TÖRTÉNETI DOLGOZATOK
FELLNER FRIGYES '
NEMZETIVA GYON-SZÁMÉTASAF
DR. NYILAS ANDRÁS
,,A nemzeti jólét mérése nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlati élet szempontjából is tagadhatatlanul egyike a legnagyobb érdekű közgazdaságtani feladatoknak. Sajnos, hogy a feladat fontosságával arányban áll a megoldás nehézsége is. Innét az eltérő felfogások, melyek a nemzeti jólét megmérésére alkalmas módszer mibenléte iránt irodalmunkban fel- merültek. Legtömörebb kifejezésre a nemzet gazdasági erejét a nemzeti vagyon látszik jut- tatni. . ." ((4) 3. old.)
Nem véletlenül választottuk e tanulmány kezdő soraiul Fellner Frigyes fenti szavait, két okból is. Egyfelől azért, mert Fellner csaknem fél évszázadon át volt a téma nemzetközi- leg is elismert, nagyrabecsült művelője. Másfelől pedig azért, mert a nemzeti vagyonról akkor kialakult felfogást és számbavételének nehézségeit talán a fenti idézet fejezi ki a ,,legtömö- rebben".
Mielőtt azonban részleteznénk Fellner fogalmi rendszerét, számításának módszereit és eredményeit, röviden vázoljuk a nemzetközi hírű tudós, közgazdász és statisztikus tudo- mányos sikerekben gazdag életpályáját, Éber Antal megemlékezése alapján (3).
Fellner Frigyes 1871-ben született. 1944. március 19—én a németek elhurcolták és 1945.
február havában a mauthauseni pokolban érte a halál.
1893-ban, 22 évesen jelenik meg egyetemi díjnyertes pályaműve: ,,A nemzeti vagyon becslése" (4). l901-től a Kereskedelmi Akadémián tanít, majd 1914-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen rendkívüli és 1920-tól az akkor megszervezett és az 1934/35—ik tanévig önállóan működő közgazdaság-tudományi kar rendes tanára és első dékánja. Noha ez idáig egyik kiemelkedő egyénisége a magyar bankéletnek, ettől kezdve mégis csak az egyetemi oktatásnak és a tudományos kutatásnak szenteli életét.
Tudományos munkásságának egyik első jelentős elismerése, hogy 1909-ben az akkor zártkörű Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute — ISI) tagjául választja. 1915-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1934-től pedig rendes tagja.
Könyvtárnyi publikációi közül a legismertebbek azok, amelyek a magyar nemzeti va- gyon statisztikai számbavételével foglalkoznak, illetve amelyek a téma kutatásának nem- zetközi irodalmát és eredményeit mutatják be. Csaknem ezzel párhuzamosan, de kisebb in- tenzitással számítja és elemzi Magyarország nemzeti jövedelmét.
,,Legnagyobb eredménnyel az a kutatása járt, amelyet a nemzeti vagyon és jövedelem megállapításának szentelt. Nem esünk túlzásba, ha azt állítjuk, hogy az ezen tárgykörben mozgó munkáit a magyar sajtóban és az országgyűlés bizottsági és plenáris tanácskozásain sokkal többször idézték, mint akármelyik más közgazdasági tudós vagy szakíró művét.
* Részlet a szerzőnek a közeljövőben a Verzál Kiadó gondozásában megjelenő ,,Nemzeti vagyon és tőkefelhal- mozás Magyarországon, 1847-1945" című könyvéből.
1016 DR. NYILAS ANDRÁS
Az aktuális gazdaságpolitikai Viták során az egyes szónokok pártkülönbség nélkül hol egyik, hol másik állásfoglalás mellett az ő számadatait állították sorompóba. Mindenki tudta, hogy munkái nem exact adatokat közölnek, hanem konjekturális1 statisztikát nyújtanak."
- írja Éber Antal ((3) 17. old.)
Fellner kutatási témakörébe tartoztak mindazon pénzügyi ágazatok, amelyek valami—
lyen összefüggésbe hozhatók a nemzeti vagyonnal, annak statisztikai felmérésével. Ilyenek például a valutareform, a fizetési mérleg, az adózás és a közteherviselés, a munka és a tőke részesedése a nemzeti jövedelemben és általában — mai szóhasználattal élve — a gazdasági növekedés elemzése.
A következőkben Fellner számításai és becslése alapján mutatjuk be: hogyan alakult Magyarország nemzeti vagyona a XX. század első évtizedébenyalamint 1920 és 1930 között.
Célunk azonban nemcsak az, hogy Fellner adataiból a magyar nemzeti vagyon alakulására következtethessünk, hanem az is, hogy figyelemmel klsérhessük a ,,Fellner-féle" nemzeti- vagyon—számitás módszereinek fejlődését.
Fellner számítási módszereit részleteiben folyamatosan finomította, de a nemzeti vagyon értelmezését, a számbavétel alapelveit tekintve hosszú évtizedekig lényegesen nem változtatta meg nézeteit. Fellner abból a meghatározásból indult ki, hogy ,,A nemzeti vagyon egészként vett foglalata mind azon gazdasági javaknak és értékeknek, melyek bizonyos időben vala—
mely államalkotó nép rendelkezésére állanak. "((S) 890. old.) Szerinte a nemzeti vagyon több mint az egyének vagy közösségek vagyonának egyszerű összesítése. ,,A nemzeti vagyon a népnek gazdasági javakban és értékekben nyilvánuló összereje." ((S) Uo.)
Fellner következetesen alkalmazta az ún. objektív módszert, amelynek a lényege az, hogy az egyes vagyonkategóriákat a gazdaságban betöltött tényleges szerepük alapján értékelte.
Számitásai során kiegészítésként vagy ellenőrzésként más módszereket is igénybe vett (vagyon-, jövedelem- és örökösödési adózásokon alapuló számításokat, tűzkárbiztosítási statisztikákat stb.). Ilyenformán módszerét inkább ,,vegyes" módszernek tekinthetnénk, mivel azonban nem az egyének, az egyes személyek vagyonának összesítését tűzte ki célul, hanem a nemzet ,,gazdasági összerejének" számbavételét, illő tisztelettel használjuk mi is a nemzeti vagyon számításának Fellner által meghatározott módszertani elnevezését, éspedig a tárgyi, az ,,objektív methódust". Fellner nem kísérletezett a statisztikai apparátust külön igénybe vevő adatfelvételekkel. Számításaihoz eredeti forrásokat használt fel, azaz hivatalos célokra készült dokumentumokat. Csaknem négy évtizeden keresztül következetesen alkal- mazta a nemzeti vagyon általa kialakított csoportosítását.2
Fellner összesttésként három nemzetivagyon-fogalmat használ: az ország határain belül található hazai (dologi) nemzeti vagyont, ehhez hozzáadja az ország külföldi követeléseit.
így összesítve kapjuk az összes nemzeti vagyont, amelyből, ha levonjuk az ország külföldi tartozásait, a tiszta nemzeti vagyont kapjuk meg. A következőkben figyelmünket elsősorban a hazai nemzeti vagyonra összpontosítjuk. Ugyanakkor elismerjük a tiszta nemzeti vagyon kategóriájának jelentőségét is, pontosabban azt, hogy fontos az összes nemzeti vagyon forrá- sának, a hazai nemzeti jövedelemnek és a külföldi eladósodásnak az ismerete. Már csak azért is, mert úgy tűnik, ma is igaz Fellner megállapítása, amely szerint: ,,. . .Magyarország nem—
zetközileg az ún. adós országok sorába tartozik, mert nagyrészben külföldi tőkével dolgo- zik. . .". ((8) 64. old.)
Hivatkozott tanulmányainak végén Fellner mindig hosszasan fejtegeti, hogy a nemzeti- vagyon-számitásai milyen problémákkal terhesek, sok tekintetben önkényesek, hiányosak, és ezért csak nagyvonalú becslésként, ,,csak tájékoztatóként" fogadhatók el.
* Hozzávetőleges. (A szerk. megj.)
* A következőkben — az eredeti forrásoknak megfelelően — római számokkal jelezzük a főbb vagyontételeket. Az is- mertetések során nem hivatkozunk külön az egyes források lapszámaira, a dolgozat egyes fejezetei ugyanis Fellner megfelelő tanulmányai alapján mutatják be az általa alkalmazott módszereket és a számított (becsült) nemzeti vagyont. A téma iránt érdeklődő olvasó hivatkozás nélkül is könnyen eligazodhat az eredeti forrásokban.
