STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
A NEMZETI VAGYON NOVEKEDÉSE AZ 1960—1974. ÉVEKBEN (ill.)
DR. HAJPÁL GYULA
Tanulmányunk !. része (lásd: Statisztikai Szemle. 1976. évi 1. sz. 17—32. old.)
bevezetőjében a nemzetivagyon—számiítás történeti fejlődésével, a népgazdasági számításokban betöltött szerepével és a nemzeti vagyon fogalmi meghatározásával foglalkoztunk. Ezt követően a vagyonképződés forrásait tárgyaltuk, áttekintést ad- tun'k ezeknek a forrásoknak az elmúlt 3—4 évtizedben végbement fejlődéséről.Az I. részben, a nemzeti vagyon növekedésével foglalkozó fejezetben a nem—
zetiwvagyon—iszáimítás főeredményeí alapján áttekintést adtun'k az ország vagyon—
állományának az 1960—1974. években bekövetkezett fejlődéséről. Bemutattulk az egyes vagyonrészek — az újra/termelhető vagyon. a természeti erőforrások és a
háztartási (készletek -— növekedését. A fő vagyonrészeken belül képet adtunk az
egyes vagyontétele'kben történt változásokról. A fontosabb vagyontételellcnél azo'k belső összetételének fejlődését is vizsgáltuk. A dinamikus fejlődés mellett a 'nemzeti vagyon szerk-ezeti változásaival is foglalkoztunk.A tanulmány második részében a nemzeti vagyon ágazati struktúrájának vál- tozásával. a tulajdonviszonyok fejlődésével és befejezésül a nemzetivagyon—számí- táso'klk—al kapcsolatos fontosabb további feladatokkal foglalkozunk.
A NEMZETl VAGYON ÁGAZATl STRUKTÚRÁJÁNAK VÁLTOZÁSA
A társadalmi gazdálkodás vagyonszwfévrájóban bekövetkezett gazdasági fejlő—
dés elsősorban a nemzeti vagyon vagy más szóval a termelési tényezők össz- volumenének növekedésében jut kifejezésre. Az összvoluimen növekedése azon—
ban a gyakorlatban rendszerint a termelési tényezők népgazdasági ágak közötti megoszlásának — ágazati szerkezetének —- módosulását vonja maga után. Ez annak a következménye. hogy a népgazdaság célkitűzései rendszerint az egyes népgazdasági ágak eltérő ütemű fejlesztését teszik szükségessé. Azt is mond—hat—
nánlk, hogy a gazdasági fejlődés 'k'o'ní'krét eredményei a gazdasági szerkezet állan—
cló átalakulásával karöltve valósulnak meg. Ezért a gazdasági növekedés vizs- gálata a gyakorlatban jórészt az ágazati struktúrában történt változások elem- zését jelenti.
A gazdasági fejlődésnek a termelésieszköz-állomány (a termelő nemzeti va- gyon) ágazati megoszlására gyakorolt hatása az egyes vagyontételelknél -— a ter—
melésbewn betöltött szerepüktől függően —— eltérő mértékű—változásokat tud elő—
idézni. Általában az újnater—mel'h—ető eszközök állományában ilyen okok miatt nla- gyobb változásokra kerül sor, mint a természeti erőforrásolkrnál. Ezeknek hasznosí—
4 Statisztikai Szemle
; 162 on. HAJPÁL ovum
tási lehetőségei ugyanis sokkal egyoldalúlblbak, igy ágazati megoszlásulk nagyobb ' állandóságot mutat.
A nemzeti vagyon felhalmozásból szánm—azó tételeinek ágazati megoszlásá- ban az 1960 utáni években jelentős változások történtek. Ezek a változások az
egész népgazdaság ágazati szerkezetének alapvető módosulását eredményezték.14. tábla
A felhalmozott termelési tényezők és az aktív keresők ágazati megoszlása*
(százalék)
A felhalmozott termelési
Népgazdaság összesen
tényezők az Aktív keresők az
Ágazat ! , _
1960. [ 1974. 1960. § 1974.
évben évben
l
lpari ágak . . . .l 23,6 329 ) 34,0 43,9 Mezőgazdasági ágak . . . ' 23.11 20,4 § 38,9 23.3 Forgalmi ágak . . . l 212 l 18,1 ! 12.8 16.3_
Anyagi ágak együtt. . . . . ' 682 71.11 35,7 83,5
Nem anyagi ágak együtt . . , ] 31,8 28.6 14,3 16.5
mao ! 1oo,o ' 1oo,o ( 1oo.o
' Itt és a továbbiakban az anyagi ágakba az ipari ágak (ipar és építőipar). a mezőgazdasági ágak (mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és vízgazdálkodás). valamint a forgalmi ágak (szállítás. hírközlés és ke- reskedelem) tartoznak.
A felhalmozott eszközállomány ágazati megoszlásában történt változásokból megállapítható, hogy az 1960 óta eltelt időszakban az anyagi termelés ágai gyor- sabb ütemben fejlődtek. mint a szolgáltató ágazatok. Hazánk gazdasági fejlettsége mellett ez azzal magyarázható, hogy a vizsgált időszakban a gazdaságpolitika az elsőrendű szükségleteket kielégítő anyagi javak termelésének növelését helyezte előtérbe. Ez természetszerűleg azt eredményezte, hogy a népgazdaság egyes ré—
szei, elsősorban az ún. infrastruktúra körébe tartozó ágazatok. lemaradtak a fej- lődésben, ami a későbbi években akadály-a lehet a további gazdasági növekedés-
nek.
A népgazdaság ágazati szerkezetében történt nagyarányú változások méretei az anyagi ágakban felhalmozott eszközállomány megoszlásában mutatkoztak meg
a legerőteljesebben. Az 1960-as években folytatódott az ország iparrositása. bár
ezen a téren a nagy fordulat már az előző évtizedben bekövetkezett. Az ipar és az építőipar részesedése 1960-ban 23.63 százalék volt. Az 1960 utáni beruh-ázási politika eredményeként az ipari ágak részesedési aránya a népgazdaság felhal—mozott eszközeiben 1974-ben 329 százalékra emelkedett.
Ezzel ellentétes volt/a mezőgazdasági ágak fejlődése. Ezen ágak részesedése az anyagi ágak felhalmozott eszközeiből 1960—ban 23,4, 1974-ben pedig 20,4 szá—
zalélk volt. Az adatokból megállapítható, hogy 19604ban az ipari és a mezőgazda—
sági ágak azonos mértélldben részesedtek a felhalmozott tenmelési eszközökből.
1974-ben pedig már az ipari ágak határozatban túlsúlyba kerültek.
A felhalmozott eszközállomány egyes részeinél azonban az ágazati szerkezet fejlődése igen eltérő volt. Az álláeszlköz—állama-nyban az anyagi ágak részesedési aránya különösen nagy mértékben emelkedett. A fejlődés érdekes sajátossága, hogy az anyagi ága'kon belül az ipari ágafkn-ak az álláeszközlben való részesedése
A NEMZETÉ VAGYÓN NOVEKEDÉSÉ 163
lassúbb ütemben nőtt. mint a mezőgazdasági ágaké, ami elsősorban a szocialista
nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés következménye. A készletek állomá—nyálban
a vizsgált időszak folyamán az ipari ágak részesedése 27.1 százalékról 46,6 szá- zalékra emelkedett, a mezőgazdasági ágak készleteinek aránya pedig 42,7 száza—lékról 24.7 százalékra csökkent, ami elsősorban az állatá—ll'ományna'k a fejlődésben való lemaradás-ával magyarázható.
A természeti erőforrások közül csak a földterület ágazati megoszlás-ában ke- rül—het sor változásokra, az élőfaállamány és az ásványvagyon ágazati elhelyezke—
dése —— sajátos hasznosításuk következtében — nem vátozik. A vizsgált időszakban az urbanizált területek növekedése következtében az egész földterületnek 1,5 szá- zaléka került át a mezőgazdaságból a többi népgazdasági ágba. Ez a látszólag kis-mértékű változás azonban nagy kiterjedésű termőterületeknek a mezőgazdasági termelésből! való végleges kikerülését jelenti, így mint folyamat abszolút méretei- n-éll sokkal nagyobb figyelmet érdemel.
