Szemle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok statisztikai folyóirataiból

Szemle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok statisztikai folyóirataiból

VESZTNIK SZTATISZTIKI (1955. ÉVI 3—4. SZÁM)

A Vesztnik Sztatisztiki 1955. évi 3. szá- mában V. Manjakin ,,A mezőgazdasági statisztika színvonalának további emelé—

séért" c. cikkében a szovjet mezőgazda- sági statisztika előtt álló azokat a felada—

tokat ismerteti, amelyek a Szovjetunió

Kommunista Pártja Központi Bizottsága

januári teljes ülésének ,,Az állattenyész—

tési termékek termelésének növeléséről"

cimű határozatából következnek.

_ Mint ismeretes, az állattenyésztés terme—

lése növelésének fő feltétele a gabonater- melés fokozása. A cikk első részében V.

Manjakin a növénytermelés statisztikája előtt álló legfontosabb feladatokkal fog—

lalkozik. Rámutat arra: a mezőgazdasági

termelés növelésének fontos tartaléka a

technika jobb kihasználása a mezőgazda-

ságban. A statisztikai szerveknek az a fel—

adata, hogy rendszeresen elemezzék a kombájnok és traktorok kihasználásáról szóló beszámolójelentéseket, a statisztikai adatok alapján feltárják a gép— és trak- torállomások és szovhozok munkájának hiányosságait ezen a területen és idejében jelentsék azokat a helyi párt— és állam—

igazgatási szerveknek.

V. Manjakin a cikk második részében az állattenyésztési statisztika új felada—

taival foglalkozik. Rámutat arra, azzal

kapcsolatban, hogy ,,A mezőgazdasági ter—

vezés gyakorlatáról" hozott párt— és kor-

mányhatározat értelmében áttértek a 100 hektár mezőgazdaságilag művelt földterü-

L letre eső termék tervezésére, igen nagy felentőségűvé váltak az állattenyésztés produktivítása számbavételének és elem-

zésének kérdései, az állattenyésztés ter—

melésének köztársaságok, határterületek,

területek és egyes kerületek szerinti ki—

számítása.

A Szovjetunió Kommunista Pártja Köz- ponti Bizottsága teljes ülésének határoza—

tai rámutattak arra, milyen nagy jelentő—

sége van a kolhozokban és szovhozokban az állatok nyári karámos tartásának. Ez az állattartási rendszer lehetővé teszi,

hogy a kevéssé termékeny legelőket fel—

ezántsák, bevessék kukoricával és a föld—

terület egységéről sokszorosan több ta—

karmányt nyerjenek mint az állatok le-

geltetésével. A karámos állattartás mel—

lett a tehenek tejhozama nagymértékben

nő. A statisztikai hivataloknak az a fel—

adatuk, hogy a karámos állattartásra vo-

natkozó adatok mélyreható elemzésével—és tanulmányozásával elősegítsék az eddig elért eredményeknek továbbfejlesztését,

ennek az állattartási rendszernek elter——

jesztését.

Nagy figyelmet kell fordítani a szarvas—

marhaállomány összetételének, a törzsál—

lomány alakulásának vizsgálatára.

Az állattenyésztés helyzetének vizsgála- tát, az elemző munkát nagymértékben se—

giti a kolhoz—állattenyésztésről szóló új be—

számolójelentés, amely az állatállomány számára és változására vonatkozó adato—

kon kívül tartalmazza a hús, tej, tojás és

gyapjútermelés mutatószámait, valaminta

hizlalásra fogott és kihizlalt sertések szá—

mát is.

Sz. Partigul ,,Az állattenyésztési termée kek fogyasztási alapja kiszámításának módszertani kérdései" c. cikkében az ál- lati termékek termelési, elosztásiiaés fo—

gyasztói mérlegének köztársaságok, határ-

területek, területek szerinti összeállításá-

nak módjával foglalkozik. Ismerteti e mérlegek mintáját és a mérlegek össze—

állításához szükséges adatok forrásait.

G. Gromiko ,,A választékbelz' eltolódá—

soknak a termelés önköltségére gyakorolt

hatása feltárásáról" és J. Kabacsm'k ,,Mi—

lyen hatással van a választék megválto-

zása :: termelés önköltségének dinamiká- jára" c. vitacikkét a Statisztikai Szemle 1955. 10. száma ismerteti.1

M. Kuznecova ,,P. P. Szemenov Ty'an—

Sanszkij, mint statisztikus" c. cikkében

Szemenov Tjan—Sanszkijnak (1827—1914) a híres orosz földrajztudósnak és közgaz—

dásznak, a Tjan—San hegység kutatójának

statisztikai munkásságát ismerteti.

