A sportbeli adottságok öröklődése

In document Edzéstudomány (Pldal 99-111)

a sporttudományon belül

8.9. A sporttehetséget meghatározó tényezők

8.9.1.2. A sportbeli adottságok öröklődése

A sportbeli adottságokat meghatározó jellemzők öröklődési mértékének kimutatásához a kö-vetkező eljárásokat alkalmazták.

8.9.1.2.1. Családfakutatások

A motoros öröklés hatásait állatoknál (például lovaknál) 20 generációra visszamenően is vizsgálták. A sportoló embernél azonban az ilyen vizsgálatokhoz még kevés idő telt el a nyo-mon követéshez. Legfeljebb 2-3 generáció (nemzedék) vizsgálható.

Ennek oka az, hogy a versenysport ebből a szempontból nézve még túl „fiatal” társa-dalmi jelenség.

Ennek ellenére a kutatók már jelezték kiváló sportolók magas színvonalú sportbeli adottságainak utódaiknál is felismerhető jelentkezését.

Az eddigi vizsgálatok eredményei azt igazolták, hogy a kiemelkedő sportteljesítményt nyújtó szülők utódainak átlagosan 50%-a vált ugyancsak kiváló sportolóvá. Emellett még azt tapasztalták, hogy az utódok nem mindig abban a sportágban (versenyszámban) nyújtottak magas színvonalú sportteljesítményt, mint elődeik, hanem igen sok esetben más sportágban jelentkeztek az eredmények. Megállapítható, hogy a családfakutatások még csak részered-ményeket hoztak a sportbeli adottságok örökölhetőségére vonatkozóan. Ahhoz, hogy ezzel az eljárással teljesebb kép alakulhasson ki, még további generációk vizsgálati lehetőségére szükséges várnunk. Ám valószínű, hogy itt is számítani lehet a „visszatérés az átlaghoz”

törvény érvényesülésére.

8.9.1.2.2. Ismert tényezők és a mozgástulajdonságok kapcsolata

Abból a feltételezésből indultak ki, hogy néhány tényező öröklődési hányadosai bizonyítottan nagymértékűek. Ilyen – többek közt – a vércsoport is. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a vércsoport és a sportbeli adottságokat jellemző értékek közti összefüggés mértékével feltárhatók az ember mozgástulajdonságainak öröklődési viszonyai. Más szóval azt tételezték fel, hogy ha egy meghatározott vércsoport és egy meghatározott mozgástulajdonság közt szoros a kapcsolat, akkor ez a mozgástulajdonság nyilvánvalóan erősen függ az örökléstől.

Megállapították, hogy a „0” vércsoportba tartozók közt statisztikailag jobb fizikai teljesítő-képességgel rendelkezők találhatók, mint a többi vércsoportbelieknél. Ez azt jelenti, hogy arra számíthatunk, hogy az állóképességi sportágakba, versenyszámokba a „0” vércsoport-beliek közül nagyobb arányban érdemes kiszűrnünk a fiatalokat, mint a többi vércsoportba tartozók közül.

8.9.1.2.3. A heterózis-effektus

Nold (1958) felvetette, hogy a Shull által 1914-ben heterózis-elméletnek nevezett jelen-ség hogyan érvényesülhet. Ez azt jelenti, hogy az eltérő biológiai adottságokkal rendelkező szülők gyermekei például magasabbak a többieknél. A magasabb termet versenysportbeli jelentőségét pedig már igen sok kutató felismerte. Grimm (1966) az eltérő biológiai adottsá-gokat a szülők születési helyének távolságával jellemezve a heterózis-effektust megerősítette.

Ennek alapján feltételezhető, hogy a biológiailag eltérő genetikai adottságú szülők utódai

38 Termelőképesség

fenotípusát (megjelenési típusát), növekedését, fejlődését, produktivitását38, a környezeti hatásokkal szembeni ellenálló-képességét – s ezen belül sportteljesítményét is – kedvező befolyás éri. A heterózis-effektus kiválasztásban való felhasználási lehetőségeinek kimunká-lása még nem tart ott, hogy az edzésgyakorlat kezébe jól használható módszereket adhasson.

Mégis meg kell említeni, mert az érdeklődés felkeltésével hozzájárulhat további kiválasztási mutatók feltárásához.

