A SZÁMNEVEK RAGOZÁSA TŐSZÁMNEVEK
2.3.2 A főnevet helyettesítő névmások
2.3.2.1 A személyes névmások (Asmeniniai įvardžiai)
A személyes névmások a dialógusban részt vevő személyekre (1. és 2.
személy) utalnak, vagy azokra a személyekre és dolgokra (3. személy), akikről, amikről beszélünk.
A mondatban a személyes névmásokat személy és szám szerint egyez
tetjük az igével. Ez azt jelenti, hogy ha a személyes névmást is kitesszük, akkor a cselekvő személyét és számát kétszeresen jelöljük: a névmással és az ige sze
mélyragjával.
Ar (tu) skrendi į Budapeštą? – Ne, (aš) skrendu į Berlyną.
‘(Te) Budapestre repülsz? – Nem, (én) Berlinbe repülök.’
Ką (jūs) veiksite per atostogas? – (Mes) keliausime dviračiais po Lietuvą.
‘(Ti) mit csináltok a szabadságotok alatt? – (Mi) biciklivel járjuk Litvániát.’
Ezért az első és második személyű személyes névmásokat általában elhagy
juk, illetve csak akkor használjuk őket, amikor hangsúlyozni kívánjuk a személyt.
Aš jau perskaičiau tą knygą, dabar skaityk tu. ‘Én már elolvastam azt a könyvet, most olvasd te.’
Mes sutvarkėme kambarį (ne jūs). ‘Mi takarítottuk ki a szobát (nem ti).’
Főnévi Melléknévi Főnévi és melléknévi is lehet
aš (mes), bet kas, daug kas, jis, ji, kai kas, kas, kas nors, kažin kas, kažkas, keletas, keliasdešimt, keliolika, nie-kas, savęs, šis tas, tamsta, tu (jūs)
abeji, abejos, anoks, -ia, bet koks, -ia, joks, -ia, jūsiškis, -ė, kažin koks, -ia, kažkoks, -ia, kitoks, -ia, koks, -ia, koks nors, kokia nors, manas, -a, manasis, -oji, maniškis, -ė, mūsiškis, -ė, ne koks, -ia, pats tas, pati ta, savas, -a, savasis, -oji, saviškis, -ė, šioks toks, šiokia tokia, šitoks, -ia, tam tikras, -a, tavas, -a, tavasis, -oji, taviškis, -ė, toks, -ia, vienoks, -ia, visoks, -ia
abu, abi, anas, -a, bet katras, -a, bet kuris, -i, kai kuris, -i, katras, -a, kažin kuris, -i, kažkuris, -i, keleri, -ios, keli, -ios, kelintas, -a, kitas, -a, kuris, -i, kuris nors, kuri nors, nė vienas, -a, pats, -i, šis, ši, šitas, -a, tas, ta, tas pats, ta pati, vienas, -a, vienas kitas, viena kita, visi, -os
Egyes szám Többes szám
1 személy aš mes
2 személy tu jūs
3 személy jis (hn) jie (hn)
ji (nn) jos (nn)
Ha a beszélő saját magát említi, az aš névmást használja, melynek a ra
gozás során változik a szótöve:
Aš atvažiuosiu po sekmadienio. ‘Én vasárnap után jövök.’
Manęs sutikti atvažiavo vyras. ‘A férjem jött engem fogadni.’
Jis man paskambino. ‘Telefonált nekem.’
Gal gali mane palydėti iki universiteto? ‘El tudnál kísérni engem az egyetemig?’
Kada galėsi su manimi susitikti? ‘Mikor tudsz majd velem találkozni?’
A tu névmás azt a személyt jelöli, akihez fordulunk. Ennek a névmásnak is változik a töve a ragozás során:
Kada tu ateisi? ‘Te mikor jössz?’
Lauksiu tavęs prie stotelės. ‘Várlak téged a megállónál.’
Aš tau parašysiu laiškelį. ‘Írok neked levelet.’
Nusivesiu tave į klubą. ‘Elviszlek téged a klubba.’
Mes tavimi pasitikime. ‘Bízunk benned.’
Időnként a tu névmás nem a beszélgetőpartnert jelöli, hanem általáno
sítást fejez ki, akár olyan esetekben is, amikor a beszélő saját magáról beszél.
