A nemzeti vagyon mérlegének néhány kérdése

(1)

DR. SZÖNYI GYULA .—

A" NEMZETI VAGYON MÉRLEGÉNEK

NÉHÁNY KÉRDÉSE

A nemzeti vagyon értékének kiszámítása — hasonlóan a nemzetií jövedelemszámításhoz —— nem a szocialista gazdaságstatisztika sajátos problémája. A nemzeti vagyon nagyságának, arányainak megismerése kapi—

talista gazdasági rendszerben is a közgazdászok, gazdaságstatisztikusok érdeklődésének előterében áll, mert ez biztosít számszerű alapot a külön- böző adó és pénzügypolitikai intézkedések megtételéhez, a vagyonadó vár—'

ható hozamának kiszámításához stb. *

Szocialista gazdasági rendben a nemzeti (társadalmi-) vagyon felmé- résének célja természetesen alapvetően más. Itt a nemzeti vagyonmérleg, mint a népgazdaság mérlegének egy része, az anyagi kapcsolatok oldaláról mutatja az újratermelés folyamatát. A nemzeti vagyonnak, vagyis a nép- gazdaság álló és forgóalapjainak felmérése tájékoztatást ad az újratermelés forrásainak, a szocialista gazdaság technikai felkészültségének, —— vala—

mint a nem termelési célokat szolgáló fontosabb vagyontárgyak értékének méreteiről. Utóbbiak közé tartoznak a társadalom kulturális életfeltételeit

biztosító s egyben a dolgozók életszínvonalára jellemző alapok, mint pl. a lakóházak, szociális és kulturális intézmények stb.

A nemzeti vagyon értékének kiszámítása szocialista gazdasági rendben azonban nemcsak célkitűzéseiben, de módszereiben is alapvetően eltér a kapitalista számitásoktól. —— Az eltérés főként a nemzeti vagyon körébe—

tartozó vagyontárgyak elhatárolásának és a számbavétel (felmérés) mód—

szerériek különbözőségéből adódik.

Helyes értelemben véve, nemzeti vagyon alatt egy adott időpontban fel—

halmozott társadalmi termék, anyagi javaknak az összessége értendő. Első—

leges követelmény tehát, hogy a nemzeti vagyon "elemei közé csak az emberi munkának —— mint egyedüli értékalkotó tevékenységnek ——- anyagi javakban"

megvalósult eredménye számítható.

A kapitalista gazdasági rendszerben elfogadott —— s nyilvánvalóan téves

—— terminológia ezzel szemben nemzeti vagyonnak minősíti az élő munkát meg nem testesítő földet, a lakosság birtokában lévő értékpapírokat, a kül—

földdel szemben fennálló tőkeköveteléseket stb. Sőt, egyes gazdaságsta—

tisztikusok szerint még az úgynevezett szabad javakat is —— mint az elő- nyös vízrajzi helyzet, kedvező éghajlat — a nemzeti vagyon elemei közé—

kell számítani, mely jelenti egyszersmínt a nemzeti vagyon összértékének

további indbkolatlan felduzzasztását. Ezekben a kérdésekben egyébként még

a közismert német polgári közgazdasági társaság, a ,,Verein für Socialpoli-

tik" kebelében működő, elméleti és szociológiai kutatással foglalkozó bizott—

ság is azt az álláspontot foglalta el az 1930—as évek során, hogy a nemzeti"

vagyon számszerű megállapítására vonatkozó ilyenfajta kisérletek minden komolyabb alapot nélkülöznek, s legfeljebb csak politikai hangulatkeltésre;

lehetnek alkalmasak. —

(2)

534 Ana. szomr GYULA

A számbavétel módszere kapitalista viszonyok között — megfelelő statisztikai anyag hiányában —— feltevéseken alapuló becslési eljárásokat jelent.

A szocialista gazdaságstatisztika viszont a nemzeti vagyon összértékének kiszámításakor —— a felmérés anyagának túlnyomó többségére vonatkozóan-

—— megbízható és részletes statisztikai adatokra épít, s csak viszonylag igen 'kis területen —— ahol elkerü—lhetetlenül szükséges —— végez megközelítő porl—

tosságú, bizonylatokkal kevésbbé alátámasztott számításokat. (Pl. jelenlegi gyakorlatunkban a magántulajdonban lévő termelőeszközök értékelésénél.)

