Néhány megjegyzés a Fellner-féle nemzeti vagyonszámítás margójára

3—4.ümn

mészetesen a kutak számának hónapról—bó—

napra való rohamos emelkedésének a követ- kezménye 1938—ban a legtöbb üzemanyagot a benzinkutak a nyári hónapokban szolgál- tatták ki, az élen augusztus állt 3.6 millió literrel. Ez természetes is, mert normális körülmények közt a motoros közlekedés min- díg a nyári hónapokban a legerősebb, ami- kor nagyobb turákra és kirándulásokra a legkedvezőbb az idő.

Ha a benzinkutak számát az 1946. év vé—

gén forgalomban állott gépja'u'ómüvekkel ál-

103 ' 194?

lítjuk szembe, azt látjuk, hogy az ország

területén minden kútra átlag 158 gépjárómü

esik, míg 1938-ban csak 35 jutott, Az egy kútra esö gépjáróművelc száma minden-

esetre azért emelkedett 1946—ban az 1938.

évi arány fölé, mert 1946—ban jóval keve—

sebb kút állott az üzemanyag eladás rendel-

kezésére, mint nyolc évvel azelőtt. A fővá- rosban az arányszám az országos átlagot meghaladja; itt egy kútra most 252 gép- járómü esik az 1938. évi Sl-gyo—l szemben.

P. H. M.

Néhány megjegyzés a F ellner—féle nemzeti vagyonszámítás

margójára.

Ouelgues remargues au sujet des évaluations de Fellner concernant la fortune nationale.

(I, Közlemény. _. Ire communication.) Résumé, M, Milos S t a. d ni Io affirme gue l'en—

semble des problemes interessant la, science economigue depend toujours des circonstan- ces historiaues. On attribuera done a ces considerat—ions, pourauoi la notion de la fortune nationale _. negligee naguere par les aspects économigues en favour du revenu national .... prend un regain d'importance.

Anssi le service statistiaue hongrois apait—il

pour l'uue de ses preniieres et principales ide—lies d'aprer; la guerre de proceder du recen—sement (les dágdts essuyés par la Hongrie du fait de la, guerre. Les résultats de cette enauetc peuvent etre eonsidúrés

comme un intventaire partiel de la fortune

nationale, en d'autres termes, ils sont l'in—

ventaire de la fraction de la fortune natio—

nale detruite par suite de la guerre, Or, pour pouvoir porter un jugement juste sur la mesure des dommagcs de guerre, c'est uniguement le rapprochement a la fortune nationale (jul servirait une base adeguate.

Toutefois, l'enguete stat'istioue operéc en 1945 sur les dommages de guerre n'avait aucune autre base de comparaison gue les résultats obtenus par M. F ellner au sujet de la fortune nationale, en 1929, de la Hongrie dénwmbre'e. Mais l'écart on*ou constate entre la situation des deua epogues par suite de Pessor áconomigue observe pen—

dant ces seiee pannées, ainsi aue la diffe- rence méthodigue eat—istent entre le recense- ment des dommages dyune part et Pevalua—

tion de la fortune nationale, d'autre part, ont naturellement rendu plus difficile la compara'ison des résultats des deux sertes de ealculs, Au cours du sandage de la valeur des données du recensemcnl des dommages, on

dut eonstater gue les sources d'erreur _. cui

traduisaient avant tout un penehant, psychologiguement com prehensible, des déclarants a surestimer leurs pertes _ ont influence dans un sens positif le resultat de l'enguéte, faisant excéder la réalité.

Gutre cela, le recensement des dommages posait sous un jour nouveau lc calcul lui meine de la fortune nationale mi a M.

Felln er. Il justifiait notamment les vieux arguments (ceua' de MM. Stamp, Ney- marck'), selon lesguels les résultats des ávaluations fort prudentes de M, F ellner ne doivent pas couvrir la grandeur réelle de la fortune nationale hongroise. Cette consta—

tation n'enleve pourtant rien au merite de M. Fellner, a fortiori parce (1ue la marge d'erreurs des divers ealculs sur la fortune nationale est toujours tres impor- tante pour des causes methodologigues. Sans parler gue, sous nombreua- aspects, f la re—

cente conception scientifigue impligue dans la notion dc fortune nationale d'élements autres aulaua' temps auand M. Fellner praliauait ses aalculs. Par exemple, suivant

M. Navratil, la nolion de fortune ria—

tlonale ne comporte point une categorie dte'oo- numie privée, mais une categorie dyeoononiie publiauc, die/il slensuit gulelle embrasse une sphere essentiellement plus elargie gue M.

Fellner ait pris en consideration. Mais, a part la diversite des conceptions theort—

ones, la méthode suivie par M, Fellner demande, sous certains rapports, des cor—

rections. Par exemple, la valeur des proprie—

tós foncieres, établie par M. Fellner, a clú étre majorée, rien au'en rectifiant la

méthode approximative, de 21.170. En déter-

3—4. szám

minant la valeur de l'industrie miniere, M li'cllner n'avait aucun égard a la valeur

(les gisementes deja prospectés rnais non en—

core eaploites. Selon la conception de M.

