Szemle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok statisztikai folyóirataiból

(1)

358

Nézzük meg milyen segítséget ad a tananyag a tanulónak a konkrét tervezés- hez. Ragadjuk ki például a termelési tervnél a tervezéshez nyújtott segitséget.

Először (100. oldal) megadja a tananyag az ipari termelés tervezésének alapvető szempontjait. Ezek között a következőket

olvassuk: ,,Fel kell mérni a rendelkezésre

álló kapacitást. Olyan intézkedéseket kell

tervezni, amelyek a kapacitás jobb ki—

használását és a szűk keresztmetszetek

felszámolását lehetővé teszik." Mit mond ez a tanuló részére? Ki tervezi ezeket?

Nyilván nem a közgazdáSz technikus!

Vagy tovább olvasva; ,,Figyelembe kell

' venni a beruházások és a műszaki fejlesz- tés által nyújtott lehetőségeket. Messze—

menően tekintetbe kell venni a munka—

versenyek, Sztahanov—mozgalom, az_ újí-á tások és ésszerűsítések meglevő eredmé-

nyeit. ." Ki vegye figyelembe, és bo- gyan? Ezekre nem kap választ a tanuló.

Nem segíti elő kellőképpen az egyes

tervfejezetek közötti összefüggés megma-

gyarázását és az összefüggés számszerű

megvizsgálását sem a jelenlegi tananyag.

Minden tervfej—ezet végére formálisan ugyan odaillesztettek egy pontot, mely hi—

vatva lenne az összefüggést megterem—

teni, de ezek csak általánosságokat tartal—

maznak és nem is tartalmazhatnak mást,

Szauna

mert az összefüggések megmutatását, és konkrét számszerű kimutatását magában

az anyagban kell megtanitani.

Mi tehát a teendő? Véleményünk sze—

rint a közgazdasági technikumot végző terveseknek tudniok kell a felső szervek és a vállalat megfelelő szerveinek adatai alapján a vállalati tervet összeállítani.

Tehát nem önállóan tervet készíteni, mert ehhez középiskolai képzettség nyilván nem elegendő. A tananyagnak ezért olyan

*konkrét —-— nagyrészt számítási _-—— anyagot kell tartalmaznia, mely képessé teszi a tá-

nulót arra, hogy megadott adatok alapján újabb mutatókat, összefüggéseket kiszá—

mítson, hogy az egész tervet összefüggően

elkészítse. Ezt a fő feladatot a tankönyv _

és a jelenlegi tananyag nem oldja meg.

A jelenlegi középiskolai tankönyvből

mintegy 3000 középiskolai tanuló, sok esti és tanfolyami hallgató (tervmunkások és

statisztikusok) tanul. A felvetett kérdések jelentősége tehát igen nagy. Véleményünk

szerint időszerűvé vált a középiskolai xter—

vezési oktatás gyökeres felülvizsgálata. Ez

lehetséges is a tanterv és a tankönyv ala- pos átdolgozásával. E. munka jelentősen elő fogja segíteni az ipari tagozatú köz—

gazdasági te'chnikumokban a tervezés és

ezzel együtt a többi szaktárgy jobb 'és eredményesebb oktatását.

Szemle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok statisztikai folyóirataiból

VESZTNIK SZTATISZTIKI (1955. ÉVI 5—6. SZÁM)

A Vesztnik Sztatisztiki 1955. évi 5. szá—

mában megjelent cikkek közül A. Kon—

szonl ,,Az új technika bevezetése gazda—

sági hatékonyságának elemzése" c. mód- szertani tanulmányát a Statisztikai Szem-

le 1955. évi 12. száma, Sz. Krote'vics ,,Az 1953, évi népszámlálás Kínában" c. cik—

két pedig a Statisztikai Szemle 1956. évi 3. száma közölte.

,, N. Druzsinin ,,Népösszeírások az orosz statisztikában" c. cikkében az orosz statisztika történetének egyik igen érdekes.

reviziók ismer—

szakaszával foglalkozik: az ún.

megszervezését és végrehajtását

teti. '

Az első revíziót I. Péter cár rendelte el 1718-ban, amikoris a kincstár jövedelmei—

nek növelése céljából új adózási rendszert vezetett be: az eddigi gazdaságonkénti adózást a fejadóval váltotta fel. A rende—

let célja az volt, hogy a kincstár, az állam az' adó kivetéséhez, a fegyverre fogható

_népesség számának megállapításához az eddigieknél pontosabb adatok birtokába

jusson. Az adókötelesek számbavétele so-

rán a népességről ún. lajstromokat készí—4 tettek. Ezeket a lajstromokat a későbbi évek folyamán ismételten ,,revízióknak"

vetették alá. Össz'esen tíz revízió volt, az első 1722-ben, az utolsó 1856-ban.

A revíziók útján nyert népességi adatok felhasználhatóságának kérdésével foglal—

kozva Druzsinin rámutat arra, ezeknek

(2)

; SZEMLE

359 az összeírásoknak fő hiányossága, hogy egyrészt nem terjedtek ki az egész lakos—

ságra (csak az ún. adózó népességre), más-

részt változott a terület is, amelynek la—

kosságát számbavették. (Az első három

revízió 49 tartományra terjedt ki,—a kö- vetkezők Ukrajnában, Bjelorussziában és

a Balti tenger mellékén egészen új terü—'

leteket öleltek fel.) Ezt a tényt a népesség

lélekszámára vonatkozó becsléseknél, il- letve a különböző revíziók' során összeírt népesség számának összehasonlításánál—

feltétlenül figyelembe kell venni. ;

,A revíziók fő előnye a moszkvai, állam által —— utoljára 1710—ben — tartott gaz—

daságonkénti összeírásokkal szemben,

hogy azokat egységes program szerint haj-

; tották végre valamennyi kerületben,- tar-

tományban, s így adataik összesíthetők.

A revíziók adatainak elemzése"

nagy érdeklődésre tarthat számot. Ada-

taik alapján tanulmányozni lehet a job- *

bágynépességszámának alakulását és szá—

mításokat lehet végezni arra vonatkozó—

an,*hogyan alakult Oroszország népessége a XVIII. században és a XIX. század első

felében. ,

Druzsinin idézi K. German számításaiti, aki Oroszország népességéről a következő adatokat közölte:

_ ál késóbll)

) d ekapcso !;

Év Era eti terület területekkel

_ együtt

millió 'fő

1722 13,0 14

1742 14,6 16

1762 173 19

, 1782 193 28 "

1796, 222 86

1806 27,8 41

P. 1. Ljascsenko számításai' szerint Oroszország lakossága a következőképpen

alakult: ,

§ ;ésőbb

e apcsoit

, Év Eredeti terület területekkel együtt

millió fő

1722 is _ 13

1762 ' 19 19

1796 29 , 36

— 1815 80,5 46

. 1351 89 67

1859 45 : 74

' K. German: Statisztikai kutatások

Birodalomra vonatkozóan, 1. r. 1819. 35. old, oroszul.

' P. 1. Ljascsenko: A Szovjetunió népgazdasá- gának története, I. köt. 1939. 232. old., oroszul.

igen '

, orosz statisztikusok beszámolói

' 1900. évi első orosz ipari

az Orosz '

Oroszország lakossága 1722—től 1806-ig (az eredeti területen) a természetes sza- porodás következtében'több mint kétsze—

resére, 1722-től 1859—ig pedig minteg há- rom és félsZeresére növekedett.

A revíziók minden fogyatékosságuk el-

lenére fontos forrásul szolgálnak Orosz- ország népgazdasága történetének tanul-*

mányozásához

N. Ivanov ,,Az iparstatísztíka megszer—

vezése a kapitalista országokban" c. cik—

kében a—gazdaságstatisztika viszonylag fi-

atal ——- még alig kilencven éves —— ágának * kialakulását, fejlődését ismerteti az 1872.