A kétféle (szocialista és kapitalista) számí—tás elvi és módszertani külön- bözőségéből adódik, hogy az ország nemzeti vagyonának értékállományát dinamikus vizsgálat tárgyává tenni —— vagyis pl. a felszabadulás előtti és utáni vagyonállapotot összehasonlítani ——- igen nehéz feladatot jelent. —— így az l930—as években végzett vagyonszámitások —— a külfölddel szemben tenn- álló követelések és tartozások egyenlegének figyelembevétele nélkül —— 343 milliárd pengőben jelölték meg Magyarország 1929. évi nemzeti Vagyoná- jnak összértékét. Ha tételenként elemezzük az akkori felmérés eredményét, úgy

—— az értékelés módszerének egyszerűség kedvéért történő elfogadása mellett is —— a nemzeti vagyonnak közel 45%-a nem tartozik a helyes értelemben vett nemzeti vagyon fogalmi körébe. — Amennyiben ezt a számanyagot' csak nagyobb vonásokban, minden különösebb csoportosítási igény nélkül ren—

dezni kívánjuk, akkor az 1929. évi 'nemzeti vagyon összértéke 343 milliárd pengőről 19,1 milliárd pengőre csökken, mely a földbirtokok 112 milliárd pengős és a lakosság tulajdonában lévő ú. n. ,,tarto's használatra rendelt fogyasztási cikkek" (bútorok, ruhák stb.) értéke címén kimutatott 4 milliárd 'pengős tételek elhagyásából adódik. (A lakosság tulajdonában lévő bútorok, ruhák, háztartási cikkek értéke ugyanis jelenlegi gyakorlatunkban nem tartozik a nemzeti vagyon elemei közé, mivel azoknak az újra'termelés, a mérleg rendeltetése szempontjából nincsen jelentősége. Mint fogyasztási cikkeknek pontosabb felmérése egyébként amúgy is megoldhatatlan felada-

Ltot jelentene.) —

_ Ezzel természetesen még nem tettük összehasonlíthatóvá az 1929. évi nemzeti vagyonszámítás eredményét, —- csupán a nemzeti vagyon körét 'hoztuk nagyjából közös nevezőre a felszabadulás utáni, szocialista módsze- rekkel végzett számítások anyagával. A további eltérések (értékelés, osztá- lyozás stb.) korrigálása a gyakorlatban egyet jelentene az 1929. évi nem—

zeti vagyonnak a szocialista gazdaságstatisztika módszereivel történő teljes kiszámításával. Ez pedig —— megfelelően részletes és megbízható statisztikai anyag hiányában —— még nagyságrendi pontosságra Való törek- vés mellett sem végezhető el.

*

A Központi Statisztikai Hivatal a közelmúltban mérte fel elsőízben a

"felszabadulás óta a nemzeti vagyon nagyságát. A nemzeti vagyonmérleg

két részmérlegéníek, az álló- és forgóalapok mérlegének összeállítása ugyan már 1949 óta rendsz-eres feladatot jelentett a társadalmi termékmérleg, illetve nemzeti jövedelemszámitás során, — de ez csak az egyesüívek felhal—

imozásáról, az állóalapok és forgóalapok évi növekedéséről adott tájékoz- tatást, Mindezideig hiányzott azonban a nemzeti vagyon összértékének, vagyis egy adott időpontban felhalmozott összes társadalmi terméknek a számbavétele, melyhez hozzáadva évről—évre a felhalmozás értékét, minden- íkor megállapítható a népgazdaság rendelkezésére álló összes álló- és forgó—

:alapoknak az értéke, Ebből következik, hogy a nemzeti vagyonszámitásnak

(3)

A NEMZETI VAGYON MERLEGENEK NÉHÁNY KÉRDÉSE 535

_.—__._.

ki kell terjednie mind statikus, mind dinamikus vizsgálatra, Megállapí—

tandó tehát egy meghatárözott időpontban (bázisidőpont) a nemzeti vagyon összértéke (statikai vizsgálat), —' s ugyanakkor ki kell számítani a nemzeti vagyon értékállományának évenkénti változását is (dinamikus vizsgálat).

