Grose, Lawrence: A nemzeti termék új csoportosítása áruk, szolgáltatások és építkezés szerint, 1929–1956

708

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

Az egy munká-sra jutó nyersvastermelés az

MGEMWZÓS 1940, 1950. ' 1055.

évben (százalék) e

A Kohászati Minisztérium-

hoz tartozó üzemek összesen 100,0 100,0 100,0

mmm-t üzemek:

Vorosilov Művek ... 1242 91,2 110,2 Dzserzsinszkij Művek 84,3 99,5 123,8 Zaporozssztal' ... 123,7 148.5 182,0 Kirov Művek ... 185,6 139,9 1583

Keleti üzemek :

Hammgorszki Kombinát 26_5,2 347,7 320,2 Kuznyecki Kombinát 280,2 348,6 288,3 Cseljabinszki üzemek —— 142,1 189,0

Az egy munkásra jutó havi átlagter—

melése a szénbányászatban a következő volt:

Az egy munkásm jutó havi átlagos széntermelés az

Megnevezés 1913. 1927— 1940. 1950. 1955.- 1928.

évben, tonna

Szovjetunió összesen 12,8 12,7 30,s'50,1 am Donksnyar ... 12,5 12,0 26,1 az;: 25,s

Kuznyecki medence 19,7 43,1 36,3 46,7 Ural ...

Közép-Ázsia ...

Karaganda-medenco Kelet-Szibéria ...

Távol-Kelet ...

Graz SZSZK ...

7 43,9 43,9 sm 6 22,2 24,0 345 434; 40,4 62,4 (; sm 47,6 7710 () sm 40,2 48,4 7

Moszkvai medence. 13,0 15,1 32,4 852 44,5

—— 22,4 24,2 83,4

A keleti területeken jóval alacsonyabb

a szén— és fémkitermelés önköltsége, mint

Ukrajnában. A Donkanyarban termelt egy tonna szén önköltségét IDO—nak véve,

a karagandai termelés önköltsége 50, a

krasznojarszkié 20. '

.

Az Októberi Forradalom előtt a gépipar Szentpétervár, Moszkva és Ukrajna vidé—

kére koncentrálódott. A szocialista építés évei alatt a fémfeldolgozó és gépipar termelése 1913—hoz képest csaknem 200—

szorosára nőtt. Miközben a régi iparvidé—

kek teljesen újjáépiiltek, jelentős új gép—

ipari központok jöttek létre a Volga, Ural,

Szibéria, a Távol—Kelet vidékein, a közép—

ázsiai köztársaságokban és a Kaukázuson túl. A könnyűipar területi elhelyezkedése

a cári időkben még ésszerűtlenebb volt,

mint a nehéziparé. A textilipar például Oroszország központi vidékein, Szen—t- pétervárott és a balti államokban helyez- kedett el. Az ötéves tervek során pamut—

fonodák létesültek Közép-Ázsiában, a Kaukázuson túl —- tehát a gyapottermő

vidékek közelében —— és Szibériában. Az

élelmiszeripar —— amely a cári időkben főként kisipari jellegű volt —— jelenleg tel-

jesen gépesített és területi elhelyezkedése

[ugyancsak a Kelet felé irányul.

, 1956—ban a Szovjetunio vetésterülete

194 750 000 hektár volt, ami 1913-hoz ké—

pest (118 215000 hektár) 65 százalékos emelkedésnek felel meg. A fejlődés túl—

nyomóan az elmúlt 3—4 év eredménye, amikor a kolhozok és szovhozok 36 millió hektár [szűz— és parlagföldet vettek mű—

velés alá. E területek megművelése jelen-

tősen megjavítja a mezőgazdaság területi elhelyezkedésének arányait. 1956—ban egyedül Kazahsztán több mint egymilliárd

pud1 búzát termelt. A gabonatermelés egy mázsára jutó önköltsége a szibériai és a

kazah szűzföldeken kétszer olyan alacsony,

mint a Szovjetunió átlaga. (

(Ism.: Láng Imre) Grose, Lawrence:

A nemzeti termék új csoportosítása áruk,

szolgáltatások és építkezés szerint,

1929—1956

(New distribution of national output by goods, services and construction, 19'29—-—56.) Survey ol Cur- rent Business. 1957. June. 4—11. p.

Az Egyesült Államok bruttó nemzeti

termékét tartós és nem tartós cikkek,

szolgáltatások, valamint az építkezés cso—

portjaira bontják. A két első csoport ter- melését mint a végső eladások és készlet—

változások összegét is kimutatják, ellen-

tétben az eddig szokásos módszerekkel, amelyek ilyen részletes bontást nem tar—

talmaztak, a Végső eladások értékét pedig

csak a nemzetgazdaság egészére vonat—

kozólag mutatták ki.

A cikkben közölt első tábla folyó dol-

lár—árakon, a második tábla 1947. évi vál-

tozatlan árakon, a harmadik tábla pedig a változatlan és a megfelelő folyóárak osztása eredményeként kapott értékeken mutatja ki a nemzeti terméket. Egy má—

sik tábla a bruttó nemzeti termék áru- ] Egy Dud * l6,38 kg.