évi pétervári statisztikai kongresszustól

napjainkig. §

Az ipar összeírását a XVIII. század vé—

gén, a XIX. század elején is megkísérel- ték egyes országokban, például az Egyee sült Államokban a népszámlálásokkal kar- öltve: az így begyűjtött adatok azonban nem voltak kielégítők. Az ipari adatok gyűjtésének kérdése erősen foglalkoztatta a statisztikusokat. Már az első, 1853-ban

Brüsszelben tartott, statisztikai kongresz—

szuson, majd ,az 41857. évi'bécsí statiszti- kai kongresszuson is felvetődött az önálló

ipari összeírás megszervezésének kérdése.

Az ipari összeírások kérdését legrészlete—

sebben az 1872. évi pétervári kongresszu—

son vizsgálták meg. A kongresszus az

alapján jóváhagyta az ipari összeírások első töb- bé—kevésbé teljes programját;

, A program a következőoadatok begyűj-

tését írta elő a vállalatokról: a tulajdonos

neve; a vállalat címe; az ipar neme; kinek a részére dolgozik a vállalat; ki a gépek tulajdonosa; a munkások száma munka—

fajták, nem és kor szerint; az otthon doi—

gozó munkások száma; a munkabér ösz—

szege; a feldolgozott nyersanyag fajtája;

, beszerzési helye, ára és mennyisége; az erőgépek száma, fajtája és teljesítőképes—

sége; a munkagépek száma és fajtája; a tüzelőanyag fajtája, ára, a felhasznált mennyiség, az előállított termékek fajtá—

ja, mennyisége'és ára.

E program alapján tartották meg az_

1875. évi összeírást Németországban, az összeírást és

részben az 1880. évi amerikai összeírás-7

"nál is felhasználták.

Az európai országokban kezdetben az ; ún. kombinált (foglalkozási—szakmai) öszi-'

(3)

360 ,

;; §,

, szeírások terjedtek el, amelyeket a nép—

számlálások felvei szerinttartottak meg.

A fő cél a lakosság foglalkozasainak vizs-

gálata volt, az iparvállalatokról 'csak né—.

- hány általános adatot gyűjtöttek. 1898—tól kezdve kifejlődnek az egész iparra kiter—

jedő ún. általános és az iparági összeírá-

sok. !

Érdekes ( megemlíteni, hogy olyan fej—

lett ipari országban mint Anglia, az első ipari összeírást 'csak 1907—ben tartották.

Igen fejletlen volt az iparstatisztika hosz— ., szú ideig az iparilag fejlett Franciaország—' ' ban is, az Egyesült Államokban és Néj metországban_ viszont aránylag gyorsan fejlődött.

: Az iparstatisztika

tényezők a kapitalista gazdasági konjunktúra ,

szükségességefa kapitalista államok adó—

és pénzügyi politikája, a nemzetgazdasági tartalékok vizsgálatának szükségessége stb.; Jelentős mértékben akadályozza Vi—

szont az iparstatisztika fejlődését az, hogy

ezekben az országokban az adatok túl—

fejlődését ösztönző országokban: a

nyomó része ,,üzleti titok". Nem kis mér— W

tékben gátolja továbbá az ipar-statisztika fejlődését egyes országokban az iparsta—

,tisztikai adatokat összegyűjtő központi

statisztikai szervek hiánya.

A második, világháború után — az ed—

dig általában szokásban volt egyszeri, il- letve előre megnem határozott időkö—

zökben tartott ipari összeírásókkal Szem- ben —— tért hódított az évenkénti ipari adatfelvétel (például Angliában, Francia—

országban, Kanadában, Nyugat-Németor—

szágban, Belgiumban, Hollandiában stb.);

Az Egyesült Államokban 1948-ban beve- zették a feldolgozóipar ötévenkénti össze- írása mellett az évenkénti reprezentatív

vizsgálatokat is.

A kapitalista országokban gyűjtött ipar—

'statisztikai ,adatok köre igen korlátozótt.

Az 1946. évi francia és az 1948. évi angol

összeírás alkalmával például ,olyan ada—.

tokat sem gyűjtöttek be, mint a teljesített munkanapok száma, a munkabérek ösz-

szege. Az 1950. évi nyugat— —németországi

összeírásból az előbbieken kívül az erő-

gépek teljesitőképességére vonatkozó ada-

tok is hiányoztak.

Az ipari összeírások megszervezésének

nehézségei, a begyűjtött adatok nem meg- felelő minősége miatt a kapitalista orszá-

vizsgálatának

_ tisztikai

gokban mind több figyelmet formának—.a reprezentatív vizsgálatokra; "A reprezen—

tatív ipari összeírások bevezetését Sürget—i

'a teljeskörű összeírások költséges volta is:

az 1947. évi amerikai ipari öSSZeírás. pál—, dául 4500 000 dollárba került, míg azévi

reprezentatív adatfelvétel költsége kb.

200000 dollárt tett ki. '

Az Egyesült Államokban évente meg—

tartott reprezentatív adatfelvétel — amely

jelenleg az iparstatisztikai adatok fő (for—

rása ——_ 'az összes iparvállalatok 15 száza—

'lékára (45 000 vállalatra) terjed ki. A vizs—

gálat körébe vont vállalatoknak körülbe—

lül négyötöde több mint 100 alkalmazot-

tat foglalkoztat. _

Igen széles körben használják fel a rep—

rezentatív módszert az ipar Vizsgálatai-a

Indiában

,

A reprezentativ módszert felhasználják a teljeskörű ipari összeírások adatainak kiegészítésére, helyesbítésére is (Angliá—

ban, Kanadában stb.)

Az adatok feldolgozása általában gépek-

kel történik. Az Egyesült Államokban a , feldolgozáshoz ún. 'sokószlopos számoló—* —

gépeket, valamint elektronikus statiszti—

kaigépet alkalmaznak. A bevezetett új típusú lyukkártya—gép 'egy perc alatt 400 kártyán végzi el a négy műveletet. 'A sta—

anyag' feldolgozásának magas műszaki színvonala a kapitalista orszá-

gokban ellentétben 'van a statisztika fej- lődésének korlátozott lehetőségeivel a

statisztikai adatok komoly minőségi hiá—

nyosságaival.

, Az Egyesült Államokban évenként vég—

rehajtott reprezentativ, adatfelvétel prog-

ramja a következő kérdésekre terjed, ki:

a vállalat helye; a vállalat tulajdonában

bekövetkezett változások; a kifizetett .

munkabérek összege; a _foglalkoztatottak

száma (negyedévenként); a munkások ál—

tal teljesített munkaórák száma (március,

május, augusztus, november 15—én);

anyag— tüzelőanyag— és vásárolt villamos-A energiafelhasználás, késztermék-, anyag—,

stb. készlet az év elején és végén; tőkebe—

fektetések; a vásárolt termékek újrael— ,

adása és értékük; az előállított termékek

értéke (vállalati árakon); a termelés tel—

jes értéke (beleértve az ócskavas és a hul—

ladékok eladását, a javítási díjakat, a be—

rendezés felszerelésének díját és a külső

fél részére végzett tudományos-kűtató—

(4)

szemes

munkák díját); fémfelhasználás (külön vásárolt és saját-termelésű); egyéb meg—

jegyzések. '

A szerző a továbbiakban részletesen ' foglalkozik az 1949. évi angol ipari össze—

írás' programjával is. -

A tanulmány befejező részében Ivanov'

a nemzetközi statisztikai szervezeteknek

az ipari összeírásokra [_ vonatkozo

javaslatait ismerteti.

Gy. F. dr.