A nehezebb feladatot a nemzeti vagyon összértékének egyszeri teljes számbavétele jelenti, mivel az álló és forgóalapok értékének évi növeke- dése, vagyis a dinamikus vizsgálat számanyaga a nemzeti jövedelem fel—

'használási adataiból évről évre amúgy is rendelkezésre áll. így a nemzeti jövedelem anyagából kitűnik, hogy pl. 1952. év folyamán mennyi volt az álló és forgóalapo'k növekedésének, vagyis a nemzeti vagyon 1952, évi gyarapo—

dásának az értéke, — de ezek a számítások nem tartalmazzák a nemzeti vagyon éveleji vagy évvégi teljes állományának az értékét, vagyis az országban lévő összes gyárakat, .útakat és hidakat, épületeket stb.

Természetesen akkor, amikor a teljes felmérés bázisadatait kiegészít—

jük a további évek álló- és iorgóalapnövekede'sének értékével, gondosan kell ügyelni az egyes vagyontárgyaknak Változatlan árakon történő értékelésére, íliogy megfeleljünk az összehasonlíthatóság, a dinamikus vizsgálat követel—

ményeinek, (Pl. ha egy gépkocsi újraelőállítási értékét a bázisidőpontban 40 000 Ft—ban állapítottuk meg, akkor egy ugyanilyen gépkocsinak, későbbi beszerzése esetén —— függetlenül a beszerzési ártól — ugyancsak 40 000 Ft-os értéket kell számítanunk a mérlegben.)

A nemzeti vagyon felmérése általában hosszabb időt igénylő munkát jelent, s ezért számításaink kiindulási időpontját (bázisidőpont) úgy válasz—

' tottuk meg, hogy a számbavételhez szükséges adatok a népgazdaság egész.

területén —— a kívánt részletességgel ——- rendelkezésre álljanak. A meglévő mérlegbeszámolóknak és statisztikai anyagnak megbízhatóság, teljeskörű- Vség és megfelelő részletesség szempontjából történő áttanulmányozása után a nemzeti vagyon bázisadatait az 1952, január l—i állapotnak megfelelően állítottuk össze. E bázisidőpontnak kiválasztását még az a körülmény is indokolta,-hogy az 1951. évi mérlegbeszámolózkat — mint a számítások igen font0s bizonylati anyagát —— már az állóalapok értékelésére vonatkozó újabb, 5 a népgazdaság különböző területein egységet teremtő számviteli utasítások figyelembevételével készítették el, '

Az előzőkben már említettük, hogy a nemzeti vagyon alapvetően álló—

alapokra és forgóalapoikra osztható. Ennek megfelelően a 'nemzeti vagyon mérlegét is az állóalapok és forgóalapok mérlegének együttese adja. A nemzeti vagyon mérlegének összesítő sémája fiktív számokkal kitöltve:

Állóalapok Forgó- wNemzeti

alapok vagyon

milliárd Ft Teljes érték 1952. I. 1 ... 400 100 500

,, ,, 1953. I. 1 ... 420 110 _'§30 _

Növekedés 1952. évben ... 20 10 30 1952. évi növekedés az 1952. I. 1-1 telles érték

%-ában ... 5,o%l _ 10,o%l 6,0%

' Százalékos megoszlás

w—Teljes érték 1952. I. 1 ... 80,0 20,0 100,0 ,. ,, 1953. I. 1 ... 79,2 20,8 100,0

Növekedé: 1952. évben ... 68,7 38,8 100,0

(4)

536 DR. szomr GYULm

A nemzeti vagyon értékét a bázisidőpont árszintjének megfelelően ,,újraelőállitási értéken" (teljes értéken), —— és az alapok elhasználódásá- ? nak megfelelő értékcsökkenés levonásávzal ,,ma—radványértélken" (tényleges vagy nettó értéken) kell kiszámítani.

A teljes értéken való számbavétel az egyes vagyontárgyakat —— függet—

lenül azoknak elhasználódási fokától —— új állapotban tünteti fel, s lehetővé

teszi a népgazdaság termelési kapacitásának felmérését, (PlJ a vasúti teher-v kocsi, melynek értéke a sokéves használat következtében —— a szükséges

felújítások elvégzése mellett is —— lecsökkent, éppen annyi terméket tud a;

rendeltetés helyére továbbítani, mint új állapotában, így a termelő-kapacitás vizsgálata szempontjából a szóbanlévő teherkocsi teljesértékűnek mond—ható egészen addig, míg a forgalom lebonyolításához igénybevehetik.)

