A fogalmak meghatározása

In document Edzéstudomány (Pldal 62-74)

a sporttudományon belül

8.6. A fogalmak meghatározása

Mind az elmélet, mind a gyakorlat, de még inkább e két terület kívánatos, szoros együttműködése, egymás megértése szempontjából nélkülözhetetlen az, hogy ugyanazon kifejezésen a kommuni-káló7 felek ugyanazt értsék. Ezért elkerülhetetlen a legfontosabb fogalmak meghatározása.

Az alábbi meghatározások szükségszerűen nem lehetnek véglegesek. Az ismeretek bővülé-sével, változásával további pontosításukra, finomításukra lehet számítani.

Aktív kiválasztásnak nevezik az olyan szelekciós8 rendszereket, amelyekben a ki-emelkedő adottságúak szűrése, kiválasztása meghatározott kiválasztási teljesítménynormák eléréséhez kötöttek, s az egyik távlati felkészülési szakaszból a következőkbe csak ezek elérése esetén kerülhetnek tovább a fiatalok (37. ábra).

A (sportbeli) alkalmasság a sportági tevékenységnek és a sportoló személyiségének olyan valószínű megfelelése, amely elégséges feltétele a sportoló tartósan magas színvonalú teljesítményének az egészség károsodása és a személyiség torzulása nélkül.

Általános sporttehetség az a (döntő többségében kisiskolás korú) fiatal, aki a nem sportágspecifikus mozgástulajdonságokban és más jellemzőkben átlagon felüli öröklött adottságokkal és alkalmazkodó képességgel rendelkezik.

Beválás a sportági tevékenységnek és a sportoló személyiségének olyan végleges meg-felelése, amely elégséges feltétele a sportoló magas színvonalú teljesítményeinek.

A biológiai életkor az emberi szervezet fejlődésével, változásával, öregedésével mér-hető. Nevezik valódi életkornak is.

37. ábra A kiválasztási rendszerek sémái

(Harsányi, 1996)

7 Párbeszédet folytató

8 Kiválasztási

Szögrendszer (Dress és mtsai., 1974) (Hofman–Schneider, 1985)

Míg a naptári életkor az egyén születésétől eltelt idővel, addig a biológiai életkor a szervezet élettani, kémiai, érzékszervi, pszichológiai működése egymástól eltérő változásai összegző-désével jellemezhető. Az azonos naptári életkorú juvenilis korúak9 biológiai életkora közt

± 3 éves eltérések is lehetnek. Ezen eltérések mind a testalkati mutatókban, mind a motorikus teljesítményekben igen nagy különbségeket eredményezhetnek.

A biológiai életkor megállapításának több módszere is ismert. Ezek közül az edzésgyakorlat a morfológiai10 kor megállapítási módszerét használhatja fel legkönnyebben. A morfológiai kor megállapítása a testméreti változók értékeinek felhasználásával történik.

A biológiai kor naptári kortól való elmaradását retardációnak, a naptári kor megelő-zését akcelerációnak nevezzük.

Biológiai öröklődésen az elődök vagy a szülők genetikai11 információinak az utódoknak történő továbbadását értjük, amelynek eredményeként az utódok bizonyos öröklődési szabá-lyoknak megfelelően hol az egyik, hol a másik szülőre vagy nagyszülőre, hol ezek egyikére sem hasonlítanak, vagy más esetben részben egyikre, részben másikra emlékeztetnek, vagy átmeneti jellegűek lesznek.

A családfakutatás az öröklődés felderítésének az a módszere, amikor az utódok tulaj-donságainak öröklését az elődök visszamenőleg több generációjánál12 vizsgálják.

A csúcsteljesítmény-életkor a sportteljesítmény változásának az a többéves periódu-sa, amelynek tartama alatt az évenkénti legjobb versenyteljesítmény a csúcsteljesítmény-év eredményéhez viszonyítva csak 1-2%-os értékkel tér el.

Az edzéskor az az előképzettséget hordozó, években kifejezett időtartam, amely a rend-szeres és folyamatos, legalább heti 3-4-szeri edzés vagy az ennek megfelelő rendrend-szeres, de nem szervezett körülmények közt zajló mozgásgazdag életmód megkezdésétől eltelt.

