3. A komplementaritás ellen ő rzése a gyakorlatban
3.4. A Fellebbviteli Kamara és a kormányzati fellebbezés
A Fellebbviteli Kamara ítéletben179 döntött a Tárgyalás-előkészítő Kamara által hozott döntésről. Jóllehet az ítéletet viszonylag rövid időn belül hozták meg, az érdeklődő közönség leginkább arra volt kiváncsi, hogy Hágában a bírák fi gyelembe veszik-e a Simone Gbagbora kimért, igen szigorúnak tűnő abidjani ítéletet.
A Fellebbviteli Kamara úgy tekintette Simone Gbagbo elítélését, hogy az – dacára a clausula rebus sic stantibus elvének hasonlóságára – nincs kihatással a 2014-es döntés hatályosságára.
Egyes korábbi döntéseire hivatkozva180 a Fellebbviteli Kamara arra mutatott rá, hogy időben későbbi tényeket nem lehet fi gyelembe venni egy támadott, korábbi döntés megítélésekor:
„azok a tények, amelyek időben későbbiek [mint a támadott elfogad-hatósági döntés], kívül esnek a Tárgyalás-előkészítő Kamara előtt egykor folyó eljárás hatályán, és ezért kívül esnek a fellebbviteli eljárás hatályán is”.181 „A Fellebbviteli Kamara tudatában van annak, hogy a támadott döntés utáni tényeknek a felülvizsgálat keretei alóli kizárásá-val korlátozza a támadott döntés – amely eredetileg és meghozatalának időpontjára tekintettel az ügy elfogadhatóságáról szólt – szabályossága kérdésének vizsgálatát is.”182
ans-de-prison/; http://www.liberation.fr/planete/2015/03/09/cote-d-ivoire-simone-gbagbo-condamnee-a-20-ans-de-F
179 Judgment on the appeal of Côte d’Ivoire against the decision of Pre-Trial Chamber I of 11 December 2014 entitled “Decision on Côte d’Ivoire’s challenge to the admissibility of the case against Simone Gbagbo”, ICC-02/11-01/12 OA, 27 May 2015, https://www.icc-cpi.int/Pages/
record.aspx?docNo=ICC-02/11-01/12-75-Red, Simone Gbagbo, 2015-ös döntés, másodfok.
180 Ruto Appeals Chamber Decision of 28 July 2011, §. 13. Ld. még: Gaddafi Admissibility Judgment, § 43; Al-Senussi Admissibility Judgment, § 57.
181 “[F]acts which postdate the [impugned decision on admissibility] fall beyond the possible scope of the proceedings before the Pre-Trial Chamber and therefore beyond the scope of the proceedings on appeal,” Simone Gbagbo, 2015-ös döntés, másodfok, § 43.
182 “The Appeals Chamber is aware that by excluding facts postdating the Impugned Decision from the scope of its review, it limits the review to the issue of the correctness of the Impugned
A komplementaritás feltételeinek ellenőrzése… 69
Mivel a jelen fejezet témája szempontjából az ICC a fellebbezés eljárási és érdemi részletkérdései irrelevánsak, ezért igyekszem csak a komplementaritás kérdésére szorítkozni.
A fontos kérdések következőek: (i) Levezethetünk-e a komplementaritás elvéből egy vélelmet a hazai eljárások javára, és ha igen, úgy milyen ennek a természete és melyek ennek a határai? (ii) Milyen a tettazonosság (same person / same conduct test) elve alkalmazásának terjedelme és melyek a részletszabályai?
3.4.1. Levezethetünk-e a komplementaritás elvéből egy vélelmet a hazai eljárások javára, és ha igen, úgy milyen ennek a természete és melyek ennek a határai?
Miután felidézett néhány releváns dictumot,183 a Fellebbviteli Kamara rámuta-tott arra, hogy
„[…] a hazai bíróságok javára szóló vélelem csak akkor nyer alkal-mazást, amikor bizonyítottan vannak (vagy voltak) nyomozások és/
vagy büntetőeljárások nemzeti szinten. Mivel a Tárgyalás-előkészítő Kamara úgy találta, hogy nem folytattak érdemi nyomozásokat és/
vagy büntetőeljárásokat nemzeti szinten, ezért nem követett el tévedést, amikor nem alkalmazta az említett vélelmet. Ezért elutasításra kerül Elefántcsontpartnak a komplementaritás elve állítólagos megsértésére vonatkozó érvelése.”184
3.4.2. A tettazonosság tesztjének (the same person / same conduct test) alkalmazása
A Fellebbviteli Kamara rámutatott, hogy
Decision, which determined the admissibility of the case as of the date of its issuance.” Uo.
