a sporttudományon belül
Kinesztetikus 5 differenciáló 6 képességen azt a koordinációs tulajdonságot értjük, amellyel a saját mozgásnál végzett izommegfeszítés és ellazulás mértékének változtatásával
10.4. Technikai képzés-készségfejlesztés
10.4.4. A technikai képzés módszerei
10.4.4.1. A technikai képzés néhány általános szempontja
• Az lenne a kívánatos, hogy már kezdetben az optimális technika elsajátítására ke-rüljön sor, mert a – biomechanikailag – hibás végrehajtás későbbi javítása sokszor megoldhatatlan feladatnak bizonyul. Ennek a törekvésnek a valóra válása azonban a legritkább esetben következik be. Tehát arra célszerű törekedni, hogy a pillanatnyi (értelmi, kondicionális stb.) körülményeknek legmegfelelőbb, de tovább fejleszthető mozgások megtanítására kerüljön sor. Ugyanakkor azonban azzal is számolni szük-séges, hogy ez a törekvés sok ok miatt szinte csak kivételes esetekben valósul meg.
Ezért fel kell készülni a hibajavításra is.
12 Különleges
13Az előkészítő gyakorlatok segítik az egészséges fejlődést és a működési képességek (színvonalának) növeke-dését (Báthori, 1985).
14A rávezető gyakorlatok a tanulandó mozgások leegyszerűsített, többnyire a vezető műveletekre, a tanulás elő-segítése érdekében leszűkített formái.
• Ha a mozgásoktatásról esik szó, mindig felmerül a kérdés: a technikai képzés vagy az ehhez szükséges képességfejlesztés legyen-e az elsődleges? A gyakorlatban – né-hány extrém12 esetet kivéve – az ismeretátadás és -feldolgozás képviselői a két fel-adatot párhuzamosan oldják meg. Többségében olyan technikát tanítanak, amelyhez a képességek rendelkezésre állnak, s eközben megkezdik az optimális technika végrehajtásához szükséges képességek fejlesztését. Arra azonban számítani kell, hogy a sok szakkönyv, tanulmány által sugallt azon várakozás, hogy az adott tech-nikai elemhez szükséges kondicionális képességek a képzés megkezdését megelőző 1-2 edzésen végzett előkészítő gyakorlattal13 kellő színvonalra fejleszthetők, nem következik be.
A képességfejlődés ugyanis öröklötten időhöz kötött alkalmazkodási folyamat, amelynek lebonyolódásához legalább 4-6 hét szükséges (Neumann, 1991). Ugyan-akkor nem tagadható ezen előkészítő gyakorlatok sokoldalú koordinációt javító hatása.
• Vitatott kérdés az is, hogy egy mozgás megtanulásához először milyen – látási vagy szóbeli – információra van szükség.
Mivel az emberek többsége ún. vizuális típus (a látott dolgokat jegyzi meg könnyeb-ben), valószínű, hogy a mozgás bemutatásának kitüntetett szerepe lehet, de természete-sen nem nélkülözhető a szóbeli és a kinesztézisre alapozott informálás sem. Az látszik célszerűnek, hogy a szóbeli ismeretnyújtással együtt vagy azt követően minél előbb a bemutatásra is, és a mozgás kipróbálására (kinesztézisre) is sor kerüljön.
10.4.4.2. Az ismeretnyújtás módszerei A mozgásoktatás előkészítése
• Képességfejlesztés, illetve a meglévő képességszinthez igazodás.
• Koordinációs és előkészítő gyakorlatok végeztetése.
E gyakorlatok „klasszikus” vezetési módja Báthori (1985) szerint a gyakorlat:
– ismertetése, elmondása, – bemutatása,
– egyszeri végrehajtása,
– a végrehajtás hibáinak javítása, – a többszöri, folyamatos végrehajtása.
• Rávezető gyakorlatok14 alkalmazása.
• Ismert mozgással egy új mozgás előkészítése.
Például ha a talajon már ismeri a billenés mozgáselemet a sportoló, akkor ennek nyújtón, majd gyűrűn történő megtanítása könnyebbé válik.
• A mozgástanulást előkészítő játékok alkalmazása.
10.4.4.3. A technika oktatásának módszerei a) A magyarázat
A magyarázat a szóbeli ismeretnyújtás azon eszköze, amellyel fel lehet kelteni a mozgás iránti érdeklődést, elemezni lehet az elmozdulás okait, törvényszerűségeit, rá lehet mutatni az elemek kapcsolataira, szerkezetére, és alkalmazási lehetőségeire.
