A Halálfiai egyetemessége

„Babits mindig úgy tekintett a Halálfiaira, mint élete legnagyobb vál-lalkozására, a Pesti Naplónak nyilatkozva egyenesen Dantét idézte,

»azt is elmondhatom róla, amit egy nagy költő mondott a maga fő művéről, hogy több évre tett engem sovánnyá«.”³⁵

Ha nem is hibátlan, de nagyszabású mű a Halálfiai. Ha világ-irodalmi mértékkel mérve kisebb igényű is, de a babitsi életműben dantei, goethei vállalkozásnak tűnik. Nemcsak a rengeteg műveltségi anyag kapcsolja be az európai kultúrába, s teszi európaivá, művészi eljárásai és kérdései is szintetizáló szándékra, egyetemesebb, uni-verzálisabb igényre vallanak.

35 [Kárpáti Aurél]: Babits Mihály nyilatkozik a Halálfiairól. Pesti Napló 1927.

ápr. 9., 10. Kárpáti Aurél a feltételezett írója a cikknek, amely a regény kiadása után a Pesti Naplóban aláírás nélkül jelent meg, s amely bizonyítottan átdolgozott változata egy 1921. szept. 24-én napvilágot látott s Kárpátitól jegyzett interjúnak.

(A bizonyításra lásd: BM-Hf 2006: 2/108.)

Több szempontból is megnyilvánul a Halálfiaiban a szintetizáló szándék. Sajátos egységet alkotnak benne a hagyományos és modern epikai eljárások. A regénynek is több típusát ötvözi. Babits maga a következőket nevezte meg: „[...] egy házasságtörési regény a ki-lencvenes évekből, [...]; a liberális magyar bíró regénye; egy társa-dalmi osztály genezise és kritikája; s egy Entwicklungsroman is, egy ifjúság története [...].”³⁶ A műnemek tekintetében is összetett. A mű egyszerre: „korrajz, a századforduló teljességre törekvő körképe”³⁷; nemzedékek elbeszélt története: családtörténet; személyes élmény-rétegekre alapozott stilizált önéletrajz („alakjai azt az utat teszik meg, amit én megtettem”³⁸). De vallomás is, „a szó Szent Ágostont idéző értelmében”³⁹, s így helyet kapnak benne a lírai minőségek, konfesszionális elemek (Szabó Lőrinc: „mennyi líra, mennyi vers van elrejtve a Halálfiaiban”⁴⁰; Ignotus: „Ebben a regényben mindig jelen van a lira”⁴¹). Drámaiságát mutatja, hogy rokonítható a közép-kori moralitásokkal és az emberiségkölteményekkel. De dráma abban az értelemben is, ahogy Babits Pascal művéről szól: „Igazi filozó-fiai tragédia ez a könyv [...] mennyivel komolyabb, életbevágóbb és koncentráltabb a Pascal gondolatvívódása, mint a Fausté! De a Pascal drámájának is megvan a fejlődése – a hübrisz, a peripetia, a kathar-zisz –: hogyan lett a rajongó, bizakodó racionalistából kétségbeesett szkeptikus, s hogy nyugodtak meg a rettenetes kételyek a vallási miszticizmusban: ez egy szabályszerű tragédia, mely a gondolatok-ból jól kiolvasható.” S hogy Babits mennyire érezte a Gondolatok modernségét, elárulja a bevezető mondata: „Ha valaki oly könyvet akarna olvasni, melyben a modern szellem kétségbeesett vívódásait

36 Uo.

37 C^sányi 1990: 158.

38 Kárpáti Aurélnak nyilatkozza az író, mielőtt a Pesti Napló megkezdené a mű első változatának folytatólagos közlését. Kárpáti Aurél: Babits Mihály. Pesti Napló 1921., szept. 25., 3.

39 C^sányi 1990: 158.

40 Szabó Lőrinc: Séta idegenben „Lihegő erdők” – „Halálfiai”. Pandora 1927.

máj. 21., 241.

41 Ignotus: Babics [!] Mihály a Halálfiairól. Literatura 1927/6., 197.

az igazságáért legmegrázóbban találja kifejezve, Pascal Gondolatait ajánlanám.”⁴² Úgy vélem, hasonló kétségbeesett keresés objektivá-lódik a Babits-regény művészileg megformált világában. – Az em-beriségkölteményekkel rokon törekvés a „transzcendentális otthon-talanság” (Lukács György) világának műfajában, a „komikus prózai eposz”-ban (Fielding) valósul meg.