Edzhetőségen azt értjük, hogy a kiemelkedő adottságúak, azonos biológiai és edzéskor mellett, azonos terhelésű edzésre nagyobb mértékű teljesítményfejlődéssel reagálnak, mint a kevésbé jó adottságúak.

Felkészülési szakasznak nevezzük a sportpályafutás távlati (alapképzés, alapozó, fel-építő-, teljesítmény-, élsport- és csúcsteljesítmény-edzés) és egy éven belüli (edzésegység, mikrociklus, terhelési ciklus, mezociklus, makrociklus vagy felkészülési, verseny és rege-nerációs szakasz) periódusait (időszakait).

A funkcióérettség (működési érettség) az ember ontogenezisén (egyedfejlődésén) belül egy olyan állapot, amikor egy vagy több tulajdonsága a legnagyobb mértékben fejleszthető.

Ha ezekben az ún. szenzitív (érzékeny) időszakokban az adott tulajdonságokra irányu-ló ingerek hiányoznak vagy nem elégségesek, azzal lehet számolni, hogy az adottságoknak megfelelő felső képességhatárt az egyén nem érheti el. Pszichomotoros deficittel (hiánnyal) zárul le a pályafutása.

A funkcióérettségnek megfelelő felkészülés (nevezik: fejlődés-érésnek megfelelő, gyermek-, motorikus érettségnek megfelelő, gyermek- és ifjúsági, helyesen felépített után-pótlás, hosszú távú teljesítményfelépítő edzésnek is) az a tervszerű, a biológiai, a pszichikai és motorikus érésnek, a szocializációnak megfelelő pedagógiai folyamat, amelynek során

9 Fiatalkorú

10 Alaktani

11 Örökléstani

12 Nemzedék

az edzés és versenyzés tartalma és körülményei, az egészség megszilárdításával és a szemé-lyiség torzulása nélkül, a sokoldalú általánostól fokozatosan a specializálódás felé haladva, de ugyanakkor a biológiai életkornak megfelelő, lehető legnagyobb összterhelés mellett, hosszú távon készítik elő a juvenilis korúakat a csúcsteljesítmény-edzésre és a csúcsteljesítmények csúcsteljesítmény-életkorbeli elérésére.

Funkcionális, működési normák azok a statisztikai normák, amelyektől az egyén csak a rá jellemző sajátosságok következtében úgy tér el, hogy teljesítménye a kompenzá-ció13 eredményeként mégis kiemelkedően magas marad. Például ugyanolyan végeredmény eltérő lépéshosszal is elérhető.

Heterózis14-effektuson15 a földrajzi születési hely távolságával is jellemezhető, eltérő biológiai adottságú szülők gyermekeinek első nemzedékénél jelentkező, jobb adottságait (például nagyobb testmagasság vagy jobb kondicionális tulajdonság) értjük.

A „hol vannak most eljárás” a sportolók lemorzsolódásának (a drop-out kérdésnek) az a helytelen vizsgálati eljárása, amikor a lemorzsolódás mértékének megállapításánál úgy teszik fel a kérdést, hogy hol vannak, mennyien maradtak meg azok a sportolók felnőtt ko-rukban a versenysportban (a felnőtt ranglistákon), akik juvenilis koko-rukban serdülő és ifjúsági ranglistákon a legjobbak között voltak (Letzelter, 1981).

A „hol voltak juvenilis korban eljárás” a sportolók teljesítményalakulásának az a ret-rospektív (múlthoz forduló) elemzőmódszere, amellyel azt vizsgálják, hogy a definitív (meghatározó, többnyire csúcsteljesítmény) életkorban lévő sportolók eredményei juvenilis korban milyen értékűek voltak (Letzelter, 1981). Egyébként a drop-out kérdések vizsgá-latánál ez a helyesebb módszer.

Ideális normák a világ legjobb sportolói jellemzőiből nyerhető vagy kialakítható érté-kek, amelyek azonban legtöbbször nem tartalmazzák ezen normák teljesítésének feltételeit.

