A Halálfiai újszerűsége – a motívumok szerepe

Az eddig elmondottakból látható, hogy Babits a Halálfiai anyagá-nak formálásában, elrendezésében nem a hagyományos oksági elvet

65 Poszler György: Test és lélek – moralitás három felvonásban. Széljegyzetek Babits beszélgetőfüzeteihez. Irodalomtörténet 1984/3., 541–542.

követi, illetve regényére nem a hagyományos szövegszerveződés jel-lemző. Ebből adódik, hogy a lineáris szövegbefogadás elvén alapuló olvasás nem elegendő a minél teljesebb megértéséhez.

Az oksági rendezőelv helyett a motívumok, vezérmotívumok kons-titutív szerepe, a mitologizálás, az epikum folytonosságát megtörő önreflexió, a társadalmi, erkölcsfilozófiai, művészetfilozófiai, sorsfi-lozófiai kiszólások vagy eszmefuttatások a regény újszerűségei közé tartoznak, éppúgy, mint a sok irodalmi idézet, az intertextualitás;

mindez a lineáris szövegen túlmutató olvasatot kíván (mintha egy újfajta, a posztmodern irányába mutató regényminőséggel állnánk szemben). – Fried István elvégezte néhány regénybeli idézet, önidézet elemzését, értelmezését. S ezzel kapcsolatban állapítja meg, hogy a Halálfiaiban is, mint bizonyos XX. századi regényekben: „a szerző egy adott regényen belül teremti meg utalások és visszautalások há-lózatát, idézetek és visszaidézések láncolatát, figyelmeztetve az ol-vasót a kompozícióra, az érintkezésekre, a gondolati ívre.” ⁶⁶

A hagyományos modell dekonstrukcióját Babits tudatosan vál-lalja. Regényében a következőképpen reflektál magára az alkotásra:

„Ki állapítja meg az események igazi összefüggését? A regényíró nagyzol, pontokat köt össze, melyek a valóságban külön állanak;

s elhanyagolja a pontokat, melyek rajzába nem illenek. Nem jobb-e egyszerűen a pontokat rajzolni: a történések e csillagait, melyeket lelki szemünk úgyis annyira hajlandó a Sors csillagképeivé kötni össze?

holott igazi összefüggésük és egymásrahatásuk láthatatlan.” (74) A Halálfiaiban e láthatatlan szálak sejtetésében a motívumoknak kitüntetett szerepe van. A metaforikus, motivikus szinten kibontakozó összefüggések rendszere fontos formaalkotó, strukturáló elv, mélyíti a regény jelentésdimenzióját, s az így létrejövő szüzsé a regény érték-viszonyainak, a benne kifejeződő babitsi világképnek hordozója. Meg-világít valamit azokból az összefüggésekből, amelyek láthatatlanok, ki-fejezhetetlenek. Körner szerint „a motívumok sohasem a költő objektív élményeit tükrözik, hanem élményeinek pszichológiai jelentését.”⁶⁷

66 f^ried 1987: 48.

67 Világirodalmi lexikon, VIII. Bp., Akadémiai Kiadó, 1982., 630.

A mű motívumhálózatának elemzésével juthatunk közelebb a re-gény „belső szellemi-lelki értékszerkezet”-éhez, legmélyebb „eme-let”-éhez, vagy inkább legmagasabb, egyetemes, metafizikai, mo-rálfilozófiai „szintjé”-hez, a hartmanni értelemben vett hatodik, a „kimondhatóság határán” az eszmét megvilágító rétegéhez.

Úgy véljük ugyanis, hogy a Halálfiai értelmezése nem nélkülöz-heti a regényvilág misztikus-mitikus, univerzális síkjának elemzését.

– Erre intenek a Balázs Béla Halálesztétikájában általános érvénnyel megfogalmazott gondolatok: „Azt állítom (másokkal egyetemben), hogy a művészet metafizikai ösztön megnyilatkozása és transzcen-dens jelentőségű, [...] még az elfelejtett metafizikai húrokat is meg-reszketteti bennünk.”⁶⁸

Mintha Babits maga is művének eme dimenziójára utalt volna, amikor Ignotusnak az „élethűséget” firtató kérdésére a következő-ket válaszolja: „Jelenti [az élethűség], hogy az egyes események, az egyes tények ne váljanak szét éles konturral, hanem oldódjanak fel egymásban s mindabban, ami az emberi életen tul van. Állandóan érzékeltetni akartam az emberi élet kicsinységét, esetlegességét, a mindenségben való elfolyását. [...] Ezért is adtam szavaimnak olyan aláfestést, amelyben mindig egyszerre szól a költő érzéseinek, kép-zeteinek, felfogásának egész orkesztruma, – olyan zengést, amely minden pillanatban jelenvalóvá, érezhetővé teszi az egész emberiség létezését, a föld forgását, a csillagokat.”⁶⁹

