Az „ördög” vonzásában

„A pénz Isten szolgáinak ördög és mérges kígyó” – olvassuk a Szent Ferenc-legenda erszénypéldázatában¹⁴³, amire egyébként is rájátszik a jelenet. A pénz ördögi (mefisztói, luciferi, wolandi) eszköz.

A regényben hangsúlyos pénztémát a gyerekek erszényjátéka ex-ponálja. A játék kiötlője Hintáss lánya, Gitta, a „kis sátán” (33), aki-nek „ördögi” apja a felnőttek kapzsi ösztönén alapuló játékot (szem-ben az azon felháborodó Dömével) érdekesnek találja, hiszen – mint mondja – „mindenki lehajol a talált kincs után” (38), miként ő is.

A pénztéma, -motívum szorosan kötődik Hintáss figurájához – a re-génynek mind a társadalmi-szociológiai, mind a szimbolikus jelen-téssíkján, s ezáltal össze is köti a kettőt. Ez kapcsolja össze Hintáss és a fiatal tőkés Schapringerek alakját is, akik Nelli és Imrus „csá-bításának” történetében Hintáss és a leánya közvetítésével – sorsot meghatározóan – kapnak szerepet.¹⁴⁴

Hintáss a pénzről és a pénz nyújtotta másfajta Életről szőtt

ábrán-143 „A »talált erszény« motívuma a középkor legendáit összegyűjtő Legenda aureában, a Szent Ferencről szóló fejezetben is szerepel. A szent és társa itt egy pénz-től dagadó erszényt találnak, amelyet Ferenc nem akar felemelni. Amikor a társa mégis felveszi, az erszényből hatalmas kígyó mászik elő. »A pénz Isten szolgáinak ördög és mérges kígyó« – vonja le a tanulságot Szent Ferenc.” Szántó Gábor And-rás jegyzete, BM-Hf 2006: 2/440.

144 Az író a Pesti Napló-beli változathoz képest többek között úgy írta át Hintáss és Nelli velencei tartózkodásának jeleneteit, hogy fellépteti az ifjú Schapringert is, akitől Gyula Nelli terhességére (ez is új!) hivatkozva pénzt kér. (160)

dok táplálója; magát a „megjelent Szabadság”-nak, az „Új Lehetőség”-nek mondja. (103) A Csörge-tói kiránduláson így beszél a „modern szellem” törekvéséről: „Az emberi egyéniség mentül szabadabb, men-tül korláttalanabb kifejtése felé! Az egyéniség érvényesülésére! Élni [...]

a magunk életét! Korlát nélkül.” (121) Később hasonlóképp oktatja Imrust és barátait: „kitörni létünk korlátaiból, bármi áron! Vagyis inkább elérni a korlátokat, hol őrt áll a tilos! [...] Óh! a természetben nincs morál!” (478)

3.3.2.2. A bűn

A nagybetűs Élet, a Szabadság feltétele a pénz, ára a bűn. A „Mam-mon hatalmát” (74) zengő Hintásst már a történet elején olyannak láttatja az író, mint aki „nem nézi az Erkölcs kételyeit” (25), aki előtt az élet sem szent. Az élet erőszakos kioltásának témája mind Nelli, mind Imruska történetében szóba kerül. A Sátordyéknál folytatott vita közben Gyula „csillogó szeme hangsúlyozta szavainak gonoszságát:

igen, igen, még ölni is szabad!” (25) Itt Miska mond ellent neki. Ké-sőbb Imrus és barátai társaságában Hintáss „a Bűn apostolának sze-repében” arról beszél, hogy „bennünk liheg az ősállat: ölelni! ölni!

harácsolni!” (478) Most Rosenberg vitázik vele.

De nemcsak szavai, tettei is árulkodóak. Gyulának nincsenek gát-lásai a pénzzel és a pénz birtokosaival szemben: szemérmetlenül kér kölcsönt Schapringertől, arcátlanul Dömétől és Miskától; minden erkölcsi aggály nélkül eltűnik hitelezői pénzével; Pesten gondolko-dás nélkül veszi ki a pénzt élettársának hirtelen felfedezett pénztár-cájából. (482) Olyan apa ő, akinek „a karja kilendült [...] a Schap-ringer-bankház irányában” (446) pénzért, akár azon az áron is, hogy

„eladja a lányát”. (518) – Olyan mecénás, aki félrevezeti az ifjakat, amikor „üzletet” ajánlva megígéri nekik, hogy finanszírozza terve-zett folyóiratukat, a Viharágyút. A pénzzel teli erszény ördögi játé-kának eszköze: gondoljunk arra, ahogyan Imrustól kicsalja Döme bácsi pénzét. – Felesége, Erzsi már a történet elején „anyagyilkos Néró”-ként (21) mutatja be Nellinek és az olvasónak, elmesélve

Gyula halálos tréfáját, amellyel anyját pénzért zsarolta. Ördögi re-noméját erősíti az „Ópium éj”, mert nevéhez ez az éjszaka a legna-gyobb bűnt, a pénzért elkövetett „gyilkosságot” is társítja – titokza-tos ködbe burkolva.