§ 45, 17.
183 Ruto Admissibility Judgment, §. 44; Kenyatta Admissibility Judgment, §. 43, 16–17.
184 “[…] the presumption in favour of domestic jurisdictions only applies where it has been shown that there are (or have been) investigations and/or prosecutions at the national level. As the Pre-Trial Chamber found that no relevant investigations and/or prosecutions were ongoing at the national level, it was not an error for it not to follow the above-mentioned presumption.
Côte d’Ivoire’s argument regarding the alleged violation of the principle of complementarity is therefore rejected.” Simone Gbagbo, 2015-ös döntés, másodfok, § 58, 21.
2. fejezet 70
„a Tárgyalás-előkészítő Kamara, annak érdekében, hogy eldöntse, az adott magatartást érintő állítólagos elefántcsontparti hazai eljárások irrelevánsak-e a Bíróság eljárásának szempontjából, fi gyelembe vette az állításoknak úgy ténybeli, mint jogi minősítését. A Kamara meg-állapításait így elsődlegesen a bűncselekmények mögötti állítólagos magatartásra alapozta, és azok jogi minősítését mint a hazai eljárások tényleges tárgyát jelző további tényezőt vette fi gyelembe.”185
Mivel az elfogadhatósági kifogás és az annak ügyében hozott döntés elleni fellebbezés során a bizonyítás terhe a kifogást benyújtón, azaz az államon vagy a terhelten van, a Fellebbviteli Kamara azt mondta ki, hogy „Elefántcsontpart nem tudott tévedést bizonyítani abban, ahogyan a Tárgyalás-előkészítő Kamara a gazdasági bűncselekmények és az állam elleni bűncselekmények mögötti magatartást értékelte”.186
A bizonyos egyéb bűncselekmények miatti hazai bűntetőeljárást illetően a Fellebbviteli Kamara emlékeztetett arra, hogy az államnak magának kell alátá-masztania az elfogadhatósági kifogás megalapozottságát. Azt is megjegyezte, hogy
„az elfogadhatósági kifogás alapjának tekintett a nyomozati eljárások tárgyának beazonosítása, a Tárgyalás-előkészítő Kamara fi gyelembe vette az összes dokumentumot, amelyeket Elefántcsontpart becsatolt azon álláspontja alátámasztásaként, hogy a hazai nyomozások para-méterei »specifi kusak és világosak«. Mint ahogyan fentebb jeleztük, a Tárgyalás-előkészítő Kamara úgy találta, hogy a hazai nyomozati eljárásokra vonatkozó információk semmitmondóak.”187
185 “[T]he Pre-Trial Chamber considered both the factual description and legal characterisation of the allegations, in order to determine that the conduct covered by the purported domestic proceedings in Côte d’Ivoire was irrelevant to the Court’s proceedings. Indeed, the Chamber primarily based its fi ndings on the alleged conduct underlying the crimes and considered their legal characterisation as an added indicator of the actual subject matter of the domestic proceedings.” Uo. § 58, 21.
186 […] “has not demonstrated an error in the Pre-Trial Chamber’s assessment of the conduct underlying the economic crimes and the crimes against the State.” Uo. § 71, 25.
187 “[I]n order to determine the subject matter of the investigative activities on which the Admissibility Challenge relied, the Pre-Trial Chamber considered all of the documents presented by Côte d’Ivoire in support of its argument that the parameters of the domestic investigations are ‘specifi c and clear’. As indicated earlier, the Pre-Trial Chamber found the information regarding the domestic investigations vague.” Uo. § 89, 31.