TUNGCSI KUNGCD TUNGHszUN' ,' (1955, ÉVI 10—11. SZÁM)

A Tunchi ,Kungco Tungházün, a kinai Állami Statisztikai Hivatal havi folyóira—

ta 1955. évi. 10. és 11. számában több olyan cikket közöl, amelyek a kínai statisztika

fiatal, a forradalom győzelme után létesí- tett első központi szervének munkata—

pasztalatait dolgozzák fel. E cikkek közül

különösen érdekesek azok,

első kínai ötéves terv 'sikeres megvalósí—

tása érdekében *— az elmúlt évek gyakor—

lati tapasztalatai alapján —— általában a statisztikai munka, illetve az ágazati sta-

tisztikák színvonalának emelésével, az el—

lenőrző, a közgazdasági elemző munka megjavításával, a kínai statisztika'soron—

levő 1956. évi feladataival foglalkoznak.

' Su Kan: ,,Javítsuk,meg az_ tput-statisz- tikát, _ így harcoljunk az első ötéves terv

megvalósításáért" című cikkében ismer-

teti az ötéves, tervben előírt alapvető cél-

kitűzéseket, s ezzel kapcsolatban rámutat azokra a feladatokra, amelyeket az iparstatisztikusoknak —— az ötéves terv sikeres

teljesítése érdekében —4- meg kell olda—

niok. !

' _Az első ötéves terv előírásai szerint 1952-höz viszonyítva 1957—ig "az ország ipari termelését 98,3 százalékkal kell emelni, Ahhoz, hogy ezt a nagyszabású feladatot teljesíteni lehessfen feltétlenül fel kell zár— -

kóztatni a tervüket nem teljesítő 'elma—

radt vállalatokat az élenjáró vállalatok

színvonalához. Éppen ezért fontos fel—'

adatként jelöli meg Su' Kan az élenjáró ipari vállalatok , termelési sikereinek

elemzéSét, termelési tapasztalatainak el——

terjesztését, az elmaradt vállalatok kimu- tatását és a terv nem teljesítés okainak vizsgálatát. A tervnem teljesítése okai—

egyes

amelyek az " A

'361

nak feltárása céljából tanulmányozni ekeil a termelés megszervezését,, viasgálni kell

a termelés ütemességét, a gépek és beren—

dezések műszaki állapotát, karbantartá—

sát, a munkafegyelem alakulását, ellen- őrizni kell a normákat stb. A vizsgálat

során nyert adatok összehasonlitása az

élenjáró vállalatok megfelelő adataival _

nagy segítséget nyújthat a lemaradások'

felszámolásához. '

A A termelés mennyiségének növelése

mellett nagy figyelmet kell fordítani a mi-

nőség javítására. Még számos olyan ipar—

, vállalat van, amelyik csak a termelés nö- velését tartja szem előtt, s nem törődik

'a minőségi előírások betartásával: termé—

kei között sok a másodrangú termék, sok

a selejt. Az iparstatisztikusoknak az ed—

diginél fokozottabban kell foglalkozniok

a termelés minőségének ellenőrzésével, -a minőség ingadozását előidéző okok feltá—

rásával, továbbá az anyagfelhasználás, az' anyagtakarékosság kérdéseinek vizsgála—

tával.

Az ipari termelés gyors ütemű növelése, korszerű üzemek létesítéSe, új iparágak megteremtése számos, Kínában eddig még sohasem gyártott iparcikk próbagyártá—

sának és termelésének megoldását köve- teli meg. Az elmúlt években Kinában már

sokszázúj termék a- g'őzgenerátor, gőz—

gép, arató—cséplőgép, fémmegmunkáló gép, Diesel—motor stb. —-— gyártását kezdték meg. Bár az e téren elért eredmények

igen jelentősek, mégsem_kielégítőek, hi—

szen például a, Gépipari Minisztérium 1955 első felében az új termékek próba—

gyártásának tervét mindössze 79,2 száza- lékra teljesítette. Ezért rendkívül fontos az új termékek próbagyártásával és be- vezetésével foglalkozó statisztika színvo—

nalának emelése, a terv teljesitésének el- lenőrzése során felmerült kérdéseknek az.

eddiginél mélyebb, alaposabb vizsgálata.

így például nemcsak azt kell megállapí—

tani, hogy az új termékek próbagyártásá—

nak tervét számszerűleg" hogyan teljesítik a vállalatok, hanem azt is tisztázni kell,

melyek a legfontosabb gyártmányok, ame—

lyeknek próbagyártási tervét nem telje-

sítettékfisztázni kell, hogy mi okozta a

lemaradást: műszaki okok, az előkészítés fogyatékosságai, a vezetés hibái stb.

Az ipari termelés növelésével egyidejű—

leg fokozni kell a magánipar szocialista'l

átszervezésével kapcsolatos munkát: az

(5)

362 szen—E "

ötéves terv alatt a magánszektorba tar- tozó vállalatok nagy részét át kell alaki-'

tani szocialista jellegű, államkapitalista

vállalattá. Ezért fokozott gondot kell for—

rdítani az új államkapitalista vállalatok

statisztikájára. Tanulmányozni kell, is- mertetni kell az államkapitalista vállala—

toknak a tervteljesités terén elért ered—

ményeit, az átszervezés során, szerzett ta-

pasztalatokat; meg kell vizsgálni, hogyan fejlődtek a kapitalista vállalatok állam- kapitalista vállalatokká történt átalakí—

tásuk után; végül az államkapitalista és kapitalista vállalatok átfogó statisztikai

anyagának összehasonlítása útján rá kell —

mutatni az államkapitalizmus előnyeire és ezzel elő kell segíteni az államkapita- lista szektor fejlődését. ,

A feladatok eredményes megoldása megköveteli a megállapított beszámolási

rendszer szigorú betartását, illetve betar—

. tatását. Ellenőrizni kell a beszámolók mi—

nőségét, meg kell javítani az elsődleges nyilvántartást, fokozni kell a statisztikai adatok megbízhatóságát. Szigorú harcot kell indítani a statisztikai adatok min- dennemű torzítása ellen.

Fokozni kell az iparstatisztikai elemző

munkát, s az átfogó elemzések mellett

egyes fontosabb területekkel vagy kérdé-'

sekkel külön -is foglalkozni kell. ,

A folyóirat 1955. évi 11. száma közli Hsieh—Mu-csaonak, az Állami Statisztikai ' Hivatal elnökének az 1955. évi statisztikai munkáról és az 1956. évi feladatokról a minisztériumi statisztikusok értekezletén

mondott beszámolóját. —

Hsieh-Mu—csao beszámolója elején rá—

mutatott arra, hogy a statisztikai munka

színvonalának emelése terén a IV. Orszá—

gos Statisztikai Kongresszus óta eltelt idő- szakban értek el biZOnyos eredményeket:

javult a vállalatokban folyó statisztikai

munka, a statisztikai adatok minősége, a

tervezés és a statisztika kapcsolata szoro—

sabb lett ,

Az 1956. évben az első ötéves terv ne—

gyedik évében megoldásra váró hatalmas országépítési feladatok, a statisztikai mun—

ka lendületének jelentős fokozását köve—

telik meg: meg kell teremteni a statisz—

tika, a tervezés és a könyvvitel összhang—

ját, bővíteni kell a statisztika megfigye—

lési körét, fokozni kell a statisztikai ada- tok pontosságát, megbízhatóságát. A má—

. nagymértékben [csökkentette

* sodik ötéves terv 1956—ban megkezdődő

előkészítési munkáját több, teljesebb,

részletesebb statisztikai adattal kell elő—

segíteni és támogatni.

A'z alapvállalatok termelésének növe- lése, fejlődési ütemük meggyorsítása ér—

dekében meg kell javítani, meg kell erő—

síteni ezekben a vállalatokban a statisz—

tikai munkát.

Fel kell számolni a statisztika egyes te—

rületein, mint például a munkabérstatisz—

tika, az önköltségstatisztika, az anyagellá—

tás statisztikája, a mezőgazdasági statisztika területén fennálló lemaradást.