Ilyenkor gyakran a žmogus ‘ember’ szóval együtt áll:
Argi tu (žmogus) gali viską žinoti! ‘Talán te (ember) mindent tudhatsz? (= Én nem tud
hatok/ nem tudok/ az ember nem tudhat mindent.)’
Ką tu (žmogau) čia padarysi! ‘Te (ember) mit tehetsz itt! (= Itt senki nem tehet semmit / itt én nem tudok semmit tenni / mit lehet itt tenni?)’
A mes névmás személyek olyan csoportjára utal, amelynek a beszélő is része.
Mes einame pasivaikščioti. ‘Mi sétálni megyünk.’
Paskubėkim, mama mūsų laukia. ‘Siessünk, anya vár minket.’
Mums rūpi ne tik studijos. ‘Minket nem csak a tanulás érdekel.’
Pakvieskite mus į operą. ‘Hívjatok meg minket az operába.’
Ateik su mumis padainuoti. ‘Gyere velünk énekelni.’
A mes névmás a mondatban gyakran a su elöljárószóval és egy esz
közhatározó esetben álló főnévvel alkot szókapcsolatot. Ilyenkor a bővítmény pontosítja, hogy milyen közösségre vonatkozik a névmás:
Mes su kolegomis (= aš ir kolegos) būtinai atvyksime.
‘Mi a kollégáimmal (=én és a kollégák) biztosan elmegyünk.’
Į parodą eisime mes su motina (= aš ir motina).
‘A kiállításra az anyámmal megyünk (=én és az anyám).’
Mūsų su jumis (= nei manęs, nei jūsų) tikrai niekas nekvietė į pokylį.
‘(Veletek együtt) minket (=se minket, se titeket) tényleg senki nem hívott meg a lakomára.’
A jūs névmás olyan csoportot (legalább két személyt) jelöl, akikhez a beszélő fordul:
Jūs turėsite nuvažiuoti į centrą. ‘Nektek be kell mennetek a központba.’
Kodėl jūsų ten nebuvo? ‘Ti miért nem voltatok ott?’
Jums tikrai neverta sudaryti tokios sutarties.
‘Nektek tényleg nem érdemes ilyen szerződést kötni.’
Apie tyrimo rezultatus mes jus informuosime. ‘A vizsgálat eredményéről értesítünk titeket.’
Kada galime su jumis susitikti? ‘Mikor tudunk veletek találkozni?’
Ismeretlen embert megszólítva, idősebb vagy rangban feljebb álló sze
méllyel beszélve vagy hivatalos szituációkban – vagyis magázásra – is a többes szám második személyű személyes névmás használandó. Írásban a magyartól eltérően ilyenkor nem kell a névmást nagy betűvel írni, csak ha különösen udvariasak szeretnénk lenni.
Gal jūs galite pasakyti, kuris autobusas važiuoja į centrą?
‘Talán Ön meg tudja mondani, melyik autóbusz megy a belvárosba?’
Direktoriau, jums skambina iš ministerijos.
‘Igazgató úr, a minisztériumból keresik Önt.’
Profesoriau, kviečiame jus atvykti į mūsų institutą.
‘Professzor úr, meghívjuk Önt az intézetünkbe.’
Ponas Petraiti, su jumis nori susipažinti mano kolega.
‘Petraitis úr, a kollégám szeretne megismerkedni Önnel.’
Ha valakit a jūs névmással szólítunk meg, akkor az igét többes számban kell használni, a főneveket, melléknévi szavakat pedig egyes számban.
Ar niekada nesate (T.sz/2) vėlavusi (E.sz. nn) į paskaitą?
‘Soha nem késett el az előadásról?’
Papasakokite, kaip, sulaukęs (E.sz. hn) garbingo amžiaus, išlikote (T.sz/2) sveikas (E.sz. hn) ir žvalus (E.sz. hn).
‘Mesélje el, hogy ilyen tiszteletre méltó kort megérve hogyan maradt egészséges és energikus.’
Ar jūs, gerbiamoji (E.sz. nn) mokytoja, esate (T.sz/2) patenkinta (E.sz. nn) savo auklėtiniais?