8.9.1.2.4. A testalkati jellemzők öröklődése

A hosszúsági jellegeknél a 3. táblázatban felsorolt öröklődési hányadosokat talál-ták. Ezek ikervizsgálatokra alapozott elemzése azt eredményezte, hogy Tanner (1953) Dahlberg (1926) és Holzinger (1929) eredményeit áttekintve már több mint 40 évvel ez-előtt belátta, hogy a testmagasságot 90%-ban a genetikai kód határozza meg. E mellett foglalt állást Wolansky (1970) is. A további hosszúsági jellegek és a szülők-gyermekek, továbbá testvérek, családtagok körében végzett vizsgálatok ugyan alacsonyabb öröklődési hányado-sokat eredményeztek, de ezek többsége is több mint 50%-os genetikai determinációt39 jelzett.

Bouchard (1977) 33 öröklődési együttható középértéke alapján átlagosan 80%-os öröklöttséget állapított meg. Ezért az olyan sportágakra és versenyszámokra történő kivá-lasztásnál, ahol a testmagasságnak és a hosszúsági jellegeknek meghatározó szerepük van a teljesítményben, a testalkati jegyeket egyik alapvető indikátorként (mutatóként) szükséges kezelni. Számítani lehet arra, hogy a prognosztizálás folyamán stabil mutatóként kezelhetők.

Azon, hogy egy kiválasztási mutató (például a testmagasság) stabil40, azt értjük, hogy a gyermek-, serdülő- és ifjúsági (összefoglalóan: juvenilis) korban mért érték milyen szorosan és mekkora statisztikai valószínűség mellett függ össze ugyanezen mutató érett, felnőttkorban mért értékével. A kerületi jellegek (4. áblázat) ikervizsgálatai 61,6–90,7%-os öröklési há-nyadost mutattak. E mutatók öröklés által történt meghatározottsága megközelíti a hosszúsági jellegekét. A szélességi jellegek öröklődési együtthatóit az 5. táblázatban foglaltuk össze.

Ezek és Osborne–De George (1959) és Schneider (1969) munkái alapján elfogadhatjuk, hogy a szélességi jellegek kevésbé függnek a genetikai információktól, mint a hosszúsági jegyek. Bouchard (1977) 31 koefficiens41 összevetése alapján 60%-os átlagos öröklődési hányadosa is ezt a tényt erősíti meg.

A testtömeg öröklődési hányadosai 74,2–88,0% közöttiek (6. táblázat). Ugyanezen a táblázaton található a testzsír öröklődési együtthatója is. Tudjuk, hogy a test zsírtartalmát az energiabevitel (táplálkozás) és az energiafelhasználás jelentősen meghatározza. Az ener-giafelhasználásnak négy alapvető komponense a következő: a) alapanyagcsere, b) hőszabá-lyozás, c) a táplálkozás által kiváltott hőtermelés és d) a munkavégzés energiaszükséglete.

Ennek ellenére a testzsírnál is felmerül az öröklés hatása. Garn (1955) kimutatta, hogy az egyén relatív (viszonylagos) zsírmegoszlása jelentős testsúlycsökkenés után is változat-lan. Azaz ilyen esetekben is egy meghatározott testtájékon marad vastagabb a zsírszövet.

Ez genetikai hatásra utal. Savard és mtsai. (1983) 114 családban szülő-gyermek és testvérek közt 6 bőrredő mérésére támaszkodva 30-50%-os öröklődési hányadost állapítottak meg.

Bouchard–Lortie (1984) utalást találtak arra, hogy genetikai hatás figyelhető meg a zsír-sejtek méretét tekintve is.

39 Meghatározottságot

40 Állandó, tartós

41 Együttható

Hosszúsági jellegek

Lábhossz Ikrek 86,1 Zaciorszkij– Szergijenko (1975)

Szülő-gyermek 53,0 Bouchard (1977)

Ülőmagasság Ikrek 87,6 Zaciorszkij– Szergijenko (1975)

Testvérek 42,0 Bouchard (1977)

Lábszárhossz Ikrek 77,2 Zaciorszkij–Szergijenko (1975)

Sípcsont Családtagok 80,0 Ikoma–Muratani (1976)

Karhossz Ikrek 57,4 Zaciorszkij–Szergijenko (1975)

Testvérek 47,0 Bouchard (1977)

Relatív ülőmagasság Ikrek 67,0 Clark (1956)

3. táblázat

A testalkati jellemzők öröklődési hányadosai (Harsányi, 1990b)