A második ötéves terv megkezdéséig be kell fejezni a statisztikai beszámolójelen—

tések egységesítésével, a beszámolási , rendszer egyszerűsítésével

munkát; 1956—tól kezdődően minden be—

számolójelentést, minden kérdőív—mintát az Állami Statisztikai Hivatalhoz kell elő—

terjeszteni jóváhagyás végett.

( A beszámolási rendszer egyszerűsítése, egységesítése terén eddig végzett munka nem kielégítő, lényegében csak néhány

felesleges statisztikai kérdőív megszünte-

tésére 'korle'itozókclik.w Az egyszerűsítési munka során ésszerűen megszervezett, minden részletében átgondolt beszámolási

rendszert kell kidolgozni, ezen a jövőben

, változtatás csak egészen kivételes esetben .lesz lehetséges.,Az egységesítés, egyszerű—

sítés végrehajtásának ellenőrzése céljából az Állami Statisztikai Hivatal és a mi- nisztériumok "felelős dolgozóiból bizottsá—

got létesítenek.

A Kínai Népköztársaság gazdasági és .

kulturális fejlődésére vonatkozc'r statiszti- kai adatokat közzétevő jelentés az elmúlt

években elkésve látott napvilágot, ami tömegmoz—

gésító jelentőségét. A beszámolási rend—

szer racionalizálása lehetőséget nyújt

arra, hogyaz Allamt Statisztikai Hivatal jelentését viszonylag rövid idővel a tárgy- év [eltelte után közzétegye.

Hsieh—Mu—csao elnök beszámolóját az

értekezlet résztvevői munkacsoportokban

vitatták meg. A munkacsoportok ülésein részleteiben tárgyalták meg a statisztikai munka állapotát, a beszámolási rendszer

egyszerűsítése során felmerült problémá-_

kat és az 1956. évi feladatokat.

Gy. F. ar.

kapcsolatos . *

(6)

szzMLE ., 363

S'I'ATISTISCHE PRAXIS (1955. ÉVI 84—12. SZÁM)

A folyóirat 1955. évi 8. száma közli Horst Frase: ,,Tervezés — statisztika -—-

számvitel" cimü cikkét. A szerző annak a

bizottságnak a ,munkájával foglalkozik,

— amelynek feladata a tervezés, a statisz—

tika és a számvitel közötti kapcsolat meg-

javítása. E bizottság munkájában az Al—

lami Központi Statisztikai Hivatal, az Al;

lami Tervbizottság, a Pénzügyminiszte- rium, a népi tulajdonban levő üzemek Számviteli Intézete, a Közgazdasági és

Tervgazdálkodási Főiskola vesz részt; A;

bizottság a feladatok megoldásánál aköf

vetkező alapelvekből indul ki':

1. A tervezésnek az a feladata, hogy a' gazdasági törvényeknek megfelelően 'irá-

nyítsa a társadalmi újratermelési folya—

matot. A termelési folyamat egysége visz-

sza kell tükröződjék mind a tervezés, mind pedig a tervellenőrzés módszerei—

ben.

, 2. A részlettervek összehangolása mel—

lett szükség van a tervek teljesitésének

állandó ellenőrzésére is.

-3. A tervezés és a statisztika mutató-

számait egységesen kell alkalmazni, amennyiben azonban a népgazdasági terv valamelyik mutatószáma több jelensé-

get összefoglalva tartalmaz, a statisztika feladata az egyes jelenségek, hatásának

megállapítása. ' '

4. Az adatszolgáltatást úgy kell meg—

szervezni, hogy a statisztikai mutatószám- rendszer minél jobban támaszkodhassék

a számvitel mutatószám—rendszerére.

5. A statisztikai megfigyelésnek számos . gazdasági folyamatra kell támaszkodnia és figyelembe kell vennie az adott körül—v ményeket. _

Ezen alapelvekből kiindulva a bizottság

felülvizsgálta az Állami Tervbizottság

1956. évi tervjavaslatának mutatószámait és, összehasonlította azokat a beszámolási

rendszer és a számvitel jelenlegi módsze-f

reivel. .

Foglalkozott a bizottság azzal, hogyan állapítható meg a kooperáció részesedése

az-üze-mi teljesítményben. A feladat meg- oldásával a Számviteli Intézetet bízták

meg. -

Végül megviZSg'álta a bizottság a mun—

kaerőterv'és az egyéb tervek közötti kap- csolatot: Különös figyelmet szenteltek a béralapellenőrzésnek, illetve annak, hogyan lehet az-' adatszolgáltatás

ténylegesen kifizetett bérösszegeket össze- hasonlitani.

Dr. Johánna. Hess ,,Még egyszer a mező-'

, gazdasági. reprezentatív vizsgálatok kér- , .déséhez" című cikkében Ursula Lange

,,Biráló megjegyzések a mezőgazdasági

repreZentativ felvételekről" címmel írt bí-*

rálatával (Statistische Praxis'1955. éviA6.

szám) foglalkozik. Ursula Lange cikkében

ugyanis megállapította, hogy az Állami Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazda-

sági főosztálya erejét az egyéni gazdasá-

gok megfigyelésére fordítja, és nem fog—

lalkozik eléggé az újjal, elhanyagolja a

csoportképzés problémáját a mezőgazda-

ság szocialista szektorában.

A szerző elismeri, hogy az üzemi repre-

zentatív adatfelvételek —— amelyeknek

célja az egyéni gazdaságok helyzetének és

fejlődésének megfigyelése —— igen terje—

delmesek és nagyon bonyolultak voltak, a

feltett kérdések sem voltak tudományo—

san megalapozva, s a csoportosításokti'ál

nem vették figyelembe a marxizmus—leni- ' nizmusnak az agrárkérdéssel kapcsolatos tanításait. Az azonban kétségtelen, hogy pontosan meghatározott üzemi reprezen—

tativ adatfelvétel nélkül az egyéni gazda—

ságok teljeskörű össZeírással megállapí—

tott adatainak kiegészítése nem történhet meg. Az adatfelvétel természetesen kiter- jedhet valamennyi üzemgazdasági kér-

désre, de a szerző véleménye szerint cél-

ravezetőbb, ha a reprezentatív vizsgála- tok csak a legfontosabb kérdéseket érin—

tik. A mezőgazdasági reprezentatív adat—

felvételek megjavítása érdekében a kidol—

gozott programot az Állami Központi Sta-

tisztikai Hivatal vitára fogja bocsatani.

A következő fejezetben a szerző az 1952-ben alkalmazott csoportosítással kap—

csolatban elhangzott bírálattal foglalkozik és közli: az 1955. évi mezőgazdasági üzemi reprezentatív adatfelvételnek egyik

igen fontos feladata az, hogy a fő csoporté- képző ismérveket -— az— össztermelé's érté-*- , ke és az idegen munkaerő alkalmazása —_

az osztálytagozódás . pontosabb meghatáro—

zása érdekében megvizsgálja.

további' * '

. egyszerűsítése mellett a tervezett és a

(7)

364 Ursula Langeycikkében _azt is kifogá-

solta, hogy 'az Allami Központi Statiszti- kai Hivatalban nem csoportosítják és nem , 'vizsgálják a mezőgazdasági! szocialista

üzemeket termelési eredményük és ter—' melőerejük fejlettsége szerint, továbbá,

hogy megelégednek az általános átlagok alkalmazásával, nem alkalmaznak elem—

zésükben csoportátlagokat. A szerző elis- _ meri, hogy a szocialista szektor beszámo—

lási rendszere nem fejlődött kielégítő mértékben. Az _új beszámolási rendszer lehetővé fogja" tenni annak megállapítá—

_ sát, hogy melyek azok a tényezők, ame—

lyek ,a szocialista szektor terméseredmé- nyeit kedvezően vagy kedvezőtlenül be- folyásolják.

