A négyéves olimpiai felkészülés

A csúcsteljesítmény-edzés idején a legelterjedtebbekek a kontinentális és világversenyek 2 vagy 4 évenkénti gyakorisága (34. táblázat) által meghatározott ciklusok. (Ezek közül is a 4 éves, ún. olimpiai ciklusok a legismertebbek.) Harsányi–Sebő (1987) 1952–1984 közt azt tapasztalták, hogy a világ élvonalbeli atlétáinak eredményei ritmikusan szinte mindig az olimpia évében javultak a legnagyobb mértékben (35. ábra). Lames–Letzelter (1987) pedig az előbbiekkel összhangban úgy találták, hogy az olimpiák éveiben (OÉ) rendszeresen teljesítményjavulás következett be. Az utóbbiak a ciklus többi évei eredményeinél azt tapasz-talták, hogy az olimpia utáni évben (OUÉ) teljesítménycsökkenéssel kellett számolni, az olim-piák közötti évben (OKÉ) és az olimpia előtti évben (OEÉ) pedig az OÉ-énél és az OUÉ-énél csekélyebb mértékű eredményjavulás vagy -csökkenés volt várható (93. ábra). E tendenciák hasonlítottak a sportforma egy éven belüli változásaihoz. Ezért Lames–Letzelter (1987) úgy vélték, hogy a Matvejev-féle klasszikus periodizációs elv a 4 éves ciklusban is érvényre jut-hat. A felkészülés tartalmának és összterhelésének évenkénti változtatása mellett ezt további szakértők, Páder (1972), Matvejev (1981), Piszmenszkij és mtsai. (1982), Verchosanszkij (1982), Tschiene (1984), Grisina (1986), Korolov (1987) is elfogadták.

Páder (1972) úgy vélte, hogy:

• az OUÉ-ben

– az olimpián (OJ) eredményesen szerepelt (döntős) versenyzők részére regenerálódási év következhet a tudásszint megőrzésére törekvéssel,

– a fiatal, még nem bizonyított sportolóknál az edzés terjedelmének jelentős emelésén lehet a hangsúly,

• az OKÉ-ben

– az OJ-ra számításba vehető (döntőbe kerülésre esélyesnek látszó) sportolók nemzetközi versenyeken történő, olimpiai keretbe való kiválasztása legyen a fő feladat, az edzésmunka relatív intenzitásának²² emelése mellett,

• az OEÉ-ben

– az OJ-on döntőbe kerülésre esélyesek főleg az edzés terjedelmének növelésével készüljenek fel; ez az év a „munka éve” legyen,

– meg kell kezdeni a soron következő OJ-kat követő (6 év múlva rendezendő) olimpiai fel-készülést, a tehetséges fiatalok foglalkoztatásának megszervezését, feltételeik javítását,

• az OÉ-ben

– a pontszerzésre (I–IV. helyen 7–5–4–3–2–1 pont) esélyesek olimpiai csapatba válogatására, – az edzés intenzitásának fokozására kerüljön a hangsúly.

22 Relatív intenzitás = összterhelés 50%-nál intenzívebb terhelés

34. táblázat

Olimpiai sportágak vb-, Eb-rendezési gyakorisága 01. Sportágak Vbgyakorisága (év)Eb Megjegyzés

01. Asztalitenisz 2 2

02. Atlétika 2 4

03. Baseball 2 2

04. Birkózás 1 1

05. Evezés 1 1

06. Gyeplabda 4 2 Világ Kupa, illetve Európa Kupa néven

07. Íjász 2 2

13. Mountain bike 1 1

14. Labdarúgás 4 2

23. Sportlövő 4 2 korong 1–1, légfegyver 4–1

24. Súlyemelés 1 1

25. Taekwondo 2 2

26. Tenisz vb-t, Eb-t nem rendeznek

27. Tollaslabda 4 2

E négyéves felkészülési rendszer ésszerűen tesz különbséget az OJ-on eltérően igénybe vett és különböző életkorú sportolók között. Az ezek szerint eltérően terhelt sportolók közt még további differenciálásra is mód nyílik.

Matvejev (1981) azt javasolta, hogy:

• az OUÉ-ben és az OKÉ-ben

– a sportolók szervezete működési feltételeinek ún. alapozó munkával történő javítását oldják meg,

– éppen ezért ebben a két évben a tiszta (verseny nélküli, korábban: alapozó) felkészülési szakasz legyen hosszabb az átlagosnál, és

– adjon módot a technika és taktika újabb formáinak kialakítására,

• az OEÉ-ben

– a fő feladat az OÉ-ben alkalmazandó edzésfelépítés kipróbálása, és

• az OÉ-ben

– az előző évben kipróbált edzésfelépítés – esetleges javítások melletti – magasabb színvonalú megismétlése történjen meg.

Ez a javaslat nem tért ki a terhelésadagolás változtatására, megelégedett az edzés tartalma sza-bályozó funkciójának²³ felhasználásával. Úgy gondoljuk, ennél az edzéskorral, a korábbi össz-terheléssel és eredményességgel is számolhatott volna. Berger–Minov (1990) pedig feltételezi, hogy minden edzésév előkészíti a következőt. Az olimpiai év felkészülésének modellszerű ki-próbálása pedig feltételezi, hogy a teljesítőképesség valamennyi alapja optimális, és az OEÉ-ben további teljesítménynövekedést már nem várnak. Ez pedig a valóságban (35. és 93. ábra) nem így van. Ezért az OEÉ-ben a teljesítménynövelés feltételeinek további javítását szorgalmazzák egyes felkészülési elemek kipróbálása mellett.

