Hogyan szabályozza ezeket a kérdéseket a Római Statútum? A komplemen-taritást expressis verbis a preambulumban137 és az 1. cikkben138 találjuk meg, de kapcsolódó intézményi rendelkezéseket találunk másutt is, különösen az elfogadhatóság139 szabályainál, amelyeket „a nemzetközi büntetőjog által eddig megtapasztalt legkomplexebb és legfejlettebb elfogadhatóság” 140- nak is lehet minősíteni.
136 S –E Z i. m. 796.
137 Római Statútum, Preambulum
[…] Hangsúlyozva, hogy a jelen Statútummal létrehozott Nemzetközi Büntetőbíróság a nemzeti büntető joghatóságokhoz képest kiegészítő jellegű, […].
138 Római Statútum 1. cikk A Bíróság
Ezennel létrehozzák a Nemzetközi Büntetőbíróságot (a továbbiakban: „Bíróság”), amely állandó intézmény, és a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekményeket elkövető személyek fölött gyakorol joghatóságot a jelen Statútum szerint, és a nemzeti büntető joghatóságokhoz képest kiegészítő jellegű. A Bíróság joghatóságát és működését a jelen Statútum rendelkezé-sei szabályozzák.
139 Ld. a 17–20. cikkeket.
140 S –E Z i. m. 788.
2. fejezet 58
Átfogja a ne bis in idem re szabály önmagukban is részletes tanulmányokat141 érdemlő különböző vetületeit, amelyek a függő ügyektől (litis pendentes)142 az eljárás közbenső megszüntetésének különböző fajtáihoz,143 valamint az eljárást lezáró elítéléshez vagy felmentéshez kötődnek.144 Érdemes azonban arra is rámutatni, hogy „[…] az elfogadhatóság vizsgálata ügyspecifi kus, és az ügy-azonosság a Bíróság által vizsgált ügy és a hazai szinten történt kivizsgálás közötti átfedés mértékétől függ”.145 Amit fentebb ügyazonosságnak (sameness of cases) fordítottam, az gyakorlatilag azonos azzal, amit a németes magyar jogi szakzsargon tettazonosságként ismer.
Fontos hangsúlyozni, hogy csak a jogállamisági kritériumokat teljesítő hazai lépések képesek a komplementaritás szabályainak érvényesítésére.
141 Római Statútum 20. cikk A többszöri eljárás tilalma (Ne bis in idem)
(1) Ha a jelen Statútum másképpen nem rendelkezik, a Bíróság senkit sem ítélhet el olyan bűncselekménynek minősülő cselekmény miatt, amely miatt a Bíróság már bűnösségét megállapította, vagy amely alól felmentette.
(2) Senkit sem ítélhet el más bíróság az 5. cikkben írt olyan bűncselekmény miatt, ame-lyben a Bíróság az érintett személy bűnösségét már megállapította, vagy amely alól felmentette.
(3) Akit másik bíróság a 6., 7. és 8. cikk vagy 8 bis cikk értelmében tiltott cselekmény miatt már elítélt, a Bíróság ugyanazon cselekményért csak akkor ítélheti el, ha a másik bíróság eljárása:
(a) Azt a célt szolgálta, hogy megvédjék az érintett személyt a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmény miatti büntetőjogi felelősségre vonás alól; vagy (b) Egyébként nem volt a nemzetközi jog által elismert tisztességes eljárás
sza-bályainak megfelelő, független vagy pártatlan eljárás, és úgy folyt le, hogy az adott körülmények között nem felelt meg az érintett személy bíróság elé állítása szándékának.
Nota bene: a fentebb kurzívval szedett „vagy 8 bis cikk” betétele szintén a kampalai módosítások következménye: ez tartalmazza az agresszió bűncselekményének fogalmát: a Római Statútumban csak a „bis” van kurziválva.
142 Római Statútum 17. cikk Az elfogadhatóság kérdései
(1) A Preambulum 10. bekezdésére és az 1. cikkre tekintettel a Bíróság az ügyet elfogad-hatatlannak minősíti, ha:
(a) Az ügyben joghatósággal rendelkező Állam nyomozást vagy büntetőeljárást indított, kivéve, ha az Állam nem hajlandó vagy nem képes a nyomozás vagy a büntetőeljárás megfelelő lefolytatására.