Ursula Lange helytelenítette aztis,hogy a mezőgazdasági statisztikusok egész fi- gyelmüket az egyéni gazdaságok megfi-

gyelésére fordítják. Ez a megállapítása _ azonban csak részben helytálló. A mező- *

gazdaság szocialista szektorában a mező-*

* gazdasági akadémiák és főiskolák tudo- mányos intézetei végeznek megfigyelése—

két ('a termelési feltételekről, ate'ljeSítmé—

nyekről, a ráfordításokról és a hozamok- ról stb.), ezeknek a megfigyelésekn'ek az eredményét azonban —

tikában. Az együttműködés megjavítása

érdekében az Állami Központi Statiszti-V kai Hivatalnak sürgősen megfelelő mun—

helyteleniil ——L

nem használták fel ezideig az állami sta--

katervet kell kidolgoznia, és egyidejűleg . meg kell jelölnie azt a módszert is, amely a munka megfelelő alapját biztosítja.

Dr. Johan—nes Rudolph ,,A szubvenciók *

és a külkereskedelmi árkülönbözetek fi-

gyelembevétele a nemzeti jövedelem

mérlegében és a társadalmi össztermék,

vizsgálatakor" című cikkében a népgazda—

sági mérleg készítésekor a tervezésben

felmerült két nehezen megoldható kérdés—

sel foglalkozik.

A szubvenciók kérdésével foglalkozva

megállapítja a szerző azokat az okokat, amelyek szükségessé teszik a szubvenciók alkalmazását, majd a három legfontosabb szubvenció fajta — az egyes nehézipari

termékek ártámogatása, a gép— és trak—

toráilomásoknak fizetett állami hozzájá—r rulás és a mezőgazdasági termékek fel—

vásárlásához való állami hozzájárulás ——

ismertetésére tér át.

A nehézipar részére kifizetett állami

hozzájárulásnak a nemzeti jövedelem ki—

számítására; gyakorolt hatását a következő

példával mutatja be: egy tonna anyag ára "

100, önköltsége 130, a szubvenció összege

30, az egy tonna anyagból előállított ter—

mék ára 390, önköltsége 240, ebből anyag—

költség 100. Az adatok alapján a nemzeti

jövedelmet a szubvenéió figyelembe véte—

lével a következőképpen mutatja ki a

szerző: '

, önköltség Tiszta bevétel .

Megnevezés , * _ i , ' Ár '

, ' — összesen 'amortizíáció anygggölt bérköltség plüsz ! minusz

Any vag ... '... 130 10 60, _ 30 100

Feldúlgozó ipari term. 240 20' 120 60 _ -— 30()__

, Öum_ ... 370 ! 30 Mb _ 180 60 ' 30 400

,A nehézipar egyes termékeinél kifize—

tett, lszubvencióknál tehát—fenti adatok

szerint ——- a tiszta bevétel realizálásának a következő termelési fokra való, áttolódá—

sáról Van szó. Amennyiben az anyag ára

egyenlő lenne az önköltséggel, a feldol—

gozó ipar 30—cal kevesebb tiszta bevételt ért volna el, a netto-termék értéke azon—

ban mindkét esetben egyaránt 210.

Bizonyos tekintetben hasonló a helyzet, a gép- és "traktorállomásoknak fizetett ál—

lami hozzájárulásnál is: a nettótermékér—

téke a szubvenció következtében nem vál-

tozik. Ebben az esetben azonban, a tiszta bevétel realiZálódásának eltolódása a pa—

rasztság jövedelmét növeli, életszínvona—

lát emeli.

Bonyolultabbnak látszik a helyzet ame—

zőgazdasági termékek felvásárlására adott állami hozzájárulás esetében: az előző

[esetekben termelő üzemek, itt pedig ke—

reskedelmi vállalatok kapják a; támoga-,

tást szubvenció formájában. Jobban meg—

vizsgálva ezt a kérdést megállapítható, hogy tulajdonképpen a mezőgazdaság és

a mezőgazdasági termékeket feldolgozó

(8)

SZEMLE

ipar közé iktatták be a felvásárló keres—' kedelmi szerveket, így lényegében ugyan—

az történik mint az előbbi esetekben.

A szerző az ismertetett példák alapján f arra a megállapításra jutott, hogy a szub-

venciókat a 'nemzeti jövedelem számítá-

sánál figyelembe kell venni. ,,A társadal— ' mi össztermék elemzése" című mérlegben

minden, az anyagi termelés területén ki——

fizetett szubvenciót fel kell tüntetni. (A

folyóirat közli a mérleg javasolt vázlatát.)

A cikk második részében a szerző akül—

kereskedelmi árkülönbözetekkel foglalko—

,zik. Ezeket az árkülönbözeteket —- a de—

vizaellenérték és a belföldi ár közötti el—

térést —-—: a_külkereskedelmi kapcsolatban

levő országok árszínvonala közötti kü-

lönbség és a devizaárfolyam ingadozásai

okozhatják. A Német Demokratikus Köz-

társaságban a külkereskedelmet állami külkereskedelmi szervek bonyolítják le,

így az árkülönbözetek az. állami költség—

vetés 'bevételei, illetve kiadásai között

szerepelnek. V A

A külkereskedelmi árkülönbözetek be—

folyásolják a termelési érték alapján ki—

számított nemzeti jövedelem nagyságát és

*részben a társadalmi össztermék értéké- nek nagyságát is. Ez indokolja azt, hogy az árfolyamkülönbözeteket a nemzeti jö—

vedelem és a társadalmi össztermék meg—

állapításánál figyelembe kell venni. Ez—

'zel kapcsolatban cikke további részében a szerző négy példát mutat be (import—

nyereségek, —veszteségek, exportnyeresé—

gek, —veszteségek esetén).

A befejező részben a külkereskedelmi áruegyenlegeknek a nemzeti jövedelem mérlegében való feltüntetésével foglalko—

zik a szerző, és megállapítja, hogy az áru—

egyenlegeket a nemzeti jövedelem mérle- gében a ténylegesen külföldön kifizetett vagy realizált árakon kell feltüntetni.

A Statistische Praxis 1955. évi 9. száma

közli Kurt Albrecht ,,Az új technika, sta—

tisztikájának bevezetése" cimű cikkét. A

szerző a cikk bevezető részében azokat a feladatokat foglalja össze, _ameljfeket a statisztikának az új technika bevezetésé—

' vel kapcsolatban meg kell oldania, majd

felsorolja azokat a területeket, amelyekre

'a statisztikának első sbrban ki kell ter-

jednie:

!. a tenmelésben alkalmazott gép-ek gépezetek, berendezések és felsmrelések száma,

2. al miaigaw'stermelékenységű termelési folyama—

toknál alkalmazott iii—tószalagok stb. számai. számá—

365

nak növekedése, kihasználása és a termelés auto matizálása,

3. a nehéz testi munkák gépesirlésének helyze-te, 4. a nehéz testi munkák gépesítésére szolgáló fontosabb gépek állománya éswkihasználása,

_5. a beadott és a megvalósított találmányok és újítások száma,

A szerző ezután az újfajta gépek meg- határozásával, számbavételével kapcso-

latos hibákkal foglalkozik és megállapít—

ja, hogy' a hibák megszűntetése — az új

géptípusok körének pontos fogalmi meg-

határozása — az Állami Tervbizottságra

váró feladat. Az 'új típusú gépek, felsze—

relések közécsak azokat a gépeket, fel—

szereléseket lehet sorolni, amelyek a ré—

giektől rendeltetés, termelékenység, telje— '

sítmény, gyorsaság vagy más műszaki—

"gazdasági tulajdonság szempontjából kü—

lönböznek, és amelyek új működési elv'en

alapulnak, vagy új energiaforrást hasz— ' '

nálnak fel.

