A „fenn” vonzásában

Imrus lelki megújulásában nem találunk racionálisan végiggondolt erkölcsi vagy világnézeti megfontolásokat, nem is hirtelen megvi-lágosodásról van szó. De – Ágostonéhoz hasonlóan – misztikus él-mények is hozzájárulnak az ő lelki átalakulásához, bár nincs szó határozott megtérésről. Érthető tehát, hogy az Imrus életében be-következett lelki-szellemi változás nem látványos, nem is az ő

felis-156 „S mi lenne velünk e sötétben, hol lábunk mindig fájva botol, / ha Te nem biztatnál fáklyáddal, hogy Fény is van valahol?”

157 „Wendet zur Klarheit / Euch, liebende Flammen!”, 11801–11802. sor; G^oethe 1964: 397.

158 Babits Mihály: Ágoston. In: BM-Tan 1978: 1/486.

meréseként fogalmazódik meg, inkább szerzői reflexiókban, de leg-inkább a motivikus összefüggések retorikája sejteti.

Ebből a szempontból érdemes felfigyelnünk az „igazi Fény”-ről szóló szerzői reflexiót követő „ébredés”-motívumra. Itt a szó átvitt értelemben szerepel, de az olvasó összekapcsolja egy korábbi, való-ságos ébredéssel: Imrus Rosenbergéknél a lelki megrendüléssel járó különös, gyertyafényes „látomány”-t alvás utáni felébredésekor éli meg. (598) Azonban eme konkrét (patetikusra hangolt) szituációban előforduló szót is átértelmezi a szó elvont jelentésben való vissza-térése és kultúrtörténeti kontextusa.

A szó elvont jelentésben olyan ébredésszituációban szerepel, amely-ről azt mondhatjuk, hogy Imrus az „életre” ébredt (amikor a majd-nem végzetes sebesülése után magához tért). Ebben a helyzetben olva-sunk a fiú „igazi ébredésé”-ről, amit „így lehetne röviden kimondani:

ébredés az Irodalomból!” (618) Az elbeszélő az életben maradt fiú

„igazi” ébredésének a szellemi-lelki megújulást tartja. Egyúttal jelzi a szakítást Imrus korábbi, pesti életével, amely annak idején az „Élet”

és az „Irodalom” jegyében indult.

A szituáció és a szövegösszefüggés elvont jelentést kölcsönöz az „ébredés” szónak; az „igazi” jelző pedig még szembe is állítja a konkrét jelentéssel, de egyúttal össze is kapcsolja, s ezáltal azt is jelképes tartalommal tölti meg. Ilyen értelemben Imrusnak Rosen-bergéknél való „álomba merülése” és „ébredése” – miként a gnosz-tikus irodalomban és az ortodox írásokban – a „halált” és a „feltá-madást” jelképezi.¹⁵⁹

Imrus szellemi „ébredését”, lelki feltámadását a kontextus kap-csolatba hozza a golyó által majdnem végzetesen megsebzett ifjú életben maradásával. – A sebesülés okait és okozóját illetően az el-beszélő (több lehetőséget felvetve) mintha az olvasót szándékosan bizonytalanságban akarná hagyni. Ezért is, meg a kultúrtörténeti kon-textus miatt is szimbolikusnak érezzük Imrus „halálát” és élve mara-dását. Egyrészt: emlékeztet az ősi felnőtté avatási szertartásokban

159 Apokrifek. Szerk. Vanyó László. Bp., Szent István Társulat, 1988. 366.

a gyermek mimikus halálára és feltámadására.¹⁶⁰ Másrészt: mivel a le-hetséges okok között az öngyilkosság is szóba került, értelmezhetjük azon misztikus teológiai felfogás felől is, amelyről a Doktor Faus-tusban a következőket olvassuk: a korai protestantizmusban ismert az a feltevés, hogy „az ördöggel cimboráló megmentheti a lelkét, ha testét odaadja”.¹⁶¹ – Többek között ez a misztikus ok is magyarázza, miért nincs helye Imrus új életében az ördögi Hintássnak.¹⁶²

Imrus jelképes halála és feltámadása kifejezi – a műben több elő-reutalással is jelzett – „újjászületését”, ifjúból felnőtté válását, régi életéből új életre születését, élete lelki-szellemi tartalmainak meg-változását, „morális Újjászületés”-ét (577), amelyet majd az erdő-vári lét jelképez.

