Csernok Attila: A nemzeti jövedelem

(1)

SZEMLE

91

A SZÁMITÁSTECHNIKA

KÖZIGAZGATÁSI ALKALMAZÁSÁNAK JOGI KÖVETKEZMÉNYEI

A számítástechnika közigazgatási alkal- mazá—sa a Német Szövetségi Köztársaságban is felvetette a magánélet és az állampol- gári szabadságjog veszélyeztetéuséneik kér- dését. Ez az utóbbi években több tudomá—

nyos vita és konferencia témájaként sze- repelt, melyek végső következtetése általá- ban az volt, hogy törvényben kell szabá- lyozni az állampolgárok ilyen irányú jogai—

nak és érdekeinek biztosítását.

Az adatvédelmi törvénynek a kialakult ál- láspontok szerint a következőket kell tartal- maznia:

1. a műszaki és a jogi teendők kijelölését, me- Iy'ek lehetetlenné teszik az adatokkal való vissza—

éést;

2. az adatokhoz való hozzáférés jogának pontos rögzítését;

3. annak meghatározását, adatokat lehet törölni:

4. minden polgár alapvető jogaként biztosítani kell, hogy a személyét érintő adatokat ellenőríz—

hesse és az esetleges hibákat kijavíthasso;

5. azon esetek meghatározását, amikor az érin—

tetteket értesíteni kell arról. hogy adatai iránt ér- deklődnek, biztosítani kell a lehetőséget, hogy in- dokolt esetben az érdekelt megtilthassa az adat- szolgáltatást.

hogy mikor és milyen

A Szövetségi Köztársaságban mártöbb tar—

tományban hoztak adatvédelmi rendelkezé- seket. Például Schleswig—Holsteinben 1970.

februárban olyan rendelkezést adtak ki.

melynek célja a terület számitóközpontjai- ban feldolgozott adatok védelme. Baden—

Würtemberg pedig az adatbankokra vonatko—

zó törvényt bocsátott ki, mely általános ren—

delkezéseket tartalmaz az elkövethető visz- szaélések meggátolására. Hessen tartomány 1970 októberében hozott törvényt, mely a rendelkezések egész sorát tartalmazza az adatgyűjtés, feldolgozás és —kiadás kérdé- seivel kapcsolatban. Ez a törvény jogot biz- tosít az állampolgároknak adataik helyessé- gének ellenőrzésére. Rendelkezik továbbá az ún. adatvédelmi megbízott (Dotenschutzbe—

auftragter) funkció létrehozásáról az adatok jogi és technikai védelme céljából.

Szövetségi szinten ebben a témakörben jogi szabályozás még nem született.

A számítógépes közigazgatási adatbankok létrehozása a szervezési kérdések megoldá- sa mellett jelentős jogi problémák megol- dását is igényli. Feltétlenül szükséges az ál—

Iampolgárokra vonatkozó adatbankok jogi vetületeinek mélyreható vizsgálata ésa hasz—

nálat részletes jogi szabályozása.

MAGYAR SZAKIRODALOM

CSERNOK ATTILA:

A NEMZETI JOVEDELEM

Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1975. 74 old.

Bevezetőben a szerző áttekinti a nemzeti' jövedelem-számítások történeti fejlődését.

Megállapítja, hogy a kezdetek a XVII. szá- zadba vezetnek vissza. amikor William Petty már jól megalapozott módszerek alkalmazó—

sával vizsgálta Anglia nemzeti jövedelmét.A magyar irodalomban megemlékezik Kautz Gyuláról, a nagy elődről, és méltatja Fell- ner Frigyes eredményekben gazdag munkás-

ságát.

A nemzeti jövedelem fogalmi meghatáro—

zása — írja a szerző —- már kezdetben is élénk vitákra adott alkalmat. Ezek a viták főleg a termelőmunka fogalma körül zajlottak, de nem vezettek végső megoldás—

hoz. Ennek az a fő oka, hogy a viták kerev tében nem tisztázták, hogy mi a nemzeti jövedelem fogalmának szerepe a gazdaság- tudományban, és hogy az ilyen számítások eredményei milyen célokra használhatók fel a gazdasági elemzésben.

A megoldások két csoportra oszthatók. Az egyik csoport az anyagi termelés ágaira kor—

látozza, a másik csoport pedig a nem anya—

gi termelés szférájára is kiterjeszti a vizs—

gálatokat.