NEMZETIVAGYON—SZÁ MíTÁS l 01 7
A számítások fontosabb problémái a következők:
-— nem teljesek, mert egy sor vagyontétel kimarad;
—- azokat a tételeket, amelyek ,,nem adnak hozadékot" csupán előállítási költségeik alapján lehet számba venni;
— a tiszta hozadékot is sokszor csak önkényes becsléssel lehet megállapítani;
— a tőkésítésnél a kamatlábakat csak önkényesen lehet kalkulálni;
— az adóstatisztikánál jelentős mértékűek a ,,csalárd szinlelések", ennek korrigálása ugyan- csak önkényes;
— a biztosítási statisztikákban is figyelembe kellene venni a ,,csalárd színleléseket";
— a háztartások ingóságainak átlagos értékét is csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani.
Nyolc évi kutatás után és a fokozódó közgazdasági érdeklődés nyomására Fellner 1901 ' ben közzétette Magyarország nemzeti vagyonának első tudományos igényű statisztikai fel- mérését, hozzávetőleges becslését.3
,,A MAGYAR NEMZETI VAGYON BECSLÉSE" (1901.) (5)
I. A termőföld. Mint ismeretes, a nemzetközi gyakorlatban talán a legnagyobb problé- mát — már akkor is — a földvagyon tőkeértékének a megállapítása jelentette. Fellner erre sajátos módszert alkalmazott, amely nemzetközi elismerést váltott ki. Háromféle eljárással becsülte meg a földvagyont és ennek az átlagát vette a föld tőkeértékének. A három becslési módszer lényege — az eredeti Fellner—féle megnevezéseket használva — a következő.
] . A hitelérték. A módszer nagyon egyszerű: a pénzintézetek által lekötött földbirtokok bankok szerinti értékét kell kivetíteni az összes földterületre. 1893-ban az így lekötött föld- birtokok területe 75 millió kataszteri hold volt, amit a bankok 866 millió forintra értékeltek, azaz egy lekötött kataszteri holdnak az értéke 115 forint volt. Ezt kivetítve az 53,5 millió kataszteri hold termőterületre a földvagyon értéke 6160 millió forint.
2. A hozadéki érték. A számítás alapja az ország termőföldjének kataszteri aranykorona tiszta hozadéka (jövedelme), amely 1893 és 1900 között, évi átlagban 151 millió forint volt.
Ez azonban — Fellner szerint — köztudottan messze a tényleges hozadék mögött marad.
A tiszta hozadékot valójában a föld bérleti dija mutatja, amely átlagosan 2,4-szer magasabb volt, mint az aranykorona—jövedelem. A tényleges tiszta hozadék tehát 362 millió forint, amelynek húszszorosa, évi 5 százalékos kamatlábbal tőkésítve, a magyar föld hozadéki értéke 7259 millió forint.
3. A forgalmiadó-érték. Ez tulajdonképpen a de Foville-féle módszer: az örökösödési adó alapján számított tőkeérték. Fellner abból indul ki, hogy Magyarországon 1879-1899-ben az örökösödési adóalap évi átlaga 131 millió forint. Ezt 33 évesélettartammal megszorozva az eredmény 4323 millió forint. De ez valószínűtlenül alacsony, mert például tartalmazza az épületek értékét is. Itt tehát ,,csalárd letagadás" esete forog fenn. A tényleges értéket Fellner az előbbi 2,4-es szorzóval állapitja meg. A 1037 millió forintos eredményhez azonban hozzá kell még adni az ún. ,,kötött" birtokok l,48 milliós értékét, de le kell vonni az épületek 2216 millió forintnyi összegét. így jön ki a végeredmény: a földvagyon 9643 millió forint forgalmiadó-értéke.
A magyar földvagyon értéke tehát a 6160 millió forint hitelérték, a 7259 millió forint hozadéki érték és a 9643 millió forint forgalmiadó-érték, átlaga 7687 millió forint volt a szá- zadforduló körül. ((S) 899—900. old.)
' A következő részben az adatok és elemzések a történeti Magyarország (a MagyarSzent Korona Országainak) terü- letére vonatkoznak: Erdéllyel, Horvát-Szlavon országgal, a Határőr-vidékekkel és Fiumével együtt. A Fellner által legtöbb- ször f'orint- (illetve korona-) fillér ,,pontossággal" megadott adatokat millióban, illetve milliárdban közöljük, kerekítés nél- kül. Ezért az összesítések nem mindig adják ki az ,,összesen"-t. Az eredeti források felhasználásához hasznos segítséget nyúj- tott Hajpál Gyula és Harsányi lászló történeti tanulmánya ((9), (m)), valamint LeonidNyeszterav előadása a nemzeti vagyon laíecsléséínfíkááiagyar kísérletéről" (12). Megjegyezzük, hogy az itt következő alcímek Fellner vonatkozó tanulmányainak c me: a ! vet.
,
5
1018 DR. NYILAS ANDRÁS II. A bányák és kohók. A számítás módszere egyértelműen a ,,tiszta hozadék" tőkésítése.
Az 1891-1899. évek átlaga nyershozadékának —- Rűmelin és Schall után — Fellner 40 százalé- kát tekintette tiszta hozadéknak. Ehhez még hozzáadta az állami sóbányák zárszámadás szerinti tiszta jövedelmét. Mindezt 4 százalékkal tőkésítve megkapta a végeredményt:
819 millió forint tőkeértéket.
III. Az épületek értékét Fellner két módszerrel becsülte fel és azok átlagát vette, egy további módszerrel pedig ellenőrizte becslését. Az egyik módszere az volt, hogy az állami házadókból következtetett a házak jövedelmére. A másik pedig az, hogy az adóalapból ve- zette le a lakóházak tiszta hozamát. Mindkét házjövedelmet tizenöttel szorozta meg, azaz 6,5 százalékos kamatkulccsal tőkésítette. A két eredmény között jelentős különbség nem volt, ezért tekintette Fellner ezek átlagát az ország épületvagyonának, amely így számítva 2216 millió forint volt. Ezt a becslést Fellner Budapesten az utolsó negyedszázad alatt épített laká- sok (az összes budapesti lakások 61 százaléka) építési költségei alapján ellenőrizte, ami alap- ján kijelentette, hogy az ellenőrzés igazolja becslése helyességét.
IV. A közlekedési eszközök. Ezen címszó alatt figyelembe kell venni az utak—vasutak és az azokat kiszolgáló épületek, állomások ingatlanvagyonát is, valamint a posta és a távirdák épületeinek értékét. Fellner elismeri, hogy ezek a vagyontételek az előző ingatlanvagyon ré- szei, de közgazdaságilag a közlekedés önálló, elkülöníthető ágazat, amelyet ennek megfe- lelően kell számításba venni. Mindamellett Fellner 1901. évi nemzetNagyon—becslésének talán a legkevésbé kidolgozott része a közlekedési eszközök vagyontétele, mert például az utak építési költsége gyanánt Hieronymi Károly 1869-es becslését veszi alapul. Maga is ki—
jelenti, hogy a közlekedési eszközök 1939 millió forint vagyonértéke ,,. . . nem képviseli az összes közlekedési eszközök értékét".
V. Az ingó vagyon. Megbizhatóbbnak, pontosabban hihetőbbnek tűnik Fellnernek ezen vagyontételekre vonatkozó becslése. Itt alapvetően a biztosítási statisztika nyújtott ,,az érték kipuhatolásához támpontot". Ezt ellenőrizte például a mezőgazdasági statisztika különböző felméréseivel (az állatállomány statisztikája, a mezőgazdasági eszközök leltára stb.). Becs—
lései alapján az ingó javak értéke a századforduló körül 5070 millió forint volt.
A fenti I—V. vagyontételek együttesen teszik ki a történelmi Magyarország századfor- duló körüli 17 734 millió forintnyi hazai dologi vagyonát (Domestic Tangible Wealth — DTW).
