A Tárgyalás-előkészítő Kamara és a Simone Gbagbo ügyben

Döntésében a Tárgyalás-előkészítő Kamara a Katanga-ügyben hozott dönté-sek és ítéletek egyikében¹⁶² kimondottakra hivatkozott és hangsúlyozta, hogy

„a Statútum 17. cikk (1)(a) értelmében benyújtott elfogadhatósági kifogás vizsgálata során két kérdésre kell választ adni: (i) a elfogadhatósági kifogás vizsgálatának idején van-e nemzeti szinten folyamatban levő nyomozás vagy büntetőeljárás, és amennyiben erre a válasz igenlő, úgy (ii) az állam »kész-e«

vagy »képes-e« arra, hogy a nyomozást vagy a büntetőeljárást a Statútum 17.

cikk (2) bekezdésében és 17. cikk (3) bekezdésében részletezett követelmények-nek megfelelően lefolytassa.”¹⁶³ Egy másik fontos szabály szerint, amelyet a kenyai helyzet tárgyában hozott döntések egyikéből¹⁶⁴ idéz a döntés:

„a kifogást tevő államot terheli annak bizonyítási terhe, hogy az ügy nem fogadható el” és hogy eleget tegyen ennek a tehernek, az államnak

quêtes’, was established in July 2011.27 In Côte d’Ivoire’s submission, the activities of this unit permitted the institution of the proceedings against Simone Gbagbo.” Simone Gbagbo, 2014-es döntés, § 15, 7.

160 Ez a fent említett “Situation in the Republique of Côte d’Ivoire, in the case of the Prosecutor v.

Simone Gbagbo, Decision on Côte d’Ivoire’s challenge to the admissibility of the case against Simone Gbagbo, ICC-02/11-01/12, 11 December 2014”.

161 Situation in the Republique of Côte d’Ivoire, in the case of the Prosecutor v. Simone Gbagbo, Judgment on the appeal of Côte d’Ivoire against the decision of Pre-Trial Chamber I of 11 December 2014 entitled “Decision on Côte d’Ivoire’s challenge to the admissibility of the case against Simone Gbagbo”, ICC-02/11-01/12 OA, 27 May 2015, https://www.icc-cpi.int/

Pages/record.aspx?docNo=ICC-02/11-01/12-75-Red (a továbbiakban: Simone Gbagbo, 2015-ös döntés, másodfok).

162 Appeals Chamber, “Judgment on the Appeal of Mr. Germain Katanga against the Oral Decision of Trial Chamber II of 12 June 2009 on the Admissibility of the Case”, 25 September 2009, ICC-01/04-01/07-1497, § 1, 75–79.

163 Simone Gbagbo, 2014-es döntés, § 27, 11.

164 Appeals Chamber, Situation in the Republic of Kenya, in the case of the Prosecutor v. Francis Kwi Muthaura, Uhuru Mugai Kenyatta and Mohammed Hussein Ali, “Judgment on the appeal of the Republic of Kenya against the decision of Pre-Trial Chamber II of 30 May 2 011 entitled

‘Decision on the Application by the Government of Kenya Challenging the Admissibility of the Case Pursuant to Article 19(2)(b) of the Statute”, 30 August 2011, ICC-01/09-02/11-274,

§§ 2, 61.

2. fejezet 64

kell ellátnia a Bíróságot „kellően specifi kus és meggyőző erejű bizonyí-tékkal”, amelyek tanusítják, hogy nyomozás vagy büntetőeljárás folyik a kérdésben”.¹⁶⁵

A Tárgyalás-előkészítő Kamara a Simone Gbagbo ügyben idézett azokból a döntésekből, amelyek Szaif Kadhafi ügyében születtek, mivel ott szintén megtagadták az átadást és kifogást nyújtottak be a komplementaritás elvére hivatkozva. (A Szaif Kadhafi ügy legfontosabb elemeit e fejezet harmadik pontjában mutatom be.)

Szaif Kadhafi ügyében hozott döntések¹⁶⁶ felidézése után így folytatta a Tárgyalás-előkészítő Kamara:

„a nemzeti nyomozás tárgyának és a Bíróság előtti eljárás tárgyát ké-pező a cselekménynek az összehasonlításakor a Fellebbviteli Kamara világossá tette, hogy „az elfogadhatóság vizsgálatakor az képezi bírói megítélés tárgyát, hogy az ügy, amelyet az állam otthon vizsgál, ele-gendő mértékben tükrözi-e azt [ami a Bíróság előtt van]” és aminek a megítéléséhez „az adott Kamarának ismernie kell a Főügyész és az állam által végzett nyomozások kontúrjait és paramétereit”.