Gazdag a műbe sűrített életanyag is. Egyszerre történik benne

„a magyar közelmúlt társadalmának meglatolása”⁴³ és az elmúlt né-hány évtized meghatározó szellemi irányzatainak megméretése; szin-tézisbe kerül benne a magyar középosztály hanyatlástörténete és az egyéni léttörténet, szellemi fejlődésrajz. „Ez a mű egy hatalmas edény volt, kemény tartó kincsei számára. [...] életdarabkákat rejtett bele;

érzéseket, tapasztalatokat, ítéleteket...” Ezeket a szavakat Babits írja a Faustról, amelyet Dante művéhez hasonlít, s megállapítja, hogy bár Goethe „nem olyan hatalmas egységesítő és komponáló”, mint Dante, a Faust kiegészült formájában „mégiscsak az Isteni szín-játékhoz hasonlítható”. „Nem csupán hatalmas belső méretei miatt, ahogy egy kor egész tudását, színskáláját s lelki küzdelmeit eggyé fogja. Hanem úgy is, mint nehéz, sőt egy kicsit ezoterikus költemény, kevesek számára való. Goethe saját szavai szerint sok mindent »tit-kolt bele«.”⁴⁴ Más műfaj keretein belül, de hasonló igénnyel megírt világ tárul elénk a Halálfaiban, nem véletlenül hivatkozott a művé-ről nyilatkozó Babits Dantéra. Maga is sokféle ki nem mondható

„titkot” rejtett a regény világába.

A mű nyilvánvalóan egyetemes, univerzális jellegére már a re-gény korai recepciójában felfigyeltek. A Literatura 1927/5. számá-ban egy ismeretlen szerző írja a következőket: Babits „nagy életre-génye” egyúttal „a magyar sors nagy tragédiája egy szubjektív lélek mély és megindult átéltségében és egy univerzális kultúra csodálatos távlatainak [...] plen-air-jében”.⁴⁵ Szabó Lőrinc szerint „univerzális

42 Babits: Tanulmányok Pascalról. In: BM-Tan 1978: 1/133.

43 r^ába 1983: 232.

44 BM-It 1979: 344.

45 [--]: Babits Mihály a költő regényiró. Literatura 1927. máj. 5., 163; 164.

szemlélet terméke”, speciálisan babitsi mű, de „egyetemességében és élettel-telítettségében” túlnő az eddigi babitsi specifikumokon.

„Univerzális könyv: a megmunkálás egyéni eszközei gazdag kincs-tár, egész esztétikai univerzum, gondolatai pedig [...] szintén univer-zális ismeretét, átérzését és körüljárását bizonyítják mindannak, ami embert és közösségeket mozgat. Egyszóval: európai, univer-zális mű [...]”⁴⁶

Az elemzések megmutatták, hogy Babits regénye sok szállal kö-tődik az európai irodalomhoz. „Minden nagy alkotás egy kultúra összegzése, amit a valóság vérárama jár át. Miként Babitsnál is: a Ha-lálfiai indíttatása Goethétől Jókain át Mannig, Proustig nyomon kö-vethető.”; „[...] világirodalmi előzményeit tekintve [...] Goethe Wil-helm Meistere éppúgy jelen van benne, mint Dosztojevszkij [...].”⁴⁷ Csányi László szerint a Halálfiai első kapujához a kulcsot Babits 1917-es Szent Ágoston-tanulmányában kell keresni. „Ez a tanulmány is vallomás, hajlamának és vonzalmának tükre, s miközben az egyre gyarapodó kézirat sorait rótta, magának is feltehette a Confessiones írójának kérdését: Quis adhuc sum ecce in ipso tempore confessio-num mearum – valójában ki is vagyok most, midőn vallomásomat írom?”⁴⁸ Egyéb világirodalmi neveket is kapcsolnak az elemzők a re-gényhez: „A Halálfiai bevallottan és közismerten Meredith módsze-rét karolja fel, és ily módon Henry James regénytípusával tart ro-konságot.”⁴⁹ – Elemzésünk azt mutatja majd be, hogy kapcsolatba hozható a moralitásokkal éppúgy, mint a modern „ördögregények”-kel⁵⁰, és sok köze van Dante és Goethe fő művéhez.

