Mikul'szkij,K.: A nemzeti jövedelem termelése és felhasználása az európai népi demokratikus országokban

STATISZTIKAI IRODALM'I FIGYELÖ

917

Normalizálásra a következő kérdésekben van szükség:

1. az egyes termelő tevékenységek meg—

határozása és elhatárolása egymástól;

2. a szektorok megnevezése;

3. a mérleg táblák szerkesztési formája,

illetve mérete;

4. az értékelési eljárás;

5. a behozatal kezelése;

6. a végső felhasználás részletezése;

7. a hozzáath érték (valeur ajoutée)

felbontása.

A normalizálás felsorolt összes témáival

kapcsolatos problémákat és megoldási le- hetőségeket ismerteti a szerző, megjegyzi azonban, hogy a nemzetközi normalizálás-—

ra irányuló törekvések komoly akadá—

lyokba, de nem csekély ellenállásba is

ütköznek egyes országok részéről. Van azonban mégis kilátás bizonyos előrehala—

dásra e téren, bár még semmiféle hivata—

los döntés sem történt.

(Ism.: Juhász László)

MlKUL'SZKIJ, K.:

A NEMZETI JÖVEDELEM TEBMELÉSE

És FELHASZNÁLÁSA Az EURÓPAI NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOKBAN

(Szozdanie i lszpol'zovanie nacional'nogo do- hoda v evropejszkih sztranah narodnoj de- mokratii.) —— Vesztnik Sztattsztlkl. 1963. 3. sz.

39—48. p.

A szocializmus építésének éveiben az

európai népi demokratikus országokban a

termelés társadalmi—gazdasági feltételei—

nek megváltoztatásával mélyreható válto-

zás következett be a nemzeti jövedelem termelésében és elosztásában is.

Mindenekelőtt döntő mértékben megnőtt a szocialista szektor súlya a nemzeti jöve—

delem termelésében, bár országonként ez

a növekedés a sajátosságoknak megfele—

lően különböző volt. Bulgáriában 98 szá-

zalék (1960), Magyarországon 96 százalék (1962), a Német Demokratikus Köztársa- ságban 83 százalék (1961), Lengyelország—

ban 73 százalék (1960), Romániában 87 százalék és Csehszlovákiában 95 százalék

(1961) volt.

Meggyorsult a nemzeti jövedelem növe—

kedésének az üteme is. A második világ-

háború előtt a mai népi demokratikus or—

szágok többségükben nagyon lassan fej—

lődő országok voltak: 1929—től 1937—ig Romániában például mindössze 9,6 száza- lékkal nőtt a nemzeti jövedelem. Ezzel

szemben az 1950—1961 közötti időszakban Románia csaknem megháromszorozta

nemzeti jövedelmét, s hasonló ütemben fejlődött a többi ország is (a nemzeti jö—

vedelem növekedési üteme Magyarorszá-

gon a legalacsonyabb, de még így is számot-

tevően meghaladja a fejlettebb tőkés or—

szágok fejlődési ütemét). Az európai népi demokratikus országok távlati fejlesztési tervei a nemzeti jövedelem további gyors növelését tűzik ki célul. így például húsz—

éves perspektívában Bulgária ötszörösére, Lengyelország négyszeresére emeli nem-

zeti jövedelmét.

A szocialista országok iparosítása követ—

keztében megváltozott a nemzeti jövede-

lem termelésének ágazati szerkezete is. A felszabadulás előtt Bulgáriában, Magyar—

országon, Lengyelországban és Romániá- ban a mezőgazdaság nagyobb súllyal sze—

repelt a nemzeti jövedelem termelésében,

mint az ipar. Jelenleg a mezőgazdaság Romániában játszik a legnagyobb szere.—

pet, de itt is csak 33 százalékát állítja elő a nemzeti jövedelemnek. A mezőgazdaság súlya a nemzeti jövedelem termelésében a Német Demokratikus Köztársaságban

a legkisebb, mindössze 10,9 százalék.

Az európai népi demokratikus országo-

kat általában a magas felhalmozási há—

nyad jellemzi. A felhalmozásnak a nem—

zeti jövedelemben elfoglalt súlya azonban időszakonként és országonként különböző.

A felhalmozási alap 1953-ban volt a leg—

nagyobb, Bulgáriában 30,3 százalék, Ma—

gyarországon 3l,5 százalék, Lengyelország—

ban 27,l százalék. Ezt követően számot—

tevően csökkent valamennyi országban a felhalmozási hányad, 1960-ban a három

említett országban 27,5, %A (1961) és 23 százalék volt csupán. 1965—re azonban

valamennyi ország a felhalmozások újabb

fokozását tervezi. A felhalmozás a Német Demokratikus Köztársaságban a legala—

csonyabb, mindössze 19—20 százalék

között mozog, az l964—1970—es időszakban azonban már 24 százalékra kívánják emelni. Természetesen a felhalmozási há—

nyad növekedése a nemzeti jövedelemben nem vezethet továbbra sem a fogyasztási

alap abszolút csökkenésére.

A felhalmozási alap többségét a nettó

beruházások képezik, bár súlyuk orszá—

gonként és időszakonként jelentősen inga-—

dozik (általában a felhalmozási alap 23——

4/5—d részét alkotják). 1961—ben a beruhá—

zások az 1950. évi színvonalat Lengyel—-

országban 2,8—szorosan, Romániában 5,2—

szeresen, Csehszlovákiában 3,2-szeresen

haladták meg. A beruházásokon belül va—

lamennyi országban az ipari beruházások

vezetnek. Az 50—es évek második felében azonban valamennyi európai népi demok—

ratikus országban csökkent az ipari és nőtt a mezőgazdasági beruházások súlya.