Ennek megfelelően változhat a magyarázat típusa.
A magyarázattal szembeni követelmények:
• A magyarázat legyen érthető.
A használt szaknyelv feleljen meg a tanítványok életkorának, előképzettségének.
Használjon hasonlatokat, példákat.
• Legyen rövid.
Ha az új mozgás iránti érdeklődés felkeltése hatékony volt, akkor különösen, de egyébként is arra lehet számítani, hogy a tanítványok mozogni kívánnak. Türelmet-lenül várják, hogy erre sor kerüljön. Nem fognak figyelni a hosszú magyarázgatásra.
• A magyarázat emelje ki a mozgás célját.
Mutasson rá, hogy az új mozgáselem hogyan javítja a tanítványok eredményességét, mikor, hogyan lehet felhasználni.
b) A bemutatás
A bemutatás a vizuális ismeretnyújtás azon módszere, amikor a szemléltetés a tanítványok megfigyelőképességét veszi igénybe a mozgástanuláshoz.
A bemutatás formái:
• közvetlen, amikor az edző vagy egy általa felkért sportoló, és
• közvetett, ha valamely más eszköz (kép, képsorozat, film, videó, számítógép stb.) igénybevételével történik a szemléltetés.
A bemutatással kapcsolatos követelmények:
• Feleljen meg a tanítványok előképzettségének, életkorának, gondolatvilágának.
• Lehetőleg hibátlan legyen.
• Tükrözze a mozgás ritmusát, sebességét.
• Emelje ki a vezető műveletet.
• A megfigyeléshez szükséges (kb. 5–10 m) távolságról történjen.
• A mozgásnak megfelelő síkban (szemből, oldalnézetből) valósuljon meg.
c) A gyakorlás
A gyakorlás célja a teljesítőképes mozgástudás kialakítása.
Teljesítőképes tudásról akkor beszélünk, ha a tanult mozgás legfontosabb összetevőinek végrehajtása már automatikussá vált, és ez az előzőnél magasabb színvonalú teljesítmé-nyekben nyilvánul meg, illetve abban, hogy a mozgás végrehajtásán túl a tanítvány már más dolgokra is képes mozgás közben figyelni.
A gyakorlás követelményei
A gyakorlás alkalmával a tanítványok:
• rendelkezzenek helyes mozgáselképzeléssel,
• ismerjék a gyakorlás célját,
• kapjanak – egyidejűleg csak egy – megfigyelési szempontot, s a végrehajtás értéke-lése kizárólag ennek alapján történjen,
• tudják, mikor sikeres, mikor sikertelen a mozgásvégrehajtás,
• csak addig végezzék a gyakorlást, míg a mozgáshibák jórészt elkerülhetők.
A gyakorlás kezdetben eredményesebb lesz a több alkalommal rövidebb ideig tartó tanulás esetén, mint a kevesebb alkalommal hosszabb ideig tartó gyakorlásnál (Knapp, 1968).
Az egész- és résztanulás
• A globális (egész) tanítás az a mozgásoktatási módszer, amikor a megtanulandó mozgást teljes egészében – valamennyi térbeli, időbeli, dinamikai összetevő egysé-gében – hajtja végre a tanítvány.
A globális eljárás felhasználását az alábbiak indokolják.
A mozgás mindig sajátosan egész.
Az egész mozgás végrehajtásának eredménye már önmagában véve is motivációs (késztető) erőt képvisel.
Ennél az eljárásnál érvényesül a mozgásritmus érzékelése, ami nagyban elősegíti a tanulást.
Végül vannak olyan testgyakorlatok, amelyek részekre bontása túlzottan mesterkéltté teszi a cselekvést. Például futás stb.
Gyermekkorban, kb. 12-13 éves korig, számítani lehet arra, hogy a teljes mozgás bemutatását követő utánzásra történő felhívásra bekövetkezik az egy csapásra tanulás. Azaz a gyermekek pontosan utánozzák a látott mozgást.
• A parciális (rész) tanítás az a mozgásoktatási eljárás, amelynek folyamán az egész mozgás egy-egy elemének tanítása folyik, majd a részek összekapcsolásából alakul ki a teljes mozgás.
Hátrányai: a részek megtanulása nem jelenti a teljes mozgás ismeretét, bekövetkezhet az elkülönült beidegzés, amely akadályozza a részek összekapcsolását.
Előnyei:
– megkönnyíti a mozgás elsajátítását,
– elősegíti az összetettebb mozgások koordinációját nem zavaró részek (például sportjátékoknál labdavezetés és dobásfajták) tanítását, gyakorlását.
