A legdöntőbb kérdés mégis az volt, hogy miként viszonyul a szovjet politika - amely birodalomban gondolkodott - a magyar politikai és társadalmi mozgásokhoz?
A magyarországi szovjet nagykövet, Andropov, a biztonságiak főnöke, Szerov, az országot ismerni vélő Vorosilov, a gyakran idelátogató magyar
»referensek«, Mikoján és Szuszlov jelentései alapján a szovjetek Magyarország-képe elég pontosan felvázolható.
Főként Andropov, de a politikai vezetésből Gromiko és sokan mások még 1956 tavaszán is Rákosiban látták az újabb kibontakozás és folyamatosság emberét. Bár egyik-másik szovjet politikus esetlegesen tartotta a kapcsolatot a pártellenzékkel is, de - s ez felfogásukra a legjellemzőbb - még Kádár politikai szerepvállalását is veszélyesnek tartották Andropovtól Rákosi, Gerő, Hegedűs szinte minden támogatást megkapott hatalmuk stabilizálódása érdekében. Épp ezért Andropov a legnagyobb ellenfélnek a hatalmat potenciálisan átvenni képes pártellenzéket tartotta. A magyar belügyben Andropov megbízott annyira, hogy - a szükségesnek vélt belső változtatások mellett - a belső válságtól sem mentes ÁVH képes az országban a jobboldali mozgalmak
31
elfojtására és ellenőrzésére, illetve a pártellenzék féken tartására.
Nehezítette a helyzetet, hogy a szovjet vezetés, bár Hruscsov lényegesen rugalmasabb volt, mint Sztálin, végső soron a történéseket hatalmi-birodalmi szemüvegen keresztül nézve semmit nem értett példának okáért a magyarországi vagy a lengyelországi folyamatokból. Szuszlov 1956 júniusában a magyar társadalmi állapotokról a következő jelentést küldte Moszkvába:
„1. A munkások és parasztok, kiváltképpen a szövetkezeti parasztság hangulata egészséges. Az ipar teljesíti terveit. A mezőgazdaságban figyelmet érdemlő a vetések gondos ápolása. Minden mezőgazdasági növényből jó termésre van kilátás. Budapesttől déIre, a jugoszláv határig utazva személyesen győződtem meg a búza-, a rozs-és az árpavetések, a kukorica, cukorrépa és burgonyaföldek, valamint a zöldségültetvények jó állapotáról.
2. A munkások és parasztok körében, valamint az üzemi pártalapszerve-zetekben szó esik a pártvezetés »válságáról«, a pártvezetés iránti bizalmat-lanságról."
Vorosilov június 26-án másfajta optikai torzulásnak esett áldozatul:
„Kérdésemre, hogyan viselkedik Nagy Imre, Rákosi elvtárs azt felelte, hogy Nagy Imre és követői még mindig azt tartják, hogy nekik volt igazuk, amikor a könnyűipar fejlesztését és az egyéni parasztok támogatását állították figyelmük középpontjába. Az efféle rothadt nézeteknek az országban még jelentős táptalajuk van, nevezetesen: az elmaradott párttagság egy része, s a volt kis- és nagytőkések, kulákok, régi katonatisztek és hivatalnokok sajnos meglehetősen széles rétege.”
Azt, hogy milyen széles körű az elégedetlenség Magyarországon a fennálló - ekkor már Rákosi nélküli - vezetéssel szemben, Andropov látta legvilágosabban:
„A Központi Vezetőség júliusi teljes ülése előtti hetekben az országban erősen kiéleződött a belpolitikai helyzet. Az ellenséges elemek, akik Magyarországot a szocialista tábor leggyengébb láncszemének tekintik, aktivizálódtak és nyíltan támadták a Magyar Dolgozók Pártjának vezetőségét. Aknamunkájukban a magyar parasztok jómódú rétegére, továbbá a jobboldali szociáldemokraták és az értelmiség köreiben található elégedetlen elemekre támaszkodtak, s kihasználták a nyugati propagandának, a katolikus egyháznak és a különféle nacionalista elemeknek a lakosságra gyakorolt nagy befolyását. A helyzet rosszabbodásához és az ellenséges elemek tevékenységének megélénküléséhez hozzájárultak a barátaink által a gazdaságpolitikában elkövetett hibák is, továbbá a szocialista törvényesség megsértése, a párton belüli demokrácia gyengülése, ami Rákosi elvtárs hosszú ideig érvényesülő személyi kultuszának volt a következménye."
