A terrorista és a maffi a típusú bűncselekmények, illetve utóbb a nemi erőszak különböző formái vagy a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények tekintetében az USA-ban, illetve Európában kialakult technikai szabályok át-vételét a Nemzetközi Büntetőbíróságot életre hívó államok hasznosnak találták az ICC-t illetően is, így a Római Statútumba is bekerült egy erre vonatkozó, nevezetesen a 68. cikk.601
601 Római Statútum 68. cikk A sértettek és a tanúk védelme, részvételük a tárgyaláson
(1) A Bíróság megteszi a megfelelő intézkedéseket a sértettek és a tanúk biztonságának, testi és lelki egészségének, méltóságának és magánéletének védelme érdekében.
Ennek során a Bíróság tekintetbe vesz az ügyre vonatkozó minden tényezőt, ideértve az életkort, a nemet a 7. cikk 3. bekezdésének meghatározása szerint, és az egészsé-gi állapotot, valamint a bűncselekmény jellegét, különösen, de nem kizárólag, ha a bűncselekmény nemi erőszakkal, nemi alapú erőszakkal vagy gyermekek sérelmére elkövetett erőszakkal járt. A főügyész különösen a nyomozás és e bűncselekmények miatti vádképviselet során teszi meg ezeket az intézkedéseket. Ezen intézkedések nem sérthetik a vádlott jogait, és nem lehetnek ellentétesek azokkal, sem a tisztességes és pártatlan tárgyalás követelményeivel.
(2) A 67. cikkben kimondott nyilvános tárgyalás elve alóli kivételként a Bíróság tanácsai a sértettek, a tanúk vagy a vádlott védelme érdekében az eljárás bármely szakaszában elrendelhetik a nyilvánosság kizárását, vagy engedélyezhetik a bizonyítékok elektron-ikus, vagy más különleges eszközök útján történő bemutatását. Ezen intézkedések különösen a nemi erőszak sértettjének esetében alkalmazhatók, illetve akkor, ha a sér-tett vagy a tanú gyermek, kivéve, ha a Bíróság a körülményekre fi gyelemmel másként rendelkezik, különös tekintettel a sértett vagy a tanú véleményére.
(3) Ha a sértettek személyes érdekeit érinti, a Bíróság engedélyezi véleményük, aggályaik előterjesztését és fi gyelembevételét az eljárásnak a Bíróság által megfelelőnek ítélt szakaszaiban, úgy, hogy az ne sértse, vagy ne legyen ellentétes a vádlott jogaival és a tisztességes és pártatlan tárgyalás követelményeivel. A véleményeket és aggályokat a sértettek jogi képviselői terjeszthetik elő, ha a Bíróság azt – az Eljárási és Bizonyítási Szabályokkal összhangban – megfelelőnek tartja.
7. fejezet 170
Ebben a fejezetben megpróbálom áttekinteni a teljességre való törekvés igénye nélkül azokat a legfontosabb megoldásokat, amelyekkel eddig találkoz-tam a Nemzetközi Büntetőbíróságon, akár annak írásbeli eljárásaiban – azaz döntően a Tárgyalás-előkészítő Kamarák gyakorlatában – akár annak a szóbeli, tanúvallomásos szakaszban, amire értelemszerűen alapvetően az elsőfokon eljáró Tárgyaló Kamarák esetében kerül sor.
A 68. cikk első bekezdése utal ezzel összefüggésben a vádlott jogainak és a fair eljárás követelményeinek tiszteletben tartására, azaz áttételesen ide
kap-(4) A sértetteket és a tanúkat segítő egység tanácsot adhat a főügyésznek és a Bíróságnak a megfelelő védőintézkedésekről, biztonsági rendelkezésekről, és a 43. cikk 6.
bekezdésében meghatározott jogi tanácsadásról és segítségnyújtásról.
(5) Ha bizonyítéknak vagy információnak a jelen Statútum szerinti nyilvánosságra hoza-tala a tanú vagy családja biztonságának súlyos veszélyeztetését okozhatja, a főügyész, a tárgyalás megkezdése előtti bármelyik eljárási szakaszban, visszatarthatja az adott bizonyítékot vagy információt, és helyette azok rövidített ismertetését nyújthatja be.
Ezen intézkedéseket úgy kell megtenni, hogy ne sértsék a vádlott jogait és a tisztesség-es és pártatlan tárgyalás követelményeit, és ne legyenek ellentéttisztesség-esek azokkal.
(6) Bármely Állam kérelmezheti a szükséges intézkedések megtételét tisztségviselői vagy képviselői, továbbá a titkos vagy kényes információk védelmének érdekében.
