2. A Bemba-ügy
2.4. A Fellebbviteli Kamara ítélete: felmentés a vádpontok alól
A másodfokú ítélet404 meghozatalára a védelem által benyújtott fellebbezés alapján került sor: a fellebbezés mindkét 2016-os ítéletet támadta, azaz a bünte-tőjogi felelősséget megállapítót és a büntetési tételt kiszabót is. A Fellebbviteli Kamara405 felmentette a Jean-Pierre Bemba Gombot az ellene emelt vádak alól, ami a szakmai közvélemény jelentős részében megütközést, a sértettekben és hozzátartozóikban elkeseredést váltott ki.
Milyen jogi érveléssel mentették fel másodfokon Bembát?
Az olvasó fi gyelmét mindenekelőtt ismét fel kell hívnom azokra a hivatal-ban levő bírót terhelő deontológiai kötelezettségekre, amelyek a tudományos jellegűnek tekinthető írásművekre is kihatnak annyiban, hogy az ítéleteket, ha-tározatokat, az azokhoz csatolt különvéleményeket, párhuzamos indoklásokat ismertetni lehet, de tartózkodni kell a saját állásfoglalásoktól vagy bírálattól.
A Fellebbviteli Kamara többségi döntést hozott, annak sajátos, a kontinentá-lis jogban minimum szokatlan, az angolszász jogban viszont ismert és gyakorolt formájában.406
A Fellebbviteli Kamara, miután ismertette a másodfokú eljárás során alkalmazandó szempontokat, ti. a Római Statútum alapján milyen mértékben jogosult felülvizsgálni az elsőfokon tett megállapításokat és döntéseket, utalt arra, hogy a védelem az elsőfokú eljárás során következetesen törekedett arra, hogy a bűncselekményeket a DCC-ben nevesített településeken csak az „ide-értve” (include, including) előtag nélkül vizsgálják, ám ezt a Tárgyaló Kamara elutasította, hangsúlyozva, hogy a Tárgyalás-előkészítő Kamara nem kívánta csak a nevesített négy településre korlátozni a fosztogatás bűncselekményének a vizsgálatát, és ennek alapján a DCC-ben nem említett települések is megjelen-tek az elsőfokú eljárásban.407
404 Judgment on the appeal of Mr Jean-Pierre Bemba Gombo against Trial Chamber III’s
“Judgment pursuant to Article 74 of the Statute”, ICC-01/05-01/08-3636-Red 08-06-2018, (a továbbiakban: Bemba: felmentés, másodfok), https://www.icc-cpi.int/Pages/record.aspx?doc-No=ICC-01/05-01/08-3636-Red
405 Christine Van den Wyngaert, Chile Eboe-Osuji, Sanji Mmasenono Monageng, Howard Morrison, Piotr Hofmański.
406 A többséget Van den Wyngaert, Eboe-Osuji és Morrison képezte, de úgy, hogy Van den Wyngaert és Morrison közös, Eboe-Osuji önálló párhuzamos indoklást csatolt. Monageng és Hofmański a többségi ítélettel szemben közös különvéleményt írt.
