A megújult Fenntartható Fejl ı dési Stratégia

Az EU megújult Fenntartható Fejlıdési Stratégiáját az Európai Tanács 2006 júniusában fogadta el. A stratégia kidolgozását a Gazdasági és Szociális Bizottság elemzése alapozta meg, elfogadása elıtt társadalmi egyeztetésre került sor az érdekelt szociális és gazdasági partnerek bevonásával.

A megújult stratégia kijelenti, hogy „a fenntartható fejlıdés az Európai Uniónak a Szerzıdésben foglalt átfogó célkitőzése, amely az összes politikáját és fellépését irányítja”.

Fı kihívásként a jelenlegi, nem fenntartható fogyasztási és termelési mintáknak, valamint a politikák integrációt nélkülözı alakításának a fokozatos megváltoztatását jelöli meg. A stratégia négy átfogó célt azonosít, a környezetvédelem, a szociális igazságosság és a gazdasági jólét, azaz a fenntartható fejlıdés három pillére mellett az EU nemzetközi kötelezettségét a fenntarthatóság világmérető elımozdításában is kiemelt célként jelöli meg.

A stratégia korábbi négy prioritása kibıvült, a dokumentum a romló környezeti tendenciákat és a gazdasági, társadalmi problémákat figyelembe véve hét alapvetı kihívást határoz meg, az azokhoz kapcsolódó célokkal, operatív célkitőzésekkel és intézkedésekkel együtt. Ezek a következık:

1. Az éghajlatváltozás, valamint az általa okozott költségek és negatív hatások korlátozása. Objektív célok: a Kiotói jegyzıkönyvbıl eredı kötelezettségvállalások teljesítése; az energiapolitikának az ellátás biztonságát, a versenyképességet és a környezeti fenntarthatóságot szem elıtt tartó reformja; a megújuló energiaforrások és a bio-üzemanyagok arányának növelése; valamint az éghajlatváltozás enyhítésének integrálása valamennyi európai szakpolitikába.

2. A fenntartható közlekedés általános célkitőzése annak biztosítása, hogy közlekedési rendszereink megfeleljenek a társadalom igényeinek, miközben minimálisra csökken a közlekedési rendszereknek a gazdaságra, a társadalomra és a környezetre gyakorolt negatív hatása. Objektív célkitőzései: a gazdasági növekedés elválasztása a szállítás iránti igénytıl; a közlekedés energiahatékonyságának javítása; a kibocsátott szennyezıanyagok és üvegházhatású gázok csökkentése; és a környezetbarát közlekedési módokra való áttérés.

3. A fenntartható fogyasztási és termelési minták elımozdításának céljai: a gazdasági növekedés elválasztása a környezet állapotának romlásától; a zöld közbeszerzések gyakorlatának terjesztése; valamint az EU világpiaci részesedésének növelése a környezettechnológiák és az öko-innovációk területén.

4. A természeti erıforrások megırzése és az azokkal való gazdálkodás célkitőzései: a nem megújuló természeti erıforrások használatának és a nyersanyag-felhasználásnak a csökkentése; a megújuló természeti erıforrások túlzott kitermelésének megakadályozása; az ökológiailag hatékony innovációk ösztönzése;

a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozása; az életciklusban való gondolkodás, az újrafelhasználás és az újrafeldolgozás elımozdítása.

5. Az egyenlı feltételeken alapuló, magas színvonalú közegészségügy elımozdítása.

6. A társadalmi integráció, a szolidaritás és a polgárok életminıségének javítása.

7. A fenntartható fejlıdés elımozdítása világszerte [Council, 2006].

A megújult stratégiát a korábbi stratégiával összehasonlítva szembeötlı a szociális dimenzió erısödése, valamint az EU-nak a nemzetközi környezetvédelemben való irányító szerepének erıteljes hangsúlyozása. A dokumentum számos olyan, korábban jobbára csak

a tudományos gondolkodásban felmerült kérdést tőz ki megvalósítandó célul, mint a nemzeti jövedelem számítási rendszerének környezeti szempontú megreformálása, vagy a tagállami adórendszerek átalakítása oly módon, hogy a munkát terhelı adók helyett az erıforrások igénybevételének, az energiafogyasztásnak vagy a környezetszennyezésnek az adóztatására kerüljön a hangsúly. Fontos törekvésként fogalmazódik meg az uniós alapok támogatásainak a fenntartható fejlıdéssel összhangban történı felhasználása.

Elıremutató célkitőzései ellenére a környezetvédı civil szervezetek nem tartják elég radikálisnak a megújult Fenntartható Fejlıdés Stratégiát, mivel az „szép, de már régen ismert, meg nem valósult célkitőzéseket” hangoztat [Gyulai, É.n.]. A stratégia legfıbb hibája véleményük szerint, hogy az a Lisszaboni Stratégia hatására a növekvı versenyképességet és a gazdasági növekedést esszenciálisnak tekinti a fenntarthatóság megvalósulásához, miközben ökológiai szempontból a mennyiségi gyarapodás helyett a minıségi fejlıdésre kellene a hangsúly helyezni. Bírálják továbbá a Stratégiát azért is, mert a célkitőzések elérésére felsorakoztatott eszköztár nem vonultat fel a korábbi stratégiához képest új elemeket, valamint a Stratégia nézıpontjuk szerint ismét nem a problémák valós okát próbálja kezelni.

Az Európai Bizottság 2007. évi jelentése a fenntartható fejlıdési stratégia megvalósításáról szerény mértékő elırehaladásról számol be a 2000. év óta eltelt idıszakban. Bíztató az éghajlatváltozás kihívás tekintetében, hogy az EU elıreláthatólag teljesíteni tudja a Kiotói Jegyzıkönyvben vállalt célokat, nıtt a megújuló erıforrások használatának üteme, bár elmarad a várakozásoktól. Nagy a lemaradás a fenntartható közlekedés területén, mind a közlekedés energiafogyasztása, mind a kibocsátás nıtt az elmúlt idıszakban, a környezetbarát közlekedésre való áttérés terén sem mutatkozik elırelépés. Csökkent valamelyest a nem megújuló erıforrások használata, javult a levegıminıség, ám a természeti erıforrások célkitőzés egyéb mutatói tekintetében nem számolhatunk be pozitív elmozdulásról. A jelentés kiemeli, hogy bár csupán szerény eredményeket sikerült elérni a fenntartható fejlıdési stratégia elsı éveiben, de mindenképp figyelemre méltóak az intézményi és politikai elırelépések mind a tagállamok, mind a Bizottság szintjén.

2.1.3 Az EU környezetpolitikai eredményeinek értékelése, feladatok a jövıre