A mű recepciótörténetének kezdetén, de főleg a Babits-kutatás 80-as évekbeli fellendülését követően egy-két munkában találkozunk utalással a regény valamilyen mélyebb dimenziójára. Babits művé-nek mély perspektíváját s annak az „analitikus refrénszerűség”-gel való összefüggését, „analitikus erejé”-nek ágostoni vonásait sejti meg első kritikusainak egyike, a barát Szilasi Vilmos: „E vallástalan val-lásosságnak nincs szebb és mélyebb hangja a világirodalomban [...].

Te fölfeded a lélek szövetét, – hol a motívumok szálai fonódnak és erednek. – Minden lap egy újabb megrázó olvasmány, és annyi

ta-68 Balázs Béla: Halálesztétika. Papirusz Book, é. n., 13.

69 Ignotus Pál: Babits Mihály a Halálfiairól. Literatura 1927/6., 197.

nulság, amennyit kevés filozófiai mű tud nyújtani.”⁷⁰ Ugyanebben az évben, 1927-ben Farkas Zoltán a következő kommentárt fűzi a re-gényhez: „A magasra szálló talajtalan emberi vágyak és az élet kény-szerű lehetőségeinek küzdelmében gyakran torzképpé válik az ember, de a lélek vágyai mégis megmaradnak és nemzedékről nemzedékre ismét tovább sodorják a véges és bűnös embert a megtisztulás útján az örök megváltás felé.”⁷¹

Rónay László beszél a regény filozófiai kérdéseiről, de nem mint regénystrukturáló elvről: Babits „mintha úgy alakítaná a regény epi-kus anyagát, hogy abban a kor és a maga legfontosabb bölcseleti gondolait is kifejthesse. Mit ér az élet – veti fel újra meg újra az emberi eszmélkedés történetének visszatérő, szorongató kétségét.”⁷² Németh G. Béla a regény „szintjeit” bemutatva a szociológiai, szel-lemi-mentális szintjéről, a regény politikai világáról s végül a lelkiség szintjéről szól. Utal arra, hogy „Babits egész regényén keresztülvisz egyfajta – mondhatnánk – erkölcsi, filozófiai dualizmust. Számta-lanszor mondja, hogy minden emberi történésnek, így a regénytör-ténésnek is egyik állandó jelenlévő részese, egyik pólusa a Gonosz, a Rossz. Finom tapintattal a művészet életértelmező nyitottsága ösz-tönző hivatása iránt nem fejti ki, hogy az emberi pszichében a jó mellett mindig meglevő rossz-ra gondol-e, vagy egy metafizikai létű jó és rossz kettősségére-e, vagy egy társadalomontológiai, egy antro-pológiai adottságra-e, vagy minderre (s még egy sor másra) együtt.”

A tanulmányban az a gondolat is megjelenik, hogy „a különböző szintű dualisztikus kettősségek olyan erősen jelen vannak az egész műben, hogy voltaképp a regény teljes belső szellemi-lelki érték-szerkezete is kifeszíthető volna rájuk”.⁷³

A regény irodalmi rétegét elsőként alaposabban vizsgáló, értel-mező szerző, Fried István szerint a világirodalmi utalások szerepet

70 BSZL 1979: 112.

71 Farkas Zoltán: Halálfiai. Babits Mihály regénye. Magyar Újság 1927. jú-nius 5., 14.

72 Rónay László: i. m. 24.

73 Németh G. Béla: i. m. 68–69.

kapnak annak érzékeltetésében, hogy a Halálfiaiban „a mindig is-métlődő Történet újabb változatával állunk szemben”. „A dantei allúziók, a goethei fordulatok az öröktől való és örökké megújulni kész, mindig visszatérő »emberi színjátékra« szolgáltatnak újabb, [...] ám az ősmintára visszautaló példát. Ilyen módon a »megkísér-tés«, a »bűnbeesés«, az ördöggel kötött szövetkezés »regényeként»