P. P. Szemenov tagja volt az 1845—ben megalapított ,,Orosz Földrajzi Társaság"- nak. A Társaság Statisztikai Osztálya,

1 Lásd: Drechsler László: A választékeltolődá!

önköltségre gyakorolt hatásának vizsgálata. Hozzá- s7ólás a Ves7tnik Szta'tiszlíki c. _lolvóirat cíkkeihez.

Statisztikai Szemle. 1955. 10. sz. 927—933, old.

SZEMLE

1125

amelynek az akkori idők valamennyi ki—

váló statisztikusa tagja volt, többek kö—

zött K. I. Arszemjev, Ju. E. Janszon, V.

Sz. Porosin és mások, számos értékes

gazdaságstatisztikai munkát adott ki. E munkák közül különösen nevezetes ,,Az Orosz Birodalom földrajzi—statisztikai szó- tára" (1863—1885) c. öt kötetes mű, ame—

lyet P. P. Szemenov állított össze, 6 volt a mű szerkesztője és számos cikkének

szerzője is.

Mint az 1863—ban létrehozott Központi

Statisztikai Bizottságnak (az állami sta-

tisztika központi szervének) vezetője, majd 1875—től több mint két évtizeden át

a Statisztikai Tanácsnak elnöke széles- körű statisztikai munkásságot fejtett ki.

Nagy szerepe volt P. P. Szemenovnak

az 1870—ben Péterváron tartott Össz—orosz—

országi statisztikai kongresszus létrehozá- sában, amely nagy lendületet adott az orosz statisztika fejlődésének.

P. P. Szemenov kiemelkedő szerepet

töltött be az orosz mezőgazdasági statisz—

tika, az 1897. évi népszámlálás és sok más

nagyszabású statisztikai munka megszer—

vezésében.

A ,,Krónika rovatban T. Rjabuskin ,,A

statisztika kérdései az ENSZ népesedési bizottsága nyolcadik ülésszakán" c. cikké—

ben az 1955. márciusában tartott ülésszak munkájáról számol be.

A népesedési bizottság nyolcadik ülés-

szakán a következő kérdéseket vitatták meg:

1. A bizottság előbbi javaslatainak meg—

valósitása.

2. A Főtitkár terve a sajtókiadványok—

ról és a gazdasági és szociális területeken végzett kutatásokról.

3. A népmozgalom és a gazdasági és szo- ciális tényezők közötti kölcsönös kapcso- latra vonatkozó ismeretek hiányosságai.

4. Az 1960 körül tartandó népszámlá—

lásokra vonatkozó javaslatok kidolgozá—

sának terve.

5. A legközelebbi években végzendő né-

pesedési kutatások terve.

A továbbiakban T. Rjabuskin röviden ismerteti a speciális bizottságok szakér—

tőinek az egyes kérdésekkel kapcsolatos javaslatait.

A Vesztnik Sztatisztiki 1955. 4. számá—

nak ,,A statisztikai munka további meg- javításáért" c. szerkesztőségi cikkét a Sta—

tisztikai Szemle 1955. 11. száma közölte.

N. Ljubimov ,,A nagybani árak alkal- mazásának kérdései az ipari teljes és áru—

termelés meghatározásánál" c. cikke az ipari nagybani árak és a vállalati nagy-

bani árak fogalmának ismertetése után a termelésnek az 1955. július 1—i árakon tör- ténő ertékelésére való áttéréssel kapcso-

latban felmerülő gyakorlati kérdések meg- oldásával foglalkozik.

A. Brjanszkij, D. Dumnov ,,A munka- termelékenysegi mutatószámok meghatá- rozásának módszerei a mezőgazdaságban"

c. vitacikke a mezőgazdasági munkater—

melékenység közvetlen mutatószámának

kiszámításával foglalkozik. Részletesen is-

merteti az évi átlagos munkáslétszám

megállapításának módját a szovhozokban és a kolhozokban, valamint a munkana—

pokban kifejezett munkaidőráforditások megállapításával kapcsolatban a munka—

egységnek munkanapokra való átszámí- tását.

D. Oparin ,,A harmónikus átlag alkal-

mazása a statisztikában" és M. Iljevszkij ,,A harmónikus átlagról" című cikke a harmónikus átlag fogalmával, a statiszti- kában elfoglalt szerepével és jelentőségé—

vel, alkalmazásának szükségességével fog-

lalkozik és a harmónikus átlag alkalmazá-

sára és kiszámítására számos példát közöl.