Ehhez jön egy kevés (135 millió) külföld elleni követelés. Ezzel együtt az összes nemzeti va- gyon 17 869 millió forint. Ebből azonban le kell vonni a tekintélyes összegű külföldi adóssá- got (2315 millió). Ennek levonása után Magyarország tiszta nemzeti vagyona a XX. század elején 15 553 millió forint volt. ((S) 908—909. old.)
,,AUSZTRIA És MAGYARORSZÁG NEMZETI VAGYONA" (1913.)(6)-
I. A termőföld. 1 . 1912-ben a hitelintézetek részére jelzálogul lekötött földterületek hitel- értéke kataszteri holdanként 333,79 korona volt a század végi 23 koronával szemben.
Az 56,5 millió kataszteri hold termőföld hitelérte'ke tehát 18 849 millió korona. A föld hitel- értéke körülbelül egy évtized alatt kereken 53 százalékkal emelkedett, éspedig úgy, hogy maga a hitelérték kataszteri holdanként 45, a termőterület pedig 5,6 százalékkal nőtt.
2. A termőföld hozadéke'rte'két Fellner itt is úgy állapította meg, hogy kiindult a föld- adóhoz megállapított kataszteri tiszta hozadékból és azt 2,4-del felszorozta, mert számításai szerint a föld bérleti díja és aranykorona tiszta jövedelme között most is körülbelül ennyi a különbség. A 824 millió korona tiszta hozadéknak vette a 22,5-szeresét (4,5 százalékkal tőkésítve azt) és az eredmény 18 558 millió korona.
' A következőkben Fellner fenti cím alatt megjelent könyve alapján ismertetjük a magyar nemzeti vagyon 1910 körülre vonatkozó becsléseit, összehasonlítva a századforduló körüli adatokkal. Az itt ismertetett értékek pénzegység: már a ko- rona. Az átszámítás szerint az 1892. évi XVII. tc. alapján 1 osztrák forint 2 magyar koronának felel meg.
NEMZETIVAGYON-SZÁMÉTÁS
1019 3. Az örökösödési adó alapján végzett 1908. évi forgalmi érték becslésénél Fellner a való- színű átlagos élettartamot 33 év helyett 35,3 év alapján számolta.
A történelmi Magyarország földvagyonértéke tehát 1900. és 1910. körül a következő- képpen alakult.
1. tábla
A termőföld értéke
_ 1900- ] 1910— Az 1910. évi érték
A becslés alapja
az 1900. évi érték évben (millió korona) százalékában
Hitelérték ... 12 320 18 849 153
Hozadékérték ... 14 518 18 558 128
Forgalmi érték ... 19 286 22 047 114 A tlagosan ... 15 374 19 818 129
Forrás: (5) 899. old. és (6) 16. old.
II. A bányák és kohók vagyonát Fellner 1911—re ismét úgy becsülte, hogy a termelés
előző ötévi átlagának 40 százalékát mint tiszta jövedelmet tőkésítette 4 százalékkal és ehhez
megint hozzáadta a sóbányák ugyanígy tőkésített járadékát. Ilyenformán 1911-ben Magyar- ország összes bányáinak és kohóinak tőkeértéke 2223 millió korona volt, 35.5 százalékkal több, mint egy évtizeddel azelőtt. A növekmény elsősorban a termelés felfutásából adódott.
III. Az épületvagyon. 1912-re vonatkozóan Fellner újabb számításokat végzett azépület- vagyon megállapítására. A módszer lényegében azonos a korábban leírtakkal, de "a számba- vétel köre jóval bővebb. A 12 évvel azelőtti becslések nem tartalmazták a közületek épületeit (kórházakat, iskolákat, laktanyákat stb.). Ez is egyik magyarázata az épületvagyon dinamikus növekedésének, bár a közületek épületeinek értéke az egész épületvagyonnak körülbelül egytizede.
'
Az ország összes épületvagyona 1912-ben (a lakbérjövedelmeket ismét 6,5 százalékkal tőkésítette) 8575 millió korona volt, ami csaknem kétszerese az 1899. évi becslésnek. Mivel az épületvagyon számbavételének alapja a lakbér tőkésítése, valaószínűsíthető, hogy a nö- vekmény részben a lakbérek 12 év alatt bekövetkezett emelkedéséből adódik. Mindamellett
— mint ismeretes —— ebben az évtizedben még folytatódott az építési beruházási konjunktúra is.
IV. A közlekedési eszközök. A közlekedési eszközök első csoportját, az utakat a követ- kező tételek teszik ki, összehasonlítva az 1899. évi adatokkal.
2. tábla
Közúti hálózat
Az 1899. [ Az 1911. * Utak
évben (kilométer)
Állami ... s 665 11 395
Törvényhatósági (megyei) ... 37 109 37 215 Községi ... 46 248 44 668 Közúti hálózat összesen ... 92 022 93 278
Vasúti hozzájáró ... . 501
Községi közdűlő ... . 75 362
Összes úthálózat . 169 143
Forrás: (5) 902. old. és (6) 32—33. old.
5—
1020 DR. NYILAS ANDRÁS
Fellner l899-re csak az állami és a megyei utakat vette számitásba. A számítás módszere e két tételre vonatkozóan ugyanaz volt 1911-ben is, mert építési költségként Fellner válto- zatlanul Hieronymi Károly 1869-es becslését vette alapul. 1911-ben azonban a községi utak értékét is megbecsülte.
1911 végén Magyarország vasúthálózatának hossza összesen 21 000 kilométer volt.
Ennek a tőkeértékét is ugyanúgy becsülte Fellner, mint egy évtizeddel azelőtt: nem a beru- házási költség alapján, hanem a vasút tiszta hozadékának 4 százalékos tőkésítésével. így szá- mítva a vasút tőkevagyona 1911—ben 4131 millió korona volt. Ugyancsak 4 százalékkal tőké- sítette a posta, a távírda és a telefon nyereségét, ami alapján ennek a vagyontételnek azértéke csaknem fél milliárd koronát tett ki.
_ A számbavételi kör némi módosítását és kiegészítését is figyelembe véve a közlekedés tőkeértékét a két vagyonleltár időpontjában a 3. tábla mutatja.
3. tábla A közlekedés vagyona
Az 1900. ] Az 1910.
Az 1910. év az 1900.
Közlek dés' zközök
e ' es i évben (millió korona) év százalékában
Közutak ... ] 743 i 817 110
Hidak ... 56 80 143
Csatornák és víziutak ... 313 341 109
Vasutak ... 2934 4131 141
Posta, távírda, telefon ... 330 425 ! 129
Összesen
4376 l 5797
132Forrás: (5) 903. old. és (6) 38. old.
Megjegyzés. A századfordulókori vagyonbeesléskor még hgyelembe nem vett vagyonértékeket (közutak, hidak, amor-nák én víziutak) úgy becsültük, hogy példáulaz utaknál a községi utak értékét visszaszámoltukaz állami utak ará- nyának megfelelően. A többinél a beruházásiköltségeket vettük alapul.
V. Ingó vagyon. Bár a nemzeti vagyon becslésének legnehezebb pontja az ingó vagyon- tárgyak értékének megállapitása, a ,,Fellner-féle módszer" talán éppen e tétel tekintetében a leglogikusabb. A tűzbiztosltás adataiból indul ki az 1886-es és az 1911—es becslés is.
Nyilvánvaló, hogy ahol kötelező a biztosítás, ott sem biztosítják a teljes ingó vagyont, mert egy sor tétel biztosításának nincs értelme. (Állatállomány, ékszer stb.) Először azonban a fő összegből le kell vonni a már számításba vett épületvagyont. Erre lehetőséget ad a tűz- kárstatisztika, mely kimutatja, hogy az összes kárösszegből mennyi volt az ingatlanokra és az ingóságokra jutó rész. Ez az arány 1895—1896-ban 53,16 : 46,84, az 1911 előtti években pe—
dig 52',85 : 47,15 volt, ami alapján megállapítható, hogy 1896-ban összesen 2792 millió ko—
rona értékű ingó vagyont biztositottak, 1911-ben pedig 7568 milliót. Természetesen a növe—
kedés nem jelenti a tényleges érték emelkedését,mert másfél évtized alatt a tűzkárbiztosítás köre jelentősen szélesedett.