3.4.2.2. „Mater gloriosa”

Szóltunk már arról, hogy Imrus lelki átalakulása, újjászületése nem független Cenci gondviselő kezétől. Cenci néni a Halálfiai világá-ban hol Gondviselésként, hol „Mater gloriosa”-ként jelenik meg.

A fiú sorsfordulóját is szimbolizáló vihar után – egyetlen két és fél soros bekezdésben kiemelve (!) – az író glóriás szentnek mutatja:

„Az eget különös, vihar utáni fény borította, a felhők visszahúzódtak, mint vert sereg, s az öregasszony a sáros agyagdülőn egy dupla szi-várvány glóriájában állt.” (625) Ez a kép mintha egyszerre metafo-rizálná az ördögi erők (felhők) vert seregként való visszahúzódását,

160 G. Thomson: Aischylos és Athén. Bp., Gondolat Kiadó, 1958. 99.

161 Adrian Leverkühn (meghiúsult) feltételezett szökési-öngyilkossági kísérletét Zeitblom úgy értelmezi, hogy amögött „a megmenekedés misztikus eszméje is lap-panghatott”. (Thomas Mann: Doktor Faustus. Ford. Szőllősy Klára. Bp., Magyar Helikon Kiadó, 1969. 666.)

162 Hasonló irányba mutat Imrus gádorosi „feltámadását” megelőző egy-két bu-dapesti napja, amely sajátos parafrázisa az apokrif iratok őrizte Krisztus-történet-nek: a pokolra szállásnak, az ördögi erők megláncolásának. Az apokrif iratok a po-kolra szálló Krisztusnak a sátán erői, illetve a halál fölött aratott diadaláról szólnak.

(Zsid 2,14.)

illetve a szivárvány sugározta megbocsátást és az új élet reményét.

Hiszen ezek bibliai jelképe is a szivárvány, ez az ősi szimbólum,

„az ég és a föld, illetve az istenek és az emberek között húzódó híd szimbóluma”.¹⁶³ – Érdemes összevetni ezt a vihart a pandanjával, a korábbi, ugyancsak sorsot előrejelző Csörge-tói zivatarral, amely egy-kor Nellit az ördögi Hintáss oldalán téves útra röpítette, s amely előzményeként a hullámok közt „vizi isten”-nek látszó, de a vízbe ugró Hintáss figurájához a vészt (romlást, halált) jósló „béka”-mo-tívum kerül.

Imrus történetében Cenci néni az „ewig Weibliche”.¹⁶⁴ Az ifjúnak Rosenberg vergiliusi szerepe után új, magasabb rendű segítségre van szüksége. Miként Dante utazójának, Babits hősének is, hogy „haza-találjon segítség kell, egy sugár az Istentől.”¹⁶⁵ Az „új küzdelem, új reménység és a végső Fény felé” „csak égi Sugár adhatja [...] az erőt, csak a legnagyobb földi tudás és művészet a segítséget” – írja Babits az Isteni színjátékhoz írt bevezetőjében.¹⁶⁶ A Faust lelkét égi magasba emelő angyalok a megváltás feltételeként sem csak a „hol-tig fáradozást” említik, hanem így folytatják: „Und hat an ihm die Liebe gar / Von oben teilgenommen”.¹⁶⁷ Babits regényében a „Liebe von oben”, „a felülről jövő szeretet” segítségét jelképezi Cenci.

„Szeress! a szeretet úgy nyit kaput!” – hangzik a Faustban az

163 Jelképtár 1999: 208.

164 Noémi negatív parafrázisa Beatricének és Margitnak. A Noémi-Beatrice, a No-émi-Gretchen asszociációt az elbeszélő maga is hangsúlyozza. 1. Akkor, amikor Imrust megbabonázza a lány szépsége, az elbeszélő megjegyzi: Noémi „nem em-lékeztetett a méltóságteljes Beatricékre”. (347) 2. Ott, ahol a váltó aláírására veszi rá a leány Imrust, az elbeszélő Gretchent emlegeti. (Mielőtt Imrus a bankba érke-zik, Noémi gondolatai előbb a Schapringerrel látott Faust-opera körül járnak, majd eszébe jut egy régi beszélgetése Imrussal, aki elmondta a leánynak a mű „tartal-mát”, amiből a „megesett” lányt most csak a Gretchen históriája érdekelte, s akinek esetéről akkor fölényesen nyilatkozott. Most viszont „dühösen ébredt tudtára, hogy most ő is époly naív és tehetetlen, mint akármelyik Gretchen”. 523)

165 d^ante 1945: 56.