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYEI—Ú

709

cikk-részének bontását tartalmazza mező—

gazdasági és nem mezőgazdasági termékek

szerinti csoportosításban.

Az alábbiakban csak a cikkben érintett módszertani kérdésekkel foglalkozunk, a

konjunkturális magyarázatok ismerteté—

sétől lehetőleg eltekintünk.

A rendszeresen nyilvánosságra hozott

sorok a bruttó nemzeti terméket folyó

piaci árakon közlik. Ezen árak a termelési,

szállítási és elosztási költségeket tartal—

mazzák. A bruttó nemzeti termék általá—

nos definiciójának megfelelően csak a késztermékek termelését mérik fel.

' Annak érdekében, hogy a tartós cikkek vásárlására vonatkozóan teljeskörű ada- tokat publikálhassanak, a szokásostól el—

térően az állami szervek vásárlásait [és

export-tételeit is hozzáadják a személyi és termelői vásárlások adatához. A terme—

lés és eladás összeha'sonlíthatóvá tétele érdekében készletváltozási helyesbítést is végeznek. Hasonló eljárást követnek a

nem—tartós cikkek eladása és termelése felmérésénél is.

A szolgáltatások esetében a személyi

kiadásoknak szolgáltatásokra fordított — eddig is közölt — hányadához az állam ilyen jellegű kiadásait is hozzáadják, valamint hozzáadják az e téren eszközölt

export értékét is.

Az építkezések adatainak alapja a be—

fejezett építkezések felmérése. Az összeget a bruttó nemzeti termék ,,új magán épít- kezések" és ,,új közületi építkezések" ada-

tainak összegéből nyerik. Az utóbbi tétele a közületi szektor mérlegében az ,,áru és szolgáltatás—vásáriások" tételének egyik elemeként szokott szerepelni.

sem a szolgáltatások, sem pedig az épit—

kezések felmérésénél nem számítanak készletváltozást.

Szerző rámutat, hogy az új számítás

több hibalehetőséget rejt magában, mint a régi. Az új módszer azonban lehetővé

teszi, hogy kimutassák a bruttó nemzeti termék termékösszetételében végbement jelentős változásokat, ezen kívül mód nyílik a termékek valamennyi piacának

figyelembevételére is, szemben az eddigi

módszerrel, mely csak a fogyasztási piacot ábrázolta (a személyi jövedelmek

mérlegén keresztül). A

A módszertani problémák után a szerző

rátér az egyes termékek piaci helyzetének

ismertetésére, majd a termelés összetéte—

lének alakulását tárgyalja a termelés és piacok összevetése alapján. Megállapítja, hogy a háború utáni 10 éves időszakban a tartós cikkek termelése a bruttó nem—

zeti termék 20 százalékát tette ki átlago-

san, és ezzel csúcsszintet ért el. Ebben

elsősorban az állami szervek vásárlásai

(katonai célokra), valamint a technikai haladás érdekét szolgáló termelői magán- beruházások színvonala játszottak szere- pet, de jelentősen hozzájárult a tartós

közszükségleti cikkek iránti rendkivül élénk kereslet is.

A nem-tartós cikkek termelésének ará—

nya viszont -—- az 1929. évihez képest, ——

a vizsgált időszak végén csökkent, elte—

kintve a háborút közvetlenül követő évek

magas hányadától. Mivel e cikkcsoport

árai viszonylag jobban emelkedtek, mint

az összes termékeké, reálértéken való értékelésnél a csökkenés kisebb arányú.

Ennek okát a szerző a közületi vásárlások nagyobb jelentőségének tulajdonítja, mi- vel az állami szervek nem—tartós cikkekre fordított kiadásai viszonylag alacsonyak.

A személyi fogyasztásban az élelmiszerek aránya alig változott, a ruházkodási ki—

adások aránya pedig viszonylag csökkent.

Az alkoholfogyasztás aránya a nem—tartós fogyasztási cikkekre forditott kiadásoknak egytizedére emelkedett.

A mezőgazdasági, illetőleg nem—mező—

gazdasági eredetű termékek csoportosítási módszerét ismertetve megállapítja, hogy a termékek nem egy esetben másként jelentkeznek, mint a készáru—piacon. Pél-

dául az élelmiszertermelés egy része mint

mezőgazdasági termelés, a más iparágak- ban termelt hozzáadott érték (value ad—

ded) pedig a nem—mezőgazdasági terme—

lésben jelentkezik. Felhívja a figyelmet

arra, hogy a csoportosításnál sok hiba—

lehetőség van.

Az új módszer lehetővé teszi a termelés és a készletalakulás közötti összefüggés pontosabb kimutatását. Az adatok szerint

a termékegységre jutó készletérték igen

jelentősen csökkent. .

A cikk a továbbiakban a szolgáltatások és építkezések értékének a bruttó nem- zeti termékben képviselt hányadát elemzi.

Megállapítja, hogy az építkezés hányada

1929—hez képest változatlan árakon mérve

csökkent, folyóárakon pedig az építkezési

költségek erős emelkedése miatt nőtt.