Az ikerkutatás a poligén (sok gén által meghatározott) jellegű, csak a meghatározott népességre (de egyénekre nem) és az adott viszonyokra vonatkozó öröklődés valószínűségét a heritabilitási index (h2)16 által becslő eljárás.

h2 = Kétpetéjű ikrek varianciája – Egypetéjű ikrek varienciája Kétpetéjű ikrek varianciája

Intuitív (megérzésen alapuló) kiválasztási kritériumon17 a gyakorlati szakemberek ta-pasztalatain nyugvó azon ismereteket értjük, amelyek a tudományos igényű kiválasztási kritériumok hipotéziseinek alapját képezhetik.

Az ismert tényezők és mozgástulajdonságok összefüggéseinek feltárása az öröklés felderítésének az az eljárása, amikor egy ismert, döntően genetikailag meghatározott tulaj-donság (például vércsoport) és valamely mozgástulajtulaj-donság kapcsolatát tárják fel.

13 Kiegyenlítődés

14 Az első nemzedék szülőknél értékesebb tulajdonságai

15 Hatás

16 Öröklődési mutató

17 Ismérv, meghatározó jegy

Izomrosttípus alatt alapvetően a gyors (fehér), 20–40 ms, és lassú (sötét), 60–90 ms összehúzódási sebességgel rendelkező rostokat értjük.

Juvenilis koron (a biológiai értelmezéstől eltérően) a korai gyermekkor (3 éves kor) végétől az ifjúsági kor (20-21 éves kor) végéig eltelt életszakaszt értjük. Ezt a kifejezést a hosszú gyermek-, serdülő- és ifjúkor helyett használjuk, ha sporttevékenységgel kapcso-latosan a fejlődés-érés korára szükséges utalni.

A kiválasztási bázisráta a népesség körében feltételezhetően lehetséges tehetségek arányát jelenti (38. ábra).

A kiválasztási folyamat az a szűréstől a csúcsteljesítmény-életkorig terjedő, több sza-kaszból álló, a felkészülési, szakosodási és kiválasztási feladatokat magában foglaló, több éves periódus, amely alatt az alkalmasságról szóló döntés meghozható.

A kiválasztási folyamat szakaszai a szűrés előtti megfigyelés, a szűrés és a kiválasztás az alapképzés, az alapozó, a felépítő, a teljesítmény- és az élsportedzés folyamán.

Kiválasztási hányadosnak, szelekciós rátának nevezzük a szűrés folyamán a tehetség-gondozásba bevont, feltehetően tehetségesek arányát (38. ábra).

38. ábra

A kiválasztás lehetőségei Wendland (1986) után módosítva

* lehetséges

# összefüggési együttható

#

*

A kiválasztási, alkalmassági kritérium, ismérv azoknak a bevált élsportolókra jellemző teljesítménymeghatározó feltételeknek az összessége, amelyeket a sportági követelmény-profil tartalmaz (38. ábra).

Kiválasztási mutatókon (indikátorokon, prediktorokon) azokat a motorikus, testalkati, fiziológiai, pszichikai, szociális tényezőket értjük, amelyek a távlati felkészülés egy szaka-szában szoros kapcsolatot mutatnak a következő távlati felkészülési szakaszra vagy a csúcs-teljesítmény-életkorra jellemző sportág- vagy versenyszámprofil teljesít ménymeghatározó tényezőivel.

A kiválasztási mutatók kompenzációja azt jelenti, hogy egyes kiválasztási mutatók-ban az optimálistól való %-os elmaradást – a vezető kiválasztási mutató(k) kivételével – más mutatóbeli túlteljesítés kiegyenlítheti, kompenzálhatja.

Kiválasztási mutatók stabilitásán18 azt értjük, hogy a juvenilis korban a kiválasztási mutatóknál megfigyelt és mért értékek közepesnél szorosabb és statisztikailag megbízható kapcsolatot mutatnak a távlati felkészülés következő szakaszában és/vagy a csúcsteljesít-mény-életkorban teljesítménymeghatározó jellemzőkkel.