Andropov a maga bolsevik zsargonjában végül is az igazat írta: a társadalom széles rétegei elégedetlenek a kommunista vezetéssel, mert diktatúrát valósítottak meg, irtották a népet, elrontották a gazdaságpolitikát és saját elvtársaikat is kivégezték, börtönbe záratták. Ez volt a magyar válság lényege.
A kérdés az volt, hogy Andropov és társai milyen válságmegoldási javaslattal rukkolnak elő?
1955 szeptemberében, az osztrák békeszerződés megkötése után állították fel
32
székesfehérvári központtal a Különleges Hadtestet Lascsenko altábornagy vezetésével. Magyarországon a hadtest kötelékében állomásozott a 2. és a 17.
gárdahadosztály, a 195. vadászrepülő, a 177. bombázó – repülő - hadosztály, a 20. pontonos hidászezred, valamint különböző légvédelmi és más fegyvernemi szakcsapatok.
A hadtest eredeti feladata, karöltve a magyar alakulatokkal, az osztrák-magyar határ védelme és szükség esetén a közlekedési út-vonalak biztosítása. A hadtest stratégiai feladata volt, hogy egy eset-leges Nyugat vagy Jugoszlávia elleni támadás esetén együttműködjenek a magyar alakulatokkal. Ezt az alakulatot látogatta meg 1956 júliusában Andropov, és hosszan tárgyalt Lascsenkóval a magyar politikai helyzetről. Ekkor kapta Lascsenkó azt a parancsot, hogy legyen készen szükség esetén „a szocialista társadalmi rend fenntartása, védelme, adott esetben helyreállítása"
feladatára.
A terv a »Volna« (Hullám) fedőnevet kapta, s a végrehajtásra a » Kompasz« (Iránytű) jelszó után kerül sor. Lascsenkó a politikai helyzet alakulása alapján, október közepén elrendelte, hogy a parancsnokok legyenek készen az esetleges beavatkozásra. Lascsenkó ezredes, törzsfőnök október 22-én Budapestre utazott tájékozódás céljából. Gerő Ernő másnap a szovjet csapatok beavatkozását kérte. A kérdés ekkor még az volt, hogy az SZKP vezetése valóban elvállalja-e az intervenciót, vagy a lengyel típusú megegyezéses megoldást választja. Némi hezitálás után az SZKP KB elnöksége döntött:
„Hruscsov et. szerint: a csapatoknak be kell vonulnia Budapestre.
Bulganyin elvtárs helyesli Hruscsov javaslatát - be kell vonulniuk a csa-patoknak.
Mikoján et.: ...kételyei vannak a csapatok bevonulásával kapcsolatban.
Molotov et.:...A bevonulás mellett van.
Kaganovics et.: A kormány megdöntése folyik. Nem lehet összehasonlítani Lengyelországgal. A bevonulás mellett van.
Pervuhin et.: Be kell vonulni.
Zsukov et.: Ez különbözik Lengyelországtól. Be kell vonulni... Szuszlov et.: A helyzet különbözik a
lengyelországitól. Be kell vonulni. Szaburov et.: A rend fenntartása végett be kell vonulni.
SepiIov et.: A bevonulás mellett van.
Kiriscsenkó et.: A bevonulás mellett van...
Hruscsov et.: Nagyot vonjuk be a politikai életbe. De egyelőre ne tegyük (miniszter) elnökké. Budapestre Mikoján és Szuszlov elvtárs repüljön."
A szovjet döntés - Mikoján tiltakozása mellett - egyhangú volt: Be kell vonulni!
33