Az anyagi termelésre korlátozott fogalom kétségkívül a társadalmi gazdálkodás leg—

fontosabb területét öleli fel. Már ebből a meghatározásból következik azonban, hogy ez a fogalom nem terjed ki minden gazda—

sági tevékenységre, így nem adhat képet a társadalom egész gazdálkodásáról. A tanul—

mány számos példán mutatja be az adatok gyakorlati felhasználásának ebből származó nehézségeit. Megemlíti a külkereskedelem eredményeinek számbavételével kapcsolatban felmerülő problémákat. Másik példaként az oktatással foglalkozik, amelynek jelentős ré—

sze ma már gazdasági beruházásnak tekint- hető. az anyagi koncepció szerint mégsem kerül számbavételre.

Az összes gazdasági tevékenységre kiter—

jesztett fogalom a társadalmi gazdálkodás minden területét átfogja. Az ennek alapján megállapított eredmények teljes képet ad—

nak az ország gazdasági fejlettségéről és fejlődésének üteméről. A tanulmány példá- kon keresztül mutatja be az ilyen átfogó számítások előnyeit a szűkebb anyagi foga—

lommal szemben.

A tanulmány következő fejezete az anyagi termelés fogalmait írja le és magyarázza.

Foglalkozik a társadalmi termék fogalmával, ismerteti az ehhez kapcsolódó többi fogal—

mat. Az anyagi ráfordítások fogalmának Ie—

(2)

irása keretében foglalkozik olyan kérdések- kel is. amelyek a nem anyagi szolgáltatá—

sokkal határos tételek figyelembevételével

kapcsolatban merülnek fel,

A tanulmány részletesen tárgyalja a nemzeti jövedelmet mint az anyagi szféra leg—

fontosabb fogalmát. A nemzeti jövedelem a termelési folyamatban jön létre, és az egyes népgazdasági ágak nettó termelési eredményét foglalja magában. A nemzeti jövedelem elosztása során keletkeznek az eredeti jövedelmek, az újraelosztás pedig a származékos iövedelmeket hozza létre. Az újraelosztás két csatornáiát az állami költ—

ségvetés és a hitelrendszer képezi. Ezt a bonyolult folyamatot a tanulmány példák alapján világítja meg.

A nemzeti jövedelem az elosztás és az újraelosztás után kerül felhasználásra. A fel—

használás három főtétele a lakosság anyagi fogyasztása, a nettó felhalmozás és a ki—

viteli egyenleg. Ezek a fogalmak a társadal- mi gazdálkodás legfontosabb alapvető fo—

lyamatait ielzik. A nemzeti jövedelem ösz- szevont mérlege a fogalmakat szerves egy—

ségbe foglialia. és így az egész újraterme—

lési folyamatról átfogó képet nyújt. Ezek a számítások első—sorban folyó árakon történ—

nek, de bizonyos elemzések céliára változat—

lan áras számítások is készülnek.

Az összes gazdasági tevékenységre vonat—

kozó fogalmak a Központi Statisztikai Hiva—

mi új népgazdasági mérlegrendszere'nek ke- retében l9á£i óta kerülnek felhasználásra, A népaazdasógban végbemenő reálfolyama- tokat ez a rendszer is az anyagi termelés és a nem anyagi szolgáltatások szféráiára bontva rendszerezi. Ebben a rendszerben a két alapvető fogalom: a bruttó nemzeti ter- mnlés és a nettó nemzeti termelés.

A bruttó nemzeti termelés lényegében a társadalmi termék és a nem anyagi szolgál—

tatások bruttó értékének összegével azonos.

A termelő felhasználás ebben az esetben a nem anyagi szolaáltatások létrehozása érde—

kében felhasznált anyagokat és az ebben a szférában működő állóeszközök értékcsök- kenési leírását is magában foglalja. A net-—

tó nemzeti termelés az anyagi és a nem

anyagi tevékenységek által létrehozott ter-

mékek és szolgáltatások értékét foglalja ma—

gában. A nettó nemzeti termelés a felhasz—

nálás szférájában a végső fogyasztásra és a nettó felhalmozásra oszlik. természetesen a külkereskedelem egyenlegének figyelembe- vételével. Ezáltal a nettó nemzeti termelés felhasználásának elemzése részletes képet ad a véaső fogyasztásról és a nettó felhalmo—

zásról. Az összes végső fogyasztás itt úgy osztható fel a lakosság összes fogyasztására és a közösségi összes fogyasztásra hogy az adatok a tényleges gazdasági folyamatok

lezajlását mutatják.