Most már csak az a kérdés, hogy a fenti biztosított tételek hány százalékát teszik ki az összes ingó vagyonnak. Erre a megoldás az, hogy a tűzkárhiztositási statisztika kimutatja az összes káresetek kárösszegéből a biztosító által kifizetett részt, amelyből már következtetni lehet az összes ingó vagyonra. 1882 és 1896 között az összes káresetek kárösszegének egyhar- madát tizette ki a biztosító és kétharmadát nem. Ebből az arányból kikövetkeztethető, hogy 1896-ban az ingó vagyon értéke 9220 millió korona volt. Ezt Fellner 10 számlákkal,megemeli azzal a hivatkozással, hogy körülbelül ennyivel értékelik alul a vagyontárgyakat vagy/és ennyi a biztosítási statisztika alapján figyelembe nem vett (vehető) vagyonértékaránya. E fel- értékelés alapján az ingó vagyon értéke 1896-ban lO 142, 1911-ben 13 310 millió korona.
NEMZETIVAGYON—SZÁMíTÁS 1021
A módszer megbízhatóságát a következőkkel lehet alátámasztani.
] . Az ingó vagyon egyik legnagyobb tétele az állatállomány, amely az 1899. és az 1911.
évi állatszámlálás szerint a következőképpen alakult.
4. tábla
Állatállomány
Az állomány az
Állati-aj 1899. [ 1911. [ 1899. [ 1911.
évben (ezer darab) i évben (millió korona)
Szarvasmarha ... 6 738 ' 7 319 907 3 813
Ló ... 2 282 2 351 428 441
Szamár ... 24 20 0 0
Öszvér ... 2 2 0 0
Sertés ... 7 330 7 580 234 243
Juh ... 8 122 8 548 90 95
Kecske ... 308 427 2 4
Összesen 24 807 1 26 248 ) 1 661' 4 597
" Az eredeti műben tévesen 1735 szerepel.
Forrás: (5) 905. old. és (6) 47. old.
Az állatállomány értékének több mint két és félszeres növekedése elsősorban abból adó—
dott, hogy a kevésbé értékes magyar fajta 3,4 millióról 2 millióra csökkent, a sokkal értéke- sebb piros—tarka fajták száma pedig l,4 millióról 4,2 millió darabra nőtt.
2. A mezőgazdasági termékek készletének 1911. évi becslésénél Fellner az összes terme—
lésnek az egyharmadát veszi figyelembe (1491 millió korona).
3. 1899-ben a mezőgazdasági gépek és eszközök darabszáma 5,7 millió volt, értékük (a ,,holt leltár") 341 millió koronára volt tehető. 1911-ben ,,holt leltárként" Fellner a korábbi számítás kétszeresét, 681 millió koronát vett figyelembe.
5. tábla
Az ingó vagyon értéke
Az ingó vagyon értéke az Az 1910"; évi
Készletek 1896/99. ! 1910/12. "?gggfégz
évben (millió korona) "magába"
1—3. Mezőgazdasági ... 4 570 6 770 148
4. Ipari ... 1 366 656 48
5. Állami ... 364 585 161
6. Háztartási ... 2 274 2 019 89
!
Együtt ... 8 575 10 030 117
7. Műkincsek stb. ... 1 567 3 277 209
Összes ingó vagyon 10 142 I 13 309 131
Forrás: (5) 904—906. old. és (6) 43—49. old.
4. A gyárakban és ipartelepeken felhalmozott gyártmányok és iparcikkek készlete az 1898. évi iparstatisztikai felvétel szerint 1366 millió korona volt. Ugyanez a készletállomány
1022 DR. NYILAS ANDRÁS
az 1911. évi Statisztikai Évkönyv szerint, 1082 részvénytársaság mérlegében, 508 millió ko- ronát tett ki. Ezt az egyéni iparvállalatok negyedannyi készletei 656 millió koronára növelik.
5. Az 1899. évi zárszámadás szerint az állam ingó vagyona 364 millió koronára tehető, 1911-ben pedig 586 millióra.
6. Fellner becslése szerint a századfordulón a 3,8 millió háztartásnak háztartásonként átlagosan körülbelül 600 korona értékű ingó vagyona lehetett (mindennemű házi készlet, bútor, ruha; fehérnemű, ékszerek stb.), ami összesen 2274 millió koronát tesz ki.
Az 1911. évi becslés szerint az átlagos család ingó vagyona csak átlagosan 500 koronára tehető, azaz a népszámlálás szerinti 4 millió családnak 2 milliárd korona vagyona volt.
7. A kétféle számítás különbségét Fellner múzeumokban, képtárakban, egyházi kin- csekben, nemesfémpénzben, ,,üzemszerekben" stb. megtestesülő ingó vagyontárgynak tekinti.
6. tábla
A magyar nemzeti vagyon
A nemzeti vagyonaz Az 1910. évi
A nemzeti vagyon elemei 1900. I 1910. negzgrogawn
évben (millió korona) munkába"
I. Föld ... 15 374 19 818 129
II. Bányák és kohók ... 1 639 2 223 135
111. Épületek ... 4 432 8 574 193
Ingatlanvagyan ... 2] 447 30 616 143
IV. Közlekedési eszközök ... 3 878 5 797 149
V. Ingó javak ... 10 142 13 309 131
Hazai nemzeti vagyon 35 468 49 724 140
Forrás: (5) 908—909. old. és (6) 67. old.
A 6. tábla szerint az ország nemzeti vagyona — leszámítva az első világháborút megelőző pénzromlást — évi átlagban megközelítően három százalékkal emelkedett, nagyobb ütemben, mint a korábbi évtizedekben.
,,A MAGYAR SZENT KORONA ORSZÁGAI NEMZETI VAGYONÁNAK
És NEMZETI JÖVEDELMÉNEK MEGOSZLÁSA A MAI MAGYARORSZÁGÉs AZ UTÓDÁLLAMOK KÖZÖTT" (192330)
Ebben a fejezetben azt mutatjuk be, hogy az első világháborút követően a ,,mai" Magyar—
ország milyen gazdasági feltételek és körülmények között próbálta folytatni a gazdasági modernizációt.
A trianoni békeszerződés szerint a mai Magyarország területe a régi Magyarországénak 28,6 százaléka. Ezen belül a mai magyar területen maradt a szántóföld 38,6, a szőlők 62,5, az erdők 12,0, a nem termő területek 33,7 százaléka.
A régi Magyarország népességének 36,5 százaléka maradt az új területen. Ezen belül azonban az ipari és kereskedelmi népességnek csaknem a fele a trianoni békeszerződés utáni területen élt. Utalni kell azonban arra is, hogy míg a régi Magyarország népességének csupán 48,1 százaléka volt magyar anyanyelvű, addig az új területen élő népesség 88,4 százaléka vallotta anyanyelvének a magyart. (Lásd a részleteket Elekes Dezső vonatkozó tanulmányai-
ban. (1) és (2).)
I. Főldbirtok. Mint ahogy azt az előző fejezetből láttuk, a régi Magyarország földbirtok- vagyonának a Fellner-féle három módszer szerint számított átlaga 19 818 millió korona volt.
NEMZETIVAGYON-SZÁMYI'ÁS 1023
Ugyanezen három módszer szerinti átlagolás alapján Trianon után Magyarországon maradt a földvagyon 36,5 százaléka, 7236 millió korona értékben.
7. tábla
A főldvagyan aránya az első világháború előtt és után
A vagyon értéke az -
első világháború 35354332323
Földvagyon előtt ! után az előző korszak
vagyonértéke
(millió korona) százalékában
Mezőgazdaságilag hasznosított terület
(ezer kataszteri hold) ... 56 458 16 215 28,7 A földvagyon értéke (millió korona)
a hitelérték alapján ... 18 849 5 413 28,7 a hozadéki érték alapján ... 18 558 7 717 41,5 a forgalmi érték alapján ... 22 048 8 576 38,9
Átlagosan ... 19 818 7 236 36,5
Forrás: (7) 174—177. old.
Il. Bányák. A bányák (beleértve a sóbányákat is) és a kohók tőkevagyonának 1911. évi 2223 millió korona értékét Fellner a termelési érték megoszlása alapján osztotta fel. E szá- mítás szerint Magyarország új területén maradt a bányák és kohók tőkevagyonának 41,2 szá- zaléka: 916 millió korona. A kőszénbányák 72,6, a barnaszénbányák 69,5 százaléka az új területen marad, ahol viszont minimális volt a vasércbányászat (16,9%).