A maradványértéken (tényleges értéken) történő felmérés a külön- böző vagyontárgyakat tényleges állapotuknak megfelelő értékkel — tehát az elhasználódás figy—elembevételével — veszi számitásba. Ez a módszer biztosítja a nemzéti vagyon tényleges értéknövekede'sének kiszámítását, az újratermelésnek és a felhalmozásnak vizSgálatát. Ugyancsak ez a módszer teszi lehetővé a népgazdasági mérleg más részeivel, elsősorban a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem mérlegével való kapcsolatok kimutatását.

Még mielőtt rátérnénk a nemzeti vagyonszámítás további kérdéseinek tárgyalására, ki kell hangsúlyoznunk, hogy nem célunk a felmérés során fel—

merült valamennyi problémának, vagy a számítás egész menetének részle—

tes ismertetése. A nemzeti vagyon mérlegén belül a nagyobb területet átfogó állóalapmérleg összeállításával a Statisztikai Szemle korábban már több—

izben és részletesen foglalkozott, ezért most csak néhány általános módszer—

tani elven, kiragadott problémán és gyakorlati tapasztalaton keresztül szeretnénk valamelyest képet adni a felszabadulás utáni első nemzeti vagyonszámításról.

Allóalapok számbavétele

Az állóalapokhoz számítottuk az épületeket, építményeket, gépeket, berendezéseket és felszereléseket, szállitóeszközöket, tenyész- és igásálla—

tokat, a talajjavítási, öntözési és erdősítési munkák eredményét.

Az állóeszközöket —— .a mérleg feladatának megfelelően ——

termelő (anyagi termelés) és nem termelő jelleg, népgazdasági ágazatok,

tulajdonforma (szocialista, kisárútermelő, tőkés) szerint csoportosíe tottuk.

Az egyes népgazdasági ágazatokhoz tartozó vállalatok állóelapjarinak, valamint azok amortizációjának értékét alapvetően az éves mérlegbeszá- molókból számítottuk'Ugyaricsak ezekből történt a termelő vállalatoknál lévő, de termelésen kívüli állóalapok értékének megállapítása is.

Az állóalapok döntő része a szocialista vállalatok tulajdonában van, s ezért a mérlegbeszámolók révén megbízható és részletes bizonylati anyag állt a felmérésnél rendelkezésünkre, Ez a körülmény jelentősen segítette a számítások pontosságára való törekvésüket, s így sikerültj a megfelelő bizonylatok hiányában szokásos úgynevezett közgazdasági számításokat és

elvi elhatározásokon alapuló értékelési eljárásokat egészen kis —— anem- zeti vagyon egészéhez viszonyítva jelentéktelen —— területre korlátoznunk.

A vagyonszámítás során természetesen éppen ezen a viszonylag kisebb területen adódik a legtöbb probléma, s ezeket kell a lehető legjobb módsze-

(5)

A NEMZETI VAGYON MÉRLEGÉNEK NÉHÁNY KÉR'DÉSE 587

rek kidolgozásával megoldanunk, hogy az adott körülmények között az ered- ményt minimális hibahiatárok közé szorítva, ne vesz-élyeztessük az egész számításnak, s ezen belül a tényleges arányoknak megbízhatóságát Igy pl.

a) a magánszektorhoz tartozó kisipari munkaeszközök értékelését két—

féle módszer szerint végezhetjük el. Egyrészt a kisipari üzemek és gépek Összeírási anyagának felhasználásával, amikor a szakmák szerint csoporto—

sított üzemeket és gépfajtákat a bázisidőpont árszintjének megfelelően érté- keljük, másrészt pedig — részletes kisipari statisztikai anyag hiányában ——

a gyáripar és a kisipar termelési arányainak figyelembevétele'vel. Ez utóbbi módszernek az a lényege, hogy az egyes szakmák gyáripari és kisipari ter- melésének összértékét viszonyítjuk (egymáshoz, s a mérlegbeszámolóklból ism-enetes igyáripari állóeszközállom-ány és termelési érték aránya ad alapot az azonos szakmához tartozó ikisipani állóeszközök értékének megállapítá—

sához. Az értékelésnél azonban ügyelni kell arra, hogy a kisipari termelés általában munkaigényesebb, mint a gyáriparé, —— ezért a gyáripar száza- lék0s aránya csak megfelelő korrekcióval fogadható el a számításhoz.