A Kamara csak akkor tud eljutni annak a megállapításához, hogy van-e ele-gendő átfedés ahhoz, hogy a hazai ügyet úgy lehessen tekinteni, hogy az azonos

165 “[I]n considering an admissibility challenge brought under article 17(1)(a) of the Statute two questions shall be addressed: (i) whether, at the time of the proceedings in respect of an admissibility challenge, there is an ongoing investigation or prosecution of the case at the national level; and, in case the answer to the fi rst question is in the affi rmative, (ii) whether the State is ‘unwilling’ or ‘unable’ to genuinely carry out such investigation or prosecution within the terms further elaborated in articles 17(2) and 17(3) of the Statute. Another import-ant rule – cited from one of the decisions in the Kenya situation is ‘that a State challenging the admissibility of a case bears the burden of proof to show that the case is inadmissible’

and that, to discharge this burden, the State must provide the Court with ‘evidence with a suffi cient degree of specifi city and probative value’ that demonstrates that it is investigating or prosecuting the case.” (Az angol szövegből elhagytam a lábjegyzetekre való hivatkozási számokat.) Simone Gbagbo, 2014-es döntés, § 27, 11–12.

166 Pre-Trial Chamber I, “Decision requesting further submissions on issues related to the admis-sibility of the case against Saif Al-Islam Gaddafi ”, 7 December 2012, ICC-01/11-01/11-239,

§ 122.; Appeals Chamber, “Judgment on the appeal of Libya against the decision of Pre-Tria Chamber I of 31 May 2 0 13 entitled Decision on the admissibility of the case against Saif Al-Islam Gaddafi ”, 21 May 2014, ICC-01/11-01/11-547-Red, § 2.

A komplementaritás feltételeinek ellenőrzése… 65

a Bíróság előtt levővel, „ha az érdemi összevetéshez szükséges tényezőket már kielégítően azonosította”.¹⁶⁷

E megfontolások alapján és utalva arra, hogy Simone Gbagbo ellen Elefántcsontparton más bűncselekmények alapján folyik nyomozás, mint ame-lyek miatt az ICC Főügyésze a magáét indította (ti. emberölés, nemi erőszak és szexuális kényszerítés egyéb fajtái, embertelen cselekmények és üldözés), ¹⁶⁸ a kormány kifogását az ICC elutasította.

A Tárgyalás-előkészítő Kamara rámutatott arra, hogy Simone Gbagbo ellen a hazai hatóságoktól kapott információk szerint gazdasági természetű bűncselek-mények,¹⁶⁹ valamint az állam biztonsága és a közrend elleni bűncselekmények miatt folyik nyomozás.¹⁷⁰

„Emberölés, nemi erőszak, az egyéneknek jelentős szenvedést vagy sú-lyos sérelmet okozó bűncselekmények, amelyek megtörténtét a Bíróság elé vitt ügyben állítják, nem szerepelnek ezek között. Ennek megfe-lelően, ezek az eljárások – amelyek tekintetében csak Simone Gbago cselekvőségét illetően lehet nyilatkozni – láthatóan nem ugyanarra a cselekményre utalnak, mint amelyről a Bíróság elé terjesztett ügyben

167 “[I]n relation to the comparison of the conduct allegedly forming the subject of national investigation and the conduct which forms the subject of proceedings before the Court, the Appeals Chamber clarifi ed that ‘[i]n assessing admissibility, what is required is a judicial assessment of whether the case that the State is investigating suffi ciently mirrors the one that [is before the Court]’ and that for this assessment ‘it will be necessary for a Chamber to know the contours or parameters of the investigation being carried out both by the Prosecutor and by the State’. Only when the terms of reference for the relevant comparison are satisfactorily identifi ed, can the Chamber proceed to the determination of whether there is suffi cient overlap such that the domestic case can be said to be the same as the case before the Court”. Simone Gbagbo, 2014-es döntés, § 32, 14–15.

168 “As already clarifi ed in the Decision of 28 August 2014, the conduct alleged in the case against Simone Gbagbo before the Court is set out in the Warrant of Arrest [….] More specifi cally, the present case concerns the individual criminal responsibility of Simone Gbagbo for the com-mission, jointly with Laurent Gbagbo and his inner circle and through the Ivorian Defence and Security Forces (FDS), who were reinforced by youth militias and mercenaries, of the crimes of murder, rape and other forms of sexual violence, inhumane acts and persecution committed: (i) in the context of the march on the Radiodiff usion Télévision Ivoirienne (RTI) building on 16 December 2010; (ii) in the context of the women’s march in Abobo on 3 March 2011; (iii) in the context of the Abobo market shelling on 17 March 2011; and (iv) in relation to the Yopougon massacre on 12 April 2011.” Simone Gbagbo, 2014-es döntés, § 44, 20.