4. táblázat

A testalkati jellemzők öröklődési hányadosai (Harsányi, 1990b) Kerületi jellegek

Jellemzők Vizsgált minta

fajtája Öröklődési

hányados (%) Szerző

Felkarkerület Ikrek 90,7 Zaciorszkij–Szergijenko (1977)

Mellkaskerület Ikrek 90,7 Zaciorszkij–Szergijenko (1977)

Csípőkerület Ikrek 82,7 Zaciorszkij–Szergijenko (1977)

Combkerület Ikrek 62,6 Pirnay–Crielaard (1983)

Lábszárkerület Ikrek 73,2 Zaciorszkij–Szergijenko (1977)

A szomatotípus (testfelépítés) öröklődési hányadosait is a 6. táblázat tartalmazza. Egy vizs-gálat 538 házaspár 926 fő fiú és 745 fő leánygyermekének testfelépítését tanulmányozta.

A testtömeg/testmagasság (g/cm) index alapján osztályozta a szülőket és gyermekeiket.

Azt találta, hogy heterozigóta42 szülőktől kivételesen változatos tulajdonságú utódok szü-letnek. Bouchard és mtsai. (1980) 208 fő 10 éves ikerpárnál a „Heath–Carter”43 módszer alapján 42-50%-os öröklődési hányadost állapítottak meg. Bouchard–Lortie (1984) arra a következtetésre jutott, hogy a szomatotípus genetikai determinációja lényegesen alacso-nyabb mértékű, mint az egyes külön-külön testalkati jegyeké. Stepnicka (1977) ennek ellenére a Heath–Carter-féle rendszeren belül el tudta különíteni a teljesen teljesítőképtelen és a legjobban teljesítőképesek kategóriáit.

42 Eltérő tulajdonságú szülőktől származó

43 Testalkat tipizálási rendszer

Az öröklés testalkati tényezőkre gyakorolt hatása az alábbiakban foglalható össze.

A genetikai hatások lényegesen jelentősebbek a testmagasságnál, a hosszúsági jellegeknél, mint az egyéb testméreteknél. Ennek ellenére az az elfogadható álláspont, hogy a szélességi jegyek, a testtömeg, testzsír, testfelépítés sem mentes a genetikai kód hatásai alól. Ahhoz azonban, hogy az öröklődési hányadosokra támaszkodva a prognózisnál stabilitásvizsgála-tokat legyen érdemes végezni, elsősorban a testmagasság jöhet számításba.

8.9.1.2.5. A fiziológiai jellemzők öröklődése

A fiziológiai44 jellemzőket a 7. táblázatban foglaltuk össze. Valamennyi ikervizsgálatokra támaszkodott. Az izomrost-összetétel 93,0-99,0%-ban a genetikai információnak tudható be.

Jellemzők Vizsgált minta fajtája Öröklődési

hányados (%) Szerző

Testzsír Ikrek 55,6 Pirnay–Crielaard (1975)

Testfelépítés (szomatotípus)

Ikrek 70,0 Stepnicka (1975)

Szülő-gyermek 75,0 Parnell (1958) Ikrek (Ponderális I) 53,0 Bouchard (1977) Szülő–gyermek

(Ektomorfia) 35,0-50,0 Bouchard (1977) Ikrek (Mezomorfia) 50,0 Bouchard (1977) Ikrek (Endomorfia) 42,0 Bouchard (1977) Megjegyzés: – ponderális index = testmagasság/testtömeg 1/3

– szomatotípus = testalkattípus 6. táblázat

A testalkati jellemzők öröklődési hányadosai (Harsányi, 1990b)

44 Élettani

mellkas-szélesség Ikrek 33,0 Clark (1956)

5. táblázat

A testalkati jellemzők öröklődési hányadosai (Harsányi, 1990b)

Jellemzők Vizsgált

minta fajtája Öröklődési

hányados (%) Szerző

Izomrost-összetétel Ikrek 99,0 Klissouras (1980)

Ikrek 93,0 Komi és mtsai. (1977)

O2-fogyasztás Ikrek 76,4-73,0 Zaciorszkij–Szergijenko (1977)

Ikrek 89,4 Volkov (1981)

Oxigénpulzus Ikrek 55,8 Zaciorszkij–Szergijenko (1975)

VO2-max

kapacitás Ikrek 82,0 Klissouras (1980)

teljesítmény Ikrek 91,7 Pirnay–Crielaard (1983)