Jelenlegi számításainknál egyébként az éves kisipari üzem és gépössze- írás eredményeiből kiindulva, az első módszert alkalmaztuk.

b) A közlekedési ágazatba tartozó állóalapok számbavételénél problé- mát okoz az országban lévő utak és hidak értékének termelő és nem termelő jelleg szerint történő megosztása. A korábbi álláspont ezzel kapcsolatosan az volt, hogy az utak és hidak értékét egészében a termelő alapoknál kell kimutatni, annak ellenére, hogy azokat nem termelési célokra is ,, igénybe veszik (lakosság, személyszállítás). E feltevés szerint ugyanis az utak és hidak elsősorban azokat az anyagi feltételeket biztosítják, melyek nélkül a

"munkafolyamat egyáltalán nem, vagy csak tökéletlenül mehet végbe.

Jelenlegi gyakorlatunkban a társadalmi termék és nemzeti jövedelem mérlegével való kapcsolatok kimutatása, a népgazdaság mérlegének szer-

kezeti egysége érdekében eltértünk ettől az elvtől,

A nemzeti jövedelemszámításnál a mérleg termelési oldalán csak az anyagi termelésnek minősülő közlekedési tevékenység, vagyis a teherszállí- tás és a termelő jellegü hírközlés szerepel. A felhasználási oldalon pedig a felhalmozásra kerülő nemzeti jövedelmen belül külön-külön vizsgáljuk a közlekedési állóialapok termelő és nem termelő (személyszállítás, lakosság és szolgáltató Vállalatok részére végzett hírközlés) részének növekedését.

A közlekedési alapoknak termelő vagy nem *tenmelő ágazath0z történő sorolását általában a kérdéses közlekedési vállalat jellege (személy-, illetve 'teherfuvarozás), vagy a vállalati tevékenység arányai határozhatják meg.

Az osztályozást abban az esetben kell a vállalati tevékenység arányai alap- ján elvégeznünk, mikor egy vállalaton belül ugyanazokkal az állóeszközök- kel (munkaeszközökkel) végeznek teherszállítást és személyszállítást is.

(Pl. a MÁV-on belül a sinpályák, forgalmi épületek, mOzdonyok stb.) ilyen vegyes tevékenységű Vállalatok esetében a gyakorlatban azt a megoldást alkalmazzuk, hogy a vállalat összes állóalapjának értékét a teher-, illetve személyszállításból eredő bruttó díjbevételek —— mondhatjuk termelési érték

—— százalékos arányában osztjuk szét termelő és nem termelő állóeszközök

csoportjára.

Az utak és hidak értékének ilyenfajta megosztását azonban megneheziti, hogy ehhez semmiféle statisztikai anyag nem áll rendelkezésre. Jelenlegi számításainknál, praktikus szempontokból kiindulva a következő megoldást választottuk: a Közlekedésügyi Minisztériumnak és a helyi szerveknek terü—

(6)

' 538 ' - DR. SZONYI mm;). f

let és minőség szerint részletezett műszaki adatai alapján a nem termelő

ágazathoz soroltuk az országban lévő belterületi utak, járdák és a budapesti -

hidak közül a Lánchíd és a Kossuth-híd értékét, Mindezt azzal indokolhat—

juk, hogy a belterületi (városi és községi) utak valamint a járdák elsősorban a személyi közlekedés céljait szolgálják, az említett hidakon pedig a. gyakorlatban teherszállítás úgyszólván nem bonyolódik le. —— Kétségtelen, hogy ez;

a módszer korán sem biztosit kielégítő pontosságot, de hozzásegít —-— ha csak fiktív jelölés formájában is -— a nemz-eti vagyon anyagán belül a köz- l-ekedési állóalapoknak azonos elvek szerint történő osztályozásához.