A ma—gastermelékenységű termelési fo—

lyamatokkal kapcsolatos kérdések után,a szerző a cikk további. részében részlete—

sebben foglalkozik a nehéz testi munkák gépesítése megfigyelésének kérdéseivel, amit a Német Demokratikus Köztársaság—

—ban a legutóbbi időkig meglehetősen el- hanyagoltak: egyedül csak a kőszénbá—

nyászat beszámolójélentésében volt két

műszaki—gazdasági mutató: a géppel fej-

tett szén aránya, a kézi— és a fújásos tö—

medékelés aránya. Minden más iparág.—

ban figyelmen kívül hagyták a géppel" és a kézzel Végzett munka mennyiségének összehasonlítását. Ennek a hiánynak _a pótlására a szerző két mutatót javasol:

a termelési folyamatok gépesítési foka és a munka gépesítettségi foka. Az utóbbi mutatóhoz —— amely a gépesített munkák

Amunkaidejének és a gépesített és kézzel végzett munkák együttes munkaidejének

a hányadosa —— feltétlenül meg kell hatá- rozni a nehéz testi munkák körét. Aszer- ző véleménye szerint a nehéz testi mun- kák közé tartoznak legalább a következő munkák:

bányászat: fejtés, tömedékelés, rakodás,

vágányépités;

fémkohászdt: hengerelés, dúsítás, ada—

, golás és csapolás;

öntöde: öntés, szállítás;

- fakitermelés: fadöntés, rakodási

építőipar: földmunkák, betonkeverés,

építő— és vakolómunkák, szállítás.

(9)

' 366

m ,

A befejező részben a szerző a találmá—

nyok és az újítások statisztikai megfigye-

lésének jelentőségével foglalkozik.

Hermann Heim'g ,,Az anyagfelhaszná—

lási normák statisztikájának feladatai"

címmel írt cikket. A szerző az anyagnor—

mák bevezetésének és az anyagtakare'kos—v ság fokozásának jelentőségével foglalkozik, majd ismerteti, mit tettek eddig ezek statisztikai megfigyelése érdekében. Meg—

állapítja, hogy például a KönnyűipariMi—

nisztérium vállalatainál a kidolgozott gyártmány—normák 86,5 százaléka tartal-

maz ugyan anyagfelhasználási normákat,

de ezeknek nagy része — 58,2 százaléka—-

tapasztalati, 12,3 százaléka számított és

csak 29,5 százaléka műszakilag megala—

pozott norma.

Az anyagfelhasználási normák megfi—

gyelése mellett nagy jelentősége van az elért anyagmegtakarítás értékben —— né- hány, a népgazdaság számára igen fontos anyagnál mennyiségben —-— történő nyil—

vántartásának is: Ez ugyanis lehetővé te—

szi annak megállapítását, hogy az egyes üzemek, minisztériumok hogyan tesznek eleget az előírt ötszázalékos anyagm'egta—

karítási előírásnak vagy az ezzel kapcsolatos felajánlásoknak. Az anyagtakaré- kosság helyzetének folyamatos megfigye—

lése alkalmat ad arra is, hogy a dolgozó-

kat a takarékosabb anyagfelhasználásra neveljék, a műszaki vezetőket fokozottabban bevonják a technikailag megala—

pozott normák kidolgozásába és alkalma-

zásába. Az anyagfelhasználási normákkal

kapcsolatos feladatok — a szerző megál—

lapítása szerint —— mindinkább az anyag—

gazdálkodó helyett az üzem műszaki ve—

zetőjének ügyévé kell váljanak.

A szerző a cikk befejező részében a leg—

fontosabb anyagfelhasználási normákról összeállított beszámolóval foglalkozik, és

,,valamely termék előállítására felhasznált

, anyag és a termék tiszta súlya—közötti k'ü- lünbséget kifejező anyagfelhasználási ko—

efficienst ismerteti.

Erwin Haneke ,,Milyenek legyenek a jövőben az üzemi megfigyelések a mező——

gazdaságban" címmel írt cikket. Megálla—

pítja, hogy a mezőgazdasági üzemek meg—

figyelésével már régebben is foglalkoztak,

a megfigyelés azonban csak 14 000 köny—

veket vezető gazdaságra —— a mezőgazda-

'sági üzemek (),4 százalékára —— terjedt ki.

A kiválasztott üzemek nagy része amagy—

birtokosok és a kulákok csoportjába tar—

tozott, a kis— és a középparasztok üzemei—

vel nem törődtek. A; Német Demokratikus

Köztársaság kormányának célja a mező—

gazdasági dolgozók életszínvonalának ja—

vítása, a. mezőgazdasági üzemek termelé—

kenységének és jövedelmezőségének eme-

lése. Ez szükségessé teszi, hogy az üzemi

megfigyelések valamennyi gazdaságcsö—

portra, különösen az újonnan kialakuló—

állami gazdaságokra és termelőszövetke- zetekre kiterjedjenek.

A cikk következő részében a szerző az üzemi megfigyelések feladataival foglal—

kozik, és két csoportba foglalja a felada—

tokat:

1. időszakosan visszatérő. kérdések

üzemgazdasági vizsgálata (például az évi

biuttó termelés, az árutermelés, a bevéte—

lek és kiadások stb.);

2. idős2erű és bonyolult kérdések meg—

világítása (például új termelési módsze- rek alkalmazása, a termésveszteségek, cséplési eredmények stb.), továbbá olyan

kérdések megfigyelése, amelyeket a párt

és a kormányhatározatok előírnak, és amelyeket a beszámolójelentések alapján

;megfigyelni nem lehet.

Ezután Erwin Haneke a mezőgazdasági

üzemek négy csoportképző ismérvével fog—

lalkozik részletesebben (a mezőgazdasági terület, a termelési irányzat, a bérmunká—

sok alkalmazása és a bruttó termelés), majd ismerteti a megfigyelés körét, az

üzemek kiválasztásának módját, végül az eddig alkalmazott és a most előírt muta—

tókat. —

A folyóirat 1955. évi 9. és 10. száma

közli Heinz Lange ,,A beruházások előké—

szítésének és megvalósításának jobb elem-

zési módjai" 0. cikkét. A bevezetőben a

szerző a beruházási statisztika feladatai——

val foglalkozik. Megállapítja, hogy a' terv szerint a központilag irányított ipar be—

ruházásainak 1953—ban még 42 százaléka,

1954—ben már csak 35 százaléka volt épit—

kezés. 1955-ben 33 százalékra csökkent ez az arány. Ez a változás —— a felszerelések százalékos arányának emelkedése, az építkezések arányának megfelelő csök-

kentése — hatással van különösen az üze—_ '

mi statisztikusok elemző munkájára: arra kényszeríti őket, hogy megvizsgálják, ho—

gjfan lehet a magasabb technika célkitű—

(10)

SZÉMLE

367

zéseit lényeges építkezések nélkül, ameg- levő helyiségek és üzemi területek jobb

kihasználásával megoldani.

A cikk első részében a szerző az üzemi terület kihasználásának, a beruházási

szerződéskötéseknek, a beruházásokkal való takarékosságnak, a beruházások be-L

fejezésének és továbbfolytatásának ellen—

őrzését írja le, ismerteti az ellenőrzés je—

lentőségét és módszereit. Ezekután a cso—

portképzés megjavításának kérdésével foglalkozik. A régebbi csoportősítás csak

adminisztrációs szempontokalapján, a

felelősség köre szerint (például 'miniszté—

riumonként) történt. Részben a .helye- sebb elemzés, részben pedig a jobb propa—

ganda munka érdekében szükségessé vált

annak a megállapítása is, hogy a beruhá—

zási összegekből mennyit fordítottak kul- turális és szociális célokra, lakásépítkezé- sekre, iparra, mező— és erdőgazdaságra, közlekedésre stb. Ez meghatározza tehát a csoportosítás egyik módját. Emellett azonban az A'és a B szektor szerinti cso—

portosításnak is nagy jelentősége van. Ez—

zel kapcsolatban a szerző az A ésa B szektorba való besorolás nehézségeivel foglalkozik.

