A kondicionális képességek fejlesztése az utánpótlásedzésben

Az általános alapképzés és alapozás szakaszának kezdetén a sportágak többségében nem cél-ravezető a terhelés és pihenés időtartamát és tartalmát pontosan szabályozott terhelésekkel alkalmazni. Ehelyett elsősorban a sokmozgásos sport- és testnevelési játékok (sor- és váltó-versenyek) lehetnek azok, amelyekkel külső többletterhelések nélkül legeredményesebben

82. ábra

Az edzés terjedelmének, intenzitásának és összterhelésének változási sémája a távlati felkészülés folyamán (Platonov, 1994)

fejleszthető – a hajlékonyságot és izomlazaságot kivéve – a többi kondicionális képesség (Bakonyi, 1967/68).

Az állóképesség

Az aerob állóképesség már az első gyermekkor végétől (30. táblázat) az alkalmazkodás szer-kezeti (például szívméret stb.) és működési jelenségeit jelző módon jól fejleszthető (83. ábra).

83. ábra

Nem sportoló gyermekek által

„Fuss ameddig tudsz” útmutatásra, saját iramban lefutott távolságok középértékei és teljesítmény-koreltérései

84. ábra A Wingate-tesztben elért anaerob

laktacid relatív teljesítmények középértékei (Bar-Or, 1982)

Ehhez elsősorban a sokmozgásos játékok és – ha a monotónia feloldható – az aerob viszo-nyok közt zajló folyamatos, tartós terhelések (például futások) használhatók fel. A legtöbb szakértővel szemben Hollmann (1988) azt állítja, hogy az aerob állóképesség fejlesztésében nem jelentkezik szenzibilis fázis.

A felépítő edzés során fokozatosan át lehet térni a progresszív képességfejlesztésre¹¹. Az anaerob laktacid (glikolitikus), más néven gyorsasági állóképesség fejlesztésénél a kb. 15/20–40/50 s-ig tartó maximális teljesítményekhez jelentős oxigénfelhasználás nélkül, döntően szénhidrátokból állítja elő a szervezet az energiát.

E kondicionális képesség gyermekkori fejlesztését – főleg korábban – számos szak-értő korainak tartotta. Velük szemben Grosser és mtsai. (1985), Lohmann (1985) és mi (Harsányi, 1987) is azt tapasztaltuk, hogy ez a képesség is fejleszthető már gyermekkortól kezdődően. Ezt bizonyítják a Wingate-tesztben¹² 8–11 éves korban elért magas teljesítmény-középértékek is (84. ábra).

11Progresszív képességfejlesztésről beszélünk akkor, ha a terhelés adagolása a maximális (100%-os) teherbírás arányában történik.

12A Wingate anaerob teszt (WAT) pedálok lábbal vagy kézzel 30 s időtartam alatti szupramaximális hajtását jelenti.

Ezen felismerésekre támaszkodva úgy gondoljuk, hogy az anaerob laktacid állóképesség már gyermekkortól (7-8 éves) sokmozgásos játékokkal fejleszthető. Az életkor növekedé-sével párhuzamosan pedig a játékokhoz hasonló szabálytalan szakaszos terhelésekkel más edzéseszközök is felhasználhatók. A serdülőkortól kezdődően lehet a szabályozott tartamú terhelésekkel és pihenőkkel adagolt intervall terhelést felhasználni a fejlesztéshez.

Az erő

Az általános alapképzés és az alapozó edzésszakasz kezdetén az erőfejlesztés lehetőségei közül csak az inter-¹³ és intramuszkuláris¹⁴ koordinációs erőedzés feltételei adottak. E lehetőségekre támaszkodva csekély külső terhelések (maximum a saját testtömeg) legyőzésével már – koor-dinációs úton – fejleszthető az erő (85. ábra).

85. ábra

Edzést végző és nem edző gyermekek ugróerejének fejlődése (Sehlbach, 1986)

13Intermuszkuláris koordináción több izomcsoport összehangolt működését értjük.

14Intramuszkuláris koordinációnak nevezzük azt az ideg-izom együttműködést, amikor egy izmon belül egy-idejűleg a legnagyobb számú izomrost húzódik össze.