A mű „ezoterikus” jellegét s egyúttal az egyetemesség igényét mutatja Babitsnak az a „következetesen végigvitt eljárása, hogy min-den jelentős szereplőjének keres és talál az emberi egyetemesség,

46 Szabó Lőrinc: Séta idegenben „lihegő erdők” – „Halálfiai”. Pandora 1927.

máj. 21., 239–240.

47 C^sányi 1990: 181.

48 C^sányi 1990: 164.

49 S^őtér 1983: 36.

50 Balassa Péter: Az ördögregény két huszadik századi változata. A Doktor Faus-tus és A Mester és Margarita. Medvetánc 1988/1., 35–47.

a cél- és lélekrokonság jegyében a világirodalom és világművészet történeti tárházában párhuzamos figurát. Nellit és Erzsit például kö-vetkezetesen Rachel és Lea paralleljével emlegeti sorsfordulós hely-zeteikben” – írja Németh G. Béla. Ám sorolhatnánk a példákat to-vább. Azokat is, amelyeket az író maga nem azonosít, de ahol az alakokhoz rendelt metaforák, cselekvések, elbeszélői reflexiók allú-zió-jellege világos.

Németh G. Béla kiemeli Babits „szimbolizációs lírai és megjele-nítő” hajlamát. „Mint a világirodalmi párhuzamosítások, ezek a szim-bolizációk is folyton átjátszanak, rájátszanak az európai művelődés, művészet s irodalom örökségének tárházára.” A tanulmányszerző példaként említi Nelli életében a Dictionnaire-t s Miska Bibloszát, az „Észjog”-ot („a titkokat rejtő és föltáró, a vágyakkal telítődött és a vágyakat búcsúztató könyv”-et), illetve az „Utazás”-t, mely

„Cenci vagy Döme életében [...] mindig valami életre kiható döntés velejárója”.⁵¹

Rába György megközelítése funkcionálisabb: „A Halálfiai kom-pozíciójának s atmoszférájának legfőbb szervező elve [...] szimboli-kája. Nem elsősorban a szimbolista irányzat hatását kell említenünk, hanem a visszatérő motívumokat.” Példának hozza Cenci botját mint

„az öregasszonyt a földhöz kötő, szilárd kapocs” jelképét, a Diction-naire-t, ami Nelli „ábrándozásba fulladó tehetetlenségét példázza”.

„A jellemábrázolás elmélyítése szimbólumokkal Meredith regény-írói fegyvertárához tartozik.” Hatása Babits művére kétségtelen, de

„korlátozott”, s „[...] épp a szimbólumok regényírói alkalmazása fedi fel e hatás másodrendű szerepét”; „Babits és Meredith szimbo-likájának rendeltetése eltérő”. Rába György mutat rá arra is, hogy a „Halálfiai formálása során szimbolikává mélyülő motívumrendszer-rel egykorú Babits szimbólumverseinek [...] meghonosodása

költé-51 Németh G. Béla: i. m. 68. A tanulmány szerzője az „Észjog”-ot Kantnak tulajdonítja, valójában a regényben emlegetett könyv, az Észjog elemei a Babitsék családi könyvtárában is meglevő Egyetemes természet vagy észjog elemei című mű, amely T. Virozsil Antal latin nyelvű munkájának magyarra fordított, két részből álló, egybekötött változata. – BM-Hf 2006: 2/491.

szetében”, s ezekben „Babits 1921-ben közreadott Dante-cikkének költészetbeni tanulságai is [...] gyümölcsöznek”. S noha bergsoni és dantei hatásnak tulajdonítja ezt a lírában, a Halálfiainak szimboli-kusságát inkább Prousttal hozza összefüggésbe. Véleményünk sze-rint a regényben is legalább olyan fontos a dantei hatás, mint a lí-rában. S a Halálfiaira is áll, amit Rába a szimbólumversről mond, hogy „a lelki mozzanatot és a tapasztalati világot egymásban tük-rözteti, a belső életet a való élet epikumával érzékelteti, és üzenete túlmutat önmaga tárgyán, végkicsengése etikai vagy lételméleti.”⁵² – Korántsem „szimbolizációs hajlamról” van tehát szó, sokkal tu-datosabb a műben a rájátszások, archetipikus, mitopoétikus elemek, emblémák, allúziók megválasztása, helye, elrendezése és funkciója.