A szerző ismertet néhány, a beruházási

statisztikai munka eredményességét aka—

dályoző hibát. Elsősorban azokról a ne—

hézségekről ír, amelyek megnehezítik, gyakran majdnem lehetetlenné teszik a

beruházások tényleges terjedelme alaku-

lásának összehasonlítását és, ezzel kapcso:- latban'a változatlan árak alkalmazásának bevezetését javasolja. Az állóalapok egy- szerű és bővített újratermelésének meg—

figyelése sem történt megfelelően: régeb—

ben csak a pénzügyi oldaláról kísérték fi—

gyelemmel. Igy nem lehetett biztosan

megállapítani, hogy milyen mértékben történt egyszerű vagy bővített újraterme-

lés, mekkora volt a munkatermelékenysé—

get döntően emelő új beruházások, ará- ' nya.

A következő részben a típustervek, az

_ előregyártott elemek és az épületelemek alkalmazásának jelentőségével foglalko-

zik, és a Szovjetunióban kialakult gyakor—

lat alapján ismerteti az ellenőrzés mód—

ját, alkalmazott mutatóit. Befejezésül a szerző a (tervezői munka elmaradását is—

' "merteti, majd összefoglalja a beruházási statisztikai munka feladatait és a szer-_

vezeti intézkedések célját.

Hans Schröder ,,Statisztikai módszerek alkalmazása a kohászati termékek kész— [

letnormáinak megállapításánál" című cik—

ke azokkal a matematikai módszerekkel

foglalkózik; amelyek e munka elvégzését megkönnyítik és a kapott normák pon— !

tosságát biztosítják. (Ezzel a kérdéssel foglalkozott a Statistische Praxis 1955. évi 8. számában Rudolf Spengler is, aki avolt

[Gépipari Minisztérium által kiadott *hely-

telen irányelveket bírálta.)

' Hans Schröder cikkének; bevezető ré—

szében a készletnormák_megállapításának

jelentőségét vázolja, ismerteti a helyes módszer kidolgozásának feltételeit, majd

az egyedi készletnormák meghatározásá—

nak módjával foglalkozik. A szerző sze—

. rint az egyedi készletnormák a következő

képlet alapján számíthatók ki:

L

átlagos készlet : (? 4— D _i- Z) T, ahol

L —_— a két szállítás között eltelt idő,

D.— az anyag raktári átfutási ideje

(beleértve a műszaki előkészítés-—

hez szükséges időt is),

Z ——_ a pótidő (a késedelmes szállításra

_ számítva), *

T ,— a napi felhasználás.

A készletnormák megállapítását azon—

ban számos körülmény megnehezíti. A szerző a cikkben olyan anyagok készlet—

normáinak megállapításával foglalkozik, amelyekbőlja napi felhasználás változat—

lan. Ilyen esetben az előző év szállítási

körülményeinek (a két szállítás között el—

telt napok száma, ,a szállított mennyiség

stb.) elemzéséből kell kiindulni a készlet,—

normák megállapításánál. Eszerint a fel-

adat: '

1. ki kell számítani az átlagos szállítási ciklust,

2. elemezni kell az átlagos. szállítási cik—

lustól való eltérést, különös tekintet—

tel az ún. pótidőre.

A szerző a cikk további részében a szél-

ső értékek elemzésével foglalkozik, ismer—

teti az átlagos szállítási ciklus kiszámítá—

sának rnódját —— a szélsőértékek hatásáf nak kikapcsolásával. —— és az ún. pótidő

megállapítását. Ezek után példán mutatja bc a számítás menetét és a grafikus ábrá—

zolás alkalmazását.

(11)

368 . - Részletesen leírja és bemutatja a szerző az átlagkészletek kiszámítását Eme—ikás- csolatban megállapítja, hogy az átlagkész—

let nagysága nemcsak a szállítási ciklus osoktól való átlagos eltéréstől függ, hanem

az egymás után következő egyes szállítá-

sok között eltelt különböző nagyságú idő-—

szakok eltérő sorrendjétől is, ezért a' szál-

lítási ciklusokat a készletnormák megál-

lapításánál ebből a szempontból is meg'

kell vizsgálni.

A folyóirat 1955. évi 11. száma közli Alfred Tomm ,,A munkaerő—létszám nép- .

gazdasági vizsgálata" című cikkét. A be—

vezetőben a szerző a munkaerő kép—

zettség és képesség szerinti foglalkoztal,-

tásának jelentőségével foglalkozik és meg— ,

állapítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság állami üzemeiben még nem tettek meg mindent ezen a területen, sok

üzemben még nem biztositotta-k a munka-

erő éssZerű foglalkoztatását. Egyes nép—

gazdasági _ága'kban a tervezettnél és a szükségesnél több, m'unkaerőt kötnek le,—

ezzel szemben a mezőgazdaság és az épí—

tőipar munkaerőhiánnyal küzd. Ezért a kerületi és körzeti tanácsoknak több fi-

gyelmet kell szentelniö'k a munkaerő irá- nyitásra Ennek azonban az a feltétele,

hogy a népgazdaság munkaerő—"állományát és a munkaerő vándorlását megbizható

statisztikai adatok alapján lehessen vizs—

gálni

Az átlagos munkaerő létszám megálla-

pításával kapcsolatban a szerző foglalko-—

zik az átlagos létszámnak egy meghatá- rozott határnap vagy beszámolási időszak

_ (hónap, negyedév,'év) adatai alapján tör—

ténő megállapításával és az egyes eljárá-l sok alkalmazási körével. Ezutániismerteti az átlagos munkaerő—létszám kiszámításá—

nak három módját. A cikkíró—szerint a munkaerő létszám megállapíthatóí '

a) az- üzemhez tartozó munkaerőnek na—

_ ponkénti összeírása útján,

— b) a. bérkifizetési jegyzékbe munkaerőlétszám alapján,

c) a felhasznált, valamint a kiesett mun—

kaidő és a naptár szerinti munkaidő arányából.

A Német Demokratikus Köztársaság munkaügyi statisztikájábans jelenleg mind a három módszert ——'— az egyes gazdasági

területeken különböző módon —— alkal—

mazzák.

felvett

A továbbiakbana szerző azzala kérdés: _ t

sel- foglalkozik,hogyan kell az átlagosat:- ' ' ' — számot vizsgálni olyan esetekben, amikor

az üzem kisegítő munkásai olyan munkát is végeznek, mint a termelő munkások- Erre a következő példát mutatja be: ater—

melő munkások a vizsgált időszakban 120 000 órát teljesítettek, a kisegítő mum-r

kások pedig 40000 órát, amelyből 10, 000

óra termelő munka és 30000 óra kisegítő munka. A naptár szerinti munkaórák szá-, ma. 208 A különböző állománycaoportok átlagos létszámának kiszámítása a követ—

kező módon lehetséges:

a) 120 000 - * "

:: 577 termelo munkás,.

208 _ . ' A .

0 1 0000 '

). ,3 :: 625 termelő munkás,

2082

e 400 0— " '-

') _ O : 192 kisegítő munkás;

** 208 , ' , .

d 30 000 '—

) ._—.—.'144 kisegítő munkás. x

208 '

Ezek szerint az üzemben az alkalmazás

, címe szerint átlagosan 577 termelő mun—

kás és 192 kisegítő munkás dolgozott Ez—

zel szemben a két csoport átlagos Létszá-

ma az elvégzett tevékenység szerint 625 _ és 144 fő.