PWC

130 ml/min/kg. Ikrek 25,0 Pirnay–Crielaard (1983)

170 ml/min/kg. Ikrek 63,6

Pulzus

Teljesítmény Ikrek 48,1

Zaciorszkij–Szergijenko (1977)

növekedés Ikrek 34,1

sorrendjében Ikrek 35,7

Pihenten Ikrek 62,7 Volkov (1981)

terhelés után Ikrek 58,8

Helyreállítás Ikrek 59,1

Szopa–Cempla (1984)

terhelés alatt Ikrek 0,8

terhelés után Ikrek 18,0

terhelés előtt Ikrek 65,0

VO2-max

min/kg/LBM Ikrek 49,0 Szopa–Cempla (1984)

min/kg Ikrek 47,0

7. táblázat

Az élettani jellemzők öröklődési hányadosai

45 Maximális oxigénfelvétel

Az O2-fogyasztás 73,0–89,4%-ban, az oxigénpulzus 55,8%-ban, a VO2 max45 41,0–93,5%-ban, az anaerob-kapacitás és -teljesítmény 82,0–91,7% -41,0–93,5%-ban, a PWC130,170 25,0–63,6%-ban, a pulzus a pihenőtől és a terhelés mértékétől függően 18,0–65,0%-ban az örökléstől függ.

Engström–Fischbein (1977) ikrek vitálkapacitását vizsgálva 30–70% közti öröklődési hányadost állapított meg. Bouchard–Lortie (1984) a tüdő méreténél, térfogatánál, a légzés-funkciónál és az áramlási viszonyoknál is észlelt genetikai hatást.

Az eddigi kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a sportteljesítményt meghatározó fiziológiai jellemzők kevés kivételtől eltekintve nagyobb mértékben függnek az öröklődés ha-tásától, mint a környezeti hatásoktól. Éppen ezért mindazon mutatók stabilitásvizsgálata szük-séges lehet a kiválasztáshoz, amelyeknél az öröklődési hányados a 70%-ot eléri vagy túllépi.

8.9.1.2.6. A kondicionális képességek öröklődése

A kondicionális képességek öröklődési hányadosaira vonatkozó vizsgálatok eredményeit a 8–9. táblázatban mutatjuk be. Ezek szerint a gyorsaság 65,3–97,0%-ban, az erő 37,1–

99,0%-ban, az állóképesség 66–99%-ban és a hajlékonyság 70,0–90,6%-ban az örökléstől függ.

8.9.1.2.7. A mozgástanulási sebesség öröklődése

Az erre vonatkozó vizsgálatokat ikreken végezték el. A tanulási kísérletek, a sikertelen kísér-letek és a sikeres–sikertelen kísérkísér-letek számát rögzítette Szergijenko–Korenevics (1983) 9 tesztben. Eredményeiket a 10. táblázatban foglaltuk össze. Ezekre támaszkodva az alábbi következtetésekre jutottak.

8. táblázat

A kondicionális képességek öröklődési hányadosai

Képesség Jellemzők Vizsgált minta

fajtái Öröklődési hányados Szerző

Gyorsaság

Egyszerű reakcióidő Ikrek 84,2 Volkov (1981) Összetett reakcióidő Ikrek 80,7 Volkov (1981)

Reakcióidő Ikrek 86,0 Klissouras (1980)

Reflexidő Ikrek 97,0 Klissouras (1980)

Mozdulatgyorsaság Ikrek 65,3–72,6 Zaciorszkij–Szergijenko (1977)

Erő

Húsz izomcsop.

összegzett max. ereje Ikrek 37,1 Zaciorszkij–

Szergijenko (1977) Maximális izomerő Ikrek 99,00 Klissouras (1980) Kéz szorítóereje Ikrek 75,0 Pirnay– Crielaard (1983) Kéz szorítóereje Ikrek 59,2–61,4 Volkov (1981)

Hátizmok ereje Ikrek 64,3 Volkov (1981)

Relatív izomerő Ikrek 64,3 Zaciorszkij–

Szergijenko (1977) Állóképesség Állóképességi futás Ikrek 93,0 Weiss (1979) Hajlékonyság Csípőízület

Az anaerob és aerob állóképesség öröklődési hányadosai (Volkov-Filin, 1983)

Jellemzők Vizsgált

minta fajtái Öröklődési

hányados (%) Szerző Anaerob állóképesség

Ikrek 70–75 Gedda és mtsai. (1967)