c) A nemzeti vagyonnak jelentős részét képezik a nem termelési célo—

kat szolgáló épületingatlanok, elsősorban a lakóházak. A lakóházak érté—

kének megállapításánál az 1949. évi népszámlálás épület és lakásstatisz—

tikai adataiból indultunk ki. A földrajzi (Budapest, vidéki városok, városias

és nem városias jellegű községek stb.) és minőségi (fa, illetve kő padozatú,

vertiöldes) szempontból részletezett lakás-adatokat a nemzeti vagyonszá—

mítás bázisidőpontjának (1952, l, 1.) megfelelő építkezési árakkal értékel- tük. Az értékelést —— a földrajzi és minőségi szempontok figyelembevétele mellett —— külön—külön végeztük el a laikásalaphoz tartozó egyes helység- fajtákra (lakószoba, (konyha, fürdőszoba stb.) vonatkozóan, Az így kiszá- mított 1949. 1. H lakásalap-értéket kiegészítettük az 1949—1951. években épített —— s ugyancsak bázisárszinten számitott —— lakások értékével, s meg—*

kaptuk a nemzeti vagyon felmérésének időpontjában meglévő teljes (újra—

előállítási áron számított) lakásalap értéket.

A lakóházak tényleges (maradvány-) értékének pontos megállapitása feltételezi az egyes épületek építési időpontjának, valamint az elvégzett tata- rozási, karbantartási munkák értékének az ismeretét. Ilyen adatok hiányá—

ban legcélszerűbb a házak elhasználódásának fokát (az amortációt), szak- értői vélemények alapján számított kulcsszám alkalmazásával a teljes érték bizonyos százalékában megállapítani. Ha tehát a házak élettartamát átla—

gosan 100 évre becsüljük, akkor pl. egy 30—40 éves település lakóházainak teljes értéke —— évi 1% -os amortizáció mellett —— kb. 80—40%-kal csökkent

az építkezés időpontja óta.

Ugyancsak a nem termelési célokat szolgáló épületingatlanokhoz tar-—

toznak a központi és helyi szervek épületei is, melyeknek érték-ét számí- tásaink során a költségvetés zárszámadásának vagyonleltári adataiból tud—— _ tuk megállapítani.

Forgó—alapok számbavétele

A iorgóalapok jellegzetessége politikai gazdaságtani értelemben véve hogy azok —— ellentétben az állóalapokkal —— egy—egy termelőiolyamat során teljes egészükben a termék részévé válnak, vagy pedig elhasználódnak.

Lényegében tehát rövid idejű használatra szolgáló, értéikükben egyszerre vagy gyorsan fogyó javaik. A vállalat forgóalapjának anyagi elemeit a vállalat raktárában lévő és megmunkálásra váró a—nyagkészletek (termelési készletek) és a befejezetlen termelés adják,x (A vállalati félkésztermékek ebböl a szempontból szintén befejezetlen termelésnek minősülnek.) —— A politikai gazdaságtani meghatározás tehát a termeléshez, s ezen belül egyetlen termelési folyamatban való részvételhez köti a forgóalapok forgalmi körétp s így pl. a késztermékek —— melyeknek a vállalat termelésében további szerepe nincsen —— nem tartozhatnak a iorgóalapok csoportjába.

(7)

A NEMZETI VAGYON MÉRLEGBNEK NÉHÁNY KÉRDESE 539

A forgóalapok mérlegének kiszámításánál azonban tágabb értelemben vesszük figyelembe a népgazdaság forgóalapjait. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a szigorúan vett termelési készleteken kívül ide számítjuk az egyes népgazdasági ágazatokban lévő késztermék és árukészleteket is. _

A forgóalapok felmérését a nemzeti vagyonszámitás alkalmával két csoportban kell elvégeznünk, éspedig a készletek és a befejezetlen (üzembe!—

nem helyezett) beruházások értékelésével. ,

A készletek számbavétele kiterjed: a befejezetlen termelés, az anyagok, félkész és késztermékek, vágó- és haszonállatok, valamint a mezei leltár:

(mezőgazdasági. befejezetlen termelés) értékének megállapitására,

Az ipari, építőipari, közlekedési és kereskedelmi készletek állományáty illetve azoknak változását a méregbeszámolók, a mezőgazdaság forgó—

alapjainak értékét — a befejezetlen beruházások kivételével —— a rendsteres,

—— növény— "és állatfajtánként részletezett —— mezőgazdasági termelési és felhasználási statisztika, illetve állatszámlálás adatainak figyelembevételé—

vel számítottuk. A készletek értékének változatlan árakon történő kiszámí—

tását az egyes készletfajtákra vonatkozó árindexek alkalmazásával oldottuk

meg. , l

A forgóalapok második csoportját a befejezetlen beruházások adják.