* A cikk befejező részében a szerző azok—

kal a hibákkal foglalkozik, amelyeket az átlagos munkaerő-létszámnak az elvégzett .

tevékenység alapján történő megállapítá— '

sánál követtek el. ' -

Martin Mewis.,,Új üzemi számjelet kap- nak az üzemek" címmel írt cikkében az 1§48—ban és 1949—ben bevezetett üzemi

'számjeleket ismerteti, és az új számjelek

megállapításának jelentőségével foglalko—

zik. '

Az egységes számjelek megállapításá—

nak célja az volt, hogy az üzemek gazda—

sági tevékenységét statisztikailag egységes szempontból lehessen összegyűjteni és fel-—

dolgoZni. A régi számjelek azonban már e célnak nem telelnek meg. Igy például

az első számcsoport elvesztette jelentősé-

gét,- mert az üzemek statisztikai anyaga-4 nak feldolgozása már nem a gazdasági ?

ágak 1947. évi,; csaportogítása szerint tör-'-

' ténik. A második számcsoport 1952-bena

(12)

szauna _369,

közigazgatási reform, a kerületek újrafel—

osztása után vált használhatatlanná. A harmadik számcsoport használhatóságát az üzemeknek a különböző tulajdonfor—

mához való tartozásában bekövetkezett

számos változása csökkentette. Ezek a vál—

tozások, továbbá az áruk védjegyéről szóló határozat szükségessé tették az új szám—

jelek kialakítását.

Az új számjelrendszer kidolgozása 1954—

ben megkezdődött és az sok, gyakran he—

ves vitával járt együtt. Vitatott kérdés

volt például, hogy mely gazdasági terüle—

tekre, tulajdonformákra és az üzemek mely nagyságcsoportjára terjedjen ki a számozás, Még nehezebb kérdés volt az új számjel tartalmának meghatározása, ugyanis az új számjelnek számos követel- ményt kell kielégítenie, minden tekintet—

ben meg kell felelnie a felhasználás cél—

jának, de emellett lehetőleg rövidnek,

egyszerűnek és állandónak kell lennie.

Hogy a felhasználás céljának megfeleljen, minden számjelnek a következő kérdések-

re kell felvilágosítást adnia:

1. a kerülethez való tartozás (az üzem központja alapján),

2. az irányító szervhez xaló tartozás (főhatóság, minisztérium, tanács),

3. a tulajdonforma,

4. agazdaxsági terület, amelyhez az üzem tartozik, 5. és végül szükség van az üzem sorszám—árat.

E követelmények azonban mintegy 17

számjelre lenne szükség, amelyet igen gyakran kellene változtatni (irányító szerv, tulajdonforma). Ezért az Állami Központi Statisztikai Hivatal hatwszám- jegyből álló üzemi számjelt vezetett be, ami a fenti követelmények közül csak ket- tőnek felel meg: a kerület számát és az üzem négy számjegyből álló sorszámát tartalmazza. Ez a számjel egyszerű és nincs változásnak kitéve. Emellett azon—

ban az ipari és építőipari üzemek — a kézműipart kivéve —— a fenti öt követel—

ménynek megfelelő megkülönböztető szá- mot is kapnak, amelyet csak a statisztikai

kérdőíveken használnak, és amely a vál—

tozásoknak megfelelően módosul.

megvalósításához

számjegyből álló

A Statistische Praxis 1955. évi 11. szá- ma közli dr. D. I. Opam'n professzornak ,,A logaritmikus lépték jelentősége a gaz-

dasági folyamatok tervezésében és elem—

zésében" című, a Statistische Praxis ké-

résére írt cikkét. A bevezető részben meg-

6 Statisztikai Szemle

állapítja, hogy a gazdasági folyamatok a népgazdaság mennyiségi kategóriáinak

növekedésénél a relatív mozgás formájá—

nak megfelelően fejlődnek, vagy más szó-

val a relatív gyorsaság, alapján, amit a

statisztikában a növekedés ütemének ne-

veznek. Ezután a mozgás egyenletéből ki- indulva felírja a mozgás abszolút sebessé-

gének a képletét, és levezeti a relatív se- besség képletét.

A mozgás grafikus ábrázolására áttérve

ismerteti és bemutatja a szerző a félloga—

ritmikus háló összeállítását. Eszerint:

1. a logaritmustáblából ki kell keres—

nünk az 1,1; 1,2; 1,3; 1,4 stb. értékeket

egészen tízig; '*'

2. a kapott értékeket megszorozzuk a

kiválasztott, milliméterekben kifejezett léptékekkel;

3. a kapott értékeknek megfelelően a

szükséges jelzéseket az ordinátán felraj- zoljuk;—

4. a jelzésekhez felírjuk azokat a szá-

mokat, amelyeknek logaritmusát felhasz—

náltuk.

A cikk. további részében a gazdasági

folyamatok alakulásának fő tendenciáj ával foglalkozik, ismerteti a mozgás átlagos ütemének grafikus ábrázolását, az átala—

kított mutatószámoknak mozgó skálán történő ábrázolásának jelentőségét és gya- korlati alkalmazását.

A befejező részben megállapítja, hogy a gazdasági folyamatoknak féllogaritmi- kus hálón történő ábrázolása a következő kérdésekre ad választ:

1. milyen jellegű a vizsgált gazdasági jelenség relatív mozgása a vizsgált idő—

szakban;

2. milyen a sor alaptendenciájának a formája, és milyen a tendenciától való re-

latív eltérés jellege;

3. milyen a dinamikus sorok alapten-r denciájának átlagos növekedési üteme;

4. mekkora az egyes eltérések relatív terjedelme az alaptendencia színvonalá—

hoz és egymáshoz viszonyítva;

5. mekkora az egyes jelenségek terje—

delmének aránya a különböző periódu-

. sokban;

6. mekkora valamelyik mutató növeke—

désének terjedelme a tetszés szerinti pe—

riódusban valamelyik másik periódushoz viszonyítva;

(13)

³⁷⁰

7. mekkora ' az átalakított mutatóktól való eltérés a mértékegységnek, az egyes jelenségek körének, területének változása vagy az egy főre történő átszámítás kö—

vetkeztében ;

8. mekkora valamelyik jelenség abszo—

lút terjedelme.

A Statistische Praxis 1955. évi 12. szá- mában dr. Fritz Behrens, nemzeti díjas

professzor, az Állami Központi Statiszti—

kai Hivatal vezetője ,,Elő kell készíteni a

statisztikát a második ötéves terv felada- tainak megoldására" címmel írt vezércik—

ket. A bevezetőben a Német Demokrati—

kus Köztársaságban kialakult helyzettel és az abból következő feladatokkal foglal—

kozik. Németország Szocialista Egységpárt—

ja Központi Bizottságának 25. ülése foglal—

kozott a kapitalizmusből aszocializmusba

való átmenet fő kérdéseivel, és az ülés határozata a statisztika feladatát is meg- szabja. A gazdasági feladatokat a statisz—

tika területén is össze kell kapcsolni a

nemzeti célkitűzésekkel. Tanulmányozni és kritikusan elemezni kell a nyugat—né—

metországi statisztikát, állandóan össze

kell haÉonlítani a Német Demokratikus Köztársaság és a nyugat—német Szövetségi Köztársaság fejlődését —— különös tekin—

tettel az életszínvonal alakulására —, és Vizsgálni kell a gazdasági törvények ér—

vényesülését. Ezenkívül a statisztikusok—

nak igen fontos feladatot kell ellátnioka

tervellenőrzéssel, a munkatermelékenység

megfigyelésével kapcsolatban is.

A cikkben a szerző hangsúlyozza, hogy mennyire elengedhetetlen a statisztikai munkában %,a marxizmus—leninizmus po—

litikai gazdaságtanának ismerete. Végül pedig megállapítja, hogy jelenleg a síta—

tisztikában nem a mutatók számának a növelése a feladat, hanem a meglevő mu—

tatók pontos meghatározása és helyes, tu—

dományos elemzése. Tovább kell folytatni

az Állami Központi Statisztikai Hivatal

munkatársainak szakmai és politikai kép—

zését. Minden erőVel törekedni kell a be—

számolási rendszer egyszerűsítésére tés a mutatók hitelességének és pontosságának fokozására.

r

Dr. Gotthard Forbrig ,,A munkatervne-