169 Uo. § 47, 21–22.

170 Uo. 22.

Nota bene: A döntésnek ez a része a nyilvános változatban, a feketével kitakart részek miatt, pont a hivatkozott vádpontokat illetően nem igazán érthető.

2. fejezet 66

szó van, és ezért nem gerjesztenek a Statútum 17. cikk (1)(a) értelmében vett konfl iktust a Bíróság és Elefántcsontpart között.”¹⁷¹

A vizsgálat tárgyát képező cselekmények harmadik csoportját illetően a Tárgyalás-előkészítő Kamara hangsúlyozta, hogy a komplementaritás elvére ott sem lehet alappal hivatkozni.¹⁷²

Az olvasó dolgát nem könnyíti meg, hogy a Tárgyalás-előkészítő Kamara e döntésének a közönség számára kiadott nyilvános változata nagyon sok át-fedéssel olvashatatlanná¹⁷³ tett sort tartalmaz, döntően ott, ahol áldozatokról vagy tanúkról szóló szenzitív egyéni adatok vagy olyan információk vannak, amelyeknek a nyilvánosságra hozatala az ICC előtti eljárás lefolytatásának sikerét nehezítené. Az elefántcsontparti hatóságok eljárási lépéseit illetően a döntés úgy indokolt, hogy

„ahogy lejjebb bemutatásra kerül, a Kamara nincs meggyőződve arról, hogy az elefántcsontparti hazai hatóságok kézzelfogható, konkrét és előremutató nyomozati lépéseket tesznek Simone Gbagbo büntetőjogi felelősségének megállapítása tekintetében azon bűncselekmények kapcsán, amelyekről a Bíróság előtti eljárásban szó van, vagy pedig, hogy ezen állítólagos bűncselekmények tekintetében büntetőeljárást indítottak volna. Ennek megfelelően nem szükséges a 17. cikk (1)(a) vett és 17. cikk (2) és (3) pontokban részletezett, »nem kész« és »nem képes«

fogalmaknak a Kamara általi értelmezését kibontani”, ¹⁷⁴

171 “[K]illings, rapes or acts causing great suff ering or serious injury to individuals, as alleged in the case before the Court, are not covered by these proceedings. Accordingly, these proceed-ings – in which a determination could only be made on whether Simone Gbagbo’s actions – do not cover the same conduct that is alleged in the case before the Court and, as such, do not give rise to a confl ict of jurisdictions between the Court and Côte d’Ivoire under article 17(1)(a) of the Statute.” Simone Gbagbo, 2014-es döntés, § 49, 39–40.

172 Uo. §§ 51, 53, 57, 58, 59, 60, 62, 63, 64.

173 Az ICC belső szabályai szerint az ICC bírái és munkatársai által oktatási célból vagy tudo-mányos fórumok számára készített műveikben mindaddig, amig az ICC nem tesz in extenso olvashatóvá egy, az ügyben releváns dokumentumot, csak annak a nyilvánosság számára elérhetővé tett változatából idézhetnek.

174 “As explained below, the Chamber is not satisfi ed that Côte d’Ivoire’s domestic authorities are currently taking tangible, concrete and progressive investigative steps into Simone Gbagbo’s criminal responsibility for the crimes alleged in the proceedings before the Court or that they are prosecuting her for these alleged crimes. Accordingly, it is unnecessary to set out the Chamber’s understanding of the criteria of unwillingness and inability within the meaning of article 17(1)(a) and as detailed in article 17(2) and (3) of the Statute.” Simone Gbagbo, 2014-es döntés, § 36, 16.

A komplementaritás feltételeinek ellenőrzése… 67

mivel az nem változtat azon, hogy az elefántcsontparti hatóságok inaktivitást tanusítottak az ICC által vizsgált kérdésekben.

Ehhez némileg hasonlóan ¹⁷⁵ a bírák azt is kimondták, hogy

„a fentiek fényében, a Kamara arra a következtetésre jutott, hogy Elefántcsontpart nem bizonyította, hogy a Simone Gbagbo ellen a Bíróság előtt indított eljárás jelenleg tárgya egy, a Statútum 17. cikk (1)(a) szerinti értelemben vett hazai eljárásnak. Ennek megfelelően a Kamara megállapítja, hogy a Bíróság előtti jelen ügy elfogadásának nincs akadálya”. ¹⁷⁶