A gazdasági fejlődés az emberi munkaerő ágazati megoszlásának módosu—
lását is maga után vonta. 1960 óta az e téren történt változások nagyobb ará- nyúak voltak, mint amilyen eltolódások a tárgyi termelési tényezők ágazati meg-
oszlásában történtek. (Lásd a 14. tálblát.) '
A vizsgált években a nem anyagi ágaknak a rendelkezésre álló munkaerőben való részesedése emelkedett, itt tehát eljlentétes volt a fejlődés, mint a tárgyi termelési tényezőknél. A keresőlétszálm 1960 óta bekövetkezett mintegy 7 százalé- kos emelkedésének tehát jelentős része a nem anyagi ágak munkaerő—állományát növelte. Ez a fejlődés azonban csak kisebb változást idézett elő a munkaerő anyagi és nem anyagi ágak közötti megoszlásában.
Az aktív keresők ágazati megoszlásában a vizsgált időszak folyamán az anya—
gli termelés egyes ágai között játszódtak le nagy változások. Az ipari ágazatok részesedési aránya 1974—ben 439 százalék volt az 1960. évi 34.0 százalékkal szem- ben. Jelentősen — 12,8 százalékról 16,3 százalékra — emelkedett a forgalmi ága- zatok részesedése is. Ugyanakkor viszont rendkivüli arányú volt a csökkenés a mezőgazdasági ágakban: részesedésük 1960-ban 38,9, 19744ben 23,3 százalék volt. Ha a változások dinamikáját vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az iparosítás fokozódása következtében az ipari ágazatok dolgozólétszáv'ma 38,4 százalékkal nőtt. és majdnem hasonló mértékű emelkedés következett be a forgalmi ágazatok létszámában is. Ezt a nagyarányú növekedést túlnyomó részben a mezőgazdaság—
ban dolgozók létszám—ának több mint egyharmad résszel történt csökken-ése fe- dezte, és csak kisebb részben származott az aktív keresők összlétszámának növe-
*kedés-éből .
A népgazdaság fejlődéséről érdekes képet kapunk. ha az egyes népgazda- sági ágak tárgyi és személyi termelési tényezőinek 1960 óta bekövetkezett fejlő- dését hasonllitjuk össze.
A 15. tábla adatai azt mutatják. hogy a vizsgált időszakban az egyes n-ép- gazdasági ágak termel—ési tényezőinek fejlődésében igen nagy eltérések voltak.
Az ipari ágakban mind a tárgyi. mind pedig a személyi termelési tényezők fejlő- dése meghaladta a népgazdasági átlagot. A mezőgazdasági ágakban a tárgyi termelési tényezők a népgazdasági átlagnál lassabban fejlődtek. a keresőlétszárm pedig kevesebb mint a kétharmadára esett vissza. A forgalmi ágakban, elsősorban a közlekedésben a népgazdasági átlag körül! mozgott a termelési tényezők volu- menének növekedése. Ezek a változások képezték a népgazdaság ágazati szerke- zetében az 1960. és 1974. évek közötti időszakban végbement nagyarányú áta-la-
kulás legfontosabb tüneteit.
4.
164 on. HMPAL GYULA '
15. tábia
A termelés tárgyi és személyi tényezőinek változása*
Felhalmo- Aktív
"zo'tt esz- keresők
Ágazat kozallomany szama
ibn-benííícíw
évi százalékában
Ipari ágak . . . 296.8 138,4 Mezőgazdasági ágak . . . 186,1 64,2 Forgalmi ágak . . . 1829 136,5 Anyagi termelés összesen . 223,5 104,4 Nem anyagi termelés . . 1922 123,5 Népgazdaság összesen . 213,5 107,2
' Természeti erőforrások nélkül.
4. ábra. A felhalmozott nemzeti vagyon növekedése (: népgazdasági ágak csoportjai szerint
(index: 1960. év : 100)
300
280 ___. ._._.—a Ipar/' gyak
_... — Mpzőyázdíó'JÉ/ÉW zaa — ——--'- 5475/0775?"
[Way/'az?! Bári/UW 240 ___- — . — Affene/gyafi?!"
__ Mpyazdaság ássam/7
220
200
180
180
740
120
7 00 I
7950 7955. 79 70 7974
A népgazdasági ágak rendelkezésére álló tárgyi és személyi termelési ténye- zőknek eltérő ütemű fejlődése a vizsgált időszak folyamán alapvetően módosította az élő munika eszközell-átottságát az egyes népgazdasági ágakban.
Ezek az adatok a népgazdaság termelőerőirneak szerkezetében —- végső soron a tőke szerves összetételében — törtem nagyarányú változásdkról adnak képet népgazdasági ágaik szerinti részletezéybein. E fejlődés figyelemreméltó következ-
ménye, hogy az élő munka felszereltségébe-n az egyes népgazdasági ágak között
mutatkozó eltérések 1960 óta nagymértékiben csökkentek. Emlííést érdemei, hogy
A NEMZETI VAGYON NOVEKEDESE 165
1974—ben a mezőgazdasági ágak egy főre jutó estközállománya - elsősorban a munkaerő—létszám nagyarányú csökkenése miatt — meghaladta az ipari ágakban elért szinvonalat. '
16. tábla
Az élő munka eszköze/látottságának alakulása'"
(1968. évi árszinten)
1960. [ 1974. Index,
Ágazat * ' "V "'"'"'"""'" "'7 1960. év a évben (1000 forint/fő) : 100
l l
Ipari ágak . . . . . . . . 89,ó 192,1 214,4 Mezőgazdasági ágak . . . . 77,3 224,1 2899 Forgalmi ágak . . . 214,4 287,0 1339 Anyagi ágak együt . . . . 102,6 219.5 213,9 Népgazdaság összesen . . 128,9 255,8 198,5
* Az egész felhalmozott vagyon alapján számolva.
A termelési tényezők ágazati megoszlásában történt fenti változásokkal egy- idejűleg jelenltősen módosult a nettó nemzeti termelés megoszlása is.
17. tábla
A nettó nemzeti termelés népgazdasági ágak közötti megoszlása
(1968. évi árszinten. százalék)
1960. 1 1974. 1974-ben az
Népgazdasági ágak 4"_—M"W'"' szögig/;
évben ban
lpari ágak . . . l 41.1 47,4 l 246.5
Mezőgazdasági ágak . 27,7 18.4 . 141,3
Forgalmi ágak . l 20.6 24,6 257.2
Anyagi ágak összesen 89.4 %A . 215,8
Nem anyagi ágak . 10,6 9,6 1949
Népgazdaság összesen 1oo,o l 1oo,o [ 211.3
l
A vizsgált 14 éves időszakban a termelés anyagi ágainak és a szolgáltató ágalknark (: nettó nemzeti termelésben való részesedése majdnem változatlan ma—
radt. Az anyagi ágalkon belül az ipa'rosít-ási politika eredményei mutatkoznak meg.
aminek következtében az ipari ágaík vezető szerepe megerősödött.
A bemu'tatott adatok alapján népgazdasági ágaík szerinti bontásban is meg—
állapítható a termelési tényezők (15. tábla) és a nettó nemzeti termelés fejlődése (17. tábla) (közötti összefüggés. E kapcsolat különösen a íermelőágazatokban — az iparban és a mezőgazdaságban —- mutatkozik meg határozot'oan. Az iparban a termelés tárgyi és személyi tényezőinek egyidejű kedvező fejlődése a nettó nem- zeti termelés nagyarányú növekedését tette lehetővé. Ugyanakkor a mezőgazda- ság'ba-n a tárgyi termelési tényezők erős emelkedése jelentős részben a dolgozó—
létszám csökkenésének pó'clására szolgált. Ezért ebben a termelési áglban az ösz-
szes term—elési tényező lassan fejlődött, így nem voltak meg a termelés nagyobb arányú növekedésének feltételei. A termelés többi ágában - számos ok miatt —ezek az összefüggések nem mutatkoznak meg ilyen határozottan.
166 DR. HAJPÁL GYULA
A TULAJDONVISZONYOK FEJLÖDÉSE
A szocialista társadalmi rend kialakul—ásának üteme elsősorban a termelési tényezők tulajdonjog szerinti megoszlásának változásában jut kifejezésre. Ez a fo—
lyamat hazánkban 19464baln kezdődött. és 1950—ben már az összes termelési tényezőnek mintegy 65 százaléka állami és szövetkezeti tulajdonban volt. Az 1950- es évek folyamán végbement további fejlődés eredményeként 1960-ban a terme- lési tényezők 74 százaléka volt a szocialista szektor (ennek öthatocla az állami szektor) tulajdonában.
Az 1960-as évek elején a mezőgazdasági tenmelő'szövetkezetek gyors ütemű fejlődése idézett elő jellentős toválblbi változásokat a termelési tényezők tul-ajdon—
jog szerinti megoszlásában. Ez a iejlődéls két—három év alatt alapvetően módosí—
totta a földterület tu-lajdonlfonmák szerinti megoszlását. A tenmelőszövetkezetek 19624be'n már a művelt terület 77 százalékát használták az 1959. évi 30 százalék-
kal szemeben?
18. tábla A tárgyi termelési tényezők tulajdonformák szerinti megoszlása
(1968. évi árszinten, százalék)
! 1960. ! 1962. [ 1965. * 1970. 1974.
Szektor " ' * l
évben
Természeti erőforrások
Állami . . . 46,4 47,s ! 50,3 50,7 49.7
Szövetkezeti . . . . . . . . . . 18,1 433 l 42,4 42,9 43.9
Lakossági . . . 35.5 8.9 ; 7.3 6,4 l 6,4
Felholmozott termelési eszközök
Állami . . . . . . . . . . . . 732 75,0 75,8 ! 75,4 73,1
Szövetkezeti . . . . . . . . . . 7.2 11.3 'll,3 . 12,6 13,4
Lakossági . . . . . . . . . . . 19,6 13,7 12,9 12.0 13.5
Összes tárgyi termelési tényező
Allami . . . 62.0 639 j 66,0 672 ! 66.7
Szövetkezeti . . . . . . . . . . 11,8 24,4 23.3 22,6 l 21,7 Lakossági. . . . . . . . . . . 252 ! 11,7 ! 10,7 l 1o,2 ! 11,6
A természeti erőforrások tullawjdonjog szerinti megoszlásában az 1960—1962.
években végbement változások elsősorban a szövetkezeti és a lakossági szelktor közötti arányt módosított—ák. Az állami szektor részesedése ugyanvaklkor majdnem változatlan maradt. A változások következtében 1962—ben a természeti erőforrások—
niak már több mint 90 százaléka a két szocialista szektor tulajdonában volt. Az egész szocialista tullajdonnalk nagyobbik fele az állam. a kisebbik fele pedig a szövetkezetek vagyonát képezte. A vizsgált időszalk későbbi éveiben a tenmészeti
erőforrások eldkor kialakult tulajdonjogi megoszlása már alig módosult.
Az 1960-as évek elején hasonló irányú — bár jóval kisebb mértékű —- válto- zásolk történtek a felihalmozásból származó vagyontételeik megoszlásában is.
A mezőgazdasági termelőszövetkezeiti mozgalom kibontakozása következtében az 1960—as évek kezdetén a mezőgazdasági kisüzemek álló— és forgóeszközdállo—
"" A termelőszövetkezetek által hasznosított művelt területnek mintegy 50 százaléka formálisan még ma is a tagok tulajdonában van. Adata—inkban a szövetkezetek közös használatában levő egész földterület szövetkezeti tulajdonként szerepei. —
A NEMZETI VAGYON NUVEKEDESE 167
mányának jelentős része szövetkezeti tulajdonba került. Az állami szektor ezek—
ben az években termelésének és felhalmozásának gyorsabb üteme révén még n—é- mileg növelte részesedését a felhalmozott eszközökben. A felhalmozott vagyon tu- lajdonjog szerinti megoszlásában az 1960-es évek elején kialakult arányok azon—
ban azóta lényegében változatlanok maradtak. ,
A nemzeti vagyon két fő részének tulajdonjog szerinti megoszlásában végbe- ment változások az egész termelő nemzeti vagyon — a tárgyi termelési tényezők — tulajdontor—ma szerinti tagolódását jelentősen módosították.
5. ábra. A termelő nemzeti vagyon tulajdonformák szerinti megoszlása
0/0
100
az?!
aa en
80 50
lla "0
za za
D 0
ma $$$ 370 Mil
A szövetkezeti szektor részesedése a termelési tényezőkben az 1960—1962.
években több mint a kétszeresére emelkedett, a lakosság részesedése pedig a fe—
lére csökkent. Az akkor kialakult tulajdonjogi szerkezetet az állami (vagy össznépi) tulajd—on domináló szerepe jellemzi. A'termelési tényezők további egy-harmadából a szövetkezeti tulajdon 22—23 százalékkal, a lakossági magántulajdon pedig 10—11 százalékkal részesedik. Ezekből az adatokból megállapítható. hogy népgazdasá- gunk fejlődését már 1962 óta teljes mértékben a szocialista termelési viszonyok szabják meg, a magxánszektornak ettől kezdve nincsen jelentős szerepe.
A tárgyi termelési tényezők tulajdonjog szeri—nti megoszlásában történt válto—
zásokkal egyidejűleg a keresőlétszám szektorok szerinti szerkezete is alapvetően megváltozott.
Az egyéni gazdaságok tömeges megszűnése volt az oka, hogy a magán- szektorban foglalkoztatott keresők aránya 1962-ben már csak 6,6 százalék volt az 1960. évi 24.ó százalékkal szemben. Ugyanakkor az állami szektor 62,9, a termelő- szöv—etkezetek pedig 30.5 százalékkal részesedtek a keresőlétszámból. Az ekkor ki- alakult szektorális szerkezet a későbbi években már csak annyiban módosult. hogy mind a szövetkezeti. mind pedig a magánszektor keresőlétsztámának arányában
2—3 százalékos csökkenés következett be, az állami szektor részesedése pedig a másik két szektor lelmoArzsolóudás—á'nak megfelelően növekedett.
save/muff ' Akm'
Mg,—m i, , lab/wa
168 ' DR. HAJPÁL GYULA
19. tábla
Az aktív keresők létszámának társadalmi szektorokrszerinti megoszlása
f 1960. lm 1952. ' 1965. ; 1970. ; 1972. 1974.
Szektor ;,,,,,,,,,,,, __ _ _ ,, _ v
l évben
, a ? E
Állami . . . . . . . . 57.5 62,9 66.11 i 67,7 70,0 699
Szövetkezeti . . . . . .— 17,9 30,5 ; 27,s j 27,7 24,7 25,5
Szocialista szektor össze— _ *
sen . . . . . . . . 75.11 93,4 94,2 95.4 * 94,7 95.4
hMagán—szektor. . . 24,6 6.6 _ 5,8 ! 4.6 ( 5,3 4,6 _Aktív keresők összesen 100,0 100,0 . 100,0 ; 100,0 l 100.0 100,0
l i
A társadalmi termelőmunka eredményének —— azaz a nettó nemzeti terme- lésnek — tulejdonjog szerinti megoszlása a személyi és a tárgyi termelési ténye- zők társadalmi szektorok szerinti tagolódósc'rborn történt változásokat követte a vizsgált időszakban.
20. tábla
A nettó nemzeti termelés társadalmi szektorok szerinti megoszlása
(százalék) , /
1960. I 1963. 1970. ; 1974.
Szektor VH*" "U
évben
_ e! .A,,__
Állami szektor . . . . 67.4 l 70,6 l 71.7 * 72.0 Szövetkezeti szektor ; . 17.0 20,0 l 21,1 1 212 Lakossági szektor . 15,6 9,4 l _, 7.2 6.8
Népgazdaság össze- , ]
sen . . . . . .J 1000 1000 4 1000 l 1000
)
Az adatok azt mutatják, hogy az 1960—as évek elején a nettó nemzeti termelés társadalmi szektorok szerinti megoszlásában is igen jelentős változások játszód-
t-a'k le. Ennek mértékéről az ad képet. hogy a lakossági szektor részesedése há-
rom év alatt 15.6 százalékról 9,4 százalékra csökkent. és az ezt követő tizenegy esztendő alatt aránya -— lassú ütemben — továiblb hanyatlott. Ugyanakkor a kétszocialista szektor térhódítása ennek megtelelően folytatódott. Az egész vizsgált
időszakban — tehát az 1960—1974. évek folyamán _ a lakossági szektor részese—dése majdnem 10 százalékponttal csökkent, ami az állami és a szövetkezeti szeik- tornváfl 4—5 százalékpontos növekedés formájában jelentkezett.
A 21. táblában a termelési tényezők és a nettó nemzeti termelés dinamikus in- dexszámai alapján az egyes társadalmi szektorok fejlődéséről adunk ke'pet.
Az adatok határozottan mutatják az egyes szektor-ok gazdasági helyzetében bekövetkezett eltérő ütemű és irányú változásokat. A szövetkezeti szektor tulhaj- donában levő termelési tényezők növekedése messze túlszárnyalta az összes többi szektorban bekövetkezett változást. Ennek megfelelően a nemzeti jövedelem növe—
kedése a szövetkezeti szeiktorbatn volt a leggyorsabb ütemű.
A lakossági szektorban a természeti tényezők volumene (a földterület) és az aktív keresők—száma 1960 óta igen erősen hanyatlott. A felhalmozásiból sz—ámmazó vagyon azonban ebben a szektorban is emelkedett, ami a magán—lakásépítés fej- lődésének volt a következménye. Az adatok alapján azonban megállapítható,
.
A NEMZETI VAGYON NUVEKEDESE 169
hogy a lakossági szelktor valamennyi termelési tényezőjének együttes volumene 1960 óta nagymértékben visszatejlődrött. Ennek hatása a szektor által megtermelt nemzeti jövedelem jelentős mértékű csökkenésében is kifejezésre jut.
21. tábla
Az egyes társadalmi szektorok termelő nemzeti vagyonánakés nettó nemzeti termelésének változása
Felhal— Összes
mazott ter— tárgyi kAktW" k Nin";-
melési termelési 95950 the 1! ,.
Szektor tél"Y€—'Zők tényező szama erme es
1974—ben az 1960. évi százalékában
Állami szektor . . . 213,3 18'4,1 130,2 224,3 Szövetkezeti szektor . . . .* . . 394.i 315,2 152,7 2829 Lakossági szektor . . . . . . . 147.4 75,_4 19,9 80.5 Népgazdaság összesen . . . . 213,5 171,0 107,2 211,3
6. ábra. A termelő nemzeti vagyon növekedése tulajdonforma szerint
(Index: 1960. év : 100)
320
300 _r'
280
zen , '
mi
220 . I.
200 ,
an _.
7 . . /
-..liéassafar'/a/4idarr
60 ". 00.000... ..
w ! !
7.950 7965 7.970 7974
Az állami szektornak az egész népgazdaság fejlődésében bet—öltött döntő szerepét az adatok vilagosan mutatjólk. Ez a szerep a szektor termelési tényezői- nek az átlagosnál gyorsabb ütemű fejlődésében jut kifejezésre. Ugyanez allapit- ható meg az állami szektor által előállított nettó nemzeti termelésről is. Az ada- tollc'bvól tehát kitűnik. hogy a népgazdaság fejlődését az egész vizsgált időszakban elsősorban az állami szektor határozta (meg. A két másik szektor ellentétes irányú fejlődése túlnyomórészt egymás között egyenlítődlik ki.
170 DR. HAJPAL GYULA
TOVÁBBI FELADATOK
Tanulmányunk a Központi Statisztikai Hivatal nemzetivagyon—számításairól nyújt rövid tájékoztatást. és fő célja. hogy a szakmai közvélemény figyelmét fel—
hívja a Hivatal ilyen irányú munkájára, A bemutatott idősorok azonban csak a nemzeti vagyon fő tételeinek változásait mutatják, és így csupán a vizsgált idő- szakban végbement fejlődés fő irá—nyvona-lairól adnak tájékoztatást. A gazdasági növekedésnek a vagyonállomány alakulásában mutatkozó eredményeiről a Hivatal kiadványainak adatsor-ai alapján szerezlhetünk részletes áttekintést.
Magya-rázatra szorul. hogy tanulmányunk a nemzeti vagyon alakulása mellett miért foglalkozik az aktív keresők számán—alk. vagyis a rendelkezésre álló élőmun- ka-volumennek és *a nemzeti jövedelemnek *a változásával. Ezt azért tartottuk szük- ség-esnek, mert a nemzetivagyon—számitásolkban szereplő vagyontételek — a ter—
melés tárgyi tényezői -—- a munkaerővel —— a termelés személyi tényezőjével - együtt- működve hozzák létre a nemzeti jövedelmet a társadalmi gazdálkodás eredményét.
Egy ilyen teljes áttekintés tehát az egész gazdasági fejlődés átfogó képét mutatja.
és így összehasonlítási alapot nyújt a nemzeti vagyon egyes tételeiben bekövetke—
zett változások értékeléséhez, az e téren végbement fejlődés helyes megítéléséhez.
Végső soron az emlitett célt szolgálják a tanulmány elemző jellegű részei is.
Az elemzések keretében megállapított viszonyszámoik (például az élő munka esz-
közigényessége) alkalmasak arra, hogy segítséget nyújtsanak *a tárgyi termelési tényezők szerepének és viszonylagos fontosságának mérlegelésiéhez. A vizsgált időszakban bekövetkezett gazdasági fejlődés érdem—i elemzéséhez, a termelési té- nyezők és a termelés eredményei közötti összefüggések feltárásához azonban rész- letes adatsorok alapján végzett mélyebb vizsgálatokra van szükség.A tanulmányunkban ismertetett számítások által felölelt, az 1960 óta eltelt másfél évtizedes időszak vagyonképződési folyamatainak a következő öt jellemző vonását kell kiemelni.
1. A vagyonképződés az egész időszak folyamán magas színvonalon mozgott, az évi átlagos vagyonszaporulat rátája meghaladta az előző g****azda*ságtörténeti korszakok eredményeit. A nemzeti vagyon globális volumene — a számításokban szereplő újraterme'lhető vagyontételek és természeti erőforrások változatlan árakon számított együttes értéke — az időszak folyamán évente átlagosan 4 százalékkal nőtt. Az 1950--es években a vagyonnövekedés mértéke évi 2.8 százalékot tett ki, akét világháború közötti időszakban pedig 2,0 százalék alatt volt. Még kedvezőbb képet kapunk a vizsgált időszakról, ha a felhalmozott nemzeti vagyon alakulását vizsgáljuk E tételek —- az állóeszközök és *a népgazdasági készletek — értéke az időszak átlagában évente 5,4 százalékkal emelkedett. Az 1950-es években 3.6.alk*ét világháború között pedig 2—3 százalék között volt az évi állománynövekedés.
Ebben az időszakban kedvező volt a népgazdaság rendelkezésére álló ter—
mész-eti erőforrások növekedése is. A feltárt ásványvagyon volumene 1960 óta 45 százalékkal az erdők élőfaállománya 2.0 százalékkal nőtt évente Az 1950- es
években a természeti erőforrások növekedése ennek egyharmada körül volt, a két
világháború között pedig még ennél is kisebb volt a fejlődés üteme.2. A vagyonképződés magas színvonala mellett a vizsgált időszakban a növe- kedés üteme -— kevés k*iv*ételtől eltekintve —— állandóan gyorsul-t. Eza tendencia mind az újratenmelhető vagyontételeiknél, mind pedig a természeti erőforrás—oknál megfigyelhető.
3. A nemzeti vagyon népgazdasági ágak közötti megoszlása 1960 óta jelen- tősen megváltozott. A változás az ipar és az építőipar arányán-ak növekedését és
A NEMZETI VAGYON NÓVEKEDESE A 171
ugyanakkor a mezőgazdasági ágak szerepének csökkenését eredményezte. Az anyagi és a nem anyagi ágak közötti arány nem változott lényegesen. Említést érdemel, hogy a legnagyobb viszonylagos emelkedés a háztartásokban tárolt tar—
tós fogyasztási készletek arányában következett be.
4. Mivel az újratermelhető vagyont-ételek növelkedése sokkal gyorsabb volt.
mint a természeti erőforrásoké. a vizsgált időszakban a nemzeti vagyon össze- tétele erősen átalakult. Ennek következtében nőtt az élő munka eszközellátatt- sága. megváltozott a tőke szerves összetétele, ami a műszaki haladás által nyúj—
tott előnyölk jobb kihasználását tette lehetővé. Az eszrklözellátottság javulásá'ból származó előnyöket még növelte az a körülmény. hogy a termelési eszközök ál- lomány'án belül állandóan nőtt a gépek aránya, ami az élő amunka technikai felszereltségének növekedéséhez vezetett.
5. A nemzeti vagyon tulajdonjogi megoszlás-ában a vizsgált idősz—ak folya—
mán további lényeges változások történtek. Ez a fejlődés a vizsgált időszakban a szocialista tulajdonviszonyok kialakulásán-ak befejeződését eredményezte ha—
zánlkban.
A természeti erőforrásoknak a nemzeti vagyonban való értékelésével kapcso- latos — még csak részben megoldott — elvi alapkérdéseknek a lényegét a követ-
kezőképpen foglalhatjuk össze. '
A természeti erőforrásokat a természet ingyen bocsátja a társadalom rendel- kezésére. Ezek in situ (őseredeti) állapotukban emberi munkát nem tartalmaznak, így tehát — a marxi munkaértélk-el'mél—et szerint — értékkel nem rendelkeznek. A természeti erőforrások értékét az az emberi munka adja meg, amely a gazdál—
kodás céljára fordításuk során felhasználásra kerül.
Ugyanekkor a természeti erőforrások nagy része — azok, amelyek már nem szabad. hanem gazdasági jószágot képeznek — korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, ezért ezekkel ésszerűen kell gazdálkodni. Ez —— függetlenül a gaz—
' dasági rendszertől -— mind tőkés, mind szocialista viszonyok között parancsoló szükségességet jelent.
A tőkés gazdaságban a természeti erőforrások — elsősorban a földterületek és a bányálk — tulajdonosai a készletek korlátozott voltát kihasználva kényszerítik ki a termelés eredményében valló részesedést. Ezt a jövedelmet a polgári gaz—
daságelmélet tulajdoni járadéknak tekinti. A tulajdoni járadék az erőforrás fel- használásakor haszonbérigénylkfént jelentkezik. és ez a költségtétel az árakon keresztül fejti ki hatását az erőforrások ésszerű felhasználása érdekében. A tőkés országokban a természeti erőforrások értékelésének módszerei leggyakrabban a tulajdoni járadékra épülnek fel.
A szocialista országokban a természeti erőforrások túlnyomó része szocialista tulajdonban van. Ezzel megszűntek a tőkés tulajdoni járadék kialakulásának fel—
tételei. lgy a természeti erőforrások felhasználása nem jelent hxaszonblérterhet a gazd-aság számára.
Nem kétséges, hogy a természeti erőforrások ésszerű felhasználása szem—
pontjából jelenlegi viszonyaink között is előnyös lenne az olyan árrendszer, amely- nelk keretében az erőforrások felhasználása nem lenne teljesen ingyenes. Ez a költségtéte'l egyrészt az erőforrások ésszerű felhasználására ösztönözne. másrészt olyan jövedelmet képezhet—ne a szocialista társadalom számára. amelyet a termé- szeti erőforrások feltárására, karbantartására és utánpótlására lehetne felhasz-
172 DR. HAJPAL GYULA
nálni. Ez a közösségi célok—ra fordított járadékszerű jövedelem a szocializmus kö- rülményei között is a természeti erőforrások értékelésének alapját képezhetné94 Száimításuainkban a nemzeti vagyon minden tételét a rendelkezésre álló teljes állomány alapján értékeltük. A számítások eredményei megmutatják. hogy az ál—
lomány milyen vagyonértéket képvisel, ezekben tehát az jut kifejezésre, hogy a nemzet mek-kora vagyontartalékkal rendelkezik. Ha az így kapott eredményeiket a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem közötti kapcsolatok vizsgálatánál hasz—
náljuk fel, akkor'ez annak a feltételezését jelenti. hogy a nemzeti vagyon összes tételeinek egész állománya azonos aktivitással vesz részt az újratermelésíi folya-
matban.
Ezeknek a kapcsolatoknak a közelebbi vizsgálata azonban azt mutatja, hogy
az egyes vagyontételek különböző módon kapcsolódnak be a tenmeléslbe. Van
olyan vagyontétel — ilyen az állóeszköz-állomány —, amelynek teljes állományaállandóan részt vesz a gazdasági körfolyarm—atiban. Az egész állomány azonban
több időszak alatt fokozatosan használódik el, így huzamos időn át képes, ha'sz- n—os teljesítmény nyújtására, amikor az egyes időszakokban értékének egy része a termék értékének alkotóellemféve' vállik. Egy másik tétel, a népgazdaság készlet- ál'lomványa viszont egy vizsgálati időszak (1 év) alatt többször is teljes felhaszná—
lásra és pótlásra kerül, így tehát több termelési folyamat lebonyolítását teszi lehetővé ez alatt az idő alatt. Olyan vagyontétel is van —— az ásványvagyon —.
amelynek minden termelési időszakban csak egy kis hányada — 2—3 százaléka
— vesz részt a termelési folyamatban. Az állomány túlnyomó része ugyanakkor teljesen passzivan viselkedik. Más vagyontételek — ilyen például az emberi muan—
kaerő — az itt felsorolt példáktól eltérő módon viselkednek az újratermelési folya- matban való közreműködésük közben.
Az elmondottak alapján felmerül a kérdés. hogy az olyan vagyonadatok, ame- lyeknek megállapitása visel edésük fenti sajátosságainak figyelmen kivül hagy—á—
sával történt, alkalmasak-e az újratenmelési folyamat elemzésénél való felhasz—
nálásra? E kérdés részletes vizsgálatát nem tekintjük most feladatunknak. Nem
kétséges azonban, hogy ezek a kérdések figyel/met érdemelnek, és a nemzetivag gyon—számítások eredményein—ek gyakorlati alkalmazása esetén foglalkozni kell velük. Az e szempontok figyelembevétel-ével végzett számítások ugyanis egyes va- gyontételeknél (: fentebb közölt vagyon—adatoktól nagyságrendileg eltérő eredmé- nyeklhez vezetnének. A kérdés vizsgálata tefh—át —— legalábbis elvileg —- feltétlenül helyénvalónak mondható, és különösen abban az esetben fontos. ha a termelési tényezők és a termelés eredményei közötti kapcsolatokat egzakt matematikai mód- szerekkel akariuk vizsgálni.Az utóbbi években a nemzeti vagyon kérdései iránt tapasztalható érdeklődés növekedése és az annak számbavételével kapcsolatos módszerek fejlődése első- sorban a következő főbb okokra vezethető vissza.
1. A népgazdasági mérlegrendszer elterjedése és módszertanának fejlődése a vagyornké'pződé's jelenségeit is a tudományos érdeklődés körébe vonta. Ha ugyanis a vagyonszemlélet talaj—án álluwnk, akkor azt mondhatjuk. hogy a nép- gazdasági mérlegreindszer —— amint azt az alapját képező koncepcionális matrix is mutatja — az év elején rendelkezésre álló vagyonállomványblan az év folyamán lebonyolódó jövedelemfolyaimatok által előidézett változásokat mutatja ki, és azok figyuelembevéltelével megállapítja az év végi vagyonállomeányt. A népgazdasági
% A természeti erőforrások hasznosításából származó jövedelmeket (árbevételt) számításaink keretében is elemeztük ebből a szempontból. és az erőforrások értékelésénél — ahol erre lehetőség volt — a láva—
delemben szereplő járadékszerű jövedelemrészt figyelembe vettük.
A NEMZETI VAGYON NUVEKEDESE 173
méfrlegrendszer tehát - ha már az egész rendszer minden számlája elkészült — vagyonszemléletben is képet ad a gazdasági körfolyomvatról. Ez abból a szoros kapcsolatból is következik, amely a népgazdasági mérlegrendszer makroökonómiai és a vállalati számlarendszere'k mikroökonómiai koncepciója között fennáll.
2. A legtöbb országban a teljes népgazdasági mérlegrendszert még nem dol-
goztálk ki. A mérlegrendszer keretében jelenleg a nemzetijöved—elem-számitások adatai alapján a folyó termelés eredményeinek, a jövedelemelosztás folyamatainak és a jövedelmek felhasználásának a vizsgálata folyik. Ezek az elemzések elsősor- ban a lakosság fogyasztás—ával — az életszínvonal alakulásával - kapcsolatos kér—désekkel foglalkoznak. A népgazdaság vagyoni helyzetéről csak olyan mértékben tájékoztatnak, amennyiben a vagyonváltozások a folyó jöfvedelefmfolyamatokkal köz- vetlen ka'pcsolatban vannak (akkumuláció. amortizáció). Az egyéb okokból (péll—
dául kiselejtezés, elemi csapások) keletkezett vagyonváltozások ezekben az elem- zéseldben nem szerepelnek. lgy tehát nyilvánvaló, hogy ezek a rendelkezésre álló kimutatások nem adnak teljes képet a vagyonváltozásokről és a vagyonállomány mindenkori nagyságáról. Ebből következik, hogy a gazdasági fejlődésnek a nép- gazdaság vagyonszféráj—ában megvalósult eredményeiről a népgazdasági mérleg- rendszer ma még nem nyújt teljes tájékoztatást.
3. A népgazdasági mérl'eglrendszer vagyonszámlájának a nemzetiva-gyon-szá- mitások eredményei képezik az alapját. Ebből következik, hogy a teljes népgaz- dasági mérlegrendszer összeállítására csak akkor van a lehetőség, ha *a nem- zetijövedelem—számitáso'k mellett a nemzeti vagyon számbavétele is folyamatosan
megtörténik.
4. Az utóbbi évtizedek gyors — az előző időszakok eredményeit erősen meg—
haladó ütemű —- gazdasági fejlődése és a bekövetkezett nagyarányú vagyonkép—
ződés is fokozza a nemzeti vagyon számbavételének fontosságát. A gyors gaz—
dasági fejlődés következtében a felhalmozott vagyon rohamosaln nőtt, ami azt jelenti. hogy a vagyon'fe'nwntantás költségei is emelkedtek. Ez a körülmény is in—
dokolja a vagyongazdálkodás fejlesztését. Nem kétséges viszont. hogy a nem- zetivagyon-állomány folyamatos vizsgálata, a bekövetkezett változások elemzése nagy segítséget nyújthat az ésszerű vavgyong—azd—álkodás megvalósításához.
5. A gazdasági mechanizmus fejlődésével kapcsolatban az egyik feladat (:
vállalaton belüli vagyongazdálkodás megjavítása. A nemzetivagyon-szám-ítások eredményei segítséget nyújtanak az ilyen célú gazdasági ösztönzők kidolgozá—
sához.
A Központi Statisztikai Hivatal eddigi vizsgálatai jelentős eredményeket értek el a nemzetivogyon-számítvásoík elvi és módszertani kérdéseinek megoldása terén.
A népgazdaság vagyonszférájának teljes körű és a modern gazdaságelelmzés kö- vetelményeinek megfelelő mélységű vizsgálata azonban még további kérdések tisztázását teszi szükségessé. Ezek a feladatok két fő csoportra bonthatók:
a) a vizsgálatok terjedelmének a kiterjesztése, újabb vagyontételeknek a számításba való bevonása;
b) a számbavételi módszerek továbbfejlesztése, ami részben az alapstatisztikák fej- lesztését. részben pedig elvi kérdések tisztázását teszi szükségessé.
A számbavétel terjedelmének növelésével kapcsolatban felmerül a nemzeti vagyon fogalmi meghatározásának kérdése. A fogalom tisztázását elsősorban elméleti kérdésnek és így az elméleti közgazdászok feladatának tekintjük. A gya—
174 DR. HAJPAL GYULA
korlati számítások céljára a fogalom kérdésében megfelelőnek tartjuk azt az ál-
talános meghatározást, amely szerint a nemzeti vagyon részét képezik mindazok az anyagi és szellemi javak, amelyeknek szerepük van az ember gazdálkodásában, és amelyek részt vesznek az emberi szükségletek kielégítésében.Ez a széles vagyonfogalo'm nem tesz különbséget a szabad és a gazdasági javak között. Népgazdasági szemléletben ugyanis a szabad javaikat (például a nap- sugárzást vagy a vízviszonyokat) is vagyonnak tekinthetjük, mivel hatással vannak az ország gazdasági helyzetére, az emberi munka eredményességem. Az ilyen szabad javak szere—pe országonként (vidékenlként) eltérő lehet, így a szabad javaik az egyes országok gazdagságában. egyélblként azonos vagyoni helyzet esetén, kü—
lönbségeket is előidiézh'eftnek. A szabad javak értékelésére nincsen ugyan lehe- tőség, de a mennyiségi számbavétel bizonyos módszerei (például az évi napsü—
téses órák számának, a rendelkezésre álló vízkészletek mennyiségének a meg- állapítása) itt is alkalmazhatók. Ez a felfogás azt is szem előtt tartja, hogy a szabad és a gazdasági javaik közötti határ nem állandó. Napjain'klban éppen szemtanúi vagyunk annak a folyamatnak, amint a szabad javak (például a víz, a levegő) gazdasági java'ldká válnak.
A fogalomnak ilyen széles alapokon történő meghatározásából következik.
hogy a fogalomalkotással kapcsolatos vizsgálatoknál nem kell különbséget tenni az egyes gazdasági javaik lközött aszerint, hogy alaknak a számbavételére
(értékelésére) jelenleg van—e lehetőség. A gazdasági javak -— a fog-álomból kö—
vetkezik — szerepet játszanak a társadalmi gazdálkodásban. így tehát elvileg nem is vitatható, hogy ezek részét képezik a nemzeti vagyonnak még akkor is, ha a tényleges számításokban ma még nem tudjuk szerepeltetni (péld—ául adathiány
miatt).
Egy ilyen széles vagyonfo—galom elfogadása esetén további feladatot jelent annak az eldöntése. hogy a mindenkori tényleges nemzetivagyon-szálmítások milyen tételekre terjedjenek ki. Ennek meghatározásánál először az egyes vagyontételek számbavételének gyakorlati fontosságát. az eredményeknek a gazdasági számí- tásokban betöltött szerepét kell szem előtt tartani. Ezt (követően a számbavétel ne—
hézségeit és annak munkaigényességét kell megvizsgálni. Az olyan vagyontéte- le'ket, amelyek fontos szerepet játszanak a gazdasági elemzésekben, akkor is sze- repeltetni kell a számításokban, ha azok számbavétele nehézségekkel jár. és ha a
szá'mlbave't-ellel (értékeléssel) csak nagyságrendi pontosságot lehet elérni. A szám—
bavétel pontossága szempontjából általános alapelvként fogadható el, hogy egy nagyságrendileg pontos adat is segítséget nyújt a vagyonvizsgálatok számára, így előnyösebb, mint a teljes adathiány.
Ilyen meggondolások alapján a nemzetivagyon-számításolk továbbfejlesztése esetén — a fenti számrításolkban szereplő tételek mellett — elsősorban az alábbi vagyontételeknek a nemzetivagyon-számítás körébe való bevon-ását tartjulk szülk- ségesnek :
Természeti erőforrások:
a) vízkészletek.
b) vízi utak.
_ c) a hal- és vadállomány.
Ujratermelhető javak:
d) szabadalmak és jogdíjak.
e) kulturális vagyon, f) emberi munkaerő.
a) A víz napjainkban fokozatosan gazdasági jószággá vállik, a rendelkezésre álló készletek szűkössége mindinkább érzékelhető. A készletek mennyiségben
A NEMZETI VAGYON NÖVEKEDESE 175
történő számbavétele az első feladat. A vízkészletek ismerete már elősegítheti az ésszerű vízgazdálkodást. A készletek pénzben történő értékelésének fő célja a víz- vagyonnak a komplex gazdasági számításokban való figyelembevétele. Az érté- kelésnél csak nagyságrendi pontosságra lehet törekedni.
b) A rendelkezésre álló vízi utak a többi közlekedési utat —- a vasutakat és a
közutakat — pótolják. A vízi utakra vonatkozó vizsgálatoknál a mennyiségi szám- bavétel keretében azok hosszát és a rajtuk lebonyolódó forgalmat kell vizsgálni.A vizsgálatok végső célja annak a megállapítása, hogy a vízi utak millyen értékű vasúti és közúti beruházást pótolnak. Az értékelésnél a vízi úton történő szállítás viszonylagos olcsósó'gát is szem előtt kell tartatni, ami emeli a vízi utak ért-ékét.
c) A hal— és vadállomány ma már majdnem teljes mértékben gazdasagi jó- szágnak tekinthető. A halászatból és vadászatból százmazó jövedelem szerepel a 'nemzeti jövedelemben. Ennek létrehozásában az állomány mint a 'legtontosab'b termelési tényező vesz részt. a nemzeti vagyonban való szerepeltetése ezért is indokolt. A mennyiségi és az értékben történő számbavételhez szükséges adatok túlnyomórészt rendelkezésre álln.ak
d) A szabadalmak és kü—lön—féle jogdíjak olyan szelllemi tenmészetű javak,
amelyek mint termelési tényezők működnek közre a termelési folyamatban, így tehát a nemzeti vagyon termelő tételei közé tartoznak. Alkalmaz—ásuk növeli a ter- melési eredményt, így ezeknél hoza-mról is beszélhetünk. A nemzeti vagyonban valló figyelembevételükkel teljesebbé válik a tenmelési tényezők számbavétele. Ér—tékelésü'kntél a beszerzési költségekből vagy pedig a létrehozásukkal kapcsolatos
tenmelvési (kísérleti) kiadásokból lehet kiindulni.
e) A kulturális vagyon a művészeti és a tudományos célú, valamint a törté—
neti jell—egű gyűjtemények anyagát, a szabad téren elhelyezett emlékműveket (sz—ob—
rakat) és a műemlék jellegű épületeket foglalja magában. Ez fogyasztási jellegű vagyon, így tehát nincsen szerepe a termelésben, és a népgazdaság fogyasztási szférájában helyezkedik el. Feladata a népesség egyedi és a nemzet mint kol- lektiv egység magasabb rendű szellemi szükségleteinek kielégítése. Ez a vagyon igen nagy értékű vagyontárgyakat is magában foglal, és egész tömegében tete- mes éntékösszeget képvisel.
A kulturális vagyon számbavétele esetén az első feladat az egész vagyon- tömeg mennyiségi leltároz-ása. A leltározott vagyontárgyakat — becsléssel — érték—
na-gyság szerinti csoportokba kell sorolni. A csoportokon belüli átlagos egységér- téket a viszonylag könnyebben értékelhető és az átlagérték szempontjából repre- zentatív darabok értékelésével lehet megállapítani. Az egyes csoportokban szerep- lő vagyontárgyakat ezekkel az átlagwértékeikikel lehet értékelni. A vagyon természe- tére való tekintettel az értékelésnél a nagyságrendi pontossággal meg lehet elé- gedni.
Ennek a tételnek az értékelése — mivel nem vesz részt a termelésben. és így a gazdasági fejlődést közvetlenül nem befolyásolja -— nem tekinthető fontos te- ladatnalk. Az ilyen számítások alapján kapott eredmények inkább csak érdekesek lennének. a tudományos kíváncsiságot elégítenék ki. A hosszabb idősorok azon- ban az ország gazdasági fejlődésének megítéléséhez is gyakorlati segítséget nyúj—
tanának.
f) Az emberi munkaerő értékelése a legújabb felfogás szerint - de már
Petty álláspontja alapján is -— a nemzeti vagyon feladatkörébe tartozik. Az érté- kelésre azért van szükség, mert az érték—adatok teszik lehetővé az összes termelő- erők -— a termelési eszközök és az emberi munkaerő -— összegez—ését, ha a nép- gazdasági számításokban erre van szükség.176 DR. HAJPÁL GYULA Az emberi munkaerő értékelésére a náslordlitások alapján van lehetőség. Két—
féle módszer képzelhető el:
1. az összes ráfordítás figyelembevétele, tehát a felnevelési és a képzési költségek együtt;
2. a szakképzés költségeinek figyelembevétele (ezek a költségek már gazdasági be- ruházásoknak is tekinthetők).
Az emberi munkaerőnek a nemzeti vagyonban való számbavételével kapcso- latba-n nem merülnek fel megoldhatatlan elvi kérdések. A mennyiségben (lét- számban) történő számbavételhez és a pénzben való értékeléshez szükséges sto- tisztika—i anyag túlnyomórészt rendelkezésre áll. Az emberi munkaerő volumenének (vértékvaluimenének) és használati értékének meghatároz-ásával kapcsolatban azon—
ban érdekes. bonyolult és nehezen megválaszolható elvi kérdések várnak meg-
o'ldásra.Az emberi munkaerő - embertőke. human capital -— értékelésével a nemzeti- vagyonaszámitás a termelési tényezők 'mtindlhuárom területét —— természet, tőke, muln- ka — felöleli, így megvalósítása nagy előrelépést jelentene mind a nemzetivagyon- számítások, mind pedig a gazdasági elemzések lejlődése szempontjából.
A nevmzetiva—gyon—sz-ámitások továbbtejlesztésével kapcsolatos kérdések másik csoportját a módszertani problémák képezik. llyen kérdések az eddigi vizsgálatok—
ban szereplő vagyontételeknvél is lelmerülnek. Az ilyen esetekben azonban álta- lában nem arról van szó, hogy az eddig alkalmazott módszerek helyesbítésre szo- rulnak. Az itt közölt számítási eredmények módszertani szempontból is végleges- nek tekin'oh-etők. A legtöbb vagyontét-elnél azonban lehetőség van másfajta szám—
bavételi módszerek alkalmazására is, amikor tenmészetesen más lesz a számítások eredménye is. Az ilyen esetekben a számszerűleg eltérő eredmények rendszerint tartalmilag is eltérnek, és más—más célokra, a vagyon-növekedés különböző kérdé—
seinek a vizsgálatánál lehet azokat felhasználni.
A megoldásra váró módszertani kérdések közül - példaképpen — néhány fontosabbat emelünk ki.
1. Az állóeszköz—állomány értékelése a beszámolási év árszinvonalán. Az álló—
eszköz-állomány értékelése a vállalati nyilvántartásokban jelenleg különböző idő- pontok —— részben a beszerzés. részben pedig az utolsó újrraérbékelés időpontjának -— árain történik. így szerepelnek ezek a vagyontárgyak az állóeszk—öz-statisztiká—
ban. majd innen átvéve, a nemzeti vagyonban is. Ez az értékelési mód megne—he- zíti a folyó áras érték—adatok értelmezését és helyes felhasználását. Ezért olyan statisztikai módszer kidolgozására kell törekedni, amely lehetővé teszi az álló—
eszköz-statisztika adatainak folyamatos átsznámítását, hogy az egész állományt a beszámolási év ánain értékelve fejezhessük ki.
2. A műszaki haladás hatása az állóeszköz-állományra. Az állóeszközök szám- bavételénél a másik probléma a műszaki haladással van kapcsolatban. A műszaki haladásnak ugyanis gazdasági szempontból — durván megfogalmazva - az a következménye, hogy az új állóeszközök olcsóbb—an termelnek mint a régiek, igy az állományban különböző költségszinvonalon termelő egyedi darabok szerepel—
nek. Ezt sem a folyó, sem pedig a változatlan áras állományadatok nem veszik figyelembe. Az olyan számítás, amely a különböző korú vagyontárgyakat a terme- lésiköltség-szinvonal — vagyis a gazdasági teljesitmény — szempontjából közös ne—
vezőre hozná, jelentősen növelné az adatok felhasználásának lehetőségét.
A NEMZETI VAGYON NUVEKEDÉSÉ 177
A műszaki haladással van kapcsolatban az értékcsökkenés kérdése is. Az értékcsökkenési leírás egy része ugyanis az erkölcsi kopást, a műszaki haladás következményét fedezi. A válal—ati pénzügyi követelmények - adózási szempontok
—- alapján megállapított leírási kulcsok ezt nem mindig a közgazdasági követel—
ményeknek megfelelően veszik figyelembe, ami közgazdasági számítások szem- pontjából kifogásolható bruttó—nettó arány kialakulásához vezet.
3. A népgazdasági készletek értékelése. A népgazdaság k-észletállománya a jelenlegi "készle'tstatisztikábarn a forgalom különböző fázis-aiban kialakult - kís- kereskedelmi, nagykereskede'lmíi. önköltségi —-— árakon értékelt tételekből tevődik össze. Ez az eltérő értékelés egyes esetekben indokolt. gyakran azonban az így kapott készlet-érték közgazdasági szempontból kifogásolható. ilyen esetekben he- lyénvaló lehet a készletstatisztika adatainak megfelelő korrekciója, egyes készle—
teknek a készletst—atisztikától eltérő értékelése a 'nemzeti vagyonban.
A népgazdasági készletekkel kapcsolatban mint mennyiségi jellegű probléma merül fel az optimális készletnagyság vizsgálata. Egy ilyen vizsgálat a népgaz- dasági készletek elemzése. az űjratermelési folyamatban játszott szerepük meg- ismerése szemupontjáiból jelenthet előrelépést. Hasonló természetű feladat és ez- zel szorosan összefügg az elfekvő készletek vizsgálata, ezek nagyságának és el—
helyezkedésének megállapítása is.
4. A földterületek értékelése. A földterületeknek a nemzeti vagyonban való értékelésével kapcsolatban még sok kérdés vár tisztázásra. Ezek a kérdések főleg akkor merülnek fel. ha a földterületet mint termelési tényezőt akarjuk szerepeltetni a különféle konkrét népgazdasági és üzemi számításokban:
a) a művelt területek értékelése ma globálisan történik, a kapott egységérték tehát valamennyi művelési ág átlagos értékét fejezi ki; foglalkozni kell a különböző művelési
ágak területének értékelésével;
b) a különböző minőségű -— termőképességű — talajok értéke között lényeges el- térések vannak, ezeknek megállapítása és az ennek megfelelő egységértékek kiszámítása fokozná a földértékadatok gyakorlati használhatóságát (ugyanez a probléma a különböző
gazdasági fekvésű talajok'kal kapcsolatban is felmerül);
c) a művelés alól kivett területek értékelésénél a statisztikai bázis — a telekárakro vo- natkozó statisztikai adatgyűjtések továbbfejlesztése —- a feladat.
5. Az erdők élőfaállományának értékelése. Az erdők élőfaállományára vonat—
kozólag globális érték'adatoldkal rendelkezünk. Mint további feladat vár megol- dásra a fafajták és a kormegoszlás szerint részletezett értékelés kérdése. Az ilyen számítások az ország nyersanyagellát—ásának tervezéséhez adnak segítséget.
Vizsgálni kell az erdőkből származó egyéb hasznokat is, azoknak — esetleg mennyiségi mutatószámok alapján történő — felmérése szempontjából.
6. Az ásványvagyon értékelése. A jelenlegi számítások az ásványvagyont négy—
féle módszerrel értékelik. Ezek közül a tiszta vagyonérték szerepel a nemzeti v-a- gyoniban, diszkontált formáiban. Nem kétséges, hogy a többi számítás is értékes információkat tartalmaz az ásványvagyonra vonatkozólag. Vizsgálni kell a kü- ,lönlböző értékelési módszerekkel kapott eredm-ények jelentését és azok gyakorlati felhasználás—ának lehetőségeit az ásványva—gyonnal kapcsol—atos népgazdasági szá-
mításoknál. —
Az évente kibányászott nyersanyagok értéke -— vagyonszemléletben —- azt mu- tatja. hogy az ásványvagyon mint erőforrás hogyan vesz részt az újratermelési folyamatban az egyes esztendőkben.
' 7. Népgazdasági számítási módszerek nemzetivagyon-adatok felhasználásával.
A nemzetivagyan-szá'mítások továbbfejlesztése érdekében olyan kérdésekkel is fog-
5 Statisztikai Szemle
178 DR. HAJPAL GYULA
'lallkozni kell, amelyek — a feladatkörök szokásos elhatárolása esetén — nem tar—
toznalk szorosan a nemzetivagyondszámvítá-s keretébe.
Az ilyen természetű feladatok egyik csoportja (: vagy—ongazdállkodással van kapcsolatban. Nem kétséges. hogy a nemzetivaxgyon—számitás fő feladata a gaz- daságpolitika támogatása az ésszerű vagyongazdálkodás alapelveinek megvalósi- tásában. Az ilyen feladatok a szocialista tervgazdálkodás jelenlegi körülményei között elsősorban a vállalatok vagyonglazudálkodásának javítását célzó gazdasá—gi ösztönzőrendszer továbbfejleszté'séyrel kapcsolatban merülnek fel.
A nemzetivagyon—számítás tov—á'b'btejlesztésével, (: száfmlbavxé'teli módszerek ki- alaíkításával kapcsolatban foglalkozni kell az olyan népgazdasági számí—tások mód—
szertanif vérdréseivel — tekintet nélkül azok aélkitűzése-ire -—, amelyek nemzetiivagyon- adatokat is felhasználnak. Az ilyen számítások módszertanának megismerése alap- ján lehetőség van azok nemzetivagyon-számításdkikal szemben támasztott igényei—
nek a megállapítására ésa számrbavételi módszerek kialalki'tás—ánál való figyelembe- vételére. Fontos feladatnak kell tekinteni a matematikai módszereket alkalmazó számítások ilyen szempontból való vizsgálatát.
A különböző népgazdasági számítások módszertanának és célkitűzéseinek ilyen céllal történő vizsgálata alapján egyes vagyxontételeiknél a többféle módszer—
rel történő, párhuzamos számbavétel (értélkelrés) is szükségessé válhat.
PE310ME
B ceoeü crarbe amop noxaablaaer pocr HGUMOHüanOFO őorarcraa Beurpuu, nMeBmmi mecro c 1960 róna. Coome'rcrayrouwe nam-ime őblnH onyőnukoaaub: s abimemuei : 1974
rogy nyőm—mauuu Llempanbnoro cramcmuecnoro ynpaanei—mx, : xoropoü HBHEI'BIOTCH Tax- )Ke cszaanubie (; oőcnegoaaHmMn aamHeűmue Teopemuecwe aonpocsmnpumenaamnecs :; xoge pacuéroa merogbi.
Mmeamnű Mécro : 1960 roga pocr Haunouanbnoro őorarcrsa BeHrpvm cran aoaMomubiM
önaronaps nocmmennnm oőmecrsei—moro xoznücraa " anauurenbnomy yaenuuenmo nano- eoro BHYTpeHHeI'O npOAyKTa. B 3101 nepuog npouaomén arca—imenwuü poc1' Hakonnenna, cocraanmoluero ocnoey oőpaaoaamm őorarcraa. B 1974 roAy OőbeM aanoaoro Haxonnennn őonee lieM Ha 1600/0, a oőbéM uncroro Haxonnenun Gonee nem Ha 1700/0 npeablcnn yposenb
1960 FOAB.
Bamneüman umymecraennan nosuuun napom-nore xoanüctaa, (PDI-ip, Haxonnenuux cpeAcrs npouasogcraa co apemenn 1960 rona so3poc Ha 114%. BHyTpH Hauonnenubix cpencra pocr OCHOBHbIX (pangas cocrasun 1100/0, a aanacu aoapocnu noum Ha 90%. Pic—
Kmoumemmo ÖODbLUHM pocrom nHBeCTuunou—moü .nemenbuocm oőbncnsercs TO Heőnaro- npvmmoe nanenne, ura a nccnenyemuü nepnoA nonnuecrso HeaaaepwéHHbix Kanuranosno—
menni aoapocno not-nu a UJeCTb pas. O paaaurm Hapopmoro xoanücraa : MHTeHCHBHOM Hanpaanenun cannerenbcrayer TOT main-, ura .nem! MGUJHH anyrpu OCHOBHbIX cponAoa e paccmarpueaeMsrü nepnop. aoapocna c 17,0 n.o 21,6%.
Poc'r anpOAHblx pecypcoa c 1960 roga momno anSHÖTh 6naronpneruM. Boapocna nana őonee u.eHme ypőennaupoaaunux Teppmopuü, oni—lako napanneano c 3THM npou-
soumo coupameune oőpaőarblaaeMux nnomaneü. B 1974 rony anl'OAHble mm ncnonhso- Bamm MnHepaanhie pecypcu CTpaHbl eoapocnn Ha 80% no cőnaBHeI-imo c 1960 rOAOM.
B TOT me caMbiű nepwop, ApeeeCHbiü tpoHA : necax Bospoc Ha 30/
prngiy'i nporpecc :; )KHSHEHHle ycnoaunx " MaTSPMBanOM no'rpeónenuu Hacenemm ablpasuncn :; anauureanoM pocre uonuuecraa weapon anurenworo nonbsoaannn : no- maumux xosnűcraax. C 1960 r. am cpormu Bospocnu Ha 1460/0, cneraaTeano a 3113"!—
Teano öonbmeű Mepe, ueM .apyrue, TÖK Ha3bIBBeMble nponaaoncrsennme nozuuun Hanno—
HaanOI'O Sorarcraa.
CpeAu HepoAHoxosnücraeHme orpacneii c 1960 roAa B Hanőonbmeü mepe aospocno umymecrso npoMblaneHHOCTH u c'rponrenbcrsa. Aonn amx orpacneü a HaKonneHHux epen.—
craax npouaaoncraa s 1974 rogy cocraanna 33% no cpaaHeHmo c %% a 1960 r. OAHO- apemeHHo gonn cenbcxoro xosnücraa cakpamnacs c 23% no ZOO/0. Cnanru awx nponopunü orpamaior ősicrpbiü Temn "Hgycrpnannaaunn CTpaHbl.