143 Római Statútum 17. cikk (1) […]
(b) Az ügyben joghatósággal rendelkező Állam nyomozást indított, és az Állam úgy határozott, hogy nem indít büntetőeljárást az érintett személy ellen, kivéve, ha a határozatot azért hozták, mert az Állam nem hajlandó vagy nem képes a megfelelő büntetőeljárás lefolytatására.
144 Római Statútum 17. cikk (1) […]
(c) Az érintett személyt a feljelentés tárgyául szolgáló magatartás miatt már felelős-ségre vonták, és a Bíróság a 20. cikk 3. bekezdése szerint nem járhat el.
145 S –E Z i. m. 804.
A komplementaritás feltételeinek ellenőrzése… 59
Nem lehet sikerrel hivatkozni az elvre, ha az elkövetővel szemben végelát-hatatlan vagy igen lassú eljárást indítottak,146 vagy ha a cselekmények súlyával aránytalan, cirógató eljárás zajlik le, vagy ha indokolatlan a kegyelem,147 vagy ha az alapvető emberi jogokat és különösen a büntetőeljárási garanciákat nem tartották tiszteletben az eljárás során. Ezért hivatkoznak visszatérően, bár nem mindig azonos formában a Római Statútum rendelkezései arra, hogy az ICC hatásköre a komplementaritás szempontjából akkor áll fenn, ha az állam nem akar vagy nem képes eljárni.148
Nyilvánvaló, hogy a Római Statútum a fékek és ellensúlyok elvének megtar-tásával egy átfogó intézményközi együttműködést vízionál, amelynek fontos pontja a nemzeti eljárások vizsgálata. Az államnak kell tájékoztatnia a Bíróságot az ugyanazon személlyel szemben ugyanazon bűncselekmény miatt korábban lefolytatott vagy folyamatban levő vizsgálatáról.149 Egyébként a terhelt/vádlott
146 „[…] the complementarity test is satisfi ed by inactivity, rather than by an overt manifestation of a State’s unwillingness or inability to proceed. […] A delay in conducting national proceed-ings in such a manner which reveals intent not to bring the person to justice is actually a form of shielding that person from criminal responsibility.” S –E Z i. m. 800., 824.
147 Ld. a kegyelem és az amnesztia intézményeinek a komplementaritással való összefüggéseit:
J i. m.73–133.
148 A Római Statútum fent idézett 17. cikk 1. (a) és (b) pontjai mellett mellett ld. még különösen a 17. cikk 2. és 3. bekezdéseit:
(2) Adott ügyben az Állam hajlandósága hiányának megállapítása során a Bíróság, tekin-tettel a nemzetközi jog által elismert tisztességes eljárás alapelveire, mérlegeli, hogy a következő feltételek közül egy vagy több fennáll-e:
(a) Az Állam az eljárást azért folytatta vagy folytatja le, illetőleg a határozatot azért hozta, hogy az érintett személyt kivonja a Bíróság joghatósága alá tartozó, az 5.
cikk szerinti bűncselekményekért való büntetőjogi felelősségre vonás alól;
(b) Az eljárás folyamán indokolatlan késedelem következett be, amely az adott körülmények között összeegyeztethetetlen az érintett személy bíróság elé állításának szándékával;
(c) Az eljárást nem függetlenül és pártatlanul folytatták vagy folytatják le, hanem oly módon, hogy adott körülmények között az összeegyeztethetetlen az érintett személy bíróság elé állításának szándékával.
(3) Annak megállapítása érdekében, hogy adott ügyben az Állam nem képes az eljárás lefolytatására, a Bíróság megvizsgálja, hogy az Állam, saját nemzeti igazságszolgál-tatásának teljes vagy súlyos összeomlása vagy hiánya miatt képtelen arra, hogy a vád-lottat elfogja, vagy a szükséges bizonyítékokhoz és tanúvallomásokhoz hozzájusson, vagy egyébként az eljárást lefolytassa.