III. Épületek. Az előző fejezetben részletezett számítások alapján Magyarország épület—
vagyona 1912-ben 8575 millió koronát tett ki, ebből a budapesti épületek tőkeértéke 2327 millió korona volt. A házadók és a házbérjövedelmek alapján az összes épületvagyonnak 52,9 százaléka maradt az ország új területén, azaz 4533 millió korona (ennek több mint a fele Budapesten).
IV. Közlekedési eszközök. Az 5797 millió korona közlekedési vagyonból az új Magyar- ország részesedése 36,6 százalék, azaz 2125 millió korona volt.
8. tábla
A közlekedés vagyonának megoszlása
A érték lső , - —
vagiliá'shábo'ífi'" 'áílüővráísláázt"
Közlekedési eszközök - előtt ! után az előző korszak
vagyonértéke
(millió korona) százalékában
Közutak ... 817 265 32,4
Hidak ... 80 54 67,9
Csatorna és víziutak ... 341 91 26,8
Vasutak ... 4 131 1 565 37,9
Posta, távírda, telefon ... ! 425 147 [ 34,6
Összesen 5 797 2 125 ! 36,6
Forrás: (7) 179—184. old.
V. Ingo'ságok. Az 1911. évi állatszámlálás szerint 4597 millió korona értékű állatállo- mány (,,élő leltár") volt Magyarországon. A statisztikai felvételek szerint ennek 30,9 száza- léka 1422 millió korona értékben maradt az új területen.
1024 DR. NYILAS ANDRÁS
Az egyéb ingóságok vagyonbecslése azonban messze eltér attól az eredménytől, amit a biztosítási statisztika alapján a háború utáni ingó vagyonra vonatkozóan kaptunk (6891 millió korona, 51,8%). Az eltérés legvalószínűbb magyarázata az, hogy a mai Magyarország terü- letén jóval fejlettebb volt a biztositásügy, mint az egyéb volt magyarországi területeken. Ezért Fellner a ,,szokásos" módszer alapján átlagolta a két eredményt (4635 %6891 : 11 574 : 2 : ,_____ 5787), és ezt tekintette az ingóságok új magyarországi területére vonatkozó vagyonérték-
nek, ami a háború előtti ingó vagyon 43,5 százaléka.
A fenti tételek összesítésével kapjuk az ún. hazai (dologi) nemzeti vagyont, mert — mint
már az előzőkben is — a külföldi követelések (l12 millió korona) és tartozások (5034 millió
korona) beszámításától eltekintettünk, már csak azért is, mert a háború ezeket jórészt elér—
téktelenitette. '
9. tábla
A nemzeti vagyon
A ti ' ték . .
szaggatta e 353533?
Vagyonelem előtt [ után az előző korszak
vagyonértéke (millió korona) százalékában
I. Földbirtok ... 19 818 7 235 36,5
II. Bányák és kohók ... 2 223 915 41,2
m. Épületek ... 8 574 4 533 52,9
Ingatlanvagyon ... 30 616 12 685 41,4
IV. Közlekedés ... 5 797 2 125 36,6
V. Ingóságok ... 13 309 5 787 43,5
Hazai nemzet vagyon 49 824 % 20 597 41 ,3
§ Forrás: (7) 195. old.
Milyen következtetéseket lehet levonni az előzőkből?
Első ránézésre talán azt, hogy az első világháború utáni ,,új" Magyarország látszólag
"gazdagabb" lett, mint volt a háború kitörése előtt. Az egy főre jutó nemzeti vagyon körül- belül 15 számlákkal nőtt. Ez azonban csak a területek változatlan lélekszámát figyelembe
véve igaz. , , , , ,
A világháború után ugyanis Magyarország mai területének lélekszáma csaknem fél—
millióval gyarapodott a volt magyarországi területekről idetelepülők következtében (7,5 mil- lióról csaknem 8 millióra). Az egyébként is súlyos helyzetet tehát nehezítette az is, hogy az ide költözők többsége vagyonának jó részét régi lakóhelyén volt kénytelen hagyni és e ,,va- gyontalan tisztviselők" idetelepülése bár ,,javította" a foglalkoztatottsági arányokat, való- jában azonban további súlyos tehertétel volt a nemzetgazdaság számára.
Annyi azonban bizonyos, hogy az ,,új" Magyarország mindenképpen ,,fejlettebb" volt, mint a régi ,,magyar birodalom", különösen, ami a területegységre jutó infrastrukturális ellá- tottságotilleti. ,A 28,6 százaléknyi terület ugyanis az épületekből 52,9, a bánya és kohó tőke—
Vagyonból 41,2, az ingóságokbóli43,5 és a közlekedés tőkevagyonából 36,6 százalékkal ré—
szesedett.
Az is bizonyosra vehető, hogy a háború utáni Magyarország földvagyona, mezőgazda- sági termőkapacitása jelentősen fejlettebb, pontosabban: minőségileg jobb volt, mint a régi Magyarország területének átlagos szinvonala. Ezt leginkább a föld hozadékértéke mutatja, mert a 28,7 százaléknyi mezőgazdaságilag hasznosítható területre 41,5 százaléknyi hozam jutott.
NEMZETIVAGYON—SZÁMíTÁS ] 025 ,,CSONKA—MAGYARORSZÁG NEMZETI VAGYONA" (1929.)-(8)
Az előző fejezetben közreadott becslés valójában nem külön vagyonstatisztíkán alapul, hanem az utolsó (1910 körüli) nemzetivagyon—számítások ,,területi" felosztása. Elszórtan ugyan, de más forrásmunkákban is találhatók utalások az első világháború okozta károkra, a szétzilált gazdaságra és társadalomra, a ,,területvesztés" következményeire, a gazdaság- történet addigi egyik legnagyobb hiperinilációjára stb. Ennek a sorsfordulónak átfogó, hiteles gazdaságtörténeti elemzése azonban még ma is hiányzik. A háború előtti elemzések ugyanis
—— kevés kivétellel - magukon viselik a szélsőségesen revansista szellemet vagy a Ferenc Jó- zsef—i idők utáni nosztalgiát (lásd például éppen Fellner tanulmányát ,,I. Ferenc József al- kotmányos uralkodásáról"). Úgy tűnik, hogy a második világháború utáni korszak eddig eltelt negyven évében viszont némileg tabuként kezéltük az első világháborút és következmé—
nyeit. Márpedig a mindkét világháborút követő súlyos áldozatokkal teli kornak alapos isme—
rete mai problémáink megértéséhez és megoldásához is közelebb vinne.
Egyébként az előző fejezet számadatairól maga Fellner is így nyilatkozik: ,,A. .kimu- tatott 15 676 millió korona . .a magyar szent korona országainak háború előtt kipuhatolt (tiszta) nemzeti vagyonából. .. a mai Magyarországra eső rész Tehát nem azonos a mai Magyarország (tiszta) nemzeti vagyonával. . . ,,. . . ennek kipuhatolását fenntartjuk magunknak arra az időre, ha . .. megfelelő adatok fognak rendelkezésünkre állni." ((7) 240. old.) Valóban: majdnem tíz év kellett ahhoz, hogy a megfelelő adatok rendelkezésre álljanak.
I. Főldbirtok. A Trianon utáni Magyarország továbbra is mezőgazdasági jellegű ország maradt, ahol a nemzeti vagyon legjelentékenyebb alkotóeleme a föld volt. Ennek értékét Fellner ez alkalommal is a maga sajátos (hármas átlagolási) módszerével állapította meg.