S mindenképpen figyelmet érdemelnek, elemzésük visz igazán kö-zel a mű sokrétű jelentéséhez. Az archaikus ismétlő technika – a mo-dern ördögregényekhez hasonlóan – szerepet kap az elrendezésben mint a szüzsévé formálás módja.

Nem véletlen, hogy a Halálfiai recepciótörténetében egyes szer-zők kiemelik Hintáss Gyulának a regényben annyira éles vonásokkal rajzolt „ördögi” arcát. A regény megjelenésének évében, 1927-ben Rédey Tivadar a Napkelet júliusi számában megjelent írásában Hin-tássról mint „grammofonlelkű kalandor”-ról, „az örök diabolus rotae”-ról szól, aki az anya után a fiút is eljuttatja a „tragédia partjaira”.

Földi Mihály szerint: „Rettenetes diabolikus ember, akihez hasonlót nem ismerek a magyar irodalomban s lelki társait csak Dosztojevszkij-nél tudom megtalálni.” Benne „mintegy a rossz, a hibás, az ördögi ember talál rá a pénzben az ördög eszközére”.⁵³

Szabó Dezső híres pamfletjében gúnyolva a regény „eposzi sceniro-zás”-át és „filozoptermitologisceniro-zás”-át⁵⁴, többek között az unos-untalan mozgósított „ördög”-gel elkövetett modorosságokat teszi szóvá.⁵⁵ –

52 r^ába 1983: 242, 243–44, 245, 225.

53 Földi Mihály: Babits Mihály regénye. Nyugat 1927/10., 775., 773.

54 Bodnár György: Babits Mihály korrajzregényei avagy küzdelmek az epikával.

ItK 1997/3–4., 298.

55 Szabó Dezső: Kritikai Füzetek. I. Filozopter az irodalomban. – Babits Mihály:

Halálfiai. Regény. Kiadja Boór Bálint. 1929. szept., 25.

Két évvel később Zapf Dezső egy tanulmányában Szabó Dezső-nek ellentmondva nem a regény különös mitológiája tartozékának tekinti „az ördög”-öt, hisz – mondja – például az Özvegy legények tánca című Ady-versben az „özvegy legények” sem valami különös mitológiát, hanem Ady öntudatlan életösztöneit és vágyait képvise-lik. Az irracionális ösztönök sorsot meghatározó szerepével függ össze az emberi bűnösség kérdése is; s a legfőbb bűn az ember tár-sadalomromboló ösztöneinek a szabadjára engedése. Ennek Babits regényében legszélsőségesebb példája: a szélhámos, antiszociális Hintáss.⁵⁶

A regény különböző pontjait összekötő utalásrendszer egyik tí-pusaként szól Fried István „az ördög emlegetésé”-ről, a „sátáni-pokoli” motívumokról, melyek hasonlatként, sejtetésjelzésként, iro-dalmi utalásként jelennek meg, s legtöbbször a megkísértés témakörébe vágnak.⁵⁷

Magunk a Halálfiairól szóló korábbi dolgozatunkban⁵⁸ a motívu-mok helyének, szerepének, struktúrájának részletesebb, szövegköz-pontú elemzésével mutattuk be Hintáss „ördögi” arcát.

A Halálfiai univerzalitását, lelki-eszmei-filozófiai mélységét gazdag poétikai eszközrendszer szolgálja, amelyből kiemelhetjük a sokirányú rájátszást a Divina Commediára és a Faustra. Termé-szetesen fontos szerepet kapnak a szimbolizációk, a külső, belső ismétlések, motívumok. Ezek a Halálfiaiban gyakran kultúrtörté-neti toposzok, archetípusok, mitologémák, emblémák, Berzsenyi, Dante, Goethe, Baudelaire stb. műveit evokáló allúziók, ám vannak olyan fogalmak, képek is, amelyek csak a regény világában kapnak többletjelentést.