A komplementaritás feltételeinek ellenőrzése… 71
„[…] Ráadásul a Tárgyalás-előkészítő Kamarának a hazai eljárások tárgyának meghatározására irányuló munkáját, nemcsak a rendelkezés-re álló dokumentumokban levő információ szűkössége nehezítette. A Tárgyalás-előkészítő Kamara rámutatott arra is, hogy nem tudta megál-lapítani, hogy a korábbi dokumentumokban említett bűncselekmények közül melyek azok, amelyek esetében még mindig folyik nyomozás, mivel közülük több már nem jelent meg a későbbi dokumentumokban. E tekintetben a Fellebbviteli Kamara megjegyezte, hogy Elefántcsontpart nem hivatkozott olyan információra, amely lehetővé tette volna a Tárgyalás-előkészítő Kamara számára, hogy világosan eldönthesse, melyek azok a bűncselekmények, amelyek jelenleg nyomozás alatt állnak.”188
A tettazonosság tesztjének alkalmazásakor, a Fellebbviteli Kamara megfo-galmazásában
„a 17. cikk (1)(a) […] értelmében a kérdés nem pusztán a ‘nyomozás’
kérdése in abstracto, hanem az, hogy ugyanazt az ügyet vizsgálja-e a Bíróság és a hazai igazságszolgáltatás. Az nem elegendő, hogy néhány vagy egy ügyben otthon folyik nyomozás; a hazai nyomozati vizsgálat ugyanarra az ügyre (azaz ugyanazon személy lényegileg ugyanazon cselekményére) kell, hogy irányuljon.”189
Az igaz, hogy a komplementaritás nyomozati eljárások tekintetében is meg-állható, de itt is az államot terheli a bizonyítás terhe, különösen ami a hazai nyomozások hatékonyságát illeti.
Ezeket illetően a Fellebbviteli Kamara megjegyezte, hogy
188 […] ”Furthermore, the Pre-Trial Chamber’s diffi culty in determining the subject matter of domestic proceedings was not only as a result of the scarcity of information in the available documents. The Pre-Trial Chamber also noted that it was unable to establish which of the crimes mentioned in earlier documents were still under investigation, as some of them did not appear in the documents that were issued later. In this regard, the Appeals Chamber noted that Côte d’Ivoire [did] not point to any information that could have enabled the Pre-Trial Chamber to determine with clarity which crimes were actually being investigated.” Uo. § 91, 31–32.
189 “[U]nder article 17 (1) (a), […] the question is not merely a question of ‘investigation’ in the abstract, but is whether the same case is being investigated by both the Court and a national jurisdiction. It does not suffi ce that some or any case is being investigated domestically; it must be the same case (same person and substantially the same conduct) that is being inves-tigated domestically.” Uo. § 98, 33. (Itt a hivatkozások a kenyai Ruto, Kenyatta és a líbiai Gaddafi ügyekben hozott elfogadhatósági ítéleteket érintik: Ruto Admissibility Judgment, § 37; Kenyatta Admissibility Judgment, § 36, Gaddafi Admissibility Judgment, § 83).
2. fejezet 72
„Elefántcsontpart mindössze azokat a nehézségeket magyarázza, ame-lyekkel állítólag találkozott nyomozásai során, anélkül, hogy kitérne arra, mennyiben releváns ez a Tárgyalás-előkészítő Kamara arra irá-nyuló elemzése tekintetében, hogy »konkrét és előremutató nyomozati lépéseket« tettek-e”.
A Fellebbviteli Kamara külön is hangsúlyozza, hogy Elefántcsontpart nem bizonyította, hogy az állítólagos nehézségeknek bármilyen kihatása lett volna a Tárgyalás-előkészítő Kamara azon megállapítására, hogy ‘mennyiségileg kevés és nem igazán előre mutató’ nyomozati lépéseket tettek. Ennek megfelelően Elefántcsontpart érvei e tekintetben elutasításra kerültek.190 A Fellebbviteli Kamara hozzátette, hogy
„nem volt észszerűtlen a Tárgyalás-előkészítő Kamara következtetése, miszerint a nyomozati lépések száma és gyakorisága szerény és szerte-ágazó volt. Ennek megfelelően a Fellebbviteli Kamara úgy tekinti, hogy Elefántcsontpart nem bizonyította, hogy Tárgyalás-előkészítő Kamara egyértelmű tévedést követett volna el, akár úgy, hogy félreértelmezte volna a tényeket, avagy irreleváns tényeket vett volna fi gyelembe, vagy nem vett volna fi gyelembe releváns tényeket.”191