Ha a sokféle jelzés, motívum nem lenne elegendő, hogy felis-merjük a Hintáss-figura tudatosan rajzolt „ördögi” arcát s egy miti-kus jelentéssíkon való mozgatását (is), akkor fel kell figyelnünk az elbeszélői reflexiókra, a meglehetősen egyértelmű értelmezésekre.

Például: „Gyula szimbólumává lett mindannak, ami szokatlan, ren-detlen, bűnös volt az egész ügyben” (484); „Gyula szimbólum volt, valami nem rendesnek, valami különös és szükségszerű lejtőnek a szimbóluma”. (510) – „Pokollá” teszi azok életét, akik vele szövet-keznek, „szerződnek”.¹⁴⁵

3.3.2.3. A „Pokol”

„Ő pokoli felsége”, „az ördög” játéktere a „pokol”. A motívum gyak-ran ismétlődik mind Nelli, mind Imruska történetében. Többféle je-lentésben. Eredeti értelmében – mint a túlvilági kárhozat helye – fő-leg a gyermek Imruska lelki vívódásaiban fordul elő.

145 A Halálfiai „ördöge”, Hintáss mind Bulgakov, mind Th. Mann ördögétől kü-lönbözik. Mindenekelőtt abban, hogy elsősorban egy reális társadalmi-szociológiai közeg reális szereplője, az elsődleges narratíva mögött alig látszik át az a miszti-kus-mítoszi dimenzió, amelyben a figura szintén értelmezhető. Bizonyos vonatko-zásban közelebb áll a Thomas Mann-i ördöghöz, hiszen róla is elmondható, hogy alakja egy nyugati szellemi állapotból van levezetve, az is, hogy „nagy fecsegő”,

„fejtegetésekben megnyilatkozó teoretikus gonosz”, de – vele ellentétben – cselekvő is. Bulgakov Wolandjához hasonlít abban, hogy „a cselekménymechanizmus elindí-tója és démiurgikus démona”, de míg Woland elsősorban „alantasai révén működik”, s inkább „metakommunikációban”, „mimikában nyilvánul meg” (Balassa, 40.), ad-dig Hintáss maga is cselekvő. Neki is vannak ugyan segítői, de értelmezésünkben a lányai (a csábos Noémi, Gitta, „a gonosz kis tanítónő”, aki „különös tudás almáit kínálta” – 173) inkább Hintáss alakváltozatai: a test és a szellem kísértői. (A mimik-rire önmagában is képes Hintáss és leányai rokoníthatók a Mann-regény ördögének alakváltozataival.)

Máskor, a Hintáss bűvkörében erkölcsi lejtőre jutott szereplőkkel kapcsolatban „az evilági” pokolról esik szó. A Gyula udvarlásától megrettent Nelli kikerülhetetlennek érzi a még el sem követett bűnt, a szerelmet büntetésnek, „a szükséges pokolnak” (93) látja; életé-nek fordulója előtt, a Csörge-tói kiránduláson magát bűntelenül is bűnösnek érezve „a Büntetések poklait járta”. (127) Velencében úgy tűnt föl neki „mintha a Pokol pompájában járna” (147) Gyulával,

„a pokoli kalauz”-zal. (148)

Imrusnak is pokollá lett hamis látszatokkal csalogató, bűnbe vivő élete, mikor „ezer pokollal dacolva” (332) követte álmait, ördögi ideálját és vezetőjét, Hintásst és ördögi lányait (a szellem és test csá-bítóit) a váltóig, „a pokoli szerződésig” (496), és társa lett Hintáss leányának a váltóhamísítás bűnében. Üresen és kétségbeesve állt a „Kikerülhetetlen” előtt, „szellemének büszke világa elhalványult az Élet pokolfényében”. (548)

Nellinek Velence, Imrusnak Budapest jelenti majd a poklot. A ne-gatív értéktartalmúvá lett Budapest-tenger kép is asszociálja a pokol-képzetet. Van hagyománya is a víz-pokol képzetkapcsolásnak, például a Spies-féle Faust-népkönyvben (1587) vagy a Jelenések könyvében, ahol a tengerből jő fel az Antikrisztus, a Sátánnal azonosított hét-fejű, tízszarvú fenevad. (13/1) Krúdy Gyula a Dante-kiállítás apro-póján 1921-ben írt cikkében a bűnök városát, a modern Budapestet a dantei pokolhoz hasonlítja: „[...] itt az alvilágnak mind a kilenc köre, valamennyi gyűrűje [...] látható. Budapesten soha ily nyíltan, titoktalanul nem mutatkoztak a pokol tornácai, mint ebben a kor-szakban.” ¹⁴⁶

Az „evilági pokol” tehát részben a reális valóságban létezik, mint A Mester és Margaritában, részben lelki-szellemi síkon, a szereplők lelkében, mint a Doktor Faustusban, amelyben a pokol helye „a szel-lem birodalma”, Leverkühn lelkületével fonódik össze.

