ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁSSAL KAPCSOLATOS VIZSGÁLAT A következőkben ismertetésre kerül az élethosszig tartó tanulással összefüggésben végzett

kutatás célja, helyszíne, alanyai és a kutatás hipotézisei.

2.1. A kutatás célja és tesztalanyai

A vizsgálat legfőbb célja annak feltérképezése, hogy mik lehetnek azok a tanulási motivációs tényezők, amelyek befolyásolhatják az élethosszig tartó tanulást.

Természetesen ezen tényezők nagy része olyan, amelyekre konkrétan a kérdőíves vizsgálat rákérdez, azaz prekoncepciót tartalmaz, azonban vannak olyan vizsgálati elemek, ahol a megkérdezettek saját maguk válaszolnak és neveznek meg motivációs tényezőket.

A kiértékelt adatok alapján a cél az, hogy a kutatás helyszínének választott intézményében a felhasznált összefüggéseket a tanulási tényezőket lehetőség szerint úgy alakítsuk a jövőben, hogy azok pozitívan hathassanak az élethosszig tartó tanulás valódi megvalósulására.

A kutatás tesztalanyairól elmondható, hogy az élethosszig tartó tanulás motivációjának kutatására irányuló kérdőívet a Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Kossuth Lajos Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakgimnázium és egy csoport esetében a Penta Unió Oktatási Centrum diákjai töltötték ki. A kérdőívre összesen 378 fő válaszolt, amelyből 364 fő a Kossuth Lajos Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakgimnáziumban tanult, 14 fő pedig az intézményhez nem kapcsolódó pénzügyi-számviteli ügyintéző képzésén vett részt.

Az említett csoportokat az alábbiak szerint osztottam fel és a kérdőívszámok az 1. táblázat szerint alakultak.

Az élethosszig tartó tanulás szerepének növekedése az életkor függvényében 1. táblázat: A kitöltési csoportok és tagszámaik

Csoportnév Kitöltésszámok

9-11. évfolyamon tanulók 155

12. évfolyamos, érettségiző tanulók 66

13. évfolyam szakképzősök 37

Esti rendszerben 13. évfolyamon tanulók 28 Végzős (estis és nappalis) szakképzős tanulók 65

KKV-s képzésben részvevők 13

Pénzügyi-számviteli ügyintéző tanfolyamon tanulók 14

ÖSSZESEN 378

Forrás: saját szerkesztés

A kitöltési számokról elmondható, hogy az alsóbb évfolyamokon (9-11. évfolyamon) tanulók kivételével a kitöltésszámok olyan arányt mutatnak, amelyek jelentősen lefedik az adott mintavételi csoportokat.

2.2. A kutatás alapját szolgáló hipotézis

A kutatás a következő hipotézis vizsgálatára irányult.

Minél idősebb a megkérdezett személy, annál későbbi időpontot jelöl meg a tanulási időszak befejezéséül.

Az életkor előrehaladtával az emberek személyisége is érik, lezárnak különböző életszakaszokat, túl vannak számos pozitív negatív tapaszalaton és a világképük és értékrendjük is reális(abb) képet ad, ahol a tanulás és használhatóságának ok-okozati összefüggését megalapozottabban képesek mérlegelni.

A hipotézis vizsgálati módszerei: A feltevés vizsgálatára empirikus, gyakoriságvizsgálaton alapuló módszer, kétmintás t-próba és korreláción alapuló statisztikai módszer került alkalmazásra. A statisztikai adatfeldolgozás az IBM cég SPSS szoftverének alkalmazásával történt.

A hipotézis vizsgálata: A minél idősebb a megkérdezett személy, annál későbbi időpontot jelöl meg a tanulási időszak befejezéséül hipotézissel összefüggésben a válaszadó életkora és az az életkor került összevetésre, amíg az adott válaszadó véleménye alapján a tanulás szükséges.

Az életkori bontás az egyik esetben a szakgimnáziumi életkort két szakaszra, az érettségi vizsgát követő életkrokat 10 éves időszakaszokra bontja.