A kiválasztási teljesítménynormák azok az előrejelzési mutatókban minimális köve-telményeket kifejező, távlati felkészülési szakaszonként változó számú és tartalmú „kell”-értékek, melyek juvenilis kori elérése alapján feltételezhető a következő edzésszakaszbani és/vagy csúcsteljesítmény-életkori beválás bekövetkezése (38. ábra).

Kompenzálható kiválasztási mutatókon azokat a predikátorokat értjük, amelyek egy-mással szoros összefüggést mutatnak (például a vágtagyorsaság előrejelzésénél az állórajtos 30 m-es síkfutás és az egylábas hármasugrás eredménye), vagy edzéssel jól fejleszthetők, és nem vezető mutatók.

Komplex kiválasztási mutatónak fogják fel az ún. mérhető sportágakban (például atlétikában, úszásban) a komplex versenyteljesítmény juvenilis kori értékeit.

Ezekben a sportágakban a komplex sportteljesítmény egyúttal komplex kiválasztási mutató is lehet.

Korai specializálódáson olyan helytelen edzésfelépítést értenek, amelynek célja, hogy juvenilis korúakat egy sportágban vagy egy versenyszámban lehetőleg a legrövidebb időn belül, egyoldalú sportág-, versenyszám-specifikus képzéssel, valamennyi teljesítménymeg-határozó tényező szorosan adagolt terhelésének maximális fokozásával, az egészség káro-sodására, a személyiség torzulására való tekintet nélkül már gyermek- vagy serdülőkorban a sportpályafutás csúcsteljesítménye eléréséhez vezessék.

Koreltérésen valamely jellemzők (például testalkati, motorikus stb.) változásának két egymást követő évi maximális értékeinek különbségét értjük.

A lemorzsolódás (drop-out) a versenysportba bevont fiatalok sportolás-abbahagyását, más sportágba, szabadidősportba távozását jelenti.

A magatartásbeli (etológiai) öröklődés azt jelenti, hogy a gyermek öntudatlanul átveszi azokat a magatartásmintákat, szokásokat, amelyeket szüleitől, környezetétől lát.

18 Állandóság

A mozgásfejlődés az ember egyedfejlődésének az a részterülete, amely átfogja a sokré-tű mozgásformákat és mozgáskészségeket, ezek egyéni fejlődését, valamint a kondicionális és koordinációs képességek kialakulását, változását.

Motoros teljesítményen az öröklött adottságok és a környezeti hatások által meghatáro-zott, sajátos mozgásszerkezetben megnyilvánuló, élet- és edzéskortól is függő, individuálisan eltérő mozgással elért eredményt értünk.

A mozgástulajdonságok differenciálódása a fejlődés-érésnek azt a jellemzőjét jelen-ti, hogy az ember mozgástulajdonságai az életkor növekedésével arányosan egyre inkább elkülönülnek, egymással korábban fennálló szoros összefüggésük fellazul, s ennek eredmé-nyeképpen mindinkább feltárul az, hogy az egyén mely mozgásformához rendelkezik jobb adottságokkal.

Negatív kiválasztásnak nevezzük az elsősorban gyermekkorban elvégzett szűrés során azt, amikor az általános motorosan átlag alattiakat nem választjuk ki a további kiválasztási folyamatban való részvételhez (37. ábra).

Nem kompenzálható kiválasztási mutatóknak, prediktoroknak nevezzük azokat a tulajdonságokat, amelyek edzéssel egyáltalán nem (például testmagasság) vagy csak kismértékben (például testtömeg) befolyásolhatók, és egymással nincsenek szoros össze-függésben, vagy vezető mutatónak minősülnek.

A növekedési rátán a testi és motoros vagy sportmotoros jellemzők növekedésének, fejlődésének, nemritkán visszaesésének többnyire két egymást követő évi értékének %-os különbségét értjük. Nevezik fejlődési rátának, koreltérésnek is.

Az öröklékenység (heritabilitás = h2) azt becsüli, hogy az adott népességnél és adott környezeti viszonyok között milyen örökölhetőségi tendenciákkal lehet számolni egy meg-határozott tulajdonságot illetően, ez azonban az egyének örökítőképességére nem vonatkozik.