407 Bemba: felmentés, másodfok: § 78, 25.
4. fejezet 120
A Tárgyaló Kamara ezt azután mindhárom kérdéses bűncselekményre vonatkoztatta,408 és úgy tekintette, hogy a vádlott számára világos, hogy mi képezi a vád tárgyát, „a vádra vonatkozó összes dokumentum alapján, ideértve a [Tárgyalás-előkészítő Kamara] megerősítő határozatát és a »segédanyago-kat«”.409 Ehhez hozzátette, hogy az olyan ügyekben, amikor a vádlott földrajzi-lag távol van a bűncselekmények helyszínétől, „nem is lehet pontos bizonyítéki elemeket felmutatni az áldozatok személyazonosságára vagy számára vonat-kozóan, pontos dátumokat vagy egyedi helyszíneket illetően” és „a tömeges bűncselekmények esetében előfordulhat, hogy nem lehetséges a pontosság magas foka alapján érvelni”.410
A Fellebbviteli Kamara idézte az elsőfokú ítéletnek az átengedett csapatok által elkövetett bűncselekményekre vonatkozó megállapítását, ti. „a Kamara minden észszerű gyanún felül megállapítja, hogy az MLC katonák az ember-ölés emberiesség elleni és az emberember-ölés háborús bűncselekményét követték el a Közép-Afrikai Köztársaságban a 2002. október 26-ától vagy akörül kezdődően 2003. március 15-éig.” 411 Miután emlékeztetett arra, hogy ehhez hasonló volt a megfogalmazás a fosztogatás és a nemi erőszak bűncselekménye tekintetében is, arra mutatott rá, hogy
„bizonyos információk azonban hiányoznak. Jelesül nincs a Tárgyaló Kamara által megállapított még csak hozzávetőleges szám sem az em-berölések, erőszakos közösülések és fosztogatások egyedi elkövetéséről vagy bármi egyéb, az elítéléshez a méreteket jelölő tényező, amelyek potenciálisan felölelnék az MLC katonák által egy több mint 600 000
408 “[T]he Pre-Trial Chamber ‘in particular, [drew] attention to’ certain events and evidence, but did not limit the charges to those particular events or that particular evidence. Rather, the Pre-Trial Chamber broadly defi ned the temporal and geographical scope of the alleged attack on the civilian population and the alleged armed confl ict on CAR territory from on or about 26 October 2002 to 15 March 2003. In Decision 836, the Chamber affi rmed that the charges as drafted in the Second Amended DCC conformed to the Confi rmation Decision, insofar as they used inclusive language, for example, the phrases ‘include’ and ‘include, but are not limited to’. Further, the Chamber affi rmed that the confi rmed charges included acts of murder, rape, and pillaging committed on CAR territory, including in Bangui, PK12, Mongoumba, Bossangoa, Damara, Sibut, and PK22, from on or about 26 October 2002 to 15 March 2003.”
Idézi: Uo. § 81, 26–27.
409 Idézi uo. § 82, 27.
410 Idézi uo. § 82, 27.
411 Idézi uo. § 102, 36.
A vádhoz kötöttség és a vád pontosságának fontossága… 121
km²-es területen, és ott több, mint négy és fél hónapon át elkövetett összes bűncselekményt.”412
Ehhez hozzá kell tenni, hogy konkrét példák, egyedi áldozatok viszonylag pontos dátumokkal természetesen voltak az ítéletben, de csak mintegy példá-lózó jelleggel.
Ezután tért rá a Fellebbviteli Kamara az „ideértve a felsorolt településeket, de nem kizárólagosan ott” jellegű fordulatokra. Ezeket úgy tekintette, hogy a Római Statútum idézett 74. cikkének (2) pont követelménye szempontjából túlságosan tágak.413
Tizenegy, áldozat/hely/időpont szempontjából konkrét cselekményt úgy talált, hogy azok egyaránt szerepelnek a DCC-ben, a Tárgyalás-előkészítő Kamara megerősítő határozatában, valamint az elsőfokú ítéletben.414 (Ez nyolc erőszakos közösülést, egy emberölést és négy esetbeni fosztogatást jelentett, összesen nyolc ember sérelmére, mivel többük több bűncselekmény sértettje is volt.) A Fellebbviteli Kamara arra a következtetésre jutott, hogy ezeken túl tizennyolc olyan eset is az elítélés tárgyát képezte (nyolc erőszakos közösülés, két emberölés és fosztogatás mintegy húsz ember, illetve közösség sérelmére), ahol az ítélet és a DCC között – ahogyan azt ti. a Tárgyalás-előkészítő Kamara megerősítette – ez a kapcsolat nem áll fenn.415 Az ilyen új – és észszerű gyanún felül bizonyított – példákat egyébként a Tárgyaló Kamara a bűncselekmények kontextuális elemeinek bizonyítása szempontjából is felhasználta, és ezzel nem követett el hibát,416 de más a helyzet a vádlott elítélése alapjául szolgáló vád tekintetében.