,,A folyóirat olvasóitól kapott levelek és

anyagok szemléje" című szerkesztőségi

cikk a folyóirat szerkesztőségébe 1955. év- ben beérkezett leveleket ismerteti.

Az olvasók —- a területi statisztikai

szervek, vállalati dolgozók -— e levelek—

ben gyakorlati munkatapasztalataikról számolnak be és konkrét javaslatokat tesznek a számvitel és a beszámolási

rendszer egyszerűsítésére.

igen érdekes az a levél, amely arrólszá—

mol be, hogy a Zsitomir terület Statiszti—

kai Hivatala reprezentatív adatfelvétel se- gítségével tanulmányozta a terület kolho- zaiban levő tehenek tejhozamát. Az ada—

tokat a csoportosítások széleskörű alkal—

mazásával elemezték. A kolhozoknak a

tehénistállók állapota szerinti csoportosí—

tása megmutatta például, hogy azokban a

kolhozokban, ahol a tehénistállónak

nincs mennyezete és az istállót nem fűtik, az egy takarmányozott tehénre eső tej- hozam rendkívül alacsony, nem éri el a 800 litert. Ugyanakkor azokban a kolho- zokban, amelyekben a tehénistállókat a hideg ellen megfelelően védik (fűtik) —-

annak ellenére, hogy a takarmányozás a téli időszakban nem volt kielégítő —- se—

hol sem fordult elő, hogy az egy takarmá- nyozott tehénre eső tejhozarn 900 liternél alacsonyabb lett volna. A fűtött istállók—

kal rendelkező kolhozokban a meddő te- henek száma egyötöde volt a hideg ellen nem védett istállóval rendelkező kolho—

zokban levő meddő tehenek számának.

Több levél foglalkozik az adatok meg-

bízhatóságának kérdésével. A megbízható adatok biztosításának alapfeltétele ——mu—

tatnak rá a levelek írói — a bizonylati

rendszer helyes megszervezése.

A ,,Konzultáció" rovat L. Vajnsenker ,,Az ipari termelés önköltségének új ter- vezése, számvitele és kalkulációja" c. cik- két közli.

A cikk a Szovjetunió Állami Tervbizott—

sága, a Pénzügyminisztérium és a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal által kiadott ,,Az

ipari termelés önköltségének tervezésére, számvitelére és kalkulációjára vonatkozó

alaptételek"-et ismerteti.

Az ,,Alaptételek" az ipari termelési—ön—

költség tervezésével, számvitelével és kal- kulációjával kapcsolatos elvi kérdéseket

tárgyalják, megadják a fogalmak pontos

meghatározását, a termelési ráfordítások

elemek szerinti csoportosítását, a költség—

tételeknek a terv— és beszámolási kalku—

lációk összeállításánál alkalmazandó tí- pus—jegyzékét. Ismerteti az ,,Alaptételek"

a termelési ráfordítások számvitelének és az önköltség kalkulációjának különbözö

módszereit, javaslatot tesz a vállalatok számára — termelésük jellegétől függően

—-- a megfelelő módszer alkalmazására stb. Azt, hogy az ,,Alaptételek"—ben kifej—

tett útmutatásokat hogyan kell konkrétan

, a gyakorlatban alkalmazni, melyik köny-

velési módszerrel kell dolgozni stb. az egyes iparágak sajátosságainak figyelem- bevételével készült —— s 1955. szeptember 1-től érvénybelépett — ún. ágazati utasí—

tások írják elő. Gy. pg df.

STATISTISCHE PRAXIS (1955. ÉVI 5—7. SZÁM)

Heinz Schönborn ,,Az engedélykérésről

szóló új rendelet kiadása óta eltelt egy

év" című cikkében a statisztikai munka és a statisztikai beszámolási rendszer egy- szerűsítésével foglalkozik. 1954-ig a be—

számoló— és egyéb jelentések túlzott rész—

letessége és nagy száma az adatszolgál-

tató üzemek vezetőít és a polgármesterek

ket elvonta az operatív munkától, de ezen túlmenően a jelentések nagy száma

akadályozta az elemző, az értékelő mun-

kát a statisztikai szerveknél is.

Az Állami Központi Statisztikai. Hiva—

tal hibás volt abban, hogy így alakulha—

tott a helyzet: a beszámolójelentések en- gedélyezésénél nem lépett fel megfele—

lően a minisztériumokkal, az államtitkár-

ságokkal és más szervekkel szemben. A

sok engedélyezett beszámolójelentés mel—

lett még nagyobb számú engedélynélküli

jelentés és beszámoló is volt, ezek elren—

delőivel szemben azonban nem éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a be—

számolójelentések engedélyhez kötéséről

szóló régi rendelet biztosít.

1954. januárjában a minisztertanács a be—

számolási rendszer 50 százalékos csök—

kentését írta elő. 1954. január 28—tól 1955.

február 10—ig 40 százalékos csökkentést

értek el. Az egyszerűsítés azonban az üzemekben nem érezhető ilyen mérték—

ben, mert például a beszámolók idősza—

kosságának megváltoztatása esetén az üzemen belüli feljegyzéseket változatla—

nul kell tovább vezetni.

1954. május 28—án a minisztertanács

rendeletet adott ki a beszámolási rendszer szabályozásáról és ellenőrzéséről. A ren—

deletet, amely az Állami Központi Statisz—

tikai Hivatalnak rendbírságolási jogot

biztosít, a statisztikusok örömmel fogad—

ták. A rendelet megjelenése óta az enge—

délyezési kérések száma erősen emelke-

dett (az 1953. második félévi 749—ről 1954.

második félévében 1366-ra)._

Az engedélyezési kérelmek jelentős ré- szét visszautasították, a helyi államha—

talmi szervek azonban továbbra is sok engedélynélküli jelentést vezettek be. Az elmúlt évben az Állami Központi Statisz—

tikai Hivatal munkatársai ellenőrzéseik során számos engedélynélküli beszámoló—

jelentést fedeztek fel. így például a pots—

dami körzetben 1954. IV. negyedévében összesen 159 törvénytelen beszámolóje—

lentést találtak. Az Állami Központi Sta—

tisztikai Hivatal vezetője a rendeletben biztosított jogával élve törvénytelen be—

számolójelentések elrendelése miatt a mi—

nisztériumok és egyéb szervek 108 mun—

katársát sújtotta 300 márkáig terjedő

rendbírsággal.

SZEMLE

A szerző az Állami Központi Statiszti—

kai Hivatal feladatairól és felelősségéről írva rámutat arra, hogy a Hivatal dolgo- zóinak nem szabad megelégedniök a bün-

tető rendelkezések alkalmazásával, ha—

nem mind inkább a nevelő és a felvilá—

gosító munkát kell tevékenységük közép-

pontjába állítaniok. Az Állami Központi

Statisztikai Hivatal főosztályainak és ön—

álló— osztályainak meg kell változtatniok

, munkamódszerüket. Állandóan figyelem-

mel kell kísérniök a minisztériumok, az

államtitkárságok és egyéb szervek besza-

molási rendszerét, és el kell bírálniok va- lamennyi beadott engedélyezési javasla-

tot.

,,Beszélnek a számok..." című cikk

1945. május 8-a, a második világháború befejezése óta eltelt tíz év eseményeit is- merteti. A cikk sok adattal vázolja a há-

ború pusztításait, a háborús vesztesége-—

ket, foglalkozik a földreformmal és az azt követő mezőgazdasági fejlődéssel, a me- zőgazdaság szocialista átalakulásával, az ipar helyreállításával és termelési ered- ményeivel. A cikket kiegészítő grafiko-

nok a Német Demokratikus Köztársaság 1939. és 1946. évi korpiramisát, az ötéves terv beruházásainak megoszlását, az egész ipar és az egyes iparágak termelésének

1946-tól 1954—ig elért fejlődését, a szocia—

lista szektor egyes népgazdasági ágakban elfoglalt arányát mutatják.

Joseph Lerch ,,A mezőgazdasági sta-

tisztika egyszerűsítése és megjavítása a

mérlegmódszer bevezetésének eredménye- ként" című cikkében a folyóirat februári számában megjelent ,,Mérlegmódszer a mezőgazdasági statisztikában és jelentő—

sége a mezőgazdasági beszámolási rend-

szer és tervellenőrzés megjavításánál és

ellenőrzésénél", valamint a márciusi

számban közölt ,,Reprezentativ üzemgaz—

dasági vizsgálat a mezőgazdaságban ——

becslés a mezőgazdasági mérlegek elké—

szítéséhez" című cikkekben (ismertetését

lásd a Statisztikai Szemle 1955. 8—9. sz.)

tárgyalt kérdésekhez csatlakozik.