Az öröklékenység h2 értéke arra utal, hogy a kérdéses tulajdonság, amelyet a kiválasztás hatékonysága érdekében fontos ismerni, milyen mértékben jelentkezhet a népességnél.

A h2 értékét törttel, például 0,5 vagy százalékosan adják meg, például 50%.

Ha a h2 0,6 vagy 60%, vagy ezek feletti egy tulajdonságnál, akkor ezt már jelentősen örökléstől befolyásoltnak lehet tekinteni.

Passzív kiválasztási rendszer az olyan kiválasztási eljárás, amelyben az adott né-pességben feltételezhető kiemelkedő adottságúaknak csak viszonylag csekély hányada jut el adottságai tehetséggé fejlődéséhez, és eközben igen magas a szellemi, anyagi és időbeli ráfordítás (37. ábra). Mértéke egy országon belül az egy lakosra jutó olimpiai érmek (Sal-mela, 1981) vagy az országonként egymillió lakosra jutó, olimpián szerzett pontok száma lehet (1. táblázat).

A pedagógiai megfigyelés az a tervszerű, rendszeres tudományos kutatási, megismerési módszer, amelynek segítségével folyamatosan, több éven át vizsgálják, rögzítik a kiválasztási folyamatba bevont juvenilis korúak élete minél több területének kölcsönhatását az élsportra való alkalmasság szempontjából, és ezek eredményeit egymással és más módszerekkel nyert eredményekkel összefüggésben értékelik.

Prognózison, előrejelzésen azt értjük, hogy tudományos igénnyel és gyakorlati ta-pasztalatokkal megalapozott álláspontot alakítsunk ki az élsportbeli beválás valószínűségé-re általános motorikus, tulajdonságspecifikus, majd sportág-, versenyszám-specifikus mért és megfigyelt kiválasztási mutatók, indikátorok juvenilis értékei alapján.

Relatív sporttehetségről beszélünk abban az értelemben, hogy a teljesítménykritériumot mely színvonalnál (nemzetközi, nemzeti, regionális19, helyi, iskolai szinten [Fisher–Borms, 1990]) szabjuk meg (39. ábra).

Rokonságkutatáson az öröklődés színvonal-meghatározásának azt a módszerét értjük, amikor szülők, gyermekeik és testvérek közt vizsgálják a mozgástulajdonságokban fellépő, többnyire %-os értékben kifejezett egybeesés mértékét.

A serdülési testi és motorikus fejlődési lökés jelentkezése az egyedfejlődés (onto-genezis) olyan – Közép-Európában megközelítően fiúknál 13–16, lányoknál 11–13 éves kor közé tehető – szakasza, amelynek során a testméretek, elsősorban a testmagasság, s ezzel kölcsönhatásban a testtömeg és a kondicionális képességek színvonala ugrásszerűen nagy fejlődési sebességgel növekszik.

A sokoldalú általános képzés a sportbeli felkészülés azon eszközeinek és módszereinek összességét jelenti, amelyek alkalmazásának célja a szervezet mindenoldalú működésének, az egészség megszilárdításának, a terhelhetőség fokozásának, sok sportág mozgáskészségei elsajátításának elérése, függetlenül a választandó vagy választott sportág mozgásanyagától.

19 Területi, országrésznyi

1. táblázat

A szöuli és atlantai olimpián egymillió lakosra jutó pontszám szerinti rangsor (pontozás: I–VI. hely 7–5–4–3–2–1)

Egymillió lakosra jutó pontszám (db)