]. Az első módszer lényege, hogy a föld tiszta jövedelmét megfelelő kamatlábbal tőké—
síti. A tiszta jövedelem megállapításának kiindulópontja a ,,kataszteri tiszta jövedelem", amit először az 1875. évi VII. t. c. alapján mértek fel. Ezt azóta többször módosították, de Fellner még a módosított kataszteri adatokat sem fogadta el, mert az előző becsléseinél úgy találta, hogy az így nyilvántartott adóalap messze alatta marad a tényleges földbérleti di- jaknak. Korábbi számításai szerint ez a különbség 2,4-szeres. A valutareform kapcsán az aranykorona kataszteri tiszta jövedelmet is átszámították pengőre (l aranykorona : l,1585 pengő) és az új valutában számolva egy kataszteri hold kataszteri jövedelme (adóalapja) 10,93 pengő volt. Fellner azonban ezúttal is kiszámította hivatalos adatok alapján, hogy mennyi a tényleges földhaszonbér és megállapította, hogy az 3,87-szer magasabb, mint a földkataszteri jövedelem. így a húszas évek végének átlagában egy kataszteri hold föld tény- leges tiszta jövedelme 42,29 pengő volt. Mivel az ,,új" Magyarország termőföldjének területe 15,2 millió kataszteri hold volt, a föld tiszta hozadéka 644 millió pengőt tett ki. Ezt 4,5 szá—
zalékos kamatlábbal tőkésítve a földbirtokok teljes hozadékértéke 14,4 milliárd pengő volt.
Ebből azonban Fellner levont 3,6 milliárd pengőt, a földön levő épületek és felszerelések értékét. A ,,tiszta" földvagyon hozadéki (tőke-) értéke tehát 10,8 milliárd pengő.
2. A forgalmi érték alapja ez alkalommal az ,,. . . egy bizonyos időben adásvétel útján forgalomba került földbirtokok tényleges vételára. . .". A különböző földterületek és régiók földárainak megfelelő súlyozása után egy kataszteri hold átlagára 1927-ben 837,77 pengő, ami kivetítve az összes termőterületre 12,7 milliárd pengő forgalmi értéket jelent. Fellner meg- kísérelte az eredményt ellenőrizni a de Foville-féle örökösödésiadó- módszerrel de úgy találta, hogy az örökösödési adót csak a kötött forgalmú és az állami birtokok figyelembevéte- lével együtt lehet számítási alapként elfogadni.
3. Végül pedig az elzálogosított földek kataszteri holdankénti értéke 1927 végén 626,lO pengő volt, így az egész termőterületé 10,1 milliárd hitelértéket tett ki.
Fellner becslései-számításai szerint a három módszer eredményének átlagolása alapján a húszas évek végén a földvagyonértékl l,2 milliárd pengőre tehető. A föld átlagára ezekben
1026 DR. NYILAS ANDRÁS
az években lényegesen magasabb volt, mint a háború előtt. Ebben két tényező játszott meg- határozó szerepet:
— a háború utáni Magyarországon az értékesebb területek aránya jelentősen nőtt a háború előttihez képest: a háború előtt a mezőgazdaságilag hasznosítható területből 43,9 százalék volt szántó, utána ez az arány 60,l százalékra nőtt, kétszeresére emelkedett a szőlőterület aránya (l,! százalékról 2,3 százalékra) és felére csökkent a kisebb értékű erdőterület (27,0 százalékról 11,8 százalékra);
-— a pénz vásárlóereje 1913 és 1927 között 35 számlákkal csökkent.
Ez tehát csupán egy látszólagos növekedés, mert ha az 1913. évi föld átlagértékét a je- lenlegi területre vonatkoztatjuk és az 1927—es értékből levonjuk a 35 százalékos pénzromlást, akkor a tendencia éppen az ellenkező: Magyarország 1927-es területén 1913-hoz képest, a földbirtok forgalmi értéke és hitelértéke egyaránt csökkent. Csökkent a 35 százalékos pénz- romlás folytán a föld reális hozadékértéke is, annak ellenére, hogy az átlagtermések és ter- ményárak némileg emelkedtek. A korrigált hozadékérték alapján a kataszteri holdankénti átlagár 1913-ban 660,8O pengő volt, 1927—ben viszont ,,folyó áron" 739,20 pengő, aminek reálértéke 35 százalékos árindexszel deflálva csupán 547,55 pengő. A föld reális hozadékértéke tehát 1927-ben 17,1 számlákkal volt kevesebb, mint 1913-ban, a háború utáni Magyarország összehasonlítható területét alapul véve.
Ugyanezen időszak alatt a föld forgalmi értéke, piaci ára is jelentősen csökkent. A hiva- talos adatok szerint 1913-ban egy kataszteri hold föld átlagára 961,93 pengő volt, 1927-ben viszont már csak 837,77 pengő. Kataszteri holdanként 747,24 pengőről 626,10 pengőre csök- kent a föld hitelértéke is.
II. A bányák és kohók tőkevagyonát a különböző számítások egyértelműen a termelés tiszta jövedelmének tőkésítésével állapítják meg, a ,,nyers hozadékból", a mai értelemben vett bruttó (teljes) termelésből kiindulva, ez az 1925—1927. évek átlagában 146 millió pengő volt.
A korábban tapasztalt arányok alapján ennek 60 százaléka termelési költség (beleértve a fenntartási-felújítási munkákat is, ami körülbelül a mai értelemben vett amortizáció) és így 40 százalék a ,,tiszta hozadék", amely 58 millió pengő. Ezt 4 százalékos kamatlábbal tőkésitve a bánya— és kohóvagyon tőkeértéke 1 460 millió pengő. (Fellner itt azzal magyarázza a százalékos kamatláb alkalmazását, hogy bányáink élettartama a jelentős bányakincs foly-
tán hosszúra tehető.)
III. Az épületek vagyonértékét — Fellner szerint —— úgyszintén a tiszta jövedelem tőkésítése útján lehet megállapítani. Ennek számítási alapja a házbérösszeg, saját ház, illetve lakás ese- tében annak becsült, feltételezett házbérjövedelme.
1927-ben — a Pénzügyminisztérium adatai szerint — Budapesten az évi lakbérösszeg és a becsült haszonérték 224 millió forint volt. Ebből 20 százalékot le kell vonni ,,épületfenntar- tás és tőketörlesztés" (amortizáció) címén. így a budapesti lakások tiszta jövedelme 179 mil—
lió pengő, aminek 7 százalékos tőkeértéke 2,5 milliárd pengő. Az egyéb épületek értéke 300 millió pengő. így Budapest épületvagyona 1927-ben 2,8 milliárd pengő volt.
Ezt a számítást Fellner az építési költségek adataival ellenőrizte, amelyek alapján meg- állapította, hogy az előbbi módszer helyesebb, mert jobban tükrözi a piaci viszonyokat.
A vidéki lakóépületek házbérét mint adóalapot ugyancsak a Pénzügyminisztérium tartja nyilván. Ehhez Fellner kiszámítja a saját lakások feltételezett tiszta jövedelmét is. Az ered—
ményt tókésítve megállapítja, hogy a Budapesten kívüli lakóházak tőkeértéke Magyaror—
szágon 3,3 milliárd pengő. Ehhez Fellner még hozzáadja az ipari és a mezőgazdasági épüle- tek5 kereken 2 milliárdos épületvagyonát és ezzel együtt az ország épületvagyona 8,19 mil—
liárd pengő, ami csaknem kétszerese az 1913-ban a mai területen levő épületvagyonnak. Ez a növekmény még akkor is igen nagy, ha a 35 százalékos áremelkedést figyelembe vesszük.
' A közlekedés épületei a közlekedésnél vannak figyelembe véve.
NEMZETIVAGYON—SZÁMITÁS 1027
IV. Kétségeink vannak a közlekedési eszközök vagyonértékelésének Fellner-féle számi- tásaival kapcsolatban is. Nem azt tartjuk problematikusnak, hogy a közlekedés különböző vagyontételeit különböző módszerekkel értékeli, hanem azt, hogy például az útvagyon becs- lésének alapja még a húszas évek végén továbbra is Hieronymi jó fél évszázaddal azelőtti építési költsége, 35 százalékos áremelkedéssel felszorozva. Más tételeknél viszont a tényleges építési költségeket vette figyelembe (hidak, folyamszabályozás stb.), a vasútnál, postánál, távirdáknál, a telefonszolgálatnál pedig a ,,szokásos" 4 százalékos tőkésítést.
Bár ez időben még nem képviselnek jelentős értéket a gépjárművek, mégis figyelemre—
méltó vagyonértékük számítási módszere. Fellner itt hozzávetőlegesen a folyamatos leltá- rozási módszert (Perpetual Inventory Method — PIM) alkalmazta, amikor kiindult a beszer- zési értékből és ebből levonta az elhasználódás hányadát. Személygépkocsik esetében azt vette alapul, hogy élettartamuk átlagosan 7 év, az évi elhasználódás foka 14 százalék. (Hiába volt tehát 1927—ben 2184 darab 1921—ben beszerzett gépkocsi a forgalomban, azok ,,vagyon- értéke" e számítás szerint: 0.)