23 Működés

93. ábra

Az olimpiák közötti évek teljesítményhullámzásainak változatai atlétáknál (Lames–Letzelter, 1987)

Piszmenszkij és mtsai. (1982) dzsúdósokra és más hasonló jellegű sportágra érvényes állás-pontja a következő volt:

• az OUÉ-ben

– az aerob állóképesség fejlesztése álljon a középpontban,

– ezzel jó feltételeket lehet teremteni a ciklus további éveiben a nagy összterhelésű munka elviseléséhez,

• az OKÉ-ben

– az aerob terhelés elviselését javító munkára kerüljön a hangsúly, mert ez előkészíti a további évek speciális terhelésének növelését,

• az OEÉ-ben

– az aerob és az anaerob alaktacid teljesítőképesség színvonalának növelése legyen az el-sődleges, és

• az OÉ-ben

– az előző évek munkájával elért „működési többletre” támaszkodva a csúcsforma elérése a fő célkitűzés.

Ez a változat is döntően az edzés tartalmának változtatását emeli ki. Külön érdemként említhető meg, hogy a formaidőzítésnél hansúlyozza a „funkcionális többlet” elvét.

Verchosanszkij (1982) a 20. ábrán a gyorserő jellegű sportágakra érvényes 4 éves felkészülés rendszerét mutatja be. Az OUÉ-, az OKÉ- és az OEÉ-ben fokozatosan nő a speciális erőfejlesztés aránya, amely mellett az OUÉ- és az OKÉ-ben nagymértékben növekszik a technikai képzés anyaga, ami az OEÉ-ben csökken, majd az OÉ-ben ismét nagyobb arányt kap. A technikai kép-zésnél az első két évben az alapok lerakása hangsúlyos, az OÉ-ben pedig a versenybiztos technika kialakítása az elsődleges feladat.

Ez a változat sem foglalkozik a terhelésadagolás kérdésével. A fő hangsúlyt az edzés tartalmá-nak változtatására és az ettől remélt, az olimpia évében bekövetkező késleltetett edzéshatásként működési és technikai színvonal-emelkedésre helyezi.

Tschiene (1984) úgy vélte, hogy az olimpiát követő első három évben az általános²⁴ és speci-ális²⁵ terhelések legyenek az uralkodóak. Az olimpia évében azonban a specifikus²⁶ terhelések legyenek túlsúlyban (94. ábra). Az ábrából az is kiderül, hogy az OUÉ terhelése a legcsekélyebb volumenű.²⁷ A következő három évben a mennyiség azonos, de a sajátossá válása intenzitás-növekedést is sejtet.

Bompa (1994) a négyéves olimpiai ciklus időszakára alapvetően két változatot dolgozott ki.

Az első, amelynél valamennyi terhelési összetevő az OUÉ-ban a legalacsonyabb, majd évről évre emelkedő tendenciát mutat (95/a ábra). Ezt a változatot azon fiatal sportolóknál célszerű alkalmazni, akik az OJ idejére kerülnek csúcsteljesítmény-életkorba, s addig lineáris fejlődésre lehet náluk számítani. A második változat szerint – amelyet a már csúcsteljesítmény-életkorban

24Általános hatású gyakorlatok azok az edzéseszközök, amelyek sem szerkezetükben, sem dinamikájukban nem esnek egybe a választott sportág mozgásanyagával.

25A speciális hatású gyakorlatokon elsősorban azokat értjük, amelyek az erőkifejtés dinamikáját tekintve meg-felelnek a sportág vagy versenyszám versenygyakorlatának, de a mozgásszerkezet térbeli, időbeli mutatói ettől eltérőek. Ilyen speciális gyakorlat több sportágban is az ugrógyakorlatokhoz a reaktív erőt fejlesztő, páros lábú mélybeugrás.

26Specifikus gyakorlatok azok, amelyeknél a dinamikai, továbbá térbeli, időbeli szerkezet egyaránt megfelel a versenygyakorlat jellemzőinek.

27 Terjedelem.

94. ábra

A négyéves olimpiai felkészülési ciklus domi-náns összetevőinek sémája (Tschiene, 1984)

95. ábra A felkészülés összterhelésének változása a négyéves olimpiai ciklusban (Bompa, 1994)

28 Egyszeri csúcsforma kialakítása egy éven belül

29 Kétszeri csúcsformára törekvés egy éven belül

lévő sportolóknál tanácsos használni – az OUÉ-t viszonylagos pihenőévként lehet tekinteni, az OKÉ egy összterhelésben növekvő egységet jelent, amelyen belül kontinens- vagy világver-senyen az eredményesség színvonala felmérhető. Ezt követően az OEÉ-ben ismét viszonylagos pihenő következhet, amelynek összterhelése azonban magasabb, mint az OUÉ-ben volt. Főleg az intenzitásban mutatkozhat meg a terheléscsökkenés. Az OÉ-ben a legmagasabb összterhelés alkalmazását ajánlja (95/b ábra).