Egy más értelmezés szerint és az utóbbi időben gyakran alkalmazott generációnkénti, X-Y-Z generációs kategorizálás szerint történt a vizsgálat.

Gőgh Előd – Kővári Attila 3. EREDMÉNYEK

Következőkben ismertetésre kerültnek az említett hipotézis vizsgálatának eredményei.

3.1. A hipotézis vizsgálatának eredménye 3.1.1. Gyakoriságvizsgálat eredményei

A kapott eredmények gyakoriság szerinti elemzésének eredményeit mutatja a 2. táblázat.

Az értelmezéskor figyelembe veendő szempontok azonosak az előző tézisnél megfogalmazotakkal.

2. táblázat: Az életkori csoportok tanulási időszak végeként adott válaszai és eloszlásuk

Forrás: saját szerkesztés

A táblázat “90 fölött” oszlopa jelzi a valódi élethosszig tartó tanulásnak megfelelő válaszokat. A válaszadók gyakran 99, 100 éves kvantitatív válaszokat adtak meg.

Ugyanakkor más értelmezés szerint akár a 61-70-es időintervallumtól összevontan is megjeleníthetők lennének az egész életen át tartó tanulás válaszai.

A gyakorisági táblázat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a válaszadók az életkoruknál kisebb értéket jelöljenek meg a tanulási időszak válaszaként, a valóságban ez ritka, viszont adódott rá példa.

Az a tény sem elhanyagolandó, hogy képzésben részt vevő személyek a válaszadók, ami egyfajta szűrésként jelenhet. Azaz olyan személyek nem kerültek be a vizsgálati csoportba, akik képzésben nem vesznek részt. Így a megkérdezett személyek valamiféle tanulási, így élethosszig tartó tanulási motivációval is rendelkeznek (elsősorban az érettségi vizsgát követő csoportokra vonatkozóan).

A táblázatból jól láthatók a legrelevánsabb gyakoriságok, melyek a 21-30-as időintervallumba eső tanulási időszak végeként megjelölt értékek, illetve a 90 fölötti, azaz az élethosszig tartó tanulásnak megfelelő értékekre esnek.

Az élethosszig tartó tanulás szerepének növekedése az életkor függvényében A gyakorisági táblázatról leolvasható eredmények:

 A 15-16-os korosztály jelölte meg arányaiban a legnagyobb mértékben a 21-30-as időintervallumot

 Ez az időszak minden mintavételi csoport esetében jelentős maximumot jelent

 A 15-16-os korosztályban van arányaiban a legkevesebb élethosszig tartó tanulásnak megfelelő válasz

 A 17-18-as korosztály esetében a 21-30 időszak és az élethosszig tartó tanulás aránya 3:1, valamint a 20 vagy az alatti időszak 15%, szintén jelentős. Valamint látható, hogy a 21-30-as tanulási időszakasz esetében egy visszaesés mutatkozik, ha az életkor növekedésével a csökkenő tendenciát feltételezzük és a 19-20 életkorban ismét magasabb érték olvasható le.

 Szintén a 17-18-as életkorban a 21-30-as időszak válaszok csökkenése mellett az élethosszig tartó tanulásnak megfelelő válaszok magasabbak a szomszédos 15-16, 19-20 korosztály válaszainak tendenciájából prognosztizálható értékhez képest.

 A 19-20-as korosztály esetében számottevően a két említett időszak értékei relevánsak, de az élethosszig tartó tanulás válaszai a náluk fiatalabb korosztályhoz képest visszaesést mutatnak

 A 21-30 és az efölötti korosztályok esetében az élethosszig tartó tanulás értékei monoton nőnek és megjelennek az eddigi csúcsok közti intervallumhoz tartozó értékek is. Ez utóbbi jelenség nyilvánvalóan abból is adódik, hogy általában az oktatási rendszerben jelen lévő személy ritkán jelöl meg az ideális tanulási időszakként kisebb értéket, mint az életkora, de van erre is példa a táblázatban.

1. diagram: Az életkor és tanulás végeként megjelölt időszak függvénye