A beruházások megosztását üzembehelyezett és befejezetlen beruházások szerint az indokolja, hogy a népgazdaság szempontjából, mint termelőn_

kapacitás csak a müezakilag megvalósult és ténylegesen üzembehelyezett beruházások vehetők figyelembe. Ezek tehát állóeszközök és a besorolás tekintetében megfelelnek az állóalap—me'rleg —— már korábban emlitett ——

' célkitűzéseinek.

A befejezetlen, vagyis még üzembe nem helyezett beruházások viszont egyelőre nem jelentenek termelési kapacitást, s ezért értéküket a forgó—

alapok között kell kimutatnunk. így a forgóalapok értékösszegében mindig van egy rész (a befejezetlen beruházások értéke), mely a műszaki megvaló——

sulás és tényleges üzembehelyezés állandó folyamatának megfelelően megy

át az állóalapok csoportjába.

A nemzeti vagyonszámítás anyagának elemzése

A nemzeti vagyon számanyagának operatív felhasználása a mérleg mélyreható elemzésével, mutatószámok alkalmazásával válik lehetővé A mérleg elemzésének irányát, a mutatószámok szerkezetét mindenkor az

adott feladatok határozzák meg, s ehhez —— a számítás méreteiből és sok—

rétűsége'ből adódnak —— gazdag számanyag áll rendelkezésre. Az elemzés általános módszerét azonban —— éppen' a feladatok különbözőSége miatt -—

nem lehet sematikusan kijelölni. A következőkben tehát csak néhány általá—

— nos jellegű, fontosabb mutatószám"felsorolásával szeretnénk rövid áttekin——

tést adni az elemző munka egy-egy mozzanatáról. *

a) A nemzeti vagyon értékének tulajdonformák szerinti megosztása- mutatja az egyes társadalmi szektorok részarányának súlyát, —— dinamikus vizsgálatnál a szektorok közötti arányoknak évről évre történő változását,, a szocialista gazdaság anyagi bázisának növekedését. *

b) A nemzeti jövedelem felhasználásakor évenként felhalmozásra kerülő értékösszeg egy'szersmint a nemzeti vagyon gyarapítását jelenti. Lényeges , elemzési szempont ezen a gyarapodáson —— vagyis a felhalmozás értékén ___,

(8)

35440 DR. SZÖNY! GYULA,

belül az állóalapok és forgóalapok, alapvetően munkaeszközök és munkatár—

gyak arányának megállapítása.

c) Az állóalapok évi növekedésének az éveleji tényleges (maradvány-,) érték százalékában való kifejezése rávilágít arra, hogy a beszámolási idő—

szak kezdetén meglévö állomány értékéhez viszonyítva milyen súlya volt az állóalapok évközi tényleges értéknövekedésének, az újratermelés bővítését szolgáló munkaeszközök értékbeni felfutásának.

d) Az állóalapok növekedési ütemének kimutatása tükrözi az alapok—

nak évről évre fokozódó tervszerű bővítését.

e) Az állóalapoknak termelő és nem termelő ágazat szerinti megosztása lehetővé teszi az újratermelés anyagi feltételeit biztosító termelő kapacitá—

sok súlyának megállapítását a nemzeti vagyon összértékében.

f! Ugyancsak fontos (követelmény az anyagi termelésben résztvevő álló- .valapok értékének vizsgálata a népgazdasági ágazatok (esetleg iparágak)

közötti százalékos megoszlás szempontjából.

g) A termelő ágazatokban lévő állóalapok (munkaeszközök) elhasz- .náltságának fokát állapíthatjuk meg a vizsgált népgazdasági vagy iparág

állóeszközeinek teljes és tényleges értéken számitott összevetéséből.

h) Az állóalapok mérlegének elemzéséhez tartozik a beszámolási idő- szakra eső amortizáció és felújítás értékének kiszámítása a beszámolási idő- Vszak kezdeténumeglévő állóalapo-k teljes értékének százalékában. Ez a mutatószám feltárja az állóeszközök évenkénti elhasználódásának és tény-

leges felújításának mértékét.

i) Az állóalapokamérlegének számanyaga egésztsor szakmai mutató—

szám kiszámítását segíti elő. Igy pl. népgazdasági vagy. egyes iparágakra vonatkoztatva fontos tájékoztatást ad az 1 Ft állóalapra vagy 1 m2 üzem-

térre jutó termelés értékének megállapítása. _

j) A forgóalapok elemzésénél foglalkozni kell a készletek és befejezetlen beruházások arányának, valamint azok növekedési ütemének vizsgálatá—

val, Ez a számítás rávilágit a fejlődés során keletkező esetleges aránytalan—

:ságokra, a forgóalapokkal való gazdálkodás hiányosságaira.