Az evilági pokol büntetés, szimbóluma annak a másvilági bünte-tésnek és kárhozatnak is, amely a bűn, az ördöggel kötött szövetség következménye lehet. Ilyen szimbólum a „Sötét Szoba”, amelynek

146 Krúdy Gyula: A bölcsek bora. Magyarország 1921/249., 7.

a Gádorosra visszatérő bűntelenül-bűnös Nelli lakója lesz. Értelme-zésünk szerint a „Sötét Szoba” Cenci „világrend”-jének Pokla, ahova Nelli, aki nem tudott szeretni, a megváltás reménye nélkül vonul vissza. A Sötét Szobára ítélt Nelli „halálérzés”-sel („nem a halálra-ítéltség érzése, hanem a halottságé”) „ment vissza gádorosi kopor-sójába, jól tudta, hogy halott”. (249)

3.3.2.4. A halál

A halál a Bibliában tudvalevőleg a bűn következménye. A megkísér-tett Ádám és Éva a tiltott gyümölcsöt megkóstolva „a halálból evé-nek”, vagy ahogy Szent Pál a rómaiakhoz írott hatodik levele mondja:

„a bűn zsoldja a halál”. ¹⁴⁷

Erre a kárhozatra int már a regény elején néhány, a kísértő „ör-dögi” Hintáss környezetében megjelenő, a halálszimbolika elemét képező több – látszólag jelentéktelen – mozzanat, melyekre Szántó Gábor András figyelt fel.¹⁴⁸ A gyerekek erszényjátékáról szólva em-lítettük, hogy a „béka”, amelyhez mindig valami baljós félelem tár-sul, nemcsak a rossz, az ördögi kísértés, de a rontás, sőt a középkori keresztény szimbolikában a halál jelképe is. Így tehát a „különös kis moralitás” – a békamotívum jelentésének összetettsége révén – ál-talánosságban exponálja a Halálfiai (a modern moralitás) témáját:

megkísértés(pénz)-bűnbeesés-büntetés-halál.

Már a regény elején kapcsolódik egy-egy halálszimbólum a Hin-tássék vacsorájára hivatalos Nellihez és a kis Imruskához. A szom-szédból Cenci néniért hazaszaladó Nellit elkísérő, gavallér Gyula kertjükön áthaladva a „ciprust” (valójában az ahhoz hasonló jege-nyeakácot) meg a tamariszkot mutatja, miközben Itáliáról meg hir-telen ötlettel Nelli megszöktetéséről beszél. (46) A szöveg hasonlata Hintáss jegenyefáját egy közismert temetői fával rokonítja, a ciprus-sal. A tamariszkusz is „jellegzetes temetői növény, mely az élet és

147 Szántó Gábor András: Adatok a Halálfiai szimbolikájához. Kézirat.

148 Uo.

a halál közti átmenetet jelképezi”.¹⁴⁹ – Imruskáért Hintássék „a tar-kakendős Irisz”-t küldték, hogy vacsorára hívják. (50) A görög mi-tológiában „Írisz nem csupán Héra szivárványos hírnöke, hanem a harpüiák nővére – s ebben a minőségében halálistennő is volt [...].”¹⁵⁰ A „jegenye”-motívum Imruska anya nélküli történetének elején is megtalálható, amikor Cenci (a megtért anyához) Gádorosra kocsin viszi a gyereket. A feltűnően rövid jelenetben ismétlődik a balsejtelmű kép: az utazás elején és az utazás végén is elhaladnak egy-egy je-genyesoron¹⁵¹, miközben a kisfiú gondolatai a „halálkamra” körül járnak, a kocsis pedig a mélységbe bukott kispap emlékére állított keresztet mutatja neki.

Hintáss ördögi csábításának két szenvedő alanyához, az anyához és a fiúhoz, szerelmi, illetve szellemi csábításának eszközéhez társuló halálszimbólumok mindkettejük számára baljóslatúak. Azonban vilá-gos, hogy a fiú számára az édesanyjáétól különböző „halál”-t meta-forizálnak a képek. (221–222) Az említett utazást követő lefekvés-kor az ágya fölött látott festmény újabb ösztönzést ad a fiúcskának, hogy a hősi önfeláldozás gondolataival foglalkozzék: ő már nem a királyért magát feláldozó vitéz akar lenni, hanem „királynak gon-dolta magát, de nemes királynak, [...] ő száll szembe a halállal hívei-ért”. (223–224) – S a még korábbi jelenetben talán a „szivárványos hírnök” mint előreutaló motívum is teljes összetettségében értelmez-hető: nemcsak a halál, hanem a szivárvány, a remény szimbóluma-ként is. (Erre rímel a Cenci feje körüli szivárványglória a történet végén, amikor Imre útját Erdővár felé egyengeti.)

149 Uo.

150 Uo.

151 A kötetben közölt, a regény két változatát összehasonlító dolgozatunkban bi-zonyítjuk, hogy Babits utólag „szúrta be” a jegenyesor-motívum ismétlését. (292–

293. o., l. még: BM-Hf 2006: 2/65.)