‘Vajon Ön, tisztelt tanárnő, elégedett a tanítványaival?’
Ismeretlen embert megszólítva, tiszteletteljesen, formálisan megnyilat
kozva az idősebb nemzedékhez tartozók néha a tamsta névmást használják.
Ez a névmás egy személyre vonatkozik és mellette az ige is egyes számban áll.
Ar tamsta galėtum parodyti kortelę?
‘Ön/Kegyed meg tudná mutatni a kártyát?’
Aš tamstai norėčiau pasakyti tokį dalyką.
‘Szeretném Önnek/Kegyednek elmondani ezt a dolgot.’
Az aš, tu, mes, jos, tamsta névmásoknak nincs nemek szerinti eltérő alak
ja, egyaránt vonatkozhatnak hímnemű vagy nőnemű személyekre.
A 3. személyt jelölő jis, ji, jie, jos névmások nem csak személyeket, ha
nem élettelen dolgokat is jelölhetnek, így helyettesíthetnek főneveket. Ezeknek a névmásoknak a neme annak a főnévnek a nemével egyezik, amire a névmás utal.
Klaipėdoje pradėjo veikti nauja gamykla. Jos atidaryme dalyvavo miesto valdžia.
‘Klaipėdában új gyár kezdte meg működését. Ennek megnyitóján részt vett a város vezetése.’
Mano sesuo studentė, jai labai patinka studijos universitete.
‘A nővérem egyetemista, nagyon tetszenek neki az egyetemi tanulmányok.’
Rytoj atvažiuoja teta. Ar galėsi ją pasitikti?
‘Holnap érkezik a nénikém. Ki tudsz menni fogadni őt?’
Vaikai mėgsta žaisti krepšinį, jie mielai lanko sporto mokyklas.
‘A gyerekek szeretik a kosárlabdát, (ők) szívesen járnak sportiskolába.’
A beszélt nyelvben a jis, ji névmások helyett gyakran a jisai, jinai for
mákat használják (leginkább ezek alanyesetű alakjait):
Jinai čia nebuvo užėjusi. ‘Ő nem járt itt.’ Kada jisai atvažiuoja? ‘Ő mikor érkezik?’
Amikor általánosítva beszélünk több dologról, melyek egy része hímnemű, másik része nőnemű, közös megnevezésükre a hímnemű névmást használjuk.
Aš turiu sūnų ir dukterį. Jie jau suaugę. ‘Van egy fiam meg egy lányom. Ők már felnőttek.’
Mūsų grupėje yra penkios merginos ir vienas vaikinas. Visi jie mokosi italų kalbos.
‘A csoportunkban öt lány van és egy fiú. Ők mind olaszul tanulnak.’
A mes, jūs, jie, jos többes számú személyes névmások két vagy több sze
mélyre utalnak. Azonban amikor két személyről van szó, időnként a litvánban egykor létezett kettes számnak megfelelő névmási alakokat használják:
mes = mudu (hn), mudvi (nn) ‘mi ketten’
jūs = judu (hn), judvi (nn) ‘ti ketten’
jie = juodu (hn) ‘ők ketten’
jos = jiedvi (nn) ‘ők ketten’
Kur judu einate? ‘Hová mentek ti ketten?’
Juodu keliavo gal tris mėnesius. ‘Ők ketten úgy három hónapig voltak úton.’
Taip mudu ir pasilikome vieni. ‘Így aztán mi ketten magunkra maradtunk.’
Jiedvi buvo nesimačiusios daug metų. ‘Ők ketten sok éve nem látták egymást.’
A személyes névmások ragozása
Egyes szám Többes szám
V (Nom) aš tu jis ji mes jūs jie jos
K (Gen) manęs tavęs jo jos mūsų jūsų jų jų
N (Dat) man tau jam jai mums jums jiems joms
G (Acc) mane tave jį ją mus jus juos jas
Įn (Instr) manimi tavimi juo ja mumis jumis jais jomis Vt (Loc) manyje tavyje jame joje mumyse jumyse juose jose
A tamsta névmás ragozása megegyezik az -a végű főnevek (daina, mama...) ragozásával.
Az –a végű főnevek ragozásáról ld. 2.1.2.3.3