Rangsor SZÖUL 1998 ATLANTA 1996

Ország Pontszám Ország Pontszám

1. NDK 38,4 Kuba 15,6

2. Bulgária 27,7 Ausztrália 15,4

3. Magyarország 19,7 Magyarország 14,6

4. Svédország 08,3 Bulgária 12,4

5. Ausztrália 08,0 Belorusszia 10,5

6. Románia 07,1 Hollandia 08,4

7. Finnország 06,9 Németország 05,9

8. Csehszlovákia 05,1 Kanada 05,1

9. NSZK 04,9 Franciaország 04,9

10-11. Korea 04,6 Románia 04,9

10-11. Hollandia 04,6 Olaszország 04,3

12. Kanada 03,6 Korea 04,0

13. Nagy-Britannia 03,3 Lengyelország 03,5

14-16. Jugoszlávia 03,1 Ukrajna 03,3

14-16. Lengyelország 03,1 Spanyolország 03,2

14-16. Szovjetunió 03,1 Oroszország 03,1

17-18. Franciaország 02,6 USA 02,7

16-18. USA 02,6 Nagy-Britannia 02,0

19. Új-Zéland 02,1 Japán 01,0

20. Olaszország 02,0 Kína 00,3

39. ábra

A sportteljesítmények színvonal szerinti sémája (Fischer–Borms, 1990)

Sokoldalú sportágspecifikus képzésen a sportbeli felkészülés azon eszközei és módszerei összességét értjük, amelyekkel a választott sportág edzés- és versenygyakorlatainak minden-oldalú felhasználásával részben sokminden-oldalú koordinációs és kondicionális képzés valósítható meg, részben pedig átfogó, alapvető sportági mozgástechnikai képzettség érhető el.

Speciális sporttehetség az, akinél egy meghatározott sportág vagy versenyszám krité-riumainak megfelelő alkalmasság valószínűsíthető.

A sportági követelményprofil (pszichofiziogram, sportogram, az ideális sportoló mo-dellje) azoknak a sporttevékenységet jellemző körülményeknek, személyi, tárgyi, társadalmi, felkészülési és sportmotorikus feltételeknek a meghatározását jelenti, amelyek egy adott sportág, versenyszám csúcsteljesítményei eléréséhez szükségesek.

A sportteljesítmények szerkezetén (struktúráján) egy sportteljesítmény belső felépí-tését, összetevőinek kapcsolatait, összefüggéseit, kölcsönhatásait értjük (40. ábra).

A sportteljesítmény individuális fejlődésén, a spotteljesítmény ontogenezisén ( Matvejev, 1966) többnyire az évenkénti legjobb verseny- vagy motoros eredmények vál-tozásának olyan dinamikáját, mozgását értjük, amelyek a sportoló személyiségfejlődésével szoros összefüggésben, az öröklött tulajdonságai és környezeti (elsősorban felkészülési) hatások következményeként jelentkező teljesítőképességből és teljesítőkészségből fakadnak.

E fogalmat röviden a „teljesítményfejlődés” kifejezéssel illetjük.

A sportteljesítmény történelmi fejlődésén a versenyeredmények népességre vagy annak csoportjaira (például nemzeti, kontinentális és világcsúcsok, ranglisták) vonatkozó, mennyiségileg (például ranglistavezető vagy első 10 fő átlaga) vagy minőségileg megra-gadható jellemzők egy- vagy többéves változását értjük. E fogalom megnevezésére röviden

„a sportteljesítmények fejlődése” kifejezést használjuk.

A sportteljesítmény vagy komplex versenyteljesítmény az az összegző (integratív) és kompenzációs jellegű eszmei és/vagy anyagi érték, amelyet nagyobbrészt genetikai és környezeti, ezen belül elsősorban felkészülési hatások határoznak meg, pedagógiai és bio-lógiai módszerek eredményeként jön létre, s benne egészségi, bio mecha nikai, pszichobio-lógiai,

40. ábra

A távolugrás teljesítményszerkezete (Letzelter, 1983)

fiziológiai, antropomet riai, szociológiai és egyéb külső tényezők (faktorok) összegződnek (13. ábra).

A statisztikai normák tapasztalati (empirikus) vizsgá latok útján nyerhető, teljesít-ményhez kötött, olyan jel lem zők, amelyek tartós irányzatot (trendet) fejeznek ki, s lehetővé teszik a jövőbeli teljesítmények becslését (41. ábra).

Szakaszos tehetségprognózison azokat a teljesítményprognosztikai eljárásokat értjük, amelyekkel az alapképzési edzésszakasztól kezdve a csúcsteljesítmény-életkorig az egyik szakaszbeli megfigyelések, mérések eredményeire támaszkodva a következő edzésszakaszra (például az alapozó edzésben a felépítő edzésre) való alkalmasságot valószínűsítik.