A Fellebbviteli Kamara annyiban érintette külön a Tárgyalás-előkészítő Kamarának a munkáját, hogy mintegy per tangentem megjegyezte, az
„láthatóan nem tekintette úgy, hogy neki meg kellene ‘erősítenie’ az összes (vagy akárcsak egyetlen) egyedi bűnös tettet. A Fellebbviteli Kamara úgy tekinti, hogy az eljárás jelen szakaszában – amikor már a Tárgyaló Kamara végleges döntésével szemben van benyújtva a
412 Idézi uo. § 103, 36.
413 Uo. § 110, 38–39.
414 Uo. § 112, 39–40.
415 Uo. § 116, 42–43.
416 Uo. § 117, 43.
4. fejezet 122
fellebbezés – nem releváns az, hogy a Tárgyalás-előkészítő Kamara megközelítése helyes volt-e vagy sem.”417
A Fellebbviteli Kamara az ezt követő negyven oldalon át már azzal foglalko-zik, hogy helyesen ítélte-e meg a Tárgyaló Kamara, hogy Bemba nem tett eleget parancsnoki pozíciójából fakadó kötelezettségeinek. Az elsőfoktól eltérően arra a következtetésre jut, hogy szerinte igenis eleget tett ezeknek. Itt hivatkozik Bembának a csapatokhoz intézett parancsára és fi gyelmeztetéseire, általa elrendelt vizsgálatokra, a Közép-Afrikai Köztársaság hatóságaihoz intézett levelére.418 Ezeket megítélése szerint az elsőfok nem vette kellően fi gyelembe, és e ponton visszatér arra, hogy az ítélet nem tartalmaz egy hozzávetőleges bűncselekményszámot sem, pedig ennek alapján lehet jobban megítélni, hogy szükséges és észszerű lépések történtek-e vagy sem.419
Ezzel összefügg az a pár oldallal korábbi megjegyzés, miszerint
„[a]nnak a megállapítása, hogy egy parancsnok által meghozott in-tézkedések elégtelenek egy széleskörű (például ötszáz egyedi tettből álló) bűncselekményhullám megelőzéséhez vagy megtorlásához, nem jelenti azt, hogy ugyanezek az intézkedések elégtelenek egy csekélyebb számú, például húsz bűncselekményből álló bűncselekménysorozat, mint amiért a parancsnokot végül is elítélték, megelőzéséhez vagy megtorlásához.”420
„Ha voltak is nehézségek a bűnös magatartás tényleges mértékének megállapításában, mind az egyedi tettek számát, mind időbeliségüket illetően, a Tárgyaló Kamarának legalábbis fi gyelembe kellett volna ven-nie ezt a kihívást, és meg kellett volna állapítania, hogy ezek mennyiben befolyásolják annak a kérdését, hogy Bemba megtette-e az összes szük-séges és észszerű lépést.”421
E két tényezőt, azaz a vádon való túlterjeszkedést és parancsnoki tettek értékelésében fi gyelembe nem vett (vagy nem kellően fi gyelembe vett) elemeket
417 Uo. § 113, 40.
418 Uo. § 189, 77.
419 Uo. § 189, 77.
420 Uo. § 183, 75.
421 Uo. § 184, 75.
A vádhoz kötöttség és a vád pontosságának fontossága… 123
tekintette olyannak a Fellebbviteli Kamara, amit csak az eljárás leállításával és a felmentés kimondásával lehet orvosolni.422
Mint említettem, a felmentés jelentős vitát váltott ki a szakirodalomban,423 döntően arra koncentrálva, hogy mi a fellebbviteli felülvizsgálat standardja, mikor és mennyiben bírálhatja felül a másodfok az első fok ténymegállapításait, és van-e mozgásszabadság a lehetséges jogorvoslati következmények megálla-pításában.