10. tábla
A személygépkocsik tényleges értékének kiszámítása
Az állomány
Megnevem beszerzési értéke elhasználódási foka tényleges értéke
száma (darab) (ezer pengő) (százalék) (ezer pengő)
Állomány 1921-ben . . . 2 184 22 829 100 ()
Gyarapodás (évben)
1922 ... 158 1 651 86 231
1923 ... 736 7 693 72 2 154
1924 ... 949 9 920 58 4 166
1925 ... 916 9 575 44 5 362
1926 ... 1 769 18 491 30 12 944
1927 ... 2 547 26 624 14 22 896
Állomány 1927 végén 9 259 96 785 49,5 47 753
Megjegyzés. 10 453 pengő 1927. évi átlagos beszerzési értékkel számolva e's feltételezve a viszonylag stabil árszintet.
Forrás: (8) 46. old.
V. Az ingóságok. A nemzeti vagyon becslésének legnehezebb tétele: ,,A tárgyi módszer segítségével az ingó értékek kipuhatolása azért oly nehéz, mert a termelésre és fogyasztásra szolgáló legkülönbözőbb gazdasági javak, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem készletei és üzemszerei, a készpénz, a házi eszközök, bútorok mindenféle nemei, ruha- és fehérnemű, ékszerek és egyéb drágaságok, a gyűjteményi tárgyak, könyvtárak, tehát csupa olyan javak becslése tartozik e csoportba, amelyek a leltározás elől rejtve vannak, mert azokat a gazda- ságokon és háztartásokon belül használják fel rendeltetésszerűleg és nincsenek mindenki előtt nyíltan feltárva, mint a földbirtok és az épületek." ((S) 48. old.)
Az ingó vagyon becsléséhez — sok esetben akkor is — a biztosítási statisztika nyújt tám- pontot. Tűzkár ellen 1926 végén az összes biztosítási összeg 11 994 millió pengő volt, minden előbb idézett vagyontárgyat, valamint az épületek értékét is beleértve. A tűzkárstatisztika szerint több év átlagában a kárösszeg 60 százaléka jutott az ingó és 40 százaléka az ingatlan (épület) vagyonra. így számítva a biztosított ingóságok vagyonértéke 7199 millió pengő.
Ám egy sor vagyontárgy eleve nincs is biztosítva. A biztosított és a nem biztosított vagyon- tárgyak arányát a tűzkárstatisztikából állapíthatjuk meg, mely szerint ez az arány 71,73:
: 28,27. Ezzel az aránnyal korrigáljuk a biztosított ingó vagyon értékét és igy 10 018 millió pengőt kapunk. Ezt azonban Fellner még mindig kevesli és 5 százalékkal felemeli.
1028 DR. NYILAS ANDRÁS
Az ingó vagyon valódi értéke tehát Fellner vagyonleltárában 10 519 millió pengő.
Az ingó vagyon értéke
Készlet Millió pengő
] . Állatállomány ... 1 537 2. Mezőgazdasági holt leltár ... 521 3. Termékkészlet ... 218 1—3. Mezőgazdasági ingó vagyon ... 2 276 4. Ipari készlet ... 595 5. Arany— és devizakészlet ... 361 6. Egyéb magánvagyon ... 1 562 7. Egyéb állami stb. vagyon ... 5 724 Összesen 10 519
Forrás: (8) 48—56. old.
A nemzeti vagyon következő összegezése nem tartalmazza Magyarország külföldi köve- teléseit és tartozásait. Ezért az l—V. tételek összesítése — mint az előző fejezetekbemis _- csu- pán _a Fellner által ,,dologi vagyonnak" nevezett tételeket tartalmazza. Ennek mai megfelelője a ,,hazai vagyon", amely fogalom a közvéleményben, de igen gyakran a gazdaságkutatásban és gazdaságstatisztikábanIS mint ,,nemzeti vagyon szerepel. _ — , ...
Az 1913. évi számítások szerint a mai magyar területre vonatkoztatvaaz ország külföldi követeléseinek és tartozásainak egyenlege 5,7 milliárd pengő volt. Ez a nettó tartozás l926/27-ben 22 milliárdra csökkent a Fellner-féle nemzetivagyon-számítás szerint. A csök- kenés oka nyilvánvalóan a korona elértéktelenedése és nem az, hogy ilyen mértékben vissza- fizettük volna tartozásainkat. Sőt! Fellner azt állítja, hogy Magyarország ,,. . . a tőkebeszer- zés terén még inkább a külföldre van utalva. . .", a ,,. . . takarékosság révén képződő tőkék távolról sem elegendők a belföldi tőkeszükséglet kielégítésére . . . Ilyen körülmények között az ország tőkeéhsége jóformán kizárólag csak külföldről nyerhet kielégítést". ((8) 64. old.)
ll. tábla
A nemzeti vagyon összesítése és megoszlása
A nemzeti vagyon Az 192756;
' t'k ' é t'k á. vagyon té.
vagyonelem (minig ÉeÉgőy (822133) (minig ÉeigőV (sigzgfélk) ággá;
1913-ban 1 1927-ben
I. Földbirtok ... 8 382 35 11 252 33 134
-.II Bányák és kohók . 1 061 4 1 460 4 — 137
III. Épületek ... 5 252 22 8 190 24 156
Ingatlanok együtt . 14 695 61 20 902 6] 142
IV. Közlekedési eszkö-
zök ... 2461 ll , 2921 9 118
V. Ingó javak ... 6 705 28 10 519 30 _ 157
Összesen 23 861 100 34 342 100 144
" ! korona : 1,1585 pengő, Forrás: (8) 71. old.
Ha elfogadjuk a pénzérték 35 százalékos csökkenését a vizsgált időszakban, akkor azt a következtetést vonhatjuk le Fellnerrel együtt, hogy a csaknem másfél évtizedes időszakban
NBMZETIVAGYON-SZÁMíTÁS ] 029
a magyar nemzeti vagyon reálértéke alig emelkedett: Magyarország ,,. . . nemzeti vagyoná- nak számszerű növekedése túlnyomó részben a javak áremelkedésének következménye, és csak kisrészben jelenti azok mennyiségi gyarapodását". ((8) 80. old.)
A 35 százalékos áremelkedést levonva, a nemzeti vagyon reálértéke 14 év alatt csupán 6,7 százalékkal, 2,4 milliárd pengővel emelkedett. (Egyébként a belföldi kibocsátású kül—
földön elhelyezett korona-értékpapírok, államkölcsönök elértéktelenedése végül is szintén növelte a nemzeti vagyont, mert az abból invesztált befektetések dologi vagyonértéke itt- maradt.) A nemzeti vagyon tényleges évi növekménye ebben a másfél évtizedben 159 millió pengő volt, ami évi átlagban40,68 százalékos növekedési rátának felel meg. Ez jóval kisebb, mint a megelőző öt-hat évtizedben volt.
FUGGELÉK
Kritikai megjegyzések Fellner nemzeti vagyan-számhásaihoz
A kiérdemelt elismerések mellett Fellner nemzetivagyon—számitásait, különösen halála után több kritika is érte. Vázlatos tanulmányunk néhány helyen utal is ezekre, de tanulmányai végén maga Fellner is külön fejezetben foglalkozott ,,A nemzeti vagyon becslésére vonatkozó bírálatos észrevétele "—kel. (Lásd például (8) 82—89. old.) Itt a számításokkal kapcsolatos két kritikára szeretnénk felhívni a figyelmet.
Az egyik az l945-ös béketárgyalásra készített dokumentum, amely ugyan tudományosan in—
dokolható, de külpolitikai vonatkozásban teljességgel érthetetlen. A másik Horváth Róbert meg- jegyzései.6 Sajnos az 1947-ben megielent kétrészes tanulmányt máig sem követte a szerző részéről
a nemzeti vagyon összeállítása a kritikai megjegyzések figyelembevételével.