166 d^ante 1945: 56–57., 63.

167 Faust, 11938–11939. sor; Kálnoky fordításában: „S ha hozzá felsőbb szeretet / hatalma fogta pártját”. (G^oethe 1964: 402.)

angyalok karából a megváltásra hívó szó. A „Fényt” kutató „Sze-retet-lángok” „szerzik el” „az ördögtől a lelket”, hiszen ez a láng

„ördögfeletti”, a „mindenható Szeretet”, „az örök Szeretet” megnyil-vánulása, mely „oldja a vétket”, feloldja az ördöggel kötött szövet-séget.¹⁶⁸ Ezért nincs helye (a Cenci által az ördögi kísértő karmaiból kimenekített) Imre erdővári életében Hintássnak, az „ördögnek”, aki-vel egykor Imrusként szövetkezett.¹⁶⁹

Erdőváron (illetve a regény tervezett folytatásában) mintha a meg-váltó szerelem gretcheni szerepét az erdővári cukrászlányra osztotta volna Babits. Az Epilog előfogalmazványában Noéminál „igazibb Gretchen”-nek nevezi őt, s a szerelem metafizikai dimenzióját em-legeti.¹⁷⁰

3.4.2.3. Az isteni kegyelem

Imrus megváltódása áldozattal jár: megismerte a poklot, a bűnt, az áldozat tragikumát, megmérettetett. De a tragikum fel is oldódik. Eh-hez azonban felsőbb segítség is kell.

Anya és fia története azt a babitsi-ágostoni szemléletet sugallja, hogy az ember nemcsak maga alakítja sorsát. A mű legmélyebb szem-léleti rétegében Ágoston felfogását ismerjük fel: a „bűn”-ről, a „Kény-szerítő Kegyelem”-ről. (Mivel az ősszülők bűne miatt „bűnben és bűnre születtünk”, „saját akaratunknál fogva mindannyian

egyfor-168 G^oethe 1964: 569., 397., 396., 397., 392., 396., 400., 402., 394. Eredetiben:

„Liebe nur Liebende / Führet herein!” (11751–11752. sor); „Wendet zur Klarheit Euch, liebende Flammen” (11801–11802.); „Doch leider hat man jetz so viele Mit-tel / Dem Teufel Seelen zu entziehn.” (11614–11615.); „ein überteuflisch Element”

(11754.); „die allmächtige Liebe” (11872.); „die ewige Liebe” (11964.); „Sündern vergeben” (11679.)

169 A világban – a babitsi-ágostoni értelemben – mindig jelen lévő rossz itt más módon jelenítődik meg. Többek között a konkrétan és szimbolikusan is jelzett erő-szak képében: a sortűzre, illetve az Imrét megtámadó bivalyra gondolunk.

170 L. a jelen tanulmány második szöveg-összehasonlítását! (435. o.)

mán érdemetlenek vagyunk” a megigazulásra, az tehát nem saját ér-demünk, hanem arra a Kényszerítő Kegyelem választ ki.¹⁷¹)

Imrus életútján a „Kényszerítő Kegyelem” különböző megnyil-vánulásai és eszközei nem könnyen, de felismerhetők. Így értelmez-hetjük például sajátos módon magának az ördögi Hintássnak a sze-repét (aki rosszat akarva is a jót szolgálja),¹⁷² a Cenciét („Liebe von oben”), Imrus jelképes halálának körülményeit, illetve misztikus él-ményeit. Mert „nem is lennénk képesek a Jóra” – idézi Babits Ágos-tont –, „ha az Igazság mintegy előnkbe nem jönne, s világosságával nem kényszerítene megigazulásra”.¹⁷³ Ennek a „világosság”-nak a jel-képes megnyilvánulása az Imrust (penitenciájának időszakában) meg-indító „gyertyafény”, amely – a már említett két (egymásnak felelő) jelenetben – valamiféle kegyelmi állapotnak a jele: a belső meg-világosodásnak, az Igazság („amelyet Istennek is nevezünk”¹⁷⁴) sa-játos megnyilatkozásának – egy felfokozott lelkiállapotban. Hiszen a „gyertyafény” is, mint a csillag, jelzése ama láthatatlan „igazi Fény”-nek.

3.5. Nelli és Imrus ellentétes sorsa: kárhozat („halál”)