Stadnik, on ne peut pas attribuer une

valeur épale o deua mines de charbon aant

l'une fournira une certaine auantite de

('harbon pendant 50, et liauire pendant 100

ans; donc, en déterminant la valeur aes

mines, le choiu du baréme de eapitalisation

el, parxla, le volume de la valeur de capital aussi sont grandement influenoés par Pim-

portance des rcssource; minieres futures, soit celle des gisements 'découverts mais non encore utilisés. M. F 6 l ln er (wait ii./cé.

la valeur de capital des batiments sur-ia.

base (fun rapport locati] de 70% analieu

de 100%, parce ou'au moment au'il faisait ses calculs, les décrets en vigueur permet-

taíent de payer transitoirement 70% seule-

ment des loyers legaua. Ces dispositions

n'avaient pourtant pas déprécié la valeur

des immeubles, elles affectaient seulement,

pour un certain temps, leurs rapports, En

procédant a la determination de la valeur des routes, M. Fellner ee confiait auw

frais moyens de construction valables pour

1869. Il convertissait la valeur de fortune

ainsi obtenue au prorata. du ohangement de

la valeur de la manna—ie entre 1869 et 1929.

Et puisgue pour pondérer le changement de la. valeur monétaire, M. Fellner amit utilisé un tel indice des prim ani ne corres—

pond plus a la conception scientifigue ac-

tuelle, la correction nécessitee pour cela amene une notable augmentation dans la , valeur de cette fortune (de 26 a 38%). Ces observations theorigues et les fouelaues

eaernples pratigues cités ne servent gu'a

illustrer, combien l'ensemble des problemes interessant les calculs sur la fortune na- tionale est lvan'e et changeable et combien des evaluations nouvelles et plus modemes concernant la fortune nationale s'imposent_

*

I. Elméleti fejtegetések.

Alig ocsudtunk még fel (a Fellner Frigyes 1945—ben bekövetkezett tragikus halálának

hire által okozott döbbenetböl, a rohanó és

soha meg nem álló élet máris újabb bizony-

ságát adta annak, hogy Fellner 'valóban nmradundót alkotott és hogy az általa vég-

zett munka valóban felapvető jelentőségű

(inni is, A_ kiváló tudós egyik legsajátosabb munkaterületéne gondolunk itt elsősorban, a

nemzeti vagyon becslésére, amelynek a máso-

dik világháború által okozott háborús károk

lovi—' ;, i' lle

statisztikai felvétele újra különös időmet-ii- ;

séget adottl). '

A háborús károk statisztikájának ered—mé?-

nyel mintegy részleges negativ nemzeti vil—__

gyonleltárként foghatók tel, vagyis a nemzeti ,

vagyon ama részének leltárszerü, reszletes *, felvételeként, amely a háború következté—

ben elpusztult. A háborús károk végső sta— ,,

tisztikai eredményeinek értékeléséhez See lie-

lyes szemléletében .— akkor is, ha egyelőre még csak az előzetes eredmenyek állanak ren,- delkezésre, _. a rész és az egész-viszonyai?

nak egybevetése alapján csupán. a nemzeti

icagponbecslés eredménye adhat megfelelö

összehasonlítási es viszonyítási lehetőséyet;

Egészen más összehasonlításról van itt te—

hát szó, mint amidőn Spann a német nemi

zeti vagyont az első világháború költségei- vel hasonlította össze és az utóbbinak az előbbihez viszonyított nagyságából igyeke- . zett e nemzeti vagyon lielyes- becslésének

megállapításához alapot találni.! Ennel ikon—

esolatban igazat kell adnunk Elster azon megállapításának, hogy ez a két fogalom annyira eltérő jelenségeket takar, hogy a kettő helyesen össze 'sem hasonlítható.?) Nem igy a háborús károk statisztikája és a nemzeti vagyon vonatkozásában, ahol nyil—

vúnvalóan ugyanattól a fogalomról van szó.

A gyakorlati élet tehát igazolta Fellnernek

azt a helyes felfogását, melyet előbb el- utasító álláspontja után csak habozva, majd

egyre határozottabban képviseltfomint erre

Éber Antal Fellner tudományos pályájának .vázolásánól igen találóan rámutatott,—?) hogy

a nemzeti vagyonszámításra szükség van akkor is, ha az nem nőhet túl o. konjektúa

rális statisztika területén. Az út természe-

tesen hosszú volt odáig, mig :: közgazda- sági elmélet és a gazdaságstatisztika is—

mét idekanyalodott vissza. Anélkül hogy a nemzeti vagyon problémakörenek távolabbi történetére kiterjeszkednénk, __ errenézve

figyelemreméltó rövid összefoglalást nyujt egy, ya közelmultban Stadnilc tollából meg-

1) A pénzügyminisztérium béketárgyalási

anyagának összefoglalása. II. rész, Magyar- ország háborús kárai. Bp. 1946. Az adat-

gyűjtést a Központi Statisztikai Hivatal

hajtotta végre.