Az is tény, hogy a Bemba-ügyben a DCC módosítása, kiegészítése, kijavítása, ami a végsősoron hetedik változatban nyerte el végleges formáját, valóban okoz fejtörést annak, aki csak egyetlen döntést olvas el, ti. a Fellebbviteli Kamaráét.
Az viszont magától értetődik, hogy hiába volt „megértőbb” egy korábbi össze-tételű Fellebbviteli Kamara a bűncselekmények időpontjának, helyszínének és áldozati számának meghatározását illetően,424 a szigorúbbakká vált (vagy annak tűnő) szempontokat az új ügyekben is minimum célszerű fi gyelembe venni, úgy a Főügyésznek, mint a Tárgyalás-előkészítő és a Tárgyaló Kamaráknak. A Tárgyalás-előkészítő Kamarákban tevékenykedő bírókat értelemszerűen külön is elgondolkodtatta a Bembát felmentő ítélet talányos, burkoltan egy kérdést feltevő, de meg nem válaszoló mondata, ti. immár „nem releváns az, hogy a Tárgyalás-előkészítő Kamara megközelítése helyes volt-e vagy sem”.425
Jean-Pierre Bemba-Gombo a Római Statútum 85. cikke (3) alapján426 kárté-rítést kért az ICC-től. A kijelölt eljáró kamara427 ezt elutasította, hangsúlyozva,
422 Uo. §§ 197–198, 79
423 Ld. pl. A i. m., C i. m., M i. m., S i. m., G i. m., S (2019) i. m., S C –V S i. m., W i. m.
424 Így Kongónak Ituri tartománybeli polgárháborújában a gyermekkatonák toborzása és be-vetése miatt elítélt Thomas Lubanga Dyilo esetében sem mondott ki sem az elsőfok, sem a másodfok annál pontosabb számot, mint hogy „széleskörben” (widespread) gyakorolták, és az
„jelentős számú” (a signifi cant number) gyermeket érintett. Ld. a Lubanga-ügy áldozatainak kárpótlásáról szóló 9. fejezetben írottakat.
425 “The Appeals Chamber considers that, at this stage of the proceedings – where an appeal is brought against the fi nal decision of the Trial Chamber – it is immaterial whether the approach of the Pre-Trial Chamber was correct or not.” Bemba: felmentés, másodfok: § 113, 40.
426 85. cikk A letartóztatott vagy elítélt személy kártalanítása
3. Kivételes körülmények esetén, ha a Bíróság olyan meggyőző tényeket állapít meg, amelyek azt bizonyítják, hogy súlyos és nyilvánvaló bírói tévedés történt, belátása szerint kártalanítást ítélhet meg az Eljárási és Bizonyítási Szabályokban meghatározott követelmények szerint annak a személynek, akit a jogerős felmentő ítéletet követően vagy az eljárás emiatt való megszüntetése után szabadon bocsátottak.
427 Antoine Kesia-Mbe Mindua, Tomoko Akane, Rosario Salvatore Aitala.
4. fejezet 124
hogy a beadvány nem azonosított be „súlyos és nyilvánvaló bírói tévedést”428. A tízéves fogvatartást – a felmentésre is tekintettel – ugyan valóban hosszúnak tartotta,429 de úgy tekintette, hogy a részes államok feladata, hogy adott esetben megfelelően módosítva a Római Statútumot, az ilyen helyzetek fi gyelembe vehetőek és kezelhetőek legyenek, mivel a jelenlegi jogi koordináták szigorúb-baknak tűnnek azoknál, mint amelyeket az államok nemzeti jogrendszereikben jelenleg megállapítottak.430