A béketárgyalás anyagát a háborús károkról a Pénzügyminisztérium állította össze, amely—
ben ellenőrizhetetlenül és politikailag indokolatlanul rendkivül felbecsülte Magyarország nemzeti vagyonát. Ez akkor két szempontból is problematikus volt. Először is azért, mert ez a számítás volt a jóvátétel megállapításának alapja. Másodszor azért, mert a túlértékelt nemzeti vagyonhoz képest a háborús károk arányai így szerényebb mértékűek lettek, ami szintén belejátszhatott a jóvátétel mértékének megállapításába.
Részletek a Pénzügyminisztérium említett anyagából: ,,Magyarország nemzeti vagyonának a két háború közötti időszakba eső alakulásáról csupán egyetlen számítás ismeretes, mely 1932- ben jelent meg, és az 1929—1931. évek alatti állapotra vonatkozik. Ezt a számítást az ilyen vizs- gálódásokban nemzetközileg úttörőként elismert Fellner Frigyes egyetemi tanár készítette. Fellner szóban levő munkájáról már nem sokkal megjelenése után azt a véleményt juttatta kifejezésre és tartotta később fenn a szakmai körök tekintélyes rétege, hogy egyrészt az óvatos alábecslés tekin- tetében erősen túlment az indokolt határon, másrészt a nemzeti vagyonérték egyik igen figyelemre méltó alkotóelemének, az ingó vagyonértéknek megállapításánál, melyre magyarországi viszony- latban kétségkívül aligha lehet megfelelő támpontokat találni, ugyan szellemesen logikusnak látszó, de a valóságos helyzettel való kapcsolatot illetőleg a legsúlyosabb kételyekre okot adó alapokra helygazkedve, az igen erős tévedés esetének fenntartásától alig védhető módszert alkalmazott."
,( 13 6. old.) '
( ,,Fellner a magyarországi nemzeti vagyonnak az 1932. évet nem sokkal megelőző időbeli értékösszegét 32,1 milliárd pengőben (6,3 milliárd dollárban) mutatta ki. Feltételezhető, hogy az 1943. évi magyar nemzeti vagyon 1938. évi értékalapon, azonos módszerrel, 38 milliárd pengő (7,5 milliárd dollár) körüli összegben volna megállapítható, szakkörökből nyert vélemény szerint azonban a Fellner-féle eljárással szemben felhozott aggályokat mérlegelve, valamint bizonyos gazdaságstatisztikai adatcsoportokból következtetve, 50 milliárd pengőt (9,9 milliárd dollárt) elérő, esetleg azt némileg meghaladó összegre tehető." ((13) 6. old.)
A Pénzügyminisztérium összeállítása szerint — ideiglenes számítások alapján — Magyarország háborús kára — az 1938. évi árak alapján számolva — 22 milliárd pengő volt. A 22 milliárdos kár- összeg az 50 milliárdos nemzeti vagyonnak 44 százaléka. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a nemzeti vagyonnak csaknem 30 százaléka olyan földvagyon, amelynek értékét a háborús károk lényegében nem érintették, akkor a földérték nélkül számított nemzeti vagyonnak a háború során 62—63 százaléka semmisült meg.
Fellner számításait részletesebben 1947-ben Horváth Róbert bírálta. Fentebb említett 1947—es tanulmányának első részében Horváth olyanokat kér számon Fellnertől, amit a gazdaságsta-
' Lásd: Horváth Róbert: Néhány megjegyzés a Fellner—féle nemzetivagyon—számitás margójára. Magyar Slatisztikai Szemle. 1947. évi 3—4. sz. 103—109. old. és 5—6. sz. 181—187. old.
1 030 DR. NYILAS: NEMZE'I'IVAGYON-SZÁMíTÁS
tisztika máig sem tudott megnyugtató módon (vagy még sehogyan sem) megoldani. így például említhetjük
ba) szabad javak számbavételét (ismert, de még fel nem tárt banyakinesek, viz. levegő, termeszeti szépségek környe- zet st . .;
az ,,az eszmei" vagyonértékeket (az üzleti kapcsolatok, a kereskedelmi hírnév, a szabadalmak stb.).;
az emberi munkaerőt (human capital).
Elméleti fejtegetésenek végén Horváth Róbert megjegyzi, hogy ,,Fellner e felfogásának elmé- leti gyengéi nyilvánvalók akkor is, ha annak gyakorlati keresztülvitele a legnagyobb nehézsége- ket támasztja is". ((11) 109. old.)
A tanulmány második része néhány gyakorlati észrevételt tartalmaz, melyek alapján, az előbbieket is figyelembe véve, Horváth szerint a Fellner-féle 1927—es becslés hibahatára 20-30 szá- zalék között van. Fellner becsléseire egyébként Stamp is hasonló ,,minősitést" adott.
IRODALOM
(l) Elekes Dezső: Magyarorszag főbb statisztikai adatainak alakulása a világháború után. Magyar Statisztika! Szem- le. 1929. évi 2. sz. 204—217. old.
2 Elekes Dezső: Trianon mérlege. Magyar Statisztikai Szemle. 1938. évi 4. sz. 358-367. old.
3 Éber Antal: Fellner Frigyes (1871-1945). Közgazdasági Szemle. 1946. évi 1. sz. 15—22. old.
4 Fellner Frigyes: A nemzeti vagyon becslúse. A Királyi Magyar Tudomány-Egyetem által jutalmazott pályamű.
Pesti Könyvnyomda Rt. Budapest. 1893. 63 old.
7 sg) ;eélnelr Frigyes: A magyar nemzeti vagyon becslése, tekintettel egyéb államokra. Közgazdasági Szemle. 1901. évi . sz. 8 — l . 0 d.
(6 Fellner Frigyes: Ausztria és Magyarország nemzeti vagyona. Pallas. Budapest. 1913. 83 old.
(7 Fellner Frigyes: A magyar szent korona országai nemzeti vagyonának és nemzeti jövedelmének megoszlása a mai Magyarország és az utódállamok között. Budapesti Szemle. 1923. évi 10. sz. 173—240. old.
9 ki (8) Fellner Frigyes: Csonka-Magyarország nemzeti vagyona. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1929.
40 .
86 !(9) Hajpál Gyula: A nemzetivagyon-számitás története Magyarországon. Statisztikai Szemle. 1969. évi 2. sz. 170—
l . 0 d.
10) Harsányi László: A nemzetivagyon—számitás 125 éve. Statisztikai Szemle. 1981. évi 7. sz. 749—757. old.
ll) Horváth Róbert: Néhány megjegyzés a Fellner-féle nemzeti vagyonszámitás margójára. Magyar StatisztikaiSzem- le. 194 . évi 3—4. sz. 103—109. old. és 5—6. sz. 181—187. old.
(12 Neszterov. L.: Magyar kisérlet a nemzeti vagyon becslésére. Statisztikai Szemle. 1969. évi 2. sz. 187—196. old.
! 126 ?; Pélrlijzügyminisztérium béketárgyalási anyagának összefoglalása. II. rész. Magyarország háborús karai. Buda-
pest. . 7 o .
TÁRGYSZÓ: Nemzeti vagyon. Statisztika története.
PE310ME
I'lonmytonmücn mennynapotmoü naaecrnocrmo nenrepcicuü arconomrcr (Dpnnem (Dennnep (1871—1944) a Te'tenne HO'ITH nonyc'rone'rmt aanumancz nc'mcnenneM Hannonanhnoro őora'rcrna.
Aarop nonpoőno anamrsnpyer cncremy non—mm naunonanbnoro őorarc-rna, merem ero ncuncnennn n pe3ynLTaTbI. B pamcax erore noxasmaae'r namonannnoe őorarcrao Benrpnn :;
nepaom necarmie-rnn XX Gera, aareM npenocraanae'r ouemcy aenrepcxoro Hamonamnoro 60- rarcraa a name 1920-es mama, a oöonx cny'iaax a xaaecrae nnrepnperaunn prnoa CDpnztema
!Denmtepa.
SUMMARY
Frigyes Fellner (1871—1944) Hungarian economist and scholar of international reputation dealt with national wealth computation for almost a half century.
The author analyses thoroughly the conceptual system of national wealth, the methods of computation used and results achieved by Fellner. Within this he presents the development of Hungary's national wealth in the first decade of the 20th century, then an estimate of Hungarian national wealth in the late l920s, both as an interpretation of Frigyes Fellnefs activity.