*

Ismételten ki kell hangsúlyoznunk, hogy a nemzeti vagyonszámítás fenti ismertetésével csak néhány felvetődő problémának vázlatos bemutatá—

sára szoritkoztunk. A gyakorlatban alkalmazott módszerek még nincsenek ki—

kristályosodva, —— s ezen a téren a feladatok jórészének megoldása még előttünk áll. így például a számítások pontosságának növelése és a számba—

vétel egyszerűsítése érdekében ki kell dolgozni a felmérés két alapvető vál- tozatának, a vagyontárgyak időszakos teljes számbavételének és újraértéke- lésének, valamint a vagyontárgyak folyamatos leltározásánialk, ellenőrzésé—

nek általános módszerét. —— Számviteli rendszerünkön belül tovább kell

fejleszteni az álló- és forgóalapoknak egységes elvek szerint történő osztá—

lyozását, a leírások (amortizáció) mértékének pontosabb megállapítását. _—

Gondoskodni kell arról, hogy —— a hibahatárok csökkentése érdekében —— mind szélesebb területen álljon a számításokhoz megfelelően részletes statisztikai, bizonylati számanyag rendelkezésre, s így egyre korlátozottabbá váljék az úgynevezett közgazdasági számítások szükségessége. —— Feltétlenül ki kell

"terjeszteni a felmérést a nemzeti vagyonnak egyes vagyontárgyak fajtája :szerint történő számbavételére is, melyet a közelmúltban végzett számitá-

es?

(9)

' A NEMZETI VAGYON MERLEGBNEK NÉHÁNY KBRDESE 541

saink alkalmával — éppen a beszámolási anyag hiávnyosság-aihmiatt —— nem tudtunk végrehajtani. E számításnak elvégzése egyébként azért különösen fontos, mert az egyes gépek vizsgálatán keresztül lehetővé válik- a nép- gazdaság techniikai fejlődésének figyelemmel kísérése. _.

Végezetül meg kell említenünk, hogy a népgazdaság tervszerű irányí—

tása a gazdasági folyamatok összességét tükröző népgazdasági mérleggel, s'ezen belül a nemzeti vagyon mérlegével szemben is komol követelménye—

ket támaszt. E követelményeknek csak úgy tudunk megfelelni, ha továbbra is lokozwk a mérlegmunkák szinvonalát, az alkalmazott módszerek tökélete—

sítését. A nemzeti vagyon mérlegének elsőízbeni összeállításával ugyan előbbrevittük a népgazdasági mérleg teljes kidolgozására irányuló törek—

véseinket, —— de lényegében csak a soronlévő feladatok maradéktalan meg- oldásával tudjuk biztosítani a nemzeti vagyonszámritás célkitűzéseinek meg-

valósulását. *

A ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"

című sorozat harmincötödik számaként

megjelent

N. F. FUGELZANG—N. I. ZOTIN:

AZ ÉPíTÖANYAGIPARI VÁLLALATOK MUNKÁJÁNAK ELEMZÉSE

című könyve.

* a

A könyv ismerteti a tervtelj esítés elemzésének felada—

tait és módszereit, foglalkozik— a termelési programm telj esitésével, avállalat állóalapjainak kihasználásával, a munkaügyi mutatószámokkal, a műszaki és anyag- ellátási terv teljesítésével, a termelési önköltség mu- tatószámaival.

Ára fűzve 19,—- Ft

K a p h a t ó valamennyi ÁLLAM I KÖNYVESBOLT—

ban, vagy megrendelhető az Eötvös Loránd Könyves—

boltban (Budapest, V., Kecskeméti—utca 2.)

2 Statisztikai Szemle — 6—1