Friend, Irwin–Taubman, Paul: Rövidtávú előrebecslési modell

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

767

—— többek között — a hatodik fejezet. A

hetedik fejezet készletgazdálkodási problémákat tárgyal (Inventory Theory).

Legfőbb feladat itt az ésszerű raktár—

készlet kialakítása és folyamatos bizto—

sítása. Szerző elsősorban a diszkrét ese- tet vizsgálja részletesebben, amikor va—

lamivel egyszerűbb matematikai tár—

gyalásra nyílik lehetőség, mint a foly- tonos esetben.

Szerző minden fejezet Végén megadja

a témakör legfrissebb irodalmát. Össze- sen több mint 125 irodalmi utalás ta—

lálható a kötetben. Bár a könyv inkább

elméleti, mint gyakorlati jellegű, a Köz—

gazdaságtudományi Egyetemen oktatott matematikai anyag birtokában könnyen olvasható.

(Ism.: Lajos Sándor)

*

FRIEND, mwm _ TAUBMAN, PAUL:

RÖVIDTÁVÚ ELÖREBECSLÉSI MODELL

(A short term forecasting model.) —— The Review of Economics and statistics. 1964. 3.

sz. 229—236. p.

A cikk a bruttó nemzeti termék ala—

kulásának rövidtávú előrebecslésére szol- gáló modellt ismertet.

Szerzők hivatkoznak arra, hogy már korábbi tanulmányaik során arra az eredményre jutottak, hogy a bruttó nem—

zeti termék rövidtávú előrebecslése te—

kintetében viszonylag egyszerű modellek alkalmasabbnak bizonyultak, mint a több egyenletből álló, sokváltozós mo—

dellek. Legalkalmasabbnak látszottak a fenti célra az évi és félévi adatokon ala—

puló előrebecslési modellek.

További kutatásaikban szerzők a félévi adatokon alapuló modellel dolgoztak to—

vább. A félév mindig a második és har—

madik évnegyedet, illetve az év negye—

dik évnegyedét és a következő év első negyedét ölelte fel, s az adatok az 1953—

től 1960—ig terjedő évekre vonatkoztak.

A szerkesztett modell négy strukturá—

lis egyenletből és egy azonossági össze—

függésből áll. A bruttó nemzeti termék, illetve az ennek alakulásában bekövet- kező változásokat mint a fogyasztás, házépítés, gyári berendezések, nem me—

zőgazdasági beruházások, kormányzati kiadások és nettó export változásainak összegét fogja fel.

A strukturális egyenletrendszer első egyenletében a fogyasztás az átlagos jö—

vedelemnek és az előző időszak fogyasz-

tásának függvényeként szerepel. A ház- építések alakulását (második egyenlet)a jövedelem, az előző időszakban megkez-

dett építkezések és a következő időszak-

ban várható üzemi berendezésekre for—

dítandó kiadások változásainak függvé—

nyeként tekintik. A harmadik egyenlet—

ben (üzemi berendezések alakulása) a

független Változók a jövedelem és az

üzemi berendezések következő időszakra anticipált értékei, míg a negyedik egyen- let szerint a nem mezőgazdasági beru—

házási készletek alakulását a Várható

eladások, az előző időszak beruházási

készletei és az üzemi berendezések anti- cipált értékei szabják meg.

A korrelációs együtthatókat (RZ) a leg—

kisebb négyzetek módszerén alapuló két—

fokozatú eljárással becsülték fel. Ezek

az értékek elég magas pozitív korrelá- ciós összefüggést juttatnak kifejezésre:

az első egyenletben O,73, a másodikban 0,83, a harmadikban 0,80 és a negyedik egyenletben 0,74.

A paraméterek becslése hasonlóképpen általában olyan értékeket eredménye—

zett, amelyek a várakozásoknak megfe—

leltek; ugyanez mondható a paraméterek standard eltéréséről is. Szerzők vélemé—

nye szerint viszont a fogyasztási függ- vényben a jövedelem paramétere vi- szonylag alacsonynak látszik (0,37), míg a beruházási készlet—függvényben a lel- tári készletek paramétere tűnik viszony—

lag magasnak (1,15).

Szerzők vizsgálatai szerint az egyen—

letrendszerben szereplő független vál- tozók a bruttó nemzeti termék féléves változásainak több mint négyötödrészét képesek magyarázni.

Ami a modellnek az 1961—től l962—ig terjedő időszakra való "utólagos" előre- becslési képességét illeti, ebben a tekin- tetben a modell általában használható—

nak bizonyult, amint ezt a bruttó nem- zeti terméknek a modell alapján felbe—

csült értékei és az azóta rendelkezésre álló, a tényleges alakulást feltüntető számadatok közötti összehasonlítás bizo—

nyítja. Kevésbé vált be az előrebecsléa az 1960. év második felében, mikor is a bruttó nemzeti termék a várhatónál ala—

csonyabb értéket ért el. Külön-külön tekintve a modellben szereplő egyes független változókat, ezek tényleges ala- kulása általában az előrebecslésnek meg- felelően történt. Viszonylag kevésbé

megfelelők a házépítésre vonatkozó elő-

rebecslések. Az egyes Változók előrebe—

csült és tényleges értékeit a cikk táblá—

zatos formában is közli és így könnyen összehasonlithatók.