56 Zapf Dezső: A századforduló magyar társadalmának problémája Babits Mihály „Halálfiai” c. regényében. Prágai Magyar Akadémikusok Köre Évkönyve, Kassa, 1931., 236.

57 f^ried 1987: 51–52.

58 Némediné Kiss Adrien: A Halálfiai és a Három nemzedék. Adalékok a Halálfiai elemzéséhez. Kézirat, a pedagógusok intenzív továbbképzése keretében elkészült dolgozat, ELTE BTK, 1988.; Némediné Kiss Adrien: A magyar „ördögregény”.

Babits Mihály: Halálfiai. Bölcsészdoktori értekezés. ELTE BTK. Kézirat, 1990.

Az egyetemesség igénye, a szintetizáló szándék, a jelentés fi-lozófiai szintre mélyítése a dantei, goethei művel rokonítják a Ha-lálfiait.

A regénynek éppúgy, mint az említett emberiségkölteményeknek alapmotívuma és strukturáló elve az utazás: a térbeli is, de elsősor-ban a szimbolikus értelemben vett utazás, a lelki-szellemi utazás a megismerés, a megvilágosodás felé vezető úton. (Erről később még lesz szó.)

A főszereplő, Imrus sok vonatkozásban rokon Fausttal és Dante hősével is. Fausttal rokonítja az élet mind teljesebb megismerésé-nek, megélésének a vágya, az életszomj, az újra való törekvés mel-lett a mellé szegődött ördögi kísérő, Hintáss, „az advocatus diaboli”;

a fiataloknak a vele való „üzlete”, Imrusnak a vele kötött „pokoli szerződés”-e, a váltó. A goethei Mephisto három alakot ölt a Babits-regényben. Nelli történetében Hintáss még egymaga mindhárom. Im-ruséban már osztódik az „ördög”. Egyik leánya, Noémi a Hintássban testet öltött csábítás egyik fele: a test csábítója; másik leánya, Gitta a szellemé. Mert a drámai küzdelem Imrus történetében már két síkon folyik: az intellektuális és érzéki, érzelmi csábítás útvesztőjében jár a lélek. A két síkot a pénz – ez a szó szoros értelmében ördögi eszköz – kapcsolja össze. – Olyan kísérő Hintáss, aki az élettel s a pokolbeli bűnökkel ismerteti meg a szereplőket, s Imrussal különös alkut, üz-letet köt: a (nem létező) aranyát kínálja, s a lelkét kéri; de a „lelkét”

végül is nem nyeri el.

Imrus kísérője Rosenberg is, az intelligens, művelt, tudós barát, társ, nemes szellem, aki a pokolban (a fővárosban) Imrus szellemi kalauza, „Vergiliusa” lesz (Rosenberg sem keresztény!). A tudós barátsága nélkülözhetetlen, de nem elégséges Imrus megmentésé-hez. – Noémivel kapcsolatban elhangzik mind a Beatricéra, mind a Gretchenre való utalás. Babits ironikusan költi át Dante La vita nuova (Új Élet) című művének Beatricéjét, amikor arról ír, hogy Im-rus „kővé meredt [...] az Új Élet új csodája előtt: ámbár ez a csoda nem emlékeztetett a méltóságteljes Beatricékre”. (347⁵⁹) De még

59 A dolgozat eredeti változatában (n^émediné 1990) a Halálfiai szövegére való

a „pórul járt Gretchen”-nek (526) is különös, hiszen nem ő csábít-tatik el, hanem ő csábít. Égi közbenjáró végképp nem lehet sem a dantei, sem a goethei értelemben (sem Beatrice, sem a bűnös Mar-git szerepében); legfeljebb közvetve: az isteni kegyelem elrejtőzik itt, talán magába a bűnbe, ami út a megváltáshoz (ágostoni értelem-ben). Megnyilatkozhat-e az isteni kegyelem, világíthat-e az Isten-től elhagyott, Istennek hátat fordító világban? Az „új küzdelem, új reménység és a végső Fény felé” „csak égi Sugár adhatja [...] az erőt, csak a legnagyobb földi tudás és művészet a segítséget”.⁶⁰ A Dante-fordítás kommentárjában megfogalmazott babitsi gondolatok segí-tenek értelmezni a regényben nemcsak Rosenberg szerepét, de Cen-ciét is, mert a regény szimbolikájában a mitikus magasságba emelt Cencié ez „örök asszonyi” szerep, ő adja az „erőt” Imrusnak az új élethez. Cenci – minden más szereplővel szemben – feltétlen érték, Imrus számára is.