Szakosított többoldalú képzésen azt értjük, hogy már 8-9 éves kortól sportágcsoport-specifikus (például közép-, hosszútávfutás) felkészítésen belül valósítják meg a gyermek (sokoldalú és a funkcióérettségnek megfelelő sportbeli felkészítését (Creati, 1987).

Szakosodáson az utánpótlásedzés azon tartalmi változását értjük, amely az egyén motorikus jellemzőinek szerkezeti átépülési (differenciálódási) folyamataitól és a sportág, versenyszám követelményeitől függően az általános motorikus képzéstől a speciális felé halad, s végül poszt- vagy versenyszám-specifikussá válik (42. ábra).

A személyiség az egyén tulajdonságainak és képességeinek strukturált (kölcsönhatásban álló) összessége, amely az adottságok és a környezet kölcsönhatásai folyamán keletkezik, változik (18. ábra).

41. ábra

Nemzetközi élvonalban bevált sportolók versenyteljesítményei statisztikai trendjének és egy fiatal kalapácsvető 15–19 éves kori egyéni teljesítményfejlődési

jellemzői alapján becsült további fejlődési lehetőségek (Glesk–Harsányi, 1998)

42. ábra

A specializálódás középtávfutók szakosodási folyamatának példáján. Az adott korcsoportban

a „+” jellel ellátott versenyszámok tanulása, gyakorlása és az azokban való versenyzés szükséges

A szociokulturális öröklődés azt jelenti, hogy az ember képes arra, hogy a múltban és a je-lenben megszerzett össztársadalmi ismereteket a biológiai örökléstől függetlenül átörökítse.

A szorongás egy sor komplex érzelmi állapot megnevezése, amelyek valós vagy vélt külső és belső tényezők okozta fenyegetések alapján jönnek létre, és a félelem, bénultság, nyugtalanság fogalmakkal is leírhatók.

A félelem hatásai a sportban egyénileg különbözőek. Lehet teljesítményt fokozó (energia-tartalékot felszabadító), de teljesítményt gátló hatása is. Okai szintén specifikusak. Egyrészt egy veszélyes mozgásfolyamat következménye lehet, másrészt a kudarctól való rettegés is kiválthatja (Beyer, 1987).

A szűrés a kiválasztási folyamat első lépcsője, amely során általános vagy tulajdonság-specifikus, serdülőkortól pedig már legtöbbször sportág-, versenyszám-specifikus kiválasztási mutatókban mért és/vagy megfigyelt értékek alapján, a jelentősen átlag felettieket (az adott mutatókban a népesség felső 50%-ához tartozókat) a népességből kiválasztják az alapkép-zéshez vagy az általános alapozó edalapkép-zéshez és a további kiválasztáshoz, tehetséggondozáshoz.

A tehetséggondozás az a pedagógiaorientált sportbeli felkészítési folyamat, amelynek során az alkalmasnak becsült juvenilis korúakat a funkcióérettségüknek megfelelő pedagógiai, edzési, versenyzési és szociokulturális feltételek között úgy nevelik, hogy az adottságaiknak megfelelő, lehetőleg magas színvonalú sportteljesítmények elérésére váljanak késszé és ké-pessé (43. ábra).

A tehetségkutatáson azokat a szervezési, diagnosztikai és prognosztikai eljárásokat értjük, amelyeket azért alkalmaznak, hogy a juvenilis korú népesség közül kiválasszák azo-kat, akik valamely sportágban az utánpótlásedzés folyamatában kiemelkedő teljesítmények elérésére lehetnek képesek.

A teljesítménydiagnosztika a sportbeli eredményt alkotó összetevők pillanatnyi ér-tékeinek megállapítására szolgáló eljárás, amelynek meg kell előzni a teljesítmény-, így a tehetségprognózist is.

43. ábra

A sporttehetség kibontakozásának feltételei (Harsányi, 1996)

Teljesítményproporciónak egy adott évi legjobb teljesítményének a csúcsteljesítményév

Teljesítményproporciónak egy adott évi legjobb teljesítményének a csúcsteljesítményév

In document Edzéstudomány (Pldal 62-74)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK