A nemzeti vagyon növekedése az 1960–1974. években (I.)

(1)

A NEMZETI VAGYON NOVEKEDÉSE AZ 1960-1974. ÉVEKBEN (l.)

DR. HAJ PÁL GYULA

A gazdaságtudományok fejlődésének legutóbbi idősz-alka — nagyjából az utolsó fél évszázad — a tudományos vizsgálódások célkitűzéseinek és módszere- inek alapvető átalakulását eredményezte. Ez a fejlődés elsősorban a tudomány érdeklődés—i körének kiszélesedésében jut kifejezésre. A modern gazdaságtudomány az egész társadalmi újratermelési folyamat elemzését feladatának tekinti, és ki':—

lönös fontosságot tulajdonít a termeléssel kapcsolatos kérdéseknek.1 M'lnt köz- ponti prdbléma merül fel a termelési tényezők és a termelés eredménye közötti kapcsolatok (kérdése, ami végső soron a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem közötti összefüggések vizsgálatához vezet. A gazdaságtudomány ilyen irányú fej- lődése azt jelenti, hogy véget ért a jövedelemszemlélet évszázados uralma, és egy átfogó — a társadalmi gazdálkodás vagyonszférájára is kiterjedő —- gazdaságszem- lé'let lépett a helyébe. A gazdaságtudomány történeti fejlődésének egyes álllomá- savira utalva azt mondhatjuk. hogy a két világháború közötti időszakban a tudo- mány—os kutatás a Guesnay által kijelölt irányvonaltól a Petty munkáiban megha-

tározott útra tért rá.2

A gazdaságtudomány ilyen irányba való fejlődését az utóbbi fél évszázad politikai és gazdasági eseményei senkentették, helyesebben az események által tá—

masztott gyalkorlati gazdaságpolitilkai igényeik kényszerítették ki.

A Szovjetunióban a szovjethatalom uralomra jutása után a szocialista terv- gazdálkodás gyakorlati igényei szabták meg a gazdaságtudomány feladatait.

Ezeknek az igényeknek a kielégítése céljából már az 1920-as évek első felében olyan népgazdasági számítások—ra került sor, amelyelk az újratermelési folyamat gazdaságstat'isztiikai módszerekkel történő maíkroölkanómfiai elemzését jelentették.

Ezek a számításaik a termelés és a felhasználás -— ezen belül a fogyasztás ésa felhalmozás — közötti egyensúly kérdéseit vizsgált—ák, és így már a népgazdasági mérlegrendszer alapelemeit is magukban hordozták.3 _

A tőkés országokban a két világháború közötti években a gazdasági nehéz- ségeik -— elsősorban a nagy gazdasági világválság -— serkentettélk a tudományt az új utalk keresésében. llyen irányból jövő indítékok támogatták az ökonometriánalk

* A tudományos fejlődésnek ez az iránya nagymértékben Marx újratermelési elméletére támaszkodik.

3 A XVIII. század második felében Fr. Ouesnay ..Tableau Economiaue" c. munkája -—- konstruált példára támaszkodva — a jövedelemelosztás kérdését állította a gazdaságelmélet középpontjába.AXVll. század kö- zepénAngliaW.nemzetiPetty vagyona,.Verbuméssapienti"nemzeti c.jövedelmeművébenközötti—- ténylegeskapcsolatokatgazdaságstutisztikaívizsgálta. adatok felhasználásával — 3 A szovjet gazdaságtudomány fejlődésének erről az időszakáról bővebben beszámol V. Sz. Nemcsinov magyarulBudapest. ,,A1962.)matematikacímmel megjelentalkalmazásamunkájában.a közgazdasági kutatásban" (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

2 Statisztikai Szemle

(2)

18 DR. HAJPÁL GYULA

mint a gazdasági folyamatok elemzésével foglalkozó módszertudomálnyna'k a *kli- fejlődését." A gazdasági virlágválrságna'k a polgári elméletek fejlődésére gyalkatrolt

hatás—a elsősorban Keynes ,.inem eulklides'i" közgazdasági eszm-erendszenélben ju—

tott kifejezésre. Ez az elmélet a jövedelemelosz'táis kérdései helyett a társadalmi gazdálkodás össz—volumenét befolyásoló tényezők vizsgálatát állította az elméleti kutatás középpontjába.

A második világháború után a gazdaságtudomány előtt álló feladatok világ- szerte a háború alatt felmerült kérdésekhez iktapcsolódtaik. lgy tehát érthető, hogy a háború alatt alkalmazott külömböző népgazdasági számításaik mind a szocialista, mind pedig a tőkés országoldban nagy szerepet játszottak az első béke- évek gazdaságpolitilkáj—áinalk a megalapozásában. Az ilyen irányból jövő ösztön- zés hatására a gazdaságstait'iszt'ilka és az ennek eredményeire támaszkodó nép- gazdasági szá—mitásak újalolb nagy fejlődést értek el. '

A szocialista országokban Marx újratermelési elmélete képezi a népgazdasági száimításolk elvi alapját. A számítások rendszere természetesen a szocialista terv- gazdálkodás által "támasztott gyakorlati követelményekhez allkalimazlkodik. Hazánk—

ban emellett olyan számításaik is készülnek, amelyek egy szélesebb tenmelési fo- galomra támaszkodva - lényegében az ENSZ által ajánlott népgazdasági mérleg—

rendszer koncepciójának megfelelően —- vizsgálják a társadalmi újrafterim—elés fo- lyamatát.

A tőkés országokban a második világháború óta a gazdaiságelmélet Keynes utáni fejlődési irányai — az ún. növekedési elméletek — képezik a népgazdasági számítások elméleti hátterét. Ezt az elméleti felfogást az ENSZ által ajánlott mér- legrendszer koncepcionális matrixa juttatja érvényre a népgazdasági számítások—

ban. Ez az elszámolási rendszer —- Petty három évszázad előtti *kuta'táisaitól elte- kintve — az első olyan népgazdasági számítás, amely a nemzeti vagyon állománya és a termelés, végső soron tehát a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon közötti szerves kapcsolataik kimutatását és vizsg—állatát tekinti fő feladatának.

A gazdasági számításoknak ez az átfogó koncepciója ma még azomban nem kerül teljes alkalmazásra. A népgazdasági mérlegrendszer keretében -— .mi—nd (:

szoaialiis'ta. mind pedig a kapitalista országokban —— elsősorban a jövedelmi fo—

lyamatok elemzésével foglalkoznak a nemzetijiöivedelem-száimitásolk eredményei alapján. Ennek az az oka, hogy a nemzetiivagyan—számítáis'ok fejlődése a legtöbb helyen messze elmaradt a nemzetijövedelemszámításaik gyors előrehaladása vmö- gött, és így a vagyanállamány fejlődésére vonatkozó infonmiáoiólk a legtöbb ország—

ban hiányosak.

Kevés olyan területe van a gazdas-áigtudomiánynak. amelynek előbbrevitelé- hez a magyar közgazdászok olyan mértékben hozzájárultak, mint a nemzetivagyon-számítás.

A múlt század második felében Kautz Gyula foglalkozott a nemzetijöved-ele—m- és a nemzetivagyan-számitásolk alapvető kérdéseivel? Munkáiból megállapítható.

hogy a nemzeti vagyont a termelésben —- végső soron tehát a nemzeti jövedelem létrehozásában -— részt vevő termelési tényezők összességének tekintette. Kautz gazdasági goindollkoz—ásálban a mai modern felfogás számos alapeleme is megta—

lálh-ató.

4 O. Lange magyar fordításban is megjelent .,Politikai gazdaságtan" (Közgazdasági és Jogi Könyv- kiadó. Budapest. 1962.) :. munkájában — E. A. Carr ,,The Soviet impact on the western World" című (1947-ben Londonban megjelent) könyvére hivatkozva —— tárgyalja a szovjet gazdaságpolitikának és az 1920—

as években alkalmazott vizsgálati módszereknek a polgári gazdaságtudomány legújabb fejlődésére gya—

korolt hatását.

5 Kautz Gyula: Az Ausztriai Birodalom statisztikája. különös tekintettel Magyarországra. Pest. 1855.

(3)

A NEMZETI VAGYON NUVEKEDÉSE 19

A magyar közgazdászok köz—ül Fellner Frigyes érte el a legnagyobb eredmé—

nyeket a nemzeti vagyon számbavétele terén."? Felfogása szerint, melynek kiallo—

k'ítáfsóíbain nagy része volt a német gazdaságtudománynak7, a nemzeti vagyon elsős—orban felhalmozott pénzügyi gazdasági erőforrást jelent, amely a nemzet pénzügyi teherbíró képességét határozza meg. Ezta felfogást ma már nem fogad- juik el. de kétségtelen, hogy összhangban volt az akkor világszerte uralkodó szem-

lélettel.8

A nemzetivagyon—száamítás gazdag hazai hagyományainak a hatása abban is kifejezésre jut, hogy a Központi Statisztikai Hivatal már az 1950es évek elején foglalkozott a nemzeti vagyon értékelésével. Ez a számítás a felihalmozásból szár—

mazó vagyantételek értékadataiit foglalja magában az 1952. és 1953. évekre vo- natkozó'lag.

A nemzetiva—gyonszámítás kérdéseivel a Központi Statisztikai Hivatal. a nép—

gazdasági miérlegrendszer továbibifejilesztésévetl kapcsolatos Vmunikák keretében az 1960-as évek második felében kezdett el újból és alaposabban foglalkozni. Az ilyen irányú vizsgálatok első eredményei 1971-ben jelentek meg.9 A munka foly- tatásaként készültek el az 1960—1973. évekre (az egyes évek január 1-éne) vonat- kozó számítások, melyeknek részletes eredményei 1974-ben kerültek nyilvános—

sági-a.10

A Központi Statisztikai Hivatal nevmzetivagyon—szármításainak célkitűzése a nemzetivagyon-xállomány évenkénti, a január 1-i állomány alapján történő számba- vétele, az állomány pénzértékéiben és volumenében végbement változások folyama—

tos megállapírtása. Ezek a számításaik teszik lehetővé a népgazdasági mérlegnek az 1968-ban bevezetett új mérlegrendszer alapját képező koncepcionális matrix

szerinti összeáll!ítását.11 Az ilyen fonmáaban elkészített népgazdasági méhleg a tár-

sadalmi újr—atenmeliés egész körfolyamatát felöleli, és a tenmxelési folyamatban ter—

melési tényezők formájában közreműködő vagyonál—lomány és a termelés eredmé- nye — végső soron tehát a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem — közötti kap-

csolatok sokoldalú bemutatását jelenti. , '

Ebben a tanulmányban a Központi Statisztikai Hivatal által végzett nemzetivagyon—szá'mí—t—ások eddigi eredményeinek ismertetését tekintjük feladatunknak. A kiadványok gazdag adatanyagáiból — az áttekintés megkönnyítése c-éljáíból -— csak a nemzeti vagyon növekedésének fő irányvonalát feltüntető fontosabb eredmé- nyeket foglaljuk össze. A közölt adatokat a szokásos statisztikai módszerekkel elemezzük. így tehát az adatok dinamikájátban és szerkezeti változás—atban meg- mutatkozó fontosabb tendenciák kiemelésére törekszünk. A nemzeti vagyon fejilő- déséve'l kapcsolatos elvi és g-azdaságpal—ítikai kérdések mélyebb elemzését to—

vá'bibi — fontos és nehéz — feladatnak tekintjük.

A nemzetivagyon—számítás egyik alapvető problémáját a nemzeti vagyon fo- galmának meghatározása képezi.

A szakirodalom gyakran és sokat foglalkozott a nemzeti vagyon fogalmával, és ennek eredményeként különböző fogalmak alakultak ki. A Központi Statisztikai

5 Fellner Frigyes számos irodalmi munkája közül négy foglalkozik a nemzetivagyon—számítás kérdésével, melyek közül az első 1892—ben, az utolsó pedig 1929—ben jelent meg.

7 A múlt század második felében a német közgazdászok közül elsősorban G. Rűmelin és R. Schall vizsgálták a nemzeti vagyon kérdéseit.

3 Ez az álláspont még a második világháború után is felmerült a szakirodalomban. Lásd például M. Stádnik: Národni jmeni c. tanulmányát (Slalístícky Obzor. 1946. évi 3. sz. 258—273. old.).

40 !; Magyarország nemzeti vagyona 1970. január 1-én. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1971.

0 .

m A nemzeti vagyon és az állóeszköz—állomány, 1960—1973. Statisztikai Időszaki Közlemények 320. köt.

Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1974. 153 aid.

" Árvay lános: Nemzeti termelés, nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon. Magyarország népgazdasági mérlegrendszere. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1973. 367 old.

20

(4)

20 DR. HAJPÁL GYULA

Hivatal eddigi számításai—nak az alábbi tartalmú neimze'tívagy—on—ifogalom képezi az alapját:

Állóeszköz-állomány Befejezetlen beruházások Népgazdasági készletek

Felhalmozott termelési esz—közök összesen Földterüiet

Erdők élőfaállománya Ásványvagyon

Természeti erőforrások összesen Tárgyi termelési tényezők összesen Háztartások tartós készletei

Nemzeti vagyon összesen

Ez a nemzetivagyon—fogaloim a termelési folyamatban döntő szerepet játszó valamennyi fontosabb tárgyi termelési tényezőt magában foglalja. így tehát az eredmények lehetővé teszik a termel-és és a termelési tényezők közötti alapvető összefüggések elemzését. A nemzeti vagyon fogalmának kiszélesítése —— a számí- tásokra-alk újabb vaxgyo'ntételefkr—e való kiterjesztése -— az ilyen irányú vizsgálatok tO'VÓlblb'l elmélyítését teszi lehetővé.

Eddigi számításaink eredményein-ek ismertetése mellett a nemzeti vagyon ál- lományáinialk számbavételével kapcsolatos egyes elvi és módszertani kérdésekre is kitérünk. Emellett azt is feladatunknak tekintjük, hogy a nemzetívagyonasztámiítás még megoldatlan kérdéseire tereljük a figyelmet. Az ilyen irányú további kutatások a népgazdaság vagyonszférájám vonatkozó információk kívánatos fejlődéséhez járulnak hozzá. Ez a fejlődés előmozdítja a gazdasági folyamatok mélyebb elem- zését. a gazdasági körforgás kereté—ben kialalkult összefüggések —— törvényszerű jelenségek — alaposabb megismerését, és ezáltal segítséget nyújt a gazdaság- pol'itika számára a szocialista tervgazdálkodás kérdéseinek megoldásához. Azt is remélhetjük. hogy a számítások eredményei a szocialista gazdaságelmxélet kérdé- seivel foglal—kozó induktív módszerű vizsgálatok számára is hasz—nosalk lesznek.

A VAGYONKÉPZÖDÉS FORRÁSAI

A vagyoniképződés folyamata a társadalmi újravtermelésnek azt a szalkaszát foglalja magában, amelynek keretében a termelésben felhasznált vagyontárgy—ak pótlásáról és a vagyonállom-áiny növeléséről történik gondoskodás. A megter-

melt bruttó nemzeti terme-lés felhasználási folyamatában először a termelési idő—

szak kezdetén meglevő vagyonállomány helyreállítás—ára. pénzügyi oldalról nézvea termelés anyagköltségeineik fedezésére kerül sor, amikor az állóesztköz—állomá—ny amortizációját is ilyen költségnek tekintjük. A társadalmi termék ezt meghaladó része képezi az új értéket. vagyis az időszak folyamán megtermelt nettó nemzeti termelést. A vagyonőlloimány növelésére már a nettó nemzeti termelés felhalmozott része —- az akkumuláció — nyújt fedezetet.

A vaugyoinlképződ'és folyamatának elemzése azt mutatja, hogy a nemzeti va—

gyon állományánaik újratenme'lése és növelése csak a társadalmi termékből tö—r- ténhet. A nettó nemzeti tenmelés ún. újratermelhető tételeiniél ez világosabban látható, de ez a helyzet végső soron a tenmészeti erőfor—riá'soknál is. Az új—ratenmel—

hető vagyon növel—ése úgy történik hogy a tenmelésl folyamatban előállított ter- mékvolumwen egy részét elvonják a fogyasztástól. és a vagyon állományának nö—

Velésé're fordítják A természeti erőforrásokat]! más a helyzet. Ezeknek abszolút nagyságát az ország természeti adottságai határozzák meg. Ezeknek a forrásoknak

(5)

A NEMZETI VAGYON NCVEKEDESE 21

(: növelése csupán azt jelenti, hogy a meglevő készletek használhatóságát —- a terrmőtalajtnál meliorációvall. az ásványi anyagoknál a készletek feltárás—ával stb. -—

fokozzuk. A ké-szlletniöveilésnelk ez a módja azonban itt is a felhalmozás egy részé- nek, tehát a bruttó nemzeti termelésbe-n szereplő javaiknaik ilyen célra való fel—

használását teszi szükségessé. '

A magyar népgazdaság 1960-ban már a háború befejezése óta eltelt másfél évtizedes, töibib jellegzetes szakaszra osztható fejlődést hagyott hátra, amely—

nek eredméwnyeként a társadalmi gazdálkodás összvoluim—ene igen jelentős méntéik- ben emelkedett. A háború utáni helyreállítási periódusban az 1946. évi helyzet- hez képest a termelési szinvonal megfkéftszereződött. Ennek következtében az 1950.

évi nemzeti jövedelem már mintegy 20 százaléklloal haladta meg az 1938. évi színvonalat. Az 1950—es évek folyamán a nemzeti jövedelem újabb 77 százalékkal emelkedett, és nagyjából hasonló mértékben nőtt a társadalmi tenmék volumene is. így tehát a népgazdaság jövedelmi szférája 1960-ban már viszonylag magas

— az 1938. évi helyzetet több mint kétszeresen meghaladó -— fejlettségi színvona—

lat ért el.

A gazdasági számítások eredményei az 1960 utáni években is a népgazdaság

további kedvező fejlődéséről advnaik képet.-l2

1. tábla

A bruttó és a nettó nemzeti termelés növekedése l 1960. k 1965. l 1970. I 1974.

Megnevezés j

évben

1968. évi árszinten, milliárd forint

Bruttó nemzeti termelés l 4050 ] 525,8 717,o 914,5

Nettó nemzeti termelés l 168.0 205,_0 278,9 358.8

! Index: 1960. év : 100

Bruttó nemzeti termelés 1oo,o 1293 ! 177,o 225.8

Nettó nemzeti termelés 5 100.0 122,o l 166,0 213,6

A *bruttó nemzeti termelés volumene —— a tánsadalmi gazdálkodásnak ez a leg- szélesebib kerete — 1960 óta 126 százalékkal emelkedett, a nettó nemzeti terme—

lés pedig ugyanezen időszak alatt 114 százalékkal. A vizsgált 14 év alatt tehát a vagyoniképződés forrásai igen nagy mértékben bővültek. —

A bruttó nemzeti termelésnek a nettó nemzeti tenmelést meghaladó mértékű emelkedése számos problémát vet fel. amelyek a nemzeti vagyon fejlődésével és a bruttó nemzeti termelés szerkezetében emi—att végbement változásokkal vannalk szoros kapcsolatban. Ezek a változások abból származnak, hogy — az állóeszköz- á'llamány gyors növekedése miatt —— a termelés holitmuinlka-iráfordítá'saii nagyobb mértékben emelkedtek, mint az éulőmuinkalk—ölttsége'k. Az állományemellkedés azt is maga után vonta, hogy a vizsgált időszakban igen nagy arányban emelkedtek mind az állóeszköz—állomány fenntartásával kapcsolatos költségek (amortizáció, kanbantart-ás), mind pedig az állóesziközöik üzemeltetésével összefüggő úrn. üzem- anyag—költségeik. Felimerüil'tek tehát a gazdasági növekedésnek mindazok a prob- lémái, amelyek a tőke szerves összetételének növekedésével vannak összefüggés—

13 Az 1938—1960. évek közötti fejlődést a társadalmi termék, illetve a nemzeti jövedelem adatai alap- ján mutatjuk be. Az 1960 utáni időszakra a társadalmi termék idősorát a bruttó nemzeti termeléssel. (!

nemzeti jövedelem adatait pedig a nettó nemzeti termeléssel folytatjuk.

(6)

22 DR. HAJPAL GYULA

ben. Az e téren beköve'dkezertt arányeltolódások méreteit az élő muníka eszközella—

tot—bságálban 1960 óta történt több mint 100 százalékos emelkedés is mutalja. A polgári szakirodalom a "termelési köruialk" kérdésének vizsgálata kereteiben fog- lalkozik a gazdasági fejlődés ilyen természetű ld'w—ellkezme'nyelvei.-ls

A vagyonfképződés forr-álsainalk fejlődése szempontjából különös jelentősége

van a felhalmozási ráta alalkulásávnak.

2. tábla

A bruttó és a nettó felhalmozás rátája a hozzáadott értékben

(százalék)

! 1960. l 1965. 1970. 1974.

Megnevezés

évben

l l

Bruttó felhalmozási ráta . . l 26,8 l 27,8 32,1 ? 32.4

Amortizőciő . . . . . . . 9.8 * 11,4 ! 112 l— 'l'l.4

Nettó felhalmozási ráta . 17,0 l

16.11 l 20,9 l 21.o

_A felhalmozási ráta változásából megállapítható, hogy 1960 óta a rendel—

kezésre álló források növekvő hányada szolgált az anyagi termelés és a nem

anyagi tevékenységek keretében közreműködő eszközállomány fenntartására és nő- velésére. Az emelkedés üteme 1970-ig állandóan fokozódott, ezt követően gazda—

ságpolitika-i meggondolások alapján (került sor az akkkwmuvlációs ráta csökkenté- sére. Az 1974. évi felhalmozás aránya azonban már újlből elérte az 1970. évit.

A felhalmozás abszolút érbé—kösszevgét a bruttó, illetve a nettó nveimzezi termelés alakulása és a felhalmozási ráfo fejlődése együttesen határozzák meg.

(

( 3. főblo

A bruttó és a nettó felhalmozás

(1968. évi árszinten. milliárd forint)

Megnevezés 1960. l 1965. ! 1970. , 1974. 193393 ::

évben : 100

Bruttó felhalmozás . . . l 50,1 ' 64,5 ! 100,8 l 131.4 l 2622

Amortizóció . . . . 18,4 26,4 35,0 l 46.3 251.6

Nettó felhalmozás . 65,8 [ 85,1 268,5

! 31,7 ! 38,1

A felhalmozás volumenének növekedése a vizsgált időszakban meghaladta a bruttó és a nettó társadalmi termelés volumenének növekedés-ét. Az 1974. évi bruttó felhalmozás 162, a nettó felhalmozás pedig 168 százalékkal múlta felül az 1960. évi szinvonalat. A bruttó felhalmozás 1970 után is nőtt. de a nettó fel- halmozás eklkor átmeneti—leg visszaesett. Ez annak a következménye, hogy a bruttó állóeszköz-állomány gyors növekedése miatt az amortizáció összege igen nagy mértékben emelkedett, és így az állóeszköz—állomány pótlása a bruttó beruházás formájában létrejött fellhall'mozás—nalk mindig növekvő hányadát vette igény'be. 1974- ben azonban mind a bruttó, mind pedig a nettó felhalmozás színvonala mintegy 30 százalékkal meghaladta az előző (1970. évi) csúcspontot.

"A polgári szakirodalom még napjainkban is E. Bőhm—Bawerk ilyen irányú vizsgálataira támasz—

kodva tár yaljo ezt a kérdést. Lásd például E. Schneider: Einführung in die Wirtschaftstheorie (Tübin- gon. 19583 c. munkáját.

(7)

A vagyonlkéipződés forrásainak fenti áttekintése vagyonszemléletben nyújt képet a népgazdaság 1960 óta bekövetkezett fejlődéséről. Azt látjuk, hogy a nem—

zeti vagyon növelésére rendellkezésreálló források gyorsabb ütemben nőttek. mint a bruttó és a nettó nemzeti termelés. és még inkább meghaladták a folyó fogyasz—

tás -— végeredményben tehát az életszínvonal — emelkedésének ütemét. Az ada- tokból látható. hogy a vizsgált időszakban nagy erőleszítéeelk történtek a nemzeti vagyon növelésére, végső soron a hosszú távú gazdasági fejlődés érdekében.

A népgazdaság fogyasztási szférájában — pontosabban a háztartásokban -—

felgyülemlett tartós készletek forrását a lakosság áruvásárlásra forditott kiadásai

kévélik-M Ezelknelk a (kiadásoknak az összege —— 1968. évi változatlan áralkon szá-

molva — 1974-ben 174 milliárd forint volt, és mintegy 110 százalékkal haladta meg az 1960. évi szinvonalat. Időközben azonban az összes fogyasztás-i kiadás áru—

fajtóik szerinti összetétele is jelentősen megváltozott. A tartós fogyasztási cikkek—re fordított kiadások aránya 1974—ben 25 százalék volt az 1960. évi 19 százalékkal

szemben.15 Ezen adatok-ból következik, hogy a háztartások tartós fogyasztási cik—

kekre fordított kiadás-ai jobb-an emelkedtek, mint az összes fogyasztási kiadás, és 1974—ben több mint 2.5-szer voltak nagyobbak, mint 1960—ban. Az adatokból meg—

állapítható. hogy a háztartási készletek formás—ai jóval nagyobb mértékben emel—

kedtek, mint a termelő nemzeti vagyon forrásául szolgáló a(klkuimuláoió. Ez ad ma- gva rázatot ezeknek a kuészletelknek (: vizsgált időszakban bekövetkezett nagyarányú.

a nemzeti vagyon tobbi főtételeit meghaladó mértékű emelkedésére.

A NEMZETI VAGYON NUVEKEDÉSE

A népgazdaság vagyonállománya a fentebb ismertetett gazdasági fejlődés eredményeként már az 1960 előtti másfél évtizedben nagymértékben növekedett.

A háborús ikvárok pótlása 1950—ig túlnyomórészt megtörtént. az újra—előállítható ter—

melőeszközök állománya 1950—ben már nagyjából elérte az 1944. évi szintet, és

így mintegy 20—25 százalékkal magasabb volt az 1938. évi állománynál.16

Az 1950—es évek — sok esetben erőltetett ütemű — beruházásai mintegy 55 százalékkal növelték a nemzeti vagyon újratenmelhető tételeinek volumenét. Ugyan- ebben az időszakban jelentős arányú nyersanyagfeltárásokra is sor került. és az erdők tenülete is számottevően emelkedett. Mindezek következtében a nemzeti vagyon összvoluwmene 1960—ban már jelentősen magasabb volt, mint egy évtized—

del korábban. Ha a változatlan földterületet is figyelem; e vesszük, akkor a nemzeti vagyon globális összege az 1950. és 1960. évek között mintegy 30 százalék- kal emelkedett. Ugyaneklkor 19384hoz képest már több mint 50 százalékos volt a nemzeti vagyon globális értélkének növekedése.

A nemzeti vagyon 4. tábla szerinti tételei 1960—ban — 1968. évi árakon —— 1121 milliárd forint értéket k'e'prviselielk.17 Ebben az értékösszeg'ben a háztartások fogyasz- tási jószáglkészlete'i 6.6 százalélklkal részesedtek; a termelő nemzeti vagyon, vagyis a termelési tényezők vagyonérté'kiénelk aránya pedig 93.11 százalék volt. Ez a meg-

" Ezeket a készleteket a népgazdasági mérlegrendszer nem szerepelteti vagyantételként. mivel a lakosság fogyasztási kiadásait minden időszakban a tényleges fogyasztással veszi egyenlőnek.

'5 A tartós fogyasztási javak fogalma a nemzetivagyon-számításban nem egyezik meg a fogyasztási statisztika azonos elnevezésű fogalmával. A nemzeti vagyonban a tartós fogyasztási javak között szerepel értékének nagyságára való tekintet nélkül minden olyan fogyasztási jószág, amely legalább egy éven át tartó használatra alkalmas. A fogyasztási statisztika csak a hosszú élettartamú és nagy értékű tartós fogyasztási javakat teszi ebbe a csoportba.

" Az 1938—1944. években — a jelentős háborús erőfeszítések következtében - egyes iparágak, valamint a kízlgkedés eszközállománya, továbbá a mezőgazdaság gép- és állatállománya kiemelkedő mértékben emel e ett.

" E tanulmányban az 1968. évi (változatlan) árszinten értékelt adatokat használjuk. A közölt adatok tehát a nemzeti vagyon volumenének fejlődését mutatják.

(8)

24 _ * DR. HAJPÁL GYULA

oszlás ebben az időszakban a közepesen fejlett országokra volt jellemző. a fej—

lett kapitalista országokban a fogyasztói Lkészletek akkor már 10—15 százalékát tették ki a nemzeni vagyonnalk.18

4. tábla A nemzeti vagyon összetétele 1960. január 1—én

(1968. évi árszinten),

, l Milliárd Százalékos

Megha/5195 ! forint megoszlás

Állóeszközök nettó értéke . . . l 447,1 39.9 Befejezetlen beruházások . . . l 14,6 1,3

Készletállomány . . ; 148,5 13.2

Felhalmozott termelési eszközök összesen I 6102 54.11 Földterület . . . l 3639 32.5 Erdők élőfaállománya . . . § 23,8 Zil

Ásványvagyon . . . 3 499 4,4

Természeti erőforrások összesen . . , 437,6 39,0 Tárgyi termelési tényezők összesen* . . . l 1047,8 93,4

Háztartások tartós készletei . l 73,3 6.6

Nemzeti vagyon összesen . . . 1121,1 100,0

l

' Ezt az elnevezést Marx nyomán használjuk. aki így különböztette meg a termelési eszközöket az emberi munkaerőtől, amelyet a termelés személyi tényezőjének nevezett. Ebben a tanulmányban azonban ez a tétel az anyagi szféra termelési eszközei mellett la nem anyagi ágak eszközállományát is tartalmazza, bár tudjuk. hogy a politikai gazdaságtan értelmezése szerint ezek nem tekinthetők termelési eszközöknek.

A bruttó és a nettó nemzeti termelés létrehozásában azonban a nem anyagi ágak eszközállománya is közreműködik.

A termelési tényezők 1960. évi volumenében a felhaimozásbál sziáinmlazó tiéte—

lelk 582, a tenmésze'bi erőforrások pedig 41,8 százalékkal részesedtek. A fellihaflimo—

zott termelési eszközök aránya már jóval magasabb volt ugyan, mint 19504ben (amikor ez az arány 47.7 százal-éik volli), az élenjáró ipari országokhoz képest

azonban még igen alacsony.

5 tábla

A nemzeti vagyon fő részeinek növekedése

(1968. évi árszinten, milliárd forint) ,_ _) , , , _,

l

1960. l 1965. 1970. 1 1974. ; Index:

Megnevezés * ' ! 1960. év -—

január 1-én ! :100

!

l

Felhalmozot'c termelési *

. . 213,5

Természeti erőforrások . 437,6 484,i ! 49757 489,_O 111,7

%

4 %

eszközök . . . 6102 / 771,ó 10028 5 13030 Tárgyi termelési ténye- [

;

l

zők összesen . . . 1047,8 1255,7 ! 1500?) l

Háztartá'sok tartós készle- i ;

tei. . . . . . . . [73,3 (_ 958 l 1336 ; 130.o [24545

Nemzeti vagyon össze- ,

sen. . . . . . 1121,1 l 1351,5 163357 l 1972,0 175,9

i

(

1792,0 ; 171,o

l

13 Vö. Th. D. van der Weide: A summary survey of national wealth estimates. Megjelent: The mea- surement of national waalth. income and Weulth. Ser. Vili. Bowes and Bowes. London. 1959. 1—34. old.

(9)

A NEMZET! VAGYON NUVEKEDÉSE 25

A vagyonx'kié'pződé's folyamata 1960 után gyorsuló ütemben foly'tatódoáit. A nemzeti vagyon felhalmozósból származó összes tételei és a háztartási kész'letelk is igen jelentős mértékben fejlődtek. A természeti erőforrások közül a földterület—

néil annar'k használat szerinti megoszlásában történt jelentős változás: az ösvény- vagyon erősen. az erdők élőllaó'llom—ónya viszont ldis—e'b'b miérteldbexn nőtt.

7. ábra. A nemzeti vagyon fő részeinek növekedése

(Index: 1960. év;100)

250 (

"" "" " fűz/ar/Ásaú fa/íds kész/e/ei

__ '" —' '— Elba/070217)? nemzeá' ragya/7 240 Nemze/i vagya/7 ésszerü/7

-—--'—- Efmészefignő/bfra'sak

? 2 0

200

180

/

760 ————-——J——_/ ,.

7 4 0

7 2 0

100

7960 7955 7970 7974

A nemzeti vagyon glo'b-ólis összege az 1960—1974.réwvelk'k'özö'tti(időszaíkiban 759 százalékkal nőtt. Arm—int azonban a szakirodalomban is gyakran rámutatnak, a nemzeti vagyon egyes részeinek eltérő rendeltetése—a*temmelési vagy a fogyasz—

tas—i szférában való erlhely'ezlked—ése -— és az egyes vagyontétele'kwbe—n történt vó'l'to- zósoik nagyságának rendlkíivü'li szóró'dwósa miatt a globális nemzeti vagyon változása csak igen altalanos képet ad a gazdasági fejlődésről. Részletes gaz!—dasági elem- zés—ek esetén éppen ezért rendszerint az egyes, az elemzés tárgyával kapcsolatban álló vagyontételekrben bueiköveükezett valtozasok alapján lehet megitélni a fejlődés

mértékét.

A tárgyi termelési tényezők volumene — vagyis a te'nmieliésben vészt vevő nemzeti vagyon - a vizsgált 14 év alatt 71,0 százalékkal emelkedett. Ez az átlagos vagyonnövekedés azonban a felhalmozott terme'liésieszk'öz—wóllomóiny 113.5 szóza—

léikos és a természeti erőforrások volumenének 11,7 százalékos emelkedéséből te—

vődött össze. Az egyes vagyonrészek ilyen elmé'rő fejlődése azt eredményezte, hogy

(10)

26 DR. HAJPÁL GYULA

a fel'holmozós'ból szórmozó vagyontételelk 1974—ben már 72,7 százalékkal része-

sedtek a termelési tényezők értékében az 1960. évi 582 százalékkal szemben.

Ezek az adatok az ország termelés—i eszközökkel való ellátottságának 1960 óta be—

következett nagyiaróvnyú jwavullőis—ót mutatják.

A felhalmozott terme'lésliesuköz—ólloimio'iny két fő tétele: az állóeszközök és a (készletelk — az elméleti terminológiát h—oszn—ólva: (: munkaeszközök és a mUlnlk-a- tárgyak — állomány—élnek emelkedésében 1960 óta számottevő elit—évesek voltak. A nettó ól'lóeszlköz—óllom—óiny 110.0 százalékkal. a készletek volumene pedig 87,6 szó—

ZOll'élklloo'l nőtt. Az óllóeszköz-vóllomóny *korö'ssze'tlételének kedvező változás—ót — az egész óllo'móny megfiiatalodiósót —— mutatja, hogy az állóeszköz-ujl'lOim-óny bruttó értéke ugyanakkor csolk 96,0 százalékkal emelkedett. Nem kedvező jelenség — de részben az állandóan fokozódó beruházási tevékenység elkerülhetetlen következ—

ménye -—, hogy a (befejezetlen beru—"húzások állománya a vizsgált időszokbfavn'mojd- nem a hla'tszorosóra nőtt.

6. tábla

A felhalmozott eszközállomány növekedése

M—,,_W W" M (1968. évi árszinten. milliárd forint)

1950. l 1965. I 1970. l 1974. l Index:

Megnevezés -——— l 1960. év :

január 1—én l :100

_, , !

Allóeszközök bruttó értéke l 7919 l 967,0 12105 l 1552.6 l 196,1

Állóeszközök nettó értéke 447,1 ! 548,1 ó95,9 940.5 l 210,4

Befejezetlen beruházások 14.6 31,8 64,5 83,9 [ 574,7

Készletek állománya 148,5 ' 192,5 2424 278,6 : 187,6

Felhalmozott termelési , l l l l

eszközök összesen ; 6102 l 771,6 ! 7002,8 l 1303,0 ! 213,5

A nemzeti vagyon három fő része közül 1960 óta a háztartások tartós fogyasz—

tói készletei emelkedtek (: leginlagyoibib mértékben. Az 1973. évi - vagyis az 1974.

január 1-e're ligyrelem'be ve'tt — készlet 145 százalékkal volt magos-obb az 1960.

évi állománynál. Ez a gyors emelkedés azt eredményezte, hogy a háztartási kész—

letelk aránya a nemzeti vagyonban a vizsgált időszak végére már 9.0 százalék- ra nőtt az 1960. évi 6,5 százalékról.

Az állóeszközök — a felhalmozott munkaeszközök —— ó'llomxóvnyó'nafk any-agi—

műszuki összetételében 1960 óta jelentős és kedvező irányú változ-ások történtek:

emelkedett a gépek aránya.

74 tóbla

Az állóeszköz-állomány nettó értékének anyagi—műszaki összetétele

(1968. évi árszinten. milliárd forint)

1960. [ 1965. l 1970. l 1974. Index:

Megnevezés * 1960. év 2

január 1-én 1 : 100

ingatlanok . 37l,2 439.3 547,7 737.3 198,6

Gépek 75.9 108.8 1482 2032 267.7

Állóeszköz- l

állomány

összesen 447,1 [ 548,1 ó95,9 940,5 210,4

(11)

A NEMZETI VAGYON NÖVEKEDESE 27

Az 1960 után létesített új állóeszközök értékében állandóan nőtt a gépi be- ruházásaik aránya. Ennek eredményeként az á'lllóeszköz-áillomxány nettó értékében a gépek részesedése 1974—ben 21,6 százalékra emelkedett az 1960. évi 17.0 szá- zalékról. Az ilyen jelentős arányú szerkezeti változás el'lenére hazánkban a gép—

állomá—ny részesedési aránya a fejlett ipari országokhoz képest még mindig alacsony.

Az ingatlanállomány egyes részei közül 1960 óta az üzemi épületek volumene növekedett a leggyorsabb ütemben. A lalkásálll—ormánrnövekedése a fokozott ütemű lakásépítési tevékenység ellenére elmaradt a termelési célokat szolgáló épület- beruiházásdk mögött. A legkisebb mértékben azonban az utak és a hidak állo- mánya emelkedett, aminek hatása az irnfrastrufktúrániak a fejlődésben való lema—

radwáisiáva'l kapcsolatos problémákban jelentk—ezett.

A gépál'lomárnyon belül (: külömböző rendeltetésű gépek közül a munkagép- ólllam-ány növelkedése volt a leggyorsabb ütemű. A járműállomány fejlődése ennél sokkal lassúbb volt, a legilassabban pedig az erőgépek állománya nőtt,

Mindezek a változások 1960 óta az állóeszköz—állomány összetétel-ének igen jelentős mértékű átalakulását eredményezték. Ez az átalakulás mind a társadalmi termék volumenénelk növekedésében, mind pedig a gazdálkodás intenzitásának

kedvező fejlődésében éreztette hatását.

A népgazdaság készleteinek növekedése 1960 után lényegében az előző év—

tizedben kiallalkutlt ütemben folytatódott.

8. tábla

A készletállomány növekedése

(1968 évi árszinten, milliárd forint)

l 1960. l 1965. l 1970. l 1974. ! Index:

Megnevezés 1960. év :

l január 1—én : 100

l 1 j

Anyagok és fogyóeszközökl óó.8 86,0 l 111.2 137,2 206,4

Áruk és késztermékek .l 38,0 , 55,1 l 68,3 78,7 207,1

Élő állatok . l 26.5 25,ó J 2ó,1 l 22,9 86.4

Egyéb készletek .l 17,2 25,8 36,8 39,8 , 231,4

Készletállomány összesen l 148,5 ! 192,5 j 4 187.6

l

242,4 278,6

l l

A készletállamány viszonylagos nagysága —— a termelés volumenéhiez képest - hazánkban már 1950 óta a gazdasági fejlődés egyik nem kedvező jelensége. Az _1960 utáni időszakban e téren nem történt lényeges változás. A népgazdaság összes készletei némileg lassúbb ütemben emelkedtek ugyan, mint a termelés, eza lemaradás azonban az állatállomány vál'toziatl-anságának és általában a mező- gazdasági k-észletek lassú növekedésének volt a következménye. A népgazdaság több-i ágában a készletek növekedése 1960 után is viszonylag gyors ütemű volt.

és sok területen meghaladta a termelésben történt emelkedés mértékét. A nagy készletállamiány tehát továbbra is a népgazdaság egyik megoldásra váró prob- lémája maradt.19

Már fentebb is rámutattunk az 1960 óta állandóan fokozódó ütemben foly—

tatott beruházási tevékenység egyilk kísérő j—elenségére, a befejezetlen beruházá- solk állományának rendkívül gyors növekedésére. Ez a növekedés - az állomány

"llala Iúlia az Income and Wealth 1968. évi 3. számában foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kimutatja.

hogy hazánkban a készletek növekedési üteme sokkal gyorsabb. mint a fejlett tőkés országokban.

(12)

28 DR. HAJPAL Gyuux

meghatszorozódfása — azt eredményezte. hogy a folyamatban levő beruházások

állománya 1974-ben a működésben levő állomány 5.4 százalékát tette ki az 1960.

évi 1.9 százatlélklkal szemben.

Az adatok alapján megállapítható, hogy a nemzeti vagyon felhalmozott téte- leinek nagyarányú növekedése a népgazdaság 1960 óta bekövetkezett gazdasági fejlődésén-ek egyik kiemelkedő eredménye volt. Amikor mérlegeljük ennek a gyors növekedésnek —- a nagyarányú tőkeképződésnek — a vitathatatlan előnyeit.

rá kell mutatni azokra a jelentős problémákra is, amelyek ebből származnak.

Ezek a problémák elsősorban az álllóeszköz-álllomány fenntartási terhelvel vannak kapcsolatban. 1974—ben az 1.5 bi'lliió forint értéket meghaladó állóeszköz- á'llomtány fenntartási költségei - amortizáció, felújítás és *kanbantarrt—ás — mintegy 60 milliárd forintot tesznek ki évente. Ha ehfhez hozzáadjuk még a műszaki avu- lálsbó—l származó va'gyonveszteséget, akkor az álllóeszköz-áflflomány puszta létezé- s-e —— tehát az üzemeltetési költségek nélkül -— 70—80 milliárd forintos kiölltségitenhet

jelent a népgazdaság számlára.20 Ez a :köl'tségö'sszeg az egy évi nemzet—i jövede-

lemnek mintegy negyedrésze. Ezek az adataik a gyors gazdasági fejlődés egyik figyelmet érdemlő kisérő jelenséglére mutatnak rá.

Az 1960 óta eltelt időszakban a népgazdaság természeti erőforrásailban —— a gazdasági hasznosításra előkészített állományban —— is jelentős volt a változás.

9. tábla A természeti erőforrások értékének növekedése

(1968. évi árszinten, milliárd forint)

1950. [ 1965. l 1970. l 1974. Index:

Megnevezés

1960. év 2

január 1-én a 100

Termőlerület . . 2862 1 283,5 2826 1 282.0 ! 98.5

Művelés alól kivett terület 77,7 81,8 84,6 86,0 110,7

Földterület összesen . l 363,9 [ 365,3 ] 367,2 , 368,0 [ 101,1

Erdők élőfaállománya . 23,8 25,9 28,5 31,0 130,3

Asvá'nyvagyon . . . , l 49,9 l 929 l 10w1,8 l 90,0 l 180,4

Természeti erőforrások ! l l l .

összesen * 437,6 , 484,l ! 497,5 l 489,0 l 111,7

Az ország hasznosítható földterülete már a múlt század 80-as évei álta tel—

jes mértékben használatban van, ez a terület tehát ma már nem növelhető. Vi- szant jelentős a változás a földterületnek a hasznosítás módja szerinti megosz—

lá—sá'ban. Az utolsó két évtizedben az ország szántóterülete mintegy egymillió kat.

holddal (580000 hektárral) csökkent, részben az erdők, részben pedig a művelés alól kivett tenület javára.

Az 1960 óta eltelt időszakban a (művelt terü—let 220 000 skot. holddal lóláb. 125 000 hektárral) csökkent. Ez a változás a művelt területben csak 1,5 százalékos vissza—

e'sé'st eredményezett, de a művelés alól kivett területeket több mint 10 százalék—

kal növelt—e. Ez az összetéte'lváltozás az értékesebb -— művelés alól kivett — terüle—

tek arányának növekedését eredményezte. és ezért a száim'íltásolldbaln 1.0 százalé—

kos vol u men növekedés m utatkaz'ilk.21

7" A műszaki avulásból származó vagyonveszteség megállapításánál azt tételeztük fel, hogy a kar- szerűsödési ráta évi 1—2 százalék között van.

21 Ez annak a következménye, hogy a művelés alól kivett területek (házhelyek, ipari területek stb.) egységértéke mintegy 2.7-szer magasabb, mint a mezőgazdaságilag művelt területeké. és ez a volumenada- lok kiszámításánál alkalmazott változatlanár-rendszerben is kifejezésre jut.

(13)

A NEMZETI VAGYON NOVEKEDESE 29

Az erdők élőtatálflom—ányán—alk volumene 1960 óta 30.3 százalékkal nőtt. Ez a nö- . veked—és az erdőterület 17 százalékos és a területegységre jutó fauálllomány mintegy 11 százalékos gytariapodlásáiból jött létre. Az erdők élőtaállomványa 1974-ben meg—

haladta a 190 millió köbmétert. Ez (: tam-enznyiség -— az endőtewlepiitxési és -—fenn—

tartási költségek figyeletmwbevételié-vel történt értékelés alapján - 31,0 milliárd 1968. évi vásárlóerejű forinttal szerepel a nemzeti v—a-gyonlbaln. Ugyanez a faim'eny- nyiség a kitermelt nyersfa termelői ár-a'in értékelve — tehát a kitermelési költsé—

gekkel együtt — mintegy 100 milliárd forint értéket képvisel.

Az ország ásvány—vagyona a mindenkori feltárt és k*ilbányászásria alkalmas-nak talált mennyiségekkel szerepel a nemzeti vagyonban. A még fel nem tárt kévsz- leteike't olyan tartatlélko'kvnok tetklintjük. amelyekkel ma még nem lehet számolni a népgazdaság természeti erőforrása": között.

2. ábra. A nemzeti vagyon fontosabb tételeinek növekedése

(index: 1960 év : 100)

250 1

" _ " Nef/v' álldasz/ráz-áűamá/Jy

'*'—'" Wawel/WWW

lüd/Efú'le/

—---—- ÁsVányl/ngűn

200

//XX"Á

x,,

/'

//

'

!

/' /

' /

150 / :

700

7.950 7.955 7970 7.974

A feltárt és ldiibónyó'szás-ra allktallmas ásványvagyon összmennyisége 1960 óta mintegy 80 százalékkal emelkedett. A fontosabb ásványi anyagok közül a bauxit és az egyéb érakéstlet'ek feltárt mennyiségei emelkedtek a legnagyobb miértélk- ben. Igen jelentősen nőtt az orsz-ág ismert kőol-aj— és f—öildgázyagyon—a is. Az or—

szág ki—b'áinyá'szásna aillklaillmwas szvélnvagyoniát 1970—ben — műszaki és gazdasági szempontok alapján — mintegy 30 százalékkal csökkentették, az 1974. évi feltárt szié'nrvlagyon ennek ellenére jelentősen nagyobb az 1960. évi készleteuk'nxéil. A szén—

kész'letelk és általában az ásványvagyon szá—mibavé'tel'ében és gazdasági értéke- lésélben 1974-től kezdve — a világgazdaságban bekövetkezett árváltozások hatására

(14)

30 DR. HAJPAL GYULA

— új szempontok érvényesülnek, amelyek a készletek kiiibányászásra való alkal—

masságával kapcsolatban 1970—ben végzett gazdaságossági számítások felülvizs—

gálatát tették szükségessé.

Az ország feltárt és kiibányászásra alkalm—as ásványi nyersarnyagkészletei-nek értéke — a Központi Statisztikai Hivatal nemzetievagyon-sz—áxmítátsi módszerévelé'rté—

kelve —- 1960-ban 499 milliárd, 19734ban pedig 90.0 milliárd 1968. évi vás—áirlőerejű forint volt. Ezt a vagyonértéket úgy kaptu k, hogya különböző ásványi nyersanyagokat termelői áruk tisztaj'övedelemdtarta'l'ma alapján értékeltük, ezz-el 1974—re 19B.6 millli—

őrd fori'n't értékösszegihez jutottunk. Ezt az értékössz—eget — (] kribiányászás ütemé- nek figyelemlbevételéve'l —- 50 éves járadéknak tekintettük, és 4 százalékos diiszlkont—

lá'b mellett megállapítottuk ennek a jelenlegi értékét. Ilyen számítással az ásvány-

vagyon 1973. január 1—i értéke 90.0 milliárd forintot tett ki. Az ország felté—rt és

ki'báinyáxszásra a'llkal'mas ásványvagyon'ónak termelői árakon szám—ított értéke 1974.

január 1-én 850 milliárd forint körül volt.

Eddigi elemzéseink (: nemzeti vagyonnak azoldkal a téte'leivel foglalkoznak.

amelyek részt vesznek a bruttó nemzeti termelés létrehozásában, amelyek tehát a termelés tárgyi tényezőit képezik. Vizsgáljuk meg most azt, hogy ugyanezen idő alatt m'itlyen változások történtek az élő munka volunmenélben — az aktív keresők létszám—ólban —, amely mint a termelés személyi tényezője működik közre a ter- melési folyamatban.

( i

10. tábla

Az aktív keresők létszámának növekedése

1960. l 1965. l 1970. l 1974.

Megnevezés

évben

l

Az aktív keresők száma l l

ezer fő . . . 4735 4649 4980 ; 5074

az 1960. évi száza— ' l §

lékában . . . . 100.0 % 982 i 1052 1 107.3

i l

l i

Az aktív keresők száma az 1960—től 1974—ri—g eltelt 14 éves időszakban 7.3 szá—

zalékkal emelkedett. Ez az emelkedés az 1950-es évekhez képest, amikor 10 év alatt 17 százalék volt a létszámnövekedés. az ütem erős lelas—s'ulásá't jelenti. Ebben az ivdőszaldban tehát a termelési tényezők két csoportjának — a tárgyi és a sze—

mélyi tényezőknek — a fejlődési üteme közötti arányok az utóbbiak hátrányára erősen módosultak. Az emberi munkaerő részesedés—i arányát azonlban javította az a körülmény, hogy időközben a dolgozók általános és szakmai képzettsége jelentősen emelkedett, ami fokozta az elő munka hatékonyságát, így végső soron az emberi munkaerő volumenének emelkedését és ezáltal fejlődési ütemének gyorsulását jelentette.22

Az adatok allapján megállapíthatjuk. hogy 1960 óta a termelés tárgyi ténye—

zőinek fejlődése mintegy tízszeresen meghaladta az emberi tényezőnek, a dolgo—

zóik létszámának a növekedését. Ez az eltérő ütemű fejlődés alapvetően módosí—

totta a termelőerők szerkezetét, és a tőke szerves összetételének nagyarányú emel- kedését eredményezte. Ennek hatása elsősorban a munka eszköze!liátotts'ágána'k növekedésében jut kifejezésre.

22Becsléseink szerint a vizsgált időszakban a dolgozók általános és szakmai képzettségi színvonala 27 százalékkal emelkedett. Az erre vonatkozó becsléseknél Rébayné dr. Máthé Gizella .,A népgazdasági jövedelmezőség-számítás" :. doktori értekezésének adatait is felhasználtuk.

(15)

11. tábla

Az élő munka eszköze/Iátottsógának emelkedése'

(1968. évi árszinten)

1960. § 1965. § 1970. § 1974.

Megnevezés —

évben

Az egy főre jutó fel— § § §

halmozott eszközál- Iomóny

ezer forint . . . . 128,9 1óó,O 201.4 256,8 az 1961. évi szóza—

lékóban . . . . § 100.0 128.0 1562 199,1

l

* Az adatokban a készletek is szerepelnek.

Az eszlköze—lilóu'tottsóg mint a gazdasági fejlődés egyik fontos mutatósz—ówma az utóbbi nkegyedszózadlblan ó'lll'anudóan gyorsuló ütemlben emelkedett. Az 1950-es években az évi emelkedés 3 százalék körül volt. Az 19604as évek folyamán az évi növekedés az 5 százalékot is elérte. az 1970-es évek eddig eltelt szvalklaszóv'ban pe—

dig már 6—7 százaléka": tett ki.

Az 1960 óta eltelt években, amikor a népgazdaság az intenzív fejlődés idő- szarkióba lépett, a munka termelékenységénvelk növekedése volt a gazdasagi fejlő- dés 'legncontosaibb forrása. A nemzeti jövedelemnek és az alkmív keresők 'l—é'tsz-ómónak szemrbeóllító'sóva'l a köveilkező képet kapjuk a munka'hermeliélkenység 1960 óta be- következett fejl őwdlé sté ről .

12. tóbla

Az élő munka termelékenységének emelkedése

(1968. évi árszinten)

1960. § 1965. § 1970. 1974.

Megnevezés

évben

l l

Az egy keresőre jutó § l §

nemzeti jövedelem § § l

ezer forint . , . . ; 35.5 § 44,1 § 56.0 § 70,7

az 1960. évi szóza— _ ' ;

lékóban. . . . ; 100,0 § 1242 § 157.7 § 1992

Az élő munlka termelékenysége az 1950-es években évi 4.2, az 1960-es évek-

*ben 4,6. az 1970—es években pedig már mintegy évi 7 százalékkal nőtt.

A 11. és 12. tóiblia odafuai azt murtatjak, hogy az 1960. és 1974. évek közötti időszallc'barn az élő munlka technikai felszereltsége és termelékenysége azonos ütemlbein fejlődött. Ez annak a következménye, hogy ugyanakkor a felhalmozott estközailllomvóny és a nettó nemz—eti termel—és fejlődési üteme is azonos volrt. Ezek az összneűüggévselk a vizsgált időszakban a tőke/*tenmellé—s együttható alakulás-ólban

is megmutatkoznak.

A vizsgált időszakban a tőke/termelés együttható 3.63—3.7ó között mozgott,

vagyis gyak-orlaiiillag valtozatlan volt. A korabbi évelkrie —— 1938-ra és 1950—re — vonatkozó adataink szerint ez a fontos mutafó mór alkkor is e körül mozgott. lgy tehat a tőke/üenmellés együttható hiazióinlkiban már évtizedek óta viszonylag nagy állandóságot mutat.

(16)

32 ' DR. HAJPAL: A NEMZETI VAGYON NUVEKEDÉSE

13. tábla

A tőke és 9 ,tefme/éíhánvgáossínak váliozása

§ A felhalmozott A nettó §

§ óllóeszköz- nemzeti ; A tőke/termelés Ev § állomány termelés '* együttható

1968. évi árakon, milliárd forint %

1960 . . ó10,0 1681) 3.63

1965 . . 771 ,6 205,0 3,76

1970 . . 10028 2789 3. 59

1974 . . 13030 358.8 § 3,63

! §

3. ábra. A termelési tényezők és a nettó nemzeti termelés

(Index: 1960. év :: 100)

.

250 §

—-—/?//7a/maza//0€mzeű agyon

— -— —Akf/V kereső,? szá/na

— - -— Ala/ld "emailen/778455

200

750

700 —-:————"'""———

7 60 7955 2970

7.7 '1/

A tőke és a termelés hdnypdosóndk alakulása a modern közgozdos—ógtudo- mxóny legxtöibfbet víto'cott kérdései közé tartozik. Álma—*!wó—nuos az a vélemény. hogy ez az e—gyüüható a gazdasági fejiődés egyik legfontosabb mutatója, melynek ciniku—

lósóibon a fejlődés sajátosságai jtutnufk kifejezésre. Nem tek'inüjüik mosrt feladatunk—

nwa'k ennek a kérdésnek a részletesebb vizsgálatát. Megról'larpitju—k azonban, hogy-c feiirhullmozott nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem olaikufi—ówsa közötti kaaapcs'o'imok részletes elemzése nagymértékben előmozdítaná a gwazdusóg'í növekedés legfon—

tosfdbib kérdéseinek tisztázását.

(A tanulmány II., befejező részét a Statisztikai Szemle következő számában közöljük.)