Ikrek 91,0 Swarc (1970,1971)

Ikrek 81,0 Klissouras (1971)

Ikrek 99,0 Komi és mtsai. (1973) Aerob állóképesség

Ikrek 79,0 Swarc-Krimov (1970)

Ikrek 93,0 Klissouras (1971)

Ikrek 66,00 Gedda (1972)

Ikrek 79,0 Swarc (1973)

10. táblázat

A mozgástanulás sebességének öröklődési együtthatói

Mozgástanulási teszt Értékelési módszer Öröklődési hányados (%)

I. 1.Tanulás végi kísérletek 37,4

2. Sikertelen kísérletek 68,2

3. Sikeres és sikertelen kísérletek 81,3

II. 1. 73,0

A mozgások megtanulásának sebességét az öröklés nagyobb mértékben határozza meg, mint a környezeti tényezők. Az egyszerűbb mozgások tanulási sebességének örökletes befolyása magasabb színvonalú, mint az összetett, bonyolult mozgásoké.

Ezért azt tanácsolják, hogy a mozgástanulási sebességet kiválasztási indikátorként46 célszerű alkalmazni.

8.9.1.2.8. Szülők és gyermekeik mozgástulajdonságai életkor szerint változó öröklődése

A kéz erejének, mozgásgyorsaságának, az optikai47, akusztikai48 és taktilis49 ingereknél jelentkező reakcióidő, az egyensúlyozás és a durva és finom motorikus mozgáspontosság

46 Mutató

47 Látási

48 Hallási

49 Tapintási

tekintetében vizsgálta Wolansky (1981) szülők és gyermekeik életkor szerint változó örök-lődési mértékét. Azt tapasztalta, hogy e tulajdonságokban a gyermekek 7–18 éves koruk közt változó mértékű hasonlóságot mutattak szüleikkel. Valamennyi mutatót figyelembe véve azt találta, hogy születéstől a prepubertásig50 erősödik, a serdülőkorban valamennyire csökken a szülő–gyermek közti hasonlóság. Közel ilyen eredményt kapott Nyikityuk (1976) is.

Ezek arra intenek, hogy ha a szülők–gyermekek közti öröklődésvizsgálatokból kiindulva kívánunk prognózist készíteni, akkor ezek megbízhatósága a pubertás megkezdődése előtt és a serdülőkor lezárulása után nagyobb mértékű.

8.9.1.2.9. A testi és teljesítményfejlődés ütemének öröklődése

Az ember naptári és biológiai életkora közti eltérést Crampton (1908) már több mint száz évvel ezelőtt leírta. A biológiai életkor és a motorikus teljesítmények kapcsolatát sok kutató megállapította.

A fejlődéshez-éréshez kapcsolódó ilyen jelenségek – mint a biológiai életkor – öröklő-dési alapjainak feltárása is már egy fél évszázaddal ezelőtt megindult. Ikreken, testvéreken végzett kutatási eredményeket produkált sok szakértő. Valamennyien a csontosodási magvak megjelenésének időbeni egyeztetéséből végeztek valószínűsítést. Közülük többen is állást foglaltak abban, hogy a lányok csontosodási folyamatai (s ezzel biológiai érésük üteme is) erősebben függnek az örökléstől, mint a fiúké.

Az érési folyamatot Sklad (1973) a másodlagos nemi jellegek oldaláról közelítette meg. A 95 ikerpárral végzett hosszmetszeti vizsgálata eredményeként a következőket állapította meg (11. táblázat).

1. Az iker- és az egyes szülésekből származó utódok adatainak összehasonlítása azt mutatta, hogy az ikrek a viszonylag nehezebb szülés előtti fejlődési feltételek okozta hátrányokat gyorsan kiegyenlítik, s később olyan ütemben fejlődnek tovább, mint az egyes terhességből születettek.

Úgy véli, hogy ez annak bizonyítéka, hogy az ikerkutatások értékes biológiai anyagot jelente-nek az öröklődési törvényszerűségek elemzéséhez.

2. A csontérési folyamat elsősorban öröklött tényezőktől függ, és az emberi szervezet különböző részeinek érési folyamatai szorosan szinkronizáltak.