A mezőgazdasági beruházások ennek elle—

nére egyetlen országban sem érik el— az

918

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

összes beruházások 20 százalékát, az ipari

beruházások viszont mindenütt megha—

ladják a 40 százalékot A népi demokra- tikus országok távlati gazdasági fejlesz—

tési tervei egyébként a beruházások je- lentős emelését írják elő.

A beruházások ésszerű elosztásában

és felhasználásában szerző hangsúlyozza a nemzetközi szocialista együttműködés és az ezen alapuló kooperáció és speciali—

záció jelentőségét. A beruházások nem—

zetközi koordinálására különösen az ipari

kitermelő és feldolgozó ágazatokban kell

nagy figyelmet fordítani.

Az eddig is tapasztalható kiegyenlítő—

desi tendencia ellenére még jelenleg is jelentős különbség van az egyes országok között az egy főre jutó nemzeti jövede- lem volumenének tekinrtetében. Cseh—

szlovák számítások szerint az egy főre

jutó nemzeti jövedelem Lengyelországban és Magyarországon 25 számlákkal, Romá—

niában 30 százalékkal, Bulgáriába-n pedig

50 százalékkal kisebb, mint a Német De—

mokratikus Köztársaságban

Az életszinvonal emelkedése jxít kife-

jezésre a fogyasztási alap volumenének növekedésében. A személyi fogyasztás

alapja Bulgáriában 1952—1960 között 93

százalékkal, Magyarországon 1949—1960 között 99 százalékkal, Csehszlovákiában 1950—1961 között 68 százalékkal nőtt, ugyanezen időszak alatt a Német De—

mokratikus Köztársaságban 2,24-szere

sére, Lengyelországban pedig kétszere—

sére emelkedett. Valamennyi országban

még ennél is gyorsabban nőtt a társa—

dalmi fogyasztási alap.

A személyi fogyasztási alap legna—

gyobb részét a munkabérek formájában osztják szét. A munkások és alkalmazot-

tak nominál és reálbére az európai népi

demokratikus országokban a következő—

képpen alakult.

A nominál- és a reálbér dinamikája

Bulgária. Magyarország NDK* ' Lengyelország Csehszlovákia 1 960-ban 1960-ban 1 961 -ben 1960—ban 1960—ban

Mutató az 1952. évi az 1949. évi az 1955. évi az 1955. évi az 1953. évi

százalékában százalékában százalékában százalékában százalékában

Átlagos nominálbér** . 143 265 184 l48,7 1243

Létfenntartási költségek 7 l*** 171*** 91 l29,1 85,9

Reálbét ... 195 156 148 129,1 144, 7

* Az anyagi termelési szféra szocialista Vállalatainak munkásai és alkalmazottai (bedolgozók és tanulók nélkül).

** Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Bulgáriában és Magyarorszá- gon nettó nominálbér.

*" Kiskereskedelmi árak.

Romániában a reálbér 1961—ben 90 szá—

zalékkal haladta meg az 1950. évi szin—

vonalat.

Az európai népi demokratikus orszá-

gokban a reálbérek további jelentős emel-

kedését tervezik. Bulgáriában a lakos-

ság reálbérét, 1961—1965—ben 33 száza—

lékkal kívánják emelni, Magyarországon 16—17 százalékkal, Lengyelországban 23 százalékkal. Romániában 1965—ben a reál—

bérek a tervek szerint 40—45 százalék—

kal fogják meghaladni az 1959-es szin-

vonalat.

(Ism.: Szelényi Iván)

ZAGLADI NA, sz.:

A TÁRSADALMI ÖSSZTERMÉK AZ AMERIKAI EGYESULT ÁLLAMOKBAN

És KISZÁMíTÁSÁNAK MÓDSZERE

(Szovokupnüj obscsesztvennüj produkt stA i metodologija ego iszcsiszlenija.) -——

Vesztnik Sztatiszttki. 1963. 1. sz, 38—47. p.

A termelőerők fejlődési színvonalának egyik legfontosabb mutatója a társadalmi össztermék. A társadalnü össztermék

adatai alapján meghatározhatók a bőví—

tett újratermelés főbb arányai, a válto—

zatlan áron számított társadalmi termékre

vonatkozó idősor pedig a társadalmi ter—

melés fejlődésének nagyságát és ütemét jelzi. Szerző cikkében azt a feladatot tűzi

ki célul, hogy bemutassa az Amerikai Egyesült Államok társadalmi terméke

kiszámításának módszertanát és így meg- teremtse a Szovjetunió társadalmi ter—

mékével az összehasonlítás lehetőségét.

Az amerikai polgári közgazdasági és statisztikai irodalom a társadalmi össz- termék mutatóját nem ismeri. Az Ameri—

kai Egyesült Államokban ún. bruttó és nettó ,,nemzeti terméket" számítanak. A

,,nettó" termék a nemzeti jövedelmen kívül tartalmazza a közvetett adókat is.

A ,,bruttó" termék pedig a nemzeti jöve—

delmen és a közvetett adókon kivül ma- gában foglalja a termelő és nem termelő állóalapok amortizációját is. A ,,nemzeti tennék" ilyenfajta értelmezése annak

tulajdonítható, hogy a szolgáltató szféra