Bevezetőben a mezőgazdaság legkülön- bözőbb területeiről átfogó képet adó ter- mészetes mértékegységben és értékben

összeállított mérleg jelentőségével feelal—

kozik, majd áttér a mérlegek összeállítá—

sánál nélkülözhetetlen reprezentatív adat—

felvételek ismertetésére. A szerző vélemé—

1127

nye szerint a reprezentáció megbízható-

sága érdekében kerületenként átlagosan _

900, körzetenként 60 és gép- és traktor— ;

adata a megyei vezető szervek, köztük

állomási körzetenként 20 üzemet kell a.

reprezentatív adatfelvételbe bevenni..

Az Állami Központi Statisztikai Hiva—

talnak a következő teljeskörű összeírások- ra és reprezentatív adatfelvételekre van

szüksége:

1. Teljeskörűa összeírások:

a) földkihasználás (évenként),

b) szarvasmarhaállomány (negyed-

évenként), *

c) gépállomány (háromévenként),

d) mezőgazdasági termékek beszol-—

gáltatása (folyamatos számbavétel).

2. Reprezentatív adatfelvételek:

a) hektáronkénti terméshozam,

b)'üzemi teljesítmény és üzemi rá-

fordítások.

A teljeskörű összeírások és a reprezen—

tativ adatfelvételek adataiból összeállí—

tott mérlegek lehetővé teszik a népgazda—

ságban jelentkező aránytalanságok fel- fedezését, de segítik a rejtett tartalékok feltárását is. E feladatok helyes megol— _f

dása azonban csak akkor lehetséges, ha a

mezőgazdaságban is helyes, a tudományos követelményeknek megfelelő csoportosi—

tást alkalmazunk. A cikk melléklete a mezőgazdaságstatisztikai kombinációs cso- portosítás jelenlegi, a tudományos és gya- korlati követelményeknek egyaránt meg—

felelő mintáját mutatja be és ismerteti a különböző kombinációs csoportosítási le- hetőségeket.

Befejezésül a szerző a földkihasználás

vizsgálatával, az általános szarvasmarha—_

összeírással, a mezőgazdasági gépek ösz-

szeírásával, a mezőgazdasági termékek begyűjtéséről és felvásárlásáról készült

operatív beszámolójelentéssel, a termés—

eredmény megállapításával (a termésbecs-

léssel) és az 1952. óta alkalmazott repre-

zentatív üzemi statisztikával foglalkozik.

Ismerteti ezeknek a statisztikai adatfelvé—

teleknek a jelentőségét, hibáit és a hibák

kijavításának módját.

Kurt Albrecht

csolatos egyes tisztázatlan problémáihoz"

címmel írt cikket. Az 1954. decemberi kor-

mányhatározat a népi tulajdonban levő

ipari üzemekben folyó tervezési munka ,,A körzeti és üzemi sta-

tísztikusok ipari beszámolójelentéssel kap— '

egyszerűsítését rendelte el. Az új, egy—

szerűsített tervezési módszernek megfe—

lelően az ipari termékek számbavételének módját is át kellett alakítani. A számba-

vétel új irányelveit az Állami Központi Statisztikai Hivatal az Állami Tervbizott-

sággal együtt kidolgozta. Az új számba—

vételi rendszer lehetőséget nyújt a külön-

böző közgazdasági, statisztikai, tervezési

fogalmak tisztázására és összeegyezteté—

sére.

A szerző a cikk további részében a

bruttó termelés és az árutermelés közötti kapcsolattal, a késztermék és a félkész—

termék meghatározásával foglalkozik. Vé-

gül az értékesítési ár kérdésére is kitér.

Az ipari termelés számbavételénél az új irányelveknek megfelelően értékesítési ár—

ként a fogyasztási adó, költségvetési pót- díj, vagy termelési illeték nélküli üzemi

értékesítési árat kell alkalmazni. Igy az

üzemi értékesítési ár a terméknek a terv—

ben megállapított önköltségét és az üzemi

tiszta jövedelmet foglalja magában. Ettől meg kell különböztetni az ipari értékesí—

tési árat, amely az üzemi értékesítési árat

és az állami egyesített tiszta jövedelmet tartalmazza. Az utóbbi ár alapján történő

számbavétel nehézségekkel jár, és a ter- melés fejlődésének figyelemmel kísérését, az összehasonlithatóságot egyes iparágak-

, _ ban megnehezíti, esetleg teljesen lehetet-

lenné teszi.

A folyóirat 6. számában Helmut Mi-

chael ,,A népgazdasági csoportosítások

problémái a Német Demokratikus Köz- társaságban" címü cikkében rámutat arra, hogy a népgazdaság arányos fejlődése fi-

gyelemmel kísérésének fontos és elenged-

hetetlen feltétele az anyagi termelés, il—

letve ezen belül a népgazdasági ágak és

iparágak megfelelő osztályozása. Ismer- teti az anyagi termelés 1955—ig érvényes

osztályozását és ezzel kapcsolatban meg- említi, hogy a tervezésnek és a tervtelje- sítés ellenőrzésének megjavítása megkö—

veteli, hogy a gazdaságilag önálló egysé—

get képező üzemek termelésüket tekintve egy meghatározott iparághoz tartozzanak mert csak így biztosítható a munkaerő— és a pénzügyi mérleg egységes tagolása. Az egyes üzemek össztermelését azután lehet- séges népgazdasági áganként tovább bon- tani.

A népgazdasági arányok figyelemmel kísérésénél nagy jelentősége van a ter—

melőeszközök és a fogyasztási cikkek ter-—

melése közötti aránynak. Ahhoz, hogy az' I. és II. alosztály fejlődését figyelemmel

lehessen kísérni és, hogy a termelést a két

alosztálynak megfelelően szét lehessen választani, az Állami Központi Statiszti-

kai Hivatalnak az új népgazdasági terve—

zési rendszernek megfelelő új osztályozást kell kidolgoznia.

A népgazdaságnak gazdasági formák szerinti felosztásával foglalkozva a szerző

ismerteti a Német Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete elméleti konferenciájának szempontjait, amelyeket

a szektorok pontos, tudományos elhatáro—

lásánál alkalmazni kell.

Ursula Lange ,,Bíráló megjegyzések a mezőgazdasági reprezentatív felvételek—

ről" címmel a mezőgazdasági reprezenta—

tiv felvételekről, a mezőgazdasági _mér—

legmódszer alkalmazásáról a Statistische Praxisban folyó vitához szól hozzá. Cik—

kében a dr. Raehse által javasolt 20000 üzemre kiterjedő reprezentatív adatfelvé- tel terjedelmét kifogásolja, mert az így megszerzett adatok a tervellenőrzések

adataiból, mint teljeskörű adatfelvételből,

véleménye szerint megállapíthatók: pél—

dául az árutermelés a beszolgáltatott. a felvásárolt és a piacon értékesített meny- nyiségekből kiszámítható. Ugyanígy nem

ért egyet a 3000 üzemnél végzendő üzemi

költségvetés megfigyelésével sem és meg-—

alapozatlannak tekinti Joseph Lerchnek

azt a javaslatát, hogy a megfigyelésbe be—

vont üzemek számát 12 OOO—re emeljék fel.

A 20000 üzemre kiterjedő reprezentativ adatfelvétel szükségességét —— a javasolt terjedelemben —— azzal indokolják, hogy csak így lehetséges az üzemek csoportosí—

tását az üzemnagyság helyett az üzemek osztályba tartozása alapján elvégezni. A

szerző a továbbiakban azt vizsgálja, hogy ezt a célt el lehet—e érni reprezentativ üzemi felvételekkel, és hogy egyáltalában szükség van—e ilyen átcsoportosításraxvi

A javaslattevők a csoportosításnál a me—

zőgazdasági földterületet (5 hektárig, 5——

20 hektár és 20 hektáron felül), a munka—

erőt (alkalmaz—e idegen munkaerőt vagy sem) és az árutermelés nagyságát (3000 márkáig, 3000—től 10000 márkáig és 10000 márkán felül) kivánják figyelembe venni, és ezek kombinációja útján állapitanák meg a parasztság osztálytagozódását, Az

1952—ben 13000 üzemnél végzett hasonló

SZEMLE

vizsgálat adatai szerint a parasztság szá—

zalékos megoszlása a fenti három ismérv és a földterület alapján a következő:

Százalékos arány

a mezőgazda- a. három ismérv Megnevezés sági földterület együttes alkal-

mazása alapján végzett csoportosítás

szerint

Kisparasztok ... 30,3 37,6

Középparasztok 61,7 52,2

Knlákok ... 8,0 10,2

Összesen 100,0 100.0

A szerző azzal sem ért egyet, _hogy a parasztság tagozódásánál az árutermelést veszik figyelembe az egyik fontos ismérv- ként ——- véleménye szerint az összterme- lés értéke lenne a kifejezőbb—, és hiányos—

nak tartja azt is, hogy a csoportosításnál

csak arra vannak figyelemmel: dolgo-

zik—e idegen munkaerő valamelyik pa—

rasztgazdaságban vagy sem, de nem ve- szik számításba sem az idegen munkaerő

számát, sem pedig a gazdaság gépesített-

ségét.

A cikk befejező részében a szerző a szocialista mezőgazdasági üzemek csopor- tosításával foglalkozik. Megállapítja, hogy a szocialista szektor megerősítéséhez, ter—

melőerejük emelésének elősegítéséhez el—

engedhetetlenül szükséges az, hogy a meg—

felelő mezőgazdasági szervek tisztában le—

gyenek azzal, milyen eredményeket, tel—

jesítményt várhatnak a legjobb, az átla—

gos és a gyengén dolgozó üzemektől. Az így csoportosított üzemeknél azután meg- állapítható az eltérő eredmények oka, ami

lehetővé teszi az üzemek közötti tapasz—

talatcserét és azáltal az eddig kihaszná- latlan tartalékok és lehetőségek feltárá- sát. Azonban a mezőgazdasági statisztiku- sok még ezzel sem elégedhetnek meg. Az általános átlagokat —— eddig csak ezeket

használták munkájukban —- a csoportát-

lagokkal, sőt minél gyakrabban monogra- fikus megfigyelésekkel kell kiegészíteni, mert csak így fedhetik fel az egyes üze- mek jó vagy rossz munkáját, azokat a hi—

bákat és eredményeket, amelyeket az át—

lagszámok eltakarták.

,,Az állatállomány átszámítása számos—

állatra" címmel a folyóirat közli azokat a kulcsszámokat, amelyeket az állatszám—

lálás adatainak átszámításánál alkalmazni

6 Statisztikai Szemle.

1129

kell. Az átszámítási kulcsokat az Állami Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazda- sági főosztálya a Mezőgazdasági Tudomá- nyos Akadémiával együtt dolgozta ki, és _ több eltérést tartalmaz a régebben alkal—

mazott kulcsszámokkal szemben (lásd a

Statistische Praxis 1955. évi 1. számát, és a Statisztikai Szemle 1955. évi 8—9. szám

834. old.).

A folyóirat melléklete az Állami Köz—

ponti Statisztikai Hivatal 1955. április 20-i jelentése alapján ismerteti a Német De—

mokratikus Köztársaság népgazdasági ter- ve teljesítésének adatait (1955. I. negyed- év), és részletes tájékoztatást ad az 1955 évi népgazdasági terv előírásairól. ,,Kül- földi közgazdasági számok: Jugoszlávia"

cimmel Jugoszlávia területével és népes—- ségével, ipari termelésével, mezőgazda—

ságával és külkereskedelmével foglalkozik a folyóirat, és ,,Magyar Népköztársaság:

A sertéstenyésztés fejlődése" címmel szá- mos adatot közöl a Statisztikai Szemle 1954. évi 12. száma alapján Magyarország—

ról.

A folyórat 1955. évi 7. száma közli Fiala Volgmann ,,A termelés minőségének sta—

tisztikai vizsgálata" című cikkét. A szerző cikkében ismerteti, hogy az ipari beszá—

molójelentésekből milyen megállapitáso— — kat lehet levonni a minőség alakulásáról.

Igen fontos a tervben előírt választék sze—

rinti termelés, a nyersanyag—felhasználás, és az egyes termékek minősége jut kifeje—

zésre az érték szerinti számbavételnél is, ugyanis az értékesítési ár az iparstatiszti—

kai utasítás szerint a termelés tényleges

és nem tervezett értékét tartalmazza.

Ezekből az adatokból azonban csak nehe—

zen és pontatlanul lehet következtetése- seket levonni a termelés minőségére an—

nál is inkább, mert a selejtet az ipari be—

számolójelentésből megállapítani nem le—

het.

Kifejezetten minőségi statisztikai adat—

szolgáltatás a Német Demokratikus Köz- társaságban nincs. Ennek megvalósításá- hoz az szükséges, hogy a termékek minő- ségét a technikai normák, minőségi elő—

írások és szállítási feltételek alapján le—

hessen megállapítani. A minőségstatisztii kának ki kellene terjednie — a szerző vé-

leménye szerint —— valamennyi iparág

fontosabb termékeire, a termelést minő—

ségi osztályok szerint kellene szétválasz—

tania, ki kellene mutatnia a selejtet, meg kellene figyelnie a pótmunkákat stb. Az ilyen beszámolórendszer alapjai már meg-

* vannak. Ilyen például a Könnyűipari Mi- nisztérium és a Gépipari Minisztérium

által rendszeresített

vagy a kohászati selejt-megfigyelés.