50 Serdülést megelőző kor

Vizsgálati időpontok és öröklődési együttható %-ban

Az öröklődési együttható értéke egy- és kétpetéjű ikerpárok érési folyamatában (Sklad, 1973)

Ez a kiválasztási gyakorlat részére azt jelenti, hogy a Wolansky (1981) által a 58. ábrán megadott átlagos motorikus fejlődési sebességtől az egyéni és mozgástulajdonságonkénti egyedfejlődési görbék azonos naptári életkorú személyeknél akár ±3 éves eltérést is mutat-hatnak. Az ilyen egyéni eltérést több mint 90%-ban a genetikai információk határozzák meg azon a közvetett úton, amelyet az érési folyamatokra gyakorolnak.

58. ábra

Néhány motorikus tulajdonság átlagos sebességfejlődési dinamikája Wolansky (1981) után módosítva

8.9.1.2.10 Az atlétikai teljesítmények színvonalának öröklődése

Ugyancsak ikrek vizsgálata tárta fel az egyes atlétikai versenyszámokban elért teljesítmény örökölhetőségének mértékét. Az általunk elérhető szakirodalom szerint (12. táblázat) az atlé-tikai versenyeredmények színvonala versenyszámonként változó mértékben, 46,6–92,9%-ban függ a genetikai kód hatásától.

Versenyszámok Öröklődési hányados (%) Szerzők

60 m síkfutás 85,0

Weiss (1979)

Távolugrás 74,0

Kislabdahajítás 54,0

Hármasugrás 66,0

30 m síkfutás 62,3

Zaciorszkij–Szergijenko (1977)

60 m síkfutás 46,6

Távolugrás 59,0

Magasugrás 92,9 Pirnay–Crielaard (1983)

12. táblázat

Az atlétikai teljesítmények öröklődési együtthatói

8.9.1.2.11. Az emberi szervezet edzhetőségének öröklődése

Az emberi szervezet állóképességi edzhetőségének öröklődésére vonatkozóan Lortie és mtsai.

(1984) azt figyelték meg, hogy 24 fő ülő életmódot folytató egyén 20 hetes állóképességi edzés után átlagosan a következő értékeket produkálta. A VO2 max/kg 33%-kal nőtt. A szélső érté-kek 5 és 88%-osak voltak. Az aerob kapacitás növekedése átlagosan 51%-osnak bizonyult, 16 és 97%-os szélső értékek mellett. Ez azt jelenti, hogy azonos kiindulási értékek mellett ugyanazon edzésprogram végrehajtására egyesek kiemelkedően magas, mások igen alacsony teljesítménynövekedéssel reagálnak. Más szóval az aerob edzésre ugyanolyan neműek, közel azonos korúak szélesen szóródó edzéshatást produkálnak. További vizsgálatokkal arra a követ-keztetésre jutottak, hogy az állóképesség kezdeti színvonala felelős az állóképességi edzés kö-vetkezményeként jelentkező fejlődés 15–35%-áért. Az aerob állóképességi edzésre adott választ Bouchard–Lortie (1984) az alábbi képlet összefüggései alapján vizsgálta:

VP = VG + VE + VGxE, ahol

VP = a teljesítményfejlődés üteme, VG = a genetikai hatás, VE = az edzéshatás, VGxE = a szerve-zet állóképességi edzéssel kapcsolatos érzékenységének genotípustól való függése.

Ennek alapján azt találták, hogy a nem genetikai hatás (tápláltság, edzés) 20%-ban, a genetikai hatás 30%-ban és a szervezet edzéssel kapcsolatos érzékenységének genetikai hatása 50%-ban felelős a teljesítményért. Más szóval az állóképességi edzésre bekövetkező edzéshatás megkö-zelítően 70-80%-ban az örökléstől függ.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményeit összegezve az állóképességi edzésre adott reakciók (teljesítményfejlődés) alapján 4 típust tudtak elkülöníteni. Ezeket az 59. ábrán mutatjuk be. Ennek alapján a kiválasztási gyakorlat szempontjából legkedvezőbb az „A” (magas–ko-rai) típus. E laboratóriumban elkülönített típusok edzésgyakorlatbeli létezését Harsányi–

Sebő (1986b) nemzetközi élvonalbeli férfi 800 m-es síkfutók retrospektív (visszamenőle-ges) versenyteljesítmény-vizsgálata igazolta. Sőt, az állóképességen túl Harsányi (1984) a magasugró versenyteljesítménnyel jellemzett gyorserőkifejtés esetében is ugyanezt figyelte meg. Nevezetesen azt, hogy a csúcsteljesítmény-életkorban azok a versenyzők bizonyultak