• Az egész-, rész-, egésztanítás az a mozgásoktatási módszer, amelynek folyamán először a globális eljárással történik a mozgásvégrehajtás, majd a leglényegesebb részt (legtöbbször a vezető műveletet) külön gyakoroltatják, és azután visszahelyezik a teljes mozgásba. Ezt az eljárást abban a reményben használják, hogy így a vezető művelet megtanulása pontosabbá válik.
Knapp (1968) az egész- és résztanulásról összefoglalóan azt írja, hogy kezdetben célszerű az egész tanulás módszerét alkalmazni, ugyanakkor nyitva kell hagyni a lehetőséget a parciális eljárás alkalmazására is.
A célszerű gyakorlás akadályai
• a szükséges kondicionális képességek hiánya,
• a helytelen mozgáselképzelés,
• a rossz beidegzés,
• a biomechanikai törvények figyelmen kívül hagyása.
A mozgáshibák okai jórészt megegyeznek a célszerű gyakorlást akadályozó, fenti tényezőkkel.
10.4.4.4. A technika alkalmazásának oktatása
a) Az új elem vagy a korábbi elem új módon történő végrehajtása, már ismert mozgás-hoz történő kapcsolása.
b) Az alkalmazási módok gyakoroltatása.
c) Az új mozgásmód, elem alkalmazása:
• könnyített feltételek között,
• normál feltételek mellett,
• nehezített feltételekkel,
• ellenfél nélkül,
• passzív ellenféllel,
• beavatkozó ellenféllel,
• versenyszerű edzésen, edzőmérkőzésen,
• versenyen, mérkőzésen.
10.4.4.5. A hibajavítás főbb módszerei a) A hiba okának megszüntetése.
b) A helyes mozgás ismételt elmagyarázása, bemutatása.
c) A mozgás egyszerűsítése, könnyítése.
d) Az önbizalom felkeltése: „Te képes vagy …”
e) A motiváció (késztetés) felerősítése.
f) A figyelem elterelése a hiba okáról.
g) Kényszerítő helyzet alkalmazása.
h) Az utánzás előtérbe helyezése.
i) A helyes és helytelen szembeállítása.
j) A saját hibás mozgás felvételének elemzése.
k) Fárasztással a felesleges izomfeszülések mérséklése, kiküszöbölése.
A mozgástanulás fejlődése
A mozgástechnikai ismeretek elsajátítása, készséggé válása nem lineárisan15 fejlődik, hanem platók16 váltakoznak különböző tanulási tempójú szakaszokkal (Tschiene, 1976).
Ezeket a változásokat:
• az információs túlterhelés következményeként jelentkező szenzomotoros regresszió,17
• vagya nagy összterhelésű kondicionális képzés „eredményeként” bekövetkező motoros fáradási visszaesés váltja ki.
15 Egyenes vonal mellett, egyenletesen
16 Változási görbe vízszintes szakasza (stagnálás), megrekedés
17 Visszaesés
100. ábra
A technikai képzés és kondicionális képességfejlesztés váltogatása
a mozgástanulási iram függvényében (Tschiene, 1976; Weineck, 1988 és Schnabel, 1994)
A technikai képzésbeli haladást más tényezők is akadályozhatják. Ha elfogadjuk azt, hogy a mozgást
• kinematikai (tér- és időbeli),
• dinamikai (erőkifejtésbeli) és
• információs (pszichomotoros) struktúrák18 egymáshoz kapcsolt rendszere képezi, s ha ebben a készségfejlesztéssel és kondicionális képzéssel változást okozunk, akkor ez időlegesen a technikai képzés stagnálásával is járhat. Ennek okai a hibás mozgáselképzelésben vagy a motiváció leépülésében vagy a kondi cionális képessé-gek hiányában találhatók meg.
Attól függően, hogy az ellenőrzés mely okot találta a tanulási plató kiváltó okának, aszerint szükséges a képzés tartalmán változtatni (100. ábra). Ha egy nagyobb összterhelésű technikai
18 Szerkezetek
képzés nyomán a gyors tanulás lelassul, akkor kb. 3-4 héten át (2–3. szakasz) célszerű először speciális, majd specifikus kondicionális és utána ismét (4. szakasz) nagyobb összterhelésű technikai képzést tartalmazó felkészülést alkalmazni.
Érdemes átgondolni, hogy ezek az ajánlások mennyiben esnek egybe az 1.5.2. fejezet-ben említett „késleltetett edzéshatás” elvével, és milyen módon kapcsolhatók össze.