Az erőfejlesztés további, hormonális és ezzel összhangban az izomrost keresztmetszet-növe-lési lehetőségei – a nemi érés ütemétől függően – általában az alapozó edzésszakasz második felétől állnak rendelkezésre. Ez tulajdonképpen a tesztoszteronkiválasztás¹⁵ növekedésének mértékével függ össze (86. ábra). Ennek megfelelően az erő izomkeresztmetszet növelésével csak ettől az edzésszakasztól fejleszthető. Ezért a progresszív erőfejlesztést csak kb. a felépítő edzésszakasz közepétől kezdődően lehet hatékonyan alkalmazni. Más szóval ettől az edzés-szakasztól lehet és érdemes a súlyemelő berendezéssel végezhető erőfejlesztés bevezetése, ha ezt a kevésbé hatékony

gya-korlatok alkalmazása már megelőzte, s a súlyemelő-technikát – könnyű vasru-dakkal – a tanítványok már elsajátították. Ezek hatásá-nak csökkenésekor cél szerű további, még hatékonyabb edzéseszköz alkalmazása (87. ábra).

86. ábra A tesztoszteronkiválasztás mértéke az életkor függvényében

87. ábra Fiatal, alsóbb minősítési osztályba tartozó magasugrók ugróerejének specializálása új edzésgyakorlatok alkalmazá-sával (Verchosanszkij, 1977)

15Tesztoszteron: a izomfelépí-tést támogató leghatásosabb férfi nemi hormon.

Gyorsaság

A gyorsaság bonyolultan összetett tényezők eredménye. Például a sok sportágban nélkülöz-hetetlen vágtagyorsaságot a reakciógyorsaság, a mozdulatgyorsaság, a gyorserőt igénylő felgyorsulási képesség, a frekvenciagyorsaság, az inter- és intramuszkuláris koordináció, a reaktív erő, a ritmusérzék és az alaktacid anaerob, más néven a vágta-állóképesség együt-tesen határozza meg.

E tulajdonságok közül:

• a reakciógyorsaság és frekvenciagyorsaság szenzibilis szakasza kb. a 7-12 éves korra esik, és a lépésgyakoriság az ezt követő időszakban már nem is fejleszthető (Racev, 1964),

• a mozdulatgyorsaságot és gyorserőt alapvetően meghatározó elemi neuro muszkuláris¹⁶ mozgásprogram végrehajtási sebessége a 12/13 éves kor után már alig javítható (Bauersfeld–Voss, 1992), ugyanakkor

• a lépéshosszt befolyásoló optimális maximális erő és vágta-állóképesség csak a fel-építő edzésszakasz végén és a teljesítménysport-edzés szakaszában növelhető szük-séges mértékben.

E tényeknek megfelelően a gyorsaság összetevői közül a gyermekkorban célszerű az átlagos-nál nagyobb arányban fejleszteni a reakció- és frekvenciagyorsaságot, az elemi ideg-izomzati mozgásprogram végrehajtási sebességét és a ritmusérzéket. A fejlesztés eszközéül pedig min-den olyan edzéseszköz (gyakorlat) felhasználható, amely nem igényel kifejezetten nagy ma-ximális erőt vagy állóképességet.

Ugyanakkor tudatában kell lenni annak, hogy az utánpótlásedzés utolsó két (telje-sítmény- és élsportedzés) szakaszában megnövelhető maximális erő optimális szintjének ( Letzelter, 1983) és a javuló vágtafutó-technikának eredményeként tovább növelhető a komplex gyorsasági teljesítmény.

A hajlékonyság

A passzív hajlékonyság fejlesztése – különös gondosság mellett – már az első életévektől le-hetséges (Grosser és mtsai., 1986).

Az aktív hajlékonyság fejlesztésének szenzibilis időszaka lányoknál a 8–12., fiúknál a 9–13. életévekre esik. Tehát az utánpótlásedzés első két szakaszában fejlesztendő a leg-nagyobb mértékben. Különösen a fiúknál a további edzésszakaszokban is folyamatosan gondoskodni szükséges a hajlékonyság karbantartásáról.

Az izomzati lazaság¹⁷

Az alapozó edzésszakasz végétől egyre nagyobb mértékben lehet támaszkodni a mozgás-feladatok mind tudatosabb végrehajtására. Amikor ez bekövetkezik, attól kezdve célszerű az izomlazaság céltudatos fejlesztése.