59. ábra

A teljesítményfejlődés tartós irányzatai az edzésre adott válaszok függvényében (Bouchard–Lortie, 1984)

eredményesebbnek, akiknek a teljesítménye már gyermek- (magasugrók) vagy serdülőkor-ban (800-asok) is magasabb színvonalú volt. Ezért feltételezhető, hogy e más-más módszerrel kimutatott jelenségek az állóképességen és gyorserőn túl más mozgástulajdonságok esetén is megfigyelhetők lesznek. E hipotézist51 támasztja alá az a tény is, hogy Boulay és mtsai. (1986) azt tapasztalták, hogy a maximális aerob kapacitás anaerob edzéssel szembeni érzékenysége is függ az egyén genotípusától, az ilyen edzést megelőző aerob teljesítmény szintjétől, ami ugyan-csak öröklött tulajdonság. Továbbá Czeizel (1984) Gottesman nyomán IQ-vizsgálatoknál megfigyelt és Bouchard–Lortie (1984) által az állóképességnél talált teljesítményfejlődési genotípusainak kezdeti abszolút értékei és változása szinte teljes egybeesést mutattak.

Ha további vizsgálatok is arra utalnak, hogy a kiemelkedő teljesítményeket a csúcs-teljesítmény-életkorban azok érik el, akik már gyermek- vagy serdülőkorukban is eredmé-nyesebbek voltak, akkor a kiválasztási gyakorlatban az ilyen tulajdonságokkal rendelkezők keresése lehet a cél. Azzal azonban a jövőben is számolni kell, hogy az akceleráció megté-vesztő lehet. S az edzéssel szembeni érzékenység nem valószínűsíthető a felkészülés közbeni pedagógiai megfigyelés nélkül.

8.9.1.2.12 Az edzéstől nem függő és az edzéstől függő teljesítmény-összetevők elkülönítése

Az a belátás, hogy az aktuális teljesítmény két alapvető összetevő, az öröklött és a szerzett tényezőktől függ, felvetett egy újabb lehetőséget. Mégpedig azt, hogy célszerű lenne e két komponens52 elkülönítése, s ezek közül az öröklött tényezők úgynevezett „adottságtesztek-kel”53 történő megragadása.

Az ilyen kísérletekre a pszichológia Schenk-Danziger (1959) munkája nyomán már korán felhívta a figyelmet. Ezeket az adottságteszteket a következők jellemezték. Egy-egy sajátos ma-gatartás- vagy tevékenységterületen azokat a hatásokat, amelyek tanulás, gyakorlás eredményei lehettek, a tesztek nem mérték. Csak az öröklött adottságokat és ezek várható fejlődési tenden-ciáit valószínűsítették. Ezt a fentiek analógiája54 alapján az állóképességre vonatkozóan Ulmer (1973) és Krämer (1978) után a 60. ábrán szemléltetjük. Ulmer (1973) és Krämer (1978) úgy vélték, ha ez sikerül, akkor annyival hatékonyabbá válik a kiválasztás, amennyivel az aktuális teljesítményen belül elkülöníthető az edzéstől, a gyakorlástól függő és a nem edzéstől, hanem örökléstől függő teljesítményhányad. A prognózis alapja pedig nem az aktuális teljesítmény lesz (amely magában foglalja az edzéstől függő részarányt is), hanem ez az edzéstől független örök-lött adottságokra korlátozható. Más szóval a gyakorlás, edzés eredménye nem torzítja majd el az egyén adottságain alapuló előrejelzést. Tehát azt kívánták elérni hogy azonos korú és azonos aktuális teljesítményű fiatalok esetén ne az tűnjön a jövőben tehetségesnek, aki esetleg az addigi gyakorlás, edzés eredményeként már öröklött adottságai felső határának kihasználásánál tart, hanem az, akinek a sportteljesítménye nagy valószínűséggel a jövőben is fejlődni fog. E feladat megoldásához mindkét szerző a teljesítménypulzus indexet (LPI) alkalmazta adottságfaktor-ként. (A teljesítménypulzus index /Leistungspulsindex = LPI/ az ergometriás (izom munka-teljesítményét kerékpáron, futószalagon végzett mozgással mérő készülék) terhelés 10 wattal

51 Feltételezés

52 Összetevő

53 Adottságpróba

54 Hasonlóság

In document Edzéstudomány (Pldal 99-111)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK