A NEMZETI VAGYON KISZÁMlTÁSÁNAK FÓBB MODSZERTANI KERDÉSEl
DR. ÁRVAY JÁNOS
A tanulmány a Nemzetközi Jövedelem- és Vagyonkutató Társaság (lARlW) Pört-
schachban (Ausztria) 1979. augusztus 19—20-a'n tartandó XVI. rendes konferenciájára készült azzal a céllal, hogy ezen a fórumon ismertesse a nemzetközi összehasonlítás- ban is kiemelkedő magyar statisztikai gyakorlatot. A nemzetivagyon-számítás jelen- legi módja. akár a nemzeti vagyon fogalmába tartozó vagyontárgyak körét tekintjük, akár a számítás módszertani és statisztikai megalapozottságát, lényegében ugyan- az, mint amit a Központi Statisztikai Hivatal 1969-ben kialakított. s amelyről a szerző 1972—ben többek között a Statisztikai Szemlében is számot adott.1 A mostani tanul—mány érdemét tekintve két vonatkozásban tér el a korábbitól. Míg az előző cikkben a szerző a nemzeti vagyon két aspektusban történő ábrázolására és a nemzeti jöve- delem termelésével és felhasználásával fennálló kapcsolataira helyezte a hangsúlyt.
ez a cikk a nemzeti vagyon értékelésének legkritikusabb módszertani kérdéseit fog- lalja össze. A másik különbség abban van, hogy míg az 1972-ben megjelent cikk csak egy évre, az 1970. évi állapotnak megfelelően ismertette a nemzeti vagyon nagyságát, addig a mostani cikkben közölt adatok 1978—ra vonatkoznak. s egy 1960- ig visszatekintő összehasonlításban ítélhetők meg.
Mind az elmélet, mind a gyakorlati tapasztalat igazolja. hogy a gazdasági fej- lettség színvonalában és a növekedési ütem tekintetében az országok között fennálló különbségek nagymértékben összefüggnek a nemzeti vagyon nagyságával és össze—
tételével. Ugyanez az összefüggés egy országon belül az egymást követő időszakok- ban is érvényesül. Ennek ellenére a legtöbb országban a nemzeti vagyon statiszti- kája kevésbé fejlett, mint a nemzeti jövedelem és a hozzá kapcsolódó más makro- ökonómiai kategóriók statisztikája. Ez az elmaradás megmutatkozik a módszertan kidolgozottsági fokában és a statisztikai megfigyelések gyakorlatában is. Kétségte-
len, hogy lényegesen nehezebb kellően megbízható és jól értelmezhető adatokat
összeállítani a nemzeti vagyon egy adott időpontban meglevő állományáról, mint az újratermelés egy évi folyamatáról. Másfelől az is szerepet játszik. hogy a gazdaság- politika és a közgazdaságtan is nagyobb érdeklődést tanúsít a termelésre, a jöve—delemre és az elosztásra vonatkozó információk. mint a vagyonra vonatkozók iránt.
Az új magyar népgazdasági mérlegrendszer, amely 1969-ben került bevezetésre,2 többek között ezt az aránytalanságot is törekedett megszüntetni, s ettől kezdve a
* A nemzeti vagyon mérlege. Statisztikai Szemle. 1972. évi 8—9, sz. 835—844. old.
" Lásd: A népgazdasági mérlegrendszer továbbfejlesztése. Statisztikai Szemle. 1970. évi 10. sz. 1023—1053.
old.: Árvay János: Nemzetl termelés. nemzeti jövedelem. nemzet! vagyon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Budapest. 1973. 368 old.
496 DR. ÁRVAY JÁNOS
rendszer a nemzeti vagyonnak teljes körű és sokoldalú számbavételére is kiterjed.
Azóta a közgazdasági elemzések növekvő mértékben térnek ki erre a területre. Az ilyen irányú érdeklődés főleg a termelés hatékonyságával foglalkozó vizsgálatokban
figyelhető meg. ahol az a kutatás lényege, hogy a termelésben közreműködő munka- és eszközráforditásokat együttesen mérlegeljék. s ezeket egybevessék a velük elérttermelési eredményekkel. A kiszélesített statisztikai információknak a gyakorlatban
sorrakerülő alkalmazása egyidejűleg ösztönzően hatott a nemzeti vagyon statiszti-kájának módszertanára.
A NEMZETI VAGYON FOGALMA
A nemzeti vagyon számbavétele egész sor olyan információt nyújt, amelyek az
újratermelési folyamat számos fontos összefüggésének megismeréséhez szükségesek. '
Ezeknek a kapcsolatoknak az elemzésében különösen fontos szerepe van a nemzet-közi összehason—litásoknak. minthogy a nemzetközi adatok a normatív mérce szere-
pét tölthetik be a hazai termelési kapacitások kihasználásának megítélésében. Je-lenleg azonban a nemzetközi adatok felhasználása nagy nehézségekbe ütközik.
minthogy a különböző országokban és a különböző szerzők által alkalmazott fogal- mak és módszerek eléggé eltérnek egymástól, továbbá mert kevés ilyen adat kerül publikálásra. Ezért igéretes az a fejlemény, hogy az ENSZ Statisztikai Hivatala a kö—
zelmúltban két nemzetközi ajánlást terjesztett be az ENSZ Statisztikai Bizottságá-
hoz ebben a témakörben: —
— Nemzetközi irányelvek az országos és a szektorális vagyonmérlegek összeállítására és a nemzeti számlarendszerrel való összekapcsolásukra3.
— Nemzetközi irányelvek a reáleszközök statisztikájáraé.
Külön említést érdemel, hogy a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága is több
idevágó nemzetközi ajánlást adott ki. Legfontosabb az adott téma szempontjából a ,,Nemzeti vagyon kiszámításának alapvető módszertana" c. dokumentum. amelyet aBizottság az 1972. évi ülésén fogadott el.5
A nemzeti vagyon statisztikájának a népgazdasági mérlegrendszer keretében sorra kerülő továbbfejlesztése során nagymértékben támaszkodtunk gazdag nemzeti hagyományainkra. Ezek a hagyományok 1893-ig vezethetők vissza. amikor Fellner Frigyes első ízben készitett becslést Magyarország nemzeti vagyonáról.6 Ezeket az
eredményeket később a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek 1901-ben Budapesten
tartott konferenciája elé terjesztette. A közelmúltban végzett módszertani fejlesztési munkában a nemzeti tradíciókon kívül természetesen a nemzetközi ajánlásokat isnagymértékben figyelembe vettük.
A Központi Statisztikai Hivatal jelenleg a vagyontárgyaknak viszonylag széles skáláját vonja be a nemzeti vagyon körébe. Az 1. tábla bemutatja a számításba vett vagyontárgyak típusait, és egyúttal megadja az egyes elemeknek az értékét.
Az itt körülhatárolt fogalom az ENSZ által ajánlott fogalomnál valamivel szű-
kebb. A magyar fogalom nem tartalmazza a muzeális kincseket, továbbá a halászati
vagyon egy részét. amit az ENSZ-dokumentum számításba vételre javasol. Másfelől'Provisional International guidelines on the national and sectorai balance-sheet and reconciliation accounts of the System of National Aoaounts. Statistical Papers. Ser. M. No. 60. U. N. New York. 1977. VIII.
117 old.
* Draft international guidelines on statistics of tangible assets. Report of the Secretary General. EICN.
3/508. U. N. New York. 1978. (E tanulmány szerzője a dokumentum összeáiiitásában az ENSZ konzultánsokónt
működött közre.)
'Osznovnüo polozsenija metodoiogll lmiulenlja pokazotoie] nacionai'nogo bogatsztva. SZEV. Berlin.
1972.
' Fellner Frigyes: A nemzeti vagyon becslése. Pesti ny. Budapest. 1893. 63 old.
viszont a magyar vagyonfogalom bővebb. mint az ENSZ által ajánlott. amennyiben a háztartások tartós fogyasztási cikkeit is felöleli. Ez utóbbiak kétségkívül a nemzeti
vagyon részei, és a nézetek csak abban különböznek. hogy milyen módon lehet eze-
ket a nemzeti jövedelem és a nemzetiyvagyon összekapcsolása során a legelőnyö—sebben kezelni.
1. tábla
A nemzeti vagyon köre és értéke 1978. ianuár 1-én
(1976. évi újraelőállítási árakon)
Ét'k , '
sszkazupus (milliárd 215333;
forint)
Állóeszközök (nettó értéken) . . . 1608,4 41,5 Befejezetlen beruházások . . . 160.6 4.1 Készletek . . . . . . . . . . . . . . . 456.1 11,8 Felhalmozott eszközök összesen . . . 2225,1 57,4
Föld . . . 834.6 21.5
Erdők élőfaállománya . . . . . . . . . . . 33,2 09 Ásványi vagyon . . . 471.1 12,1 Természeti erőforrások összesen . . . . . . 13389 34,5 Háztartások tartós készletei . . . . . . . . 314,1 8.1 Összesen H 3878,1 100,0
Forrás: A nemzeti vagyon és az állóeszközállomány, 1970—1978. Statisztikai Időszaki Közlemények 448.
köt. Központ Statisztikai Hivatal. Budapest. 1979. 140 old.
A KGST-ajánlással összehasonlítva a nemzeti vagyon fogalma Magyarországon annyival bővebb. hogy a természeti erőforrásokat is tartalmazza. A természeti erő- források kezelését illetően a szocialista országok közgazdászai között vannak elmé-
leti viták, de abban. hogy a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága e tételek értékbeni
számbavételére nem adott ajánlást. az is nagy szerepet játszik, hogy ezek értékelé- sében nehézségek vannak.A KGST- és az ENSZ—ajánlás között osztályozásbeli különbség is van, nevezete- sen a befejezetlen beruházások hovasorolása eltérő. Az ENSZ—rendszerben e va- gyonelemek a már üzembe helyezett állóeszközökkel. a KGST-rendszerben viszont (:
készletekkel vannak összevonva. Talán nemcsak kompromisszumnak, hanem a ter- melési kapacitások mérése által támasztott követelményből kiindulva közgazdasági és módszertani szempontból egyaránt indokoltnak tekinthető az a magyar gyakor- lat, amely a befejezetlen beruházást önálló csoportként mutatja ki. (A 4. jegyzetben említett ENSZ-ajánlás a szerző javaslata alapján szintén az elkülönített kezelést ré-
szesíti előnyben.)
Jóllehet a nemzeti vagyon körét viszonylag széles értelmezésben vontuk meg, mégis felmerül a szükségessége annak, hogy azt további területekre kiterjesszük.
Két terület látszik különösen fontosnak a bővítés szempontjából. Az egyik az ország vízkészlete abban az értelmezésben. hogy a javaknak ez a fajtája napjainkban kerül át a ,,szabad javak" csoportjából a gazdasági javak közé, és egyre sürgősebbé válik a vízzel való gazdálkodás racionálisabbá tétele a népgazdaság minden szférájában.
A bővítés másik irányát a környezet állapotában bekövetkező változások szám- bavétele jelenti. Ezt a tételt olyan indoklással lehetne a nemzeti vagyon állományá- ban kezelni, hogy a környezetben bekövetkezett károsodást negatív előjelű vagyon- elemnek tekintenénk, amelynek nagysága az újonnan előidézett károsodás mérté-
4 Statisztikai Szemle
493 DR. ARVAY JÁNOS
kében nőne, viszont a környezet helyreállítása érdekében hozott erőfeszítések mérté—
kében csökkenne. Jelenleg azonban ezeknek a bővítési szándékoknak a valóra vál—
tása még nagyon kezdetleges stádiumban van.
§
ÉRTÉKELÉS! PROBLÉMÁK
A nemzeti vagyon értékelésénél a számítást végzők szembe kerülnek azzal a problémával, hogy az állóeszközöket bruttó vagy nettó értéken vegyék figyelembe.
el kell dönteniök a könyv szerinti érték. valamint az újratermelési érték kezelésének.
felhasználásának módját, végül pedig meg kell oldaniok a természeti erőforrások igen sok nehézséggel járó értékelését is.
Bruttó vagy nettó érték
Annak a statisztikusnak, aki a nemzeti vagyon kiszámításáért felelős, valójában nincs választási lehetősége. hogy bruttó vagy nettó értéken mutassa-e ki az álló- eszköz-állományt, azaz az értékcsökkenés levonásával vagy anélkül értékelje az esz—
közöket. Számos ok miatt ugyanis mindkét értékelési módot párhuzamosan kell al—
kalmazni. sőt. az egyik fajta értékelési eljárás lényegében feltételezi a másik érték- szinten történő értékelést is. A választás akkor válik valóban döntővé. amikor a kü—
lönböző értékelési módokon rendelkezésre álló adatokat érdemi elemzési célokra kell felhasználni.
Azt vita nélkül el lehet fogadni, hogy amikor az egyes tulajdonosok vagyoni helyzetének a vizsgálatáról van szó, akkor csak az ér'tékcsökkenéssel kisebbített va- gyonértéket lehet alapul venni. Ha azonban a nemzeti vagyon elemeit mint terme—
lési kapacitásokat vizsgáljuk, akkor szinte ugyanannyi érv hozható fel az egyik ér- tékelési szint mellett, mint a másik mellett.
A bruttó értékelés mellett az a leggyakrabban hangoztatott érv, hogy egy 10 vagy 20 évvel ezelőtt létesített üzem lényegében most is képes ugyanannyit termelni, mint az első években. jóllehet állóeszközeinek nettó értéke csak felét vagy harmadát éri el a bruttó értéknek. Ezzel szemben a nettó érték alkalmazása mellett felhozható érvek arra hivatkoznak, hogy a régen és az újabban beszerzett állóeszközök mű- szaki színvonala között jelentős különbség van, mégha bruttó értékük azonos is. E nézetek szerint, ha a különböző korú állóeszközöket nettó értékükkel összegezzük, akkor az eszközállomány globális értékösszege jobban közelíti az eszközök valósá—
gos kapacitását.
Fenti kérdéseket akkor lehetne kielégítően megválaszolni, ha a statisztika képes lenne a beruházási javakban testet öltő műszaki fejlődés hatását explicit módon számba venni és index formájában kifejezni. Akkor jelentősen mérséklődne az a mai bizonytalanság. hogy a műszaki fejlődéssel összefüggő árhatásokat a statisztika milyen módon osztja meg az értékindexen belül a mennyiségi és az árkomponens között. A műszaki színvonal fejlődésének explicit mérése esetén a beruházások ér- tékét a hagyományos két tényező helyett három tényezőre lehetne felosztani. Az ilyen indexrendszer egyik tényezője egy olyan ..tiszto" mennyiségi index, amely kizárólag a beruházási javak fizikai értelemben vett mennyiségi változását hivatott kifejezni.
A másik tényező egy olyan ,,tiszta" árindex, amely kizárólag az azonos vagy hasonló kapacitású javakra vonatkoztatva tükrözi az árak változását. A szóban forgó téma szempontjából a legérdekesebb a harmadik tényező, amely a tudományos kutatás- nak és a műszaki fejlesztésnek az állóeszközök korszerűsítéséből eredő kapacitás—
többletétjelentené.
A beruházási javak műszaki fejlődésének explicit mérése nemcsak ahhoz lenne fontos. hogy egyértelműbb legyen a volumenmérés. hanem ennek különösen nagy a
jelentősége akkor. ha a gazdasági növekedés forrásait elemezzük. Nyilvánvaló
ugyanis. hogy a gazdasági növekedésnek minőségileg teljesen más forrását jelenti az a többlet, amely a beruházási javok mennyiségi gyarapodásából származik. mint a kapacitásoknak az a többlete, amely a tudományos és műszaki haladás eredmé-nyeként jött létre.
A gyakorlatban azonban e téren jelentős nehézségek vannak. Ma még nincse—
nek olyan statisztikai megfigyelések. amelyek magának a műszaki fejlődésnek a vál- tozását mérnék, sőt még becslések sem készülnek e területen. Egy további súlyos probléma abból ered, hogy a beruházási javak többsége egyedi termék, 5 így az egymást követő években beruházott javak globális beszerzési értékét csaknem lehe- tetlen egyértelműen felbontani egy tiszta mennyiségi. egy tiszta műszaki és egy tiszta árváltozási téyezőre. Emiatt a gyakorlatban alkalmazott árindex tartalma nem elég világos, mégha most el is tekintünk a burkolt árváltozások problémájától.
Amikor a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon reálértékét kell megállapítani, a beruházási javakban testet öltő műszaki haladás hatását természetesen ugyanúgy volumengyarapodásként kell kezelni, mint a beruházások mennyiségi növekedését.
Tehát erre a célra olyan árindexek szükségesek, amelyek csak a ,,tiszta" árváltozást tükrözik, ezért a statisztika az árakra vonatkozó információk gyűjtésében ilyen tar- talomra törekszik. Az árindexnek ebből a jellegéből következik, hogy a segítségük- kel átértékelt állóeszközök bruttó értéke elvben jól közelíti a termelési kapacitások változását, hiszen a műszaki fejlődés hatása a kapacitások volumenének növekedé- seként jelenik meg az állóeszközök idősorában. Ezért nálunk általában az állóesz—
közök összehasonlító árakon számított bruttó értékét alkalmazzák a kapacitások ala—
kulásának jellemzésére. —
Ha viszont az eszközállományt a tőkeráfordítások oldaláról vizsgáljuk. és amikor a tőkeráfordításokat a munkaráfordításokkal vonjuk össze globális ráfordítási mutató képzése céljából, akkor a legtöbb közgazdász az állóeszközök nettó értékét veszi alapul. Ezt azzal a jogos követelménnyel lehet megmagyarázni, hogy az új beruhá- zási javaktól fajlagosan több nemzeti jövedelem termelése várható el, mint a ha—
sonló bruttó értéket képviselő, de régebben beruházott javaktól.
A könyv szerinti érték
Hazánkban — hasonlóan a többi szocialista országhoz — a nemzeti vagyon sta- tisztikájának az alapját az ún. könyv szerinti érték képezi. Ezen azt az értéket értjük, amelyen a vállalatok és szövetkezetek, továbbá a költségvetési intézmények és más szervezetek a tulajdonukban levö álló— és forgóeszközöket nyilvántartják. Mindjárt meg kell jegyezni. hogy a nyilvántartás ezen szervezetek számára kötelező, és hogy a nyilvántartást központi rendelkezések szabályozzák, amelyek a vagyontárgyak kö—
rét, osztályozását és értékelését egyaránt egységesen meghatározzák. E központi szabályozás nem kizárólag. sőt nem is elsődlegesen statisztikai célokat szolgál, ha- nem az adózás és más pénzügyi elszámolások számára kíván megfelelő alapot biz- tosítani, de kialakításában a statisztika követelményeit is figyelembe veszik.
Hogy a könyv szerinti érték milyen mértékben és milyen pótlólagos módosítá- sokkal használható fel a nemzeti vagyon statisztikai méréséhez, az természetesen a nyilvántartásban szereplő adatok minőségétől függ. Itt két kérdésnek van alapvető jelentősége. Az egyik az. hogy milyen gyakorisággal kerül sor a régebben és még régebben beszerzett eszközök átértékelésére, hogy azok az aktuális áraknak megfe-
4x
500 DR. ÁRVAY JÁNOS
lelő értékeket tükrözzék. A másik alapvető kérdés az. hogy a vállalatok és más szer- vezetek által alkalmazott, egyébként szintén egységesen szabályozott értékcsökke- nési leírási mód megfelel—e a nemzetijövedelem- és a nemzetivagyon-számitás kö—
vetelme'nyeinek. .
E második kérdés röviden lezárható azzal. hogy a vállalatok az állóeszközök várható élettartamára egyenletesen elosztva végzik a leírást, s ez megfelel a nép-
gazdasági mérlegszámítások igényeinek is.
Ami az értékelési színvonalat illeti, a könyv szerinti érték használhatóságát il-
letően a szocialista és a tőkés országok statisztikusainak véleménye teljesen ellen- tétes. A tőkés országok statisztikusai kategorikusan használhatatlannak minősítik eze—ket a forrásokat. Véleményem szerint a reálisnál és lehetségesnél túlzóbb az eluta-
sítás. A szocialista országok statisztikusai ezzel szemben csaknem kizárólag ezt a forrást használják, s esetenként túlzott bizalommal, korrekció nélkül fogadják el
ezeket az adatokat. akkor is, ha azok már többé-kevésbé elavultak.A hazai statisztikai gyakorlatra is az jellemző, hogy a könyv szerinti értékre tá-
maszkodik, s viszonylag kevés korrekciót alkalmaz. Ez azért lehetséges, mert egyrészt az általános árszínvonal emelkedése viszonylag lassú. másrészt mert még az így fel—halmozódó árváltozások is figyelembevételre kerülnek. amikor 8—10 évenként az állóeszközöket általánosan újraértékelik. A beruházási javak évi átlagos árindexe az utóbbi 20 évben 2 százalék alatt volt. és a háború utáni időszakban három álta- lános átértékelésre került sor (1946, 1959 és 1968). Ahol időközben jelentősen válto—
zott az állóeszközök ára, ott részleges átértékeléseket hajtottak végre.
Jelenleg a helyzet viszonylag kedvezőtlen, mert a legutóbbi átértékelés óta már
11 év telt el. és ebben az időszakban a beruházási javak árai gyorsabban emelked-
tek, mint előzőleg. Emiatt a könyv szerinti érték ma már eléggé elmarad az állóesz-közök újrabeszerzési értékétől, s így azokon jelentős korrekciót szükséges végre-
hajtani.Az úírabeszerzési érték
Az 1976. év olyan ..váltóév", amelyben az állóeszközök értéke három árszinten van kifejezve. Az egyik az 1968. évi árszint. ezeket az árakat alkalmaztuk a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon összehasonlító áras adatainak kiszámításához az 1960 és 1976 közötti időszakban. A másik árszint 1976. évi árakon mutatja a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon reálértékét. A harmadik értékszint a könyvekben ki—
mutatott értéknek felel meg, s igy ez az—érték a különböző időpontokban különböző árakon beszerzett beruházási javak értékeinek a keveréke.
A 2. tábla bemutatja a különböző értékelési módoknak az állóeszköz-állomány értékére és az amortizációra gyakorolt hatását. Meg kell jegyezni. hogy az ország lakásállományát. a közutakat és a gátakat a Központi Statisztikai Hivatal központi- lag értékeli, így ezek ,,könyv szerinti értéke" megegyezik ezen állóeszközök minden—
kori újraelőállítási költségével.
Minthogy vállalati szinten 1968 óta nem került sor általános átértékelésre. ezt a Központi Statisztikai Hivatal végezte el viszonylag magas aggregáltsági fokon az 1976. évre vonatkozóan. Az 1. tábla adatai szerint a teljes állomány újraelőállí—
tási árszinten számított értéke 10 százalékkal magasabb, mint a könyv szerinti érték (a lakások. gátak és utak nélküli körben 16 százalékkal). Hasonló a különbség az értékcsökkenési leírásnak az újraelőállítási költségek szintjén számított összege és a könyv szerinti értéke között is. akár az évi leírást. akár a felhalmozott leírást tekint-
jük.
Az állóeszközök átértékelése lehetővé tette. hogy az 1976. évi árakat használjuk a volumenmérésre az egész mérlegrendszerben. A változatlan áras idősorok átára—
zását 1970-ig visszamenőleg végeztük el, minden egyes évre. Az 1970 előtti és utáni idősorok a lóncolás módszerével kapcsolhatók össze. (A nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon összehasonlító áras idősorai az 1960 és 1970 közötti évekre továbbra
is 1968. évi árakon maradtak.)
2. tábla
Az állóeszköz-állomány értéke különböző értékelési módokon
(milliárd forint)
Lakás-
Megnevezés állomány, , ngéb " Állőeszközők
közutak, alloeszkozok osszesen gátak
Bruttó érték 1976 elején
1968. évi áron . 560 1194 1754
1976. évi áron . 773 1490 2263
Könyv szerinti érték . 773 1281 2054
Nettó érték 1976 elején
1968. évi áron . . . . . . . . 365 707 1072
1976. évi áron . . . . . . . . 492 936 1428
Könyv szerinti érték . . . 492 805 1297
Állóeszközök 1975. évi értékcsökke—
nése
1968. évi áron . 4,7 46,9 51,6
1976. évi áron . 5.6 579 63,5
Könyv szerinti érték . 5.4 49,5 54,9
Ami a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon folyó árakon kifejezett adatait illeti. itt az elméleti és a gyakorlati követelmények ellentmondásba kerültek. Számos indok szólt amellett, hogy a folyó áras adatokban az eszközöket könyv szerinti ér- tékükön vegyük számba. Ez esetben ugyanis a vállalatok nyereségét és a különböző pénzügyi folyamatokat a vállalati nyílvántartásokkal összhangban lehet meghatá—
rozni, amelynek a gazdaságvezetés adott rendszerében nagy előnye van. Természe- tesen jelentős hátránya is van annak, hogy a könyv szerinti értéket alkalmazzuk, ami egyre jobban elszakad a valóságtól. Ezt a problémát csak egy vállalati szinten vég- rehajtandó általános átértékeléssel lehet megnyugtatóan megoldani.
A természeti erőforrások értékelése
A természeti erőforrások értékelése még olyan országokban is módszertani ne- hézségekbe ütközik, ahol azok piaci forgalomba kerülnek. s így van létező áruk. Még
inkább nehéz ez a kérdés a szocialista országokban, ahol a természeti erőforrások nem képezik adásvétel tórgyát. Ugyanakkor egyre fontosabbnak tűnik, hogy az esz-közöknek ezeket a fajtáit is bevonjuk a közgazdasági elemzésekbe. amihez nem ele-
gendő a természetes mértékegységben történő mérés, hanem értéki formában is kikell fejezni a termelési erőforrások között elfoglalt súlyukat.
Abban a tudatban, hogy ezen a területen bármiféle értékelési módszer jogos bírólatban részesülhet mind elméleti. mind gyakorlati oldalról. az alábbiakban rövid áttekintést adunk arról. hogy milyen módon értékeljük a természeti erőforrásokat.
A föld esetében más módszert alkalmazunk a mezőgazdasági és mást a nem
mezőgazdasági terület értékelésére.502 DR. ARVAY JÁNOS
A mezőgazdasági földterület tekintetében az értékelés során az a feltételezés képezi a számítás kiindulását. hogy a mezőgazdasági nettó termelés értékének a negyedrésze magának a földnek a hozama és a háromnegyedrésze származik a munka és az eszközök hozzájárulásából. Ha ezt a negyedrészt tőkejáradéknak te—
kintjük. és ahhoz szerény — adott esetben 4 százalékos — kamatlábat alkalmazunk, akkor egy tőkésített összeget kapunk. Ezt az összeget fogadjuk el az egységnyi föld árának, amely tehát 6.25-szorosa az egy hektár földre jutó évi nettó termelési érték- nek. (A számítások az egy hektár földterületre jutó évi nettó termelési értékek 5 éves átlagain alapulnak.)
A nem mezőgazdasági terület, amelynek jelentős részét az épületek által el- foglalt és az épületeket körülvevő telkek teszik ki, a telekforgalomban kialakult ára—
kon, pontosabban ezek módositott egységértékével értékeljük. A módosítás a tény- leges forgalmi áraknak 25 százalékos mérsékléséből áll. amelyet a feltételezett spe-
kulációs hatás kiszűrése érdekében végzünk el.
Az ásványi kincsek értékelése a bányászati termékek világpiaci árain alapszik.
levonva azokból az egységnyi termékre jutó kitermelési költségeket. A kitermelési költségeket a különböző természeti adottságok között elhelyezkedő készletekre kü—
lön-külön állapítjuk meg (mélység, koncentráció stb.). Ettől függően a kitermelési költségekben természetesen nagy különbségek vannak. Csak azok a készletek kép—
viselnek értéket és csak azok kerülnek a nemzeti vagyonba, amelyeknél a kitermelési költségek a világpiaci ár alatt vannak. Az ár és a költség közötti különbségek fejezik ki tulajdonképpen a ,,természet ajándékát", és ha ezeket a különbözeteket súlyoz—_
zuk a hozzájuk tartozó vagyonkészletek mennyiségével. akkor az ásványi kincsekben foglalt tiszta jövedelem teljes értékéhez jutunk. Végül ezt az értéket 8 százalékos diszkontlábbal diszkontáljuk, minthogy a várható jövedelem csak a kitermelés folya- matában —- a kitermelés feltételezett időtartamára egyenletesen elosztva — reali—
zálódik.
Mindezeket a számításokat a Központi Földtani Hivatal végzi el, amely felelős az ásványi vagyon minden előfordulási helyének számbavételéért és az előfordulási
helyek minősítéséért.
Az ásványi vagyon értékének összehasonlító árakon történő mérése néhány sa—
játos problémát vet fel. Legérdekesebb ezek közül az a hatás, amit az energiahor—
dozók árának az 1970-es évek elején bekövetkezett robbanásszerű emelkedése idé- zett elő. Ez a tényező számottevően módosította az ásványi kincsek kitermelésének gazdaságossági határvonalát. lgy az árváltozás után nemcsak az történt. hogy az egységnyi ásványi kincsnek nagyobb lett az értéke, hanem az is, hogy az ásványi va—
gyon újabb mennyiségei kerültek be a kitermelésre érdemesnek minősülő készletek körébe.
Ezek után felmerül az a kérdés. hogy a mennyiségeknek ilyen forrásból eredő növekedését az idősorok képzése esetén az ásványi készletek volumenének gyara- podásaként kell—e kezelni vagy sem. Hazai gyakorlatunkban az emlitett határvonal megváltozását és ennek következtében újabb mennyiségi készleteknek az ásványi vagyon körébe való bevonását volumengyarapodásként kezeltük, jóllehet fizikai ér- telemben ezek a mennyiségek a világpiaci árak emelkedése előtt is megvoltak, sőt
mennyiségüket és helyüket is ismertük.
A természeti erőforrások között vesszük számba az erdők élőfaállományát is. jól- lehet hazánkban az erdők teljes mértékben telepítés. illetve újraerdősítés eredmé- nyeként jöttek létre. A faállományt az erdők tényleges fenntartási költségei alapján értékeljük. idevéve az erdőtelepítés költségeit és a telepitéstől a várható kivágásig
terjedő időszak alatt felmerülő ápolási—tisztítási költségeket.
A SZÁMITÁSOK FÖBB EREDMÉNYEI
A következő táblákat azzal a céllal közöljük, hogy a tárgyi formát öltő eszközök nagyságát és struktúráját különböző metsze'tekben bemutassuk.7 A 3.. 4. és 5. tábla egy adott időpontra. az 1978. január 1-i állapotra vonatkozóan mutatja be az ország nemzeti vagyonának állományát. majd a következő, a 6. tábla az elmúlt 18 év
alatt a vagyonállományban bekövetkezett változásokat világítja meg. Mind az egyes
eszközfajták állományában bekövetkezett változásokat kifejező indexek, mind a strukturális változásokat kifejező arányszámok összehasonlító árakon értékelt ada- tokon alapulnak. A 7. tábla azt mutatja be. hogy több egymást követő időpontra vo- natkozó állományadatok hogyan kapcsolhatók össze az eszközállomány változását tükröző adatok segítségével.Ahhoz. hogy a tárgyi formát öltő eszközállomány, de különösen az újratermel- hető eszközök nagyságát kissé jobban meg lehessen ítélni. megemlítjük. hogy az ország nemzeti jövedelme 1977-ben 476 milliárd forint volt, amelynek volumene mintegy két és félszerese az 1960. évinek. A felhalmozási ráta (az értékcsökkenéssel csökkentve) ezen időszak alatt átlagosan 25 százalék körül volt. Ez az arány 32—33 százalékos rátának felel meg. ha a bruttó felhalmozást a bruttó hazai termékhez (hozzáadott értékhez) hasonlítjuk.
3. tábla
A reá/eszközök állománya szektorok szerint 1978. ianuór 1-én
(1976. évi újraelőállítási árszinten)
" Háztar—
, Állami Szovet— tások _ Magán- Össze—
Megnevezes szektor kezet! szemelyi szektor sen
szektor tulaj—
diona
Milliárd forint
Állóeszközök (nettó értéken) . . . . 113ó,7 17ó,1 285,8 9.8 1608.4
Befejezetlen beruházások . . . . . 141,7 108 8,1 —- 160,6
Készletek . . . . . . . . . . . 343.8 101.7 77 2.9 45Ó,1
Felholmozott eszközök összesen . . 1 16222 288,ó l 3011; 12,7 22251
Föld. . . . . . . . . 3262 4029 94.8 10,7 834,6
Erdők élőfaállománya. . . 24,3 8.7 0.1 0.1 332
Ásványi vagyon . . . . . . . . . 467.1 l 4.0 -— _ 471,1
Természeti erőforrások összesen . . ; 817,6 415,6 94,9 10,8 l 13389 Háztartások tartós készletei . . . . ; — — 314.1 — , 314,l
Összesen l 24393 l 7042 l 710,6 l 23,5*l 3878,1
' Megoszlás (százalék)
Állóeszközök (nettó értéken) . 46,6 25,0 40,2 41.7 4l,5
Befejezetlen beruházások 5.8 1. 5 l,1 — 4.1
Készletek l 14;1 [ 'lll,5 1,1 12.33 li.8
Felhalmozott eszközök összesen l 6615 [ 41.0 1 42,4 l 54,0 57,4
Föld. . . . . . . . . . l 13.4 5 572 13.11 45,6 21.5
Erdők élőfaallománya. . . . 1.0 l 12 I 0.0 o,4 0.9
Ásványi vagyon . l 19,1 ; 0,6 l —— — 12,1
Természeti erőforrások összesen 1 33.5 [ 59,o , 13.4 l 46,0 ! 34,5
Háztartások tartós készletei . - 442 l — 8,1
Összesen mao [ 100, o l mao
l
mao l 1000 l
l
7 Az adatok az 1. táblánál szereplő KSH-kiadványból származnak.
504 DR. ÁRVAY JÁNOS
4. tábla U A felhalmozott eszközök megoszlása a gazdasági tevékenység fajtái szerint
1978. ianuár 1--én
Ú b h ! tt _
, ZÉWÖSSZkÉIÖ'eÉe jeBzZileen Készie- Ugile-
Megnevezes ***—ám lbe'ru- bak , ('n-nettó ,
értéke értéke halasak ették)
1976. évi újraelőállítási értéken _ _
"
(milliárd forint) _ ,_
ipar . . . . . . . . . . . . . 6521 3943 70.4 187.0 6517'
Építőipar . . . 39,1 26,9 _ 1.8 28.7 57.11 '
Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás . 311,7 2132 102 1075 330.9 ,
Szállítás és hírközlés . . . 405,9 2436 17.3 12,9 274.0
Kereskedelem . . . 64,6 46,4 6.0 93,8, _ 1462
Vízgazdálkodás . . . 139,0 110.9 12,8 2.7 126,4 ,
Anyagi szféra összesen . . . 1612.4 1035.5 118.5 4326 158656 ,
Nem anyagi szféra . . . . . . . 924.7 5729 421 23,5 6385
Osszesen 2537,1 l 1608,4 l maa l 456,1 [ 22211
Megoszlás (százalék) '
Ipar . . . . . . . . . . . . . 25,7 24.5 43.8 41.0 29,3
Építőipar . . . . 1, 5 1.7 1.1 ' 63 2.6
Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás . 12,3 13,3 6.4 23,5 14.9
Szállítás és hírközlés . . . 16.0 15,1 10,8 2.8 12,3
Kereskedelem . . . 2.6 2.9 3.7 20,6 6,5
Vízgazdálkodás . . . 5.5 6.9 8.0 0.6 5.7
Anyagi szféra összesen . . . 63,6 64,4 73,8 94.8 71.33
Nem anyagi szféra . . ._ . . . . 36,4 35,6 262 5.2 28.7
' Összesen 1oo,o mao l 1oo,o 1oo,o 1oo,o
5. tábla
Az állóeszközök bruttó és nettó értéke 1978. [anuár 1-én
Bruttó Érték— Nettó Nettó
érték csökkenés érték érték a bruttó
Megnevezés 'M————————————————————-—— érték
1976. évl újraelőállítási árszinten százalé-
, (milliárd forint) kabar!
Lakóépületek. . . 673,3 260,8 412,5 61,3 Uzemi épületek . . . 809,5 2669 542.6 67,D Közületi épületek . . . 162.6 56,7 105,9 652 Közutak. gátak . . . 193,0 41,7 151,3 78,4 Ultetvények és más ingatlanok . . 44.5 5.2 39,3 88.3 Ingatlanok összesen . . . 18829 631,3 1251.6 ' 66.6
Erőgépek és munkagépek . . . . 512,8 . _ ,
Járművek . . . 141,4 . . .
Gépek és berendezések összesen . 6542 297.4 356.8 ! 54,5 Allóeszközök összesen
2537,1 928,7 1608,4 63,4
6. tábla
A reáleszközők struktúrájának változása 1960 és 1978 között
1975- ,éví 1960. 1978.
Meenevezee álami
százalékában évi megoszlás (százalék)
Uzembe helyezett állóeszközök . 260 31 41
Befejezetlen beruházások 919 1 4
Készletek 221 11 12
Felhalmozott eszközök együtt 265 43 57
Föld . 102 41 22
Erdők élőfaállománya . 152 1 1
Ásványi vagyon 248 10 12
Természeti erőforrások együtt 124 52 35
Háztartások tartós készletei . 299 5 8
Összesen 201 100 100
Ipar 366 19 26
Építőípor . 876 1 2
Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás . 334 8 12
E gyütt. . 362 28 40
Szállítás és hírközlés. kereskedelem,
vízgazdálkodás 197 26 24
Anyagi szféra összesen 278 54 64
Nem anyagi szféra . 196 46 36
Összesen 241 100 100
7. tábla
Az állóeszköz-állomány bruttó értéke és változása
(1976. évi újraelőóllítási árszinten. milliárd forint)
1973. l 1974. I 1975. [ 1976. 1977.
Megnevezés
évben
A népgazdaság összes óllóeszköze
Nyitó állomány. . . 1904 2012 2124 2263 2400
Uzembe helyezett beruházás (—l—) . 132 132 165 158 163
Selejtezés (-—) . . . 22 22 22 24 27
Egyéb változás ($. --) —2 * 4—2 ——4 —l—3 —l—1
Záró állomány. 2012 2124 2263 2400 2537
Állóeszköz- állomány az ipárban
Nyitó állomány. . . 450 483 518 569 607
Uzembe helyezett beruházás (—l—) . 40 41 61 47 53
Selejtezés (_) . . 8 8 7 8 8
Egyéb változás H—, —). —l—1 4—2 —3 —1 0
Záró állomány. . 483 518 569 607 652
Állóeszköz- állomány a mezőgazdaság- ban és erdőgazdálkodásban
Nyitó állomány. . . 224 244 260 278 295
Uzembe helyezett beruházás (—l—). 25 22 24 23 23
Selejtezés (—) . . . 5 6 6 6 7
Egyéb változós Ha —)- 0 O 0 0 -I—-1
Záró állomány. 244
260 278 295 312
506 DR. ÁRVAY: A NEMZETI VAGYON
PE3lOME
Ouepn noAroroaneH Ann cocronmeüca : 1979 roAy Koucpepenuun memnynaponaoü accounauuu no nccnenosanmo nmymecraa u onvoa (HAPMB). Bo aeonnoü uacm aa- Top nanaraer OCPHUMaanO npm—m'ryio xonuenumo Hauuonanbuoro őorarcma " ormeuaer :; Kauoü mepe ee cerpmane omnonnercs or nom-wmi, pemMeHnyeme OOH a, cca?—
BeTCTBeHHO, CSB.
Ocuoauoe snuaauue aerop yAenner meroAaM oueHKu omeanux aneMeHTos Hanno—
Hanbnoro Gorarcraa " npoőneMaM, aoanunaioumm : caaau c 3TMM. Tan Hapnny c npo—
HMM paCCManHBaeT aonpoc o TOM, Ana Kai-(MX ueneü cnenyeT npouaaonun. oueHKy oc—
HOBHbe cponAoa no Banoaoü " cooraercaeHHo, uucroü croumocm, nai-lee, npu KBKMX ycnoemix dpurypmoutyro a yuete npeAnpnm-uű u Apyrux xoanücraenuux ennnuu 1'. H.
6yxranrepcxyio CTOMMOCTb momno ucnonbaoears Ann Hymg ucuucnenmn napom-comman- BeHHOI'O őorarctaa.
ABTOp Ha OTHOBBHHH senrepcxux p.aHHblx 1976 roAa noxaamaaer, s Kaxoü Mepe 6yxramepcxas CTOHMOCTb a'rcrae'r OT TOI'O crowmocmaro YPOBHH, Koropbrü nonyuaercn a cnyuae ouenm Ha ypoaHe uHaecmuuoi—mux U,eH 1976. r. " Koropbiű TBKHM oőpazoM, orpamaer Boccranoanrenbnyio CTOHMOCTb Hoeonpuoőperennmx ocuoaHux (pangas. B me—
TOAW-ieCKOM paanene CTaTbH aarop nsnaraer ucxomiue npuuuwnbl CTOHMOCTHOI'O yueTa npupoAme pecypcoe, ro ecrb CnOCOőhl ouemm sem-m, MHHepaJ'lebIX őnar " necoa.
Aerop Ha 3—7 raőnmuax HOAbITOMMBaeT samneüwwe AaHHbleOHauHOHönt-HOM őora'rcrae.
l'lepebie TpH TaőnHubl noxaabiaaior pacnpeneneuue Hauuonanbnoro őoraTc-raa no csuro- paM u orpacnnM cornacno cocroanmo Ha 1 smsapn 1978 roga w, p.anee, coorHouJeI-me ero sanoaoü " uncroü cmnMocru. CneAyioiuaa p.se 'raőnnua Aemoncrpupyer H3MEHeHHH, npoucmenwne B oőbeme u CprKrype Haunonanbnoro őoraTcnaa aa 1960—1978. rr. Taő—
nuua 7 noxaabiaaer cases memAy OCHOBHbIMM (Pot—IABMH u emeroAHo BaeneHHbiMu s 3KC- anya-reuma, cnncusaHueM " ApYI'HMH H3MeHeHH$1MH : OCHOBHHX (pounax a Teuenue nam—
neTHera nepuona.
SUMMARY
The study was prepared for the 1979 Conference of lARlW. The introductory part dis- cusses the officially accepted concept of national wealth, painting out haw its content differs from the wealth concepts recommended by UN and CMEA.
Attention is paid in the article primarily to the methods of evaluating the elements of wealth and to the related problems. Among others, different purposes of evaluating the fixed assets in grass or net value are examined as well as conditions are surveyed under which the so—called book value recorded by the enterprises and other economic units can be used for calculating the wealth at national level.
The author shows, relying on suitable Hungarian data of 1976, to what extent the cur- rent book values fall behind the value levei obtained through evaluating the investments at the 1976 price level which reflects the re—acauisition value of fixed assets. The methodological part of the article discusses basic principles of accounting the natural resources in value, i. 9. the methods of evaluating land, mineral resources and forests.
The study summarizes in tables No. 3—7. the main data of national wealth. ln tables 3—5.
the distribution of national wealth by sectors and economic branches as for 1st January, 1978, as well as the grass and net value relations are presented. The next table demon- strates the changes in the volume and structure of national wealth taken place between 1960 and 1978. The last table illustrates, for a period of five years, the relationships of the stack of fixed assets, the yearly putting into operation, scrapping, and other changes.