2) K. Elster: Vomr ,,Volkevetmögeni' Eine

Erk'enntnisstheoretisahe Studie, Jeno, 1934.

37_40, ].

3) Eber A.: Fellner Frigyes 1871—4945.

Közg. Szemle. 1946. évf. 17. és köv. 1.

3—4. szám

jelent tanulmány!) _— csak annyit jegy- zünk itt meg, hogy amilyen élénk érdeklő?

dés tárgya volt ez a probléma az első világ-

mháború előtt, alatt és után, olyan diszkredi-

túltna'k látszott már —— főleg a német el—

méleti közgazdaságtan elutasító álláspontja következtében __ a két világháború között

a harmincas évek kezdetén.27) A német gazda- ságelmélet álláspontjának túlzó voltát azon- ban mi sem bizonyítja jobban, minthogy

magában a német gazdaságtudományban is akadtak olyanok, .— igy éppen Elsters) is,

__ ,akik a jelzett időszak után munkássá—

gukkal jelentős mértékben hozzájárultak a

nemzeti vagyon fogalmának tisztázásához.

Másrészt maga a hivatalos német statisz-

tikai szolgálat is a nemzeti vagyon becslé-

sére irányuló tevékenységet még a második világháború elején is egyik legelőkelőbb

feladatának ismerte el.—!)

Az 1945. évi országos kárstatise tikai fel—

vüelnek va;óban nem állott összehasonlítási

és viszonyítási alapként más nemzeti va- gyonbecslés rendelkezésére, mint a Fellner által 1929-ben CsonkwMagyarrszág nem- zeti vagyonára vonatkozólag közzétett szá—

müásj) Az összehasonlítás és viszonyítás

az országos háborús károk és a nemzeti vagyon között azonban természetesen még

egy ilyen összehasonlítási alap fennforgása

mellett sem volt könnyű, minthogy azonnal

a problémák egész sora merült fel. Bár az

1929—es trianoni országteriilet azonos volt

Magyarország 1945-65 fegyverszüneti terü-

letével, a szóbanforgó becslés és felvétel idő-

pontja között eltelt 16 év gazdasági fejlő—

dése folytán mutatkozó eltérés igen zavaró—

lug esik latba az összehasonlítás és viszo—

nyítás szempontjából. Emellett a kiirstatisz—

tikai felvétel és a Fellner—Trek: számítás el—

törli módszeréböl is számos olyan szempont

adódott, amelyek egyszerre jelentkeztek, megoldásra váró tudományos és gyakorlati probléma gyanánt. Mint említettük, az or—

szágos kárstatisztik—ai felvétel, bár volta;- 1) M. Stadnlk: A nemzeti vagyon. Statis- ticki Obzor.1946. évf 3. szám 258—270. !.

2) Lásd Éber A.: A magyar nemzeti tőke alakulása 1924—1928-ig. Bp. 1929. c. munká- ját, amely a nemzeti vagyon problematiká- ját, különös tekintettel a német elméletre,

igen világosan foglalja össze.

3) K, Elster: Id, m.

4) P. Jostoclc: Volkseinkommen und Volks—

vermögen. Die Statistik in Deutschland nach ilirein heutigen Stand, Berlin 1940. II. Band, 5) Fellner Fr.: Csonka—Magyarország nem—

zeti vagyona. Bp, 1929.

105; ^{' 194?}

képpen egy negatív vagyonleltár felvételét

jelentette, még sem kerülhette el, különösen a közületi vagyont ért károknál olyan bo-

nyolult értékelések végrehajtását, amelyek

a nemzeti vagyonszámitúsímódszerbeli prob- lémáival azonos sikon mozogtak. Emellett

a felvétel helyes értékelésének problémái az

adatfelvétel teljességének kérdésén kivül fő- leg a pszichológiailag érthető túlértékelő hajlamból adódtak, amelyet: különösen a ma-

gánkároknál az értékelés alapjául szolgáló s az elhasználódottság fokának megfelelően

— nem rétegezett és beszerzési árakat tartal—

mazó irányárak is alátámasztottak. Egy to—

vábbi nagy hibaforrás abból adódott, hogy

a nemzeti vagyon jelentős része, ahogy Nav—

ratilÁkos találóan nevezte ,,útrétegződött",1)

vngyis bár inagánosok vagy közületek saját

szempontjukból kárt szenvedtek, közgazda- sági szempontból nem jelentkezett veszte—

ség. Nem is kell itt feltétlenül a háború és

:! kriminalitás összefüggéseit szem előtt

tartani, minthogy a háború vérzivatarai

gyakran hoztak magukkal olyan magán- és köztulajdonelienes szükséghelyzeteket, ame-

lyet az egyházi és világi törvények egyaránt

feláldoztak. Mindezek alapján az országos

kűrstatisztikai felvétel hibaforrásai inkább

:: pozitív oldalra esőnek, előzetes végered—

ménye pedig inkább a valóságos 'mértékel

meghaladónalc látszol-t.