_ * SZÉMLE ' —

Az ismertetett népgazdasági számítások egyrészt a népgazdaság szervezeti, másrészt pedig tevékenységi szerkezetének a figye—_, lembevételével készülnek el. így sokoldalú elemzésekre adnak lehetőséget.

A tanulmány ezt követően a lakosság ösz—

szes fogyasztásának összetételét ismerteti és * részletesen magyarázza az egyes tételek kö- zötti bonyolult összefüggéseket. Foglalkozik az értékelés problémáival, az ingyenesen, Vd—

lamint a kedvezményes téritésidiiak ellené—

ben nyúitottíuttotások.és az önköltségen ér- tékelt szolgáltatások kérdéseivel. Ennek a fo- gyasztásnak egy része a közösségi rendelte— ' tésű fogyasztás tételében szerepel. jóllehet a lakosság szükségleteinek kifelégi'tését'szol—

gáljva.

A közösségi fogyasztás jelentősége állan- dóan emelkedik, ennek fejlődését a aaz—

dasági számítások a felhasználás jellege szerint vizsgáliák. A közösségi fogyasztás ilyen irányú elemzése arra a kérdésre ad feleletet, hogy a társadalmi összmun'ka ered—

ménvét milyen célokra használják fel.

A foayasztás átfogó makroökonómiai-elem—

zésénél a szerző a következő csoportosítási:

ajánlja: a lakosság foayasztása. az intra—

struktúra. a aazdasáafeilesztés, a közösségi

feladatok. A két utóbbi tétel a végső cél, a'

lakosság életkörülményeinek javítása érde- kében szükséges költségnek is felfogható.

A tanulmány utolsó fejezete a nemzeti _iö- vedelem 1920 és 1972 közötti növekedését

mutatja be. A fejezet táblázatos anyaga

jól áttekinthető, sokoldalú képet nyúft (:

változásokról. Az idősorok a nemzeti jöve—

delem folyó áras értékének és (változatlan árakon számított) volumenének növekedésé—

ről. valamint szerkezeti változásainak alo—

kulásáról adnak képet

Az adatokból meaállaoithatá, hogy a két világháború közötti években a nemzeti jö- vedelem nagy ingadozásokkal, lassú ütem- ben növekedett. Az ország gazdaságát ek—

kor még a mezőgazdasági termelés túlsú—

lya iellemzte. Az időszak végén a háborús gazdálkodás eredményeként az ipari terme—

lés jelentősen fejlődött, és így a háború ve'- gén már az ipar volt a legerősebb népgaz- dasági ág.

A tanulmány az 1945—1972. években be—

következett gazdasági fejlődésről részletes.

jól megválasztott szempontok szerint felépí- tett elemzést ad.Afelsorolt adatok világosan mutatják az 1950-es években elért jelentős eredményeket. de a szerző az ekkor elköve- tett gazdaságpolitikai hibákra is rámutat. Az 1960 óta végbement nagyvonalú fejlődés elemzése képezi a zárófejezet legérdekesebb részét. Ebben a részben használja fela szer- ző a legnagyobb mértékben ilyen irányú, már hosszabb időszakra visszatekintő tudo-—

mányos kutatásainak az eredményeit.

(3)

SZEMLE

93

A szerző munkája hasznos hozzájárulás a népgazdasági számítások egyik legfontosabb kérdésével, a nemzetijövedelem-számítással foglalkozó szakirodalmunk fejlődéséhez. A munka nagy érdemea kérdések áttekinthető, világos tárgyalása. Egyes esetekben azon—

ban helyes lett volna az elméleti alapok és az elvi összefüggések részletesebb tárgya- iása, a számítások gyakorlati részletkérdé—

seinek leírását pedig néhol rövidebbre lehe—

tett volna fogni. A szerző munkája azonban ebben a formában is értékes információkat szolgáltat a gazdasági fejlődés problémái iránt érdeklődők széles köre számára.

Dr. H. Gy.

KRIMINALITÁSI TÁBLÁK

A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudomá—

nyi Kutató intézetének és a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának kiadványai 40.

Budapest. 1974. 384 old.