A regénynek a dantei művel való rokonságát külsődlegesnek tűnő jelenség is megerősíti: a hármasság, mely érvényesül a kom-pozíció ban jelentést hordozó szereppel, a cselekmény helyszíné-nek változásában és a nevelői funkciójú szereplők hármasságában.

(A hármasság jelentést kap a Szekfű művével való rokon koncepció felől is.)

A szerkezet 2×3 részből áll, a harmadik az Epilog (ne felejtsük el, hogy Babits a regény folytatását tervezte!), s mindkét rész 3×3 egy-ségre tagolható.

hivatkozások a regény Belia-féle kiadására vonatkoztak. (BM-Hf 1984) A jelen munkában a kritikai kiadás (BM-Hf 2006) I. kötetének megfelelő oldalszámait ad-juk meg zárójelben.

60 Babits Mihály: Dante élete. In: d^ante 1945: 56–57, 63.

A regény hármas szerkezete:

I. Nelli története II. Imrus története III. Imre új élete

Az első 3×3 egység: Nelli története s egyúttal Imrus életének előz-ményei. Itt három helyszín kap szerepet: (Gádoros)-Sót, Velence–

Budapest, Gádoros. (A paradicsom és a bűnbeesés; a bűn és a bűn-hődés; a megváltás reménye nélküli kárhozatra ítéltség a „Sötét szo-bában”.) Imrus fejlődéstörténetében szintén 3×3 rész szerepel s há-rom helyszín: Sót-(Gádoros), Budapest, Gádoros (átmenetileg!).

(A vidék: a gyermekkor, az ösztönös létből való fokozatos kiemelke-dés kora; a főváros: az ifjúkor, a szellem lázadásának kora, melynek jellemzője a szellem mindenhatóságába vetett hit, a hübrisz, a mé-lyülő bűnösség és büntetés időszaka; Gádoros: ellentétben Nellivel, Imrus számára a megváltással, újjászületéssel biztató penitencia helye.) Majd Erdővár: a felnőttkornak, az előbbieket meghaladó, magasabb erkölcsiség korának a színhelye.

A szerkezet az emberi szellem és lélek sajátos (Széchenyi-Szekfű által is kiemelt) hierarchiáját is sugallja: a szenvedély (Nelli tévely-gése), az ész (Imrus) tévelygéseit meghaladja a magasabb rendű, erkölcsi állapot: az erdővári Imre léte a „csúcsok” közelében. Ezt a hierarchiát testesíti meg a regény három nevelője: a lelki-szellemi Erósz (a Timár Virgil fia című regénnyel rokon!) téves útjait képviselő Hintáss és Sátordy után az igazit talán az erdővári Imre találja meg.

Mert a regény nevelődési és pedagógiai regény is, mint Rousseau Emilje, Goethe Wilhelm Meistere vagy Thomas Mann Varázshegye.

Természetesen ez utóbbival rokonabb, hiszen mindkettő a hagyomá-nyos Bildungsroman modern megvalósulását, Weltan schaungs romanná alakulását mutatja. (A nevelő és a nevelés a regény társadalmi-szo-ciologikus síkján is jelentést hordoz!)

A regény párhuzamba állítható Dante művével a tekintetben is, hogy hármas rétegezettségű abban az értelemben, ahogy Babits iro-dalomtörténetében a Commediáról írja: „Dante élete nem véletlen és egyéni érdekű, hanem jelentéses élet [...]. Maga a sokértelmű költe-mény pedig hármas rétegezettségű szimbólumépületté válik. A szó szerinti jelentésen kívül, amely egy fantasztikus vízió leírása, van egy történeti, azaz életrajzi és politikai jelentése. S emögött még egy harmadik, titkos és szimbolikus jelentése.”⁶¹