Másrészről azonban a Fellner-féle nemzeti vagyonszlámitás is új megvilágításba ke—

rült a fenti felvétel fényénél. Fellner: nem'-

zeti vagyonszámitásniról a tudományos ikö- tökben kialakult vélemény már korábban is az volt, hogy Fellner általában számitá- sniban igen óvatosan járt el és így azok nem

érik el a. nemzeti inasa/on valóságos nagy;

súgót, hanem amögött elmaradnak. Igy Stamp, aki empirikus alapon foglalkozott még az első világháború előttre visszanyú- lónn az egyes nemzeti vagyonszúmitások össze-hosom"ásával és hibatorrasainak ki'—

értékelésévelP) már elég korán oda konklu- dált, hogy a Fellner által becsült osztrák-

magyar nemzeti vagyonS) hibahatára 20.—

30% között van Stamp idézi ugyanennek a

1) Naoratil A.: A nemzeti vagyon sorsa a liábmúban, Bp. ]..,945 24. és köv., vala mint 62 l

2) S. J. Stamp: The Wealth and Income

of the Chief Powers (1914), Studies in

Current Problems in Finance and Gover—

ment, London, 1925. *

3) Fellner: Ausztria-Magyarország nem-

zeti vagyona Bp. 1913.

3—4. szám

vizsgálódásúnál Ncymarolc és Párot ada- tait, akik a Fellner által megállapított 5.265 millió font sterlinges osztrák-magyar nem'- zetl vagyonnal szemben kb, azonos időpont—

ban 5.250—6.666, illetőleg 6.175 millió fontra becsülték a kettős monarchia nemzeti va- gyonátl) A Stamp-féle empirikus kiértéke—

lesnek jelentősége főleg abban van,ho-gyeg.v- részt rámutat arra, hogy a Fellner által alkalmazott módszer hibái inkább a nega- tiv oldalra estek, vagyis alábecslést ered- ményeztek; masrészt tekintve, hogy Fellner későbbi, így a csonkamae'yarorszani nem- zeti vagyonra vonatkozó számításai is nagyban—egészben azonos modszerüek, felté,- telezhető. hogy mutatis-mutandis a Stamp áltnl megállapított, hibahatárokon belül ez

utóbbinál is körülbelül hasonló alábecslések fordulhattak elő. Stamp megállapításai a

Fellner—féle snimftás értékéből semmit sem vonnak le, minthogy a különböző nemzeti vaavonszámi'tások hihahntara módszerbeli

okokból igen nagy szokott lenni. A Stamp

által a British Eneyklonaedia utolsó Euró- pában hozzáférhető kiadásaiban közölt ösz—

szehasonlító adatok szerint az angol nemzeti vagyon nagysagat körülbelül azonos idő- pontban egyszer 10 milliárd font sterlingre, máskor 14. egy harmadik számítás szerint pedig 24 milliárd font, sterl'ingre becsülték?) Joxtook idézett tanulmányában szintén meg—

állapította, hogy annak ellenére, hogy rit—

kán voltak olyan konszolidált viszonyok Né—

metországban, mint az első világháború előtt, a nemet nemzeti vagyonra vonatkozó egykorú becslések 300—400 milliárd márka között ingadoztak. Az emlitett háború utáni becslések eltérései pedig még ennél is na—

gyobbak volta'kő)

Ez a pár kiragadott példa csak még nyilvánvalóbbá teszi azt, a, meggondolástanii a Fellner-féle számítás időpontja óta eltelt 16 év és annak gazdasági fejlődése, továbbá az országos kárstatlsztikai felvétel kapcsán felmerült szempontok alapján egyaránt intlo-

koltnak latszik, hogy a Fellner—féle magyar

nemzeti vagyonbecslést a fenti szempontok

fényénél újra vizsgálat alá nem/ük, Alábbi

ilyen természetű vizsgálódásaink nem tarta—

nak sem 'a teljességre. sem a beható részle- tességre számot. Inkább csak a Fellner-féle számítás egyes kiragadott részeivel kapcso—

1) Stamp id. m. 332. l. — 2) British Encyklopaedia. 14th London, 1929, Volume 23, 448. 1.

3) P, Jostoek id. m. II. Band. 766. l.

Edition,

106 1947 ,

latban vetnek fel néhány olyan gondolatot, amelyek vitatható volta a tudomány mai

állása szerint prima facie is szembetűnő lehet.