Befejezésül a szerző ismerteti a könnyű—

ipari üzemekben alkalmazott minőség—je—

, lentéseket és a Német Anyag- és Áru- vizsgáló Hivatal vizsgálati eredményeinek mint reprezentativ jellegü megfigyelések—

hek az alkalmazását és értékelését.

, l' Horst Frase ,,A lakosság életszínvona—

— lának méréséről" cimű cikkének bevezető

*részében ismerteti Németország Szocia—

lista Egységpártja IV. Kongresszusának határozatát, amely meghatározta a dolgo—

zók életszínvonala gyorsabb emelésének tényezőit. Ezután áttér azoknak a statisz—

tikai mutatószámoknak ismertetésére,

amelyek az életszínvonal alakulását tük- , rözik vissza. A polgári közgazdászok és 'Statisztikusok a bérek és az árak alakulá—

* sának összehasonlitásából igyekeznek kö- _ , Vetkeztetéseket levonni az életszínvonal alakulásáról. Ez az összehasonlítás azon—

' ban figyelmen kívül hagyja a teljes vagy

részleges munkanélkülieket, a munkáin—

xtenzitás fokozódását, a munkavédelem

helyzetét, megkerüli a termelőeszközök tulajdonának kérdését. így a bérek és az árak alakulásának összehasonlítása -—bár

' az életszínvonal vizsgálatának fontos mu-

tatószáma -—— szépített képet mutat a dol—

' gozók életszínvonaláról.

-A szerző a cikk további részében meg—

állapítja, hogy az életszínvonal alakulását egy általános mutatóval kifejezni nem le—

hetyigen sok tényezőt figyelembe kell venni, ha a valóságnak megfelelő megál—

lapításokat akarunk tenni. E tényezők

közül a cikk befejező részében csak egy-

gyel, a fogyasztással, illetve a fogyasztási

statisztika egyes feladataival foglalkozik.

' Dr. Hans Raehse ,,A kiválasztás módja

a mezőgazdasági üzemek reprezentativ

vizsgálatánál" című cikkében ismerteti,

hogy milyen módszerekkel lehet a repre—

, zentatív vizsgálathoz szükséges üzemeket _ kiválasztani, és hogyan végezték ezt a fel-

adatot a Német Demokratikus Köztársa—

minőség-jelentés '

ságban. A múltban a csoportos kiválasz—

tást alkalmazták, vagyis a kiválasztott községek valamennyi üzemét megfigyel- ték. Ennek a módszernek meg volt az az előnye is, hogy a jó és a rossz üzemek a

valóságnak megfelelő arányban szerepel—

tek. A községek kiválasztása tudatosan —

történt úgy, hogy mezőgazdasági üzemeik

az összes mezőgazdasági üzemet képvisel-

jék. Figyelembe vették a községek nagy- ságát, termőterületét, természetes fejlő—

dési feltételeit stb. Ezeknek a körülmé—

nyeknek a figyelembe vétele azonban még nem biztosította a kiválasztás reális vol- tát. Ezt bizonyítja az 1952. évi üzem—kije—

lölés tapasztalata is, melynek leirása után a szerző az új kiválasztási feltételeket is—

merteti.

A reprezentáció mintegy 20 000 gazda-f

ságra, az egy hektárnál nagyobb földterü—

lettel rendelkező egyénileg dolgozó pa—

rasztok 4 százalékára terjedt ki. A közséf

gek kiválasztásánál a következő szempon—

tokat kellett figyelembe venni.

1. a természetes fejlődési feltételeket, 2. a gazdaságnagyság szerinti struktú—

rát,

3. a megművelhető terület és a szántó—

föld arányát,

4. a közlekedési viszonyokat.

Ezeken kívül tekintettel voltak azokra a községekre,

5. amelyek a termés számbavételénél a

legfontosabbak voltak,

6. amelyek az eddigi reprezentativ

üzemi vizsgálatoknál szerepeltek, és végül,

7. a statisztikai szervek érdekeit sem hagyták figyelmen kívül.

Az új kiválasztás végrehajtásának rész—

letes ismertetése után megállapítja a

szerző, hogy a munka eredményes volt,

a kiválasztott üzemek mind a termőterü—

let aránya, mind a mezőgazdaságilag meg-

művelhető terület nagyságcsoportjának százalékos megoszlása, mind pedig a mű— _

velhető terület üzemenkénti átlagos nagy—

sága szempontjából reprezentálják a Né—

met Demokratikus Köztársaság valameny—

nyi gazdaságát. y

' D. A. dr.