A Halálfiai jelentésstruktúrája is hármas rétegezettségű. Szó sze-rinti rétege Nelli és Imrus története; második rétege: a nemzeti, tör-ténelmi sors, a középosztály hanyatlástörténete, politikai s egyéni életrajzi elemek összefonódásával (kettős tükörből); a harmadik, misz-tikus és rejtett szintje: a fausti, illetve a modern ember otthon-, igaz-ságkeresése, a kanti Ding an Sichhal vívódó embernek a megisme-résért folytatott küzdelme, a tolsztoji vagy nietzschei életszemlélet dilemmája előtt álló, a modern élet szellemi-erkölcsi útvesztőjében eltévedt ember abszolútumkeresése. A mű filozófiai szintű kérdés-felvetése: mi „a nagy Jó”, mi „a nagy Cél” (32), mi az élet célja, értelme, mi a „helyes” világnézet. Ennek a keresése határozza meg végső soron a főhős útját, a regény struktúráját, ez köti össze a két

61 BM-It 1979: 132.

történet – a Nellié és az Imrusé – között levő (néhány elemző által szakadéknak vélt) távolságot, ez biztosítja a kétféle műfaj, a család-történet és a fejlődésregény egységét: egy modern „világnézeti re-gény” szintézisébe fogva a heterogénnak tűnő elemeket. „Nelli [...]

ugyanúgy erre a kérdésre keresi a maga válaszát, mint lázas csatan-golásában Imrus.”⁶² – A választ pedig Nelli és Imrus egymásba tük-röződő sorsa példázza.

Dante művében a gazdag életanyag „egyetlen nagy lélek vallo-másává, egyetlen szimbolikus és rendeltetéses élet tartalmává” szö-vődik. Dante „a saját lelkének belső történetét mondja. De éppen ezáltal lesz műve az egész emberiség eposzává, az emberi lélek belső eposzává.”⁶³ Babits – a Commediát kommentálva – Dante jelentéses életéhez hasonlítja az Adyét. – A Halálfiai azt sugallja, hogy ilyen-nek érezhette a magáét is. Abban, hogy ez nem állt Babitstól távol, megerősít Rába György kismonográfiája⁶⁴, de Poszler György is szól a Beszélgető füzeteket elemezve hasonló jelenségről Babits lírájá-ban, esszéiben. Poszler György a babitsi életműben fontosnak tartja a harmincas években megerősödő igényt „az én érvényének széle-sítésére, a reprezentativitás széleszéle-sítésére, a reprezentativitás meg-fogalmazására [...] nem magyar, hanem általános humánus, nem nemzeti, hanem egyetemes emberi tekintetben”. Ez „hoz létre a szó legmagasabb rendű és misztifikálatlan értelmében kozmikus akusz-tikájú, ontológiai lírát. Az elmúlás, a kreatúrák sorsa és a gondvi-selés, a teremtettek lehetősége kap benne melankolikus csillogású, költőien bölcs, bölcsen költői megfogalmazást.” Poszler György az

Dante művében a gazdag életanyag „egyetlen nagy lélek vallo-másává, egyetlen szimbolikus és rendeltetéses élet tartalmává” szö-vődik. Dante „a saját lelkének belső történetét mondja. De éppen ezáltal lesz műve az egész emberiség eposzává, az emberi lélek belső eposzává.”⁶³ Babits – a Commediát kommentálva – Dante jelentéses életéhez hasonlítja az Adyét. – A Halálfiai azt sugallja, hogy ilyen-nek érezhette a magáét is. Abban, hogy ez nem állt Babitstól távol, megerősít Rába György kismonográfiája⁶⁴, de Poszler György is szól a Beszélgető füzeteket elemezve hasonló jelenségről Babits lírájá-ban, esszéiben. Poszler György a babitsi életműben fontosnak tartja a harmincas években megerősödő igényt „az én érvényének széle-sítésére, a reprezentativitás széleszéle-sítésére, a reprezentativitás meg-fogalmazására [...] nem magyar, hanem általános humánus, nem nemzeti, hanem egyetemes emberi tekintetben”. Ez „hoz létre a szó legmagasabb rendű és misztifikálatlan értelmében kozmikus akusz-tikájú, ontológiai lírát. Az elmúlás, a kreatúrák sorsa és a gondvi-selés, a teremtettek lehetősége kap benne melankolikus csillogású, költőien bölcs, bölcsen költői megfogalmazást.” Poszler György az

In document Babits Mihály: Halálfiai (Pldal 23-35)