Kiinduló pontul néhány alapvető közgaz- daeágelméleti megállapítás kínálkozik, ame—

lyek a nemzeti vagyonbecslés alapnehézsée goivel kapcsolatosak, de egyben a vizsgá- lódásnak tárgyát képező kérdés lényegétis

igen "közelről érintik.

A nemzeti vagyon számbavételénél —-—

mint ez ismeretes —._ általában háromféle módszert szoktak alkalmazni, az egyik a

tárgyi, másik az alanyi, harmadik pedig egy '

specialis de Fovllletól eredő módszer. Az utóbbi az örökösödési a-d'ó eredményeire alapit, az általában használatos másik két módszer közül pedig az egyik a valamely ország rendelkezésére álló javakat szamolja össze tárgyi kategóriák szerinti részletezés- ben. a masik pedig az egyes gazdasági ala-

nyok birtokában, vagy tulajdonában lévő

vagyoni értékeket összegezi. Mint tudjuk, Fellner a tárol/l módszerrel végezte el út- törő munkáját, azonban (éppen ebből a módszerből kifolyólag a nemzeti vagyon fogalmát, ahogy eni-e 'Ncwralil rámutat, túl szűken határozta megál) A nemzeti va'—

gyonnak közgazdasági szempontból helyes meghatarozasa Navratil szerint úgy szólna, hogy ez ,,...valamely államalkotó nép ren-

delkezésére álló javak összessége. ..".2) Ez

ntóbbi'megbatározás szerint akár a terme- lés, akár a közvetlen fogyasztás célját szol—

gáló javak egyaránt ide; kell, hogy tartoz- zanak. amivel szemben viszont Fellner csak

a gazdasági javakat számítja bele a nem'-

zeti vagyonba. Kirekeszti tehát a szabad- javakat, mert ez utóbbiak nem termelő tevé—

__kenység eredményei. Navratil szerint a va—

lódi szabadjavakat Fellner helyesen rekesz- tette ki, de a feltételesen szabadjavakat már számba kell venni. Navratil a Fellner—féle módszer eme bírálata után alapvető elméleti megállapításokra jutott, amelyeket e tanul- mány szemszögéből való fontosságuk miatt az alábbiakban szükségesnek látszik szó- szerint idézni: ,,...A gazdasági statiszti- kusnak a nemzeti vagyon olyan magy-ará- zatára van szüksége, mely szerint ő ennek az alkotó elemeit pénzértékben kifejezve mennyiségileg vehesse számba és így össze- gezhesse. A statisztikus azonban, amikor

erre helyezi a súlyt, megfeledkezik arról,

1) Navratil ld. m. 5. 1.

2) U. o.

3—4. szám l OT, 1947 ,

hogy egyben közgazda is. Nem mondja pl.

azt, amit pedig könnyen mondhatna, hogy a nemzeti vagyonban kétféle alkotó elemet különböztetünk meg, olyant, mely mennyi- ségi számbavétel—re alkalmas és olyant, amely szintén létezik, de közlebbről—u meg

nem számlálbató, ha meg is lehet róla ál-

lapitani, hogy sok vagy kevés van—e belőle a nemzet birtokában, illetve, hogy sokkal vagy kevéssel van—e ebből többje, vagy, kevesebbje az egyik országnak, mint a másiknak A statisztikus a nemzeti vagyonnak ezeket az elemeit, mert nem kezelhetők számszerűen, egyszerüen nem veszi figyelembe, Előtte ezek nem léteznek. A. közgazda azonban, aki nem kénytelen mindig számokkal dol—

gozni, a nemzeti vagyonnak ezeket az alkotó elemeit sem fogja kirekeszteni a nemzeti 'vagyon fogalma köréből..." 1)

A problémának ez a klasszikus kifejtése lényegesen megkönnyíti, hogy az alábbiak- ban a nemzeti vagyonnak a Navratil által megállapított eme két kategóriáját közelbbb—

ről vizsgálat alá vegyük.

A nemzeti vagyon egyik kategm-iája,

amelyet Navratil szerint inkább a közgaz- dász vesz figyelembe, ezek szerint az lenne.

amely Számszerűleg nem értékelhető vagy határesetnek tekinthető az értékelhetőség és nem értékelhetőség határán. Hogy a nem'—

zeti vagyonnak ilyen elemei vannak, ezt már korábban is észrevették 'a közgazdá—

szok és hasonló gondolatokkal már korábbi

munkákban is lehet találkozni. Igy pl.

IlfurShall már a ,,Principles of Economics"

első, 1890—es kiadásában kifejti a nemzeti vagyon tárgyalása során, hogy az üzleti kapcsolatok, a kereskedelmi hírnév, bizo- nyos monopóliumok akár teljesek, akár részlegesek, avagy szabadalmon alapulnak,

mind olyan tényezők, amelyek emelik a nemzeti vagyon értékét?) Marsh—all eme

megfontolásai nyomán az új román nemzeti vagyonszámításB) agyakorlatban is átültette a közületi monopoljogokra és a koncesz—

sziókra vonatkozólag ennek az elvnek az alkalmazását, mint amelyeknek értékét a hozadék 5%-án*a—k tökésítése útján meg le- hetett állapítani. Marshallmzk ezeket a gon-

(lolatait különösen Stamp karolta feri) és fej-

1) Navratil: Id. m. 5—6, 1.