710 sruxszrimx IRODALKI nem' *

A szerző végül a gazdasági jelenségek rövid idöközű, nagy mértékű változásaira hivja fel a figyelmet, 'majd az Egyesült Államok nemzeti bankja által kidólgozott, valamint a saját indexsora közötti különb- ségeket taglalja.

(Ism.: Simon Józsefné) Lange, Oscar:

Néhány megjegyús az "input—output"

elemzéssel kapcsolatban

Ouelgues observations sur l'amlyse "input- output") Cahiers de llnslitu! de Science Economi—

aue Appliouée.1957.No.49. 33—60, p.

Oscar Langenak, a nagynevű lengyel

közgazdásznak e több nyelven megjelent

tanulmánya jelenleg a legalaposabb érté- kelésnek tekinthető, mely a tőkés álla—

mokban mindjobban elterjedő ,,input—out—

putu (ráfordítás-kibocsátás) elemzésről ez

ideig a szocialista országok közgazdászai-

, nak tollából megjelent.

A ráfordítás—kibocsátás elemzés .célját a szerző abból vezeti le, hogy a népgazda—

ság különböző ágai között meghatározott horizontális és vertikális összefüggések- nek, arányoknak kell fennállaniuk. Hori—

zontális arányokon a végső fogyasztási javak közötti arányokat, vertikális ará-

nyokon a technológiai összefüggéseket, adott termékek kibocsátása és azoknak más termékek termelési folyamatában

ráfordításként való felhasználása közötti

arányokat érti. Rámutat arra, hogy ez

utóbbi, vertikális arányokkal először

Guesnay foglalkozott hires ,,Tableau éco—

wnomicme"-jában, a későbbi klasszikus és

neoklasszikus polgári közgazdasági elmé—

letek viszont nem fordítottak figyelmet

erre a kérdésre. Marx e problémát a tőke újratermelésével foglalkozó sémáiban ("A

—— tőke" második kötetében) módszeresen

;" , * tárgyalta és alapjában véve meg is oldot- ' ta. A vertikális arányok problémái Key- nes elméletében ismét felbukkannak, s ezek az arányok képezik az Egyesült Ál-

lamokban Leontief által kifejlesztett rá—

fordítás—kibocsátás elemzés tárgyát is. A

ráfordítási-kibocsátási összefüggések ta—

nulmányozása a szocialista országokban

is szükséges. Leontief elemzési módszerét

—- mely a marxi gondolat egyik konkre- tizálásának tekinthető —— erre a célra a szocialista népgazdaságban is alkalmazni

lehet, sőt —-'—' írja Lange —-— ,,...nekem

úgy tűnik, hogy ez az elemzés csak akkor ; tekinthető teljesen indokoltnak, 'haa zaz—' * dasági tervező munka eszközeként hasn—

nálják fel. Technlkája, habár kezdetben egy kapitalista gazdaságra alkalmazták.

túlmutat a kapitalizmus történelmi hatá- rain és teljes kifejtését csak a tervgazáa—

ság viszonyai között találhatja mega.

A következőkben bemutatja a szerző, hogy Marx újratermelési séfnái tulajdon—

képpen a ráfordítások és kibocsátások összefüggését ábrázolják a gazdaság két fő szektora ,— a termelési eszközök és a fogyasztási javak gyártása —— között. Az ismert egyenletek —— mint például egy—

szerű újratermelés esetében a következők:

termelési eszközök teljes termelése ::

:: 01 4— 91 4— mi

fogyasztási javak teljes termelése ::

——C: 4— 9: % 7"?

társadalmi össztermék :: c 4- v 4— m c, :: 01 4- m, -—— ráfordítási-kibocsátási

tábláknak, illetőleg összefüggéseknek te—

lelnek meg. (A betűk jelentése a szokásos:

: állandó tőke, v a változó tőke, m ::

: értéktöbblet.) Leontief olyan módszert dolgozott ki, mely lehetővé teszi, hogy

ezeket az összefüggéseket a népgazdaság

nagyszámú szektora között is ábrázolni tudjuk. A továbbiakban Lange matemati—

kailag részletesen levezeti, hogy a ráfordí—

tás—kibocsátás elemzés egyenletei ponto—

san megfelelnek a marxi újratermelési

egyenleteknek. A ráfordítási—kibocsátási

elemzés elosztási alapegyenlete a követ—

kező:

"

Xi: Zij—i—xt

fel ;

ahol X ,. az i szektor teljes (bruttó) ter—

melése, X ii az i szektor tennélésének a §

szektorba átadott,' ott ráfordításként fel—

használt része, ne, az i szektor nettó (fo—

(t':l,2, , %)

gyasztásra, exportra, felhalmozásra fel-

használható) termelése.

Hasonló egyenleteket írhatunk fel a

munkaerőre is:

n

2 Xoi *l' mo

íal

ahol X,, a népgazdaságban rendelkezésre álló összes munkaerő, Xoi a népgazdasági

( szektorában alkalmazott munkaerő, x,

a termelő célra fel nem használt munka—

erő.