A sértettek és a tanúk védelmének legfontosabb eszközei 171
csolódnak az ezekre vonatkozó egyéb cikkek is, köztük mindenekelőtt az 55.
cikk,602 a 66. cikk603 és 67. cikk.604
602 Római Statútum 55. cikk A személyek jogai a nyomozásban
(1) A jelen Statútum szerint megindított nyomozás során a személy:
(a) Nem kényszeríthető arra, hogy magára nézve terhelő vallomást tegyen, vagy bűnösségét beismerje;
(b) Nem vethető kényszer, erőszak vagy fenyegetés, kínzás, vagy bármilyen más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alá; és
(c) Ha olyan nyelven hallgatják ki, amelyet nem ért és beszél tökéletesen, jogosult ingyenesen megfelelő tolmács segítségére és minden olyan fordításra, amelyet a tisztességes eljárás követelményei megkívánnak;
(d) Önkényesen nem tartóztatható le és nem tartható fogva; szabadságától csak a jelen Statútumban meghatározott okok alapján és eljárás szerint fosztható meg.
(2) Ha alapos okkal feltehető, hogy valaki a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselek-ményt követett el, és vagy a főügyésznek, vagy a IX. Fejezet szerinti megkeresés értelmében a nemzeti hatóságoknak ki kell hallgatniuk, az érintett személy még a következő jogokkal is rendelkezik, amelyekről a kihallgatás előtt tájékoztatják:
(a) A kihallgatás megkezdése előtt tájékoztatják arról, hogy alapos gyanú áll fenn arra, hogy a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményt követett el;
(b) Megtagadhatja a vallomást anélkül, hogy hallgatását bűnössége vagy ártatlansá-ga megállapításánál fi gyelembe vennék;
(c) A választása szerinti védő segítségét veheti igénybe, vagy ha nincs védője, azt számára kirendelnek, mindenkor, amikor az igazságszolgáltatás érdeke úgy kívánja, ellenszolgáltatás nélkül, ha az érintett személy nem képes azt meg-fi zetni;
(d) Védője jelenlétében hallgassák ki, kivéve, ha önként lemondott a védőhöz való jogáról.
603 Római Statútum 66. cikk Az ártatlanság vélelme
(1) Mindenki ártatlannak tekintendő mindaddig, amíg bűnösségét a Bíróság előtt az alkalmazandó jogszabályok szerint nem állapítják meg.
(2) A vádlott bűnösségének bizonyítása a főügyészt terheli.
(3) A vádlott elítéléséhez a Bíróságnak a vádlott bűnösségéről minden ésszerű kétséget kizáróan kell meggyőződnie.
604 Római Statútum 67. cikk A vádlott jogai
(1) A terhére rótt vádpontok vizsgálata során a vádlottnak joga van ahhoz, hogy ügyét a jelen Statútum rendelkezéseinek megfelelően, tisztességesen és pártatlanul, nyilvá-nosan tárgyalják, és a teljes fegyveregyenlőség elve alapján a következő minimális garanciákra jogosult:
(a) Haladéktalanul és részletesen ismertessék vele a terhére rótt vád jellegét, okát és tartalmát, olyan nyelven, amelyet tökéletesen ért és beszél;
(b) Rendelkezzék a védelme előkészítéséhez szükséges megfelelő idővel és lehető-ségekkel, és szabadon, bizalmas körülmények között érintkezhessen választott védőjével;
(c) Indokolatlan késedelem nélkül hozzanak ítéletet;
(d) A 63. cikk 2. bekezdésének fenntartásával, jelen lehessen a tárgyaláson, vé-delmét személyesen, vagy az általa választott védő útján elláthassa, ha nincs jogi képviselője, oktassák ki az ehhez való jogáról, és mindenkor, amikor az igazságszolgáltatás érdeke azt kívánja, a Bíróság hivatalból rendeljen ki számára
7. fejezet 172
Míg, mint említettem, a technikai megoldások sajátosságai a terrorista vagy maffi a összefüggésű bűncselekményekhez, illetve gyermekek sérelmére elkö-vetett vagy nemi erőszak természetű cselekményekhez kötődnek, az ICC jog-gyakorlatában ezek eddig jelentős részben kapcsolódnak a polgárháborúkhoz, különösen azoknak ahhoz a fajtájához, ahol nem egyszerűen politikai irány-zatok küzdenek felfegyverkezve, hanem a konfl iktus maga etnikai színezetű.
(Erről lásd a könyv 13. fejezetét.)
Így azonban a bűncselekmények sértettjei, tanúi többnyire– az esetek java részében – nem is a már előzetes letartóztatásban levő terhelt/vádlott vagy az ő családja bosszújától tartanak, hanem attól, hogy az etnikai szolidaritás több-ször is tapasztalt elve alapján a barátok, hívek, közeli, távoli és még távolabbi vérrokonok, klánikus formációk tagjai próbálnak „elégtételt venni”.