2) Mazrshoall: id. m. London, 1890. 112. l.

3) N. Georgescu—Roegen: Avntia Nationala Enciclopodia Romaniei_ IV. Economía Na- tionala, Circnlatie

Bucuresti. 1939.

4) Stamp: id. m. 273, l.

_ tív bírálatával,

Distribntie si Consnm. "

%

lesztette tovább említett dolgozatában,

amelyben a különböző nemzetek vagyonára vonatkozó empirikus vizsgálat mellett ter"—

mészetesen szükségszerűen a kapcsolatos el- méleti problémák taglalására is kiterjesz—

kedett. Szerinte a nemzeti vagyon—számí—

tások mindig csak egy meghatározott idő—

pontra adják meg a nemzeti vagyon állapo-

tát és ez még mindig csak egy részleges fel-

mérés, minthogy a potenciális vagyon a fel nem tárt ásványi kincsekben, a kereskede- lem lehetőségeiben és a jövedelemeloszlás eltolódásai folytán ennél még jóval nagyobb lehet. A nemzeti vagyonszámítások ezeket a tényezőket nehezen tudják figyelembevenni, mintán hűen pénzbelileg kifejezni őket csak egy adott időpontra lehet. Stamp ezen meg- állapítasai kétségkívül helytállóak és a fent kiemelt tényezők feltétlenül olyan nemzeti vagyonelemeket képviselnek, amelyek a nemzeti vagyonnak közgazdasági értelemben

vett fogalma alá tartoznak. A felfedezett, de még fel nem tárt ásványi kincs azonban sze—

rintünk annyiban még kivételt képez, hogy feltétlenül számba is vehető, ha mindjárt pénzbeli értékelése nem is tartozik a leg- könnyebb gyakorlati feladatok közé, Stadnik

szerint nem lehet azonos értékű két szén-

bánya, amelyek közül az egyik 50, a másik pedig 100 éven keresztül tud bizonyos meny- nyiségű szenet szolgáltatni éventel) Meg—

felelő tőkésítési kulcs alkalmazásával ezek a különbözőségek kifejezésre kell, hogy jus- sanak. Ennek az eljárásnak alkalmazásá- val az értékelés kérdése lényegesen leegy—

szerűsödnék. A fel nem, tárt ásványi kincs természetesen nem tévesztendő össze vala- mely nemzet fel nem fedezett ásványi vagy egyéb természeti kincseivel, amelyeket Navratil a természeti szépségekkei, a jog- biztonsággal és hasonló immateriális dol- gokkal együtt jogosan kirekeszt a nemzeti

vagyon alkotó elemei közül?)

Navmtil azonban nem elégedett meg a Fellner—féle nemzeti vagyon fogalom nega- hanem konstruktív módon pozitív irányban is igyekezett azokat a hiá—

nyokat pótolni, amelyeket Fellner módsze—

rénél kifogásolt. Rámutatott arra, az elmé- letileg helytelen felfogásra is, hogy 'a sta- tisztikus az emberi munkát, illetőleg munka—

erőt sem hajlandó a nemzeti vagyon alkotó elemei közé számítani.-*!) Ebben szerinte _a

1) Stadnsik: ld, m. 267_ l, 2) Navratil: id. m. 8. 1.

3) Navratil: id. m. 6. ],

3—4. szám

.

'közgazdasúgtudomanyt is mulasztás terheli,

miután a közgazdasági szempontok egészena legutóbbi időkig háttérbe szorultak ezen a

vonalon, A klasszikus iskola pl. megelé-

gedett a munka ,.nagy gazdasági jelentősé-

gének" hangoztatásával. Később a munkát mint "jószágnak-tást" emlegették, amelynek

Ncwmtil szerint bizonyos magángazdaság!

és könyveléstani mellékíze va'n. Szérlnte

ugyanis ez a gondolkozás különös módon hajlandó a vállalat tőkéjét és az igavonó barmot a nemzeti vagyonba beszámítani, de a sokkal nagyobb értéket képviselő emberi

munkaerőt nem.1) Ha egyelőre nincs is ki-

alakult módszer'ennek a tényezőnek meg- ragadására, az kétségtelen, hogy e nélkül

hozadékot keletkeztetni nem lehet és így

ezt semmiesetre sem lehet kirekeszteni a

nemzeti vagyon fogalmából, ha most még

a számba nem vehető

sorolni. Navratil szerint az emberi munka- ert; értékének megállapításánál a nemek ará- nyát feltüntető korosztály—statisztika, vala- mint az egészségügyi statisztika adhat ege—

szen komoly kiinduló alapot!) Az emberi

munka problémáira a nemzeti vagyonszámí—

tásokkal kapcsolatban újabban Stadm'lc is

rámutatott az idézett tanulmányában.

Stadm'k hivatkozik Kuznets és Colm korábbi megállapításaira is, annak, illusztrálására, hogy helyesebb a nemzeti vagyon számíta-

sokat csupán a termelő és fogyasztás esz- közökre korlátozni?) bár maga is elismeri,

hogy az emberi munka a legutolsó évtized- ben még a tőkében gazdag államokban is 60%—kal részesedett a nemzeti jövedelemből.

Elsler idézett munkája is hasonló álláspon- tot foglal el, bár más indokolással, midőn

8190,an az emberi munkaerő felmérésével

kapcsolatos megállapításait kommentálja!) Szerintünk feltétlenül 'helyesebb Nam-ati!

álláspontja, amely szerint, mint egyelőre számszerűleg meg nem fogható elemet, a nemzeti vagyon közgazdasági fogalma alá kell sorolni ( az emberi munkaerőt is.

' Nawatilt a fentiek szerint a háborús köz—

gazdasági szempontok nagy következetesség-

gel való érvényesítése vitte arra az útra,

hogy a magángazdaság szempontok helyett

a közgazdasági megfontolásokat helyezze előtérbeő) Ez azonban __ hangsúlyozzuk __

főleg azért is indokolt, ' mert a nemzeti va'-

1) Navratil: id. m, 7—8. lap.

2) U. o. 9. l.

3) S'tmlnik: id. m. 263—265. l.

4) Elster: ld. m. 23—25. 1.

5) Navratil: id. m. 11—12. 1.

108

tételek közé kell is '

már

gyon fogalma nyilvánvalóan közgazdasági és nem magángazdaság kategória.

A fentiekben néhány elméleti megfontolás

alapján máris arra a konkluzióra kell jut— ' nunk, hogy a nemzeti vagyon alkotó ele—

meit a, fogalom közgazdasági kiterieaztéae után lényegesen növelnünk kell annak elle— _ nére is, hogy ezek közül az elemek közti! _ egz/elöre osok egy olyan aka—dl, amely szánn—

sam—űleg úgy ahogy megfoghatónok túlesik.

Szinte magától vetődik fel most már az

a kérdés, hogy vajjon megtörtént-e a köz-

gazdasági szemlélet következetes kereSztiil—

vitele a nemzeti vagyon másik kategóriá-

jánál, vagyis annál, amelyet a statisztikus

egyedül tart számszerű megfoghatómga miatt nemzeti vagyonnak. *Stlamp már a;

magángazdasági vonalon is észrevette, hogy egy magángazdasági vállalat feltétlenül

nagyobb értéket képvisal, mint összes td-

kéine'k és vagyonleltárának az összege. Ki- emelte pl'., hogy a vállalati tartalékok a vállalat kezében egyesülve, kétségkívül na—

gyobb értéket képviselnek, mint az egyes

részvényekre elosztva azok egyéni tulaj- donaként külön—külöml) Ez a probléma

különösen élesen jelentkezett a gyáripari vállalatok értékének megállapításánál. Fell

ner .— mint tudjuk __ számításában úgy

járt el, hogy a gyáripar—i épületek és a gépi

berendezés értékének számtani összegét adta meg nemzeti vagyonértékelem gyanánt, pe-

dig Gide a francia; nemzeti vagyonról

szólva már korábban is a gyáripari vállala—

tokat külön termelési egységként vette 'fel2) és Stamp is külön kiemelte az Amerikai

Egyesült Alla-mok nemzeti vagyonának ki- értékelésénél, hogy az egyszerű számtani éi'tékösszegelést nem tartja helyesnek:

,,. ..It is difficult to judge wether, it' all

proflts were capitalised, the plus and mi-

nus goodwill would so balance as to leave the resonlt practically egnivalent to this lnventory of hard assets, and I am never éompletely reconciled to any valuation

which ignores the actual earnlng power of the separate aggregations of mm.. ."?!)

Fellner nem ezt az álláspontot foglalta el és azért nem is alkalmazta. Weyerman

Stamp-éhez lhason'ló álláspontjának eutasí-

tása során Fellner ugyanis kifejtette, hogy a vállalatban rejlő gazdasagi erőket azért

1) Stamp: id. m.

2) Oh, Gide: Cours d'Economie politigne.

í'arls, 1931—32. II. köt. 124. l.

3) Stu/mp: id. m. 295. !.