A modell legkényesebb pontja az,

hogy szükségszerűen olyan változókat is

tartalmaz, amelyeknek alakulását kor—

mányzati döntések, institucionális vál—

tozások szabják meg, így a kormányzati

768

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ'

kiadások, az export esetében. Bevallott hiányossága továbbá az, hogy az adópo—

litika tekintetében nem tartalmaz vál—

tozókat, holott az adózási rendszerben történő esetleges változások az előre—

becslés szempontjából sem hagyhatók

figyelmen kívül, mert a helyzet tényle—

ges alakulása szempontjából lényeges szerepük van.

Szerzők azzal zárják le fejtegetésüket, hogy a modell bizonyos irányban tovább fejleszthető, előrebecslési értéke a komplikáltabb, sok változót felölelő mo- delleknél nem kisebb, és a további kísér- letek eredménye hivatott eldönteni, hogy az előrebecslésre használt modellek a dezaggregálás mekkora szintjét valósít-

sák meg. A modell bővítésével, több

változó felvételével szemben szerzők. vé—

leménye szerint a lényegbeli változást okozó tényezők megragadására és a hasz—

nált adatok pontosságának fokozására

kell törekedni,

(Ism.: Nyáry Zsigmond) PAJESTKA, J.:

A TERVEZÉS! INFORMÁCIÓ RENDSZERE

(System informacji planistycznej.) —— Eko—

nomtsta. 1964. 2. sz. ZED—257, p.

Ritkán vizsgálták a tervek elkészité—

sének folyamatát. A jelen elemzés el—

végzésére részben a kibernetika szem—

pontjainak felhasználása ösztönzött, de nem igyekszik tiszta kibernetikai mo- ' delleket megfogalmazni, inkább a tény- leges tervezési folyamatot értelmezi és írja le.

Az elemzés kiindulópontja a tervezé—

si rendszer egyetemes jellegének felté—

telezése. Ez azt jelenti, hogy a központi terven kívül a különböző gazdasági szervezeteknek, vállalatoknak is van—

nak terveik, és a tervek kidolgozásában a központi tervező hatóságon kívül az alsóbb szintű szervek is részt vesznek.

Két alaptétele a következő: 1. A köz- ponti tervezés nem alapulhat kizárólag az aggregált értékekkel dolgozó mak—

roökonómiai gazdasági számításon, vi—

szont a központi tervező hatóság egye—

dül _ az alsóbb szintek segítsége nél—

kül — nem képes más gazdasági szá- mítást végezni. 2. Össze kell kapcsolni

a makro- és mikro-méretekben végzett

tervezést, az aggregált értékeken alapu- ló gazdasági számítást a vállalati szin—

ten, a konkrét megoldásokra vonatko—

zóan végzett számításokkal.

A makroökonómiai gondolkozásról a mikroökonómiaira való áttérés a legne—

hezebb probléma a gazdasági tervezés- ben. Nem állítható, hogy ez a problé-

ma ' már tökéletesen megoldott volna Kialakult azonban a gyakorlatban bi-

zonyos eljárás, melynek világosan lát-

szanak hibái is.

A gyakorlatban a tervezés három fá- zisból áll. Az elsőben a központi terve—

ző hatóság kidolgozza a terv általá—

nos irányelveit. Erre a célra túlnyomó részben erősen aggregált értékeket hasz—

nál, néha azonban már konkrét megol—

dások is szerepelnek ezekben az irány—

elvekben. Az irányelveket továbbítják az ágazati és vállalati ,,szintre", itt el- lenjavaslatok készülnek. A második fá—

zisban ezeket egyeztetik össze a köz—

ponti szinten. A harmadik fázisban a

tervet elfogadják először központi, majd

ágazati és vállalati szinten. A második és harmadik fázisban más aggregált

értékekkel dolgoznak mint az elsőben:

a gazdasági erőforrások, trendek és fej—

lődési összefüggések megbecslését lehe—

tővé tevő statisztikai információ helyett tervezési információt használnak, az alsóbb szinteknek a jövőre vonatkozó konkrét adatait, és ezeket aggregáljáki A tervezés folyamata tehát egymást kö—

vető megközelitésekből áll (iterációs Io—

lyamat).

A tervek föl—le küldésének és egyez- tetésének elvben mindaddig kellene tar—

tani, amíg nem sikerül mindenki ál—

tal elfogadott tervet kapni. Ezt idő hiá—

nyában és a szükséges hatalmas szá—

mítási munka miatt jelenleg nem lehet megvalósítani, ezért bizonyos későbbi módosítások továbbgyűrűző hatásait nem veszik figyelembe. Erre lehetőséget nyújtanak majd a modern számítástech—

nikai módszerek.

A tervezés leírt folyamata alapján vi—

lágos, hogy az áraknak jelentős szere- pük van a tervek kidolgozásában.

Helytelen tehát az ún. közvetlen gaz—

daságossági számítás híveinek az az ál—

láspontja, hogy az árak feladata a ter—

vezésben csak az aggregálás lehetővé tétele. Az árak szerepének ilyen lebe- csülésén alapult a tervvel kapcsolatos gazdasági ösztönzők olyan rendszeré—

nek kialakulása, amely tudatosan tor- zított információk nyújtásához vezetett.

Helytelen az a gyakorlat is, hogy csak a központi tervezőnek adott ter—

vezési információk jelentőségét ismerik

el, de nem fordítanak kellő figyelmet a központi tervezőtől az alsóbb szintek felé átadott információra.

A tervezési információ rendszerének ilyen kialakulása okozta azt is, hogy nem. fordítottak kellő gondot az általá- nos tervezési modellek használatára.

(Ism.: Andorka Rudolf)