törvény-szék határozatára is.420

Az irányelvhez hasonlóan a határozat meghatározásában sem szerepel, hogy „közvetle-nül hatályos”. Az Európai Bíróság a Grad ügyben421 az „effet utile” elvéből levezetve rámu-tatott arra, a határozat közvetlenül hatályos lehet, feltéve, hogy annak kritériumai teljesülnek.

A határozatok kötelező jellegével összeegyeztethetetlen lenne az, ha elvileg kizárnák annak a lehetőségét, hogy az érintett személyek a határozatok által rájuk háruló kötelezettségekre vatkozzanak. A határozat esetében azonban csak annak a címzettjével szemben lehet rá hi-vatkozni.422 A határozatok közvetlen hatálya kérdésében a Bíróság feltételrendszert

414 Ballarino 1990: 103.

415 Fazekas 2011: 81.

416 Craig – de Búrca 2008: 86.

417 Várnay – Papp 2010: 208.

418 Fazekas 2011: 81.

419 HL L 35., 2011.2.9. 17-25.

420 A Bíróság határozata (2011. szeptember 13.) az eljárási iratoknak az e-curia alkalmazáson keresztül történő be-nyújtásáról és kézbesítéséről, HL C 289., 2011.10.1. 7-8.; a Törvényszék határozata (2011. szeptember 14.) az eljárá-si iratoknak az e-curia alkalmazáson keresztül történő benyújtásáról és kézbesítéséről, HL C 289., 2011.10.1. 9-10.

421 9/70 Franz Grad v Finanzamt Traustein [1970] EBHT 825.

422 Steiner 1990: 35., Kecskés 1994a: 380.

zott ki. A határozat tagállamhoz címzett rendelkezésére magánfelek hivatkozhatnak a tagál-lammal szemben, ha a címzettre feltétlen, elegendően precíz és világos kötelezettséget ír elő.

Ha a határozat adott rendelkezését meghatározott időn belül át kell ültetni, magánfél csak akkor hivatkozhat rá a címzett tagállammal szemben, ha a határidő eltelt és a tagállam nem vagy nem megfelelően implementálta a rendelkezést. A határozat rendelkezése attól még közvetlenül hatályos, ha a címzettnek derogációt enged a világos és precíz rendelkezéstől, különösen, ha derogáció lehetősége bíróság által felülvizsgálható.423 Ha a kötelezettség a címzettre vonatkozik és egészében kötelező, arra a határozat címzettje mindenképpen hivat-kozhat egy bírósági eljárásban. Ha a határozat mást is érint, mint a címzettjei, a határozattal közvetlenül érintett személyek is hivatkozhatnak a határozat közvetlen hatályára.424 A felté-telek teljesülése esetén a címzettől függően érvényesül a határozatok közvetlen hatálya verti-kális vagy horizontális viszonyokban.

A határozatokkal kapcsolatban felmerülnek viszont terminológiai zavarok is. Az idők fo-lyamán a határozatnak különböző hatású kategóriái alakultak ki.425

Itt említhetők a „végrehajtó határozatok” („executive decisions”), melyek az Unió külső kapcsolataiban használatosak, akár szorosan az alapító szerződések keretein belül, akár peri-férikusan érintve azokat. Az előbbiek (például kereskedelmi megállapodások) az államokra és egyénekre vonatkozó jogokat és kötelezettségeket teremtenek, míg az utóbbiak nem (pél-dául diplomáciai kezdeményezések a közel-keleti probléma megoldására). Ezek nem azono-sak az úgynevezett „nem jogalkotási aktusok” egyik megjelenési formájával, az EUM-Szerződés 291. cikke szerinti végrehajtási határozatokkal.

Az „adminisztratív határozatok” („administrative decisions”) az Európai Unió belső aktusait tartalmazzák, mint a kinevezések, előléptetések, elbocsátások a hivatalnokok esetén, vagy a funkciók szétosztása az uniós bürokrácián belül. Ide tartoznak az uniós határozatok a döm-ping, állami támogatások, alapokból történő juttatások terén, bizonyos politikák végrehajtása során.

A „kvázi bírói határozatok” („quasi-judicial decisions”) tartalmazzák a Bizottság határozatait a tagállamok, illetve a vállalatok verseny során tanúsított magatartásának ellenőrzése terén.

A „határozatokkal” kapcsolatos bizonytalanságot az is fokozza, hogy egy részük kötele-ző, másik részük viszont nem. A jogilag kötelező határozatok az EUM-Szerződés 288. (ex 249.) cikke által megszabott jogi keretek között készülnek. Olyan formális aktusok, melyek az eljárási követelményeknek megfelelnek, jogokat és kötelezettségeket teremtenek az in-tézmények, a tagállamok vagy a magánfelek számára, kiterjed rájuk az Európai Bíróság kont-rollja.

Sajátos, atipikus határozat az EUM-Szerződés 311. cikkén alapuló, az Unió saját forrásai-nak rendszeréről szóló határozat, amelyet a Tanács fogad el egyhangúlag, különleges jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlamenttel történt konzultációt követően. A határozat csak azt követően lép hatályba, hogy a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfele-lően azt jóváhagyták. Ennek a határozatnak a megalkotásában ötvöződik a szupranacionális és a kormányközi döntéshozatal, tehát az uniós intézményi jogalkotás keretei között indul, majd a nemzetközi szerződéskötési eljárásra emlékeztető fázisban végződik.

A nem kötelező határozatok nem képezik az uniós intézmények formális aktusait, nem felelnek meg szorosan az alapító szerződések formális előírásainak és nem tárgyai a bírósági kontrollnak. Az Unió politikai keretei között születnek, ebből következően nem alapoznak

423 C-156/91 Hansa Fleisch Ernst Mundt Gmbh & Co. KG v Landrat des Kreises Schleswig-Flensburg [1992]

EBHT I-5567.

424 Weatherill – Beaumont 1993: 306., idézi Gombos 2011: 62.

425 Lasok – Bridge 1991: 151.

meg jogokat és kötelezettségeket az intézmények, a tagállamok vagy az egyének vonatkozá-sában.