is olvashatjuk a Halálfiait [...].”⁷⁴

Ezek a figyelemreméltó meglátások azonban bizonyítatlanul, kifejtetlenül maradnak az említett munkákban. Mi Fried István-hoz részben hasonlóan a megkísértés, az ördöggel való szövetség (bűnbeesés), a bűnhődés (megváltás?) regényeként olvastuk a Ha-lálfiait, s a mű szerkezetében e (Dantéra emlékeztető) hármasság ismétlődé sét véltük felismerni Nelli, illetve Imrus egymást ellen-pontozó történetében. – A „dualisztikus kettősség” más vonatkozás-ban is felismerhető a regény szerkezetében, úgy, miként azt Németh G. Béla fölvetette: – a mű értékszerkezetében, melynek egyik pó-lusa a Gonosz. Ezt a pólust – korábbi dolgozatainkban⁷⁵ – Imruska történetét követve a motívumok elemzésével mutattuk be. A jelen munka – ugyancsak a motívumok analitikus számbavételével – a másik pólus megrajzolásával teszi teljessé a dualisztikus szer-kezet képét.

Elemzésünk igazolja, hogy a „Halálfiai kompozíciójának s at-mosz férájának legfőbb szervező elve” a „szimbolikává mélyülő mo-tívum rendszer” (Rába György⁷⁶), hogy a regény motívumszerkezete hordozza az értékszerkezetet; s cáfolja azt a vélekedést, hogy a „Ha-lálfiai építményének [...] nincsen egzisztenciális mélyperspektíva létrehozására alkalmas intellektuális »emelete«”.⁷⁷

Dolgozatunkban a motívumok differenciálásától eltekintünk. Le-egyszerűsítve a motívumokat a narratív struktúra olyan (képi vagy

74 f^ried 1987: 52.

75 n^émediné 1990.; Uő: Az önvizsgálattól az újjászületésig (Motívumok Babits Mihály Halálfiai című regényében. Irodalomtörténet 1992/3., 524–545.

76 r^ába 1983: 242., 245.

77 Fülöp László: A lírikus nagyregénye (Adalékok a Halálfiai elemzéséhez).

Alföld 1983/11., 46.

szituációs) ismétlődő s ezáltal jelentésbeli, kompozicionális, struk-turális funkciót kapó szegmentumainak tekintjük, amelyek rendszert, hálózatot alkotva a műalkotás jelentésdimenzióját mélyítik, s érték-szerkezetét, világképét hordozzák. ⁷⁸

Munkánk további részében először a regény cselekményfonalát követve a főszereplőnek, Sátordy Imrének a megismerés, a beava-tódás felé haladó életútját világítjuk meg néhány fontos visszatérő, variációsan ismétlődő, egymásnak felelő, egymást ellenpontozó, ki-egészítő motívum tükrében. Ezután a fő motívumok alapján meg-rajzoljuk a regény motívumhálózat, -szerkezetét. Végezetül egyfajta összegző értelmezést kísérlünk meg, miközben néhány összehason-lítást teszünk a Halálfiai és Szekfű Három nemzedéke között.

78 . A dolgozat jelen változatából kihagytuk az eredetiben (n^émediné 1990) hos-szabban tárgyalt motívumértelmezésünket, amelynek elméleti alapja: a Daemm rich szerzőpáros (Pollmannt és Lotmant idéző) definicióját elfogadó Szigeti Lajos fel-fogása (Szigeti Lajos Sándor: A József Attila-i teljességigény, Bp., Magvető, 1988., 9–32.; Daemmrich, Horst S.–Daemmrich, I.: Wiederholte Spiegelungen. Themen und Motive in der Literatur. Francke Verlag, Bern und München, 1978. 18–20.);

Walzel, O.: Leitmotive in Dichtungen. In: Gehalt und Gestalt im Kunstwerk des Dichters. 1929, Wildpark-Potsdam, 358–59. Idézi: Csúri Károly: Két ismétlés-típus irodalomelméleti státusáról. In: Ismétlődés a művészetben. Szerk. Horváth Iván, Veres András. Bp., Akadémiai Kiadó, 1980., 318; Bernáth Árpádnak Walzel fel-fogására visszavezethető értelmezése: Világirodalmi lexikon, VIII. Főszerk. Király István, Bp., Akadémiai Kiadó, 1982., 630–31.; Gaszparov, B M.: A Mester és Mar-garita motívumszerkezetéről. Medvetánc 1988/1. 69–89. Úgy vélem, hogy nem elég csupán motívumsorról (H. és I. Daemmrich) vagy motívumbokorról beszélni (ez utóbbi fogalmat a motívumsor helyett használja Szigeti, mert – feltehetően a pontatlan fordítás következtében – rosszul értelmezi azt), hanem a műalkotás mint „komplex modell” (Hankiss) motívumhálózatát, motívumszerkezetét is vizs-gálnunk kell.

2. A „szimbólikus hős” életútja a motívumok tükrében