149 Római Statútum 18. cikk Előzetes döntés az elfogadhatóságról
(1) Ha egy esetet a 13. cikk (a) bekezdése alapján a Bíróság elé terjesztettek, és a főügyész úgy döntött, hogy a nyomozás megindítása indokolt, vagy a főügyész kezdeményezi a nyomozás megindítását a 13. cikk (c) bekezdése és a 15. cikk szerint, a főügyész értesíti az összes Részes Államot és azon Államokat, amelyek, a rendelkezésre álló adatokra fi gyelemmel, az adott bűncselekmények fölött általában joghatósággal ren-delkeznének. A főügyész ezeket az Államokat titkosan értesítheti, és amikor úgy véli, hogy bizonyos személyek védelme, bizonyítékok megsemmisítésének vagy bizonyos
2. fejezet 60
egyaránt kifogásolhatja150 az ICC előtti eljárást, hivatkozva a hazai büntetőeljá-rásra, mint az ICC előtti eljárás akadályára.
Ezen szabályok összjátéka azt bizonyítja, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási eljárás nemzetközi bírói kontrollja sem nem automatikus, sem nem lehetetlen.
A jelen fejezet keretei között csak a ne bis in idem re kérdésének bemutatására van lehetőség, így itt nem kerül sor annak vizsgálatára, hogy az elfogadhatóság akadálya lehet a súlyosság hiánya151 vagy az igazságszolgáltatás érdeke.152 A ne bis in idem re szabályának érvényesülését pedig a Simone Gbagbo és a Szaif Kadhafi ügyekben hozott döntéseken keresztül fogom bemutatni.
személyek szökésének megakadályozása miatt szükséges, korlátozhatja az Államok számára nyújtott információ terjedelmét.
(2) Az értesítés átvételétől számított egy hónapon belül az Állam értesítheti a Bíróságot, hogy állampolgárai vagy a joghatósága alá tartozó más személyek ügyében megindítja vagy megindította a nyomozást az 5. cikkben írt bármely bűncselekménynek minősíthető azon bűncselekmények miatt, amelyek összefüggésben állnak az Államoknak küldött értesítésben közölt információval. Ezen Állam kérésére a főügyész átengedi az adott személyek elleni nyomozás lefolytatását az Államnak, kivéve, ha a tárgyalás-előkészítő tanács, a főügyész megkeresésére, a nyomozást engedélyezi. […].
150 Római Statútum 19. cikk A Bíróság joghatóságának és az ügy elfogadhatóságának megtámadása
(1) A Bíróság meggyőződik arról, hogy fennáll-e joghatósága a Bíróság elé terjesztett ügyben. A Bíróság hivatalból határozhat az ügy elfogadhatóságáról a 17. cikknek megfelelően.
(2) Az ügy elfogadhatóságát a 17. cikkben meghatározott indokkal vagy a Bíróság joghatóságát kifogással megtámadhatja:
(a) A vádlott, vagy az a személy, akivel szemben elfogatóparancsot, illetve az 58.
cikk szerint idézést bocsátottak ki;
(b) Az ügyben joghatósággal rendelkező Állam, azzal az indokkal, hogy az ügyben nyomozást folytat vagy folytatott, illetőleg az ügyben a büntetőeljárás lefolytatá-sa folyamatban van, vagy azt lefolytatták; vagy
(c) Az az Állam, amelytől a 12. cikk értelmében a joghatóság elfogadását be kell szerezni.
(3) A főügyész kérheti, hogy a Bíróság határozzon a joghatóság vagy az elfogadhatóság kérdéséről. A joghatóság vagy az elfogadhatóság kérdése miatt indult eljárásban azok, akik a 13. cikk szerint az ügyet a Bíróság elé utalták, továbbá a sértettek szintén a Bíróság elé terjeszthetik észrevételeiket. […].
151 Római Statútum 17. cikk Az elfogadhatóság kérdései
(1) A Preambulum 10. bekezdésére és az 1. cikkre tekintettel a Bíróság az ügyet elfogadha-tatlannak minősíti, ha: […] (d) Az ügy súlya nem indokolja a Bíróság további eljárását.
152 53. cikk A nyomozás megindítása
(1) A főügyész a hozzá eljuttatott információ értékelése után megindítja a nyomozást, kivéve, ha úgy dönt, hogy a jelen Statútum szerint az eljárás megindítása nem megal-apozott. A határozathozatal során a főügyész fi gyelembe veszi, hogy: […]
(b) Az ügy a 17. cikk szerint elfogadható-e, vagy az lenne-e; és
(c) A cselekmény súlyát és a sértettek érdekeit fi gyelembe véve, mindezek ellenére alapos okkal feltehető-e, hogy a nyomozás nem szolgálná az igazságszolgáltatás érdekét.
A komplementaritás feltételeinek ellenőrzése… 61