3—4. szám 109

nem veszi a nemzeti vagyon elemének. mert azok nem önálló nemzeti vagyonelemek, ,, . ..hanem csak szervezetek a vagyoncso- dás előmozdítására. A vállalatok organiz—

musnban a föld, az épületek, ingóságok

összetételei mint önálló jogi alakulatok je—

lentkeznek. Szétbontva a nemzeti vagyon

egyes elemeinél vann—ak leltározva..."1)

Fellner e felfogásának elméleti gyengéi nyilvánvalóak akkor is, ha annak gyakorlati keresztülvitele a legnagyobb nehézségeket

támasztja is, Természetesen. hogy milyen fel-

értékelé3se1 legyenek az ipari vállalatok a

nemzeti vagyonba " (felveendők, gyakorlati—

lag már sokkal nehezebb kérdés, ez azonban

mit sem változtat azon a tényen, hogy a

számtani összegezés vagyis a Fellner által használt módszer alábecsiilést eredményez.

Stamp fejtegetésében tehát .- anélkül, hogy világosan megfogalmazta volna ——

arra céloz, hogy a gyáripori vállalatba be-

fektetett tőkdoagyont nem lehet kizárólag inkrativ' szempontból elbírálni, ha a nemzeti vagyon megállapitásáról van szó. A válla-

latba befektetett és egy konkrét célra meg- szervezett tőke produktivitása nyilvánvalóan

akkor is nagy értéket képvisel nemzet—

.

1 94?

gazdasági ezempontból, ha magas nyers hozadéka mellett a jövedelmezőségmviszony-

lag alacéony is marad. Ezen az alapon elln—

dnlva, természetesen igen messzire jutunk a ma szokásos nemzeti vagyonszámításoknal

elfogadott fogalmaktól, de ez az út két-

ségtelenül helyesnek látSzik. Nem lehet sze- rintünk ugyanis a helyes közgazdasági ér—

telemben vett nemzeti vagyon fogalmából a

nemzeti termelés olyan értékelt kirekeszteni, amelyek nyilvánvalóan további hozadékokat keletkeztetnek és így nemzeti vagyont gya-

rapító tényezök,

Ha Navratil gondolatmenetével élnénk, úgy azt mondhatnánk, hogy egy háborús

termelési időszakot tételezve fel, eddigi fej- tegetéseink igazsága is rögtön sokkal elfo-

gadhatóbbnak látszik.

Végső konklúzióként tehát megállapítható,

hogy a nyers hozadék alapuloétele mutat/

csak rá a nemzeti vagyon igazi nagyságára és csak így jutunk egy olyan nemzeti va- gyon fogalomhoz", amelyet a' közgazdasági

szempontok következetes keresztülvitele

megkíván.

Ho—wáth Róbert dr.

A nemzetközi valutáris

I.

Az egyes államok valntáinak értékingado—

zásai szempontjából a két háború között eltelt időszak páratlanul érdekes képet

nyújt, Az első világháború gazdasági követ- kezményei alapjában lngatták meg a valn- , túl; Stabilitásának azt a helyzetét, mely a háború előtti időszak világgazdaságának jel-

lemzője volt. Természetes, hogy az 1920-es

évek valutapolitikájo mindenütt annak az ideális helyzetnek a visszaállítását tűzte ki célul maga elé, ami a gyakorlati nehézségek leküzdése után nem is látszott nagyon komplikált dolognak, Először is szükséges- nek mutatkozott az infláció fenyegető re-

mél megZabolázni, vagyis véglegesen meg-

1) Fellner: id. m. 4—5. 1. 2) lábjegyzet.

2)Forrásmunkák: Annuaire de Statistione ; Bulletin Mensnel de Statistigne; Monnaies et

Bangnes; Revue de la Situation économiclne mondiale; L'Expérience fmonétaire interna—

tionale; Les Finctnations économignes aux

Etats—Unis et dans le Royanme—Uni,x (Vala- mennyi a Nemzetek Szövetségének kiadása.)

helyzet 1929—1946-ban.2)

La situation monétaire internationale en 1929—1946.

akadályozni a pénz értékének az árszinvo-

naltól függetlenül jelentkező (szertelen in—

gadozásait. Ha az államháztartás és a fl- zetési mérleg egyensúlyba hozatalával ezt már sikerült elérni, formailag is végre kel-

lett hajtani a pénzérték stabilizálását, vagyis megállapítani a nemzeti pénz érték- arányát az aranyhoz. Ez történhetett akár a régi paritás, akár pedig valamilyen újon- nan meghatározott értékarány alapján. A stabilizálódásnak ez a folyamata fokozato—

san előrehaladt és befejeződöttnek látszott, mikor 1928—ban Franciaország —_ a jelen—

tősebb államok közül utolsónak _. végre- hajtotta az aranyalapra való visszatérést.

Ugy látszott ekkor, hogy tényleg visszatért

a nemzetközi valutáris helyzetnek háború

előtti, valóban ,,arany"-korszaka, helyreál—

lott az *aranyvalnta, az arany nemzetközi forgalma újból szabad volt, a nemzetközi pénzforgalom korlátozásai pedig megszün—

tek. (A különálló egységet alkotó Oroszor-

szágra, helyesebben a Szovjetköztársaságok

Uniójára ezek a megállapítások nem vonat—

í

/