Ráadásul, amíg a vád megerősítése vagy a vád tárgyalása idején a terhelt/
vádlott már többnyire a scheveningeni börtön őrizetében van, más a helyzet az ún. előzetes információgyűjtés (preliminary examination) vagy a nyomozás (investigation) idején, amikor a szabadlábon levő elkövetők, főleg, ha magasabb pozícióban vannak, sokat tudnak tenni annak érdekében, hogy az információ-gyűjtés, nyomozás ne legyen akadálymentes, és gyakran célszerűnek tűnhet számukra, hogy véletlen balesetek vagy egyéb „technikai megoldások” révén, a számukra veszélyesnek tűnő információhordozókat vagy véglegesen kapcsolják
védőt, ingyenesen, ha nem rendelkezik megfelelő anyagi eszközökkel a védő megfi zetéséhez;
(e) Kihallgassa vagy kihallgattathassa a vád tanúit, és biztosítsa, hogy a védelem tanúi megjelenhessenek, és a vád tanúival azonos feltételek mellett kihallgassák őket. A vádlott jogosult továbbá mentő körülményeket felhozni, és a jelen Statútum szerint elfogadható más bizonyítékokat előterjeszteni;
(f) Ellenszolgáltatás nélkül képesített tolmács segítségét vehesse igénybe, és meg-kapja mindazon fordításokat, amelyeket a tisztességes eljárás követelményei szükségessé tesznek, ha a Bíróság eljárása, vagy a Bíróság előtt bemutatott dokumentumok olyan nyelvűek, amelyet a vádlott nem ért, és nem beszél tökéle-tesen;
(g) Ne kényszerítsék saját személye elleni vallomástételre vagy bűnösségének beis-merésére, és megtagadhassa a vallomástételt, anélkül, hogy azt a bűnösség vagy ártatlanság megállapítása során fi gyelembe vennék;
(h) Védelmében – nem eskü alatti – szóbeli vagy írásbeli nyilatkozatot tegyen; és (i) Ne alkalmazzák vele szemben a bizonyítás, és a bizonyítékok cáfolata terhének
megfordítását.
(2) A jelen Statútumban meghatározott minden más közlésen kívül, a főügyész, amint lehetséges, a védelem számára betekintést nyújt minden olyan bizonyítékba, amely a főügyész birtokában van, vagy rendelkezésére áll, és amely a főügyész szerint ártat-lanságát bizonyítja vagy bizonyíthatja, bűnösségét enyhíti, illetve a vád bizonyítékain-ak hitelességét befolyásolhatja. A jelen bekezdés alkalmazása tekintetében felmerülő kétség esetén a Bíróság dönt.
A sértettek és a tanúk védelmének legfontosabb eszközei 173
ki az ICC-vel, mindenekelőtt annak Főügyészével való együttműködésből vagy kellőképpen rettentsék el őket a kapcsolatfelvételtől.
Emellett pedig, különösen a gyermekek sérelmére elkövetett illetve a sze-xuális természetű bűncselekmények esetében az államok jelentős részében egyre elterjedtebb gyakorlat szerint egyrészt indokolt megakadályozni vagy a minimumra csökkenteni az elszenvedett bűncselekmény fájdalmas újraélését (retraumatisation), valamint részben ugyanezekben az esetekben és hasonló megfontolásokból fi gyelemmel kell lenni arra, hogy a társadalmi integrálódást nehezítené, ha a sértett, illetve a sértetti tanú személyazonossága és az ellene elkövetett bűncselekmények jellege, száma egyszerre kapnának nyilvánosságot.
Mindezek az elvek vonatkoznak úgy egy már vizsgálat vagy tárgyalás alatt levő ügyre, mint az esetleges későbbiekre: ha a potenciális tanúk azt látnák, ta-pasztalnák, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság nem képes a tanúkat megvédeni a bosszútól vagy a kirekesztéstől, ez nyilvánvalóan csökkenté együttműködési hajlandóságukat az őket közvetlenül érintő ügyekben.
Az alábbiakban röviden bemutatom az ezeket a célokat szolgáló legfontosabb technikai megoldásokat. Ezek remélhetően anélkül is érthetőek, hogy a konkrét példát értelemszerűen nem ismerheti meg a külvilág, hiszen az abban levő szen-zitív információk nem kaphatnak nyilvánosságot. Bizonyos eljárási szabályok kapcsolódnak az ún. ideiglenes intézkedésekhez is, amelyekről a 6. fejezet szól.