A kriminalitási táblák megjelenése a kri—

minálstatisztika és a népességtudomány fej- lődésének egyaránt jelentős eseménye. A kriminálstatisztika fejlődésének azért, mert a kriminalitás mérésének, elemzésének és prog- nosztizálásának új, eddig ismeretlen eszkö—

zeit juttatja birtokunkba, a népességtudo—

mány fejlődésének pedig azért, mert a de- mográfiai elemzés elvei és módszerei újabb alkalmazási területének a megszületését je- lenti, s bár ez a terület a népmozgalmi je—

lenségek hagyományos körén kívül esik, ép—

pen a népmozgalmi jelenségek elemzési ei- veinek és módszereinek az alkalmazása ré—

vén válik e kérdés az eddiginél jóval rész—

letesebben és mélyebben megismerhetővé.

A kriminalitási táblákat tartalmazó kiad- vány, amelyet Kovacsícsné Nagy Katalin dol- gozott ki, két fő részből és a feldolgozott szakirodalom bibliográfiájából áll. A kiad—

vány első része a kriminalitási táblák szer- kesztésének módszereit mutatja be, második része az összes bűncselekményekre, a bűn- cselekmény—főcsoportokra és az egyes kiemelt bűncselekményekre vonatkozó 1964. évi ada—

tok alapulvételével készített kriminalitási táb—

lák különböző változatait tartalmazza.

A kriminalitási táblák szerkesztésének módszertani kérdéseit tárgyaló bevezető ta- nulmány o számításokhoz felhasznált ada—

tok jellemzésével és különféle csoportosítá—

uaíval, a korspecifikus kriminalitási valószí—

nűségek kiszámításának és kiegyenlítésének problémáival foglalkozik. A W. Lexis által konstruált demográfiai hálózatban szemlél—

teti az elkövetett bűncselekményeknek a ha—

lálozások és más események analóg csopor- tosításai alapján kialakított három fő soka- ságát, és sorra veszi a korspecifikus krimi-

nalitásí valószínűségek kiszámításának főbb elvi és módszertani lehetőségeit (Becker-- Zeuner módszer, Böckh módszer, Rahts mód- szer, Farr módszer). Minthogy az elkövetett bűncselekményekre vonatkozó adatok élet—

kor és születési évjárat szerinti kettős cso—

portosításban nem álltak rendelkezésre, a szerző a korspecifikus kriminalitási valószi- nűségeket (a'x) a korspecifikus kriminalitási arányszámok (Kx) felhasználásával becsülte:

, az,

? X éa; K;

összefüggés alapján, ami jogosultnak tekint- hető, mert a felhasznált korspecifikus krimi- nalitási arányszámokat korcsoportonként a bűncselekményt első ízben elkövetett sze—

mélyek számának a még büntetlen előéletű népesség számához történő viszonyítása utján számította ki. Ezt követően a szerző az empirikus kriminalitási valószínűségek alkalmazott kiegyenlítési módjait mutatja be (másodfokú regressziós függvény, negyedfo—

kú regressziós függvény, exponenciális reg- ressziós függvény és Hermite polinom, ne—

gyedfokú regressziós függvény és Hermite polinom). Megadja az alkalmazott regresz- sziós függvények paramétereinek meghatáro- zására szolgáló normál egyenleteket, és részletesen kitér a regressziós becsléssel el—

követett hiba mérésére. E vonatkozásban két módszer alkalmazására került sor, éspedig:

a) a standard hiba kiszámítására mind az ere—

deti függvényértékekre, mind pedig azok logarit- musaira vonatkozóan.

b) az empirikus poligon és a teoretikus görbe különbsége integráljának a kiszámítására, ami tu- lajdonlképpenha két vonal közötti területnek a nagysagat men.

A kriminalitási táblák kiszámítása a korspecifikus kriminalitási valószínűségek ki- egyenlitett értékeinek a felhasználásával tör- tént, s a kiegyenlítés négyféle módjának megfelelően a kiadványban minden krimina—

litási táblának négyféle változata található meg.

A bűncselekmény-főcsoportok szerinti kri—

minalitási táblák a 14 éves egzakt életkor—

tól a 76 éves egzakt életkorig terjedő élet—

szakaszra vonatkozóan koréves részletezés- sel o korspecifikus kríminaiitási valószínűsé—

get. ez utóbbi komplementer értékét (a bün—

tetlenségi valószínűséget), a büntetlenül to- vábbélők számát (a kriminalitás rendjét), a terheltek hipotetikus számát, az egyidejűleg élő büntetlen előéletű népesség számát és a várható átlagos büntetienségi élettartamot tartalmazzák. A szerző valamennyi kriminali- tási tábia alapján kiszámította — a halan- dósági tábla vonatkozó mutatóinak ana- lógiájára — a kriminalitás valószinű (medi- án) életkorát és normál (modális) életkorát